A mai nap egy rossz, és egy jó dolog történt. Melyikkel kezdjük? Kezdjük a rosszal, a fikázás jobban áll nekem azt hiszem, mint a dicsérés. Ma nem kellett csinálnom egész nap semmit, mindössze egy dolgot: Be kellett mennem a Nordea bankba, hogy csináltassak egy kajak kis bankszámlát, bankkártyát, meg mindent, ami csak jó, és szép, és bankban lehet csinálni. Fogtam a kalapom, és bémentem a belvárosba délután fél 3 magasságában. Jól ismerem én már ezt az utat, voltam már bent kétszer, haza is zavartak eslőre, mert nem volt meg egy papírom és visszazavartak az egyetemre érte. Tegnap már bezárt a bank, amikor odaértem, na de ma, na de ma! hát ma nyitva volt. Jajj, olyan kis boldog lettem, végre lesz csecse kis bankszámlám, finn bankkártyával, majd jól örülök neki, meg minden... de az élet olyan szeszélyes, veszélyes, a sors kiszámíthatatlan, hogy nem így történt. Persze már az odaút is gyanús kellett volna, hogy legyen, hisz kivételesen nem kellett fél órát várni a buszra, csak öt percet, nem volt annyi ember rajta, hogy a fenekem kilógjon az ablakon, és nem is álltunk meg minden bokornál, hogy Veinemöinen és Mikkamakka felszálljanak három babakocsival (de utálom amikor a busz 80%-át babakocsik foglalják el! Hát az valami botrány. És nem tudsz felszállni, leszállni, a gyerek végig sír, aztán nem bírod, már te is sírsz, mindenki ordít, és csak szenvedsz a buszon... true story. Nah.) Megérkeztem Toripakka megállóhoz, leszálltam, és a csalafinta sors még egy olyan kedves kis ajándékkal is megajándékozott, hogy egy tök átlagos zenebolt előtt megpillantottam egy nagy reklámtáblát, hogy az új Stratovarius lemez megjelent, és kapható, le is fotóztam. Mármint a Strato az egyik kedvenc bandám, és finnek, és metal, de, hogy ez ilyen nagy dolog itt egy full átlagos lemezboltban? Respekt! Szóval slattyogok a bankba, kedvesen, mosolyogva biccentek a biztonságinak, húzok egy cetlit, és láss csodát egy órás várakozás helyett 15 percen belül sorra is kerültem. Persze már egy profi magabiztosságával léptem oda a bankos kisasszonyhoz (Szigorú, hegyes szemüvegkeret, éjfekete, ám elegánsan összekötött hosszú haj, pengevékony, vérvörös ajkak, fekete felső, felül kigombolva, de szigorúan úgy, hogy dekoltázsnak még ne minősülhessen, és csak sejteni lehessen, hogy még egy gomb megnyitásával akár valamit sejteni is lehetne a blúz alatt... az egész nőből sugárzott valami elfojtott szexualitás, az a tipikus kielégületlenség, aminek a hatására úgy viselkednek a nők, mintha éjjelnappal jönne meg épp a menszeszük.), finoman letettem kabátom, irataimat előkészítettem, és határozott, ám udvarias, kimért stílusban bemutatkoztam, elmondtam, hogy mit szeretnék. Válasz: Semmi akadálya. (Valami huncot, finoman perverz, leheletnyit gúnyosan kéjes ejtéssel, persze ez még nem is tűnik fel hirtelen.) Veszem elő amit elő kell, a papíromat az iskolalátogatásról, majd mondja: Passport please. Neked bármit! Benyúltam a zsebembe megmarkoltam bőr igazolványtartómat, és a hölgy elé csúsztattam útlevelemet, azaz személyi igazolványomat, hisz mégiscsak az unióban vagyunk. Épp ülnék le egy bátorító félmosoly kíséretében, mikor meglátom a nő ajkainak jobb szélét leheletnyit felívelődni, és már hallom is a legprosztóbb NDK szado-mazo pornófilmek brutális hanglejtésével: I SAID PASSPORT!!! Hát kiskezitcsókolom néni, az a kártyácska ott maga előtt az az, hát nincsenek magácskának szemecskéi? Mondtam volna, de a "Hát" á betűjénél újra kinyitotta száját: "THAT'S NOT A PASSPORT! I SAID PASSPORT! Kicsit zavarba jöttem, jajj, hát csókolom, le tetszett maradni az elmúlt 10 évben a híradóról? Magyarország az unió része, hát itt a Passporton... de tépődő makogásom nem hatotta meg, hirtelen tőrt rántott és szíven szúrt: "That's NOT a passport, sorry I can't help you."
Tudod mikor van a nőnek orgazmusa? Persze, ez egy jó kérdés, a nők szeretnek színlelni, de meggyőződésem, hogy ha belepillantasz egy asszony tekintetébe, amikor elélvez, akkor láthatod azt a pillantásában, akkor valami olyan tűz gyullad, amit nem lehet imitálni, utánozni. Miközben a sorry szót formálta kedvenc bankárkisasszonyunk pengeajkaival, a félreismerhetetlen villanás átcikázott pillantásán, és én tudtam, hogy elvesztem. A finn kielégíthetetlen bankárcica megmarkolta korbácsát, megalázott, rám taposott, és kivégzett. Persze olyan hangosan kiabált végig, hogy az egész bank minket figyelt, s mivel kategorikusan kijelentette, hogy nem segít nekem, pár perc kínos csend következett. Pironkodva, megszégyenülve, megalázva vettem magamra kabátkámat, és pakoltam össze cuccaimat, miközben a domina magassarkú csizmájának sarkát tövig nyomta ágyékomba, és kéjesen, kielégültem szórakozott kiszolgáltatott helyzetemen. Pironkodva pár cifra magyar mondat elslattyogtam.
