El Crusaito

Nézzük mi történt az elmúlt pár napban!

Szerdán el akartam menni Hailuottora. Bringával, körülnézni, túrázni, állítólag Hailuoto egy fasza hely, gondoltam csekkolni kell. 36km-et bringáztamn, mire elértem a tengerpartra...

és megdöbbenve láttam, hogy miután a komp elvisz a szigetre még 30 km-ert kell tekernem, hogy elérjek a végére, ahol az érdekes dolgok vannak. Az annyi mint66km, ezt szorozd meg 2-vel, mert odavissza... na neeem. Ott aludni nem akartam, nem volt szállás semmi, ráadásul 50km/h-s szél volt (nem vicc, a szélerőműnél volt mérőke) 3-3.5 óra alatt tettem meg a 36 km-et. Visszafordultam, kudarc.

Ellenben. Nem tudom hallottátok-e, Finnország megnyerte a jégkorong vb-t. És a jégkorong világbajnoki serleg Ouluba látogatott a helyi hokisokkal. Egy hatalmas ünnepség volt a városban, apraja-nagyja a lakosságnak kijött ünnepelni a hokisokat. A tinilányok már 5-6 órával a műsor kezdete előtt bevonultak az első sorba a színpadnál, hogy sikíthassanak a hokisoknak. Hoztak zenészeket is, a Terasbetonis Jarko énekelt Queent, meg ilyeneket. (Mintha a magyar focicsapat vb-t nyerne, és a Paksi Endre menne minden faluba a kupával... kemény) Szóval láttam élőben a jégkorong világbajnoki serleget, szerintem ezt nagyon nem sok magyar mondhatja el magáról. Utána a szomszédban az egyik legcsinosabb spanyol csaj, Bea búcsúbulit tartott. Erre nem voltam meghívva, Edgarssal, Oskarssal, meg Karolinával inkább biliárdoztunk egy a Caioban. Utána persze végül csak a buliban kötöttem ki, iszogatás, beszélgetés, semmi extra.

Másnap újra megpróbáltam Hailuotot. Újabb kudarc. A korai buszt elaludtam, a délutáni meg nem jött, így megint elmaradt a túra. Helyette elmentem az autómúzeumba, meg a helyi természettudományos múzeumba. Érdekes volt, szép volt. Bár az autós kicsit drága. Este elmentem egy utolsót úszni Raatiba, 100 hossz, nagy szauna, kellemes volt. Onnan irány Alpilla. Az orosz lányok elmentek másnap reggel. Meghívtak egy búcsúvacsira. Jajj, nagyon aranyosak voltak, az orosz palacsinta nagyon finom, s noha nem igen kedvelem a kommunista személetmódot, ezeket az orosz lányokat imádtam. Nagyon fognak hiányozni, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Becsületes, jólelkű, aranyos lányok voltak. Nem kurvák, jó fejek. Eleinte ott volt egy finn csaj Tanja is, meg egy Francia srác, Tweed (nem ez a neve, de szegénynek úgy rángatózott az arca, mint Tweednek a South Parkból), később csak Edgi, Asser, Marnus, meg az orosz lányok. Marnus meg is kínált minket valami jó kis dél afrikai piával, fagyival ittuk, nagyon finom volt. Mesélte, hogy volt pultos, onnan tudja, hogy a jó inni/elkészíteni. Azért vicces volt, 2 ázsiai, 2 afrikai, 2 európai ember együtt búcsúzik. Ez a csoda, nem a telegráfegyenlet! Mikor végleg elköszöntünk, Nastia szemében még könnyek is megjelentek. Jajj, hiányozni fognak nagyon ők is.

Pénteken végre eljutottam Hailuotóra, szép hely. 18km-et túráztam, kis győzködésre kibuliztam, hogy felmehessek a világítótoronyba, láttam sünit, nyuszit, mókust, sok aranyos madárkát, tök jó volt. :) Mondjuk ehelyett be kellett volna mennem elkérni a transcript of recordsot, önéletrajzot kellett volna írnom, vagy valami mérnöki dolgot csinálni... de mondjam azt, hogy leszarom a sulit? Mondom! Utolsó napjaim ezek a Kánaánban, olyan jól érzem magam, olyan csodákat látok, amilyeneket eddig elképzelni sem mertem, mindenki bekaphatja.

