Tegnap megkaptam az akkredet MORra! Juhú! :)I Ez igen örömteli dolog. Már csak a Wackent, meg a Sweden Rockot kéne intézni, ezt ma, azaz csütörtökön meg is teszem. Kell majd kicsit rockújságírni, meg sokat tanulni.
Nem úgy, mint a mai. De visszatérve, valahogy eszembe jutott így a nyár, a fesztiválok, a bulik, hát hmm. Őszinte leszek, nem hiányoznak a rockfesztiválok. Mármint persze, a Wacken, meg Mor, Sweden Rock király, de mondjuk a rokkmaraton, pafe, fezen, a sok vidéki agyatlan rokker aki nem tudja mi a különbség a Slayer meg a Megadeth között... meg ahogy rájöttem igazából az egész régi otthoni életem nem hiányzik. Persze, pár dolog igen. A barátok, ilyesmi. De ha most rágondolok, annyira borzasztóan üres, és sivár volt az életem mielőtt kijöttem. Mit csináltam? Tanultam, meg rockújságírtam. Itt meg végre élek, emberek közt vagyok, mozgok, szabad vagyok, barátkozok, bulizok. Is. Ha nem jövök ki, most írnám a szakdogát, igyekeznék bekerülni valami céghez, élnék egyedül a sulitól napi 2 óra BKVra, nem lennének új arcok, új ismerősök, barátok, csak a szürke Budapest, meg a várakozás, hogy egy nap majd történik valami csoda, és az életem hangyafasznyival is érdekesebb lesz, mint mondjuk Harold Crické (a film kezdetén).
(Haver, ez a film remek! :D Mármint az alapsztori. De a végeredmény is tetszett. Will Ferrel zseniális.)
Jajj ez az Erasmus, ez a cserefélév egy mentőkötél volt! Félek hazamenni. Félek, hogy utána ugyanolyan szürke és értelmetlen lesz az élet, mint eddig volt,és azok után, hogy végre igazán lehettem valaki, és élhettem, ahogy élnie kéne az embernek, még rosszabb lesz elviselni. Szóval szeptemberig újabb nagy célt kell megfogalmazni, és megvalósítani később, ez a legfontosabb. Miért? Mert "I want to live before I die..."
Persze ingyen semmi nincs. Eddig tartott a buli, itt a vizsgaidőszak. Jövő héten összvissz 2 órám lesz, a maradék időben itthon kell tanulni. És nem is csináltam ma sem mást. Ettem ebédet a menzán, hamburgert kivételesen, mert a default kaja nagyon vacak volt. Amúgy most választások lesznek, politikusok flangálnak mindenfele, ma is volt egy csomó stand az egyetemen, csákók cukrot, meg szórólapot osztogattak... Odamentem egyikhez, megkérdeztem mi ez? Kiderült, hogy ő képviselő, és mivel választások lesznek, oda lehet hozzájuk menni, beszélgetni velük. Kifogtam a legnagyobb pártból egy csávót, jobbos párt. Kaptam tőle csokit. Ez a legfontosabb. Ebéd alatt az aulában szapulták egymást a pártok, én meg hallgathattam, egy mukkot nem értettem, de a finnek nagyon figyeltek. Én meg nagyon ettem. Jól van ez így.
A másik, hogy ma jött a suliba egy cég, az Anritsu. Hoztak spektrumanalizátorokat, rádióadókat, vektoranalizátorokat, és termékbemutatót tartottak. Ők a piacon a legnagyobb gyártó, a Rohde & Schwarz riválisai, a csávó nagyon megmutogatta, hogy mivel mit, mennyire lehet mérni (48Ghz-ig felment a spektrumanalizátor, az azért nem gyenge, a vektor analizátor meg mind a 4 S értéket beméri/kiszámolja úgy, hogy nem kell semmit sem dugdosnod, meg átkötnöd, a kábeleket nem kell cserélgetni). Érdekes volt, szakmai volt, de nem tudom mi értelme volt, most nyilván nem fogok venni egy vektor analizátort, vagy egy adóállomást. Pénzem sincs annyi milla, meg a repcsin is hogyan vinném már haza...
Ezt leszámítva egész nap tanultam. Hazudok. Elmentem síelni. 1 órácskát. Muszáj volt, kellett a mozgás, tettem egy kört a tó körül, remek volt. Amúgy tanultam. Vizsga jövő csüt, déltől, még nem tudni kell-e regelni, meg, hogy hol lesz. Nem haladok elég jól az anyaggal, bár a mai nap egész rendben volt a progressz.
Viszont. Ma van Renato búcsúbulija. Ő egy olasz srác, látásból ismerem. A szomszédba Giuseppe csinált neki egy búcsú bulit, az összes barátom ott volt, meg meg volt hívva... kivéve én. Mondjuk tökre nem tudtam volna menni, tanulnom kell, de hát csak szar úgy tanulni, hogy az összes haverod melletted bulizik, meg jókedvű. Eléggé mérges, meg szomorkás voltam emiatt. Pláne, hogy ha kb. mindenki ismer (kivéve pont a srácot akit búcsúztatnak hehe) akkor legalább átköszönnének. Mindegy, teljesen le is mondtam a dologról, hagytam a francba. Mígnem...
Csöngettek. Ejj. Nem túl mácsó kék mackóalsómbanfelsőmben kislattyogok, óvatosan ajtót nyitok. Látok egy srácot, olasz, csoporttársam, pár órát együtt hallgatunk. Vigyorog, látszik, hogy a józanságot messze hagyta már. Nem vagyok biztos benne, hogy észrevette, hogy kinyitottam az ajtót. Ám ekkor meglátom, hogy nem ő a lényeg az ajtóban, az egyik portugál lány csöngetett (méghozzá a dögösebb #4), elkapta a karomat, lecseszett, hogy miért ülök otthon, amikor buli van, kiráncigált a folyosóra, a buliba (na mentem én magamtól is...), majd csapta is be az ajtómat... amit az utolsó pillanatban sikerült elkapnom, majd kizártam magam. Vagy inkább ő engem. Megígértem, hogy 1 perc és jövök, magamhoz veszem a kulcsomat. Megtettem, ruhaváltás, sörkinyit, irány a szomszéd. Rosszul gondoltam, nincs is itt minden haverom, sőt csak pár ismerős, de hát nem baj, elkezdtem dumálni Eglével, meg egy sráccal akit nem tudom hol láttam már korábban, kiderült, rögtön mondták, hogy jókor jöttem, épp indulnak a városba bulizni. Na hát basszus... nem mentem. Mármint persze, marha jó lett volna ismét berúgni, és a városban félig idegen arcokkal együtt duhajkodni, meg énekelni... de nem tettem. Tanulnom kellett. Abban a 10 percben amíg ott voltam beszélgettem, megittam a sörömet, stb stb, de utána sajnos maradnom kellett. Egy kicsit társalogtam a tegnapi bejegyzésből ismert szlovák lánnyal #5, kiderült, hogy lemaradtam Renato vetkőzéséről (na ezt nem bánom), és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk úszni... na sajnos nem együtt, hanem majd véletlenülotttalálkozósan. Remélem jön a finn sráca is, szeretném, ha megint nem a szaunában égnék leginkább. Mondjuk ez még a srác nélkül is összejöhet. :S
Kicsit dumáltam Joachimmal miután mindenki ment, ő holnap vizsgázik, aztán visszajöttem, tanultam, most meg lefekvés. Hát, ez egy ilyen nap volt. De azért basszus, ilyen odahaza azért durván nincs, hogy két ennyire durván csinos csajszi, mint #4 és #5 egyáltalán szóba áll egy magamfajta kockával. Nemhogy, hívják a buliba, még kicsöngetik a gép elöl. Max erotikus fantáziáimban. Pláne, hogy #4-el emlékeim szerint még talán soha nem is beszéltem, bár ez nem túl megbízható tény, lévén, hogy pl. a sitsit party óta is sok ember nagyon barátságosan tekint felém, úgy, hogy emlékeim szerint még soha nem beszéltünk. Sőt, valaki még fácsén is bejelölt, akit én még soha nem láttam. Elvileg. Nah, buli majd hétvégén lesz. Talán. Addig meg tanulás. Meg utána is. De mit ne mondjak, az alábbi nóta eléggé kifejezte esti gondolataimat... főleg a "you smell so fucking good..." rész.
