North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!

Röviden

Bocsi, ma igen rövid lesz a bejegyzés.
Honlap hajnalban 6:20kor indul a busz Lappföldre. Most 2:03 van. Az egyetemen ülök. Házit kellett írnom. Most meg még gyorsan egy kis bejegyzés a blogba. Szóval négy napig nem leszek, sok mindent el kellett intéznem. Megvolt az utolsó finnóra. Nem fog hiányozni. Inkább az, hogy egy olyan órán legyek, ahol minden cserediák ott van. az biztos, hogy fog. Maradnak a kockagyerek a villanyos órákon. Ma voltam úszni. 80 hossz, itána. egy remek szauna, jajj nagyon pihentem, felfrissült lettem. Ezekért a percekért érdemes élniUtána meg pakolás, most megmindjárt alvás.

Szóval Lappföld,kirándulás, várom nagyon, bár nem tudom kikkel alszok, kikkel utazok, remélem nem lesznek nagyon őrültek. :) Vagy lehet épp azt remélem, elválik. Viszont két szomorú dolog. Odahaza igen gondterhelt a család. Nagymamám már jó régóta hasmenéssel küzd, gyanús sajnos a dolog, alapos kórházi vizsgálatoknak lesz szegény alávetve. És hát tudjuk, hogy 88 évesen ez nem tréfa dolog, nagyon nem. Kissé meg vagyunk ijedve, nagyon remélem nem lesz semmi baj. De, hogy ne legyen egyedül, Anyu is vele tart. Sajnos nem önszántából. Neki a szíve kezdett el rendetlenkedni, és az EKG sem túl jó, őt is ki kell vizsgálni. Kedves blog olvasók, ha tehetitek, legyetek kedvesek szurkoljatok családtagjaimat, esetleg mondjatok el értük egy imást, hogy ne legyen szomorú vége a blognak. :S Jájj de nem lenne ez jó most. Noh, de holnap lappföld. Most meg gyönyörű volt az idő, az úszás, ideje fellőni a pizsit. Találkozunk vasárnap!

Ha be van panírozva, és csirke van a logóba rajzolva, nagyot nem tévedhetek vele...

Ha vasárnap, akkor főzés. Elmentem a prizmába, és eltűnődtem, mit ennék. Végül elrejtve találtam rántott csirkemell tallért. A csirkemell nem a kedvencem, de egye fene, egyszer jó lesz. Megsütöttem sültkrumplival, és fincsi volt, elég volt, szájízemnek való volt. Nice! De érdekességképp lehet legközelebb megpróbálkozom a rénszarvassal, vagy a kebabbal. Bár azok picit drágábbak. Am semmi nem történt, tanultam. Finnt. Nem sok eredménnyel. Még kell majd nagyon sokat tanulni, hogy a másfél hét múlva esedékes vizsgára valamennyit tudjak böfögni. Holnap 8-tól suli. Át kellett volna nézni egy kis irodalmat a reggeli laborra. Totál kiment a fejemből. Talán azért menni fog a dolog, lesz 6óránk megcsinálni a feladatot, majd igyekszünk. Más nem történt, tanultam. Szerettem volna lemezkritikát írni, majd holnap. Holnap kaotikus nap lesz. szeretnék elmenni úszni, előtte 4-ig suli, lemezkritikát kell írni, és összepakolni a keddi lappföldi útra. Na az mókás lesz... megint pénzköltés. Nembaj. Nem tudom kikkel megyek, vagy kikkel leszek egy szobában, kíváncsi vagyok mit dob az élet, egész Finnoból fognak jönni arcok.

Tényleg semmi érdekes nem történ. El akartam menni Nallikariba, rénszarvas-szánozni, gyönyörű hely, de itthon tanultam. :S Talán jövő vasárnap. Talán. Ha lesz időm. Mert közeleg a finnvizsga. Fújj. Este amúgy volt egy vérfarkas buli, összegyűltünk és pár órát várfarkasoztunk. Jó játék, remek volt. :) 15-16 an voltunk a 4-en a lengyeleknél, náluk van nagy konyha. Nice. Meg Szpálykon beszéltem a rokonsággal jó hosszan. Jajj, holnap kell küldenem egy képeslapot. el ne felejtsem! Ennyit mára kedves naplóm.

Kemi

Elnézést, megint somfordiskodok, tegnap nem írtam, majd ma megint kettő jön. Szóval, mivel ma van a holnap tegnapja, íme egy kis beszámoló egy remek kirándulásról, amiben tegnap volt részem...:)

Elmentünk a kummi familymmel Kemibe. Juhú! 11:30-kor indultunk, egy Volvo kombival, heten mentünk, Tomi, Ulla, négy csemetéjük, és én. Nagyon mókás módon a Volvo csomagtartója úgy van kialakítva, hogy legyen benne két hely ülni, van bent egy kis ülés háttal a hátsó üléseknek, ott ültek a lányok. Ilyent otthon, még nem láttam. Kemi itt van a közelben. Mindössze 100km-re. Tudom, otthon ez nagy táv, de hát itt ez szomszédság. Nagyon aranyosak voltak Tomiék, én ülhettem az anyósülésen, megkínáltak házilag sütött kenyérrel, szendviccsel. Noha a csemeték fáradhatatlanok, és nem beszélnek angolul, hátul Ulla folyamatosan velük foglalkozott, én pedig Tomival beszélgettem az úton. Érkezésünk után megnéztük Kemi nevezetességét, a hó kastélyt. Hasonló, mint a hófalu volt, kevesebb a beltéri rész, de itt is van szálloda, étterem, szánkópálya. Az idei "feelingje" a várnak a rajzfilmek voltak, már belépéskor Muumik vártak minket. Vicces módon a képregény, meg a rajzfilm összekeveredett, úgyhogy Batman, Pókerember, Rozsomák is megelevenedtek a jégszobrokon, de voltak itt Törpikék, Mickey Egér, Tinti, Gyalog Kakukk, meg még sok mókás figura. Szegény Olli (a legkisebb fiú) meg is ijedt egy jelmezes idegenvezetőtől, aki valamilyen finn jégdémonnak volt öltözve. Amúgy a családban a legenergikusabb Olli, ő folyamatosan beszélt, szaladt, énekelt, ilyenek a kisgyerekek. Viszont meglepő módon jól nevet, aranyos volt mind a négy lurkó, lelkesek voltak, szaladtak, kiabáltak, nevettek, vidámak volt. Öröm volt nézni őket. A jéghotel még mindig túl hideg nekem, tuti nem szállnék ott meg, hát az azért nagyon kemény. Még Tomi is csak nevetett rajta. A jégbárat pedig ezúttal sem próbáltuk ki, nem is baj.

A szánkópálya persze remek mulatság volt, noha én már kicsit nagyra nőttem hozzá, párszor lecsúsztam, de inkább a lurkóknak segítettünk Tomival, nagyon élvezték. Mire végeztünk Ulla már vár minket a kávézóban egy finom forró csokival, és mindenki kapott mellé egy-egy fánkot is. A gyönyörű faház telis-tele volt képregényrelikviákkal, hihetetlen, hogy Supermanék már a 30-as években elkezdték menteni a világot.

A finomságot követően még egyszer megnéztük a szobrokat, és a jéglabirintust, készítettünk pár képet a jégkorszak figuráival (Valahogy illett a környezetbe :D), pláne Motkány, és a jégbe fagyott makk passzolt a jégkastélyhoz. Meglestünk egy múzeumot, ahol gyönyörű köveket, kőzetek állítottak ki, láttam a finnek koronáját (noha királyságuk sosem volt, koronát készítettek, mert hátha...), meg néhány reprodukciót a világ leghíresebb gyémántjairól.

Ezt követően kicsit körbejártuk kocsival a kisvárost, majd megebédeltünk egy étteremben. Olyan hülyén érzem maga, semmit nem engedtek Tomiék kifizetni. Pedig egy éttermi ebéd hát nah... 10.50 euró volt, a jégkastélyba a belépő 8, a múzeumba plusz 5, kicsit hülyén éreztem magam. Nem tudom kapnak-e pénzt azért, mert Kummi familyskednek, remélem igen. De akár igen akár nem,muszáj lesz eljönniük Mo-ra, hogy visszavendégeljük őket. :) Az ebédlőben rénszarvas wrapot ettem, bőséges volt és nagyon finom. :) A rénszarvas remek csemege. Mondjuk kissé furán néztek rám a gyerekek, hogy rénszarvast eszek. :) A finneknek amúgy fura az ízlésük, arról beszélgettünk, hogy mennyire imádják a medvecukrot, hát a medvecukor borzadalmas, itt meg szinte mindenhez azt esznek, van belőle tömény, csoki, fagyi, minden. Egyedül Larri, a nagyobb fiúcska nem szereti a családban, és a zöldségekkel sincs annyira jóban, végre egy hasonló ízlés. :D Amúgy mikor Olli kérdezett valamit tőlem finnül, tudtam finnül mondani, hogy nem beszélek finnül, Ulláék egész meglepődtek. :D Éljen a Survival Finnish.

