El Crusaito

Nézzük mi történt az elmúlt pár napban!

Szerdán el akartam menni Hailuottora. Bringával, körülnézni, túrázni, állítólag Hailuoto egy fasza hely, gondoltam csekkolni kell. 36km-et bringáztamn, mire elértem a tengerpartra...

és megdöbbenve láttam, hogy miután a komp elvisz a szigetre még 30 km-ert kell tekernem, hogy elérjek a végére, ahol az érdekes dolgok vannak. Az annyi mint66km, ezt szorozd meg 2-vel, mert odavissza... na neeem. Ott aludni nem akartam, nem volt szállás semmi, ráadásul 50km/h-s szél volt (nem vicc, a szélerőműnél volt mérőke) 3-3.5 óra alatt tettem meg a 36 km-et. Visszafordultam, kudarc.

Ellenben. Nem tudom hallottátok-e, Finnország megnyerte a jégkorong vb-t. És a jégkorong világbajnoki serleg Ouluba látogatott a helyi hokisokkal. Egy hatalmas ünnepség volt a városban, apraja-nagyja a lakosságnak kijött ünnepelni a hokisokat. A tinilányok már 5-6 órával a műsor kezdete előtt bevonultak az első sorba a színpadnál, hogy sikíthassanak a hokisoknak. Hoztak zenészeket is, a Terasbetonis Jarko énekelt Queent, meg ilyeneket. (Mintha a magyar focicsapat vb-t nyerne, és a Paksi Endre menne minden faluba a kupával... kemény) Szóval láttam élőben a jégkorong világbajnoki serleget, szerintem ezt nagyon nem sok magyar mondhatja el magáról. Utána a szomszédban az egyik legcsinosabb spanyol csaj, Bea búcsúbulit tartott. Erre nem voltam meghívva, Edgarssal, Oskarssal, meg Karolinával inkább biliárdoztunk egy a Caioban. Utána persze végül csak a buliban kötöttem ki, iszogatás, beszélgetés, semmi extra.

Másnap újra megpróbáltam Hailuotot. Újabb kudarc. A korai buszt elaludtam, a délutáni meg nem jött, így megint elmaradt a túra. Helyette elmentem az autómúzeumba, meg a helyi természettudományos múzeumba. Érdekes volt, szép volt. Bár az autós kicsit drága. Este elmentem egy utolsót úszni Raatiba, 100 hossz, nagy szauna, kellemes volt. Onnan irány Alpilla. Az orosz lányok elmentek másnap reggel. Meghívtak egy búcsúvacsira. Jajj, nagyon aranyosak voltak, az orosz palacsinta nagyon finom, s noha nem igen kedvelem a kommunista személetmódot, ezeket az orosz lányokat imádtam. Nagyon fognak hiányozni, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Becsületes, jólelkű, aranyos lányok voltak. Nem kurvák, jó fejek. Eleinte ott volt egy finn csaj Tanja is, meg egy Francia srác, Tweed (nem ez a neve, de szegénynek úgy rángatózott az arca, mint Tweednek a South Parkból), később csak Edgi, Asser, Marnus, meg az orosz lányok. Marnus meg is kínált minket valami jó kis dél afrikai piával, fagyival ittuk, nagyon finom volt. Mesélte, hogy volt pultos, onnan tudja, hogy a jó inni/elkészíteni. Azért vicces volt, 2 ázsiai, 2 afrikai, 2 európai ember együtt búcsúzik. Ez a csoda, nem a telegráfegyenlet! Mikor végleg elköszöntünk, Nastia szemében még könnyek is megjelentek. Jajj, hiányozni fognak nagyon ők is.

Pénteken végre eljutottam Hailuotóra, szép hely. 18km-et túráztam, kis győzködésre kibuliztam, hogy felmehessek a világítótoronyba, láttam sünit, nyuszit, mókust, sok aranyos madárkát, tök jó volt. :) Mondjuk ehelyett be kellett volna mennem elkérni a transcript of recordsot, önéletrajzot kellett volna írnom, vagy valami mérnöki dolgot csinálni... de mondjam azt, hogy leszarom a sulit? Mondom! Utolsó napjaim ezek a Kánaánban, olyan jól érzem magam, olyan csodákat látok, amilyeneket eddig elképzelni sem mertem, mindenki bekaphatja.

Este gyors kaja, majd Edgarssal, Oscarssal, és Karolinával elmentünk, csináltunk Edgarsnak, meg Oscarsnak egy búcsúestét. Hisz ma reggel elmentek a lett fiúk. A barátaim. A Never Grow Oldot néztük ki, de tele volt, a szakadó esőben inkább a St. Michaels ír kocsmába mentünk. Ittam egy Guinesst, meg megpróbáltam megtanítani a többieket römmizni. Amúgy ír kocsma ide vagy oda, itt is rock/metalzene szólt... mint minden kocsmában. Oulu metal város, a kocsmák 80%-ban rockzene szól. Nem a disznóvágó vacakmetal, hanem a míves hard rock, régi tradmetal. Később átmentünk a KArleebe, de azene nem volt jó, s noha a nlémet barátaink épp visszaértek Norvégiából, végül csak nem éreztük olyan jól magunkat, 2 előtt valamivel eljöttünk.

Ma pedig végső búcsút vettem Edgarstól. Edgi Boytól. Istenem, nagyon hiányozni fog! Ő volt a legjobb barátom! :( Tudom, eleinte nem szerettem, és rossz véleménnyel voltam róla, de megtanultunk együtt élni, és nagyon össze tartottunk. Együtt ettünk, tanultunk, közös óráink voltak, közös barátaink, hihetetlen. Több időt voltam vele,m mint annó a barátnőmmel mikor együtt laktunk. És jó volt ez így. Marha jókat röhögtünk, baromi jó poénjaink voltak, együtt szidtuk mindig a melegeket... jajj, nagyon fog hiányozni ez a társaság. Remélem össze fogunk tartani. Ma azt mondta, hogy ha nem is lakunk többet együtt, a barátság megmarad. És ez tényleg igaz barátság volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ő volt a lakótársam. Vicces, de pár napja azt álmodta, hogy itt hagyta a mikrosütőt, és nekem kellett utánavinnem Rigába. Ezért állandóan azt figyelte, hogy itt ne felejtse a mikrosütőt. :D Pár napja meg valamit lettül mondott nekem, én meg értettem, hogy mit mond, vagy mit akar, és tök fura volt, hogy noha nem beszélek lettül, már a végén ennyire marhára megértettük egymást. Egy-két trükk persze kimaradt amit meg akartunk együtt csinálni, de ht nah. Így is csodás volt ez. Persze reggel kicsit megcsúsztak Oskarssal, úgyhogy rohanni kellett a kocsival, hogy Finnország déli részén elérjék az utolsó hajót. :) Elvileg már otthon van, hétfőn pedig megyek hozzá, hogy Laurával, Edgi Boyyal, és Oskarssal egy remek napot töltsünk Rigában... illetve egy remek estét, mert megígérték, hogy nem engednek másnap hajnalban józanul a gépre. De visszatérve. Remek fickó Edgars, csak a legjobbakat kívánom neki!

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusHarmadikAdag#

Ma kb. semmit nem csináltam. Akartam venni finn hokimezt, de nem igen találok szimpatikusat, meg szuvenírbolt sem. Eddig az ajándékvásárlást nem vittem túlzásba,most meg már nem tudok semmit se venni, bocsi srácok, ne számítsatok tőlem nagy dologra. :S ezt egy kicsit mondjuk szégyenlem. Este meg utolsó szauna, takarítás, és BL döntő a Caioban, Csak a végére értem oda, de a spanyolok odavoltak. Gyors ivás, majd bringa a városba, bementünk az Apolloba egy utolsó bulira. Jó volt. Csak sajnos kicsit klikkesetünk,feloszlottunk, nem együtt bulizott mindenki. Meg nyilván marha későn értünk be, 1-fél2 fele kezdtünk partyzni, 2 óráért 11 eurót fizetni meg annyira nem buli... de hát utolsó szombat este, belefér. Szeszt nem is vettem odabent. Van még alkoholkészletem, holnap még felélem. Napközben utolsó ebéd a menzán, hamburgereztem. Táncolás, dizsi, buli, közben a disco másik termében egy DPurple cover band tolta, okés volt az is. Miután hazajöttünk, fent maradtam. 4:50-kor ugyanis elmentek a spanyolok.



Csak Carlossal voltam igazán jóban, aki ugye már elment pár napja, de a spanyolok jelenségnek számítottak. A top 5 csajból 3 spanyol volt, mindig ők szervezték a bulikat, stb. stb. Szóval noha senki nem hívott, csak bementem a többiekkel hozzájuk és az utolsó órájukat velük töltöttem. Aranyosak voltak, és nagyon fognak ők is hiányozni. Nem voltak közeli barátaim, de partyarcok voltak, fix, meghatározó pontjai az életemnek, pillérek, akik megint eltűntek. Nekik is csak a legjobbakat kívánom. Mikor a taxi megjött, az egyik brit srác (korábban nem igen bírtam a két brit srácot, de ez az ötlet zseniális volt, meg tényleg, úgy tűnik ők is ám tök jó fejek... legalábbis a kevésbé gík) mondta, hogy menjünk le, álljunk sorfalat, és amikor kivonulnak a taxihoz, tapsoljuk meg őket. Megérdemlik, nélkülük ez a félév fele ilyen jó se lett volna. Ők voltak a party szíve. Szóval ez is történt. És ami pláne aranyos volt, hogy noha én kb. egyik búcsú spanyollal sem beszéltem soha, mégis odajött két csaj, megölelt, kicsit dumáltunk, elbúcsúztunk, barátságos, jó fej emberek a spanyolok!

Amúgy vicces, hogy ahogy mennek el az emberek, hogy alakulnak át a kapcsolatok. Az utolsó hetekben két afrikai sráccal tök jóba lettem. Jajj, ez az Erasmus. Szenzációs.



Csak tudod, úgy érzem, hogy a "home" nekem itt Ouluban van. Nem Magyarországon. Tudom, ez most durva kijelentés volt tőlem. De őszinte. Ennek ellenére minden magyar barátom hiányzik, nagyon szeretlek titeket is!

Hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás

Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.

Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.

Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!

Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#

Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!

Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.

Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.

4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)

Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:



Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.

Devil is a looser...

he is my bitch.

Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.



Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)



Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)



Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#

De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.



Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.

Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...



És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...

Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.



Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.



Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.

3 óra 20

Reggel a tavasz és a mindössze -5 fok örömére a "tavaszi" bakancsomat vettem fel. Mint kiderült, ez volt a nap legnagyobb hibája...

Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...

a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.

1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...

Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.

Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...

Aztán jött a hó...

Majd a víz...

Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.

És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.

És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)

Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)

Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.

North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!

Kemi

Elnézést, megint somfordiskodok, tegnap nem írtam, majd ma megint kettő jön. Szóval, mivel ma van a holnap tegnapja, íme egy kis beszámoló egy remek kirándulásról, amiben tegnap volt részem...:)

Elmentünk a kummi familymmel Kemibe. Juhú! 11:30-kor indultunk, egy Volvo kombival, heten mentünk, Tomi, Ulla, négy csemetéjük, és én. Nagyon mókás módon a Volvo csomagtartója úgy van kialakítva, hogy legyen benne két hely ülni, van bent egy kis ülés háttal a hátsó üléseknek, ott ültek a lányok. Ilyent otthon, még nem láttam. Kemi itt van a közelben. Mindössze 100km-re. Tudom, otthon ez nagy táv, de hát itt ez szomszédság. Nagyon aranyosak voltak Tomiék, én ülhettem az anyósülésen, megkínáltak házilag sütött kenyérrel, szendviccsel. Noha a csemeték fáradhatatlanok, és nem beszélnek angolul, hátul Ulla folyamatosan velük foglalkozott, én pedig Tomival beszélgettem az úton. Érkezésünk után megnéztük Kemi nevezetességét, a hó kastélyt. Hasonló, mint a hófalu volt, kevesebb a beltéri rész, de itt is van szálloda, étterem, szánkópálya. Az idei "feelingje" a várnak a rajzfilmek voltak, már belépéskor Muumik vártak minket. Vicces módon a képregény, meg a rajzfilm összekeveredett, úgyhogy Batman, Pókerember, Rozsomák is megelevenedtek a jégszobrokon, de voltak itt Törpikék, Mickey Egér, Tinti, Gyalog Kakukk, meg még sok mókás figura. Szegény Olli (a legkisebb fiú) meg is ijedt egy jelmezes idegenvezetőtől, aki valamilyen finn jégdémonnak volt öltözve. Amúgy a családban a legenergikusabb Olli, ő folyamatosan beszélt, szaladt, énekelt, ilyenek a kisgyerekek. Viszont meglepő módon jól nevet, aranyos volt mind a négy lurkó, lelkesek voltak, szaladtak, kiabáltak, nevettek, vidámak volt. Öröm volt nézni őket. A jéghotel még mindig túl hideg nekem, tuti nem szállnék ott meg, hát az azért nagyon kemény. Még Tomi is csak nevetett rajta. A jégbárat pedig ezúttal sem próbáltuk ki, nem is baj.

A szánkópálya persze remek mulatság volt, noha én már kicsit nagyra nőttem hozzá, párszor lecsúsztam, de inkább a lurkóknak segítettünk Tomival, nagyon élvezték. Mire végeztünk Ulla már vár minket a kávézóban egy finom forró csokival, és mindenki kapott mellé egy-egy fánkot is. A gyönyörű faház telis-tele volt képregényrelikviákkal, hihetetlen, hogy Supermanék már a 30-as években elkezdték menteni a világot.

A finomságot követően még egyszer megnéztük a szobrokat, és a jéglabirintust, készítettünk pár képet a jégkorszak figuráival (Valahogy illett a környezetbe :D), pláne Motkány, és a jégbe fagyott makk passzolt a jégkastélyhoz. Meglestünk egy múzeumot, ahol gyönyörű köveket, kőzetek állítottak ki, láttam a finnek koronáját (noha királyságuk sosem volt, koronát készítettek, mert hátha...), meg néhány reprodukciót a világ leghíresebb gyémántjairól.

Ezt követően kicsit körbejártuk kocsival a kisvárost, majd megebédeltünk egy étteremben. Olyan hülyén érzem maga, semmit nem engedtek Tomiék kifizetni. Pedig egy éttermi ebéd hát nah... 10.50 euró volt, a jégkastélyba a belépő 8, a múzeumba plusz 5, kicsit hülyén éreztem magam. Nem tudom kapnak-e pénzt azért, mert Kummi familyskednek, remélem igen. De akár igen akár nem,muszáj lesz eljönniük Mo-ra, hogy visszavendégeljük őket. :) Az ebédlőben rénszarvas wrapot ettem, bőséges volt és nagyon finom. :) A rénszarvas remek csemege. Mondjuk kissé furán néztek rám a gyerekek, hogy rénszarvast eszek. :) A finneknek amúgy fura az ízlésük, arról beszélgettünk, hogy mennyire imádják a medvecukrot, hát a medvecukor borzadalmas, itt meg szinte mindenhez azt esznek, van belőle tömény, csoki, fagyi, minden. Egyedül Larri, a nagyobb fiúcska nem szereti a családban, és a zöldségekkel sincs annyira jóban, végre egy hasonló ízlés. :D Amúgy mikor Olli kérdezett valamit tőlem finnül, tudtam finnül mondani, hogy nem beszélek finnül, Ulláék egész meglepődtek. :D Éljen a Survival Finnish.

