Nagyi palacsintája

Nem igen szoktam arról írni, hogy honvágyam lenne, őszinte leszek, nem is szokott honvágyam lenni. Pontosabban, fura dolog ez. Meséltem, hogy mennyire megörültem a pilóta keksznek, pedig amíg ki nem vettem a csomagból, eszembe nem jutott, hogy hiányzik, vagy, hogy egyáltalán létezik a pilóta keksz. Azóta mégis az a féltett kincs, csak nagy alkalmakkor majszolok belőle. De mondok egy másik példát. Egyik nap jöttem haza a buszon, hátul álldogáltam, full sötét volt, semmit nem lehetett látni, és valamiért hirtelen úgy éreztem, hogy a Tókertben buszozok végig a csúcs felé a 9-essel (na most ezt a pestiek tuti nem értik). És az egész olyan biztos lett, utazok a 9-essel a Tókertben, pár pillanattal később gondoltam csak bele, hogy haver, rohadtul nem ott vagyok, és bármi ami hazának nevezhető több, mint 2000km-re odébb van.

Szóval ilyen dolgok villannak be néha, én erre mondom azt, hogy honvágyam van. Mert agyalni csak úgy nem szoktam, meg keseregni, csak valahogy fura. A mai napi pedig pláne az volt. Régen minden ebédet a nagyiéknál ettem meg. Általános elsőtől nagyjából a gimi legvégéig. És minden pénteken palacsinta volt az ebéd. Nem kell semmi extrára gondolni, nagyi sütött palacsintát, én meg megettem. Nagyon-nagyon szeretem a nagyit, és szegény nagypapámat is, de halkan megjegyzem, hogy azért messze nem ezek voltak technikai értelemben a világ legjobban elkészített palacsintái, olajosak voltak eléggé, de hát nem baj, azért mindig szívesen ettem, mindig finom volt. Na jó, mivel minden pénteken ez volt, néha már untam, de ez most lényegtelen. Jó pár éve nem ettem már palacsintát nagyinál, és nem is ebédeltem ott pénteken. És ma teljesen váratlanul a suliban elkezdtem érezni a számban azoknak a jellegzetes palacsintáknak az izét. Félre ne értsd, nem az volt az ebéd, semmit nem ettem, csak órán, hirtelen a számban volt, komolyan, teljesen olyan érzésem lett, mintha megettem volna párat. Fura ezt leírni, persze elvileg minden palacsinta ugyanolyan, de nem, ez pontosan tudom, hogy a régi péntekek eledele volt. Nem tudom fogok-e még valaha pénteki palacsintát enni a nagymamámnál. Lehet szegény meg sem éri mire hazamegyek. :( De rájöttem, hogy mennyire borzasztó szívesen ennék... legalább még egyszer az életben azokból a palacsintákból. Tudom, hülyeség. De idővel minden elmúlik, és ahogy felnövök, rá kell jönnöm, hogy az az olajos tészta minden tökéletlenségével a gyermekkorom íze volt. És szerettem. Ezt hívják honvágynak? Lehet.

Szóval küldök egy képeslapot haza, itt is van előttem, holnap mindenképp fel szeretném adni. Ma 8-tól 4-ig órán voltam. Fura volt a reggeli labor, első labor volt, bementünk és csak ültünk. Volt egy link a táblán, oda volt leírva, hogy mit kéne milyen nyelven programozni, mi meg csak néztünk, mint moziban a Jenő. Érted, új nyelv, valami kódoláselméletes Számtud2 cucc, csak pilákoltam. A bent lévő tanár meg meg sem szólalt. Csináld magad mozgalom. Aztán 40 perc szobrozás után odamentem, hogy bocsi haver, adj már valami hintet, legalább azt súgd meg melyik programot indítsam el, hogy egy helówördöt kiböföghessek. És onnantól tök normális meg segítőkész lett a laborvez (ő is Jani). Mindent nem tudtunk leprogramozni az óra végére, a dolgok felénél járunk, a héten be kell fejezni. 4-től 6-ig csinálgattam is, folytköv holnap.

A szomorú hír, hogy két hét múlva finnvizsga. Semmit nem tudok. Wáhh. Ideje lesz elkezdeni tanulni. Elmentünk úszni 7-től, 76 hosszt lenyomtam, egész jó volt. Spelával, és Dimitrissel mentünk, utána egy szaunát is toltunk, és most először éreztem úgy, hogy jólesett a szauna. Annyira ellazultam a kis mozgás után, hogy ihaj. Szerdán megyünk megint.

Ellenben mikor hazajöttem kaptam egy mélt, hogy 21:45-kor találkozunk a ház előtt. Elmentünk sarki fényt nézni egy tóra. Persze itt a kimész a tóra tökre más, mint otthon. A tó be van fagyva, vastag jég borítja, azon pedig vastag hó, amire rásétálhatsz, ahonnan nézelődhetsz. Mivel a város fényei bezavarnak, érdemes az erdei tavakhoz vonulni és onnan nézni a jelenséget. És kérem szépen igen!

Láttam sarki fényt. :)

A képet Spelától csórtam utólagos engedelmével.

Aurorának hívják, és gyönyörű. Igen ritka itt Ouluban, de ma a -30 fokban tiszta volt az ég, vagy 15 percen át gyönyörködtem benne egy nagyobb csoporttal, noha túlzottan nem is volt erős. De szép volt, mozog, halványul, erősödik, varázslatos. Mondjuk után 20-25 percen át vártunk arra, hogy újra megjelenjen, az annyira nem volt mókás, végül bemenekültem a házba, a bokám kővé fagyott. Még hullócsillagot is láttunk. De azért nah. Látni az Aurorát. Az azért valami csoda emberek. Mondjuk vicces volt, visszajöttömben a liftben találkoztam egy igen csinos mediterrán jellegű lánnyal, aki látta, hogy majd megfagyok, és beszédbe elegyedtünk, hát szegény nem tudott arról, hogy ma lesz itt sarki fény, igen csalódott lett. Hát meg tudtam volna vigasztalni... Amúgy dögöljek meg az összes spanyol/mexikói/perui csaj ugyanúgy néz ki. Csak míg a japóknál ez negatívum, itt épp ellenkezőleg.

Este meg volt egy kör szenvedés, az egyik lengyel, meg litván csaj ki akartak menni kocsikázni az erdőbe edgárral, hogy lássanak északifényt.. de a számát nem tudták, hát megadtam. De a fénylesre már nem vittek magukkal. Mondjuk ismervén lakótársam természetet, annyira nem is bánom.