2011. május 9., hétfő

Hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás

Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.

Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.

Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!

Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#

Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!

Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.

Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.

4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)

Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:



Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.

2011. május 6., péntek

Bagtrick

Ha tudod, hogy mit jelent, akkor volt fiatalságod, ha nem, akkor meg örülj neki, hogy nem részesültél benne soha. Mindesetre full véletlenül pár napja megleptem egyel Edgárt, azóta is ezt hallom viszont... :D De hát nem kellene nézelődni ugye!

A mai nap is a tanulás jegyében telt. Koradélután Edgivel bementünk ebédelni, találkoztunk egy mókussal. Én tegnap is találkoztam egyel, mikor jöttem haza a boltból. Lehet ugyanez volt. Kedden meg egy nyuszi szaladt át előttem az úton. Állatok Finnországban? fura mi? Arra kíváncsi lennék a -32-ben hol a fenében voltak, lehet ők is bérelnek szobát a psoastól. Amúgy nekem havi 230 lyuró egy szoba a kláb 16ben, egy finnek ugyanez a szoba 140 lyuró. Ne kérdezd miért. Estefelé elbringáztam Toppilába, ami egy elég király hely, ott elég faja körülmények közt laknak a cserediákok. Megünnepeltük az egyik olasz lány szülinapját. Mondjuk a dombtetőn ahol ünnepeltünk marha hideg volt, de megvendégeltek pár kolbászra (hát finnek vagyunk waze, mit nekünk torta, sütünk kóbászt a 6 fokban, a szabadban)

Pontosan ilyen volt az egész:

Mondjuk a kóbászt az egyik cseh lány kezelte, kissé oda lett kozmálva, de azért jó volt. 2 sör gyorsan lecsúszott, de sietés haza, tanulás, holnap vizsga. Nem igen tudok sok mindent, talán szerencsém lesz, és jót kérdeznek. Másban nem tudok bízni. Amúgy meg tele vagyok kérdéssel. Faja lenne ha hazamentem, nem kéne megcsinálni a Széfimokorét. Ha elvégezném itt a Wireless3at meg a mobiltelekomot talán el tudnám fogadtatni. Talán. Kb. az anyag 2/3-át fedné le. Az elég? Azt elfogadják? ez olyannyira nagy kérdés, hogy ha nem, akkor valszeg fél évvel tovább fog tartani nekem a suli otthon. Ha meg nem, akkor meg ha sikerül a mobiltelkom, minek menjek vizsgázni Wireless3ból? Jókedvből? Inkább mennék a Mökki wíkendre. Holnap4-kor kezdődik, az Isten háta mögött egy koticsban lesz az esn csapat 3 napig a természetben. Tök jó lehet, nagyon mennék. De a Wireless3-at be kéne áldozni érte. Na most mi legyen? Bízzak a szerencsében, hátha elfogadják, és tanulják, vagy hagyjam a faszba az egészet, és érezzem jól magam? 16:00-ig kell eldönteni, végső döntés 15:45 körül várható.

Amúgy a napifánki az volt, hogy hajnali 1:49-kor csöngettek. Edgár rémültem felkiáltott "Úristen, valaki meg akar du*ni minket!" Majd megszakadtam a nevetéstől. Egy koreai srác volt, az egyetem kulcsát kérte el, azonnal be kellett mennie a suliba dolgozni. Szeglény srác, full idegroncs, csak az nyugtatja meg, ha néha cigizik kicsit. amúgy állandóan tanulnia kell, alig alszik. Van itt valami szadista koreai csávó, ő ugráltatja. De odahaza állítása szerint ugyanez a helyzet. Nem irigylem.



Imádom ezt a lemezt. Zseniális. Mindig a lappföldi utat fogja az eszembe juttatni, a hosszú utazást a végtelen havas tájakon, miközben hihetetlen igényesen és gyönyörűen szól a mese a távoli keletről, India, meg Arábia csodáiról. Az a túra, az a társaság, a legszebb élményeim egyikeként marad meg.

