Don't stop me now!

A mai nap (is) a kockulás jegyében telt. Meglepődtél mi...? :) 10-től délig kriptográifát tanultam a vizsgára, délben bementem előadásra, wireless 3 gyakorlat.. az utolsó. A héten amúgy nem lesz már több órám, vizsgaidőszak van, tanulni kell otthon, meg házit írni. Telkomszoftverből is, meg mobiltelkomból is... utóbbi necces lesz, 3 fős csapatok kellenek, de 4-en vagyunk, majd valahogy elosztjuk.

1-től ebédeltem egyet, húsos tészta sajt mártással, finom volt. Carlosékkal ettem, meséltek az őrült eurotripjükről, egy hétig Ausztriában, Lengyelországban, meg a balti államokban bolyongtak, volt min nevetni. (Csak egy pl. Helsikiben megbüntették őket parkolásért... utána már úgy parkoltak, hogy bent hagyták az ablakban a bírságot, nehogy megint megvágják őket...)

Du először az egyetemen tanultam, de nem igen vált be, hazajöttem, folytattam.Belefutottam ebéd közben a spanyolokba, meg Silkébe, aki noha 87 júliusi, pár hete eljegyezték, és nagyon fel van dobva, az esküvőt tervezgeti. Hihetetlen. Bakter, ő az első olyan korombeli ismerősöm aki azért fog házasodni mert terhes lett. Nem korai ez még? Oly fiatalok vagyunk, még előttünk a világ. Mondjuk Silke egy alapvetően kedves lány (ezzel ellensúlyozza szépségét...), de fura, itt pl. tökre nem illeszkedett be a közösségbe, nem járt Club 16-ba, inkább a heavymestás, magának való rocker lett. Hát, mindegy. Remélem boldog, és szép házassága lesz. :)

Du csengettek, Asser volt. Az amcsi csajokkal együtt gyűjtik az üres üvegeket, visszaváltják, a pénzt meg elutalják egy szervezetnek, akik romániai gyerekeket segítenek, olyanokat, akiknek nincs hol lakni. Nem szívesen adományozok, de a kb. 50 darabos üresüveggyűjteményemből 3 darabot felajánlottam a cél érdekében, ez nagyjából 45 eurocentet jelent. Nagyon lelkesek a lányok, minden hétfőn majd jönnek gyűjteni, összesen 500 eurót akarnak összegyűjteni, van is egy nagy plakát a lépcsőházban: "Yes, we can!" Hehhhhe. Ma 50 lyuró jött össze, kíváncsi vagyok mire lesz végül elég. Azért szurkolok. :)

Du elhívtak Tomiék vacsizni. Pontosabban Ulla szülei. Nagyon aranyosak voltak, ott voltak ketten a szülők, Ulla, Tomi, a négy gyerek, Ulla két tesója, Márti, meg én. Karéliai pite, szendvics, meg egy fura gyümölcs torta várt minket, aranyosak voltak nagyon, és minden nagyon ízlett. :) Pár éve jártak Magyarországon, mutattak képeket, jól esett látni, hogy jól érezték magukat Pesten, a Balatonon, Herenden, illetve Veszprémben. :) Még a bmeről is láttam képet, hát az annyira nem hiányzott. De oda voltak, hogy de szép suliban tanulok... Ezen felül családi képeket is láttam, Ulláék 8an tesók, Tomiék 13-an. Nagyon kellemes kis este volt, nagyon hálás vagyok, mindig jó velük találkozni, tényleg olyan, mintha lenne egy családja itt is az embernek. Még zenéltek, zongoráztak (harmónium pontosabban) is kicsit. :)

Meg is beszéltük, hogy csütörtökön a vizsgám után még gyorsan elmegyünk pecázni, amíg van jég. Mert olvad minden, nagyon gyorsan, olyan sáros, locspocs az idő, mint Pesten decemberben. Ellenben szomorúan tudtam meg, hogy Márti hazamegy (hihetetlen, 3 hónap után Tomiék még mindig nem hallanak különbséget a Márti, és a Marci között), csak 3 hónapig volt ezúttal Helsinkiben. A legjobbakat kívánom neki, remélem az itteni lengyel barátjával azért nem szakad meg a dolog, és hamar vissza fog térni. Jó volt néha találkozni vele, mint másik magyarral, az meg pláne poén, hogy azonos kummi családunk volt. Olyan fura amúgy azt hallani amikor azt kívánja neked valaki búcsúzáskor, hogy Have a good life! Legyen jó életed! Mert többet nem találkozunk. Fura volt ezt hallani Tomitól, és sajna hamarosan megint hallani fogom. :S :(

Este pedig tanultam a maradék időben. Elfelejtettem emilt írni Wackenbe meg a Sweden rockra akkreddel kapcs (pedig de még valami idegen szám fel is hívott, majd visszahívom, lehet valami akkred...???) Ezen felül még learningagreementet kellene majd intéznem, wáhh. Meg ma nézegettem,m hogy milyen külföldi ösztöndíj lehetőségek vannak a BMEről... szakmai gyakorlatként... tudod... Don't stop me now!

7 Me!

Igen, voltunk Bodom koncerten, onnan a cím.

Noh, a mai nap eléggé rossz volt. Kelés után megkérdeztem fácsén az alpillai arcokat, hogy mikor mennek enni a suliba, mondták, hogy nem mennek, Alpillán főznek, ha akarok, csatlakozzak. Csatlakoztam. Csak el kellett mennem tésztáért a bótba, majd siettem hozzájuk. És kizártam magam. A házból. Edgár Kemibe ment,szóval nem tudtam mit tenni, elmentem Alpillába a tésztával, és ott töltöttem a délutánt. A kaja finom volt, a társaság remek, még a városba is besétáltunk, bár én már nem sütiztem velük. Szerettem volna hamar kimenni a Bodom koncertre, hogy meg legyen az első sor... nem jött össze. 6-körül tudtam csak elengedni, kapunyitás előtt 10 perccel érkeztem meg, már 500 emberes sor kígyózott. Összesen amúgy a bulin nem voltunk többen 1500-2000 embernél. Sokat tűnődtem, hogy hogyan menjek a buliba, és végül is úgy döntöttem, hogy buszozok. Van egy 40 alkalmas buszbérletem, eddig 2-szer használtam, májusig kitart.

És itt jön az, ami miatt nagyon mérges, igedes, dühös vagyok. A szemét disznó buszsofőrnő nem 40 alkalmas bérletet adott. Hanem havibérletet. Márciusra. Hát erőszakolná meg 12 leprás néger, de most komolyan. Mert az egy dolog, hogy az elmúlt 2-3 hétben folyamatos bicóztam, a hidegben, a hóban, ha marha dáradt voltam, mindig... de így ha májusban eladom a bicóm nem lesz buszjegyem/bérletem... kell venni megint... ergó átcseszett a buszsofőr nő (aki feltöltötte a kártyámat) 40 euróval. 10000 forinttal megvágott, oké, biztos nem direkt, de hát senki nem örül, ha csak úgy kiemelnek a zsebéből egy tizest. Vinné el a feketehimlő. Meg engem is, hogy csak most vettem észre. :S

Szóval eléggé pipa vagyok. A buli nem volt rossz, nem tudtam felkészülni, mert kizártam magam, nem tudtam harci festést magamra tenni, meg semmit. De az Ensiferum baromi jó volt. Nagyon rövid, de ütős, élő, pörgő produkció, imádtam. A sok hülye 15 éves Bodomista persze meg sem mozdult, ők csak imádottalexi miatt jöttek. Aki egy pöcs, a Bodom egy rutinműsort tolt, tűz, meg élet nélkül. Gáz. Buli előtt vittem magammal két sört, de ezeket nem vihettem be, így elástam a hóba, ez remek taktikának bizonyult. Éjfélre bőven véget ért a móka, a Club 16-ban ma spanyol party volt. A többiek onnan akartak bemenni a városba mókázni, én meg ott akartam csatlakozni. Hiába hívtam őket, csak hümmögtek, hammogtak, fél2-re hazabuszoztam. És kiderült, hogy még tart a spanyol party! Ez most táncolós mulatság volt, én is beszálltam egy hirtelen váltással, elvoltunk, eldumáltunk jó volt. Végül a szobámban kötöttünk ki és picit beszélgettünk az orosz lányokkal, Carlossal, meg Michaellel. Jó buli volt/lehetett. De az igazi a finnish party volt... :)

3 óra 20

Reggel a tavasz és a mindössze -5 fok örömére a "tavaszi" bakancsomat vettem fel. Mint kiderült, ez volt a nap legnagyobb hibája...

Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...

a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.

1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...

Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.

Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...

Aztán jött a hó...

Majd a víz...

Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.

És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.

És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)

Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)

Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.