Egyfelől hétfőn elmentem a helyi metal boltba, és kiderítettem, hogy a limitált, díszcsomagolásos Stratovarius Elysium lemezek közül még van egy szabad példányuk. Kicsit viszont sajnálom CD-re itt a pénzt, úgyhogy nem vettem meg, meg hánytam-vetettem magamban a dolgot. Ma szaladtam vissza érte, de persze mára már elvitték. Mindenesetre megadtam az e-mail címemet, ha jön még belőle dobnak egy mélt. Jó arcok. De nem valószínű, hogy jön még belőle, ez egy erősen limitált széria volt. Viszont van ennél szomorúbb is. Görög fémtestvéremmel, Dimitrissel kitaláltuk, hogy átmegyünk Helsinkibe május 4-én Rush koncertre. Ma megérdeklődtem, hogy tudok-e rá jegyet venni, és sajnos nemleges választ kaptam, ugyanis a buli már most sold-outos! Hát csesszék meg. Itt kezdik a turnét, nagyon jó lenne, ha betennének még egy állomást. A csákó megadott mondjuk egy oldalt ahol lehet keresni, meg cserélni jegyeket olyanokkal, akik lemondják, utánanézek, talán tudunk szerezni. Végső esetben megpróbálok akkreditáltatni, vagy intézni valamit, de erre elég kevés esélyt látok. Na mindegy. Azért kár. De lehet, hogy ettől függetlenül valami csemegére majd átugrunk Helsinkibe. Mivel visszavittem az üres üvegeket, a pénzből azért vettem egy Hammerfall lemezt, 10 lyuró volt, s noha nem ez a legjobb albumuk (No sacrifice), csak nem hiányozhat a gyűjteményemből.
Tegnap bementem szenvedni az egyetemre, procis házimat csinálgattam... több órát elszartam azzal, hogy kerestem mi lehet a hibám, de nem találtam meg. Egy grafikus progiban kell egy C kódból előállított procit behuzalozni, majd kitölteni FPGA-ra, és tesztelni. Nem működött. Nem tudtam miért. Jani sem. Órákon át szenvedtem, szenvedtünk vele... mire sikerült rájönni, hogy az okozza a gondot, hogy... szóval az, hogy a finnek hülyék. A finn billentyűzeten 2 féle ' van. Mi a túrónak, ne kérdezd, ekkora marhaság nincs még egy a világon. Parancssorban kellett megadni egy utasítást, és naná,hogy a rossz aposztrofot írtam be. Érted, ilyen vacakság miatt nem megy. Elment rá vagy 5-6 órám, és az előadó idejét is raboltam, tökre égés. Mondjuk nem haragudott, mondta, hogy van egy MSC diplomamunkás srác, akinél ugyanez volt a hiba, de ő 3 egész napon át szívott, mire rájött mit cseszett el. Amúgy a kemény az az, hogy a finn billentyűzeten a 0 a 9-es után van, a 0 helyén pedig egy 1/2-es gomb van. Minek?
Tegnap este rendezték meg a French party nevű eseményt, 15 francia cserediák szervezte Alpillán, ahol Heidiék laknak. Átmentünk, előtte iszogattunk, Kaisa kapott egy üveg vodkát a búcsúzú dánoktól, meg jött pár német srác Jégerrel feltankolva, amit még megfejeltünk Mortennel 24 sörrel. Jó indítás mi? Be is szédült mindenki rajtam kívül, mint a malac... Mondjuk a zsufi az igen nagy volt, de mindenkinek festettek az arcára zászlókat, az enyémre franciát, és magyart. Mondjuk el kellett magyaráznom, hogy milyen is a magyar zászló. Persze még mindig jobb volt ez így, mint Kaisa svéd zászlója, amit lazán sárga alapon kék keresztnek festettek. A franciák azt mondták, h. ne együnk előzetesen, mert lesz kaja rengeteg. Tényleg volt sok kaja, kis katonák, húzok, kroászantok, mindenféle, és baromi finom volt mind. Mondjuk hamar elfogytak, csak palacsintából maradt sok, de magában az annyira nem poén. Bár egy idő után ez engem nem zavart, toltam be őket egybe, mint rendes magyargyerek.
Rendszeres időközönként felmentünk Heidihez rövidezni, meg sört újratölteni, lent különben is túl nagy volt a zsufi, s noha valami kis halk zene szoldogalt, nem volt egyszerű csak úgy dumálni a tömegben. Mondjuk vicces módon megismerkedtem egy japán csajjal, de leginkább a saját haveri társaság biztos nyugalmát választottam. Mondjuk Heidi, Kaisa, Morten, meg pár alpillai cimbi lassan de biztosan berúgtak,így Morten egy idő után elaludt, Kaisa meg flörtölgetni kezdett egy spanyol sráccal. Miután a francia buli véget ért, felmentünk Heidiékhez... mehettem volna a belvárosba is, de a közeli barátok vagy hazamentek (ahhoz nem volt kedvem), vagy be a belvárosba (a Heavymestába, ahol valami überbrutál, festett finn blekkbrigád bűntett... hát kösz nem, vagy a Tivoliba, de oda meg alig ment ismerős)... szóval maradtam Heidiéknél, és figyelgettem miként a lányok "poke"párbajt vívnak a spanyol sráccal. Mikor eluntam, indultam volna haza, de nagyon marasztalt mindenki, úgyhogy egy picit még bohóckodtam a pingpongasztal körül, de aztán 3-fél4 fele tényleg nekiindultam az útnak, most mi a túrónak nézegessem azt, hogy más srácok ölelgetik a csajokat, miközben én üldögélek egy székben. Mondjuk hazafelé velem tartott az egyik lengyel csaj, Karolina is.
