North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!