Azaz MobTelKomSzi
Mobile Tellecomunication Systems a tárgy neve, vizsga lesz imhol. Pénteken. Jajjdejó lesz, sosevolt még ilyen jó. Semmi nem történik velem, semmit nem csinálok, tanulok egész nap. Kb. Tegnap közepesen bepánikoltam, le akartam mondani a vizsgát, de az utolsó 10 vizsgán kb. uazt a 15 kérdést tette fel, azt megtanultam, és csá. Semmit nem tudok amúgy a könyvből, 3*800 oldal információtól mentesen, egy mukkot nem értek belőle. akit érdekel átdobom pdfben. 4G-ről szól, ami ugye még nincs is. Tehát ha úgy vesszük ez egy izgalmas sci-fi trilógia! Tegnap elmentem úszni, hazafelé meghallgattam az új Sixx:A.M. lemezt eltalálták a srácok nagyon:
Na most ez a szám nem az, hogy király, ez a rockzenei evolúció csúcsa kb. A 21. században ez a rock. Modern, dögös, vad, dallamos, zseniális. az egész lemez ilyen. Kicsit sok a Muse hatás, de faja.
Ma meg ugye megint csak tanultam, vittem cuccokat Carlosnak ebédre bringaszereléshez, Anna kérte. Du meg elbúcsúztattuk egyik legkedvesebb cserediákomat, Katkát, reggel megy haza, hiányozni fog nekünk. Sütött tortát, ,mákból, meg mangóból. Jó, hogy nem magnóból. Utálom a mákot, mondtam is, hogy "I really hate mák". Gondoltam nem értik meg a többiek. Hát a mák szlovákul is mák... De azért finom volt. Amúgy pár napja egyik szlovák srác mondott nekem egy olyant, hogy eldobtam az agyam. Mesélte, hogy pár hónapja volt Budapesten, és teljesen meglepődött, mert egy csomó szlovák emberről vannak szobraink. Pl. Kossuth Lajosról. És ő tényleg úgy gondolja, hogy Kossuth szlovák. Csak lestem. Szóval volt egy kis búcsúztatás, meg este a csehek, szlovákok megnézték a cseh finn hokimeccset egy finn kocsmában. Kemény volt, csomó finn, csomó cseh, ejj. A végére benéztem, addig meg tanultam. Meg még most is fogok. Tegnap megnéztem az új himymet. Elég tetszetős, végre egy jó rész, az utóbbi pár lapos volt. Holnap meg megint tanulás, perjantai meg vizsga. Jáháááj!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kockulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kockulás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 4., szerda
2011. április 9., szombat
Chinese Democracy
Tudom, tudom tegnap sem írtam, hát ahogy egyre nagyobb a zsufi, a blogbejegyzések kissé ritkulnak. :(
Tegnap meg volt az első vizsgám. 3 óra, egy kis teremben, semmi szétültetés, egymás mellett írtunk, egy csoport volt. Ez volt életem első olyan vizsgája, ami... nem az, hogy nem a haverjaimmal írtam, hanem két néger srác közt. Mivel lestem róluk, remélem tudták a dolgokat, bár efelől vannak kétségeim... 100 kérdés volt, 40 4közülválasztós, 30 egészítsd ki a mondatot, meg 30 igazhamis. Mintha nyelvvizsga lenne nem? Pedig nem. És azt ne hidd, hogy könnyű volt. Edgár úgy jött ki, hogy a kérdések felénél el akarta küldeni a tanárt a csudiba... én szerintem a felére azért tudtam... valamennyire biztosan válaszolni, a maradék felére azért sejtettem a dolgokat, a maradék meg full tipp volt. Szvsz 45-70% közt lesz valahol, de ez nem biztos, hogy elég a sikerhez. :( Sajna. Eredmény két héten belül, jajj nagyon izgulok.
Na most ilyen vizsga után tegnap nem igen tudtam magam rávenni a tanulásra. Elkezdtem mondjuk a köv. vizsgára, de hát vagy másfél hétig készültem, vizsga előtti nap 4 órát aludtam (idejét nem tudom mikor pihentem utoljára 8 órát) fáradt, voltam, elegem volt, letöltöttem egy indycar játékot, meg egy forma 1-et, fél órát játszottam. Kikapcsolt, megnyugtatott, jól esett. Utána megírtam a Whitesnake kritikát... olvasók több pontot vártak, hát most mit mondjak. Én meg jobb lemezt... Utána uszi Edgárral, 40 hossz, kis beszélgetés Katkával, jövöget össze a múltkor elég tahó muszkulárfinngyerekkel, evvan. Este kis tanulás, barátokkal, szülőkkel beszélés. Ma 8-tól... na jó 9-től tanultam, átnéztem az anyag felét. Ez kínaivitézfáti tárgya, egyelőre annyira nem tűnik vészesnek, majd meglátjuk, még sokat kell tanulni, de van sok régi vizsga, majd onnan lehet gyakorolni. Ha hazajöttem szíbattleról. Jajj, tegnap intéztem picit akkredet Wackenre, meg Sweden Rockra, döcög döcög a dolog, meglátjuk mi lesz.
Tudjátok mennyibe kerül egy hajvágás itt Ouluban? Találgass! 10 euró? 20? 40? Lófüttyöt! Rövid férfi frizurát 70 euróért vágnak! Hát heló, ennyiért még a Hajas szalonban...SEM! Mivel túl hosszú már a hajam, és örököltem egy hajnyíró gépet az előző arcoktól, úgy döntöttem lenyírom magamnak. Edgár lebeszélt...nem tudom. Annyira nem lehet vészesen nehéz a dolog. De azt mondja az, el fogom cseszni, ne. Úgyhogy megkértem egy amcsi csajt h. vágja le a hajam, egy ebédért megcsinálja. Rendes. :)De csak szíbattle után. Szóval nem leszek szuperszexi a hajón, hát jajj. Ma a nap javarésze tanulással telt, egy ebéddel szakítottam meg Edgárral, meg Jonatánnal. Lehet h. szokok hozzá a helyi kajákhoz, de heló. Krumplipüré volt valami "ground meat"-tel... lehet ez vakondhús? De inkább volt püré, mint hús. Érted, rizs nem volt, csak négyféle krumpli köretnek... és egyik sem sült/hasáb/chips/bármi olajos. Hát wáhh! :|
Egész ötig tanultam, akkor átjöttek az orosz lányok. Erre jártak, jönnek szíbattlere, benéztek. Aranyosak, kedvesek, de szegények nem tudják miazaszíbattle, ők nem akarnak semmi csúnyát, csak fővárostnézni, hajókázni... pedig a szíbattle nem szól másról, mint a szexről, meg a részegségről egy hajón. Komolyan. Nem hiszed? Tessék:
http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2F85.23.168.173%2Fesn%2FESN_SB_Point_System.ppsx&h=e88f2
Én egy klasszikus vicc keretében fogom összekötni a szexet, meg az ivást... "majd jól bebaszok". Haha. Nem, nem vagyok én olyan, csak viccelek :), megnézem majd a fővárosokat, jó lesz, móka lesz. Mondjuk persze jó lenne hódítani, mint az olszokspanyolok, akik egy egy este átlagban 3-4 csajt megforgatnak egy ilyen eseményen, de hát nekem még ahhoz sincs bátorságom, hogy "hésziaheló" odamenjek akárkihez. :S Mindegy, azért csak jó lesz. :S Az az én nagy bajom, hogy én a világ legnagyobb ribancával is kedélyesen eltársalgok egy órán át az időjárásról, meg, hogy mi újság vele, míg a világ legrészegebb csávója odatántorog, mond neki 3 szót, lekapja, aztán mennek szobára. Hétvégén is így elkedélyeskedtem az egyik spanyol csajjal, utána mondta Carlos, hogy legutóbbi seabattlen a csaj egy laza 4-es menetet lenyomott első este fullrandom arcokkal. Érted, mi a túró lehet az a 3 bűvös szó? Nem hinném, hogy a "jóbarát" tündéül, mint Moriánál... bár a gond ott lehet, hogy ilyeneket tudok, hogy Moriába ez volt a jelszó. :S Túl finomlelkű romantikus gyerek vagyok, hát nah. Nem baj, ilyen is kell.
Szóval az orosz lányok meglátogattak minket, Edgár megszerelte a bringájukat, utána meg elkísértek bringát venni,. Ugyanis vettem újat. 70 euró, de ha május végén visszaviszem, a felét visszakapom. Nagyon ronda bringa, mint a Chinese Demnocracy borítóján lévő. Piros, nagymamastílusú, öreg, idétlen a kormány...de állítólag nem kell hetente pumpálni, van kitámasztója, és nincs nyolcas a kerekében. Igyekszem vigyázni rá. De Nasta kölcsönadta a bicóját mert ma szokásomhoz híven szerencsétlenkedtem egy kiadósat a bringavételnél, hát az övé azért eléggé tuti volt, sebváltóval, meg mindennel. Mondjuk 80 lyurót perkált érte.
Kicsi tanulás, majd elmentem fél8-ra... próbálni! Mit? Háhá! :D Dagmar szülinapján hétfőn a Hevimestában fellépett pár cserediák, hétfőnként amatőrök játszhatnak, kapnak pár ingyen sört érte. Trióban tolták, mondtam, ha kell énekes, szóljanak. Szóltak. Ma volt az első próba. Szlovák dobos, szlovák gitáros, francia basszer, meg én. A dobos srác reggie/alter rajongó, a gitáros szintén, a francia sráccal mi meg metalarcok vagyunk, bár ő inkább blacker. De mivel a gitáros a fő zeneszerző, szövegíró, ezért eléggé alter dalokat tolunk, sajátok... nem az én stílusom, de most mit mondjak? Nagyon jó volt! :D Istenem, de rég zenéltem már bandában? Jól esett a fura szövegek, meg a nem túl slágeres dolgok ellenére is. Mondjuk az énekdallam kb. uaz, mint a gitár (Ettől a NagyCsabi annó falramászott, de hát mitől nem), szóló nincs, és olyan fura az egész,d e tök jó volt, pá órán át elzajongtunk itt a szomszéd szobában. Mondták, hogy hívnak legközelebb is, majd egyik hétfőn elmegyünk megint játszani a hevimestába. Nem leszünk új The Killlers, de a zenélés az egyik legszebb dolog, ha a HRen magunkat 2-3 pontra értékelném, akkor is jó móka. :) Meg kis rutinnak sem rossz, ha hazamegyek jó lenne bandázni. Mondjuk végre nem követelik meg tőlem, hogy tenor legyek, és a saját kényelmesen tartományomban tolhatom.