Ebéd után meglestük még a Sampo nevű jégtörő haját. Sajnos a fedélzetre nem mehettünk, csak egy picit tudtam ráállni, de szép (és régi), bár a kikötőben nagyon hűvös szél fújt. De érdekes ez a dolog, arról nem is beszélve, hogy láttunk egy óriási jégtörő teherhajót is a kikötőben. Először véletlenül rossz helyre mentünk. :) Amúgy a feltört jég nagyon fura. Állítólag most olyan vastag a jégréteg itt a a finneknél, hogy szinte mindegyik jégtörő hajónak dolgoznia kell.

Napnyugatkor indultunk haza, a mindig eleven gyerekek persze gondoskodtak a megfelelő hangerő biztosításáról az autóban is, míg én Tomival beszélgettem. Nagyon jó kis nap volt ez, remekül éreztem magam, csodálatos dolgokat láttam, és igen remek hangulat uralkodott. Kedden megyek Lappföldre, ha megjövök majd találkozunk, és csinálunk újfent valamit. :) Ellenben azért egy kérdés nem hagy nyugodni. Odahaza mikor látok olyant, hogy egy négy gyermekes család csak úgy elmegy egy hétvégén kirándulni, négy jól nevelt gyerekkel, úgy, hogy mindenki vidám, jól érzi magát, remekül szórakozik, és még egy ötödik gyereket is meghívnak magukkal? Odahaza ilyenre mikor van ideje, meg pénze egy családnak? (Meg egyáltalán négy gyerekre...) Na nem baj, tegnap véletlenül észrevettem, hogy egy gimis évfolyamtársam parlamenti képviselő! Ejj, mi? Hát miért nem én ülök ott, semmittenni sokpénzért én is tudok. Na de ne legyünk rosszindulatúak, gratulálok Istvánnak, emlékszem, hogy első találkozásunkkor felkelt hajnali fél 1 kor, minden további nélkül odavizelt a szobája közepére, majd visszafeküdt aludni, és másnap ebből semmire nem emlékezett. Na hát, ő majd kihúzza az országot a csávából, anyuék pénze jó helyen van.

Este elmentünk a heavimestába, (már nem a kummi familyvel) jó zene, horror árak, de legalább ez egy szórakoztató este volt. Nem mind a club 16-es bulik szoktak lenni.

A nap képei:

https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110219Kemi#

A Blessed Hellride

Meggyöttem. Véget ért az első lappföldi túrám. Hogy milyen volt? Jó. Érdekes. Változatos. Izgalmas. Na nézzük a részleteket:

Mindenek előtt magáról a kirándulásról. A Kummi studentem, Kaisa hívott meg minket a szülei nyaralójába Yllasba, pár száz km-re északra a sarkkörtől. Sok vacillálás után végül 20-an mentünk, bérelt kocsikkal, két kisbusszal, meg egy személygépjárművön kajakkal. :) Péntek délben indultunk, vasárnap éjjel jöttünk meg.

Odafele Heidivel, Mortennel, Kaisával, Oskarssal, egy osztrák sráccal, Michaellel, a litván Laurával, illetve a két lengyel fizikuslánnyal utaztunk egy kocsiban... miénk volt a party járat. Noha Oskars végül kitúrt az anyósülésről, igen mókás kis utunk volt, igazából a "Rockline" nevű utazási iroda járataihoz lehet hasonlítani. 20 perc után már megálltunk, hogy feltankoljunk sörrel, vettünk is 48 darabot ötünknek, kezdődhet a kirándulás! Nevetgélés, beszélgetés, iszogatás, kajálás, piálás, jajj, nagyon jól elvoltunk. Az első pisiszünetet 3 sör után tartottuk, utána sörönként meg kellett állni, végül a 6-7-8 órás út alatt fejenként 9-10 dobozt (0.33l) pusztítottunk el, persze azért is megálltunk, hogy feltöltsük a készleteinket. Megálltunk az északi sarkkörnél, átugrottunk Svédországba venni szopogatható dohányt (nincs benne semmi extra, nem értem, hogy a többiek miért ragaszkodtak annyira hozzá), valamint kitaláltuk, hogy este pizzázni fogunk, vettünk alapanyagokat. Maga a faház Yllasben van, ami egy síparadicsom... végre találtak a finnek egy hegyet, gyorsan építettek rá egy síparadicsomot. A hó, meg a fagy persze default dolog, mindenhol fehérség fogadott minket, meg sötét, maga a faház mégis gyönyörű, békés, hangulatos volt. Áram volt, meleget lehetett csinálni a kandallóval, az egész fából készült, volt sok hálófülke, ágy... borzasztó hangulatos kis faházacska volt ez, igen kellemesen el lehetett lenni. Az én szobatársam Morten volt, az út soránnagyon összehaverkodtunk, de hát ahogy fogytak a sörök, a fiúkkal úgy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vallásról, politikáról... mindenről amiről ilyenkor szokás. Kipakolás, huzatolás, öltözés, hamar a bőrfotelek kényelmében találtuk megunkat mind a húszon, kezdődhetett a kajakészítés, a főzőcske, a beszélgetés, no meg a játék.

