Paksi Endre emlékbejegyzés

Na mi jelenik meg ma?
Na mi?
Nami?



Hát igen! Nem kell tovább várnunk kedves barátaim, másfél én kegyetlen szenvedés után, ma végre ránk tekint fortuna (csókja), és a hosszú álom után újra kezünkben tarthatjuk az OSSIAN együttes legfrissebb lemezét! Jajj, de vártam már! Hát amúgy is borzasztó nehéz kibírni az egy-egy évet új Ossian lemez nélkül, de hát most másfél egész évet kellett várni. A külvárosi álmok szenvedély dús viharában csak zokogtam éjszakákon át, hogy még mindig nem hallgathatom, még mindig nem, s noha a Tél hercegnője lassan tovatűnik, végre újra magamba szívhatom a változatos, izgalmas zenei témákat, a varázslatos dalszövegeket.

Remélem minden kedves olvasóm már a nyitáskor a lemezboltban volt, és beszerezte, aki nem tett így, az nem, hogy EMBERnek, de MAGYARnak is hitvány! Nah, de térjünk vissza a szürke hétköznapok világához, mert még megcenzúráztatja a hammer az én blogomat is.



Tegnap... sem csináltam semmi hasznosat, vagy értelmeset. Elmentem biciklizni, megnéztem Nallikarit, ami a helyi bícs, tengerpart. Szép. Lehet nyáron. Most se kutya, de hát nah. Azt mondták a többiek, hogy akkor menjek oda, amikor megy le a nap (tudod, "Az Alkonyzóna utca végén van egy hely... Végállomás Motel" És tényleg volt ott egy motel!), mert ott olyan gyönyörű a naplemente, hogy ihajjcsuhaj. Na most ez egyrészt nem igaz, mert mint már írtam az én szobám ablakából a leggyönyörűbb a naplemente, másrészt mivel ezzel a szöveggel még egy csajt sem tudtam felhozni, hiába próbálkoztam, hát csak elbicóztam, pont úgy apám, hogy a naplementére érjek oda.



Kikalkuláltam ezt vágod... nade! Hát nade! Hát nade, hogy mi történt, kérem alásan! Hát hogyan-hogyan nem, az egyébként csodálatosan tiszta, felhőtlen égen, mindössze egy felhő éktelenkedett, a horizonton, szóval a naplementéről így gyönyörűen lemaradtam, de hát legalább elképzeltem. Amúgy hiába vagyok itt már 2 hónapja, még mindig bizarr, hogy az óceán az egy bazi nagy havas mező. Lőttem amúgy pár képet, majd feltöltöm őket. Azért ne volt ez egy rossz túra, bár a világ legrosszabb bicajával 7-8kmet lenyomni oda, meg ugyanennyit vissza nem volt egy joyride, de hát nem baj, legalább kissé megerősödök. Ha hazaérek, el tudjak futni a lincselni próbáló Ossian rajongók elől. Van amúgy ott egy kemping, egy hotel, parkok, ha lenne barátnőm, vagy úgy egyáltalán akármilyen nő, aki szóba áll velem, és nyár lenne, lehetne oda vinni. Este pedig megnéztam 2 filmet.

Az egyik a 15 perc volt



No nem, ez, hanem ez eredetileg egy könyvből származik. Mindenki megérdemel 15 perc hírnevet. Tökéletesen igaz. Ebből készítettek 2001-ben egy filmet, Robert DeNiro a főszereplő, csomót reklámozták anno. Ja, és a reklámokon felbuzdulva a 2002-es Ossian lemezen is megjelent egy ilyen dal, hát micsoda kis kreatív ez az Endre! A film nem egy nagy eresztés, pedig maga a téma, hogy 15 perc hírnevet mindenki megérdemel egész egyszerűen remek. Szatírikus, ironikus, s noha a film sem rossz, egyszerre akar akció film lenni, szatíra, krimi, meg egy kis fekete humort is bele akarnak csempészni, aztán valahogy így az egész komolytalanná válik a végére. Viszont szerepel benne Dobó Kata, nem mondom meg mikor, tessék megnézni.