Utána tanulnom kellett volna... de nem tettem, ma mindenki mókázik, lementem Karolinához, meg Laurához, ott voltak az orosz lányok,alpillai srácok,meg Dimitris, vérfarkasoztunk, meg kártyáztunk. Utána Dimitrissel megnéztünk három számot a Grave Digger DVDről, majd tanultam, most meg alvás.Holnap lesz még egy bejegyzés, aztán Seabattle. Addig meg mit mondhatnék? HAJRÁ SCHUMACHER!!!!
:)
2011. április 1., péntek
Falling Into...
...Fantasy.
Tegnap nem volt bejegyzés, tudom, hajnali 4-fél5 fele feküdtem le aludni, utána jutott csak eszembe.
Semmi különös nincs, beköszöntött az április. Havazással. De most 4 fok van, hosszú idő után úgy tűnik, hogy este is plusz lesz, hétvégén meg jön az eső, meg a 7-8 fok, úgy tűnik a tél lassan végérvényesen elköszön tőlünk. De ma még egy kicsit kimegyek síelni. Jó lett volna még egy nagy túra a város körül, egy egész napos, de erre csak két hét múlva lesz időm. Akkor meg már nem igen lesz hó.
Nem történik semmi. Tanulok. Jajj, nehezen megy. Tudod, kicsit talán már öreg vagyok a tanuláshoz, kicsit ráuntam. Állandóan elkalandozik a figyelmem, elfantáziálok, eltűnődök. Nehezen koncentrálok, pláne, hogy nem egyszerű dolgokat tanulok, ráadásul angolul. Csütörtökön vizsga, hát hajrá. Edgárs meg is jegyezte, hogy eléggé elkockultam mostanában, hát nem hazudott. Amúgy Edgárssal remekül összebarátkoztunk. Amilyen fura volt vele laknom az elején, és fenntartásokkal kezeltem, annyira jó barátom most már. Jókat lehet vele dumálni, hülyülni, igazából szerencse talán, hogy összekerültünk. Jóbarát. Tegnap azt hajtogatta állandóan, hogy nagyon kéne nekem egy barátnő, hát ezzel sok újat nem mondott, azt állítja, határozott lépéseket tesz majd a dolog érdekében. Hehh.
Tegnap elnéztem uszodába, kicsit megszakítottam a tanulást. Jól esett, bár valami irgalmatlanul keveset úsztam, mindössze 34 hosszt az 50 méteres medencében. Elbeszélgettem az időt. Este pedig megírtam az Első Hallásrát, az ehavit. Illetve elkezdtem intézni a hazautamat... hát nem lesz ez egy szimpla menet. Ha Mortennek jó a kinézett gép, akkor 30-án fogom itt hagyni Oulut, és egy napot Rigában is eltöltök. Sweden Rocksot meg majd meglátjuk, még mindig lóg a levegőben. Ha lesz, valószínű fizetős lesz, több mint 70 ropi a beugró a négy napos fesztiválra, ezek a svédek bolondok.
Amúgy tegnap mikor jöttem haza usziból az ördög megint megkísértett... ugye még mindig nincs új bicóm. És a város tele van bringával. Mindenhol tömegével, és van pár lezáratlan is. Olyan könnyű lenne egyet elemelni. Elvinni. Ahogy tették az én lezártammal is. De nem fogok lopni. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, és ez fontosabb. Különben is, a politikusok is valahol így kezdik. Eredetileg úgy gondoltam, hogy péntek lévén Rebecca Black Fridayét teszem majd fel, de valahogy most nincs kedvem hozzá. Kissé melankolikus, kissé fáradt hangulatomhoz ez jobban passzol.
Tegnap nem volt bejegyzés, tudom, hajnali 4-fél5 fele feküdtem le aludni, utána jutott csak eszembe.
Semmi különös nincs, beköszöntött az április. Havazással. De most 4 fok van, hosszú idő után úgy tűnik, hogy este is plusz lesz, hétvégén meg jön az eső, meg a 7-8 fok, úgy tűnik a tél lassan végérvényesen elköszön tőlünk. De ma még egy kicsit kimegyek síelni. Jó lett volna még egy nagy túra a város körül, egy egész napos, de erre csak két hét múlva lesz időm. Akkor meg már nem igen lesz hó.
Nem történik semmi. Tanulok. Jajj, nehezen megy. Tudod, kicsit talán már öreg vagyok a tanuláshoz, kicsit ráuntam. Állandóan elkalandozik a figyelmem, elfantáziálok, eltűnődök. Nehezen koncentrálok, pláne, hogy nem egyszerű dolgokat tanulok, ráadásul angolul. Csütörtökön vizsga, hát hajrá. Edgárs meg is jegyezte, hogy eléggé elkockultam mostanában, hát nem hazudott. Amúgy Edgárssal remekül összebarátkoztunk. Amilyen fura volt vele laknom az elején, és fenntartásokkal kezeltem, annyira jó barátom most már. Jókat lehet vele dumálni, hülyülni, igazából szerencse talán, hogy összekerültünk. Jóbarát. Tegnap azt hajtogatta állandóan, hogy nagyon kéne nekem egy barátnő, hát ezzel sok újat nem mondott, azt állítja, határozott lépéseket tesz majd a dolog érdekében. Hehh.
Tegnap elnéztem uszodába, kicsit megszakítottam a tanulást. Jól esett, bár valami irgalmatlanul keveset úsztam, mindössze 34 hosszt az 50 méteres medencében. Elbeszélgettem az időt. Este pedig megírtam az Első Hallásrát, az ehavit. Illetve elkezdtem intézni a hazautamat... hát nem lesz ez egy szimpla menet. Ha Mortennek jó a kinézett gép, akkor 30-án fogom itt hagyni Oulut, és egy napot Rigában is eltöltök. Sweden Rocksot meg majd meglátjuk, még mindig lóg a levegőben. Ha lesz, valószínű fizetős lesz, több mint 70 ropi a beugró a négy napos fesztiválra, ezek a svédek bolondok.
Amúgy tegnap mikor jöttem haza usziból az ördög megint megkísértett... ugye még mindig nincs új bicóm. És a város tele van bringával. Mindenhol tömegével, és van pár lezáratlan is. Olyan könnyű lenne egyet elemelni. Elvinni. Ahogy tették az én lezártammal is. De nem fogok lopni. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, és ez fontosabb. Különben is, a politikusok is valahol így kezdik. Eredetileg úgy gondoltam, hogy péntek lévén Rebecca Black Fridayét teszem majd fel, de valahogy most nincs kedvem hozzá. Kissé melankolikus, kissé fáradt hangulatomhoz ez jobban passzol.
Címkék:
friday,
kockulás,
semmi különös,
síelés,
úszás
2011. március 31., csütörtök
For Unlawful Carnal Knowledge
Tegnap megkaptam az akkredet MORra! Juhú! :)I Ez igen örömteli dolog. Már csak a Wackent, meg a Sweden Rockot kéne intézni, ezt ma, azaz csütörtökön meg is teszem. Kell majd kicsit rockújságírni, meg sokat tanulni.
Nem úgy, mint a mai. De visszatérve, valahogy eszembe jutott így a nyár, a fesztiválok, a bulik, hát hmm. Őszinte leszek, nem hiányoznak a rockfesztiválok. Mármint persze, a Wacken, meg Mor, Sweden Rock király, de mondjuk a rokkmaraton, pafe, fezen, a sok vidéki agyatlan rokker aki nem tudja mi a különbség a Slayer meg a Megadeth között... meg ahogy rájöttem igazából az egész régi otthoni életem nem hiányzik. Persze, pár dolog igen. A barátok, ilyesmi. De ha most rágondolok, annyira borzasztóan üres, és sivár volt az életem mielőtt kijöttem. Mit csináltam? Tanultam, meg rockújságírtam. Itt meg végre élek, emberek közt vagyok, mozgok, szabad vagyok, barátkozok, bulizok. Is. Ha nem jövök ki, most írnám a szakdogát, igyekeznék bekerülni valami céghez, élnék egyedül a sulitól napi 2 óra BKVra, nem lennének új arcok, új ismerősök, barátok, csak a szürke Budapest, meg a várakozás, hogy egy nap majd történik valami csoda, és az életem hangyafasznyival is érdekesebb lesz, mint mondjuk Harold Crické (a film kezdetén).
(Haver, ez a film remek! :D Mármint az alapsztori. De a végeredmény is tetszett. Will Ferrel zseniális.)
Jajj ez az Erasmus, ez a cserefélév egy mentőkötél volt! Félek hazamenni. Félek, hogy utána ugyanolyan szürke és értelmetlen lesz az élet, mint eddig volt,és azok után, hogy végre igazán lehettem valaki, és élhettem, ahogy élnie kéne az embernek, még rosszabb lesz elviselni. Szóval szeptemberig újabb nagy célt kell megfogalmazni, és megvalósítani később, ez a legfontosabb. Miért? Mert "I want to live before I die..."
Persze ingyen semmi nincs. Eddig tartott a buli, itt a vizsgaidőszak. Jövő héten összvissz 2 órám lesz, a maradék időben itthon kell tanulni. És nem is csináltam ma sem mást. Ettem ebédet a menzán, hamburgert kivételesen, mert a default kaja nagyon vacak volt. Amúgy most választások lesznek, politikusok flangálnak mindenfele, ma is volt egy csomó stand az egyetemen, csákók cukrot, meg szórólapot osztogattak... Odamentem egyikhez, megkérdeztem mi ez? Kiderült, hogy ő képviselő, és mivel választások lesznek, oda lehet hozzájuk menni, beszélgetni velük. Kifogtam a legnagyobb pártból egy csávót, jobbos párt. Kaptam tőle csokit. Ez a legfontosabb. Ebéd alatt az aulában szapulták egymást a pártok, én meg hallgathattam, egy mukkot nem értettem, de a finnek nagyon figyeltek. Én meg nagyon ettem. Jól van ez így.