2011. március 31., csütörtök
2011. március 30., szerda
And Now For Something Completely Different:
A black/death metal nyelve a német. Esküszöm. Semmi nem szól annyira gonoszul, mint ha valaki németül hörög. Na nem a Rammsteinre gondolok, de most egy Apokalyptischen Reiter (ami szintén nem black/death) a kemény témáknál de keményen, pattogósan recseg! Vagy az Equilibrium Blut In Augenje? Vagy mondjuk az Endstille dalai? Nem ám a norvég nyelv, hát ugye. Vigernes elmehet a csudiba.
Nah, ez nem tudom miért kellett, csak eszembe jutott. Pár apró gondolat, furcsaság. Egy. Tegnap volt egy előadás, a finn politikáról angolul. Nem mentem el. Ki a francot érdekel? Most hülye politikusokból van elég odahaza is. Nade. Meghívtak 3 pártból három arcot, ők vitáztak egymással, meg a hallhatókkal. Meg se fordult a fejembe, hogy elnézzek, de Edgár elment. Vagy 20 ember volt kíváncsi a három idegszottyantra. Volt valaki a helyi zöld pártból, volt valami szélsőjobbos csóka, meg valami balos fazon. Állítása szerint mindhárom úgy nézett ki, mint valami diliházból szabadult idegroncs, és úgy is viselkedtek! Nade! Edgár mesélte, hogy a balos csóka elkezdett pampogni, hogy jajj de rossz, hogy Európában mindenhol erősödnek a szélsőségek, egyre több az olyan náci ország, mint Lengyelország, és MAGYARORSZÁG! (Na nem szóról szóra így mondta gondolom, de lényege ez volt. Hogy szerinte Mo. náci ország...) Na hát azért csókolom. Amikor ezt meghallottam egy másodpercre megállt bennem a gondolat, hogy csak el kellett volna mennem, aztán amikor ezt a marhaságot meghallom kissé helyretennem a hallhatóan nem teljesen beszámítható bolondbácsit. Hát heló. Oké, itt a Finneknél mindenki nagyon demokrata, ez tök jó, de ilyen egetverő marhaságot akkor se mondjon senki, ha politikus. Az elmúlt 10 évből odahaza 8-ban balos kormány volt, ez a náci ország? Vagy mert a négert négernek hívjuk, a buzit buzinak, és -noha ez még nem teljesen legális- nem általunk kijelenteni, hogy a cigány inkább lop, bűnözik, meg gyilkol, mint tisztességesen pénzt keres? Hát álljon meg a táncos menet, értem én, hogy itt északon nem tudják mi a dörgés, de tessék megnyitni a határokat a nyugatra szívesen érkező romák felé (hisz itt "Uriasan meg lehet élni a segélyből"), aztán utána tessék pampogni. Szóval a lényeg a lényeg, itt is bolondok a politikusok. (Mondjuk itt nincs akkora pereputty körülöttük, valamikor itt volt a suliban a köztársasági elnök/miniszterelnök aztán nem volt sok autó, meg díszkíséret, pár őrrel ott ettek a menzán, meg ott sétáltak beszéltek az emberek között.
And now for something completely different:
Még mindig politika. Vagy valami olyasmi. Tegnap mindenki megvadult, és bulit szervezett. Áprilisban lesz itt mexikói party, török party, japán party... ééééés: Csehszlovák party! :D Juhú! Már a neve is remek! Remélem nem fognak majd bántani, majd nem fogok a nyelvtörvényről beszélgetni velük, ezt megígérem. Beígérték, hogy a 70-es 80-as évek csehszlovák köbnyűzenei slágereit hallgathatjuk, és visszavisznek minket kicsit a komcsi érába, meg abba, hogy az de szar volt. Lesz egy kis szovjetellenes beütése a dolognak állítólag. Meg is hívtam sebtiben az orosz lányokat. :) De most érted, egy 70-es 80-es éveket idéző csehszlovák buliba otthon akkor se mennél el, ha fizetnének érte, kíváncsi leszek erre, remélem lesz sztrapacska meg gambrinus, meg hát a szoci fíling kissé a hazai életérzést is visszahozza majd. Amúgy a tradicionálisan szlovák dolgokat nehéz lesz megmutogatni... van ugye az a jópofa vicc is erről, hogy:
"Tábla egy szlovák könyvesbolt kirakatában: "Sajnálattal közöljük, hogy a szlovák történelemkönyv elfogyott. De kérésére SMS-ben elküldjük önnek."
Nah, de nem leszek gonosz, nagyon aranyos itt minden cseh, meg szlovák ember, nagyon szeretem őket, tuti jó lesz. :)
And now for something completely different:
Tegnap megkérdezte Edgár, hogy mi van köztem, meg Eglé között. Nem értettem. Mármint értettem, de nem vágtam, hogy miért kérdez ilyent. Hát nem ismer? Miért lenne köztem és bármiféle lány között bármi is. Azt mondta, hogy "Ugye bár itt a villamosmérnökök elég ügyesek a litván lányok felszedésében..." Na most ebben az egy mondatban csak 3 valótlan állítás volt, egyrészt ő fizikus, tehát itt csak egy darab villamosmérnök van, nincs királyi többes. Másrészt, noha igen jóban próbál lenni vele, végül csak nem jött össze Laurával, ahogy én sem jöttem össze senkivel. Na nem mintha annyira ellenkeznék ezen hölgy kapcsán, de hát noh. Bár annyira nem épp az én ízlésem a külleme, azért egész takaros menyecske, csak hát nagyon mélyen hívő kérem tisztelettel, szóval kavarás nem lehet, komoly dolog meg Erasmusból nem sül ki, úgyhogy nemnem. Ráadásul meg minek kezdene velem, ahogy észrevettem a lányoknál ez ilyen kritikus pont. De legalább felvetült valakiben, hogy köztem és egy csaj közt van valami, ilyen 2008 nyara óta nem volt. Mármint köztem, meg lány között valami. Az, hogy valakiben ilyen felvetült volna... olyan meg kb 2003 óta. Mondjuk ahhoz képest, hogy Erasmuson vagyok, ami elvileg arról szól, hogy annyit szexelsz mindenféle külföldi ismeretlenekkel, hogy 1.5 hónap után meghalsz végkimerülésben, (vagy szifiliszben, vagy mindkettőben) ez még mindig egy szánalomköbdíjas produkció. Gratulálok!
And now for something completely different:
THE LARCH
And now for something completely different:
Ma tanultam. Na jó. Terveztem. Szerettem volna. Akartam. Nem nagyon ment. Uncsi.
"-Fel kéne nőni kisfiam, nem lesz ennek jó vége! Mindig csak a hülyeségen jár az eszed, aztán dolgozni ki fog, he?"
Holnap is majd tanulok. Haladgatok lassan, okoskán szépen, kissé döcögünk, mint a pannon puma, de idővel jó lesz ez. Talán. Bementem ma órára, de elmaradt. Nem tudom miért. Nem mertem megkérdezni a tanár urat, ha múltkor bent lettem volna a múltkor, biztosan tudtam volna, hogy ma nem lesz. De nem voltam bent. Mert órán voltam. Épp. Egy másikon. Néha nem tudok egyszerre két helyen lenni, bár párszor már sikerült. Megsúgom, sokat kell inni hozzá.
And now for something completely different:
Ma azért elmentem úszni. Edgár elvitt. Nem hittem volna, el is mentem síelni. Mivel nagyon kell tanulni, csak egy rövidet... ittam előtte. Na jó, csak viccelek, csak egy rövidet... akartam síelni. Körbe a tavon. De mikor épp a tó túloldalán voltam, hívott, hogy megyek-é úszni? Hát mondomneki, hát megyek-é. Oszt uccuneki, meglódultam, egyik lábam itt, másik ott, visszaszaldok a jégmezőn. Nem vót olyan nehéz, a megiramodást a rádiórokkpiszteffi támogatta, ugyanis Destrucitont, meg Sodomot játszottak, arra lehet futni. Meg rombolni. Meg szo... mindegy.
Úsztam 38 hosszt. a nagymedencébe. Jól esett. Jó volt. Gyorsan úszok. Mellben. Jó, hogy nem fordítva: "egy mellen úszok gyorsba". Szerintem medencében jó úszni. Egy mellen nem igen lehet, csak max ha medencében van. A mell. De minek úsznék egy mellen? Egy medencében? Jajj, micsoda butaság lett ebből is.