2011. május 4., szerda

SzéFiMoKoRe

Azaz MobTelKomSzi

Mobile Tellecomunication Systems a tárgy neve, vizsga lesz imhol. Pénteken. Jajjdejó lesz, sosevolt még ilyen jó. Semmi nem történik velem, semmit nem csinálok, tanulok egész nap. Kb. Tegnap közepesen bepánikoltam, le akartam mondani a vizsgát, de az utolsó 10 vizsgán kb. uazt a 15 kérdést tette fel, azt megtanultam, és csá. Semmit nem tudok amúgy a könyvből, 3*800 oldal információtól mentesen, egy mukkot nem értek belőle. akit érdekel átdobom pdfben. 4G-ről szól, ami ugye még nincs is. Tehát ha úgy vesszük ez egy izgalmas sci-fi trilógia! Tegnap elmentem úszni, hazafelé meghallgattam az új Sixx:A.M. lemezt eltalálták a srácok nagyon:



Na most ez a szám nem az, hogy király, ez a rockzenei evolúció csúcsa kb. A 21. században ez a rock. Modern, dögös, vad, dallamos, zseniális. az egész lemez ilyen. Kicsit sok a Muse hatás, de faja.

Ma meg ugye megint csak tanultam, vittem cuccokat Carlosnak ebédre bringaszereléshez, Anna kérte. Du meg elbúcsúztattuk egyik legkedvesebb cserediákomat, Katkát, reggel megy haza, hiányozni fog nekünk. Sütött tortát, ,mákból, meg mangóból. Jó, hogy nem magnóból. Utálom a mákot, mondtam is, hogy "I really hate mák". Gondoltam nem értik meg a többiek. Hát a mák szlovákul is mák... De azért finom volt. Amúgy pár napja egyik szlovák srác mondott nekem egy olyant, hogy eldobtam az agyam. Mesélte, hogy pár hónapja volt Budapesten, és teljesen meglepődött, mert egy csomó szlovák emberről vannak szobraink. Pl. Kossuth Lajosról. És ő tényleg úgy gondolja, hogy Kossuth szlovák. Csak lestem. Szóval volt egy kis búcsúztatás, meg este a csehek, szlovákok megnézték a cseh finn hokimeccset egy finn kocsmában. Kemény volt, csomó finn, csomó cseh, ejj. A végére benéztem, addig meg tanultam. Meg még most is fogok. Tegnap megnéztem az új himymet. Elég tetszetős, végre egy jó rész, az utóbbi pár lapos volt. Holnap meg megint tanulás, perjantai meg vizsga. Jáháááj!

2011. május 3., kedd

Kiss me where it smells funny!

Ma tanultam, próbáltunk a zenekarral, este meg felléptünk. 5 számot játszottunk, a hatodikat nem toltuk el. Tegnap este írtam meg hozzá az énekdallamot, meg a dalszöveget, de egy nap alatt nem tudtam bemagolni. A dal arról szól, hogy megerőszakol egy legalább 1000 kilós, szakállas csaj. Nem mintha velem megtörtént volna valah is ez, és nem is hiányzik, de szerintem ez egy jó téma. Most amúgy is rákaptam a Bloodhound gangre, bejönnek az idétlen, és alapvetően disznó szövegek, meg a poén dalok. Sajnálom, én anno már az Amerikai Pitét is bírtam. Szóval este fellépés, ismerősök közül csak páran jöttek el, volt végtelen mennyiségű spanyol arc, s noha a színpadon jó volt, a közönség soraiban azért olyan hű de nagy hangulat nem alakult ki. Legalább muzsikáltunk egyet, tényleg egynek jó volt.



Holnaptól meg tanulás ögen keményen, mostantól a napok erről szólnak.

2011. május 2., hétfő

Éljen május 1-e!

A csudát! Ez azt jelenti, hogy már csak kevesebb, mint egy hónap van hátra.

Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.

Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.

2011. április 30., szombat

Szomszédok



Bocsi, a cím kötelez. :)

Nem ezekről a szomszédokról lesz ma szó. Dél körül betekertem a városba, Spela, meg Isabella hívott, valami vappu hepening van állítólag, nézzünk be. Nem volt semmi, pár egyetemista lődörgött a piactéren, ellenben elmentünk ebédelni. Először Vanillába, de lekéstük, zárva volt, akárcsak az építészkajálda, végül pizzáztunk egyet. 6 euró egy nagy pizza, itallal, salátával, finom volt. Ráadásul a lányok nem tudták megenni a saját pizzájukat, úgyhogy kaptam az övékből is rendesen, ezúton köszönöm. Velünk tartott Spela tesója is, őt most meglátogatják barátok, 5 szlovén lány van itt, ma este pedig legendary eveninget akarnak csapni, majd játszunk velük have you met Tedet... :D

Délután tanulás, akárcsak délelőtt, este meg csehszlovák party. Jó volt, az eddigi legjobb buli, hisz volt egy csomó ismerős dolog, emlék, élmény. Képek régi Skodákról, diskurzus a cseh sörökről, ismerős helyekről, élményekről, faja volt.



Mondjuk a Jozin S Bazin videót, és dalt jobban erőltethették volna. D De különben is, minden haverom ott volt, el lehetett dumálni, hülyéskedni, tényleg jól éreztem magam. 1 körül meg amikor már kezdett kifulladni a dolog bementünk a városba Carlosékkal a Karlébe. Mondjuk 1 órát vártunk, hogy bejussunk, utána meg tömegnyomi volt, de elvoltunk,eltáncoltunk. Mondjuk mikor a dizsiben a Gaga után betették a Sonata Arcticát, csak néztünk. De visszatérve a csehszlovák partyn két finn lány elkezdett lopni, elloptak pár bankkártyát, pénzt, de végül elkapták őket. Tőlem csak a kegyetlen vacak mézes rumomat lopta el valaki, azért nem is kár annyira. Pláne, hogy Minoék kártalanítottak. amúgy a szlovákok csehek jó fejek, meg itt mindenki, tényleg remekül elszórakoztunk. Ma pedig Vappu főnap! Juhú! Ja, és 4est kaptam kínaivitézfátiból.



BTW itt van pár kép áprilisról:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/OuluKepekAprilis#

2011. április 29., péntek

Vappu

Csak akkor bulizom ha úgy van...

és általában úgy van. Itt van a ma is. Nem akartam. Jajj, de nem, hát nem nem. Nem vagyok én olyan. Tanulok inkább. Jobb, hasznosabb. Fújj, emberek alkoholt isznak, butaságokat beszélnek, nevetnek, meg obszcén módon egymáshoz dörgölőznek tánc címen, fújj! Micsoda erkölcsi fertő, én aztán inkább tanulok itthon a fenekemen. Szeretnék nagyon okos lenni, hogy egy értelmes, intelligens mérnök legyen belőlem, aki 24 éves korára büszkén ingben, majd elmehet egy céghez dolgozni, meg forrasztani, dolgozhat sok hasznos dolgot, élhet valami kicsi lakásban a szüleivel, vagy egyedül, és 28 éves korára egy boldog senki lehet.

Banyek, hihetetlen, hogy kb eszerint éltem gimiben, meg komolyan is gondoltam ezt a szórakozni nem jó, alkohol nélkül is remekül érzem magam dolgot tinikoromban. Gusztustalan. Elhittem kajakra a fullkancsó paksiendre idétlen szövegeit arról, hogy micsoda felsőbbrendű intelligens, meg jó ember a rokker, meg a régi barátnőm is csak támogatott ebben a jógyerek dologban. Hát elég szánalmas csicsákó voltam az fix. Mondjuk sokak szerint még most is az vagyok hehe.

Szóval tanulni akartam, de kaja után láttam, hogy minden haverom buszra vár, partibuszra, buli van, mennek be a városba, ma egész nap nyitva a hevimesta, minden egyetemista ott iszik, meg bulizik. Jajj, én nem megyek, tanulni kell, nincs pénzem, blabla. De majdnem meggyőztek. Hazajöttem, csüccs a seggre, csönget Dagmar, megy a hevimestába bringával, menjek vele. Mentem. Banyek, mindenki hív, otthon is lehet tanulni, de már csak egy hónap van itt, szeretném magam jól érezni a barátokkal. Szóval délután hevimestzáztunk. Sokat nem ittam, de jól eldumáltunk a Batgirlnek öltözött Laurával, Isa, Dagmar, Karolina, meg a többiek, pár sör 2.5 lyuróért, jó hangulat, és fasza zenék. Érted, vagy 1000 egyetemista bulizott ott, miközben üvöltött a Kreator, a Manowar, a Maiden, az Accept, a Priest, az Amorphis, meg szólt a karaokiben a Sonata Arctica, meg az Ensiferum. Na ilyen egy egyetemi buli waze! Kaukázus, Kolorsztár, ZéPé? Menj a fenébe! Utána elmentem úszni, frankó volt, 11 után értem haza. Gyors vacsi, majd indulás egy ingyenes rave partyba. Sajna nem jutottam be, a finnek kicsit szarok a szervezésben, tömegnyomi volt bent, vagy fél órát vártam a tömegben az első sorban (tolakodni csak megtanultam az évek alatt), vagy 50-60 ember jött ki a helyről, senki nem mehetett be. A haverjaim is leléptek, nem volt nagy eresztés. De azért a Vappu így is hatalmas király, a cserediákok hatalmas királyok, imádom őket, még a szlovák arcok is megkínáltak vodkával, imádok mindent, mindenkit, nem akarok hazamenni!