Este gyors kaja, majd Edgarssal, Oscarssal, és Karolinával elmentünk, csináltunk Edgarsnak, meg Oscarsnak egy búcsúestét. Hisz ma reggel elmentek a lett fiúk. A barátaim. A Never Grow Oldot néztük ki, de tele volt, a szakadó esőben inkább a St. Michaels ír kocsmába mentünk. Ittam egy Guinesst, meg megpróbáltam megtanítani a többieket römmizni. Amúgy ír kocsma ide vagy oda, itt is rock/metalzene szólt... mint minden kocsmában. Oulu metal város, a kocsmák 80%-ban rockzene szól. Nem a disznóvágó vacakmetal, hanem a míves hard rock, régi tradmetal. Később átmentünk a KArleebe, de azene nem volt jó, s noha a nlémet barátaink épp visszaértek Norvégiából, végül csak nem éreztük olyan jól magunkat, 2 előtt valamivel eljöttünk.

Ma pedig végső búcsút vettem Edgarstól. Edgi Boytól. Istenem, nagyon hiányozni fog! Ő volt a legjobb barátom! :( Tudom, eleinte nem szerettem, és rossz véleménnyel voltam róla, de megtanultunk együtt élni, és nagyon össze tartottunk. Együtt ettünk, tanultunk, közös óráink voltak, közös barátaink, hihetetlen. Több időt voltam vele,m mint annó a barátnőmmel mikor együtt laktunk. És jó volt ez így. Marha jókat röhögtünk, baromi jó poénjaink voltak, együtt szidtuk mindig a melegeket... jajj, nagyon fog hiányozni ez a társaság. Remélem össze fogunk tartani. Ma azt mondta, hogy ha nem is lakunk többet együtt, a barátság megmarad. És ez tényleg igaz barátság volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ő volt a lakótársam. Vicces, de pár napja azt álmodta, hogy itt hagyta a mikrosütőt, és nekem kellett utánavinnem Rigába. Ezért állandóan azt figyelte, hogy itt ne felejtse a mikrosütőt. :D Pár napja meg valamit lettül mondott nekem, én meg értettem, hogy mit mond, vagy mit akar, és tök fura volt, hogy noha nem beszélek lettül, már a végén ennyire marhára megértettük egymást. Egy-két trükk persze kimaradt amit meg akartunk együtt csinálni, de ht nah. Így is csodás volt ez. Persze reggel kicsit megcsúsztak Oskarssal, úgyhogy rohanni kellett a kocsival, hogy Finnország déli részén elérjék az utolsó hajót. :) Elvileg már otthon van, hétfőn pedig megyek hozzá, hogy Laurával, Edgi Boyyal, és Oskarssal egy remek napot töltsünk Rigában... illetve egy remek estét, mert megígérték, hogy nem engednek másnap hajnalban józanul a gépre. De visszatérve. Remek fickó Edgars, csak a legjobbakat kívánom neki!

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusHarmadikAdag#

Ma kb. semmit nem csináltam. Akartam venni finn hokimezt, de nem igen találok szimpatikusat, meg szuvenírbolt sem. Eddig az ajándékvásárlást nem vittem túlzásba,most meg már nem tudok semmit se venni, bocsi srácok, ne számítsatok tőlem nagy dologra. :S ezt egy kicsit mondjuk szégyenlem. Este meg utolsó szauna, takarítás, és BL döntő a Caioban, Csak a végére értem oda, de a spanyolok odavoltak. Gyors ivás, majd bringa a városba, bementünk az Apolloba egy utolsó bulira. Jó volt. Csak sajnos kicsit klikkesetünk,feloszlottunk, nem együtt bulizott mindenki. Meg nyilván marha későn értünk be, 1-fél2 fele kezdtünk partyzni, 2 óráért 11 eurót fizetni meg annyira nem buli... de hát utolsó szombat este, belefér. Szeszt nem is vettem odabent. Van még alkoholkészletem, holnap még felélem. Napközben utolsó ebéd a menzán, hamburgereztem. Táncolás, dizsi, buli, közben a disco másik termében egy DPurple cover band tolta, okés volt az is. Miután hazajöttünk, fent maradtam. 4:50-kor ugyanis elmentek a spanyolok.



Csak Carlossal voltam igazán jóban, aki ugye már elment pár napja, de a spanyolok jelenségnek számítottak. A top 5 csajból 3 spanyol volt, mindig ők szervezték a bulikat, stb. stb. Szóval noha senki nem hívott, csak bementem a többiekkel hozzájuk és az utolsó órájukat velük töltöttem. Aranyosak voltak, és nagyon fognak ők is hiányozni. Nem voltak közeli barátaim, de partyarcok voltak, fix, meghatározó pontjai az életemnek, pillérek, akik megint eltűntek. Nekik is csak a legjobbakat kívánom. Mikor a taxi megjött, az egyik brit srác (korábban nem igen bírtam a két brit srácot, de ez az ötlet zseniális volt, meg tényleg, úgy tűnik ők is ám tök jó fejek... legalábbis a kevésbé gík) mondta, hogy menjünk le, álljunk sorfalat, és amikor kivonulnak a taxihoz, tapsoljuk meg őket. Megérdemlik, nélkülük ez a félév fele ilyen jó se lett volna. Ők voltak a party szíve. Szóval ez is történt. És ami pláne aranyos volt, hogy noha én kb. egyik búcsú spanyollal sem beszéltem soha, mégis odajött két csaj, megölelt, kicsit dumáltunk, elbúcsúztunk, barátságos, jó fej emberek a spanyolok!

Amúgy vicces, hogy ahogy mennek el az emberek, hogy alakulnak át a kapcsolatok. Az utolsó hetekben két afrikai sráccal tök jóba lettem. Jajj, ez az Erasmus. Szenzációs.



Csak tudod, úgy érzem, hogy a "home" nekem itt Ouluban van. Nem Magyarországon. Tudom, ez most durva kijelentés volt tőlem. De őszinte. Ennek ellenére minden magyar barátom hiányzik, nagyon szeretlek titeket is!

Sometimes I feel like...

...home. Szívesen írnám, hogy beköszöntött a nagy évvégi semmittevés, de ez nem igaz. Ma délután 5-ig Mobiltelkomrendszerekből kellett méréseket végeznünk, egy olasz sráccal, meg egy maláj lánnyal. Ez ki is tötötte nagyjából az egész napot, holnap majd írunk jegyzőkönyvet. Estefelé elmentem úszni, ma annyira nem volt jó idő, hogy nagyot kerékpározzak, túrázzak, vagy várostnézzek. Ellenben van két nyugtalanító dolog. Az egyik, hogy nem kaptam számlát a májusi lakbérről, és még nem tudtam befizetni,mindjárt írok emilt. A másik, hogy nem tudok belépni a Raiffesienes online bankfiókomba. Hihetetlen azért, hogy még mindig ezzel a vacak bankkal szívok, hazamegyek Pápára, első dolog az lesz, hogy bezáratom ezt a banki számlámat, hát nem hiszem el, hogy egy bank ennyire béna legyen. Na mindegy, túl sok pénz már nincs a számlámon, de legalább tudnám mennyit vehetek ki keshnek... wáhh.

Holnap tanulás, szerdán Amazing Oulu verseny, csüt tanulás, péntektől meg egy hét kirándulás megint. Juhú! :) Ma akartam lemezkritikát írni, de egyre nehezebben megy, valahogy nem jönnek a gondolatok, csak a cikkfelénél járok. Talán majd holnap. Ellenben ma az uszoda remek volt, utána szauna, szomorú, hogy már csak párszor lesz erre lehetőségem. :( Valahogy olyan egyszerű, és nyugodt itt minden, komolyan mondom, gimis korom óta nem éreztem ennyire jól magam, ennyire otthonosan, kényelmesen magam. Valahogy minden olyan nyugis, egyszerű, jajj, ez borzasztóan fog hiányozni. Ráadásul ma láttam egy sünit, elszaladt előttem, miközben bringáztam. :)

Aki a hideget nem szereti...

...hóember nem lehet. Persze a közepesen gyenge poén ne riasszon el senkit, itt vagyok, megvagyok Ouluban.

Persze nem ment komplikációk nélkül. Már a reptér mókás volt, bártény, hogy tetszett... mint egy nagy pláza, és a keleti találkozása. Sok ember, stewardesek, stb. Bécsből repültünk, az ásványvizemet természetesen elvették. És még mit? Na mit? a cipőápolómat. Hiába noh, spray volt. :( Boeing 737essel mentünk, s noha árban nem volt fapados, minden másban igen, nyilván kajáért, piáért kellett volna pluszba fizetni, de hát ez nem fér bele a büdzsébe, maradt a himym, meg az új Strato az MP3 lejátszómon. Amúgy repülni fantasztikus érzés. De komolyan. Amikor kilő a gép, és elemelkedik. Amikor gyorsulsz gyorsulsz a kifutópályán... ájj, hát ez valami zseniális. Mondjuk leszállás suxx, fülfájás, meg ilyesmi.

Egy megálló volt Rigában, na most amint alábukott a gép rögtön úgy éreztem, hogy télkirály birodalmában csöppentem. Óriási hó mindenfele (majd teszek fel képeket)de egy picit kijöttem a levegőre, nézelődni, meg beletúrni kézzel a gyönyörű, frissen esett hóba (azért, mert az egy jó dolog...:)).

Ouluba Turkun át vezetett az út, de mikor megérkeztünk már nem egy lépcsőt, és szevasz! Kis várakozás után megérkezett a csomag,ám itt indult a tegnap este nem túl kellemes része. Egy nem túl bizalomgerjesztő buszmegállót sikerült találni, melyben egyedül várakoztam a 21:50-kor érkező buszra... 22:00ig. Ugyanis a busz nem jött. Közben mindenki elment, se emberek, se taxi, csak te egyedül a pakkokkal a világ végén a hóban mínusz 15 fogban. Nice! És itt jön a kockaság! Azt, hogy Finnországban egy órával később van, mint idehaza nem tudtam (ezért is nem jött a busz... elment már egy órája), de azt igen, hogy van wifi az egész városban (kivéve a koliban) csak úgy az utcán. Szóval netre fel, megkerestem Kaisát, a (feltűnően csinos, ám ebből kifolyólag értelemszerűen foglalt) kummi studentem, hogy segítsen, mert elvesztem és találtunk egy buszt, mely végül egy laza 10 eurósért elhozott a szállásomra (egy taxi 40 euró lett volna...).

Ez volt a tegnap. Ma pedig aláírtam a szállásbiztosító PSOASsal, illetve találkoztam Kaisa többi diákjával. Egy dán srác, ill. egy dán srác érkezett eddig meg (mikor meghallották h. magyar vagyok mi volt az első kérdés: kézilabdát szeretem...? :D), valamint egy cseh lányka. Ő abban a házban lakik, ahol én, csak 3 szinttel lejjebb,mondjuk vele nehezebb kommunikálni, mert nem igen tud angolul, csak finnül.És még facebookja sincs (szóval valójában ő nem is létezik). Amúgy tök jó fejek, mármint a dán arcokhoz mindjárt átnézünk, ők egy picit messzebb laknak, de megdumáltunk, h. estére átmegyünk dumálni kicsit. Ráadásul van náluk biliárd, meg csocsó is. :)

Maga a szállás egy koleszben van, de a folyosókról nyíló ajtók mögött nem egy szoba van, hanem kettő, mindegyikben egy egy ággyal. Ehhez van egy közös fürdő, meg egy konyha. Az én "szobatársam" még nem jött meg, de azt mondták a psoasnál, hogy hamarosan megjön, hisz már Januártól ő is itt fog lakni. Remélem kedveli a fémzenét mert... az előző lakó hagyott itt két kajak hangszórót, szóval nem kell folyamatosan fülhallgatóval bajlódnom. :) Amúgy hagytak itt egy csomó étkezési kelléket is, meg ilyeneket, lesz takaró is, párna, awesome!

Amúgy gyönyörű Oulu. Mármint egy kisváros, egy nem túl nagy belrésszel (félő h. arra azért majd hamar ráun az ember) de kijjebb hatalmas fenyőerdők vannak, mindegyiket hó fedi, gyönyörű. Filmekben látni ilyent. Nincs annyira hideg, mint amilyenre számítottunk, "csak" -15 körül van a hőmérséklet. Ha jól felöltözöl, abszolút nem gáz. Ellenben Kaisa ebben az időben lazán bringázik, félcipőben van, és nem túl vastag kabátban... azért ez kemény. Nincs olyan fene nagy sötétség sem. Elég vacakul aludtam, fél 11kor keltem, akkor már világos volt (a napot nem láttam, egész nap esett a hó) és du. fél4kor sötétedett be.

Délután elmentünk a cseh leányzóval egy közeli szupermarketbe. Mon azt a mennyiségű cuccot amit vettem kb. fele ennyiért lehetett volna megvenni. Kajából rengeteg hal van, a húsok elég furák... Csak a nagyon drága fajtákból van pultos felvágott. Jelenleg egy finn nevű nem tudom mit eszek, sonkaszerűségnek tűnik, lövésem nincs milyen állatból készítették. Ami viszont tényleg drága, az a szesz. Sör 2 erő alatt nincs, de 2.50 alatt sem nagyon. ennek ellenére vettem azért két finn sört, csak meg kell kóstolni. Viszont nem fél literes kiszerelésben adják őket, hanem pintben, ami kicsit több, mint fél liter.

Holnap be kell majd menni a suliba, és az ottani dolgokat intézni, sokat mesélnek majd, meg ilyenek. Még néhány adminisztratív dolgot el kell intézni, és az sem lefutott ügy egyelőre, hogy legyen bankkártyám.

A rockerek kedvéért pár érdekesség. Már a reptér után volt egy hatalmas tábla h. üdvözölnek a léggitározás fővárásában. Ennek ellenére abszolút nincsenek rockerarcok az utcán (leszámítva pár finnmajom külföldit akik azt hitték, hogy itt mindenki úgy néz ki, mint a Korpiklaani, és ehhez próbálnak igazodni...). Ellenben hatalmas hangszerboltok vannak, és ha a kirakatban kint van egy Paul Gilbert kép, akkor abból a gitárból lehet eladni rendesen. Tényleg sok kocsma van,de még egyben sem voltam (az árak miatt ez valszeg így is marad még egy darabig) viszont van rendesen rockrádió, ez azért király.

Nyugis kisváros ez, nincs zsufi, és ez kifejezetten tetszik. Egyelőre ennyi, csomó dolgot kihagytam ami eszembe jutott, ezekről majd mesélek máskor. :)

Minden most kezdődik el!

Na jó, minden azért nem. Ellenben ez a blog igen!
Molnár Márton, Marci vagyok, s noha ez elsőre nem biztos, hogy kiderül, a blog URL címe helyesen inciFINNci.blogspotcom, melyből már ki lehet találni, hogy mint megannyi blog, ez is egy szertelen egyetemista Finnországban eltöltött félévének fog emléket állítani.Január 3-tól június valahányadikáig Finnországban fogok tanulni az oului egyetemen. Szakmámat tekintve mesterképzésben résztvevő villamosmérnök hallgató vagyok a BME-n, kint is ezt fogom tanulni.
Oulu észak/közép Finnország egy városa, jelenleg -27/-28 fok van odakint, és meg kell mondanom, hogy borzasztó izgatott vagyok.

Mit várj ettől a blogtól? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy ettől a finn úttól mit várjak. Amennyire lesz rá lehetőségem, időm, módom igyekszem majd naponta frissíteni az oldalt. Nem fogok véka alá rejteni semmit, minden örömöt, bánatot, szép, gonosz, nemes, csúnya, vidám, szomorú dolgot meg szeretnék írni, már csak azért is, hogy ha 5-20-45 év múlva elolvasom gondolataimat, akkor is eszembe jussam, hogy mit éreztem, mit gondoltam, mikor minek mekkora jelentőséget tulajdonítottam.

Szenvedélyes metal rajongó vagyok, így nagy valószínűséggel alkalomadtán fogok írni zenéről, bár erről inkább a www.hardrock.hu oldalon lehet majd olvasgatni. Az viszont biztos, hogy csak a móka kedvéért is minden bejegyzés aljára beszúrok egy épp hangulatomhoz illő zenei videót. :)

Kezdődjön hát a kaland, induljon a blog! (Apa kezdőőődííííííííííík!!!!) Január 3-án...remélhetőleg már Ouluból találkozunk... :) Addig is: irány észak! :)