El Crusaito

Nézzük mi történt az elmúlt pár napban!

Szerdán el akartam menni Hailuottora. Bringával, körülnézni, túrázni, állítólag Hailuoto egy fasza hely, gondoltam csekkolni kell. 36km-et bringáztamn, mire elértem a tengerpartra...

és megdöbbenve láttam, hogy miután a komp elvisz a szigetre még 30 km-ert kell tekernem, hogy elérjek a végére, ahol az érdekes dolgok vannak. Az annyi mint66km, ezt szorozd meg 2-vel, mert odavissza... na neeem. Ott aludni nem akartam, nem volt szállás semmi, ráadásul 50km/h-s szél volt (nem vicc, a szélerőműnél volt mérőke) 3-3.5 óra alatt tettem meg a 36 km-et. Visszafordultam, kudarc.

Ellenben. Nem tudom hallottátok-e, Finnország megnyerte a jégkorong vb-t. És a jégkorong világbajnoki serleg Ouluba látogatott a helyi hokisokkal. Egy hatalmas ünnepség volt a városban, apraja-nagyja a lakosságnak kijött ünnepelni a hokisokat. A tinilányok már 5-6 órával a műsor kezdete előtt bevonultak az első sorba a színpadnál, hogy sikíthassanak a hokisoknak. Hoztak zenészeket is, a Terasbetonis Jarko énekelt Queent, meg ilyeneket. (Mintha a magyar focicsapat vb-t nyerne, és a Paksi Endre menne minden faluba a kupával... kemény) Szóval láttam élőben a jégkorong világbajnoki serleget, szerintem ezt nagyon nem sok magyar mondhatja el magáról. Utána a szomszédban az egyik legcsinosabb spanyol csaj, Bea búcsúbulit tartott. Erre nem voltam meghívva, Edgarssal, Oskarssal, meg Karolinával inkább biliárdoztunk egy a Caioban. Utána persze végül csak a buliban kötöttem ki, iszogatás, beszélgetés, semmi extra.

Másnap újra megpróbáltam Hailuotot. Újabb kudarc. A korai buszt elaludtam, a délutáni meg nem jött, így megint elmaradt a túra. Helyette elmentem az autómúzeumba, meg a helyi természettudományos múzeumba. Érdekes volt, szép volt. Bár az autós kicsit drága. Este elmentem egy utolsót úszni Raatiba, 100 hossz, nagy szauna, kellemes volt. Onnan irány Alpilla. Az orosz lányok elmentek másnap reggel. Meghívtak egy búcsúvacsira. Jajj, nagyon aranyosak voltak, az orosz palacsinta nagyon finom, s noha nem igen kedvelem a kommunista személetmódot, ezeket az orosz lányokat imádtam. Nagyon fognak hiányozni, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Becsületes, jólelkű, aranyos lányok voltak. Nem kurvák, jó fejek. Eleinte ott volt egy finn csaj Tanja is, meg egy Francia srác, Tweed (nem ez a neve, de szegénynek úgy rángatózott az arca, mint Tweednek a South Parkból), később csak Edgi, Asser, Marnus, meg az orosz lányok. Marnus meg is kínált minket valami jó kis dél afrikai piával, fagyival ittuk, nagyon finom volt. Mesélte, hogy volt pultos, onnan tudja, hogy a jó inni/elkészíteni. Azért vicces volt, 2 ázsiai, 2 afrikai, 2 európai ember együtt búcsúzik. Ez a csoda, nem a telegráfegyenlet! Mikor végleg elköszöntünk, Nastia szemében még könnyek is megjelentek. Jajj, hiányozni fognak nagyon ők is.

Pénteken végre eljutottam Hailuotóra, szép hely. 18km-et túráztam, kis győzködésre kibuliztam, hogy felmehessek a világítótoronyba, láttam sünit, nyuszit, mókust, sok aranyos madárkát, tök jó volt. :) Mondjuk ehelyett be kellett volna mennem elkérni a transcript of recordsot, önéletrajzot kellett volna írnom, vagy valami mérnöki dolgot csinálni... de mondjam azt, hogy leszarom a sulit? Mondom! Utolsó napjaim ezek a Kánaánban, olyan jól érzem magam, olyan csodákat látok, amilyeneket eddig elképzelni sem mertem, mindenki bekaphatja.

Este gyors kaja, majd Edgarssal, Oscarssal, és Karolinával elmentünk, csináltunk Edgarsnak, meg Oscarsnak egy búcsúestét. Hisz ma reggel elmentek a lett fiúk. A barátaim. A Never Grow Oldot néztük ki, de tele volt, a szakadó esőben inkább a St. Michaels ír kocsmába mentünk. Ittam egy Guinesst, meg megpróbáltam megtanítani a többieket römmizni. Amúgy ír kocsma ide vagy oda, itt is rock/metalzene szólt... mint minden kocsmában. Oulu metal város, a kocsmák 80%-ban rockzene szól. Nem a disznóvágó vacakmetal, hanem a míves hard rock, régi tradmetal. Később átmentünk a KArleebe, de azene nem volt jó, s noha a nlémet barátaink épp visszaértek Norvégiából, végül csak nem éreztük olyan jól magunkat, 2 előtt valamivel eljöttünk.

Ma pedig végső búcsút vettem Edgarstól. Edgi Boytól. Istenem, nagyon hiányozni fog! Ő volt a legjobb barátom! :( Tudom, eleinte nem szerettem, és rossz véleménnyel voltam róla, de megtanultunk együtt élni, és nagyon össze tartottunk. Együtt ettünk, tanultunk, közös óráink voltak, közös barátaink, hihetetlen. Több időt voltam vele,m mint annó a barátnőmmel mikor együtt laktunk. És jó volt ez így. Marha jókat röhögtünk, baromi jó poénjaink voltak, együtt szidtuk mindig a melegeket... jajj, nagyon fog hiányozni ez a társaság. Remélem össze fogunk tartani. Ma azt mondta, hogy ha nem is lakunk többet együtt, a barátság megmarad. És ez tényleg igaz barátság volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ő volt a lakótársam. Vicces, de pár napja azt álmodta, hogy itt hagyta a mikrosütőt, és nekem kellett utánavinnem Rigába. Ezért állandóan azt figyelte, hogy itt ne felejtse a mikrosütőt. :D Pár napja meg valamit lettül mondott nekem, én meg értettem, hogy mit mond, vagy mit akar, és tök fura volt, hogy noha nem beszélek lettül, már a végén ennyire marhára megértettük egymást. Egy-két trükk persze kimaradt amit meg akartunk együtt csinálni, de ht nah. Így is csodás volt ez. Persze reggel kicsit megcsúsztak Oskarssal, úgyhogy rohanni kellett a kocsival, hogy Finnország déli részén elérjék az utolsó hajót. :) Elvileg már otthon van, hétfőn pedig megyek hozzá, hogy Laurával, Edgi Boyyal, és Oskarssal egy remek napot töltsünk Rigában... illetve egy remek estét, mert megígérték, hogy nem engednek másnap hajnalban józanul a gépre. De visszatérve. Remek fickó Edgars, csak a legjobbakat kívánom neki!

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusHarmadikAdag#

Ma kb. semmit nem csináltam. Akartam venni finn hokimezt, de nem igen találok szimpatikusat, meg szuvenírbolt sem. Eddig az ajándékvásárlást nem vittem túlzásba,most meg már nem tudok semmit se venni, bocsi srácok, ne számítsatok tőlem nagy dologra. :S ezt egy kicsit mondjuk szégyenlem. Este meg utolsó szauna, takarítás, és BL döntő a Caioban, Csak a végére értem oda, de a spanyolok odavoltak. Gyors ivás, majd bringa a városba, bementünk az Apolloba egy utolsó bulira. Jó volt. Csak sajnos kicsit klikkesetünk,feloszlottunk, nem együtt bulizott mindenki. Meg nyilván marha későn értünk be, 1-fél2 fele kezdtünk partyzni, 2 óráért 11 eurót fizetni meg annyira nem buli... de hát utolsó szombat este, belefér. Szeszt nem is vettem odabent. Van még alkoholkészletem, holnap még felélem. Napközben utolsó ebéd a menzán, hamburgereztem. Táncolás, dizsi, buli, közben a disco másik termében egy DPurple cover band tolta, okés volt az is. Miután hazajöttünk, fent maradtam. 4:50-kor ugyanis elmentek a spanyolok.



Csak Carlossal voltam igazán jóban, aki ugye már elment pár napja, de a spanyolok jelenségnek számítottak. A top 5 csajból 3 spanyol volt, mindig ők szervezték a bulikat, stb. stb. Szóval noha senki nem hívott, csak bementem a többiekkel hozzájuk és az utolsó órájukat velük töltöttem. Aranyosak voltak, és nagyon fognak ők is hiányozni. Nem voltak közeli barátaim, de partyarcok voltak, fix, meghatározó pontjai az életemnek, pillérek, akik megint eltűntek. Nekik is csak a legjobbakat kívánom. Mikor a taxi megjött, az egyik brit srác (korábban nem igen bírtam a két brit srácot, de ez az ötlet zseniális volt, meg tényleg, úgy tűnik ők is ám tök jó fejek... legalábbis a kevésbé gík) mondta, hogy menjünk le, álljunk sorfalat, és amikor kivonulnak a taxihoz, tapsoljuk meg őket. Megérdemlik, nélkülük ez a félév fele ilyen jó se lett volna. Ők voltak a party szíve. Szóval ez is történt. És ami pláne aranyos volt, hogy noha én kb. egyik búcsú spanyollal sem beszéltem soha, mégis odajött két csaj, megölelt, kicsit dumáltunk, elbúcsúztunk, barátságos, jó fej emberek a spanyolok!

Amúgy vicces, hogy ahogy mennek el az emberek, hogy alakulnak át a kapcsolatok. Az utolsó hetekben két afrikai sráccal tök jóba lettem. Jajj, ez az Erasmus. Szenzációs.



Csak tudod, úgy érzem, hogy a "home" nekem itt Ouluban van. Nem Magyarországon. Tudom, ez most durva kijelentés volt tőlem. De őszinte. Ennek ellenére minden magyar barátom hiányzik, nagyon szeretlek titeket is!

Sportnap

Fél 1-kor arra ébredtem, hogy csöngetnek.

No nem kell megijedni, délután fél1 volt, félig pizsomával, félig álmossággal a szememben kibotorkáltam, Eglé volt, kérdezte, hogy mehetünk-e síelni. Nem kellett válaszolnom. Ellenben megdumáltuk, hogy magamra rittyentem a ruhácskámat, felteszem a kis mékápomat, aztán fél óra múlva indulunk síelni. És indultunk is! Eglével, Spelával hármasban egy egész napos nagy túrát csináltunk. 22-23 kilométer, Aurunmaján megpihentünk, vittünk magunkkal kolbászt, és mivel ott van erre lehetőség, egy szabadtéri 'pecsenyesütőn" megsütöttük. Gyönyörű idő (napos, kb 0 fok), gyönyörű erdő, táj, jó levegő (kivéve a szeméttelep mellett...), testmozgás, nagy, finom ebéd, jó társaság, jujj nagyon jól éreztük magunkat, egy nagy kört mentünk. Kissé el is fáradtam a végére, de megérte, ez egy remek élmény volt megint. Mondjuk Eglé nagyon kifáradt a végére, ő 20 km-nél meg állt, de ez nem baj. KB. minden testrészem kicsikét fájt mire hazaértem, amikor is szólt Carlos, hogy menjek pingpongozni Alpillába Michaellel, meg az orosz lányokkal. Mentem. Pingpongoztunk. Jó volt. Jó volt? Hát nem tudom. Ugye alig bírtam eleinte megmozdulni, és Michael is olyan volt, mint a mosott... ugyanis Björn szülinapjáról jött. Szóval a lányok szégyentelenül vertek minket durván oda-vissza. Ők élvezték, mi meg csak néztünk ki a fejünkből. Aztán 1 óra után kb eljöttem, jöttem haza tanulni.

És tanultam. Na nem sokat, de kicsit. Tudod,csak finoman. Nagy anyag lesz ez a kriptográfia, de nekiugrunk, holnap kántinyú. Más érdekes nem is történt, a nap a mozgás jegyében telt. Am meg van az új Within Tempatation, basszus én eddig nem szerettem a gothic metalt, ezt az énekesnős fajtát meg kifejezetten utáltam, de az első három szám baromi jó. De most még sem ők állnak itt, hanem egy videó, aminek már rég itt lett volna a helye.

Finn könnyűzene? Nightwish, Apocalyptica, HIM, Sonata Arctica. TÚRÓT! Volt egy együttes, akik már jóval korábban megmutatták, hogy mi is a finn virtus, akik felhelyezték Finnországot a térképre, akik előtt senki nem tudta hol van ez az ország, és azóta is tojik rájuk mindenki, hölgyeim és uraim, gyermekkorunk kedvence:

7 Me!

Igen, voltunk Bodom koncerten, onnan a cím.

Noh, a mai nap eléggé rossz volt. Kelés után megkérdeztem fácsén az alpillai arcokat, hogy mikor mennek enni a suliba, mondták, hogy nem mennek, Alpillán főznek, ha akarok, csatlakozzak. Csatlakoztam. Csak el kellett mennem tésztáért a bótba, majd siettem hozzájuk. És kizártam magam. A házból. Edgár Kemibe ment,szóval nem tudtam mit tenni, elmentem Alpillába a tésztával, és ott töltöttem a délutánt. A kaja finom volt, a társaság remek, még a városba is besétáltunk, bár én már nem sütiztem velük. Szerettem volna hamar kimenni a Bodom koncertre, hogy meg legyen az első sor... nem jött össze. 6-körül tudtam csak elengedni, kapunyitás előtt 10 perccel érkeztem meg, már 500 emberes sor kígyózott. Összesen amúgy a bulin nem voltunk többen 1500-2000 embernél. Sokat tűnődtem, hogy hogyan menjek a buliba, és végül is úgy döntöttem, hogy buszozok. Van egy 40 alkalmas buszbérletem, eddig 2-szer használtam, májusig kitart.

És itt jön az, ami miatt nagyon mérges, igedes, dühös vagyok. A szemét disznó buszsofőrnő nem 40 alkalmas bérletet adott. Hanem havibérletet. Márciusra. Hát erőszakolná meg 12 leprás néger, de most komolyan. Mert az egy dolog, hogy az elmúlt 2-3 hétben folyamatos bicóztam, a hidegben, a hóban, ha marha dáradt voltam, mindig... de így ha májusban eladom a bicóm nem lesz buszjegyem/bérletem... kell venni megint... ergó átcseszett a buszsofőr nő (aki feltöltötte a kártyámat) 40 euróval. 10000 forinttal megvágott, oké, biztos nem direkt, de hát senki nem örül, ha csak úgy kiemelnek a zsebéből egy tizest. Vinné el a feketehimlő. Meg engem is, hogy csak most vettem észre. :S

Szóval eléggé pipa vagyok. A buli nem volt rossz, nem tudtam felkészülni, mert kizártam magam, nem tudtam harci festést magamra tenni, meg semmit. De az Ensiferum baromi jó volt. Nagyon rövid, de ütős, élő, pörgő produkció, imádtam. A sok hülye 15 éves Bodomista persze meg sem mozdult, ők csak imádottalexi miatt jöttek. Aki egy pöcs, a Bodom egy rutinműsort tolt, tűz, meg élet nélkül. Gáz. Buli előtt vittem magammal két sört, de ezeket nem vihettem be, így elástam a hóba, ez remek taktikának bizonyult. Éjfélre bőven véget ért a móka, a Club 16-ban ma spanyol party volt. A többiek onnan akartak bemenni a városba mókázni, én meg ott akartam csatlakozni. Hiába hívtam őket, csak hümmögtek, hammogtak, fél2-re hazabuszoztam. És kiderült, hogy még tart a spanyol party! Ez most táncolós mulatság volt, én is beszálltam egy hirtelen váltással, elvoltunk, eldumáltunk jó volt. Végül a szobámban kötöttünk ki és picit beszélgettünk az orosz lányokkal, Carlossal, meg Michaellel. Jó buli volt/lehetett. De az igazi a finnish party volt... :)

Beyond the lighted stage

Ma megnéztem a Rush dokumentumfilmet Dimitrissel, igen igen rendben van a dolog. Sokkal jobb, mint a Lemmy film, mert érdekes dolgokról szól (ki a fenét érdekel az, hogy Lemmy hol szeret nyerőgépezni...), kevésbé nyálas, és sablonos, mint az Anvil, dokumentumfilm, sok adattal, ésigazi elhivatottsággal a zene iránt. Igényes munka, rengeteg kamerával, archív felvétellel, remek.

No ez történt este. Őrült szerda mi? :D:D:D A nap korábbi részben voltunk az egyetemen egy órán, procit terveztem, kész, működik a vhdl feladatos valami is, kellett egy hardvert tervezni vhdlben, mondjuk nem volt túl bonyolult, csak összead, meg szoroz, működik faján, holnap bemutatom. Ha elfogadja Jani meg van a 3-as a tárgyból, ha még Edgár is elvégzi az ő részét, meglesz az etöf. Ő most nagyon tolja a kriptográfia házit, sokat nem tudok segíteni benne, de igyekszem azért. Amúgy nyilván marhaság cserefélév alatt etöfért hajtani, de legalább egy tárgyból ki akarom próbálni, hogy milyen érzés Finnországban etöfnek lenni. :)

Na, ami érdekesebb, hogy du elmentem pingpongozni az alpillai srácokkal (együtt ebédeltünk, akkor találtuk ki), jöttök az orosz lányok is, és így második ránézésre megállapítottam, hogy szombaton sokat ittam. Bár azért nem rosszak... Csak hát tudod. A jó csajok uncsik. Esküszöm. Állandóan csak nevetnek. Semmit nem tudsz velük kezdeni, nincs saját poénjuk, hozzászoktak, hogy jó nők, elvárják, hogy az emberek szórakoztassák őket. Most egy ilyen csajjal mi a fenét kezdesz? Kiteszed a polcra, nézegeted, és itt ki is merül a dolog. Legyek vicces helyette is? Dumáljak helyette is? A szexet is intézzem el helyette, is nem? Egy nem túl csini csajra meg senki rá sem néz, neki fel kell találnia magát, kedvesnek, viccesnek, érdekesnek kell lennie, ha akar valami fickót maga mellé. Más kérdés, hogy a srácoknak 90%-ban a külsőség számít, úgyhogy ezzel sokat nem érnek el, de még így is érdekesebb társaság, mint a "jócsajok". Összefeküdni meg kb egyikkel sem fogok, innentől meg tök mindegy is a dolog. Mindegy, pingpongozni jó volt. Utána elmentem úszni egyet, nagy volt a tömeg, szóval laza volt nagyon, majd holnap odaverünk rendesen. BTW holnap St. Patrik Day, mindenki öltözzön zöldbe, és bulizzon nagyot! :)

Kb. ennyi. Jó kis nap volt, sok programozás, meg tanulás, de volt móka, testmozgás, egy jó film, és jön novemberben Pestre az Iced Earth, lesz új Rhapsody lemez, és Hansen beszállt Kiske mellé az Unisonicba. Mi mást kívánhatnék még? (na van pár ötletem, de túl perverz mindegyik, a blog nívója nem engedheti meg, hogy leírjam...)