Ebéd után meglestük még a Sampo nevű jégtörő haját. Sajnos a fedélzetre nem mehettünk, csak egy picit tudtam ráállni, de szép (és régi), bár a kikötőben nagyon hűvös szél fújt. De érdekes ez a dolog, arról nem is beszélve, hogy láttunk egy óriási jégtörő teherhajót is a kikötőben. Először véletlenül rossz helyre mentünk. :) Amúgy a feltört jég nagyon fura. Állítólag most olyan vastag a jégréteg itt a a finneknél, hogy szinte mindegyik jégtörő hajónak dolgoznia kell.

Napnyugatkor indultunk haza, a mindig eleven gyerekek persze gondoskodtak a megfelelő hangerő biztosításáról az autóban is, míg én Tomival beszélgettem. Nagyon jó kis nap volt ez, remekül éreztem magam, csodálatos dolgokat láttam, és igen remek hangulat uralkodott. Kedden megyek Lappföldre, ha megjövök majd találkozunk, és csinálunk újfent valamit. :) Ellenben azért egy kérdés nem hagy nyugodni. Odahaza mikor látok olyant, hogy egy négy gyermekes család csak úgy elmegy egy hétvégén kirándulni, négy jól nevelt gyerekkel, úgy, hogy mindenki vidám, jól érzi magát, remekül szórakozik, és még egy ötödik gyereket is meghívnak magukkal? Odahaza ilyenre mikor van ideje, meg pénze egy családnak? (Meg egyáltalán négy gyerekre...) Na nem baj, tegnap véletlenül észrevettem, hogy egy gimis évfolyamtársam parlamenti képviselő! Ejj, mi? Hát miért nem én ülök ott, semmittenni sokpénzért én is tudok. Na de ne legyünk rosszindulatúak, gratulálok Istvánnak, emlékszem, hogy első találkozásunkkor felkelt hajnali fél 1 kor, minden további nélkül odavizelt a szobája közepére, majd visszafeküdt aludni, és másnap ebből semmire nem emlékezett. Na hát, ő majd kihúzza az országot a csávából, anyuék pénze jó helyen van.

Este elmentünk a heavimestába, (már nem a kummi familyvel) jó zene, horror árak, de legalább ez egy szórakoztató este volt. Nem mind a club 16-es bulik szoktak lenni.

A nap képei:

https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110219Kemi#

Nekem hurkát adott kezembe az Úr Pesten

True story. Reggel bömentem az ISI-be. Jegyet szerettem volna venni az ESN sea battle nevű rendezvényre. És vettem is! Ez egy remek hnagulatú hajókirándulás, mely során Helsinkiből hajótúrázól egyet az észtekhez, meg a svédekhez. Öjjdejól hangzik! Nos, miután megvettem a 4napos jegyet rá (135 lyuróért) közölték velem, hogy ez nem olyan hajókirándulás, hogy ha jó, ki rándulás..., hanem mindenki folyamatosan be van rúgva mint az állat, és senki nem emlékszik utána semmire. Öjj. Akkor nem is baj, hogy megyek.

Na majd meglássuk. Nem vihetsz kajátpiát a hajóra, ez azért gáz. Nem lesz olcsó hajónenniinni, nem is értem miért mondják, hogy akkor mindenki csatakmocsokrészeglesz. Jó, a finneknek lehet olcsó egy hajón inni (mer egy sört csak 4 lyuró lesz...), de hát akkor az ESN-nek Magyarországra kéne utat szervezni, 30 perc alatt 10 euróból úgy beszédülne a sokspanyol, hogy együtt tüntetnének a baszkok szabadságáért. Szóval majd meglátjuk mi alakul. Csehekkel fogok együtt lakni, Janékkal. Nálunk volt hely, meg őt úgy ahogy ismerem. Más ismerős kb. nem is jön. Csak a mediteránómacsógyerekek. Amúgy az a durva, hogy itt még az esztékászemüveges fullűberigénytelenzsíroshajúborostás olaszfrancia kockagyerek is úgy szedegeti fel a csajokat, mint a cigók a rezet a pályaudvarról... egyszerűen olyan kisugárzással tolják, hogy minden kisleányka bokája megremeg. Szóval kedves kockabarátaim nem attól teszi szét a lábát egy menyecske, hogy mennyire vasalt az inged, meg, hogy mennyi zselé van a fejeden, csak legyél nagyon mácsó, magabiztos, lazaszöveglökősférfiasűbermájer (ha a gimiben állandóan téged akasztott fel a többi gyerek a fogasra akkor ha megszakadsz se leszel ilyen) és kész. This, tessék elkezdeni gyakorolni!

Ezen felül ma egész nap processzortterveztem, kivéve amikor mostam, meg vettem 24 sört 20 euróért. Juhú! Meg is ittam 4-et, este volt valentín napi buli. Amcsi csajok szervezték (kivéve a gothiclady Jillt, haha) meg egy ausztrál... szokásos club 16. Emberek ácsorognak a folyosón meg a szobákban és söröznek. Ez történt. Lehet h. itt a localhírók ezt nagyon tudják csapatni 4 órán át, de én nem. Ismerős sem volt elég, kínos csendekkel, szünetekkel, információmentesen pofázgattam pár arccal, csak lazán, csak lazán. Nászing szpesöl nem történt. Pár perce egy nagy csoport partyarc bement a városba én meg feljöttem, és most blogot írok. Az amcsi csajok kínálgattak minket kajákkal, apám, minden mályvacukorból készült. Mályvacukortorta. És csodálkozol, hogy elhínznk? Holnap megyünk kemibe a kummi familymmel.

Most pedig a valentín nap alkalmából egy dal a szeretről:

Miért kopaszodom?

Na miért? Ne miért? Hát ezért!
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20110217/a_korai_kopaszodas_a_prosztatarak_elojele_lehet/

Nesze neked öregkor. De érted, a startlapon úgy írták ezt, hogy rájöttek miért kopaszodnak a 20-on éves férfiak... megörültem, végre valami megoldás talán... nem. Prosztatarák. 40 éves koromtól minden évben elmegyek megtükröztetni magam, esküszöm minden évben mindent kivizsgáltatok. Utánajártam, hogy mi segíti elő a prosztatarákot, mindössze 3 dolog, zsíros ételek, munkahelyi ártalom (olyan emberek, akik sokat forrasztanak...), meg genetika. Na hát nálam mindhárom bingó. 40 éves koromig kéne feleséget találni, mert utána már nem lesz sok hátra. És akkor a bélrákról még nem is beszéltünk, aki szintén gyakori lelkes vendég a családban, és hát finnesebben is kéne étkeznem, hogy elkerüljük egymást :S. Ma amúgy palacsinta volt az ebéd, valami nagyonfura levessel. Mondjuk itt a palacsinta is fura, tök más, mint otthon.

12-re bementem Cryptográfiára, du. megírtam a házit, és feltöltöttem, elküldtem. Lehet nem jó, azt mondta a gyakvez nem baj. Picit beszélgettem vele, pár hónap múlva Mo-ra jön. Mindig zavarban vagyok ha doktorandusszal kell beszélgetnem. Mégis csak a "főnököm...:S" Ráadásul nem is igen kenemvágom az anyagot, de azért igyekszem. Am. úgy alakult h. mentem órára, de csak ő volt a teremben és mondta, hogy nem itt lesz az óra. Elvezetett az egyetem valami tök ismeretlen zugába, majd ott rájött, hogy jajj hát az csak jövő héten lesz és visszasétáltunk a kiinduló pontra. Hurrá!

Utána meg volt Wireless III előadás, kajak. Szerettem volna ma elmenni uszodába, de nem volt végül időm rá. :S Többet ilyent nem csinálok, mozogni mindig kell, hogy legyen időm irgumburgum! De egyedül annyira kedvem sem volt. :S Elmentem inkább a prizmába vettem karnéliai pitét. Tök finom. De egyszerre kettőnél többet nem szabad enni, annyira nem finom. Meg vettem pár fura finn finomságot/csokit. Volt egy milky way szerű cucc, de nem tejes, hanem kakaós volt, meg van egy keksz, meg ilyenek. Most szépen igyekszem megtalálni minden finomságot. Amúgy a prizma jó hely, több lehetőséged van kaját venni mint itt a Tockmannban. Holnap am koránkelés, mert elkezdik árulni az ESN sea battle nevű rendezvényre a jegyeket 10től. Mindössze 90 jegy van. Odamegyek8-ra 2 óra sorban állás. ez ilyen hajótúra Észtországba, meg Svédországba, nagy buli meg móka az egész. :) Este kimentünk auroralesre, de nem láttunk, pedig mindenki ráizgult, vagy 100an álldogáltak a tavon hiába. Evvan. Elkezdtem tanulni finnt a vizsgára, meg Terasbetoni beámolót írni. Tegnap volt amúgy TTolkki új csapatának a Symfoniának a az új dalának a premierje a rockrádióban. Este8-kor. Basszus pont akkor mentünk át laser tagezni pedig a játszós helyen mindig a rockrádió szól. Na mindegy, álljon azért itt a mű:

De legyen itt még egy kis meglepetés is...:)

Hölgyeim és uraim, monogrammtársam, azaz MM, avagy a magyar Justin Bieber!