A másik film a Pancser Police volt, ami finoman szólva is egy "pancser" címferdítés, The Other Guys az eredeti megnevezés. Nem egy nagy valami, nem szól semmiről, Will Ferrel a főszereplő, meg ha jól tudom a készítésben is erősen benne volt a keze, és hát olyan is. Ergó egy nagy marhaság az egész, viszont én nagyon bírom a csávó humorát, szóval betegre röhögtem magam.



Ma reggel meg kriptográfia, kivételesen egész gyorsak voltunk, és 3 óra alatt megcsináltuk a teljes feladatot, így a hét maradék részében rá tudok koncentrálni a procitervezésre. Ma elmentem 2 órára síelni, most meg mosok, még lehet benézek majd az egyetemre, írnom kéne lemezkritikát, és este találkozom Tomiékkal. Jön egy másik magyar is, Márti, aki a hetet itt tölti Ouluban, és 1 éve neki voltak a kummijai Tomiék, mókás lesz. Remélem. Társaságban mindig nehezen oldódok fel, vagy beszélek, hát nem baj, talán mire hazajövök ez megváltozik. Amúgy mebeszéltük Dimitrissel h. a héten megnézzük valamikor a Rush dokumentumfilmet. Kíváncsi vagyok. Meg, hogy mit reagálnak az akkred kérelmemre. Egyelőre semmit. :'(



Amúgy valahol szeretem az Ossiant, csak hát ők egy internetes meme, akiken muszáj nevetni. Ha véletlenül valami Ossianhoz közel álló személy olvasta ezt a bejegyzést, tekintse úgy, hogy csak szeretetből cikiztem őket. :)

Miért jó a PVC nadrág?

Nos, erre a kérdésre kerestem ma este a választ. Hölgyeim és uraim, végre elkezdődött, beköszöntött a 2011-es koncertszezon! :)

Mármint jogos a kérdés, mi a rákot keresek én itt északon, miért nem Helsinkibe mentem. Nos, az utóbbi időben odahaza rászoktam durván a metalbulikra, igen nagy iparban kezdtem tolni ezeken a részvételt. Félre ne érts, nem a hétvégi roktogonwigwamos zoralldzsánkízakela koncertekről beszélek, annyira azért vagyok igényes, hogy ezeket messze elkerüljem. Az igényes (drága), külföldi, minőségi rockzenéről van szó, amely kedvelt előadói oly sűrűn járnak Pestre, hogy ihaj, az előző félében havi 4-szer 6-szor sikekerült elcsípnem valami rocksztárt, és hát valljuk be, a pénztárca, de még inkább a szabadidő ezt nem igen engedi meg. Na most ha Helsinkibe mentem volna, garantálom, hogy most már egy vasam se lenne, és az egyetemre se találnék be, ugyanis ott olyan irtózatos koncertdömping van, hogy ihaj. És hát legyünk őszinték, ha 2.5 km-re tőled épp a Slayer, a Rage, vagy a Brainstorm játszik... csak nem maradsz otthon távvezeték lánckerektarisztikát ámolni. Szóval Oulu lett, nyugis, északi város, itt viszont majd meghülyülök, annyira kevés a jó metal buli. De ma végre eljutottam egyre. A Terasbetoni, és a Thaurorod léptek fel a Club Teatriában.