Na most Heidi, meg Kaisa nagyon vicces volt, ugyanis elkezdték készíteni a pizzát... de ők ugye úgy csinálták, hogy nem fagyasztott tésztát használtak, hanem ők állították elő a tésztát (merthogy a fagyasztott nem jó... ami faszság mert nem a tészta a lényeg egy pizzán, hanem, hogy mi van a tésztán). Na most a tészta alapanyagait elosztották hét felé (heten ettünk pizzát), majd mikor bementem a konyhába, hogy mit segíthetek, közölték, hogy az ő pizzájuk már kész, itt vannak az alapanyagok, készíthetem a saját tésztámat... Hát bakter! Néztem, mint moziban a Jenő. Lövésem nem volt mi a túrót kéne kezdenem ahhoz, hogy pizzatészta kerüljön a sütőbe... végül megpróbáltam valamit szenvedni, de hát a kör alakú tészta helyett csak egy segg formájú valamit sikerült összeszenvednem (lásd a fényképeken...), no hát ez volt az a pont, amikor már mindenki röhögött, de hát most mit csináljak. végül Heidi megsajnált, és készített nekem szánalom pizzatésztát... persze nem volt a dolog véletlen, megmondta, hogy azért segített, mert korábban a srácok közül én egyedül mentem oda hozzájuk segíteni a hagymapucolásba (magyar vagyok bakter, hát a hagymapucolás az aztán megy, mint a karikacsapás...). Persze a többi srác sem volt ügyesebb a tésztával, a sodrófa úgy állt a kezünkben, mint a... szóval nem ment a dolog. De valahogy végül csak mindenki evett valami pizzaféleséget. Az este hátralevő részében pedig indult a Jengázás, hajnalig toltuk az építgetést, bár páran egy fura osztrák játékkal, a Ligrettóval kísérleteztek. Egyik stresszesebb játék, mint a másik, de azért nagy móka volt. Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy 10 sör után már váltani kell, a 11. nem esik jól, de töményünk nem volt.

Hajnali 4 körül feküdtünk le aludni, de Laura, és Edgár nem igen akartak elcsendesedni, végül csak elhallgattak. Mondjuk ezek a finnek bolondok. A szauna bent van a házban, a fürdőszoba meg ugye egy zuhanyzó a szauna mellett. Nincs külön, az a fürdőszoba. hát most bakter... mikor lefekvés előtt beléptem a fürdőbe olyan brutális gőz, meg hőség fogadott, hogy a páratartalom szó új értelmet nyert. Amúgy nem értem, hogy mi a jó ebben a szauna dologban, mindenki úgy odavolt, hogy jajjdejó, hát basszus 80 fokban izzadni seholnemvicces, úgy meg pláne, hogy 5-en nyomorogtok pucér srácok egy fapadon. Na mindegy, szóval lefürödtem a gőzfürdőben, majd füldugó, és csicsika. Morten mondjuk horkolt, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Fél9-kor kelés, irány a hegy. Reggeli, pilákolás, 10kor pedig már készen álltunk, hogy síeljünk egy nagyot. Azért igen jól hangzik azt mondani, hogy a sarkkörön tanultam meg síelni, nem igaz? :) Persze előtte még ki kellett bérelni a sífelszerelést, sikerült elvesztenem a csapatot, majd nehezen megtalálni őket, és nem túl olcsón, de azért elfogadható áron beszerezni sílécet, meg botokat. Bemegyek, csókolom, sícuccotkérek. -Milyen magas vagy? -He? Minek a síeléshez a magasságom, hát nem síágyat kérek... nah, szóval az bot miatt kellett.... :) Soha nem volt még síléc a lábamon, s noha nem lesiklottunk, hanem az erdőben jártunk, igen fura dolog volt, az első 25 percben estem is, vagy 15-öt. Mindenki azt mondja, hogy ilyen ez, mint a jégkorcsolya, csak egy kicsit más, mert hosszabbak a lécek.

Hát ez rohadtul nem igaz. Két módja van annak, hogy CCSíelj. Az egyik, hogy a sarkad emelgeteg, és a vájatban mész, mint az olimpián, a másik, hogy vöbetűformába van a két pipaszárlábad és lökdösöd el magad. Na most én ezzel próbálkoztam először, de hát nem igen tudtam többet elérni, mint, hogy sétálgatok csúszás nélkül két ortopéd rúddal a lábamon, és néha hasraesek bennük. Az abszolút citromdíjasok egy Dimitris nevű görög sráccal voltunk, azon felül, hogy lassúak voltunk, még bénák is, úgy hullottunk,mint a legyek. :) Arra igyekeztem figyelni, hogy a vályúkba, járatokba bele ne menjek, mert ha véletlenül ez megtörtént, és lejtő következett, csak a Jóisten tudott megállítani... :)

Aztán idővel belejöttem. Nagyjából 10 fős csapatunk szétszéledt az erdőben, én meg belejöttem a dologba, és rájöttem, hogy a vájatokban sokkal jobb menni, mintha a másik módon próbálkozol, egyszerű, gyors... ha meg lejtő van nem kell megállni, csak csúszni és kész. Mondjuk ezzel a megállás dologgal a mai napig gondjaim vannak, egyelőre az elesés a legbiztosabb módszer. Végül annyira megtetszett a síelés, hogy egy négyfős csapattal csináltunk egy külön túrát, egy hosszabb távon, és remek volt. Igazán jó érzés amikor csak úgy szabadon síelsz a gyönyörű, havas erdőben... szabad vagy, béke van, jó levegő... sétálsz, de mégis csúszol... csodálatos! Komolyan. Nagyon élveztem, mentünk vagy 8 kilométert, s tudom, ez nem sok, de első alkalom ellenére nekem nagyon tetszett. Sport is, meg nem is. Igen remek. Mondjuk az, hogy a nyugdíjas úgy süvít el melletted a pályán, mint Schumacher '02-ben, kissé kiábrándító, de hát nem baj. Kissé mondjuk megijedtem... mi van ha hirtelen találkozok egy medvével, de rájöttem, hogy azok most alszanak. 2-3 órát síeltünk, teljesen kimelegedtem, és leizzadtam (kellett nekem a legmelegebb cuccokat felvenni sportoláshoz...) majd visszamentünk a szálláshelyre... viszont kulcsunk nem volt, sikerült elqpázni... Mikor fél órát kellett odakint várni, már rögtön nem volt melegünk, Kaisáék amíg mi 10-en síelünk megnézték a közeli jégfalut, és kissé késve érkeztek vissza. Gyors ebédelés, vásárlás a boltban (vettem pár képeslapot, kaját, meg egy finn pólót, egész jól néz ki... mondjuk bolondok ezek a finnek... vettem egy L-eset, mert M-es nem volt, de mint kiderült ez az én nagy szerencsém, mert az L-es is olyan szűk, mintha valami agyatlan badibilder S-est húzna magára), majd egy 7-es csoporttal mi is elmentünk a jégfaluba. Beugró 7 euró, de ez valójában egy szálloda, meg egy labirintus... csarnokok, szobrok,termek, szobák... nézzétek meg a fényképeket! Mondjuk mókás volt odabent a kápolna, a cirkusz, a gombák, a különböző figurák, meg, hogy a bárban kérhettél rövidet, és jégből készült pohárba töltötték ki, amit aztán nekivághattál a falnak... ami ugye jégből volt. Volt egy remek kis csúszdahely, jég/hó szobrok, szóval igazi mókának lehettünk részesei. A csarnokok, a folyosók, a nászágy... áhh remek volt. :) Mondjuk elég hülye aki idejön megszállni, pláne, ha mézesheteket tölt itt... -15-ben azért hancúrozol, hogy ki ne hűlj teljesen. :)

Az este a vérfarkas nevű játék jegyében telt. Előtte persze vacsi, bolognai spagettit készítettünk... spagetti híján pennéből. A vérfarkas olyan, mint a rendőr/maffia... stb játék... egy körben ültök, van nappal, meg éjszaka, van pár vérfarkas akik éjszaka megölnek valakit, a polgárok meg napközben megpróbálnak rájönni, hogy a vérfarkast, és felkötni őt. Igen mókás játék, javarészt Isabella vezette, nem is tudom mennyit játszottunk, de vagy hajnali 4-ig toltuk ezt is. Egy játékot mondjuk én is vezettem, többen mondták, hogy tévés vetélkedőt kéne indítanom, mert annyira ment a bohóckodássómenkedés. Ki tudja... :) A másik visszatérő poén meg az, hogy a világ minden országában kell innom valami alkoholt, és ebből műsort csinálnom, de, hogy ez honnan jött, az már nem rémlik. Elvoltunk. :) Mondjuk amikor 4-kor elmentünk fürdeni, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy mi a túróért megyek én 4-kor szaunázni... a többiek valahogy nem értették, hogy lefekvés előtt kell fürdeni, nem keléskor.

Az utolsó nap kissé későn kezdődött, egy rövid reggeli után elmentünk "sznómobilozni". Ez magyarul a motorsszán. Nagyon dögös kis dolog, egy dolog hibádzott csak... nem volt jogsim. 8-an mentünk a motorosszámkirándulásra, kettenként voltunk 1-1 motorsszánon (kivéve Michael, és Heidi), és rohadt drága volt az egész. 52.50 euró+benzin. Amúgy az egész hétvége marha drága volt... csak költőpénzként elment 100 euró... de hát csókolom ez Finnország, ez bizony egy ge*idrága hely. Persze ez a motorsszán nem kötelező dolog, de hát once in a lifetime event... senki nem akart jönni velem huskyszánozni... maradt ez. És jó volt. Mondjuk nah...

Évek óta nem vezettem. Autót. Teljesen elszoktam a sebességtől. Másrészt meg még soha életemben nem ültem motoron. De még robogón sem. Ezek után amikor elindult a motorosszánon... hát nagyon béna voltam. 10 percen belül sikerült kidöntenem egy táblát, és a szán is elásta magát...várni kellett ránk és 6an emeltük ki a hóból. Persze ez még nem lenne gond... ha mondjuk azért történt volna a dolog, mert 60-an szöktetek egy dombon, és repülés közben eltrafálom a táblát... de nem így történt. 5-el csorogtam lefelé a full egyenesen úton csak egy kicsit kellett volna jobbra kanyarodni... de nem tudtam. Nem tudom miért. Annyira nehéz volt egyensúlyoznom, a kezem nem mozdult, a sisak azonnal bepárásodott, alig láttam, bumm. Ezek után Edgár át is vette tőlem a volánt én meg mehettem hátra...

Na most a gyerek full bolond. De tényleg. A megengedett max sebesség 60km/h, mikor átvettük a szánt mondta a helyi kigyúrt csákó, hogy annál gyorsabban ne menjünk, pár barom finn szokott 100al szöktetni. Na Edgár mit csinált... izomból rántotta a 90-et 100-at. A barom nem is tudta, hogy nem egyirányú forgalom van, hirtelen csak meglepődött, amikor a kanyarkijáratnál meglátta, hogy jön valaki a bal oldalon szemben...Nem szóltam, nem panaszkodtam, ültem csendben hátul és fogóckodtam.. nem volt egyszerű. Lévén, hogy a sisak azonnal párásodik, Edgár meg 2 m magas, semmit nem láttam csak a hátát, az ugratókra, kanyarokra nem bírtam készülni, tényleg nem múlt sokon, hogy leesek a székből. Erre is vonatkozik a fenti cím. A táj persze gyönyörű volt, de semmit nem láttam belőle, a hülyegyerek hasított, mint a barom. Semelyik másik szán nem, mindenki lassan ment, de mi nem... megállás, várás 5 percet, majd nyomás behozni a többieket. Megállás, 5 perc állás, gáz. Ott vagy a gyönyörű, érintetlen tiszta lapp tájon a pályán és én mit látok... süvítő fákat meg edgár hátát. Mindezt 15000 forintért, 3 órán át. Gratulálok!

Nah, de mielőtt még itt kiderülni, hogy szar volt a dolog... nem volt az. 15-20 perc után edgár átadta a volánt, és innentől helyre jöttek a dolgok. Nem volt baj az egyensúllyal, vágtam a kanyart, a gázt, a féket, mindent. És élveztem. Jó volt. Mondjuk én 70 fölé nem mentem, dehát Edgár 70-nál már verte a vállam, hogy lassítsak lassítsak... nem bízott bennem a kezdés után...:) Mondjuk amikor kint volt egy 30-as tábla, és 35-el mentem, már akkor is hisztizett... pöcs. Amúgy 40-50-es tempó mellett gyönyörűen látsz mindent, és a táj valami varázslatos volt. Rénszarvast is láttunk egy étterem mellett, de végül még egy befagyott tavon is végigsüvítettünk. Mondjuk kétszer eltévedtünk...egyszer sem miattam. Ilyenkor Edgárral az elveszettek után eredtünk, kiélhette magát, bár egyszer majdnem felborultunk, egyszer meg drifteltünk egy túlegészségeset, innentől azért már ha lehetett magamhoz vettem a kormányt. Bár volt még egy utolsó csúnya menet egy igen dombos/helyes részen amit sikerült modortalanul megtámadnunk.

De ez így is egy hatalmas móka volt. Sebesség, gyönyörű táj, hó, remek kombináció.Mondjuk a párásodás végett a szemellenzőt nem használtam ha vezettem, ami a -10 fokban nem igen volt nyerő, az ember arcán a könnytől elkezdve minden folyadék összegyűlik, és furcsa elegyet alkot, majd megfagy. De az erdős motoros száguldozás még így is egy örök emlék marad. Képek is lesznek majd idővel. :) Kikapcsoló volt, szabad volt, vad volt, dögös volt, ez már igen! Utána a hessburger nevű helyi mekiben ettünk egy menüt 5 euróért, volt benne hagymakarika is, végre megint ehettem sültkrumplit, életem legjobb sültkrumplija volt. Noha semmi extrát nem tudott, de akkor is. Hiányzott már. Vicces, itt lehet kapni sört a burgerben.