Nem jártam sikerrel. Mikor legutóbb ott voltam egy másik nő azt mondta nekem, hogy minden kajak, csak iskolaigazolásom nem volt, az kell, és jó vagyok. Hát nem voltam. Hazajöttem, megnéztem neten, hogy mi a stálysz, és észrevettem, hogy van egy bank itt közel az albihoz. Jajjdecsudijó! Hát akkor menjünk oda! Persze az is nordea, azaz negyed5kor zár, szóval csak úgy elsétáltam, megnézni mégis hol van. A Prizma nevű szupermarket mellett, úgy 15 perc járásra. De mikor odaértem mire lettem figyelmes? Hát ez 7ig nyitva van. Haza szaladtam igazolványaimért, visszaszaladtam, csak próbálkozok még egyet. Kajakra tudnának számlát nyitni ID-vel is, most az, hogy valaki köcsög még nem jelent semmit. Bementem, egy kedves idős hölgy üldögélt a fiókban, mondom neki, hogy csókolomka, szeretnék bankszámlátnyitni.
Válasz:
Szép mondhatom. Azt mutogatta, menjek vissza holnap reggel, akkor lesz bent valaki, aki szpík ámerikánó. Ezzel el is ment a napom. Szoptam két kört a bankokkal a semmiért. Utánanéztam hol van még itt bank, majd folytatom a missziómat, aztán max ha nincs sehol, apuék küldenek nekem bankkártyát (meg egy rahedli pólót, megmondtam, hogy tessék küldeni pólót, mert idegrohamot kapok a garbóktól. Persze lehetne venni is, csak itt minden ruha drága). Na majd meglátjuk. De ha már a Prizmában voltam vettem magamnak kenyeret, megnéztem az aktuális sörrészvények állását (24*3deci 20 euró). vettem valami helyi csokit (úgy néz ki, mint otthon a finom alpesi csoki, csak hát sokkal kevésbé finom), meg vettem magamnak felvágottat, mert mint tudjuk abból sosem elég, ráadásul fel is lehet vele vágni. (Ha-ha.) Ja és óh a plázában is lehet kapni az új Stratolemezt, 18 lyuró, duplacddigipack, van rajta valami béna effekt, hogy Havancsák Gyula gyönyörű festménye hülyén nézzen ki. Viszont van 2 lemezes Infinite is 15 euróért, ez még akár jó vétel is lehet. De a tuti: Megadeth remix, remaster vadiúj albumok 5 azaz öt euróért. Bakter egy sört nem kapsz ennyiért egy itteni csehóban. Ha marad a kirándulásom végére 5 euróm, veszek egyet.
A jó hír az, hogy az itteni szakácsok olvassák a blogot, és ma grillcsirkecomb volt ebédre. Lehetett választani, hogy ezt kérek, vagy szarvaslevest. Ezt választottam. Tudom, hülye vagyok, hát ilyen otthon is van, szarvasleves meg rohadtul nincs. De basszus! Több, mint két hete semmi rendes húst még csak nem is láttam, ettem itt a sok tésztáshalasmártásosborzalmat, ez a csirke olyan volt, hogy miután végeztem a felsőcombbal, megkértem az alsócomb kezét (vagy inkább lábát), és miután azt is elmajszoltam a meghatódottságtól elmorzsoltam egy könnycseppet. Lehet májusig nem lesz rendes hús megint!
Más érdekes nem történt, holnap este bicsparti, megyünk Mortennel, meg Edgárral, meg Heidi is jön talán. Tegnap este náluk voltunk kézilabdameccset nézni. Dánok. Totál megőrültek. Átjött Edgars favágó lett barátja (nem favágó, de képzelj el egy északi favágót, na pont úgy néz ki, beszél, öltözik, meg minden) Oskars is. A két lett hamar távozott, gyalog voltak, én meg akartam várni az uccsó buszt, hogy azzal menjek haza. Ke$hát megkértem, hogy nézze meg nekem a finn buszmenetrendet, lévén, hogy ő finn. Megnéztem, mondogatta nagyon h. ő emlékszik jól, 153kor megy a buszom, őakirály... Hát 153kor csak a hasam ment, nem a buszom, sikeresen megnézte, hogy mikor érkezik meg ide az albihoz a busz, nem azt, hogy mikor indul Heidiéktől. Wáhh! sose bízz buszmenetrendet olyan emberre aki biciklivel közlekedik! Legyen ez a mai nap tanulsága.
Azértírok ilyen későn, mert egész eddig a Steve Lukather interjút írtam. Bakter ez akkora zenész ez a csávó, amekkora a sok fostalicska magyargyopárrokker álmaiban sem lesz. Rohadt jó fej volt, de tényleg. Én mondjuk meg voltam hatódva a beszélgetés alatt, dadogtam, hablagyoltam, ő meg csak awesome volt, végig haverként kezelt, úgy is szólított, és mondta h. majd menjek el a koncertjére Pesten márciusban, majd összefutunk, stb. Úriember. Jó arc. Ő az: Így kell gitározni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése