Club 16

Az Yliopistokatu 16 házszám alatt leledző épületben található az apartman amiben lakom, és mint kiderült, az épületet az egyetemisták csak Club 16-ként ismerik. Miért? Mert itt mindig van valami buli...

Túl sok dolgot nem tartogattam mára, igazából tegnap belevetettük magunkat a finn szombat éjszakába, erről tudok csak mesélni, ma javarészt aludtam, ettem, és HIMYMet néztem. Mindjárt fogok egy kicsit rockújságírni. Nem tudom mennyire van kedvem mondjuk a tegnap estéről mesélni... nem vagyok egy nagy partyarc. Mármint imádok a haverokkal sörözni, rockkoncertre menni, vagy a haverokkal táncolni egy dizsiben, de amikor csomó idegennek kell jófejkedni, esetleg csajszikat felcsípni, azonnal átmegyek lúzerbe.

Na nézzük! Délután feltankoltunk sörből Mortenékkel, így náluk kezdtük az estét, beszélgetéssel, iszogatással. Vicces, mert ketten indultunk az apartmanból, de mire leértünk az ötödikről, már heten voltunk. Hívni akartuk Jilliant az elsőről, de először csak a lakótársát (egy apró, kissé furán beszélő, ám csinos belga csaj), meg néhány barátját találtuk ott, akik aztán odarakódtak hozzánk, és csak dúsult-dúsult a csapat... Mindegy, elérkeztünk Heidiékhez, s noha jókat nevettünk, elvoltunk, azok, akik nem igen ismertek minket, eddig nem nagyon tudtak becsatlakozni... még úgy sem, hogy Heidiék Shygyst mutogattak nekik (Jézusom, ezt még leírni is rossz.... mi a túrónak mutogatsz pár józan vadidegennek Shygyst? Pedig én próbáltam őket lebeszélni... mondjuk az nagyon kemény, hogy így megragadt Heidiék emlékezetében ez a magyar csapat), szóval a csapat javarésze hamar elunta magát és továbbmentek erre az ESN bulira...legalább is nekünk ezt mondták, ill. hogy ott találkozunk, de ofkorsz nem találkoztunk ott, lövésem nincs mi lett velük. Szóval maradtunk öten, a dánok, Edgars, Kaisa, és én. Persze a rengeteg indie muzsika ellenére jól mulattunk, ez a kiscsoportos hülyéskedős sörözés maradt meg legkellemesebb emlékként. Folyton azzal szívattak, hogy én mindenért elnézést kérek, de hát nah, nem ők az egyetlenek akik ezt már észrevették. :D

Fél 1 körül mentünk át a belvárosba a finn klubba ahol a buli volt. Ruhatár két euró, az italárakra pedig rá sem pillantottam már. :S Mondjuk Kaisa meghívott heves ellenkezésem ellenére is valami furára, ami olyan volt, mint a medvecukor, csak folyékony. A zene kissé fura volt, pár dologra emlékszem, előkaptak valami Spice Girlst, volt Barbara Streisand (de nem ám a Duck Sause, hanem az eredeti, a Boney M!!!! Hát most komolyan, ki a tök hallgatja a Barbara Streisand számot pont a lényeg nélkül!!! Wáhh. Na mindegy.), több tényleg nem rémlik. Vicces módon a jó csajokra azonnal ráúsztak a bájgúnár olaszok, mexikóiak, a már emlegetett szlovák hölgyet olyan pillanat alatt elszippantották, hogy ahhoz még B.Stinson is kevés lenne. De ez nagyjából a teljes lefedettségre igaz volt. Mondjuk pár percig én is roptam a német rockerínával.

Nagyjából ennyi. Nem éreztem magam olyan hűdejól, mármint ofkorsz, vigyorgott mindenki, mint a malac, de talán ebből kifolyólag a lehetetlen lányállapotok kissé felbasztak, meg nem tudom... Kicsit többet sikerült megtudnom egy-két emberről, mint amennyi szükséges, vagy ajánlott, és ennek azért nem örülök. Nem az a lazulós buli volt, inkább a bosszankodós.

Taxival (Jájj apám... a többiek ragaszkodtak hozzá, no mindegy. Az viszont már most csúnyának ígérkezik, hogy nyáron bringával kell hazajutni az ilyen helyekről) mentünk vissza Heidiékhez, miután bezárt a hely fél4-kor, akkor még dumáltunk, iszogattunk, zenét hallgattunk, majd hazasétáltunk a hóesésben. Persze mindenki mindenkit nagyon szeretett, meg ölelgetett, Kaisáról is kiderítettük, hogy ő a legjobb Kummi student (ennek örömére még én is beadtam a derakam, hogy jöv 7végén elvisz minket valami indie helyre ami állítólag pöpec) 6-kor feküdtem le, úgy volt, hogy ma egytől csinálunk egy túrát a városban, de ehhez mindenki fáradt volt. Ráadásul a tegnapi, utólag annyira nem is szép emlékek hatására eléggé antiszoc voltam, ma még nem léptem ki az apartmanból. Lehet majd egy kis sétát azért csak megejtek, szeretek ilyenkor bóklászni, csodaszép.

Nap rosszhíre, hogy még nincs magyar felirat az új BBThez, a jó, hogy lesz Manowar koncert Budapesten. Jájj annyira sajnálom, hogy nem leszek ott, a kedvenc bandám, az abszolút kedvenc, és nekem az első sor közepén kellene állnom. És nem leszek ott. :'( De azért ma csak végigdöngetem a diszkográfiát. :) Holnaptól meg indul a suli... BTW mindenkinek sok sikert aki holnap vizsgázik!