A délután sajnos a pakolás, és a búcsú jegyében telt. hazafelé Kaisa már Edgarsékkal utazott (egészen összemelegettek a hétvégén... ha érted, hogy mondom. Mondjuk ezt a szerepet eredetileg magamnak szántam, de hát az élet sajnos csak ilyen...), és Heidi helyett Oskars vezetett. Este 5-6 fele indultunk, írtunk az emlékkönybe (kikötés volt, hogy az anyanyelveden írj... hát ez mekkora marhaság... felvágósmánia... hány országból jártak nálunk az emberek. Így viszont tuti, hogy nem olvassák el amit a vendégek gondolnak, csak legyen sok nyelv, legyen mit mutogatni. Hát írtam is valamit magyarul...:)) Hazafele nem volt party, csak fázás, meg pihenés. Nagyon halkan hallgattunk rádiót, és meg kell állapítanom, hogy a finn rádió nagyon fura. Bár ez még akkor tudatosult bennem, mikor hazafelé jöttünk a jégfaluból. A csatornán, ami szólt full változatosság ment. A finnek toleránsak. Mindenben szerintem, de a zenében ez nagyon látszik. Érted, betesznek egy shakirát, majd valami finn popnépdalt, egy glam rockot, egy hiphopprappet, majd a Kalmah nevű brutáldeathmetaltól valamit egymás után. Magyarországon ilyen mikor lenne? Soha napján kiskedden. Kapcsolna is el mindenki a rádióval. Itt ez bevett dolog, kit zavar a deathmetal. Respekt! Mindössze egy-két megállót tartottunk pisilni, Heidi meg próbálta nézni a kézilabda döntőt. Sajnos Dánia kikapott, és a net sem volt túl jó, smsben kapta az üziket h. mikor mi az állás (mondjuk azt hitte, hogy később fog kezdődni, szóval az első 40 percről lemaradt...), meg ha hébe-hóba volt net egy-egy sportfőcemen látta, hogy épp mi az eredmény. Mortennel backgammonoztunk a telefonomon, meg dumálunk zenéről, meg a muumikról. Mortent bírom. Nem hittem volna amikor még Mon láttam a fácse képét h. ennyire összehaverkodunk, és nem is logikus. A hozzá hasonló külföldi, alterszigetlakókat nem igen szeretem, de Mortennel igen jól kijöttünk, csomó barom poént kitaláltunk, ez a gyerek tényleg jó arc. Hazafelé jöttünk rá, hogy farsangkor muuminak kéne öltöznünk... meg a repülön is neki haza.. csak nem mer, mert fél, hogy találkozna valami hozzám hasonló hülyével aki meg akarja enni. :D Na de erre a farsangi muumidologra még visszatérünk...:P

10-11 fele értünk haza. A lepedőmet véletlen Yllasben hagytam, azt hittem, hogy oda való. :) Most nincs lepedőm... pontosan Isabella adott egyet, de ki kell majd mosnom, mert ezt használta Yllasben.

Jó volt. Élmény volt. Mi volt a legjobb? A sífutás, a levegő, a gyönyörű természet, a szabadság. A motorsszán, a száguldás, a vadság, a természet, a szél az arcodban... na jó a 100km/ht is élveztem át... tudod, be vagy szarva mert lópikulát nem látsz, de hát mégis csak állati a dolog. :) A játékok, a közös esték, sok mindenkiről, hogy jó fej, hogy lehet dumálni, ökörködni, hogy van közös téma. Hogy Oskars sem az a mogorva favágó, akinek elsőre tűnik, és a lengyel fizikuslányok is tudnak mosolyogni. Jó volt a kandalló, ahol megsütöttük a kolbászunkat, az út, a buli, a sörök. Élveztem. :) Nem kicsit. :) Egy egész hetet lazán el lehetett volna ott tölteni. :D Mondjuk kavarások, fiú-lány dolgok nem igen voltak (egyedül edgárék alakulnak, hát nah, shit happens, bár kicsit sajnálom a dolgot, lövésem nincs mi a fene baj van velem), de hát szex majd lesz az egyetemen, amikor a vizsgán megb... Szóval értitek. :)

Tegnap szüleim kérdezték, hogy van-e izomlázam. Mitől lenne? Hát bakter ma egész nap volt. A hátamban, meg a karomban. Mondjuk már az gyanús volt, hogy tegnap fürdéskor a tükörbenéztem, és teljesen meglepődtem, ugyanis a szokásos, csontokról lelógó húscafatok helyett váratlanul izmokat láttam a kezemen. A motorsszáán, vagy a sí miatt nőttek? Talán inkább a motorosszán miatt... kell erő ahhoz, hogy egy 70-el menő 300 kilós vackot elfordíts. Viszont úgy vagyok vele, hogy szívesen sílenék a továbbiakban is. Lehet, h. itt Ouluban próbálok bérelni lécet, és heti 1-szer 2-szer elmennék. Jézusom, pár hete még nem mondtam volna ilyent, hogy önszántamból, csak úgy sportolnék... Pedig ehhez lenne kedvem!

És akkor a képek! Nem teljes a katalógus. Ha láttad már a képeimet a fácsén, még semmit nem láttál. Ez itt sokkal több, egy csomó remek kép, amiket összegyűjtögettem mindenkitől. Sok mókás van köztük, csinos lányok, kemény pasik, autó kiásása hóból, játékok, Marci esik, kel, pofázik, meg nevet, ja és elcseszi a tésztáját... :) Nézzétek meg minket, kommenteljetek, kérdezzetek. :) A motorosszános képeket holnap teszem fel! Mivel nem csak saját képek vannak, hanem kb. mindenkié akik ott voltak, a sorrend nagyon kesze-kusza, nehezen fogtok kiigazodni. csak nézzétek őket. :)

https://picasaweb.google.com/mmarton88/TripToYllas#