A részleteket majd a hardrock.hun olvashatjátok, mindenesetre igen meglepődtem, mert a club egy Syma csarnok méretű hely, így hatalmas bulira, tömegekre számítottam. Nos, már a buszról nem tudtok hol kell leszállni, s mivel az első sorban akartam állni, én hamar el akartam indulni, de a két lány akivel mentem (Jill, és Silke) nem engedték... Kissé intuitívan aztán rájöttünk hol lehet a hely, de igen nehéz volt megtalálni, s kolbászolás, házszámkutatás után sikerült csak fellelni a régi raktárházat, mely gigantikus mérete ellenére teljesen néptelen volt kapunyitáskor (15 perccel érkeztünk hamarabb). Kiderült, hogy ez Oulu egyetlen koncertterme, egyszerre tölti be a Symát, a Pecsát, a Wigwamot, meg a Crazy mamát. Hogyan? el lehet függönyözni a klubot rengeteg helyen, és különböző méretű színpadokat lehet felállítani. Nos, nagy buli helyett egy 200 fős kis klubot rendeztek be ezúttal, mely durván nem volt tele. Ennek ellenére nagyon jó kis buli volt ez. Persze, annyira metal hiányom van, hogy most még egy Ossiannak is örülnék, de tényleg kajak volt. Az előzenekar se füle se farka szimfopower, nagyon tetszettek, energikusak, jó fejek, tehetségesek, csak nincsenek kórusok, nincs jó refrén, fogós dallam, hiába szimpik. Na majd talán a köv lemezen. Amúgy a buli után ezt meg is mondtam nekik. a Terasbetoni meg amolyan finn Manowar kópia, a frontembergyerek egyszerre akar DeMaio, meg Eric lenni, de ezt a DeMaio figurát nagyon tolja, hát egy az egyben csapatja a mozdulatait, arról nem is beszélve, hogy néhány dal szinte 1 az 1-ben Manowar koppintás. De a fő gond a finn nyelvvel, meg azzal van, hogy nincsenek gyors dalaik. Speedbombák. Szinte csak menetelés. Lemezen uncsi. Élőben azért elment. De a 2 gyors szám nagyon kellett a 15-ből. Amúgy ők is jó fejek voltak, bár egy mukkot nem értettem, de igényesek, színvonalasak, a végére igen belemelegedtem a buli hevébe. Beöltöztek bőrökbe, trúmötál. Kicsit olyanok voltak, mint a szaharin. Metálpótló. Mert a true metal azért mégis angolul az igazi. A hazajövetel rémálom volt, 17 percet késett a busz, halálra fagytunk. (-30 van, pont annyi) Ja, és mi voltunk az első utasok, lövésem nincs mi történt. De azért megérte ez a kiruccanás, nagyon kellett már egy kis heavy/power őrület a lelkemnek. Ami nem tetszett, az a finnek magatartása. Mármint a finnek csöndesek, ám barátságosak, segítőkészek alapjáraton. De berúgnak és a világ legbunkóbb, legtürelmetlenebb embereivé válnak (tisztelet a kivételnek). Már eddig is feltűnt, de ezúttal igazán helytálló volt ezen gondolat, egy részeg csaj mellettem úgy kipenderítette az első sorból a két lányt akivel jöttem, hogy ihaj, és egész buli alatt agyatlankodott. De azért jól éreztem magam. :) Képek, beszámoló hamarosan.

Más nem történt. Tanultam a suliban. Egész du. Sikerült a kabátomat bezárni az isiben a kabáttárolóba, de nem a vikébe, hanem a főbejárathoz, este 6-kor meg már nem tudtam kinyitni, kölcsönvettem egy random kabátot a VIK-es tárolóból és abban szaladgáltam Edgársért meg a kulcsért. Nah, hétfőtől lesz már kulcson. A prociban meg el vagyok akadva, nem bírom 10 órajel alá vinni a procim sebességét. Gyáhsz! De a mai nap inkább szóljon a metalról:

Egy gyors dal. Ez tetszett legjobban.

Ez meg a két legnagyobb sláger. Utóbbival zártak, igen belelkesedtem... :) Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Persze, a Club 16-ban karnevál party volt, az összes olyan csaj ott volt aki... csinos, ott kellett volna lennem, és tenni az eszemet. De hát a fémzenét választottam. Már megint. Lehet egyszer feleség helyett is azt fogom?

Hátha itt megtalálom rá a választ:

http://cyberculture.hu/mekkora-rocker-on/