Grounded

Tanúnyi kéne.
Tényleg. Most éppen finnt. Meg még egy csomó más mókás dolgot, de jelen állapot szerint a finn a legsürgetőbb, mert csütörtökön vizsgázok belőle. Persze ha nem sikerül, lesz két alkalom javítani. True story. No azért nézegetjük a könyvet. Nem igen szeretek nyelveket tanulni. Tök más, mint kockaságot tanulni, nehezen áll rá az agyam. Lazán beletelik 2 órába mire 3 új szót úgy ahogy megjegyzek. Így meg aztán nem lesz belőlem nyelvzseni. Max bizonyos értelemben. Bár annak nincs köze a könyvekhez.

Ma bementem az isibe órára, de kiderült, hogy elmarad. Mármint a kriptográfia. Juhú. Írni kéne a házit. De inkább finnt tanultam. Csak legyen meg a vizsga, meg sikerüljön, már lenne 3 kreditem. Aztán már csak 17 to go. De elmentem síelni. Egyedül. Fülhallgatóm továbbra sincs, betettem csutkára a rockrádiót, és irány a tó, ott van ilyen paralell vájú/járat amiben síelhetsz... borzalmas. tele van járva, minden hülye ott sétáltatja a kutyáját, ráadásul a nagy hó a tavon megolvadt, megint megfagyott, nem tudtam rendesen síelni, inkább csak szenvedni. Meg sem találtam a rendes vájatokat, csak mások nyomát követtem, wáhh. Már majdnem megfordultam teljesen, amikor elértem egy erdőhöz, láss csodát ott viszont volt rendes vájat, és egy nagyon jót tudtam síelni az erdőben, gyönyörű volt, jó minőségű volt a terep, élveztem. Csak hát sok idő elment mire rátaláltam a dologra, összesen 2 órát síeltem. Visszafelé eltévedtem a tavon. Jellemző. Jólvan na, nem olyan egyszerű megtalálni a susnyást ahol bejöttél.

Amúgy nem olyan rossz ez a rockrádió, bár nem is jó. Kb minden 2-3. szám értékelhető, tolnak Nightwisht, Stratot, Sonatát, Maident, de van ám sok finn borzalom, alter vacak, meg punk szörnyület is. A Foo Fighters, a Danko Jones nagyon menő, meg pár alter lokálhíró. Amúgy rá jöttem valamire.

Sokan panaszkodnak, hogy régen jó élet volt, a 80-as években az MTV-n meg mindenhol volt sok rock/metalzene, játszották a Van Halen, a Mötley Crüe klipeket, hatalmas bandává válhatott az AC/DC, a Bon Jovi, most meg semmi nincs. Ez nem igaz. A rockzenét ma is orrba szájba nyomja a tv, és ma is szupersztár rockbandák vannak, mint 30 éve. Úgy hívják őket, hogy Muse, Foo Fighters, Danko Jones. És a Volbeat is szépen jön fel. Nem a média változott meg, jó, az is, de inkább a zenei stílus jelentése. A metalarcok nem hajlandók befogadni 30 év változását, nekünk a metal, a rock, az idejét múlt, ódivatú, oldschool fémzene. Mármint stílusában oldschool. De a világ tovább lépett. A Wolfmother a 21. század Led Zeppelinje, a Muse pedig az új Bon Jovi. Nem stílusban, hanem jelentőségben, kulturális szerepben.

15 éven belül nem lesz Maiden, AC/DC, Ozzy, Rolling Stones. A fesztiválok (nem a metalfesztiválok, az átlag fesztiválok) headlinerjei a 30 Seconds To Mars, meg a többi vacak lesznek. Egy ideig a Hammerfall, meg a Sonata még fel-fellép PeCsa méretű helyeken, de aztán majd ők is leteszik a lantot, és marad a wigwam klub a Sabatonnal. Ez van.

Mármint nem szeretem a Muset, a Danko Jonest is csak módjával, és a Foo Fighterstől is kiver a víz, de mit lehet tenni, változnak a trendek, az igények, valahogy a metalarcok panasza jogos arról, hogy haldoklik a rockzene, csak azt nem vesszük észre, hogy ez így nem igaz. Nem a rockzene tűnik el szépen lassan, hanem csak megváltozik a jelentése. Nah, a nemrocker ismerősöket most tuti jól eluntattam, a rockerek meg jól fakkolnak, hogy de hülye vagyok.

Más érdekes am nem történt. Na jó de. Este volt sarkifény. Huhú! De ma nagyon nagyon erős. Komolyan. Simán űbereli az eddigieket, gyönyörű formák, színek, igen, ezt várod a sarki fénytől. Mint a filmekben. Elhiszed, hogy egy tűzróka szalad végig a látóhatáron, és a farka mintázza a formákat. Holnap koránkelés kínaivitézfátival. Lassan intézni kéne további rockkoncertes dolgaimat, be kéne fizetni a márciusi lakbért, és repjegyet is kéne vennem haza. Nah, ezek komoly dolgok, mindig halogatom őket, de most már itt az idő. Majd holnap.

Annyira béna vagyok chatelésben. Hihetetlen. Nem is szeretek chatelni. Ha beszélek valakivel, az a lényeg, hogy hogyan mondom a dolgaimat, nem a szavak veleje. Olyan túl sok érdekes nem tudok mondani, online írásban ez meg pláne előjön. :S

Nagyi palacsintája

Nem igen szoktam arról írni, hogy honvágyam lenne, őszinte leszek, nem is szokott honvágyam lenni. Pontosabban, fura dolog ez. Meséltem, hogy mennyire megörültem a pilóta keksznek, pedig amíg ki nem vettem a csomagból, eszembe nem jutott, hogy hiányzik, vagy, hogy egyáltalán létezik a pilóta keksz. Azóta mégis az a féltett kincs, csak nagy alkalmakkor majszolok belőle. De mondok egy másik példát. Egyik nap jöttem haza a buszon, hátul álldogáltam, full sötét volt, semmit nem lehetett látni, és valamiért hirtelen úgy éreztem, hogy a Tókertben buszozok végig a csúcs felé a 9-essel (na most ezt a pestiek tuti nem értik). És az egész olyan biztos lett, utazok a 9-essel a Tókertben, pár pillanattal később gondoltam csak bele, hogy haver, rohadtul nem ott vagyok, és bármi ami hazának nevezhető több, mint 2000km-re odébb van.

Szóval ilyen dolgok villannak be néha, én erre mondom azt, hogy honvágyam van. Mert agyalni csak úgy nem szoktam, meg keseregni, csak valahogy fura. A mai napi pedig pláne az volt. Régen minden ebédet a nagyiéknál ettem meg. Általános elsőtől nagyjából a gimi legvégéig. És minden pénteken palacsinta volt az ebéd. Nem kell semmi extrára gondolni, nagyi sütött palacsintát, én meg megettem. Nagyon-nagyon szeretem a nagyit, és szegény nagypapámat is, de halkan megjegyzem, hogy azért messze nem ezek voltak technikai értelemben a világ legjobban elkészített palacsintái, olajosak voltak eléggé, de hát nem baj, azért mindig szívesen ettem, mindig finom volt. Na jó, mivel minden pénteken ez volt, néha már untam, de ez most lényegtelen. Jó pár éve nem ettem már palacsintát nagyinál, és nem is ebédeltem ott pénteken. És ma teljesen váratlanul a suliban elkezdtem érezni a számban azoknak a jellegzetes palacsintáknak az izét. Félre ne értsd, nem az volt az ebéd, semmit nem ettem, csak órán, hirtelen a számban volt, komolyan, teljesen olyan érzésem lett, mintha megettem volna párat. Fura ezt leírni, persze elvileg minden palacsinta ugyanolyan, de nem, ez pontosan tudom, hogy a régi péntekek eledele volt. Nem tudom fogok-e még valaha pénteki palacsintát enni a nagymamámnál. Lehet szegény meg sem éri mire hazamegyek. :( De rájöttem, hogy mennyire borzasztó szívesen ennék... legalább még egyszer az életben azokból a palacsintákból. Tudom, hülyeség. De idővel minden elmúlik, és ahogy felnövök, rá kell jönnöm, hogy az az olajos tészta minden tökéletlenségével a gyermekkorom íze volt. És szerettem. Ezt hívják honvágynak? Lehet.

Szóval küldök egy képeslapot haza, itt is van előttem, holnap mindenképp fel szeretném adni. Ma 8-tól 4-ig órán voltam. Fura volt a reggeli labor, első labor volt, bementünk és csak ültünk. Volt egy link a táblán, oda volt leírva, hogy mit kéne milyen nyelven programozni, mi meg csak néztünk, mint moziban a Jenő. Érted, új nyelv, valami kódoláselméletes Számtud2 cucc, csak pilákoltam. A bent lévő tanár meg meg sem szólalt. Csináld magad mozgalom. Aztán 40 perc szobrozás után odamentem, hogy bocsi haver, adj már valami hintet, legalább azt súgd meg melyik programot indítsam el, hogy egy helówördöt kiböföghessek. És onnantól tök normális meg segítőkész lett a laborvez (ő is Jani). Mindent nem tudtunk leprogramozni az óra végére, a dolgok felénél járunk, a héten be kell fejezni. 4-től 6-ig csinálgattam is, folytköv holnap.

A szomorú hír, hogy két hét múlva finnvizsga. Semmit nem tudok. Wáhh. Ideje lesz elkezdeni tanulni. Elmentünk úszni 7-től, 76 hosszt lenyomtam, egész jó volt. Spelával, és Dimitrissel mentünk, utána egy szaunát is toltunk, és most először éreztem úgy, hogy jólesett a szauna. Annyira ellazultam a kis mozgás után, hogy ihaj. Szerdán megyünk megint.

Ellenben mikor hazajöttem kaptam egy mélt, hogy 21:45-kor találkozunk a ház előtt. Elmentünk sarki fényt nézni egy tóra. Persze itt a kimész a tóra tökre más, mint otthon. A tó be van fagyva, vastag jég borítja, azon pedig vastag hó, amire rásétálhatsz, ahonnan nézelődhetsz. Mivel a város fényei bezavarnak, érdemes az erdei tavakhoz vonulni és onnan nézni a jelenséget. És kérem szépen igen!

Láttam sarki fényt. :)

A képet Spelától csórtam utólagos engedelmével.

Aurorának hívják, és gyönyörű. Igen ritka itt Ouluban, de ma a -30 fokban tiszta volt az ég, vagy 15 percen át gyönyörködtem benne egy nagyobb csoporttal, noha túlzottan nem is volt erős. De szép volt, mozog, halványul, erősödik, varázslatos. Mondjuk után 20-25 percen át vártunk arra, hogy újra megjelenjen, az annyira nem volt mókás, végül bemenekültem a házba, a bokám kővé fagyott. Még hullócsillagot is láttunk. De azért nah. Látni az Aurorát. Az azért valami csoda emberek. Mondjuk vicces volt, visszajöttömben a liftben találkoztam egy igen csinos mediterrán jellegű lánnyal, aki látta, hogy majd megfagyok, és beszédbe elegyedtünk, hát szegény nem tudott arról, hogy ma lesz itt sarki fény, igen csalódott lett. Hát meg tudtam volna vigasztalni... Amúgy dögöljek meg az összes spanyol/mexikói/perui csaj ugyanúgy néz ki. Csak míg a japóknál ez negatívum, itt épp ellenkezőleg.

Este meg volt egy kör szenvedés, az egyik lengyel, meg litván csaj ki akartak menni kocsikázni az erdőbe edgárral, hogy lássanak északifényt.. de a számát nem tudták, hát megadtam. De a fénylesre már nem vittek magukkal. Mondjuk ismervén lakótársam természetet, annyira nem is bánom.