A mai délelőtt az alvás jegyében telt, délután meg bent voltam a városban. Este szerettem volna tanulni, de majd holnap. Himymet néztem, majd elmentünk egy koncertre, amire Kaisa hívott meg egy csomó embert. De még előtte... hirtelen kaptam egy értesítést fácsén, hogy menjek át a 18-asba, van valami a liftben. Átmentem, hívtam a liftet, megérkezett, kinyílt az ajtó, és mi fogadott?
Alfrédó pizzériája. Mondjuk valódi pizzájuk nem volt, de azért egy jót röhögtem. :) Szóval visszatértemben Spela szólt h. két busz van, a 22:25-ös, meg a 22:50-es, találjam ki, melyikkel szeretnék menni az éjfélkor kezdődő koncertre. Én a 11-essel akartam, de Karolina rádumált, hogy menjek a 22:25-össel, úgyhogy felírtam fácsén a csopifalra, hogy azzal megyek, aki akar csatlakozzon. Semmi válasz, és mivel 10-kor tettem ki, hogy 30 perc múlva indulok, biztos voltam benne, hogy max 2-3 ember lesz ott. Ehhez képest vagy 20-30-an vártak a buszmegállóban mikor megérkeztem, ejj. :)
Szóval ma elmentünk egy koncertre, előtte beültünk egy kávézóba, ahol nem ettem/ittam semmit, 12-re pedig beestünk a helyre. Legutóbb koncerten a pesti WASPon voltam dec elején. Nem is igen tűnődtem, hogy mit vegyek fel, Wacken póló, nyaklánc... mikor odaértünk, akkor tűnt csak fel, hogy... hát szóval a közönség nem igen a metalos fajta. Egy nagy bár volt ez, rengeteg székkel, ülőhellyel meg egy pici táncparkettel. Horrorárak, nem fogyasztottam semmit. A zene meg...
Szóval szar volt. Eléggé. Férfiének, nőiének, szinti, dob, basszus, 2 gitár. Gyönyörű gitárok, effektpad hegyek, és a színpad tele metalossal. A férfi énekes, meg az összes gitáros, basszer, mind mind baromi hosszú hajú, fülbevalós, szakállas csávók feketében, lazán beszállhatnának az Evergreybe, vagy az Amon Amarthba... de csalódnom kellett, a muzsikájuk nagyon nem metal volt. Hanem funky. De tudod, az a lakodalmas fosfánki, csapatjuk a gitárral az örszvindendfályört amolyan háromakkordos módon, undorító. Ráadásul olyan figuráktól, akiktől minimum Bodom szintű brutalitást vársz, annyira undorítóan pózer volt, hogy fájt. Az énekes ráadásul erősen igyekezett melegnek tűnni...sikerült. Persze a dolog miértje a zenekar két vezérében rejlik, egy házaspárban, a komolyarcú, szöszi énekescsajban, meg a burgerkingek Ernőjének fizikai manifesztációjának tekinthető szintisben volt keresendő dehát akkor is. Az első 20-30 perc maga volt a fánkihorror, azt hittem meghalok. Persze rajtam kívül mindenki tombolt, csápolt, egyedül Dimitrisnek mertem megmondani, hogy én mindjárt meghalok, ez annyira szar, ő megnyugtatott, hogy igazam van. A szkeptikusok társaságához Morten is csatlakozott, ő csak lazán lebuzizta az egész pereputtyot zenészestől, muzsikástól. Jól tette.
Persze a dolgok aztán megszépültek. A második 25 perben a 90-es évek összes discoslágerét eltolták, Spicegirls, BSB, Mr. Vain, What Is Love két gitárral mindenféle gitárhang nélkül, mókás volt nem kicsit, tanszékileg akkorát tomboltunk volna, mint ide Lacháza de ezt még így is élveztük. Aztán harminc perc szünet után elérkezett az én időm, rockblokk! Final Countdown, Livin On a Prayer, Kashmir, Aces High, I Was Made For Lovin' You, Jump, majd egy Holy Diveres zárás, ez kérem a mennyország! Heidivel toltunk is veszett léggitár/légbillentyű párbajt, mondtam is Dimitrisnek h. mostantól akár haza is mehetek. De nem kellett, a vég sem volt oly szörnyű, hirtelen a Holy Diverből átváltottak Katy Perry Hot'n Coldjába, de itt egy kis torzító már maradt, szóval nem fájt a végeredmény, bár az ezt követő Badrománsz adaptáció igen gagyi lett. A végén egy kis dévidgetta, bep, Barbarasztrélyzand ( minimálgitár, a szintis fején látszott, hogy ejakulál...) zárás pedig a Rebel Yell Billy Idoltól. Szóval volt itt minden, mint a búcsúban, az biztos h. legközelebb kajak metal buliba akarok menni (mondjuk jövő szombaton Teresbetonira... akik szintén szarok, de legalább hevimetálosok) de tény h. ezek a srácok igencsak nem votlak metalarcok... nem értem akkor miért öltöztek annak. ezt amúgy utálom a rokkerekben... na jó úgy in general eléggé nem kedvelem a rokkereket, és azért sem, mert ismernek két metallica kazit aztán már befeszítenek, mintha ők szarták volna a hárlidévidszont, hosszúhaj, bőrjakó meg ilyenek... fujj. A pénzt amit elbagóznak meg kárpátalja pólóznak fordítanák Manowar koncertlátogatásra... Mindegy, rövid kitérőt láttunkhallottunk.
Buli után irány haza, tömött busz, nehézségek, most meg tollasbál, holnap vár a suli, és egy szomorú bejegyzés, ugyanis ma elköszöntünk Heiditől és Mortentől.
Kis kompenzálás a mai borzalmnakhoz:
És mert egy kúlendögengösszes után egy nem elég:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése