...home. Szívesen írnám, hogy beköszöntött a nagy évvégi semmittevés, de ez nem igaz. Ma délután 5-ig Mobiltelkomrendszerekből kellett méréseket végeznünk, egy olasz sráccal, meg egy maláj lánnyal. Ez ki is tötötte nagyjából az egész napot, holnap majd írunk jegyzőkönyvet. Estefelé elmentem úszni, ma annyira nem volt jó idő, hogy nagyot kerékpározzak, túrázzak, vagy várostnézzek. Ellenben van két nyugtalanító dolog. Az egyik, hogy nem kaptam számlát a májusi lakbérről, és még nem tudtam befizetni,mindjárt írok emilt. A másik, hogy nem tudok belépni a Raiffesienes online bankfiókomba. Hihetetlen azért, hogy még mindig ezzel a vacak bankkal szívok, hazamegyek Pápára, első dolog az lesz, hogy bezáratom ezt a banki számlámat, hát nem hiszem el, hogy egy bank ennyire béna legyen. Na mindegy, túl sok pénz már nincs a számlámon, de legalább tudnám mennyit vehetek ki keshnek... wáhh.
Holnap tanulás, szerdán Amazing Oulu verseny, csüt tanulás, péntektől meg egy hét kirándulás megint. Juhú! :) Ma akartam lemezkritikát írni, de egyre nehezebben megy, valahogy nem jönnek a gondolatok, csak a cikkfelénél járok. Talán majd holnap. Ellenben ma az uszoda remek volt, utána szauna, szomorú, hogy már csak párszor lesz erre lehetőségem. :( Valahogy olyan egyszerű, és nyugodt itt minden, komolyan mondom, gimis korom óta nem éreztem ennyire jól magam, ennyire otthonosan, kényelmesen magam. Valahogy minden olyan nyugis, egyszerű, jajj, ez borzasztóan fog hiányozni. Ráadásul ma láttam egy sünit, elszaladt előttem, miközben bringáztam. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úszás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úszás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 10., kedd
2011. május 9., hétfő
Hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás
Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
2011. április 22., péntek
Tragic comic
Kissé másnaposan ébredtem. Előfordul. Ez a carrebean fever buli nem volt rossz, mondjuk kevés ember volt, és sok pénzt költöttem, relatíve sok alkoholt is sikerült elfogyasztanom. Mennyire? Annyira, hogy odamentem az este sztár dj-hez, és megkértem, hogy tegye be a Bomfunk MC's-től a Freestylert. (Mintha Báránytól, vagy náksivéesbrunnertől kérnéd, hogy nyomja be a szomorú szamurájt...) Sajnos nem volt meg neki. Kár. Táncoltam pár lánnyal, Dagmarra, meg Elodira konkrétan emlékszem. Elég közeli volt a dolog, szóval szórakozás, mulatás, érintkezés, simulás volt. Ma napközben lemezkritikát írtam, olvasgattam a tankönyveimet, megebédeltünk, és rájöttem, hogy az édes savanyú szósz vacak. Vennem kellett volna fogkrémet, de elfelejtettem.
Mivel csütörtök van, ma elmentem úszni. Edgár le akart beszélni, húsvét van, az uszi hamar zár, felesleges, ne menjek. De csak elmentem. Találkoztam kedvenc szlovák úszótársammal, s noha beszélgettünk is, azért 50-60 hosszt megint le tudtam nyomni. Ellenbeben ez a hölgy továbbra is igen igen csinos, meg aranyos, egész jól el tudtunk dumálni. Szóval felmerült a kérdés, hogy most merre tovább? Csak el kéne hívni randira, ha szeretnék is valamit, nem csak társaságot úszás közben. Mondjuk szar ez így. Ugye eddig volt ez a finn sráca, a csaj meg másfél hét múlva megy haza... de hát nah. Mindenesetre vasárnapra elhívtam a litván lányok húsvéti ebédjére. Egyrészt. Másrészt a kijáratnál véletlenül újra egymásba botlottunk (azért nem volt egyszerű megoldani, hogy 10 percen át vegyem fel a kabátot, meg bíbelődjek a bringámmal, csak, hogy "véletlenül" összefussunk), s ha már közel lakik, hazakísértem. Ő pedig felhívott magához. Ejj. Nem kicsit örültem a dolognak. Mondjuk bélyeggyűjteményt sajnos nem nézegettünk, de hát mióta nem hívott át magához csaj (pláne ilyen dögös...)? Jó ideje... (a pontos dátumot túl égő leírni)
Szóval eltöltöttem egy kellemes estét, bár nyilván csak beszélgetés, ismerkedés volt az egész. Megkínált teával, fél 12-ig maradtam. De jó volt, élveztem. Mondjuk a hölgy igen sokat beszélt, ami nem baj, mert legalább nincs kínos csönd, de picit néhol túlzásnak éreztem a dolgot, pláne, hogy javarészt orvosi cuccokról, meg arról volt szó, hogy milyen volt a finn sráccal járni. Mondjuk azóta hajt rá valaki más, de hát ilyen csajra kb. mindig hajt paralell 5 ember, eddig kb. minden ország cserediákjai próbálkoztak nála. Nagyüzem. De még így is tök jó, meg élvezetes délután, este volt ez. Nem tudom lesz-e folytatás, vagy mi, de valamit jó lenne megpróbálni összefigurázni. Majd holnapeste megpróbálom rávezetni, hogy olyanok vagyunk, mint kétkicsilegó. De azért eléggé odavagyok, hogy áthívott, marha jó volt.
Amúgy a legérdekesebb dolog kimaradt. Tegnap Kristina levágta a hajkamat. Egy ebédért megcsinálta, fasza. Én volt a félévben a 23. kuncsaftja. Jó volt, nem igen dumálok az amcsi csajokkal, érdekes volt beszélgetni, sok érdekeset mesélt. És közben a hajam is lerövidült. 2.50 euróért marha jó. Mondjuk kicsit aszimmetrikus, de hát nah. Semmi nem lehet tökéletes.
Mivel csütörtök van, ma elmentem úszni. Edgár le akart beszélni, húsvét van, az uszi hamar zár, felesleges, ne menjek. De csak elmentem. Találkoztam kedvenc szlovák úszótársammal, s noha beszélgettünk is, azért 50-60 hosszt megint le tudtam nyomni. Ellenbeben ez a hölgy továbbra is igen igen csinos, meg aranyos, egész jól el tudtunk dumálni. Szóval felmerült a kérdés, hogy most merre tovább? Csak el kéne hívni randira, ha szeretnék is valamit, nem csak társaságot úszás közben. Mondjuk szar ez így. Ugye eddig volt ez a finn sráca, a csaj meg másfél hét múlva megy haza... de hát nah. Mindenesetre vasárnapra elhívtam a litván lányok húsvéti ebédjére. Egyrészt. Másrészt a kijáratnál véletlenül újra egymásba botlottunk (azért nem volt egyszerű megoldani, hogy 10 percen át vegyem fel a kabátot, meg bíbelődjek a bringámmal, csak, hogy "véletlenül" összefussunk), s ha már közel lakik, hazakísértem. Ő pedig felhívott magához. Ejj. Nem kicsit örültem a dolognak. Mondjuk bélyeggyűjteményt sajnos nem nézegettünk, de hát mióta nem hívott át magához csaj (pláne ilyen dögös...)? Jó ideje... (a pontos dátumot túl égő leírni)
Szóval eltöltöttem egy kellemes estét, bár nyilván csak beszélgetés, ismerkedés volt az egész. Megkínált teával, fél 12-ig maradtam. De jó volt, élveztem. Mondjuk a hölgy igen sokat beszélt, ami nem baj, mert legalább nincs kínos csönd, de picit néhol túlzásnak éreztem a dolgot, pláne, hogy javarészt orvosi cuccokról, meg arról volt szó, hogy milyen volt a finn sráccal járni. Mondjuk azóta hajt rá valaki más, de hát ilyen csajra kb. mindig hajt paralell 5 ember, eddig kb. minden ország cserediákjai próbálkoztak nála. Nagyüzem. De még így is tök jó, meg élvezetes délután, este volt ez. Nem tudom lesz-e folytatás, vagy mi, de valamit jó lenne megpróbálni összefigurázni. Majd holnapeste megpróbálom rávezetni, hogy olyanok vagyunk, mint kétkicsilegó. De azért eléggé odavagyok, hogy áthívott, marha jó volt.
Amúgy a legérdekesebb dolog kimaradt. Tegnap Kristina levágta a hajkamat. Egy ebédért megcsinálta, fasza. Én volt a félévben a 23. kuncsaftja. Jó volt, nem igen dumálok az amcsi csajokkal, érdekes volt beszélgetni, sok érdekeset mesélt. És közben a hajam is lerövidült. 2.50 euróért marha jó. Mondjuk kicsit aszimmetrikus, de hát nah. Semmi nem lehet tökéletes.
2011. április 19., kedd
These Days
No, a seabattle miatt az utóbbi napokról nem készült rendes bejegyzés. Igazából az élet kissé lelassult. Kezd elmúlni a cserediákság varázsa, mindenki éli az életét, szürkül bele a hétköznapokba. Ahogy odahaza nem igen beszélget egy mérnök idegen közgazdászokkal, bölcsészekkel, úgy egyre nehezebb közös témát találni a cserediákokkal, barátokkal. Kb. Edgárs maradt meg stabil pontnak, hiába együtt lakunk, együtt tanulunk, sokat röhögünk, sok mindenről van beszélni. De valahogy az épület előtt cigizi osztrákokkal, németekkel egyre nehezebb megütni a közös hangot, hiába kedveljük őket nagyon. Valahogy... nem jön a téma.
Péntek este Sonata Arctica koncert volt, egészen zseniális lett, dvdt vettek fel, hatalmas piró, látványos tűzíjáték, blabla. Szerettem volna első sorba állni, három és fél órával a kapunyitás előtt odamentem. És már 50 ember sorbanállt. Az elsők hálózsákban, lehet ott is aludtak. 98%-ban 18 év alatt nagyon kövér és/vagy csúnya, szemüveges, fogszabályzós csajok. Jááájjj... ültek, és tömték magukba a csokit, meg a chipset, szívták a cigit, és... sminkeltek! Apám! Most nem azért, de mi a fenéért hiszi azt bárki is, hogy ha 200 kilógrammot nyom, úgy állnak a fogai, mint Bon Jovi haja a 80-as években, és olyan illata van, mint egy gyárkéménynek, akkor attól, hogy kifesti a szemét, meg a körmét, szép lesz? Nincs az a szemfesték a világon, amitől 40 kilót tudsz fogyni, pláne úgy, ha a másik kezedben a chipseszacskót fogod. Először marhára röhögtem, mert annyira szánalmasak ezek a finnmániás Sonata rajongó lányok. Érted jöttek Franciaországból, Angliából, Mexikóból, csak azért ide a világ végére, hogy a Sonata DVDs buliján ott legyenek. És miről beszélnek az angol csajok? Két téma: 1. De cuki a Tony Kakko. 2. Melyik bandatag után melyik macskájukat nevezték el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Tarkólövés! De most a viccet félretéve... rájöttem, hogy ez azon felül, hogy végtelenül szánalmas... inkább szomorú. Nézd meg, láthatóan már kiskoruk óta mindenki bántja őket azért, mert marhára nem szépek, az életükben csak a Sonata Arctica, meg Tony Kakko szépszerelmes sorai jelentik a vígaszt, a kis buták meg el is hiszik, meg farkas, Finnország, telihold, jajjderomantikus! Illegnek, billegnek, mintha a TonyKakko majd pont le nem szarná őket, van neki valami macája, nem fog cserélni. Ezeknek a csajoknak mégis kb. ez az egy menedék az életben, mert amúgy az egész világ csak bántja őket. Sovány vigasz. Amúgy a vicc, hogy volt 1-1 jó csaj is ám köztük, akik így... szóval rájöhettek, hogy a sima fiatalok közt túl sok a rivális, ezért inkább felhúzzák a bőrnacit, meg a fekete kivágott fölsőt... vakok közt a félszemű a király, itt meg minden srác csorgatja a nyálat utánuk. Ők meg élvezik.
A buli amúgy marha jó volt, 2 óra, akusztikus blokk tábortűzzel, holnap, vagy utána megírom a HRMbe. Fotózni nem tudtam. Később jött Silke is, sajnos ő csak az előzenekar, a Tarot buliját nézte meg, ment a gépe haza. Még visszajön Ouluba május végén kirándulni... talán akkor még találkozunk. Elbúcsúztunk, azért hiányozni fog. Már bánom, hogy nem hívtam meg a szülinapomra. Aztán még később jött Edgars is Laurával, meg Terezával, ők is jól érezték magukat, Edgars még egy pólót is vett, pedig nem is ismerte korábban a bandát, csak eljött, mert, hogy én is megyek. Kaisa is elvileg ott volt, de nem láttuk. Szülinapom óta nem is találkoztunk vele. Kár. Ellenben a buli roppant termékeny volt, szereztem egy dobverőt (körülöttem csak 16 éves csajok álltak, na kinek volt a leghosszabb keze...), setlistet, meg gitárpengetőt is! Mesterhármas! :) Ha otthon lettem volna a kövér lúd miatt ezek után megvártam volna a bandát, de itt nem, jó is ez így. Erről a bandavárásról le kell majd szoknom. Mire visszaértünk hajnali2-re a Club 16-ba az már csendes volt, véget ért a nagy buli.
Amúgy előtte vizsgáztam is Kínaivitézfátiból. Talán nem lett olyan rossz. Reménykedjünk...
Szombaton gyógyulgattam, forma 1-et néztem, meg sorozatokat. Kicsit meg voltam fázva, csak este mentem Dagmarékkal karaokizni a Gloria nevű kocsmába. A csajok másfél órát vártak arra, hogy énekeljenek valamit de végül nem kerültek sorra, hazabuszoztak, mi meg páran bringáztunk. Azért jó volt, elsöröztünk, kicsit dumáltunk, megnéztük a Barca Reált. Jó unalmas volt.
Vasárnap csináltam egy nagy bringatúrát. Vészesen itt a tavasz. fél11-kor még dereng az ég alja, s noha +2-3 fok van, és még egy kis havat is lehet találni, a bringaút már jó, és az új bringám jobb is mint az előző. Könnyebb tekerni, élvezetesebb. Bár a seggemet nagyon nyomja. Tettem egy tavaszi túrát a város olyan részein amerre nem jártam annyit még, meg holnap elmegyek egy múzeumba. Jártam valami fura művházban is, de minden finnül volt, és a biztonsági őr nagyon nézelődött, hogy mit akarok...
Vas este Dimitrissel megnéztük az Avantasia koncert DVDt. Elég állat, csak a Masters képminőség gyatra, de nem kicsit. Kár. Ellenben aki megmondja, hogy melyik szám(ok)ban mutat a kamera felismerhetően, annak viszek csokit! Megsúgom, a Wacken részek alatt kell figyelni. ;)
Ma kicsit tanultam Marcoval mobiltelekommot... de kb. semmire nem jutottunk, eléggé szopás az anyag, sokat kell olvasni még, de van 3 hét a vizsgáig. Talán valamit majd összehozunk. Anyagtud 2 mármint a vizsga számonkérése lévén. Van 3 800 oldalas könyv, olvasd el, majd lesz 5 elméleti kérdés random belőle, válaszolj. Hát tessék elmenni a búsba...
Du Megnéztem a Get Him To The Greeket. Este meg úsztam. Régen úsztam már, holnap is megyek. Jól esett, a szauna utána állat volt... de kicsit keveset úsztam mert... mert neten intézni kellett egy nagyon kedves ügy: Kaptam akkredet Sweden Rockra. Remélem Klári is kap, mert egyedül nem akarok menni, kicsit félek. De ha nem kap, akkor is menni kell, nincs mese, ez hatalmas lehetőség. Mondjuk azon felül, hogy a fesztivál belépője marha drága (lenne) fizetős a kemping (ez viszont tényleg az...:S)Viszont a program űber fasza, 4 nap koncertek, kb. semmi üresjárat. Nah, remélem összejön, nagyon izgatott vagyok.
Addig meg itt a tavasz, meg a jó idő! (2 fok van)
Péntek este Sonata Arctica koncert volt, egészen zseniális lett, dvdt vettek fel, hatalmas piró, látványos tűzíjáték, blabla. Szerettem volna első sorba állni, három és fél órával a kapunyitás előtt odamentem. És már 50 ember sorbanállt. Az elsők hálózsákban, lehet ott is aludtak. 98%-ban 18 év alatt nagyon kövér és/vagy csúnya, szemüveges, fogszabályzós csajok. Jááájjj... ültek, és tömték magukba a csokit, meg a chipset, szívták a cigit, és... sminkeltek! Apám! Most nem azért, de mi a fenéért hiszi azt bárki is, hogy ha 200 kilógrammot nyom, úgy állnak a fogai, mint Bon Jovi haja a 80-as években, és olyan illata van, mint egy gyárkéménynek, akkor attól, hogy kifesti a szemét, meg a körmét, szép lesz? Nincs az a szemfesték a világon, amitől 40 kilót tudsz fogyni, pláne úgy, ha a másik kezedben a chipseszacskót fogod. Először marhára röhögtem, mert annyira szánalmasak ezek a finnmániás Sonata rajongó lányok. Érted jöttek Franciaországból, Angliából, Mexikóból, csak azért ide a világ végére, hogy a Sonata DVDs buliján ott legyenek. És miről beszélnek az angol csajok? Két téma: 1. De cuki a Tony Kakko. 2. Melyik bandatag után melyik macskájukat nevezték el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Tarkólövés! De most a viccet félretéve... rájöttem, hogy ez azon felül, hogy végtelenül szánalmas... inkább szomorú. Nézd meg, láthatóan már kiskoruk óta mindenki bántja őket azért, mert marhára nem szépek, az életükben csak a Sonata Arctica, meg Tony Kakko szépszerelmes sorai jelentik a vígaszt, a kis buták meg el is hiszik, meg farkas, Finnország, telihold, jajjderomantikus! Illegnek, billegnek, mintha a TonyKakko majd pont le nem szarná őket, van neki valami macája, nem fog cserélni. Ezeknek a csajoknak mégis kb. ez az egy menedék az életben, mert amúgy az egész világ csak bántja őket. Sovány vigasz. Amúgy a vicc, hogy volt 1-1 jó csaj is ám köztük, akik így... szóval rájöhettek, hogy a sima fiatalok közt túl sok a rivális, ezért inkább felhúzzák a bőrnacit, meg a fekete kivágott fölsőt... vakok közt a félszemű a király, itt meg minden srác csorgatja a nyálat utánuk. Ők meg élvezik.
A buli amúgy marha jó volt, 2 óra, akusztikus blokk tábortűzzel, holnap, vagy utána megírom a HRMbe. Fotózni nem tudtam. Később jött Silke is, sajnos ő csak az előzenekar, a Tarot buliját nézte meg, ment a gépe haza. Még visszajön Ouluba május végén kirándulni... talán akkor még találkozunk. Elbúcsúztunk, azért hiányozni fog. Már bánom, hogy nem hívtam meg a szülinapomra. Aztán még később jött Edgars is Laurával, meg Terezával, ők is jól érezték magukat, Edgars még egy pólót is vett, pedig nem is ismerte korábban a bandát, csak eljött, mert, hogy én is megyek. Kaisa is elvileg ott volt, de nem láttuk. Szülinapom óta nem is találkoztunk vele. Kár. Ellenben a buli roppant termékeny volt, szereztem egy dobverőt (körülöttem csak 16 éves csajok álltak, na kinek volt a leghosszabb keze...), setlistet, meg gitárpengetőt is! Mesterhármas! :) Ha otthon lettem volna a kövér lúd miatt ezek után megvártam volna a bandát, de itt nem, jó is ez így. Erről a bandavárásról le kell majd szoknom. Mire visszaértünk hajnali2-re a Club 16-ba az már csendes volt, véget ért a nagy buli.
Amúgy előtte vizsgáztam is Kínaivitézfátiból. Talán nem lett olyan rossz. Reménykedjünk...
Szombaton gyógyulgattam, forma 1-et néztem, meg sorozatokat. Kicsit meg voltam fázva, csak este mentem Dagmarékkal karaokizni a Gloria nevű kocsmába. A csajok másfél órát vártak arra, hogy énekeljenek valamit de végül nem kerültek sorra, hazabuszoztak, mi meg páran bringáztunk. Azért jó volt, elsöröztünk, kicsit dumáltunk, megnéztük a Barca Reált. Jó unalmas volt.
Vasárnap csináltam egy nagy bringatúrát. Vészesen itt a tavasz. fél11-kor még dereng az ég alja, s noha +2-3 fok van, és még egy kis havat is lehet találni, a bringaút már jó, és az új bringám jobb is mint az előző. Könnyebb tekerni, élvezetesebb. Bár a seggemet nagyon nyomja. Tettem egy tavaszi túrát a város olyan részein amerre nem jártam annyit még, meg holnap elmegyek egy múzeumba. Jártam valami fura művházban is, de minden finnül volt, és a biztonsági őr nagyon nézelődött, hogy mit akarok...
Vas este Dimitrissel megnéztük az Avantasia koncert DVDt. Elég állat, csak a Masters képminőség gyatra, de nem kicsit. Kár. Ellenben aki megmondja, hogy melyik szám(ok)ban mutat a kamera felismerhetően, annak viszek csokit! Megsúgom, a Wacken részek alatt kell figyelni. ;)
Ma kicsit tanultam Marcoval mobiltelekommot... de kb. semmire nem jutottunk, eléggé szopás az anyag, sokat kell olvasni még, de van 3 hét a vizsgáig. Talán valamit majd összehozunk. Anyagtud 2 mármint a vizsga számonkérése lévén. Van 3 800 oldalas könyv, olvasd el, majd lesz 5 elméleti kérdés random belőle, válaszolj. Hát tessék elmenni a búsba...
Du Megnéztem a Get Him To The Greeket. Este meg úsztam. Régen úsztam már, holnap is megyek. Jól esett, a szauna utána állat volt... de kicsit keveset úsztam mert... mert neten intézni kellett egy nagyon kedves ügy: Kaptam akkredet Sweden Rockra. Remélem Klári is kap, mert egyedül nem akarok menni, kicsit félek. De ha nem kap, akkor is menni kell, nincs mese, ez hatalmas lehetőség. Mondjuk azon felül, hogy a fesztivál belépője marha drága (lenne) fizetős a kemping (ez viszont tényleg az...:S)Viszont a program űber fasza, 4 nap koncertek, kb. semmi üresjárat. Nah, remélem összejön, nagyon izgatott vagyok.
Addig meg itt a tavasz, meg a jó idő! (2 fok van)
2011. április 1., péntek
Falling Into...
...Fantasy.
Tegnap nem volt bejegyzés, tudom, hajnali 4-fél5 fele feküdtem le aludni, utána jutott csak eszembe.
Semmi különös nincs, beköszöntött az április. Havazással. De most 4 fok van, hosszú idő után úgy tűnik, hogy este is plusz lesz, hétvégén meg jön az eső, meg a 7-8 fok, úgy tűnik a tél lassan végérvényesen elköszön tőlünk. De ma még egy kicsit kimegyek síelni. Jó lett volna még egy nagy túra a város körül, egy egész napos, de erre csak két hét múlva lesz időm. Akkor meg már nem igen lesz hó.
Nem történik semmi. Tanulok. Jajj, nehezen megy. Tudod, kicsit talán már öreg vagyok a tanuláshoz, kicsit ráuntam. Állandóan elkalandozik a figyelmem, elfantáziálok, eltűnődök. Nehezen koncentrálok, pláne, hogy nem egyszerű dolgokat tanulok, ráadásul angolul. Csütörtökön vizsga, hát hajrá. Edgárs meg is jegyezte, hogy eléggé elkockultam mostanában, hát nem hazudott. Amúgy Edgárssal remekül összebarátkoztunk. Amilyen fura volt vele laknom az elején, és fenntartásokkal kezeltem, annyira jó barátom most már. Jókat lehet vele dumálni, hülyülni, igazából szerencse talán, hogy összekerültünk. Jóbarát. Tegnap azt hajtogatta állandóan, hogy nagyon kéne nekem egy barátnő, hát ezzel sok újat nem mondott, azt állítja, határozott lépéseket tesz majd a dolog érdekében. Hehh.
Tegnap elnéztem uszodába, kicsit megszakítottam a tanulást. Jól esett, bár valami irgalmatlanul keveset úsztam, mindössze 34 hosszt az 50 méteres medencében. Elbeszélgettem az időt. Este pedig megírtam az Első Hallásrát, az ehavit. Illetve elkezdtem intézni a hazautamat... hát nem lesz ez egy szimpla menet. Ha Mortennek jó a kinézett gép, akkor 30-án fogom itt hagyni Oulut, és egy napot Rigában is eltöltök. Sweden Rocksot meg majd meglátjuk, még mindig lóg a levegőben. Ha lesz, valószínű fizetős lesz, több mint 70 ropi a beugró a négy napos fesztiválra, ezek a svédek bolondok.
Amúgy tegnap mikor jöttem haza usziból az ördög megint megkísértett... ugye még mindig nincs új bicóm. És a város tele van bringával. Mindenhol tömegével, és van pár lezáratlan is. Olyan könnyű lenne egyet elemelni. Elvinni. Ahogy tették az én lezártammal is. De nem fogok lopni. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, és ez fontosabb. Különben is, a politikusok is valahol így kezdik. Eredetileg úgy gondoltam, hogy péntek lévén Rebecca Black Fridayét teszem majd fel, de valahogy most nincs kedvem hozzá. Kissé melankolikus, kissé fáradt hangulatomhoz ez jobban passzol.
Tegnap nem volt bejegyzés, tudom, hajnali 4-fél5 fele feküdtem le aludni, utána jutott csak eszembe.
Semmi különös nincs, beköszöntött az április. Havazással. De most 4 fok van, hosszú idő után úgy tűnik, hogy este is plusz lesz, hétvégén meg jön az eső, meg a 7-8 fok, úgy tűnik a tél lassan végérvényesen elköszön tőlünk. De ma még egy kicsit kimegyek síelni. Jó lett volna még egy nagy túra a város körül, egy egész napos, de erre csak két hét múlva lesz időm. Akkor meg már nem igen lesz hó.
Nem történik semmi. Tanulok. Jajj, nehezen megy. Tudod, kicsit talán már öreg vagyok a tanuláshoz, kicsit ráuntam. Állandóan elkalandozik a figyelmem, elfantáziálok, eltűnődök. Nehezen koncentrálok, pláne, hogy nem egyszerű dolgokat tanulok, ráadásul angolul. Csütörtökön vizsga, hát hajrá. Edgárs meg is jegyezte, hogy eléggé elkockultam mostanában, hát nem hazudott. Amúgy Edgárssal remekül összebarátkoztunk. Amilyen fura volt vele laknom az elején, és fenntartásokkal kezeltem, annyira jó barátom most már. Jókat lehet vele dumálni, hülyülni, igazából szerencse talán, hogy összekerültünk. Jóbarát. Tegnap azt hajtogatta állandóan, hogy nagyon kéne nekem egy barátnő, hát ezzel sok újat nem mondott, azt állítja, határozott lépéseket tesz majd a dolog érdekében. Hehh.
Tegnap elnéztem uszodába, kicsit megszakítottam a tanulást. Jól esett, bár valami irgalmatlanul keveset úsztam, mindössze 34 hosszt az 50 méteres medencében. Elbeszélgettem az időt. Este pedig megírtam az Első Hallásrát, az ehavit. Illetve elkezdtem intézni a hazautamat... hát nem lesz ez egy szimpla menet. Ha Mortennek jó a kinézett gép, akkor 30-án fogom itt hagyni Oulut, és egy napot Rigában is eltöltök. Sweden Rocksot meg majd meglátjuk, még mindig lóg a levegőben. Ha lesz, valószínű fizetős lesz, több mint 70 ropi a beugró a négy napos fesztiválra, ezek a svédek bolondok.
Amúgy tegnap mikor jöttem haza usziból az ördög megint megkísértett... ugye még mindig nincs új bicóm. És a város tele van bringával. Mindenhol tömegével, és van pár lezáratlan is. Olyan könnyű lenne egyet elemelni. Elvinni. Ahogy tették az én lezártammal is. De nem fogok lopni. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, és ez fontosabb. Különben is, a politikusok is valahol így kezdik. Eredetileg úgy gondoltam, hogy péntek lévén Rebecca Black Fridayét teszem majd fel, de valahogy most nincs kedvem hozzá. Kissé melankolikus, kissé fáradt hangulatomhoz ez jobban passzol.
2011. március 30., szerda
And Now For Something Completely Different:
A black/death metal nyelve a német. Esküszöm. Semmi nem szól annyira gonoszul, mint ha valaki németül hörög. Na nem a Rammsteinre gondolok, de most egy Apokalyptischen Reiter (ami szintén nem black/death) a kemény témáknál de keményen, pattogósan recseg! Vagy az Equilibrium Blut In Augenje? Vagy mondjuk az Endstille dalai? Nem ám a norvég nyelv, hát ugye. Vigernes elmehet a csudiba.
Nah, ez nem tudom miért kellett, csak eszembe jutott. Pár apró gondolat, furcsaság. Egy. Tegnap volt egy előadás, a finn politikáról angolul. Nem mentem el. Ki a francot érdekel? Most hülye politikusokból van elég odahaza is. Nade. Meghívtak 3 pártból három arcot, ők vitáztak egymással, meg a hallhatókkal. Meg se fordult a fejembe, hogy elnézzek, de Edgár elment. Vagy 20 ember volt kíváncsi a három idegszottyantra. Volt valaki a helyi zöld pártból, volt valami szélsőjobbos csóka, meg valami balos fazon. Állítása szerint mindhárom úgy nézett ki, mint valami diliházból szabadult idegroncs, és úgy is viselkedtek! Nade! Edgár mesélte, hogy a balos csóka elkezdett pampogni, hogy jajj de rossz, hogy Európában mindenhol erősödnek a szélsőségek, egyre több az olyan náci ország, mint Lengyelország, és MAGYARORSZÁG! (Na nem szóról szóra így mondta gondolom, de lényege ez volt. Hogy szerinte Mo. náci ország...) Na hát azért csókolom. Amikor ezt meghallottam egy másodpercre megállt bennem a gondolat, hogy csak el kellett volna mennem, aztán amikor ezt a marhaságot meghallom kissé helyretennem a hallhatóan nem teljesen beszámítható bolondbácsit. Hát heló. Oké, itt a Finneknél mindenki nagyon demokrata, ez tök jó, de ilyen egetverő marhaságot akkor se mondjon senki, ha politikus. Az elmúlt 10 évből odahaza 8-ban balos kormány volt, ez a náci ország? Vagy mert a négert négernek hívjuk, a buzit buzinak, és -noha ez még nem teljesen legális- nem általunk kijelenteni, hogy a cigány inkább lop, bűnözik, meg gyilkol, mint tisztességesen pénzt keres? Hát álljon meg a táncos menet, értem én, hogy itt északon nem tudják mi a dörgés, de tessék megnyitni a határokat a nyugatra szívesen érkező romák felé (hisz itt "Uriasan meg lehet élni a segélyből"), aztán utána tessék pampogni. Szóval a lényeg a lényeg, itt is bolondok a politikusok. (Mondjuk itt nincs akkora pereputty körülöttük, valamikor itt volt a suliban a köztársasági elnök/miniszterelnök aztán nem volt sok autó, meg díszkíséret, pár őrrel ott ettek a menzán, meg ott sétáltak beszéltek az emberek között.
And now for something completely different:
Még mindig politika. Vagy valami olyasmi. Tegnap mindenki megvadult, és bulit szervezett. Áprilisban lesz itt mexikói party, török party, japán party... ééééés: Csehszlovák party! :D Juhú! Már a neve is remek! Remélem nem fognak majd bántani, majd nem fogok a nyelvtörvényről beszélgetni velük, ezt megígérem. Beígérték, hogy a 70-es 80-as évek csehszlovák köbnyűzenei slágereit hallgathatjuk, és visszavisznek minket kicsit a komcsi érába, meg abba, hogy az de szar volt. Lesz egy kis szovjetellenes beütése a dolognak állítólag. Meg is hívtam sebtiben az orosz lányokat. :) De most érted, egy 70-es 80-es éveket idéző csehszlovák buliba otthon akkor se mennél el, ha fizetnének érte, kíváncsi leszek erre, remélem lesz sztrapacska meg gambrinus, meg hát a szoci fíling kissé a hazai életérzést is visszahozza majd. Amúgy a tradicionálisan szlovák dolgokat nehéz lesz megmutogatni... van ugye az a jópofa vicc is erről, hogy:
"Tábla egy szlovák könyvesbolt kirakatában: "Sajnálattal közöljük, hogy a szlovák történelemkönyv elfogyott. De kérésére SMS-ben elküldjük önnek."
Nah, de nem leszek gonosz, nagyon aranyos itt minden cseh, meg szlovák ember, nagyon szeretem őket, tuti jó lesz. :)
And now for something completely different:
Tegnap megkérdezte Edgár, hogy mi van köztem, meg Eglé között. Nem értettem. Mármint értettem, de nem vágtam, hogy miért kérdez ilyent. Hát nem ismer? Miért lenne köztem és bármiféle lány között bármi is. Azt mondta, hogy "Ugye bár itt a villamosmérnökök elég ügyesek a litván lányok felszedésében..." Na most ebben az egy mondatban csak 3 valótlan állítás volt, egyrészt ő fizikus, tehát itt csak egy darab villamosmérnök van, nincs királyi többes. Másrészt, noha igen jóban próbál lenni vele, végül csak nem jött össze Laurával, ahogy én sem jöttem össze senkivel. Na nem mintha annyira ellenkeznék ezen hölgy kapcsán, de hát noh. Bár annyira nem épp az én ízlésem a külleme, azért egész takaros menyecske, csak hát nagyon mélyen hívő kérem tisztelettel, szóval kavarás nem lehet, komoly dolog meg Erasmusból nem sül ki, úgyhogy nemnem. Ráadásul meg minek kezdene velem, ahogy észrevettem a lányoknál ez ilyen kritikus pont. De legalább felvetült valakiben, hogy köztem és egy csaj közt van valami, ilyen 2008 nyara óta nem volt. Mármint köztem, meg lány között valami. Az, hogy valakiben ilyen felvetült volna... olyan meg kb 2003 óta. Mondjuk ahhoz képest, hogy Erasmuson vagyok, ami elvileg arról szól, hogy annyit szexelsz mindenféle külföldi ismeretlenekkel, hogy 1.5 hónap után meghalsz végkimerülésben, (vagy szifiliszben, vagy mindkettőben) ez még mindig egy szánalomköbdíjas produkció. Gratulálok!
And now for something completely different:
THE LARCH
And now for something completely different:
Ma tanultam. Na jó. Terveztem. Szerettem volna. Akartam. Nem nagyon ment. Uncsi.
"-Fel kéne nőni kisfiam, nem lesz ennek jó vége! Mindig csak a hülyeségen jár az eszed, aztán dolgozni ki fog, he?"
Holnap is majd tanulok. Haladgatok lassan, okoskán szépen, kissé döcögünk, mint a pannon puma, de idővel jó lesz ez. Talán. Bementem ma órára, de elmaradt. Nem tudom miért. Nem mertem megkérdezni a tanár urat, ha múltkor bent lettem volna a múltkor, biztosan tudtam volna, hogy ma nem lesz. De nem voltam bent. Mert órán voltam. Épp. Egy másikon. Néha nem tudok egyszerre két helyen lenni, bár párszor már sikerült. Megsúgom, sokat kell inni hozzá.
And now for something completely different:
Ma azért elmentem úszni. Edgár elvitt. Nem hittem volna, el is mentem síelni. Mivel nagyon kell tanulni, csak egy rövidet... ittam előtte. Na jó, csak viccelek, csak egy rövidet... akartam síelni. Körbe a tavon. De mikor épp a tó túloldalán voltam, hívott, hogy megyek-é úszni? Hát mondomneki, hát megyek-é. Oszt uccuneki, meglódultam, egyik lábam itt, másik ott, visszaszaldok a jégmezőn. Nem vót olyan nehéz, a megiramodást a rádiórokkpiszteffi támogatta, ugyanis Destrucitont, meg Sodomot játszottak, arra lehet futni. Meg rombolni. Meg szo... mindegy.
Úsztam 38 hosszt. a nagymedencébe. Jól esett. Jó volt. Gyorsan úszok. Mellben. Jó, hogy nem fordítva: "egy mellen úszok gyorsba". Szerintem medencében jó úszni. Egy mellen nem igen lehet, csak max ha medencében van. A mell. De minek úsznék egy mellen? Egy medencében? Jajj, micsoda butaság lett ebből is.
Szóval megint. Ma voltam uszodában. Jó volt, egészséges volt, jól esett, sajnos ránkzárták az uszodát, ezért nem úsztam 50 hosszt, csak 38-at. De Edgár megdícsért, hogy ejjdejól úszok, és tényleg. Kár, hogy meg nem látszik rajtam. Érted, járhatok heti négyszer úszni 2.5 kilómétert, meg síelhetek heti háromszor 15 kilométert, rajtam egy deka izom nem lesz. Vannak ilyen izzadásgátló zselék, szerintem az én testem egy ilyen izomnövekedésgátló zselés valami. Edgár mondta egyek kokszot, meg gyúrjak rá, oszt én leszek a Vasmacsó.
De nem akarok. Nem érzem helyesnek. Na de miért is került ez szóba? Hát véletlenül az usziban belebotlottam a félig indiai félig szlovák, erősen csinos Katkába, és... hát sikerült egy olyan remek kis beszélgetést lenyomnom vele, hogy kb. ahhoz a fajta égéshez, amit közben éreztem, lópikula nem volt az, amit utána a szaunában kaptam mikor a perverz vén finnek felnyomták 100 fok fölé a hőmérsékletet, és Edgár sikítva menekült ki... de erről később. De hát nah. Nehéz aranyosnak, meg jópofának lenni, ha a hölgy éppen egy nálam háromszor szélesebb, és kb 6.75-ször izmosabb finn anyaszomorítóval van, és próbálnak... hát dűlőre jutni egymással. Vagy valami ilyesmit. Szóval az itt a baj, hogy a csajoknak alapvetően férfi kell. Én meg minden vagyok, csak férfi nem. Annyi a férfiasság bennem, mint a Hello Kittyben.
Amúgy tudod mit eszik reggelire Hello Kitty?
Hello Kifflyt.
Szóval nem vagyok testes, nem nő izmom, borostám, hullik a hajam, én egy bohóc vagyok. Ami tök jó, mert azt mindenki bírja, de a lányoknak férfi kell. Nem egy bohóc. Na majd egyszer az is leszek.
And now for something completely different:
Szóval égés. Bementünk Edgárral szaunázni, volt bent két finn csákó. Pakolgatják a vizet, nem úgy oktondi módon, csínján, de azért nem volt hideg. Feltöltik a vödröt, majd kimentek egy picit. Előtte Edgár tolt egy lazadumát: "Nem érzek forróságot, valahogy most a meleg nem igazán fog meg." Na, visszajön a két csákó, abban a 20 másodpercben amíg kint voltak én két lapáttal tettem a szaunára. Rámnéz a faszi, 51-61 év körüli lokálhíró: Tehet-e rá vizet? Hát, nah, nem volt hideg, de most hát ha akar, egyet még kibírunk. Uccu neki, 3 lapáttal rá vág, majd 5-10 másodperc szünet után még egyel. A laza 75-80 fokról így sikeresen feltornázta a hőmérsékletet 80-90 fokra, jól is esett, de ihaj, nem az, hogy égette a számat, a tüdőmet, meg mindenemet a levegő ha lélegeztem, de már a fülcimpám, meg combom is elkezdett égni, meg viszketni. Edgár egy fájdalmas "Áhhh" mellett le is lécelt, de hát gondoltam a vén kujoncnak nem adom meg az örömöt, hogy kifüstöl, engem azért nem faragtak olyan fából, maradtam. Na, csávókám laza mozdulattal ráküldött még négy(!) lapátnyi vizet a kövekre, így a hőmérsékletet sikeresen háromjegyűvé tornázta. Biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálta, mert jól esett neki, arcoskodni akart, tudod ha a srácok bármit is csinálnak, cselindzs van. Na most ha pár srác bemegy a szaunába, rögtön verseny van, ki bírja meddig. A szauna háború. Na most pár percig férfiasan bent voltam, ne nézzen gyávának, de aztán én is elsomfordáltam, egyrészt zárt az uszoda, és kellett menni haza, másrészt meg a bőröm minden pontja fájt, viszketett, égett. Még szerencsétlen férfiasságom is, komolyan, a Taxidermia elején látható képkockákhoz lehet hasonlítani a történet, azért ez nem volt gyenge. Persze, mint már mondtam, nem ez volt a nap égése. Mondjuk kemény, hogy másfél hónapja egy ilyen kaland során tuti megállt volna a szívem, fejlődök.
Mit is mondhatnék végezetül?
-Now for something completely different.
2011. március 18., péntek
3 óra 20
Reggel a tavasz és a mindössze -5 fok örömére a "tavaszi" bakancsomat vettem fel. Mint kiderült, ez volt a nap legnagyobb hibája...
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
2011. március 17., csütörtök
Beyond the lighted stage
Ma megnéztem a Rush dokumentumfilmet Dimitrissel, igen igen rendben van a dolog. Sokkal jobb, mint a Lemmy film, mert érdekes dolgokról szól (ki a fenét érdekel az, hogy Lemmy hol szeret nyerőgépezni...), kevésbé nyálas, és sablonos, mint az Anvil, dokumentumfilm, sok adattal, ésigazi elhivatottsággal a zene iránt. Igényes munka, rengeteg kamerával, archív felvétellel, remek.
No ez történt este. Őrült szerda mi? :D:D:D A nap korábbi részben voltunk az egyetemen egy órán, procit terveztem, kész, működik a vhdl feladatos valami is, kellett egy hardvert tervezni vhdlben, mondjuk nem volt túl bonyolult, csak összead, meg szoroz, működik faján, holnap bemutatom. Ha elfogadja Jani meg van a 3-as a tárgyból, ha még Edgár is elvégzi az ő részét, meglesz az etöf. Ő most nagyon tolja a kriptográfia házit, sokat nem tudok segíteni benne, de igyekszem azért. Amúgy nyilván marhaság cserefélév alatt etöfért hajtani, de legalább egy tárgyból ki akarom próbálni, hogy milyen érzés Finnországban etöfnek lenni. :)
Na, ami érdekesebb, hogy du elmentem pingpongozni az alpillai srácokkal (együtt ebédeltünk, akkor találtuk ki), jöttök az orosz lányok is, és így második ránézésre megállapítottam, hogy szombaton sokat ittam. Bár azért nem rosszak... Csak hát tudod. A jó csajok uncsik. Esküszöm. Állandóan csak nevetnek. Semmit nem tudsz velük kezdeni, nincs saját poénjuk, hozzászoktak, hogy jó nők, elvárják, hogy az emberek szórakoztassák őket. Most egy ilyen csajjal mi a fenét kezdesz? Kiteszed a polcra, nézegeted, és itt ki is merül a dolog. Legyek vicces helyette is? Dumáljak helyette is? A szexet is intézzem el helyette, is nem? Egy nem túl csini csajra meg senki rá sem néz, neki fel kell találnia magát, kedvesnek, viccesnek, érdekesnek kell lennie, ha akar valami fickót maga mellé. Más kérdés, hogy a srácoknak 90%-ban a külsőség számít, úgyhogy ezzel sokat nem érnek el, de még így is érdekesebb társaság, mint a "jócsajok". Összefeküdni meg kb egyikkel sem fogok, innentől meg tök mindegy is a dolog. Mindegy, pingpongozni jó volt. Utána elmentem úszni egyet, nagy volt a tömeg, szóval laza volt nagyon, majd holnap odaverünk rendesen. BTW holnap St. Patrik Day, mindenki öltözzön zöldbe, és bulizzon nagyot! :)
Kb. ennyi. Jó kis nap volt, sok programozás, meg tanulás, de volt móka, testmozgás, egy jó film, és jön novemberben Pestre az Iced Earth, lesz új Rhapsody lemez, és Hansen beszállt Kiske mellé az Unisonicba. Mi mást kívánhatnék még? (na van pár ötletem, de túl perverz mindegyik, a blog nívója nem engedheti meg, hogy leírjam...)
No ez történt este. Őrült szerda mi? :D:D:D A nap korábbi részben voltunk az egyetemen egy órán, procit terveztem, kész, működik a vhdl feladatos valami is, kellett egy hardvert tervezni vhdlben, mondjuk nem volt túl bonyolult, csak összead, meg szoroz, működik faján, holnap bemutatom. Ha elfogadja Jani meg van a 3-as a tárgyból, ha még Edgár is elvégzi az ő részét, meglesz az etöf. Ő most nagyon tolja a kriptográfia házit, sokat nem tudok segíteni benne, de igyekszem azért. Amúgy nyilván marhaság cserefélév alatt etöfért hajtani, de legalább egy tárgyból ki akarom próbálni, hogy milyen érzés Finnországban etöfnek lenni. :)
Na, ami érdekesebb, hogy du elmentem pingpongozni az alpillai srácokkal (együtt ebédeltünk, akkor találtuk ki), jöttök az orosz lányok is, és így második ránézésre megállapítottam, hogy szombaton sokat ittam. Bár azért nem rosszak... Csak hát tudod. A jó csajok uncsik. Esküszöm. Állandóan csak nevetnek. Semmit nem tudsz velük kezdeni, nincs saját poénjuk, hozzászoktak, hogy jó nők, elvárják, hogy az emberek szórakoztassák őket. Most egy ilyen csajjal mi a fenét kezdesz? Kiteszed a polcra, nézegeted, és itt ki is merül a dolog. Legyek vicces helyette is? Dumáljak helyette is? A szexet is intézzem el helyette, is nem? Egy nem túl csini csajra meg senki rá sem néz, neki fel kell találnia magát, kedvesnek, viccesnek, érdekesnek kell lennie, ha akar valami fickót maga mellé. Más kérdés, hogy a srácoknak 90%-ban a külsőség számít, úgyhogy ezzel sokat nem érnek el, de még így is érdekesebb társaság, mint a "jócsajok". Összefeküdni meg kb egyikkel sem fogok, innentől meg tök mindegy is a dolog. Mindegy, pingpongozni jó volt. Utána elmentem úszni egyet, nagy volt a tömeg, szóval laza volt nagyon, majd holnap odaverünk rendesen. BTW holnap St. Patrik Day, mindenki öltözzön zöldbe, és bulizzon nagyot! :)
Kb. ennyi. Jó kis nap volt, sok programozás, meg tanulás, de volt móka, testmozgás, egy jó film, és jön novemberben Pestre az Iced Earth, lesz új Rhapsody lemez, és Hansen beszállt Kiske mellé az Unisonicba. Mi mást kívánhatnék még? (na van pár ötletem, de túl perverz mindegyik, a blog nívója nem engedheti meg, hogy leírjam...)
2011. március 14., hétfő
Would?
Mindenek előtt boldog pí napot mindenkinek! :)
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
2011. március 11., péntek
50
Ennyi hosszt úsztam ma le, viszont 50 méteres medencében. Ez 100-nak felelne meg a pápaiban, és ennek örülök, egy rég dédelgetett terv valósult meg. Majd még ismételgetem.
Semmi olyan nem történt, ami bárkit is érdekelhetne. Procit terveztem napközben, bemutattam két működőt, van 3 pontunk a 10ből. Ha Edgár is elkészíti a maga részét, lesz 6. Eddig még 0 van kész, azért remélem majd összehoz valami. Lassan kezdek megbarátkozni a gyerekkel, persze, néha pöcs, de ki tudja. Lehet a végére nem csak kirakathaverom lesz. Tudjátok, tanulni sokkal kevésbé költséges, mint bulizni, ezért nem bulizok. Sok volt ez az utóbbi időben, s noha a vizsgák még messze vannak, inkább írom a házi feladatokat. Ha minden jól megy még 2 pont összejöhet jövő hétre procitervezésből, most vhdl-ben kell bohóckodni valamit, előre a jó jegyért! No meg holnap reggel lesz megint kriptográfia gyakorlat, az kajakra sok időt elvesz megint, na majd meglátjuk.
A síszünet miatt csak 1 előadásunk volt, jött egy csákó a Nokiától és a WCDMAról mesélt. Utána is kis procitervezés, majd egy nagy úszás, szaunával. Edgár bevitt a városba a nagy uszodába, most először úsztam 50 méteren. Amúgy Edgár nem tolja gyengén, mesélte h. kocsival jött Rigából... hát apám Saabja van. És nem is egy olcsó modell, de nem ám. Én kértem elnézést, 22 évesen a saját Saaboddal furikázni, bosch. Mondom neki h. ezzel bármelyik csajt össze tudja szedni ha elmegy egy discoba, hát mesélte,hogy a finn lányok erőteljesen próbálkoztak vele kedden, de egyikből sem lett semmi. g33k.
Nah, a nap legérdekesebb része az volt, hogy megnéztem a facebook filmet. Ma van az: International Day Of Awesomeness... és ez a film igazán AWESOME! volt. Nem kicsit. Már a kezdés apám, a full szociopata kockagyerek randizik egy csajjal, és már majdnem annyira balfasz tapló, mint én. :D És csak egyre jobb és jobb, jó, a vége kissé elnagyolt, de nem baj. Csomó ember lehúzta, hogy uncsi, de nem. Ez pontosan az a sztori, amiről az öreg schsok mesélnek a szakmai esteken, van egy jó ötleted, és pénzt csinálsz belőle. Persze, ki volt színezve, biztos vagyok benne, hogy a "Háuvárdon" nincsenek olyan partyk, mint amilyenek mutogattak, meg a kockagyerekek nem tolják úgy a söröket, meg a feleseket, mint a filmben, de hát ha a 100% valóságot mutatnak, csak az IT/villanymérnök embereknek lenne érdekes a sztori, mindenki más unná. Mert ilyen az IT/villanymérnök élet. Persze sokaknak még így is túl száraz ez a mozi, pedig higgyétek el, az élet valami ilyesmi. Programozol, dolgozol 24/7 mert élvezed, és ha ügyes vagy, tiéd a nagy dobás.
Emlékszem, egyszer Thissel elmentünk valami Aegee táborba, ahol közgázos fiúk, de inkább lányok mutatták be a saját kis csoportjukat, akikkel utazgathatsz külföldre 2-3 hetekre nyári egyetem címén alkoholt pusztítani. Na ők javasolták, hogy közösségformálás, meg közösségkovácsolás címén nézzük meg így jó sokan együtt a Hajrá Boldogság című filmet, mert: "teljesen feltölti az embert."
(A sztori: Poppyt nem érdeklik a szürke hétköznapok, élvezi az életet: szeret táncolni és utazgatni. Akkor sem esik kétségbe, amikor ellopják a biciklijét. Sebaj, itt az ideje, hogy megtanuljon vezetni. A sors egy ingerlékeny oktatóval hozza össze. Scott mindenbe beleköt, ám Poppyt nem lehet zavarba hozni. Sőt, ő szembesíti a fickót a rossz szokásaival. Poppy életvidám természete minden nehézségen átsegíti, legyen az rosszcsont csemeték jobb belátásra bírása a suliban, ahol tanít, vagy egy veszélyesnek tűnő hajléktalan leszerelése éjnek évadján. Hatása alól a körülötte élők sem tudják kivonni magukat. Heteroszexuális férfi nem rendezhet ilyen filmet.)
Nem tudom elképzelni, hogy engem ez a "valami" jobban fel tudna tölteni, lelkesíteni, inspirálni, vagy motiválni tudna, mint a Social Network. De tudod mit, holnap megnézem, aztán megmondom ki győzött. Hihetetlen sztori, awesome film. RESPEKT. A 21. század "tündérmeséje". Ami történetesen valóra is vált.
Semmi olyan nem történt, ami bárkit is érdekelhetne. Procit terveztem napközben, bemutattam két működőt, van 3 pontunk a 10ből. Ha Edgár is elkészíti a maga részét, lesz 6. Eddig még 0 van kész, azért remélem majd összehoz valami. Lassan kezdek megbarátkozni a gyerekkel, persze, néha pöcs, de ki tudja. Lehet a végére nem csak kirakathaverom lesz. Tudjátok, tanulni sokkal kevésbé költséges, mint bulizni, ezért nem bulizok. Sok volt ez az utóbbi időben, s noha a vizsgák még messze vannak, inkább írom a házi feladatokat. Ha minden jól megy még 2 pont összejöhet jövő hétre procitervezésből, most vhdl-ben kell bohóckodni valamit, előre a jó jegyért! No meg holnap reggel lesz megint kriptográfia gyakorlat, az kajakra sok időt elvesz megint, na majd meglátjuk.
A síszünet miatt csak 1 előadásunk volt, jött egy csákó a Nokiától és a WCDMAról mesélt. Utána is kis procitervezés, majd egy nagy úszás, szaunával. Edgár bevitt a városba a nagy uszodába, most először úsztam 50 méteren. Amúgy Edgár nem tolja gyengén, mesélte h. kocsival jött Rigából... hát apám Saabja van. És nem is egy olcsó modell, de nem ám. Én kértem elnézést, 22 évesen a saját Saaboddal furikázni, bosch. Mondom neki h. ezzel bármelyik csajt össze tudja szedni ha elmegy egy discoba, hát mesélte,hogy a finn lányok erőteljesen próbálkoztak vele kedden, de egyikből sem lett semmi. g33k.
Nah, a nap legérdekesebb része az volt, hogy megnéztem a facebook filmet. Ma van az: International Day Of Awesomeness... és ez a film igazán AWESOME! volt. Nem kicsit. Már a kezdés apám, a full szociopata kockagyerek randizik egy csajjal, és már majdnem annyira balfasz tapló, mint én. :D És csak egyre jobb és jobb, jó, a vége kissé elnagyolt, de nem baj. Csomó ember lehúzta, hogy uncsi, de nem. Ez pontosan az a sztori, amiről az öreg schsok mesélnek a szakmai esteken, van egy jó ötleted, és pénzt csinálsz belőle. Persze, ki volt színezve, biztos vagyok benne, hogy a "Háuvárdon" nincsenek olyan partyk, mint amilyenek mutogattak, meg a kockagyerekek nem tolják úgy a söröket, meg a feleseket, mint a filmben, de hát ha a 100% valóságot mutatnak, csak az IT/villanymérnök embereknek lenne érdekes a sztori, mindenki más unná. Mert ilyen az IT/villanymérnök élet. Persze sokaknak még így is túl száraz ez a mozi, pedig higgyétek el, az élet valami ilyesmi. Programozol, dolgozol 24/7 mert élvezed, és ha ügyes vagy, tiéd a nagy dobás.
Emlékszem, egyszer Thissel elmentünk valami Aegee táborba, ahol közgázos fiúk, de inkább lányok mutatták be a saját kis csoportjukat, akikkel utazgathatsz külföldre 2-3 hetekre nyári egyetem címén alkoholt pusztítani. Na ők javasolták, hogy közösségformálás, meg közösségkovácsolás címén nézzük meg így jó sokan együtt a Hajrá Boldogság című filmet, mert: "teljesen feltölti az embert."
(A sztori: Poppyt nem érdeklik a szürke hétköznapok, élvezi az életet: szeret táncolni és utazgatni. Akkor sem esik kétségbe, amikor ellopják a biciklijét. Sebaj, itt az ideje, hogy megtanuljon vezetni. A sors egy ingerlékeny oktatóval hozza össze. Scott mindenbe beleköt, ám Poppyt nem lehet zavarba hozni. Sőt, ő szembesíti a fickót a rossz szokásaival. Poppy életvidám természete minden nehézségen átsegíti, legyen az rosszcsont csemeték jobb belátásra bírása a suliban, ahol tanít, vagy egy veszélyesnek tűnő hajléktalan leszerelése éjnek évadján. Hatása alól a körülötte élők sem tudják kivonni magukat. Heteroszexuális férfi nem rendezhet ilyen filmet.)
Nem tudom elképzelni, hogy engem ez a "valami" jobban fel tudna tölteni, lelkesíteni, inspirálni, vagy motiválni tudna, mint a Social Network. De tudod mit, holnap megnézem, aztán megmondom ki győzött. Hihetetlen sztori, awesome film. RESPEKT. A 21. század "tündérmeséje". Ami történetesen valóra is vált.
2011. január 23., vasárnap
Papírkutyák
Igazából csak egy. Én. Ma is volt icehole swimming, de ma sem mentem be a vízbe. Csak túristaszalámi jelleggel szétnéztem... Tudod, stíröljük a csajokat a bícsen... -15 fokban.
Szerettem volna betenni képet, de nem tudom eléggé lekicsinyíteni. Persze csak szőrös fickókat, meg fázós egyberészes úszódresszben parádézó lánykákat látnátok, sok mindenről nem maradtatok le. Bakter, megint megígértettem velem h. 2 hét múlva bemegyek, de nagyon nincs kedvem hozzá, hát ez elég hideg. Na majd meglátjuk.
Ezt leszámítva semmi érdekes nem történt... egész nap blogot írtam... ám ennek nincs fizikai manifesztálódása, hisz az eredetileg írt bejegyzésnek csak egy fura, torz ikertestvére került ki végül, de szerintem jobb ez így, a másik nem volt elég tömör, rövid, lényegre törő. Úgy volt, hogy holnap lesz egy kis vizsga Processzorokból, de ez elmarad, ennek jegyében nem sokat tanultam, inkább adminisztratív dolgokat intézek, intéztem. Meg persze néztem pár himymet. Akkora szívás, lesz international dinner party jövő pénteken. Annyira mennék! ráadásul magyarok keresnek magyar arcokat akikkel lehetne együtt főzőcskézni... és nem tudok menni, mert akkor megyünk Yllasba. :S :'( Mondjuk az sem lesz rossz remélem. Várom. Kirándulás, síelés, ilyesmi. :) Ma nem találtam tejfölt a boltban, úgyhogy a sajtostészta sztornó lett, gondoltam csinálok egy jó gulyáslevest. De megfelelő hús, és kolbászhiányában ez is skip, végül valami előrefagyasztott zöldséges húst ettem előre fagyasztott sültkrumplival... persze a zöldséget kivettem belőle, bakter mégis csak vasárnapi ebédről van szó, vagy miről.
Holnap találkozok a Kummi familymmel, most meg még kell egy kicsi finnt tanulnom. :)
2011. január 16., vasárnap
Lék, jég, úszás: Icehole swimming
Két buzi beszélget:
-Milyen a víz?
-Fasza!
-Akkor ugrok egy seggest.
-Milyen a víz?
-Fasza!
-Akkor ugrok egy seggest.
Elnézést a kissé malac kezdésért, de a mai blogbejegyzésben többek közt arról is szó lesz, hogy miként képes új értelmet nyerni az úszósapka, a bikini, meg a tópart szó. De előtte a tegnap.
Heidi gyengélkedik, úgyhogy csak Morten, és Kaisa jött át látogatóba. 9-fél 10 felé érkeztek, fel is avattuk velük Edgars új kanapéját. Úgy volt eredetileg, hogy 10-re átmegyünk a közeli kocsmába, de nagyon nem volt hozzá kedvünk, csak dumálgattunk, teáztunk. Készítettem Kaisának, és Mortennek kávét, most csináltam először ilyent. A 3 az egyben kávék elkészítését nem igen lehet elcseszni, beleteszed forróvízbe, kitöltöd egy csészébe, és kész. Na most mi Edgarssal full amatőrök voltunk, sikerült az egy csészényi víz helyett egy teáskannányi vízben feloldani a kávét, majd kitölteni üvegpohárba, aminek következtében az összetört. Éljen! Jó, nah, hát ebből is tanultunk. A mi háztartásunk amúgy is kaotikus, hiába két villanymérnök nem vezet könnyen közös háztartást. Persze a kávé is marha rossz ízű volt, de elvoltunk, elszórakoztunk.
Na most a blog történetében először elbizonytalanodtam. Hadházinak van egy olyan poénja, hogy egy haverja fogadásból bevett egy villanykörtét a szájába, de a villanykörte olyan, hogy ha egyszer bedugod, nem tudod kihúzni, mert röhögnöd kell, és kész. Ezért a Hadházi haverját beviszik a kórházba, mindenki körberöhögi, kiszedik, majd mikor menne el, a taxist is beviszik, akivel bement a gyerek a kórházba, mert a hülyéje szintén kipróbálta látván az első marhát. Nah, ezt most ide be akartam linkelni, de nem találom, lehet, hogy még nem ment le adásban, nagyon vicces, bocsi, hogy elszpolylereztem. Szóval, volt egy fölös villanykörténk, és előadtam a sztroit, mely hatására Morten ki akarta ezt próbálni... sajnos nem tudta elég nagyra nyitni a száját, pedig mekkora lett volna! :D Főleg ha nem bírjuk kivenni, és így megyünk a buszon Heidihez, hogy csináljon valamit Mortennel! :D Na mindegy. Mindenesetre elég kemény, hogy úgy ütjük el a szombat estéinket, hogy megpróbálunk villanykörtét dugni a szánkba...
Persze a kudarc ellenére is sokat nevettünk, jöttek a poénlistás videók, képek, ilyesmik.Odakint -25 fok volt (mondjuk Kaisa, akinek a neve roppant mód hasonlít Ke$háéra... de ennek nem nagyon örül... szóval Kaisa simán bringával jött), eszünk ágában nem volt kimozdulni, de végül úgy laza két és fél óra késéssel, éjfél körül csak átmentünk a kocsmába. Nem volt nagy tömeg, pár itteni arc, szokásos dumálgatás ment, persze a betegségem, meg az anyagi készleteim rohamos fogyása miatt nem ittam semmit. Morten, és Kaisa valami űberburzsuly krémviszkivel modoroskodtak, hát nah... csóró létemre ez azért nem fér bele. Kaisa amúgy is itteni ír napokos pólóban volt, úgyhogy még passzolt is az ital hozzá. Meg is hívott valami szent patrik napi itteni mulatságra, márciusban. Kaisa amúgy aranyos. Nem az a tipikus finn, tele van élettel, sokat nevet, beszél, él, pörög, kedvelem. Odahaza ez tuti hiányozni fog. A többiek, már 9 óta lent voltak, és némelyikük alaposan be is volt balzsamozva, még karaokiztak is, ám erről mi sajnos lecsúsztunk. Mondjuk van egy litván csaj, aki minden este igen leissza magát, és úgy néz ki, mintha valami metalarc lenne, (de amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Poisont, azt hitte, hogy az csak egy szám AliceCoopertől...) na ő kb éjjel-nappal karaokizná az álylávrákendrollt... szerencse, hogy nem teszi, rémes amikor énekel.
Apropó karaoki: sok szó esik a finn metalról, a finn rockerekről. Úgy vettem észre, hogy a fémzene nincs hivalkodóan jelen itt, ám a felületes vizsgálat után meg kell állapítanom, hogy azért igen szép respektje van a stílusnak. Mármint itt a tegnapi példa. A karaoki bárban szinte csak finn nyelvű finn popslágerek voltak, melyeket lelkesen danásztak a helyiek. De azon túl... A külföldi dalok közül mind rock, vagy metal nóta volt. Nincs 99 luftballon, nincs summerof69, barbigörl, meg hásszelhoff! AC/DC, Lordi, Van Halen, Whitesnake, Bon Jovi, Aerosmith, Status Quo, de még egy Ensiferumot is találtunk, melyet ha valami gonosz erő nem pusztít el addig, egyik este el fogok énekelni. Senki nincs a zenén kiakadva, pedig ez nem rockklub, egy egyszerű, egyetem közeli bár. Mondjuk a legkeményebb az volt, hogy a szokásához híven blakkerlédinek felöltözött Jilliant egész este egy levakarhatatlan, öreg, részeg finn metalarc fűzte, Jill meg nem bírt egyszerűen szabadulni tőle, sőt a végén a csávó elénekelt a lánynak egy Sentenced dalt. Nem rémlik már mikor jöttünk haza, de ez egy jó este volt, igen jókat dumáltunk, remekül éreztük magunkat a hideg ellenére is, príma volt.
Igazából túl príma is. Sokat nyafogok, kritizálok, meg bosszankodok, de talán ismertek milyen vagyok, ez az én stílusom. Nagyon jól érzem magam. Tényleg. Ma hazament Audrey. Ő a fura kiejtésű, ám igen csinos belga csajszi, akiről már meséltem. Nem igazán tudott beilleszkedni az egyetemen, nem tudott neki megfelelő kurzusokat felvenni, úgyhogy elment. Ez egy kicsit elszomorított. Mortenék is csak 5 hetet vannak itt, amikor hazamennek, hiányozni fognak. Persze még van öt hónap, az alatt lehet mindenkivel még összeveszek, és megharagszunk, de most annyira tetszik még minden, úgy érzem már most sok minden hiányozna, ha hirtelen véget érne. Valahogy olyan nyugodt az egész. Az utcán nem kell félned attól, hogy megvernek, bántanak... nem tudom elképzelni, hogy itt Ouluban történhet olyan tragédia, mint amilyen tegnap este Pesten (három csaj meghalt a West Balkánban egy goa partyn). Gyönyörű a táj, alapvetően kedves, meg jó fej, segítőkész mindenki, közel van a lakás, meg a suli... basszus néha eszembe jut, hogy milyen a mocskos, tömött 85-ösön kapaszkodni a cigók közt, és annyira boldog vagyok, hogy most nem kell ott rohadni minden reggel, meg délután. Na jó. 3 dolog hiányzik igazán. 1. A barátaim, a tanszéki kollégák, a hozzájuk köthető lányok, tesók, a rockercimborák. 2. A kutyusom. Mondhatnám úgy kollektíve az egész családot is, de anyuékkal kb. napi fél órákat videofonálunk, ami kissé már sok is, de hát szülők, legalább érdeklődnek. :) 3. Egy fincsi rántott hús, egy nagy adag hasábbal. Tegnap a csehóban vitték ki a sültkrumplikat, mi meg csak lestünk Kaisával, marha jól néztek ki. a menzán nincs sültkrumpli. 2 euróért vehetsz, 4.5-ért egy nagy hamburgert is kapsz hozzá. Hallod, az indiaiak, minden nap azt esznek. Hamburgert. Tudod, otthon nincs... visszatérve, Kaisa mesélte, hogy azért nincs sült krumpli, mert az nem egészséges. Van végtelen mennyiségű saláta, pürék, mártásos húsok, ilyesmi. Jó, ha belegondolok az után az ipari mennyiségű rántott szelet után, amelyet az elmúlt években belapátoltam, ez már kellett a szervezetemnek. A másik fura dolog, hogy itt mindenki szelektíven gyűjti a hulladékot. Kivéve mi Edgarssal. Le is cseszett ezért Kaisa, ha igazi finnek lennénk, itt a lakásban is szelektíven tárolnánk a szemetet. De jájjj... egy szemetes zacskót is épp elég undorító levinni, nem, hogy négyet. Mondjuk az egyik francia srác volt kemény, levitte a szemeteszsákot, és a kukánál egyesével válogatta a különböző szemeteket, és dobálta be. Fújjjjjjjj.
Óh, még valami a tegnap estéhez. volt egy nagyobb 40-50-esekből álló társaság, akik táncoltak, karaokiztak, volt egy nő aki mindig odajött hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy énekeljünk már el vele valami finn csákótól valami dalt, de mondtuk, hogy csókolom, hát mi nem is ebből az országból jöttünk. Ez mondjuk nem nagyon hatotta meg, csak mondta csak mondta a magáét. Aztán amikor rájött, hogy mi cserediá-k vagyunk (he-he), elkezdte mondani angolul, hogy ő az egyetemen dolgozik, és nagyon csalódott, hogy nem éneklünk vele, hozzászokott, hogy a diákok benne vannak a mókában, az ő részlegén/tanszékén mindig szívesen csatlakoznak hozzá a diákok. Már nevettem, hogy akkor nem látott még villamosmérnököt..., de legnagyobb meglepetésemre kérdésemre elárulta, hogy ő a villamosmérnöki részlegre gondol. Hogy konkrétan mit dolgozik ott, az mondjuk nem derült ki. Remélem nem valami adjunktus/docens/tanár volt. Egyrészt azért, mert egy adjunktus/docens/tanár csak ne járjon bulizni, kockuljon éjjel-nappal,amikor meg épp nem azt teszi, vigye el a feleségét, meg a gyerekét pecázni. Ha ez olyan egyetem, ahol egy oktató eljár szórakozni, csalódok a színvonalban. Valószínű valami titkár lehetett, mindenesetre mikor mondtuk neki, hogy a nagyfrekis tanszéken vagyunk, mondta, hogy jól van, majd bepanaszol minket a kordinátorunknál ( a nevét is tudta, szóval vélhetőleg tényleg az egyetemen dolgozik), hogy mekkora antiarcok vagyunk. :) LOL! :D
Nahh, a mai nap. Ma sem úgy ébredtem, mintha én lennék Mr. Egészség, de fél1-re összeszedtem magam, és elkísértem a többieket egy icehole swimming nevű eseményre. Persze nem minden hátsó szándék nélkül tettem, de sajnos nem mindenki volt ott, akire számítottam. Odakint -15 fok volt, volt egy öltöző, ott mindenki levetkőzött, majd úszott egy ici-picit az 1-2 fokos vízben. Nagyon kemény volt. A nyugdíjas helyiek mondjuk olyan halálos nyugalommal, lassan, kimérten csinálták a dolgokat, hogy az félelmetes. A mi fiaink, lányaink végig futottak, siettek, sikítottak... Én nem próbáltam ki a csobbanást, nekem túl hideg volt, de csináltam egy csomó fotót. Egész új értelmet nyertek az úszósapka, a bikini, meg a stég szavak. A képeket megtekinthetek, magukért beszélnek. :) Ennyi. Ma készítettem magamnak túróscsuszát. Holnap kikapcsolják a netemet, mert nem tudtam még befizetni, bénázok itt a bankkal, de talán holnap már mindent meg tudok oldani a városban, és jól sülnek el a dolgok. Ideje lenne már. :) Mindenesetre az egyetemen van net, szóval nem leszek azért elszigetelve a világtól. :) Ennyit mára, holnap folytatjuk.
Jajj, majd elfelejtettem! A fényképek:
http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110116Oulu#
Vannak képek a mai vizes mókáról, az első hét családias találkáiról, meg a múlt szombatról. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)