A másik, hogy ma jött a suliba egy cég, az Anritsu. Hoztak spektrumanalizátorokat, rádióadókat, vektoranalizátorokat, és termékbemutatót tartottak. Ők a piacon a legnagyobb gyártó, a Rohde & Schwarz riválisai, a csávó nagyon megmutogatta, hogy mivel mit, mennyire lehet mérni (48Ghz-ig felment a spektrumanalizátor, az azért nem gyenge, a vektor analizátor meg mind a 4 S értéket beméri/kiszámolja úgy, hogy nem kell semmit sem dugdosnod, meg átkötnöd, a kábeleket nem kell cserélgetni). Érdekes volt, szakmai volt, de nem tudom mi értelme volt, most nyilván nem fogok venni egy vektor analizátort, vagy egy adóállomást. Pénzem sincs annyi milla, meg a repcsin is hogyan vinném már haza...
Ezt leszámítva egész nap tanultam. Hazudok. Elmentem síelni. 1 órácskát. Muszáj volt, kellett a mozgás, tettem egy kört a tó körül, remek volt. Amúgy tanultam. Vizsga jövő csüt, déltől, még nem tudni kell-e regelni, meg, hogy hol lesz. Nem haladok elég jól az anyaggal, bár a mai nap egész rendben volt a progressz.
Viszont. Ma van Renato búcsúbulija. Ő egy olasz srác, látásból ismerem. A szomszédba Giuseppe csinált neki egy búcsú bulit, az összes barátom ott volt, meg meg volt hívva... kivéve én. Mondjuk tökre nem tudtam volna menni, tanulnom kell, de hát csak szar úgy tanulni, hogy az összes haverod melletted bulizik, meg jókedvű. Eléggé mérges, meg szomorkás voltam emiatt. Pláne, hogy ha kb. mindenki ismer (kivéve pont a srácot akit búcsúztatnak hehe) akkor legalább átköszönnének. Mindegy, teljesen le is mondtam a dologról, hagytam a francba. Mígnem...
Csöngettek. Ejj. Nem túl mácsó kék mackóalsómbanfelsőmben kislattyogok, óvatosan ajtót nyitok. Látok egy srácot, olasz, csoporttársam, pár órát együtt hallgatunk. Vigyorog, látszik, hogy a józanságot messze hagyta már. Nem vagyok biztos benne, hogy észrevette, hogy kinyitottam az ajtót. Ám ekkor meglátom, hogy nem ő a lényeg az ajtóban, az egyik portugál lány csöngetett (méghozzá a dögösebb #4), elkapta a karomat, lecseszett, hogy miért ülök otthon, amikor buli van, kiráncigált a folyosóra, a buliba (na mentem én magamtól is...), majd csapta is be az ajtómat... amit az utolsó pillanatban sikerült elkapnom, majd kizártam magam. Vagy inkább ő engem. Megígértem, hogy 1 perc és jövök, magamhoz veszem a kulcsomat. Megtettem, ruhaváltás, sörkinyit, irány a szomszéd. Rosszul gondoltam, nincs is itt minden haverom, sőt csak pár ismerős, de hát nem baj, elkezdtem dumálni Eglével, meg egy sráccal akit nem tudom hol láttam már korábban, kiderült, rögtön mondták, hogy jókor jöttem, épp indulnak a városba bulizni. Na hát basszus... nem mentem. Mármint persze, marha jó lett volna ismét berúgni, és a városban félig idegen arcokkal együtt duhajkodni, meg énekelni... de nem tettem. Tanulnom kellett. Abban a 10 percben amíg ott voltam beszélgettem, megittam a sörömet, stb stb, de utána sajnos maradnom kellett. Egy kicsit társalogtam a tegnapi bejegyzésből ismert szlovák lánnyal #5, kiderült, hogy lemaradtam Renato vetkőzéséről (na ezt nem bánom), és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk úszni... na sajnos nem együtt, hanem majd véletlenülotttalálkozósan. Remélem jön a finn sráca is, szeretném, ha megint nem a szaunában égnék leginkább. Mondjuk ez még a srác nélkül is összejöhet. :S
Kicsit dumáltam Joachimmal miután mindenki ment, ő holnap vizsgázik, aztán visszajöttem, tanultam, most meg lefekvés. Hát, ez egy ilyen nap volt. De azért basszus, ilyen odahaza azért durván nincs, hogy két ennyire durván csinos csajszi, mint #4 és #5 egyáltalán szóba áll egy magamfajta kockával. Nemhogy, hívják a buliba, még kicsöngetik a gép elöl. Max erotikus fantáziáimban. Pláne, hogy #4-el emlékeim szerint még talán soha nem is beszéltem, bár ez nem túl megbízható tény, lévén, hogy pl. a sitsit party óta is sok ember nagyon barátságosan tekint felém, úgy, hogy emlékeim szerint még soha nem beszéltünk. Sőt, valaki még fácsén is bejelölt, akit én még soha nem láttam. Elvileg. Nah, buli majd hétvégén lesz. Talán. Addig meg tanulás. Meg utána is. De mit ne mondjak, az alábbi nóta eléggé kifejezte esti gondolataimat... főleg a "you smell so fucking good..." rész.
Nem úgy, mint a mai. De visszatérve, valahogy eszembe jutott így a nyár, a fesztiválok, a bulik, hát hmm. Őszinte leszek, nem hiányoznak a rockfesztiválok. Mármint persze, a Wacken, meg Mor, Sweden Rock király, de mondjuk a rokkmaraton, pafe, fezen, a sok vidéki agyatlan rokker aki nem tudja mi a különbség a Slayer meg a Megadeth között... meg ahogy rájöttem igazából az egész régi otthoni életem nem hiányzik. Persze, pár dolog igen. A barátok, ilyesmi. De ha most rágondolok, annyira borzasztóan üres, és sivár volt az életem mielőtt kijöttem. Mit csináltam? Tanultam, meg rockújságírtam. Itt meg végre élek, emberek közt vagyok, mozgok, szabad vagyok, barátkozok, bulizok. Is. Ha nem jövök ki, most írnám a szakdogát, igyekeznék bekerülni valami céghez, élnék egyedül a sulitól napi 2 óra BKVra, nem lennének új arcok, új ismerősök, barátok, csak a szürke Budapest, meg a várakozás, hogy egy nap majd történik valami csoda, és az életem hangyafasznyival is érdekesebb lesz, mint mondjuk Harold Crické (a film kezdetén).
(Haver, ez a film remek! :D Mármint az alapsztori. De a végeredmény is tetszett. Will Ferrel zseniális.)
Jajj ez az Erasmus, ez a cserefélév egy mentőkötél volt! Félek hazamenni. Félek, hogy utána ugyanolyan szürke és értelmetlen lesz az élet, mint eddig volt,és azok után, hogy végre igazán lehettem valaki, és élhettem, ahogy élnie kéne az embernek, még rosszabb lesz elviselni. Szóval szeptemberig újabb nagy célt kell megfogalmazni, és megvalósítani később, ez a legfontosabb. Miért? Mert "I want to live before I die..."
Persze ingyen semmi nincs. Eddig tartott a buli, itt a vizsgaidőszak. Jövő héten összvissz 2 órám lesz, a maradék időben itthon kell tanulni. És nem is csináltam ma sem mást. Ettem ebédet a menzán, hamburgert kivételesen, mert a default kaja nagyon vacak volt. Amúgy most választások lesznek, politikusok flangálnak mindenfele, ma is volt egy csomó stand az egyetemen, csákók cukrot, meg szórólapot osztogattak... Odamentem egyikhez, megkérdeztem mi ez? Kiderült, hogy ő képviselő, és mivel választások lesznek, oda lehet hozzájuk menni, beszélgetni velük. Kifogtam a legnagyobb pártból egy csávót, jobbos párt. Kaptam tőle csokit. Ez a legfontosabb. Ebéd alatt az aulában szapulták egymást a pártok, én meg hallgathattam, egy mukkot nem értettem, de a finnek nagyon figyeltek. Én meg nagyon ettem. Jól van ez így.
A másik, hogy ma jött a suliba egy cég, az Anritsu. Hoztak spektrumanalizátorokat, rádióadókat, vektoranalizátorokat, és termékbemutatót tartottak. Ők a piacon a legnagyobb gyártó, a Rohde & Schwarz riválisai, a csávó nagyon megmutogatta, hogy mivel mit, mennyire lehet mérni (48Ghz-ig felment a spektrumanalizátor, az azért nem gyenge, a vektor analizátor meg mind a 4 S értéket beméri/kiszámolja úgy, hogy nem kell semmit sem dugdosnod, meg átkötnöd, a kábeleket nem kell cserélgetni). Érdekes volt, szakmai volt, de nem tudom mi értelme volt, most nyilván nem fogok venni egy vektor analizátort, vagy egy adóállomást. Pénzem sincs annyi milla, meg a repcsin is hogyan vinném már haza...
Ezt leszámítva egész nap tanultam. Hazudok. Elmentem síelni. 1 órácskát. Muszáj volt, kellett a mozgás, tettem egy kört a tó körül, remek volt. Amúgy tanultam. Vizsga jövő csüt, déltől, még nem tudni kell-e regelni, meg, hogy hol lesz. Nem haladok elég jól az anyaggal, bár a mai nap egész rendben volt a progressz.
Viszont. Ma van Renato búcsúbulija. Ő egy olasz srác, látásból ismerem. A szomszédba Giuseppe csinált neki egy búcsú bulit, az összes barátom ott volt, meg meg volt hívva... kivéve én. Mondjuk tökre nem tudtam volna menni, tanulnom kell, de hát csak szar úgy tanulni, hogy az összes haverod melletted bulizik, meg jókedvű. Eléggé mérges, meg szomorkás voltam emiatt. Pláne, hogy ha kb. mindenki ismer (kivéve pont a srácot akit búcsúztatnak hehe) akkor legalább átköszönnének. Mindegy, teljesen le is mondtam a dologról, hagytam a francba. Mígnem...
Csöngettek. Ejj. Nem túl mácsó kék mackóalsómbanfelsőmben kislattyogok, óvatosan ajtót nyitok. Látok egy srácot, olasz, csoporttársam, pár órát együtt hallgatunk. Vigyorog, látszik, hogy a józanságot messze hagyta már. Nem vagyok biztos benne, hogy észrevette, hogy kinyitottam az ajtót. Ám ekkor meglátom, hogy nem ő a lényeg az ajtóban, az egyik portugál lány csöngetett (méghozzá a dögösebb #4), elkapta a karomat, lecseszett, hogy miért ülök otthon, amikor buli van, kiráncigált a folyosóra, a buliba (na mentem én magamtól is...), majd csapta is be az ajtómat... amit az utolsó pillanatban sikerült elkapnom, majd kizártam magam. Vagy inkább ő engem. Megígértem, hogy 1 perc és jövök, magamhoz veszem a kulcsomat. Megtettem, ruhaváltás, sörkinyit, irány a szomszéd. Rosszul gondoltam, nincs is itt minden haverom, sőt csak pár ismerős, de hát nem baj, elkezdtem dumálni Eglével, meg egy sráccal akit nem tudom hol láttam már korábban, kiderült, rögtön mondták, hogy jókor jöttem, épp indulnak a városba bulizni. Na hát basszus... nem mentem. Mármint persze, marha jó lett volna ismét berúgni, és a városban félig idegen arcokkal együtt duhajkodni, meg énekelni... de nem tettem. Tanulnom kellett. Abban a 10 percben amíg ott voltam beszélgettem, megittam a sörömet, stb stb, de utána sajnos maradnom kellett. Egy kicsit társalogtam a tegnapi bejegyzésből ismert szlovák lánnyal #5, kiderült, hogy lemaradtam Renato vetkőzéséről (na ezt nem bánom), és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk úszni... na sajnos nem együtt, hanem majd véletlenülotttalálkozósan. Remélem jön a finn sráca is, szeretném, ha megint nem a szaunában égnék leginkább. Mondjuk ez még a srác nélkül is összejöhet. :S
Kicsit dumáltam Joachimmal miután mindenki ment, ő holnap vizsgázik, aztán visszajöttem, tanultam, most meg lefekvés. Hát, ez egy ilyen nap volt. De azért basszus, ilyen odahaza azért durván nincs, hogy két ennyire durván csinos csajszi, mint #4 és #5 egyáltalán szóba áll egy magamfajta kockával. Nemhogy, hívják a buliba, még kicsöngetik a gép elöl. Max erotikus fantáziáimban. Pláne, hogy #4-el emlékeim szerint még talán soha nem is beszéltem, bár ez nem túl megbízható tény, lévén, hogy pl. a sitsit party óta is sok ember nagyon barátságosan tekint felém, úgy, hogy emlékeim szerint még soha nem beszéltünk. Sőt, valaki még fácsén is bejelölt, akit én még soha nem láttam. Elvileg. Nah, buli majd hétvégén lesz. Talán. Addig meg tanulás. Meg utána is. De mit ne mondjak, az alábbi nóta eléggé kifejezte esti gondolataimat... főleg a "you smell so fucking good..." rész.
2011. március 26., szombat
Ital
Ma este sok fogyott, nem is ecsetelném a helyzetet. Lányok mindenhonnan, éneklés, meg az ördög Justin Bieber képében. Nem vicc. A finnek gázok. Legalább 2-szer annyit ittam, mint a finn lányok, aztán menekültek haza, mert azt sem tudták nappal van-e vagy éjszaka, miközben én biztosan tudtam, hogy Thomas Magnum vagyok. A nap többi részében kockultam, éjjel buliztam mediterrán arcokkal. Finnek... azt sem tudják mi az a vodka...
Update: Árghhh. Ez a tegnap este zseniális volt, az eddigi legjobb buli, de ez a ma reggel... Árgh. Na majd még írok róla.
Update: Árghhh. Ez a tegnap este zseniális volt, az eddigi legjobb buli, de ez a ma reggel... Árgh. Na majd még írok róla.
2011. március 21., hétfő
Sportnap
Fél 1-kor arra ébredtem, hogy csöngetnek.
No nem kell megijedni, délután fél1 volt, félig pizsomával, félig álmossággal a szememben kibotorkáltam, Eglé volt, kérdezte, hogy mehetünk-e síelni. Nem kellett válaszolnom. Ellenben megdumáltuk, hogy magamra rittyentem a ruhácskámat, felteszem a kis mékápomat, aztán fél óra múlva indulunk síelni. És indultunk is! Eglével, Spelával hármasban egy egész napos nagy túrát csináltunk. 22-23 kilométer, Aurunmaján megpihentünk, vittünk magunkkal kolbászt, és mivel ott van erre lehetőség, egy szabadtéri 'pecsenyesütőn" megsütöttük. Gyönyörű idő (napos, kb 0 fok), gyönyörű erdő, táj, jó levegő (kivéve a szeméttelep mellett...), testmozgás, nagy, finom ebéd, jó társaság, jujj nagyon jól éreztük magunkat, egy nagy kört mentünk. Kissé el is fáradtam a végére, de megérte, ez egy remek élmény volt megint. Mondjuk Eglé nagyon kifáradt a végére, ő 20 km-nél meg állt, de ez nem baj. KB. minden testrészem kicsikét fájt mire hazaértem, amikor is szólt Carlos, hogy menjek pingpongozni Alpillába Michaellel, meg az orosz lányokkal. Mentem. Pingpongoztunk. Jó volt. Jó volt? Hát nem tudom. Ugye alig bírtam eleinte megmozdulni, és Michael is olyan volt, mint a mosott... ugyanis Björn szülinapjáról jött. Szóval a lányok szégyentelenül vertek minket durván oda-vissza. Ők élvezték, mi meg csak néztünk ki a fejünkből. Aztán 1 óra után kb eljöttem, jöttem haza tanulni.
És tanultam. Na nem sokat, de kicsit. Tudod,csak finoman. Nagy anyag lesz ez a kriptográfia, de nekiugrunk, holnap kántinyú. Más érdekes nem is történt, a nap a mozgás jegyében telt. Am meg van az új Within Tempatation, basszus én eddig nem szerettem a gothic metalt, ezt az énekesnős fajtát meg kifejezetten utáltam, de az első három szám baromi jó. De most még sem ők állnak itt, hanem egy videó, aminek már rég itt lett volna a helye.
Finn könnyűzene? Nightwish, Apocalyptica, HIM, Sonata Arctica. TÚRÓT! Volt egy együttes, akik már jóval korábban megmutatták, hogy mi is a finn virtus, akik felhelyezték Finnországot a térképre, akik előtt senki nem tudta hol van ez az ország, és azóta is tojik rájuk mindenki, hölgyeim és uraim, gyermekkorunk kedvence:
No nem kell megijedni, délután fél1 volt, félig pizsomával, félig álmossággal a szememben kibotorkáltam, Eglé volt, kérdezte, hogy mehetünk-e síelni. Nem kellett válaszolnom. Ellenben megdumáltuk, hogy magamra rittyentem a ruhácskámat, felteszem a kis mékápomat, aztán fél óra múlva indulunk síelni. És indultunk is! Eglével, Spelával hármasban egy egész napos nagy túrát csináltunk. 22-23 kilométer, Aurunmaján megpihentünk, vittünk magunkkal kolbászt, és mivel ott van erre lehetőség, egy szabadtéri 'pecsenyesütőn" megsütöttük. Gyönyörű idő (napos, kb 0 fok), gyönyörű erdő, táj, jó levegő (kivéve a szeméttelep mellett...), testmozgás, nagy, finom ebéd, jó társaság, jujj nagyon jól éreztük magunkat, egy nagy kört mentünk. Kissé el is fáradtam a végére, de megérte, ez egy remek élmény volt megint. Mondjuk Eglé nagyon kifáradt a végére, ő 20 km-nél meg állt, de ez nem baj. KB. minden testrészem kicsikét fájt mire hazaértem, amikor is szólt Carlos, hogy menjek pingpongozni Alpillába Michaellel, meg az orosz lányokkal. Mentem. Pingpongoztunk. Jó volt. Jó volt? Hát nem tudom. Ugye alig bírtam eleinte megmozdulni, és Michael is olyan volt, mint a mosott... ugyanis Björn szülinapjáról jött. Szóval a lányok szégyentelenül vertek minket durván oda-vissza. Ők élvezték, mi meg csak néztünk ki a fejünkből. Aztán 1 óra után kb eljöttem, jöttem haza tanulni.
És tanultam. Na nem sokat, de kicsit. Tudod,csak finoman. Nagy anyag lesz ez a kriptográfia, de nekiugrunk, holnap kántinyú. Más érdekes nem is történt, a nap a mozgás jegyében telt. Am meg van az új Within Tempatation, basszus én eddig nem szerettem a gothic metalt, ezt az énekesnős fajtát meg kifejezetten utáltam, de az első három szám baromi jó. De most még sem ők állnak itt, hanem egy videó, aminek már rég itt lett volna a helye.
Finn könnyűzene? Nightwish, Apocalyptica, HIM, Sonata Arctica. TÚRÓT! Volt egy együttes, akik már jóval korábban megmutatták, hogy mi is a finn virtus, akik felhelyezték Finnországot a térképre, akik előtt senki nem tudta hol van ez az ország, és azóta is tojik rájuk mindenki, hölgyeim és uraim, gyermekkorunk kedvence:
2011. március 18., péntek
3 óra 20
Reggel a tavasz és a mindössze -5 fok örömére a "tavaszi" bakancsomat vettem fel. Mint kiderült, ez volt a nap legnagyobb hibája...
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
2011. március 14., hétfő
Would?
Mindenek előtt boldog pí napot mindenkinek! :)
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)