JUHÚÚÚÚJDEJÓ!!! :)

Jajj, akit érdekelnek képek a Tersbetoni koncertről:

https://picasaweb.google.com/mmarton88/20100212TerasbetoniTeurorodOulu?authkey=Gv1sRgCKjJ2bbgoM60KA#

"Elpusztítalak a lé-zel-rel"

Boschánat, boschánat itt a tegnapi bejegyzés. Váratlan hiba miatt elmaradt, megijedni nem kell, a szokott hajnali időpontban érkezik majd a mai is.

Szóval. Szerettem volna egy videóval indítani, de sajnos nincs fent sehol. Az Austin Power című klasszikus második részében Dr. Genya el akarja pusztítani a világot a "lé-zer-rel". Na most mivel ezt prezentálni nem tudom, ezért légyszíves csak higgyétek el, hogy így van, házi feladat mindenkinek megnézni. És, hogy miként kerül ide a lézer? Tegnap elmentünk lasertagezni. De haladjunk csak szépen sorjában. A reggelt kínaivitézfátival kezdtük, szegénynek egyre kevesebben járnak az óráira, hiába a fél9-es kezdés nem túl előnyös, alig bír az ember nem elaludni. Ma alávaló módon ki is hagytam az előadást, már bánom is, de hát nah. Tegnap mikor beszéltem az egyik ázsiai villanymérnöktanonc kolléganőmmel piszkálódásként megjegyezte h. én micsoda rendes gyerek vagyok, hogy mindig mindenre bejárok... ezután ma muszáj volt rebellisnek lennem. 10-12-ig tanulni szerettem volna SzéFiMoKoRét, de inkább aludtam. Ez az a vicces tárgy, ahol a csákó sosem tart rendes órákat, csak mutogat egy-két diát és azt mondja olvasd el a maradékot a könyvben. Amúgy ez a csákó valami nagy arc lehet, írt 3 darab 6-800 oldalas könyvet, azokat kell olvasni. Minden órára 60-70 oldalt. Tegnap kezdtem el ezt csinálni, de hát csak a kijelölt fejezet felét tudtam elolvasni és azt is inkább csak átnyálaztam rendes tanulás helyett. Amúgy amikor magyaráz, akkor jól tolja a csávó. De érted, most megint csak 1 órát tartott, a 66 diából megmutatott 10-et, majd azt mondta olvassuk el a könyvet. És jövő héten megint nem lesz óra, olvassuk inkább el a könyvben. Mondta, hogy amúgy is -32 fok van odakint, ne mozduljunk ki fölöslegesen, meg hát az ő könyve olyan jó, hogy elég azt elolvasni. hmm. Arra mondjuk figyelni kell, hogy ne áruljam el, hogy nem a könyvtárból vannak meg a könyvei hehe. Utána ebéd, hát ejj. Nem volt semmi ehető, úgyhogy úgy döntöttem a drágább, húsos helyen eszek, de hát csesszék. Burger meg ilyesmi még nem volt, mert az csak 3-tól van, de kaptam főtt krumplival beef steaket. Jól is nézett ki, frankó is volt... az előttem lévő srácé. Az én húsom fele akkora volt, és jóval vastagabb, szóval a közebe nem sült meg, és elég sem volt, így este 6-kor már vacsiznom kellett. Volt még egy finn órám, előtte beszélgettem egy szingapúri csajjal, meg egy pakisztáni sráccal, tök fura h. Pakisztán nem az a trópusi nyomortanya aminek hisszük. Mondta h. tilos náluk az alkohol, de ennek ellenére mindenki iszik, csak hát arany árban van, de mégsem nehéz szállodákból beszerezni. Ugyanilyen a házasság előtti szex, meg a fiúklánytalálkák, az is tilos, de mindenki csinálja, nem veszik annyira szigorúan az emberek a muszlim törvényeket, hisz mindenki hibázhat, senki sem tökéletes. Az mondjuk kemény, hogy nyáron van náluk 54 fok is!

El is érkezett a finn óra, gyors háziírás, már csak 1 óra lesz, és vizsga, el kell kezdenem tanulni bizony. Remélem fel fogok majd tudni készülni, igyekezni fogok. Utána pedig... elmentünk laser tagezni. ESN gaming night volt, elmentünk egy ilyen játszós helyre, ahol toltunk egy 20 perces laser taget (a mi csapatunk nyert naná:)) a maradék időben meg csocsó, billiárd, léghoki, autóverseny, wii, stb. játékok voltak. Móka. Főleg a laser tag, csak egy picit nagyobb királyság, mint amilyennek Barney leírja. :)Labirintusos hely, közben fények, dübörgő metalzene, mozgás, izgalom, kaland, ojjdejóóó! :)

De a többi játék sem volt rossz, jó a szimulátor pici csalódás, minigolfban meg igen béna voltam ezúttal, sőt billiárdban is, de hát nah. Legalább a csocsó ment. Bár ez volt az első finn csocsó amit láttam, és sokkal kevésbé csúsznak a bábuk, mint otthon, nehezebb vele játszani. Itt gondolom az asztali jéghoki a menő.

11 fele értem haza, kis tanulás, alvás. Ma elküldöm a jegyzőkönyvet, már majdnem teljesen kész.

H & H

Husi, és husi. Egyik kedvenc párom két tagja hívja eme néven egymást, hát nem imádnivalók? Komolyan mondom, csak szeretne lehet két olyan embert, akik az étkek legfontosabbjáról becézik egymást. :) De most ne emiatt lett ez a bejegyzés címe, mindössze ebédkor a lengyelek kissé rászívtak arra, hogy nem volt rizs, és a húsos spagetti mellé húsgombócokat vettek a tányérukra... aminek következtében felárat kellett fizetniük. Hiába, egyszer van Ouluban húsvásár.

Ma semmi érdekes nem történt, ez egy rövid bejegyzés lesz. 10-ig aludtam, majd bementem az egyetemre írni a Modern telekommunikáció házit... aminek köze nincs a telekommunikációhoz, kódoláseljárás, full IT cucc az egész. Na nem baj, legalább gyakorlom a programozást. Kész is vagyok, már "csak" jegyzőkönyvet kell írni, az holnapra maradt, aztán elküldöm ímélben az egészet Janinak, a gyakveznek. Utána folytatódhat a procitervezés. Illetve fánki módon a széifmokorét is folytatni kell tanulni, fincsisidik a helyzet. Ez ugye a tárgy, ahol a csákó nem szeret tanítani, hát meglestem miért nem... van 3 darab 7-800 oldalas tankönyv, azokat kell elolvasni. Ehh. Kissé későn kezdtem neki, szóval nem igen sikerült megnézni amit meg kellett volna, de leegalább elkezdtem. Valamint sikerült megvennem is a netről az anyagokat, úgyhogy most már tudok majd készülgetni, elvileg könyvtárba kéne járni, hát van nekem könyvtáron, úgy hívják, hogy villámmegosztás...

Volt 2 óra moderntelekom, kaptunk mintavizsgasorokat, házi megcsinálni csütörtökre. Hát hurrá. Még ezzel a vacak széfimokoréval is kell szenvedni egy sort, lassan el kell kezdeni tanulni a finn vizsgára, ja, és ez a moderntelekom eddig nálam cinkes volt, mert ütközés miatt az 5-ből eddig csak 2 előadáson voltam bent. Na de majd mostantól! Up to date vagyok himymből, küldtem haza egy képeslapot Nagymamámnak, fogok küldeni még egyet holnap Nagypapámnak is. Állítólag ő most nincs túl jól, szegény már 91 éves. Nagyon remélem, hogy nem lesz/nincs semmi baj. Amúgy Mora egy képeslap 65 cent, nem is drága. Mondjuk amilyen hülye vagyok teleírtam a képeslapot, utána esett le,hogy kéne még bélyeget is ragasztani valahová, csak hát hely nemigen maradt. 100% Molnármarci. 

Voltam továbbá a helyi bótban, nagyobb, mint a penimárket Pápán, kb. kicsit kisebb az otthoni Tesconál. A prizma meg ami picit messzebb van jóval nagyobb. De nem ott voltam, a Tokkmanniban voltam, most jöttem rá h. van egy i is a végén. Utálom h. borzasztó csúszós a hó, ráadásul vacak a cipellőm, mindig tojásokon lépkedek, a talp rohadtul csúszós, nagyon ügyelnem kell, hogy ne zakózzak. Vettem olajat, sajtos, vajat, húst, és wc papírt. De nem volt egyszerű, jajj de nem. Mit gondolsz hol van a wc papír a bolondfinnek áruházában? Hát a kajaosztályon! Már az összes tisztasági betétet átnéztem, teljesen lemondtam a dologról mikor csak rákérdeztem a pénztárnál h. télleg nincs wc papír...? Hát csókolom, nem a kekszek mellett kéne tartani. Vagy ez jelez valamit a keksz minőségéről? Na mindegy vettem pár édességet, mostantól amíg engedi a keret veszek mindig valami finomságot, mindig mást, hátha lesz valami helyi sajátosság amibe beleszeretek. :) Mint a karnéliai pite. Hmm majd olyant kéne venni, az igen finom. Szóval vettem helyi pilótakekszet, nem néz ki bizalomgerjesztően, de meglepően finom. Jó, a hazaitól messze van, de pótlónak egész remek. Meg valami fura, baromi jól kinéző csokis snack is kóstolásra vár, illetve tűnődtem h. veszek egy doboz fagyit, de nem. Hideg van hozzá. -32 fok jelenleg. Ilyenkor csak nem akarok fagyizni, még bent sem. Majd ha meleg lesz. -15 fok felett. Na majd akkor. :)

Nagyjából ennyi. Holnap remélhetőleg lesz egy igen mókásnak ígérkező program, nem nem a finnórára gondolok... :)

Nagyi palacsintája

Nem igen szoktam arról írni, hogy honvágyam lenne, őszinte leszek, nem is szokott honvágyam lenni. Pontosabban, fura dolog ez. Meséltem, hogy mennyire megörültem a pilóta keksznek, pedig amíg ki nem vettem a csomagból, eszembe nem jutott, hogy hiányzik, vagy, hogy egyáltalán létezik a pilóta keksz. Azóta mégis az a féltett kincs, csak nagy alkalmakkor majszolok belőle. De mondok egy másik példát. Egyik nap jöttem haza a buszon, hátul álldogáltam, full sötét volt, semmit nem lehetett látni, és valamiért hirtelen úgy éreztem, hogy a Tókertben buszozok végig a csúcs felé a 9-essel (na most ezt a pestiek tuti nem értik). És az egész olyan biztos lett, utazok a 9-essel a Tókertben, pár pillanattal később gondoltam csak bele, hogy haver, rohadtul nem ott vagyok, és bármi ami hazának nevezhető több, mint 2000km-re odébb van.

Szóval ilyen dolgok villannak be néha, én erre mondom azt, hogy honvágyam van. Mert agyalni csak úgy nem szoktam, meg keseregni, csak valahogy fura. A mai napi pedig pláne az volt. Régen minden ebédet a nagyiéknál ettem meg. Általános elsőtől nagyjából a gimi legvégéig. És minden pénteken palacsinta volt az ebéd. Nem kell semmi extrára gondolni, nagyi sütött palacsintát, én meg megettem. Nagyon-nagyon szeretem a nagyit, és szegény nagypapámat is, de halkan megjegyzem, hogy azért messze nem ezek voltak technikai értelemben a világ legjobban elkészített palacsintái, olajosak voltak eléggé, de hát nem baj, azért mindig szívesen ettem, mindig finom volt. Na jó, mivel minden pénteken ez volt, néha már untam, de ez most lényegtelen. Jó pár éve nem ettem már palacsintát nagyinál, és nem is ebédeltem ott pénteken. És ma teljesen váratlanul a suliban elkezdtem érezni a számban azoknak a jellegzetes palacsintáknak az izét. Félre ne értsd, nem az volt az ebéd, semmit nem ettem, csak órán, hirtelen a számban volt, komolyan, teljesen olyan érzésem lett, mintha megettem volna párat. Fura ezt leírni, persze elvileg minden palacsinta ugyanolyan, de nem, ez pontosan tudom, hogy a régi péntekek eledele volt. Nem tudom fogok-e még valaha pénteki palacsintát enni a nagymamámnál. Lehet szegény meg sem éri mire hazamegyek. :( De rájöttem, hogy mennyire borzasztó szívesen ennék... legalább még egyszer az életben azokból a palacsintákból. Tudom, hülyeség. De idővel minden elmúlik, és ahogy felnövök, rá kell jönnöm, hogy az az olajos tészta minden tökéletlenségével a gyermekkorom íze volt. És szerettem. Ezt hívják honvágynak? Lehet.

Szóval küldök egy képeslapot haza, itt is van előttem, holnap mindenképp fel szeretném adni. Ma 8-tól 4-ig órán voltam. Fura volt a reggeli labor, első labor volt, bementünk és csak ültünk. Volt egy link a táblán, oda volt leírva, hogy mit kéne milyen nyelven programozni, mi meg csak néztünk, mint moziban a Jenő. Érted, új nyelv, valami kódoláselméletes Számtud2 cucc, csak pilákoltam. A bent lévő tanár meg meg sem szólalt. Csináld magad mozgalom. Aztán 40 perc szobrozás után odamentem, hogy bocsi haver, adj már valami hintet, legalább azt súgd meg melyik programot indítsam el, hogy egy helówördöt kiböföghessek. És onnantól tök normális meg segítőkész lett a laborvez (ő is Jani). Mindent nem tudtunk leprogramozni az óra végére, a dolgok felénél járunk, a héten be kell fejezni. 4-től 6-ig csinálgattam is, folytköv holnap.

A szomorú hír, hogy két hét múlva finnvizsga. Semmit nem tudok. Wáhh. Ideje lesz elkezdeni tanulni. Elmentünk úszni 7-től, 76 hosszt lenyomtam, egész jó volt. Spelával, és Dimitrissel mentünk, utána egy szaunát is toltunk, és most először éreztem úgy, hogy jólesett a szauna. Annyira ellazultam a kis mozgás után, hogy ihaj. Szerdán megyünk megint.

Ellenben mikor hazajöttem kaptam egy mélt, hogy 21:45-kor találkozunk a ház előtt. Elmentünk sarki fényt nézni egy tóra. Persze itt a kimész a tóra tökre más, mint otthon. A tó be van fagyva, vastag jég borítja, azon pedig vastag hó, amire rásétálhatsz, ahonnan nézelődhetsz. Mivel a város fényei bezavarnak, érdemes az erdei tavakhoz vonulni és onnan nézni a jelenséget. És kérem szépen igen!

Láttam sarki fényt. :)

A képet Spelától csórtam utólagos engedelmével.

Aurorának hívják, és gyönyörű. Igen ritka itt Ouluban, de ma a -30 fokban tiszta volt az ég, vagy 15 percen át gyönyörködtem benne egy nagyobb csoporttal, noha túlzottan nem is volt erős. De szép volt, mozog, halványul, erősödik, varázslatos. Mondjuk után 20-25 percen át vártunk arra, hogy újra megjelenjen, az annyira nem volt mókás, végül bemenekültem a házba, a bokám kővé fagyott. Még hullócsillagot is láttunk. De azért nah. Látni az Aurorát. Az azért valami csoda emberek. Mondjuk vicces volt, visszajöttömben a liftben találkoztam egy igen csinos mediterrán jellegű lánnyal, aki látta, hogy majd megfagyok, és beszédbe elegyedtünk, hát szegény nem tudott arról, hogy ma lesz itt sarki fény, igen csalódott lett. Hát meg tudtam volna vigasztalni... Amúgy dögöljek meg az összes spanyol/mexikói/perui csaj ugyanúgy néz ki. Csak míg a japóknál ez negatívum, itt épp ellenkezőleg.

Este meg volt egy kör szenvedés, az egyik lengyel, meg litván csaj ki akartak menni kocsikázni az erdőbe edgárral, hogy lássanak északifényt.. de a számát nem tudták, hát megadtam. De a fénylesre már nem vittek magukkal. Mondjuk ismervén lakótársam természetet, annyira nem is bánom.

Soul of a vagabond.

Nem túl hosszú bejegyzés, egy nem túl eseménydús napról.

Igazából ma semmi nem történt. 1-től úgy volt, hogy lesz valami nagy cserediákos BBQzás. Igen tűnődtem, hogy lenézzek-e, azok szervezték, akik tegnap a karnevál bulit. Spanyolok, mexikóiak, olaszok, partyarcok, akik már régóta itt vannak, és én rohadtul nem ismerem őket. Nem volt sok kedvem, ezek a meditterán mácsógyerekek nem igen szimpatikusak nekem, amolyan titkos szövetség szerűségük van, minden csajt igyekeznek megfarkalni, minden csaj döglik értük, ők meg páran srácok elvannak a maguk secret societyjében, amibe nem igen tudsz bekerülni, ha nem vagy kellőképpen trendialter nyugatiarc, vagy napbarnította izomgyerek. De hát ne legyek mán antiszoc, lenéztem fél 2-kor a tűzrakó helyhez. Egy lélek nem volt a környéken, irány a Tockmann, vettem magamnak egy kis kaját, hazafele jöttömben belebotlottam egy villanymérnök olasz srácba, mondta h. a sütés fél óra múlva kezdődik, mindenki alszik még, nézzek majd le. Nem tettem. Már elsőre is nehezen mentem le, másikra meg pláne. Idefent sütöttem magamnak kolbászt, krumplit, hagymával, hazai pirospaprikával elfogyasztottam. Nem volt túl egészséges, de nagyon finom volt.

Kaja után HIMYM, meg tanulás. Holnaptól a hétfők halálosak lesznek, márc végéig reggel 8tól du 4ig óra, ebből 2-ig nonstop gyakorlat. Kicsit készültem, bár nem igen alaposan, inkább csak olvasgattam, tűnődgettem, készülgettem. Mivel tegnap a koncert előtt HIM-et tettekbe, ma egész nap a Wings Of a Butterfly, meg a Wicked Game járt a fejemben... annyira nem is rosszak. Na most a 14 éves Molnármarci jól felpofozna, gyűlöltem a himet. 7-re elmentünk pizzázni Kaisákhoz közel egy pizzériába, 15-en. Ott volt Kaisa, a lengyel lányok, két német lány, meg az Alpillai időseb srácok két csajjal. Nem volt rossz, sokat nevettünk bár a pizzafeltét összeállítása eléggé cselendzsing volt, ráadásul edgár megint bebizonyította, hogy egy paraszt pöcs. Nem vagyok a sértődékeny típus, de azért már túl sokat enged meg magának, a stílus, meg a hangnem igencsak nem szimpatikus amiben elkussoltat ha olyanja van mások előtt, ha úgy tartja kedve. Szóval nem igen szimpatizálok a csávóval, érdekbarát. Mindegy, nem nyafogok, max egyszer behúzok egyet neki ha elfogy a türelmem, tudom ez nem túl okos ötlet, mert 4-szer erősebb, mint én, de nyafogni nem fogok.

A pizza finom volt, csak kicsit kevés, utána kis beszélgetés, fél10-re hazaérés. Tanulás. Holnapra nincs kész a házi, de legalább átnéztem mit kellett volna csinálni, majd talán megbeszélgetjük a problémás dolgokat. Páran ma elmentek Nallikariba, az egy tök szép sziget, picit irigykedek, én is szívesen elmentem volna, csak hát senki nem hívott (mondjuk csak páran mentek). Na majd legközelebb vagy egyedül, vagy másokkal. Azért valami bro hiányzik, akivel el lehet lenni hétköznapokon, mint a tanszéki kollégákkal.

Közben befejeződött a blog első szavazása, mindenkinek köszönöm aki szavazott. Kissé limitáltak a jelmezszerzői lehetőségek, de ha lesz valami ESN farsangi móka, a Doppler effektust igyekszem majd megvalósítani. :) ja, és hatalmas gratuláció az Iron Maidennek, akik idén végre kaptak Grammy díjat! És ha valamelyik olvasóm véletlenül épp ott van a Grammy átadon adjon egy 20-ast a Mötley Crüeből kölcsön Nikki Sixxnek, most írta twitterre, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Bár amilyen tisztességtelen az a csapat, szerintem csak tarhál...)

Miért jó a PVC nadrág?

Nos, erre a kérdésre kerestem ma este a választ. Hölgyeim és uraim, végre elkezdődött, beköszöntött a 2011-es koncertszezon! :)

Mármint jogos a kérdés, mi a rákot keresek én itt északon, miért nem Helsinkibe mentem. Nos, az utóbbi időben odahaza rászoktam durván a metalbulikra, igen nagy iparban kezdtem tolni ezeken a részvételt. Félre ne érts, nem a hétvégi roktogonwigwamos zoralldzsánkízakela koncertekről beszélek, annyira azért vagyok igényes, hogy ezeket messze elkerüljem. Az igényes (drága), külföldi, minőségi rockzenéről van szó, amely kedvelt előadói oly sűrűn járnak Pestre, hogy ihaj, az előző félében havi 4-szer 6-szor sikekerült elcsípnem valami rocksztárt, és hát valljuk be, a pénztárca, de még inkább a szabadidő ezt nem igen engedi meg. Na most ha Helsinkibe mentem volna, garantálom, hogy most már egy vasam se lenne, és az egyetemre se találnék be, ugyanis ott olyan irtózatos koncertdömping van, hogy ihaj. És hát legyünk őszinték, ha 2.5 km-re tőled épp a Slayer, a Rage, vagy a Brainstorm játszik... csak nem maradsz otthon távvezeték lánckerektarisztikát ámolni. Szóval Oulu lett, nyugis, északi város, itt viszont majd meghülyülök, annyira kevés a jó metal buli. De ma végre eljutottam egyre. A Terasbetoni, és a Thaurorod léptek fel a Club Teatriában.

A részleteket majd a hardrock.hun olvashatjátok, mindenesetre igen meglepődtem, mert a club egy Syma csarnok méretű hely, így hatalmas bulira, tömegekre számítottam. Nos, már a buszról nem tudtok hol kell leszállni, s mivel az első sorban akartam állni, én hamar el akartam indulni, de a két lány akivel mentem (Jill, és Silke) nem engedték... Kissé intuitívan aztán rájöttünk hol lehet a hely, de igen nehéz volt megtalálni, s kolbászolás, házszámkutatás után sikerült csak fellelni a régi raktárházat, mely gigantikus mérete ellenére teljesen néptelen volt kapunyitáskor (15 perccel érkeztünk hamarabb). Kiderült, hogy ez Oulu egyetlen koncertterme, egyszerre tölti be a Symát, a Pecsát, a Wigwamot, meg a Crazy mamát. Hogyan? el lehet függönyözni a klubot rengeteg helyen, és különböző méretű színpadokat lehet felállítani. Nos, nagy buli helyett egy 200 fős kis klubot rendeztek be ezúttal, mely durván nem volt tele. Ennek ellenére nagyon jó kis buli volt ez. Persze, annyira metal hiányom van, hogy most még egy Ossiannak is örülnék, de tényleg kajak volt. Az előzenekar se füle se farka szimfopower, nagyon tetszettek, energikusak, jó fejek, tehetségesek, csak nincsenek kórusok, nincs jó refrén, fogós dallam, hiába szimpik. Na majd talán a köv lemezen. Amúgy a buli után ezt meg is mondtam nekik. a Terasbetoni meg amolyan finn Manowar kópia, a frontembergyerek egyszerre akar DeMaio, meg Eric lenni, de ezt a DeMaio figurát nagyon tolja, hát egy az egyben csapatja a mozdulatait, arról nem is beszélve, hogy néhány dal szinte 1 az 1-ben Manowar koppintás. De a fő gond a finn nyelvvel, meg azzal van, hogy nincsenek gyors dalaik. Speedbombák. Szinte csak menetelés. Lemezen uncsi. Élőben azért elment. De a 2 gyors szám nagyon kellett a 15-ből. Amúgy ők is jó fejek voltak, bár egy mukkot nem értettem, de igényesek, színvonalasak, a végére igen belemelegedtem a buli hevébe. Beöltöztek bőrökbe, trúmötál. Kicsit olyanok voltak, mint a szaharin. Metálpótló. Mert a true metal azért mégis angolul az igazi. A hazajövetel rémálom volt, 17 percet késett a busz, halálra fagytunk. (-30 van, pont annyi) Ja, és mi voltunk az első utasok, lövésem nincs mi történt. De azért megérte ez a kiruccanás, nagyon kellett már egy kis heavy/power őrület a lelkemnek. Ami nem tetszett, az a finnek magatartása. Mármint a finnek csöndesek, ám barátságosak, segítőkészek alapjáraton. De berúgnak és a világ legbunkóbb, legtürelmetlenebb embereivé válnak (tisztelet a kivételnek). Már eddig is feltűnt, de ezúttal igazán helytálló volt ezen gondolat, egy részeg csaj mellettem úgy kipenderítette az első sorból a két lányt akivel jöttem, hogy ihaj, és egész buli alatt agyatlankodott. De azért jól éreztem magam. :) Képek, beszámoló hamarosan.

Más nem történt. Tanultam a suliban. Egész du. Sikerült a kabátomat bezárni az isiben a kabáttárolóba, de nem a vikébe, hanem a főbejárathoz, este 6-kor meg már nem tudtam kinyitni, kölcsönvettem egy random kabátot a VIK-es tárolóból és abban szaladgáltam Edgársért meg a kulcsért. Nah, hétfőtől lesz már kulcson. A prociban meg el vagyok akadva, nem bírom 10 órajel alá vinni a procim sebességét. Gyáhsz! De a mai nap inkább szóljon a metalról:

Egy gyors dal. Ez tetszett legjobban.

Ez meg a két legnagyobb sláger. Utóbbival zártak, igen belelkesedtem... :) Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Persze, a Club 16-ban karnevál party volt, az összes olyan csaj ott volt aki... csinos, ott kellett volna lennem, és tenni az eszemet. De hát a fémzenét választottam. Már megint. Lehet egyszer feleség helyett is azt fogom?

Hátha itt megtalálom rá a választ:

http://cyberculture.hu/mekkora-rocker-on/

Thomas Magnum dísznót vág

Elaludtam. Noha 9-fél10-re akartam bemenni a suliba, kissé rácsesztem, és csak délre értem be. Legalább pihentem egyet. Gyors kajálás, valami fura pizza volt, valami fertelmes rizzsel, hát nah... ez az étkezés dolog még mindig cifra. Utána meg irány a labor, munkára fel. Sokat kellett vacakolni a farrow szűrő C kódjával, kissé a specifikáció hiányos volt, meg a típuskonverziókba belebonyolódtam, de hát semmi nem lehet tökéletes... Reggel 16300 byteból mindössze egy hibám volt, 3.5 óra szenvedés után sikerült megcsinálni pöpecre. Este még visszaszaladtam procit tervezni, valahol elcsesztem, majd holnap még bemegyek kijavítom, hétfőn a működő procit be akarom majd mutatni.

De a munka közben gyorsan elszaladtam, ma csináltunk Trip To Yllas afterpartyt. Azok az emberek voltak hivatalosak, akik Yllasban is ott voltak, a móka a 4-en volt, és a téma a rock'n roll volt, a 60-as 70-es 80-as évek. Előzetesen azt terveztem, hogy a T.J. Hooker, Charlie Angyalai, Stursky és Hutch, Miami Vice vonalon indulok el, veszek valami göndör parókát, műbajuszt, nagy napszemcsit, valami gagyi virágmintás inget, mellszőrzetet, rövid gatyát, meg pajeszt. 10 eurónál többet nem akartam költeni, íme a végeredmény:

http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash1/182491_197497396943926_100000510027729_716815_7624451_n.jpg

Parókából igen állatok voltak, 1 az egyben Dieter Bohlen, valami zseniális szőke bundesligafazon, spéci módon a 80-as évek retropartijaihoz fejlesztve, ám 25 lyuró sok érte. A mellszőrzet nem volt megfelelő, pajesz nem volt, maradt a szimpla műbajesz, meg egy ótvar virágmintás ing egy szekondhendsztórból. Mondjuk kemény, itt a second hand store nagyon ritka állatfaj, kínai ruházda, vagy kínai piac egyáltalán nincs. Az egyik second hand egy raktárépületben volt, olyan, mint a kőbányai piac mellett, lehetett venni egy rahedli Kiss posztert, meg mindent. Az ing eredetileg 2 euró 40 volt, de egyért megkaptam. Napszemüvegből 6 és fél lyuróért láttam nagyot, erős tűnődés után megvettem, de nagyon bántam hazafele menet, túl sok pénz érte. Hoztam otthonról is, nem ide passzolót, dehát nah. Aztán amikor felpróbáltam a napgépet, rájöttem, hogy ez simán megért ennyit, tökéletesen 80-as évekbeli szemüveg. A bajusz is megfelelő mértékben pornósbajusz, szóval lájkos összhatás. Ezen felül vettem jegyet a holnap Terasbetoni koncertre. Ők a finn Manowar, csak szar középtempós dalokkal. Na majd meglátjuk. egy kis igazfém azért már jól fog esni.

A suliból 9, fél10-kor jöttem el, gyorsan felöltöztem, aztán mentem a negyedikre. A jelmez hatalmas sikert aratott, és a sérót is egész jól be tudtam lőni hozzá. Mondjuk az áhított pornósztár/miami vice imidzsek találkozása helyett egy sovány Torrente klón lettem, de hát nah. A spanyol srác tudta egyedül ki az a Torrente, de ő is szidta, hogy az egy mekkora vacak, gyenge, mocsok film, hogy vagyunk képesek nézni. Whiskey nem volt. He-he. Volt pár üveg söröm, megittam gyorsan mindet. A buliban semmi extra nem volt, először olyant játszottunk, hogy mindenki homlokán volt egy celeb, találd ki ki vagy. Utána meg vérfarkas. De először nem volt jó. A lányok bulizni, táncolni akartak, dumálni, nem igen játszani. Nem is toltunk sokat, inkább beszélgettünk, zenét hallgattunk, eszegettünk, elvoltunk. Aztán valamikor igen hajnalban Kaisáék elmentek az utolsó busszal, 10-en meg elkezdtünk megint vérfarkasozni akik maradtunk, na az nagyon jó volt már. Csatlakozott hozzánk egy igen tehetséges szlovák lány is (ha érted, hogy mondom), bár arcilag azért messze a tökéletestől. Jó volt, eljátszottunk, 4-ig tartott a buli. Mondjuk a végén már nem igen rock'n roll szólt, hanem Metalicska, de hát ez legyen a legnagyobb baj. :)

Lesznek majd képek is hamarosan. :D A lányok élvezték a végén, hogy lehúzhatták a... bajszomat. Móka volt, jók azért az ilyen lazán dumálós bulik. Ma voltam amúgy a prizmában, vettem úszószemüveget! És végre valahol elfogadták a hitelkártyámat! Hihetetlen. :) Mondjuk nézett rá a nő, mint borjú az új kapura, hogy ez meg hunnan van... Útközben a rádióban toltak Stratovariust, az új lemezről az Under Flaming Skiest. Valamint a nap jóhíre, hogy a mai herezi tesztelésen Michael Schumacher volt a leggyorsabb. :) Végre valamilyen lista tetején ismét Schumi neve állt! :) Lehet soha többet nem lesz ilyen. :S

Azt hiszem, hogy ma dal helyett elég ennyit betennem:

Cold as ice

Nem szokásom az időjárásról nyafogni,de azért a mai nap igen kemény volt.
-28 fok. Persze, nem az Antillákra jöttem, de ez azért túlzás. a kesztyűmben is lefagytak az ujjaim., és ami a szomorú, hogy ma be kellett mennem a városba, és egy csomót kellett sétálnom is a hidegben. De hát nah. Nem gáz. Felöltözöl és kész.

Reggel kínaivitézfátival kellett volna kezdeni,de nem mentem be. Fontos dologról kellett döntést hoznom 12-ig... a Rush koncertről. 12-ig lehetett licitálni jegyre. 100 euró. Utazás 80. Járulékos költségek +20. 200 euró Rush koncertre. Legalább 2 órán át agyaltam, és végül úgy döntöttem, hogy nem megyek. Lehet megbánom, sőt biztos. Hisz Moving Pictures lemez, 3.5 óra, a világ egyik legvarázslatosabb rockélménye. Itt nincs semmi koncert, hiányzik, kellene, megérdemelném. De. 2 nap múlva vizsga. Hajnali fél7-ig kéne egyedül csövelnem Helsinki utcáin... ahol senkit nem ismerek 600km-re van Oulutól ha bármi, de bármi gond/baj történik nagyon baszhatom. Nem, nem játszott. Nem is ezek miatt, talán még bevállalom, de basszus 200 euró. 60000 forint. Ennyiből megfordulok Wackenbe. Életem a metal, de 60000 forint egy koncertért... A "rockerek" 90%-nak 6000 is sok egy buliért. Nagyon meg akarom nézni őket. De bárhogy szorzok, osztok... ha Mon vagyok és Prágában lépnek fel, utazással, jeggyel együtt is kijövök fele ennyiért. Sajnálom, ez most skip. Nem hiszem, hogy kérhetünk akkredet... azért megpróbálom. Hátha. Úgy elmennék, nem érdekel az utcánalvás. 3-ig várnék a tagokra, fotó, pacsi, aztán városnézés Helsinkiben. talán nem vernek agyon. De ezen fölösleges agyalni, nem hiszem h. kapok akkredet. Pedg jajjde elmentem volna Rushra!!! Fenébe, hogy sold outos, és csak 100 lyuróért árulnak üzérek!!!

Utána procitervezés, elfogadták a FIR szűrőmet, kajak. Az első proci kész. A farrow filter c kódja is majdnem, egy fura hibát produkál, de szerintem nem én vagyok a hülye. A holnapi nap erről szól, szeretnék a nap végére egy működő farrow procit, kajak lenne. Utána Wireless III (azaz SzocsaII) helyi NagyLajossal, egész jó volt, néha elkalandoztam, de azért érdekes dolgokat mondott. Közben gyors kaja, fasírt volt, de nem olyan, mint otthon, valami fura finn verzió. Utána bementem a városba... Baromi sokat vártam a buszra, átfagytam, de legalább az mp3 lejátszómon elszórakoztatott a TOT a Dream Theatertől, zseniális album! Bár a lejátszó sajnos lemerült egy idő után, de hát evvan. Bementem a helyi hammer zenebarlangba, lassan odaszokok. Dalriada új lemezt nem árulnak, de a Korpit már igen, bár csak pici darabszámban. De nem is ez érdekelt hanem a nevemre érkezett Strato Elysium kollektor edition. Gyönyörű lemez, egy CD, rajta bónuszként MP3-ban a demók is, illetve egy bakelit 2 kiadatlan dallal. Mondjuk már hallottam őket korábban, nem nagy varázslat. Viszont full más a borító, mint a rendes CD-nek, a booklet is, minden. De gyönyörű, Havancsák mester nagyot alkotott. Érdekes amúgy, a lemezt be se tettem a laptopba, minek. Le van mán ez töltve. Csak azért vettem meg, mert imádom a Stratot, rajongóként pedig legalább pár kedvencednek vedd meg minden lemezét. Gyönyörű, büszke vagyok rá. Ja, és alá van dedikálva (állítólag kézzel), de ez nem fog zavarni abban, hogy még egyszer aláírassam majd. :) Kíváncsi vok otthon lehet-e kapni ezt a spéci kiadást.

Hazafele jöttömben megálltam Alpillán, Carlossal, a spanyol sráccal pingpongoztunk egyet. Nem volt könnyű, sokkal jobb nálam, vagy 3-4 szer elvert, de egyszer én is elkalapáltam. Na majd gyakorlunk, jó játék volt. Bakter a héten már 3-adszorra sportoltam... mi van velem? Na jó, a pingpong az csak félsport... Viszont innen indult az őrület, nem tudtam mikor jön busz, s noha már a városban is kétszer totál átfagytam, a busz az orrom előtt ment el, s mikor jött egy 13-as nagysoká, kiderült, hogy az rossz irányba megy. Valahol Kaisa előtt tett le... fel kellett volna néznemhozzá. bár a pontos címet nem tudom. Mindegy elindultam haza gyalog, jó kis túra volt, de legalább a telómról szólt a helyi rockrádió... a -28 sem rosszabb -15-nél ha közben a Stiff Upper Lip szól. :) Hazajövés, melegedés, 9 előtt gyorsan elugrás a boltba, nem volt vaj. Se a hűtőmben, se a boltban. Vettem valami fura, hagymás (ofkorsz) krémbonzsúrt, majd mire hazahoztam észrevettem h. mégis van vajam, örököltem Heidiéktől. Köszönöm nekik ezúttal is. :)

Semmi egyéb nem történt, himymet néztem este, kivégeztem az 5. évadot. Kicsit nem tetszett a vége, az eddigi évadok végén mindig volt csattanó, most semmi. Na de majd belehúzok, és up to date leszek. Ami szomorú, mert most baromi jól esik megnézni 5 részt egymás után. Na mindegy, majd elkezdem a Fireflyt. Holnap 60-as 70-es 80-as évek retrobuli, be fogok öltözni. El kell mennem néhány őrült boltba venni valami szar inget, pornósbajuszt, pajeszt, meg valami göndörsérót nagynapszemüveggel, aztán mint tomászmagnum befeszítek. Jajj és kéne elővillanómellkaszőr... vagy inkább bunda. Odahaza kínaipiacon minden ilyen vackot megvehetsz, itt meg... Napközben meg ugye procitervezés... kemény, ma az előadó Muse pólóban volt. Itt mindenki szereti a Muset. Meg úgy nyugateurópában általában. Tényleg, mindenki aki 16 és 30 közötti fiatal, Muse rajongó. Én még soha nem is hallottam ezt a bandát. Aztán du a hidegben gyalogolva a rádióban Barbaque Barbie (ótvargyenge finn nőihárdrokk) után valami igen vacak alterborzalmat tettek be... majd a végén bemondták: Ez Muse volt. Hát köszönöm akkor én inkább maradok 18-30 közötti kelet-európai fiatal. Nagyon gyenge. Ez kell ma az enbereknek Hol van a lenti számtól?

A mai ebéd emlékére:



Amikor még volt pénz az igényes zenére, a jó klipekre, a látványra, mindenre. Nem volt ez olyan rég... kit akarok becsapni. Nagyon régen volt. Ehelyett van most zsüsztínbibér. Gyász.

Csajos party...

...ez volt ma. Mármint furi ez a dolog... Ha odajön két csaj, hogy Marci, gyere el velünk dizsibe, mit mondasz? Egyrészt ofkorsz, hogy igent, hát a villanykaron, vagy a szépszív koliban ilyen nem igen történik, de valójában már a kérdés megszületésének pillanatában, érzed, hogy ez egy veszélyes játék... és az is.

De, hogy is jutottunk ide? Reggel 8tól kínaivitézfátival programozás, uncsi, nemérted, blöá. 10től alvás, de ma nem volt mobilkom, szóval 1-ig alvás. Ebéd, kritikaírás, finnházi, 4-től finnóra. Mondjuk kellett volna mobkomot tanulni, de ez elmaradt, na majd legközelebb, van még egy hét, most már télleg nekifekszek. Bár vizsga csak májusban lesz belőle de hát nem baj. Szóval 4-től finn, dögunalom, lassan haladunk, de nem tudunk semmit, a lengyel lányokkal azért elnevetgéltünk. Na aztán! Kitaláltuk, hogy elmegyünk uszodába. Mármint... egy részeg éjjelen valahogy szóbakerült a szlovén lány és köztem, hogy jár úszni, én meg ennek nagyon megörültem, hisz régóta szeretnék már én is úszni járni, úgyhogy már egy ideje tervezgettük, hogy elmegyünk az egyik usziba, és ez ma összejött. Na ne nézz madárnak, kutyából nem lesz szalonna, az úszás kizárólag azért érdekelt, mert tudom, hogy a csaj egy igen dögös barinője is jár úszni. Amúgy szabadidőmben francnak akarnék elfáradni sportolással...

Szóval elmentem három lánnyal meg két sráccal úszni, s noha a fent említett barinő ma skippelt, jó volt egyet mozogni. Régen úsztam, hiányzott. Szemüvegem nem volt, de 70 hosszt letoltunk, olyan volt, mint gimiben Pápán. Kivéve egy valamit.

Két finn beszéget:
-Te, nem megyünk el csinálni randombármit?
-De csináljunk randombármit! (pl. elmegy úszni/iceholeswimmingel/lemegy kóbászért a bótba/kiviszi a szemetet/szaunázik) És utána menjünk el szaunázni!
-Naná pajti!

Szóval utána szaunáztunk. A finnek minden után szaunáznak. Szerintem még szoli/szauna után is. Bolondok. Úszás után beültünk páran, s noha a 70 fok már elsőre is kissé sok volt nekem, nem voltam papírkutya, beültem izzadni. Aztán 5 perc után bejött pár finn, és lazán 4 kanál vízzel feltornászta a hőmérsékletet 85-90-re... na hát 2 perc után menekültem, csókolom azért mindent velem sem lehet megtenni. De a lényeg.Hazafelé mentünkben a lányok kitalálták, hogy bulizzunk, mondtam oké. 30 perc múlva csöngessenek fel, megyek velük. Így is lett. A többi srác mondjuk hirtelen visszamondta, de én lementem a 2.-ra sörözni picit a 3 csajjal, majd hirtelen bejelentette 2 közülük, hogy most pedig dizsibe megyünk. Nézek bután: én is? -Hát persze, hát naná, hát mindenképp, hát blabla. Szóval elmentünk dizsibe. Útközben belebotlottunk a kummi studentükbe, egy nem túl szép, de kedves csajba, kicsi itatás, beherrel, meg ciderrel, semmi extra.

Egy fura, igen pici, labirintusos klubban volt a buli, valentin nap, mindenki kapott egy szívecskét, meg egy számot... találd meg a párod. Nem volt a nagy a hely, szóval ez könnyen ment. A helyi BTK nyelvi intézete volt szervező, voltak csajcsapatok dögivel. A két lány akivel mentem hamar megtalálta párját, de én is az enyémet, egy barátságosnak tűnő, ám meglehetősen duci, és meglehetősen szemüveges finn lány képében (naná, hogy a bulin jelenlévő két tonnadonnából az egyik az enyém lett) kis bájcsevely, ajándékpezsgő, juhú! Mondjuk nah. Elég szar volt. A többiek álították, hogy igen jó a pezsi, de higgyétek a Törley köröket ver rá.. hiába, a "híres" finn pezsgőkről nem véletlenül nem hallani. Utána meg dizsi, tánci, dévidgetta, meg ilyenek. Pár dolog persze belerondított az estébe.

1. Kicsi tánctér, sok ember.
2. Árak. "Kóstold meg, nagyon finom, spéci finn longdrink (vodkanarancsvótazbakker...) csak 3 euró (900 forint...)!" Hát csókolom. Ihattam volna sört 2.50ért... de előrelátóan nem vittem sok pénzt, el ne igyam. így is 3 lyuró volt a beugró, kétésfél a ruhatár... rablás. Így berúgni sem sikerült, józanul meg egy metalarcnak a diszkó hát... na jó, modern csákó vagyok, a partyslágerek csak elvitték a hátán. De azért, deh...
3. Társaság. A két lány akikkel mentem jó hamar berúgtak (mit ne mondjak, nem kellett hozzá sok... az elmúlt hetek meg az előtte otthon elfogyasztott piák hatására helyi viszonylatban azért nekem acélmájam van...), innentől pedig nem vót vicces a dolog. Állandóan cigizni mentek, a finnek akikkel lógtunk meg követték őket, alig akartak táncolni, nem igazán voltak partyképesek. Spela, meg Isabella meg ugye elvoltak, örültek annak, hogy részegek, elkérték pattanásosszebásztyiánfettel telefonszámláját...izé számát (fáradtvagyokbakter!), meg minden... de az én lábamban benne volt a bugi, csókolom ilyent csak nem csinálnék, hogy barbarasztrélyzánd alatt kimegyek cigizni. Jó lett volna ez a buli ha nem a csajos marhaságokkal kell foglalkozni... a tanszéki kollégákkal egy alapos alapozás után kirúgtuk volna a kóceráj tetejét, az fix 1-es. Hiányoztok srácok!

Amúgy megismerkedtem pár török csajjal, akiket már kinéztem finnen, nem csúnyák (bár nem is szépek) picit dumáltam velük, de jajj, ők meg nagyon furcsák, bármi szól, csapatják a pándzsábi emcít, és nem érzik jól magukat. Merthogy hideg ez a hely, meg kicsi, bezzeg Ankara. Mondjuk vicces volt, elkezdtem magyarázni h. ikcséndzs sztudentként a helyi viken csak kínaiakkal meg arabokkal vagyok körülvéve... aztán rájöttem h. ezt nekik nem mondhatom, úgyhogy gyorsan megtoldottam h. de hát csak srácokkal és ez a degáz nem az h. arabok... pedig ehhez már hozzászoktam.... na mindegy. Ez olyan volt, mint amikor a folyosón mostam fogat kabátban, és jött a néger srác nagy szemekkel, hogy én meg mit bohóckodok, mire megkérdeztem: "Mi van, nem láttál még fehér embert?" Hát ezt nem tőle kellett volna megkérdezni... mindegy. Azért csak elütöttük az időt fél2-ig lásztbászhóm. Isabella ment át a Kaioba, össze akarja szedni a dél afrikai srácot, totál bele van zúgva, de van otthon pasija, szal emózik, annyit mondtam csak neki, hogy tele a tankot bélybi! De hát most nem? Spela meg kifejtette h. neki 30 fölötti pasi kell, hát ezen nem fogok beemózni csak mutassa mán be a fogász barátnőit... lévén h. ő sotés (mármint, hogy helyi sotés) és itt is a sotésokkal kell jóban lenni, ofkorsz. Nem volt ez egy jó buli, kevés tánc, kevés móka, sok szenvedés, meg pöcsvakarás/időhúzás ellenben drága belépő, diszlájk. Legközelebb csak úgy megyek, ha vihetek egy vingment akivel el tudok hülyülni. Vagy ilyenek. Mondjuk persze, szabadidőmben csajoznom kellett volna ezerrel, de hát az azért ne triviális, ha 16 évesnek nézel ki. Még a nagy Kémmíttó sem tudott volna többet kihozni ebből úgy hiszem. Hazafele persze már hívtak h. holnap hevimesztázzunk, majd Kaiozzunk, mer nagy buli lesz, asszem kimarad, elég pénzt költöttem. Kell másra is. Pl Stratolemezre, meg Rush koncertre. Ez aztán az élet mi? :S

Louhen yhdeksas poika

Avagy igen, ma végre megírtam az új Korpiklaani lemezről a kritikát. Ki is megy hamarosan a HRM-re.

Na mi történt ma? Suli! Az bizony. Bementem 10-re írni a procis házit és este 8-ig bent is maradtam, és írtam. Úgy tűnik, hogy a FIR szűrőm már működik. Közben beesett Edgár is, nem a Monyók vitte el. Együtt szívtunk ezzel a vacakkal. Volt egy órám Kriptográfiából, lövésem nincs mi ez, az első 2 óráról hiányoztam, és a következőről is fogok ütközés miatt. Ezen felül mostam. Semmi más nem történt, hiába na, a kockaság mindenhol kockaság. Viszont annyira elegem volt este 8-kor, mikor kijöttem a suliból, hogy elmentem Edgárral biliárdozni egyet. Megvert. De azért jó volt. Mondjuk mást nem tudtunk megfűzni, hogy jöjjön velünk. Első pár percben francia sanzonok szóltak, majd egy bodom lemez. Jó hely ez. Edgár hozott egy csomó dolgot Lettországból, többek közt helyi fekete kenyeret, megkínált, borzalmas. Lefekvés előtt lemezkritikát írtam, meglestem pár HIMYMet. Holnap elmegyünk sílécet nézni, de addig nem akarok venni amíg nem tuti, hogy a Kummi családom nem tud szerezni kölcsön. Majd meglátjuk. Viszont kaptam egy mailt, hogy jött még egy a limitált Strato lemezből, holnap elmegyek érte. Remélem tudok kártyával fizetni, az egyetemen nem tudok. Gyanús. Utána kell járni mi lehet a baj. Eddig csak a buszon tudtam használni. Rájöttem, hogy nagyon béna vagyok chatelésben. Mármint, ez nem nekem való. Tegnap este is, meg ma este is rám írt fácseten egy-egy igen dögös csaj, és nem bírtam velük beszélgetni. Élőben könnyebben megy. Neten, chaten... olyan béna az egész. Pont a társalgás lényege a mozdulatok, gesztusok, mimika veszik el. Nem véletlenül nem vagyok MSN-en.

Dimitrissel lehet elmegyünk Helsinkibe Rush koncertre. Találtunk jegyet neten. Dimitris fél. Vagyis nem tudja, hogy el tud-e jönni, és, hogy megér-e neki ennyi pénzt. Nem lenne olcsó. De basszus, 3.5 óra Rush... hát csak el kéne menni rá! Na még kitaláljuk. Gyanúsan nyugis ez a hét, csak pénteken, szombaton lesz buli. Holnap páran elmennek meccset nézni. Lehet én is köztük leszek? finnt kéne tanulni, meg ezt a mobilkommunikációs cuccot, mert naná, hogy még mindig nem néztem bele. Na majd holnap. 8-tól kínaivitézfáti... Éjjen.

Az új Dalriada. Mert hazai, nép, meg mert jó. Na nem az egész lemez, csak ez a szám:



"Ötödéves öreg csókák mennek fel a Várba. Irinyitől a Hiltonig Buda le van zárva..."

Edgárst elvitte a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók

True story.



Mármint csüt du hazament Rigába, mert valami hyperfontos szavazáson kellett részt vennie, meg bálozni, meg ilyesmit csinálni. Mivel nagyon fontos számára itt a suli, borzasztóan sajnálta, hogy ki kell hagynia pár órát a hazaút miatt, de megmondta, hogy ma délutánra már visszaér, méghozzá kocsival, ugyanis elvezet idáig Rigából, hoz mikrót is (kajak!). Na, hajnali 2 van, de emberünk még nincs itt. Dobtam neki egy mélt, h. forwardolja a FIR szűrős házimegoldását, nem reagált. Nem tudom hol lehet, csak arra tudok gondolni, hogy nem adott kását a Monyóknak, és most utána kellett erednie az alvilágba.

Tegnap nem történt semmi. Na jó, de. Sütöttem kolbászt. Tudod, ahogy kell, olajban, meg minden, ettem hozzá kenyeret, meg hagymát, sajtot... => egy falat Magyarország. :) De bementem az egyetemre, 10-ig kockultam (tökéletes vaseste), sok okosra nem jöttem rá, szenvedek a procis házikkal. A 3 közül egy elég szarul áll, a másik kettő förtelmesen, és ebben benne van már legalább 10-12 munkaórám. Ma is azt csináltam. Ilyen az élet. Este meg egy kis HIMYM+BBT kombó vidított fel... pedig lehetett volna más is. :S Mármint ma kiderült, hogy tegnap egy kis csoport elnézett valami helyi ír kocsmába, sajna lemaradtam róla, pedig mentem volna. BTW a BBT még mindig űberkirály, hát mekkora volt ez a közös, kirándulós rész!!! :D

Ma ennél csak még kevesebb történt, 10től procitervezés, 12től wireless III gyakorlat, hát mit mondjak. Kivetített a néni pár képletet, 1 óra alatt ledarált mindent, a maradékot olvassuk el a könyvben. Csókolom, a tanítás itt nem divat? Amúgy a kockafejű arabok kentékvágták így is, nekem ezt még csúnyán tanulmányozni ként. Survival finnishen ma kissé szerencsétlen helyre ültem, nem igen tudtam szocializálódni, kár. Viszont du... elmentem a Kummi familymhez. És remek volt! Fél 6-tól 11-ig velük voltam, elmentünk síelni, ami azért nem volt triviális, mert hatalmas hóban síeltünk egy befagyott patakon... nem volt egyszerű, de élveztem. Nagyon kedvesek voltak, a gyerekek meg aranyosak. Kár h. nem tudok velük beszélni. :S Mondjuk tény, kitaposott, bejáratott úton jobb síelni, mint a combig érő hóban, de így is móka volt. Megpróbálnak szerválni valami sílécet, akkor majd járhatok itt is amikor csak kedvem van. Isabella szerzett is egy pár lécet olcsón, állítólag hétvégén egy kisebb csopi tervez egy túrát, remélem tudok majd velük tartani.

Ezen felül mutogattam képek Moról, meg meséltem, minden érdekelte őket. Ettem finn palacsintát, valami furi muffint, meg házi sütésű kenyeret, minden nagyon finom volt. Nagyon kedves család. Érdekesség h. előttem is egy magyar diákjuk volt Márti Kolozsvárról, akivel találkoztam az első ESN hétvégén. Am fura, hét eleje van, és még semmi ESN-es buli nincs bejelentve a hétre... mi van, csak nem elkezdődött a tanulás? Visszatérve, Tomi mutatott még pár általa tervezett házat, aranyosak voltak, jól eldumáltunk. Jöv hétvégén irány Kemi. Utána meg Lappföld az ESN lappföld túrán. Mondjuk lövésem nincs ismik közül ki megy, remélem nem csak én. :)

Hazajöttem, BBT, HIMYM, alvás. Holnap lesz egy új órám, meg tovább kell szívnom a procikkal. Illetve van még egy fura tervem is...

Vasárnap elhunyt Gary Moore. Kétszer voltam koncertjén, egyszer találkoztam vele. Az ő emlékére (jobb, mint a Nightwish féle):



BTW: Ha valaki tudja a fésűm hol van, árulja már el, sehol nem találom!