Szóval megint. Ma voltam uszodában. Jó volt, egészséges volt, jól esett, sajnos ránkzárták az uszodát, ezért nem úsztam 50 hosszt, csak 38-at. De Edgár megdícsért, hogy ejjdejól úszok, és tényleg. Kár, hogy meg nem látszik rajtam. Érted, járhatok heti négyszer úszni 2.5 kilómétert, meg síelhetek heti háromszor 15 kilométert, rajtam egy deka izom nem lesz. Vannak ilyen izzadásgátló zselék, szerintem az én testem egy ilyen izomnövekedésgátló zselés valami. Edgár mondta egyek kokszot, meg gyúrjak rá, oszt én leszek a Vasmacsó.
De nem akarok. Nem érzem helyesnek. Na de miért is került ez szóba? Hát véletlenül az usziban belebotlottam a félig indiai félig szlovák, erősen csinos Katkába, és... hát sikerült egy olyan remek kis beszélgetést lenyomnom vele, hogy kb. ahhoz a fajta égéshez, amit közben éreztem, lópikula nem volt az, amit utána a szaunában kaptam mikor a perverz vén finnek felnyomták 100 fok fölé a hőmérsékletet, és Edgár sikítva menekült ki... de erről később. De hát nah. Nehéz aranyosnak, meg jópofának lenni, ha a hölgy éppen egy nálam háromszor szélesebb, és kb 6.75-ször izmosabb finn anyaszomorítóval van, és próbálnak... hát dűlőre jutni egymással. Vagy valami ilyesmit. Szóval az itt a baj, hogy a csajoknak alapvetően férfi kell. Én meg minden vagyok, csak férfi nem. Annyi a férfiasság bennem, mint a Hello Kittyben.
Amúgy tudod mit eszik reggelire Hello Kitty?
Hello Kifflyt.
Szóval nem vagyok testes, nem nő izmom, borostám, hullik a hajam, én egy bohóc vagyok. Ami tök jó, mert azt mindenki bírja, de a lányoknak férfi kell. Nem egy bohóc. Na majd egyszer az is leszek.
And now for something completely different:
Szóval égés. Bementünk Edgárral szaunázni, volt bent két finn csákó. Pakolgatják a vizet, nem úgy oktondi módon, csínján, de azért nem volt hideg. Feltöltik a vödröt, majd kimentek egy picit. Előtte Edgár tolt egy lazadumát: "Nem érzek forróságot, valahogy most a meleg nem igazán fog meg." Na, visszajön a két csákó, abban a 20 másodpercben amíg kint voltak én két lapáttal tettem a szaunára. Rámnéz a faszi, 51-61 év körüli lokálhíró: Tehet-e rá vizet? Hát, nah, nem volt hideg, de most hát ha akar, egyet még kibírunk. Uccu neki, 3 lapáttal rá vág, majd 5-10 másodperc szünet után még egyel. A laza 75-80 fokról így sikeresen feltornázta a hőmérsékletet 80-90 fokra, jól is esett, de ihaj, nem az, hogy égette a számat, a tüdőmet, meg mindenemet a levegő ha lélegeztem, de már a fülcimpám, meg combom is elkezdett égni, meg viszketni. Edgár egy fájdalmas "Áhhh" mellett le is lécelt, de hát gondoltam a vén kujoncnak nem adom meg az örömöt, hogy kifüstöl, engem azért nem faragtak olyan fából, maradtam. Na, csávókám laza mozdulattal ráküldött még négy(!) lapátnyi vizet a kövekre, így a hőmérsékletet sikeresen háromjegyűvé tornázta. Biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálta, mert jól esett neki, arcoskodni akart, tudod ha a srácok bármit is csinálnak, cselindzs van. Na most ha pár srác bemegy a szaunába, rögtön verseny van, ki bírja meddig. A szauna háború. Na most pár percig férfiasan bent voltam, ne nézzen gyávának, de aztán én is elsomfordáltam, egyrészt zárt az uszoda, és kellett menni haza, másrészt meg a bőröm minden pontja fájt, viszketett, égett. Még szerencsétlen férfiasságom is, komolyan, a Taxidermia elején látható képkockákhoz lehet hasonlítani a történet, azért ez nem volt gyenge. Persze, mint már mondtam, nem ez volt a nap égése. Mondjuk kemény, hogy másfél hónapja egy ilyen kaland során tuti megállt volna a szívem, fejlődök.
Mit is mondhatnék végezetül?
-Now for something completely different.
2011. március 29., kedd
Volt, nincs.
Ellopták a bringámat.
Ma semmi nem történt, tanultam. Kicsit kevesebbet, mint terveztem, de azért haladgattam, du egy órácskára kimentem síelni, este pedig elmentünk Dagmar szülinapját megünnepelni a Hevimestába. Nem volt rossz, sokan voltunk, pár sráccal beszélgettünk politikáról, ilyesmiről, érdekes volt. Illetve fellépett 3 srác, akik eljátszottak 3 számot, pár akkordos alter rock valamit, de mondtam, hogy ha a jövőben kell énekes, szóljanak. Ahhoz képest h. 3 hónapja ismerik egymást, egész ügyesek voltak.
Na és mikor akartam hazajönni, észrevettem, hogy... hogy nincs meg a bringám. Pedig lezártam, de ellopták. Nem tudom hogy hívják azokat a fém merevítőket amik a kerékben vannak, ahhoz lakatoltam oda a bringatárolót, valszínű eltörték a merevítőt, és úgy lopták el. Valami mást kellett volna lelakatolni. Vagy még inkább máshová leparkolni a bringát. Nem szeretem a belvárosban klub elé, túl nyilvánvaló. Ha meg eldugod akkor meg lehet annyira nem szembetűnő, de ha véletlen valaki rátalál, könnyebb észrevétlenül elvinni. Szóval nem tudom mit csináljak. Van még buszkártyám(épp nem volt nálam...)buszozhatok... de nem akarok. De lehet fogok. Most nem akarok havonta bringát venni. Így is vészesen fogy a pénzem, brutális repül ki a kezeim közül. Holnap elmegyek az Alppi storeba, ha látok valami bringát... bármilyen vacakot 20 eurónál olcsóbbért, elviszem. Azt hiszem. Pedig már kezdtem megkedvelni az enyémet.
Basszus!
UPDATE:
Ez most nem ide tartozik, de ránéztem a statisztikákra, egész hihetetlen, de tegnap 170 olvasása volt a blognak. A forgalmat javarészt a gúgl intézte, valahogy a régi közvéleménykutatást kidobta sok embernek, vagy én nem tudom, minden esetre ez a blog történetében rekord, köszönöm mindenkinek. Amúgy az elmúlt hónapban a napi átlag 20 és 50 olvasás/oldalbetöltés közt van. Ja, és köszönöm Hászinak a vicces keresési szót amivel a blogra talált... :D
Ma semmi nem történt, tanultam. Kicsit kevesebbet, mint terveztem, de azért haladgattam, du egy órácskára kimentem síelni, este pedig elmentünk Dagmar szülinapját megünnepelni a Hevimestába. Nem volt rossz, sokan voltunk, pár sráccal beszélgettünk politikáról, ilyesmiről, érdekes volt. Illetve fellépett 3 srác, akik eljátszottak 3 számot, pár akkordos alter rock valamit, de mondtam, hogy ha a jövőben kell énekes, szóljanak. Ahhoz képest h. 3 hónapja ismerik egymást, egész ügyesek voltak.
Na és mikor akartam hazajönni, észrevettem, hogy... hogy nincs meg a bringám. Pedig lezártam, de ellopták. Nem tudom hogy hívják azokat a fém merevítőket amik a kerékben vannak, ahhoz lakatoltam oda a bringatárolót, valszínű eltörték a merevítőt, és úgy lopták el. Valami mást kellett volna lelakatolni. Vagy még inkább máshová leparkolni a bringát. Nem szeretem a belvárosban klub elé, túl nyilvánvaló. Ha meg eldugod akkor meg lehet annyira nem szembetűnő, de ha véletlen valaki rátalál, könnyebb észrevétlenül elvinni. Szóval nem tudom mit csináljak. Van még buszkártyám(épp nem volt nálam...)buszozhatok... de nem akarok. De lehet fogok. Most nem akarok havonta bringát venni. Így is vészesen fogy a pénzem, brutális repül ki a kezeim közül. Holnap elmegyek az Alppi storeba, ha látok valami bringát... bármilyen vacakot 20 eurónál olcsóbbért, elviszem. Azt hiszem. Pedig már kezdtem megkedvelni az enyémet.
Basszus!
UPDATE:
Ez most nem ide tartozik, de ránéztem a statisztikákra, egész hihetetlen, de tegnap 170 olvasása volt a blognak. A forgalmat javarészt a gúgl intézte, valahogy a régi közvéleménykutatást kidobta sok embernek, vagy én nem tudom, minden esetre ez a blog történetében rekord, köszönöm mindenkinek. Amúgy az elmúlt hónapban a napi átlag 20 és 50 olvasás/oldalbetöltés közt van. Ja, és köszönöm Hászinak a vicces keresési szót amivel a blogra talált... :D
2011. március 28., hétfő
Amerika nyeri...
a háborút.
Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.
Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.
Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.
Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.
Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.
Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D
Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.
Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.
Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.
Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.
Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.
Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D
2011. március 27., vasárnap
Sitsit party
Noha azt mondtam, hogy nem részletezem, mégis álljon itt egy kis beszámoló a péntek estéről.
Péntek este tartották meg a sitsit partyt. ESN szervezés, egy az egyetemtől nem messze lévő házban gyülekeztünk 55-en. Jelmezes buli volt, szerettem volna a Doppler effektus lenni, de se időm se lehetőségem nem volt sajnos. :( Maradtam Magnum. 15 eurót kellett előzetesen befizetni, ami ilyen átalánydíj volt, ezért cserébe ehettél-ihattál... na majd erről később.
Volt egy ülésrend, így új arcokkal ismerkedhettél, és nagyon egyszerű a lényeg. Volt egy daloskönyvünk kb 65-70 nótával, mindig valaki felállt, és bemondta a nevét, minek öltözött be (annak kellett beöltözni, ami szerettél volna kiskorodban felnőttként),és, hogy melyik dalt énekeljük el. Minden dal után inni kellett, először jobbra koccintasz, aztán balra, majd szembe, és iszol. 3 pohár volt, egy két decis a bornak, egy két decis a víznek, meg egy négy centis a vodkának. Ha elfogyott a pia a pohárból, előbb-utóbb hoztak, és újra töltöttek. Így ment négy órán át, közben lehetett enni is, én csirkét rendeltem előzetesen. Mókás volt. Eleinte nem tűnt vészesnek a dolog, az ESN-es lánykák fel-felálltak, kívántak dalt, énekeltünk, ittunk. Mondjuk miután megittam az első vodkát húzóra rájöttem, hogy itt nem azonnal töltődnek újra a poharak, egyszerre semmit nem iszunk meg húzóra. Hacsak...
Szóval fogyogattak az italok, vettem csirkét, botrányos kicsike 1 szem csirkemellecskét lehetett falatozni 2 kis szelete kenyérrel, meg krumplival, salátával. Ha már nem volt limitáció, legalább krumpliból sokat vettem, hisz sok szeszhez sok kaja kell, és a szesz nem volt kevés, vagy 20 dalt elénekeltünk, ami 20 ivás... na de számoljunk egy kicsit:
Elfogyaszthattam legalább 4-5 4 centis vodkát, 2-3 2 decis bort. PErsze mindkettő nagyon kerítésszaggató, nagyon olcsó fajta volt, de hát ejj. És itt jön a csúnya rész. Ugyanis egy idő után berobbant az "Avalanche" effektus, szesz szeszt szül, és nem lehetett megáéllni. Úgyhogy a vodkákat nem úgy ittam már, hogy amikor jól esik, hanem amikor látom, hogy a környéken jár a vodkáslány, gyorsan lehúzni, és kérni még-még. Hasonlóképp, ha megkérdezték, hogy fehér, vagy vörös bort kérsz, nem az a válasz, hogy fehéret. (vagy vöröset), hanem amivel először kínálnak arra rávágod, hogy olyant, és mire 20-30 másodperc múlva megérkezik a másik fajta bor, addigra az első már kiiszod. Na most így sikerült eléggé megszaporítani az elfogyasztott mennyiséget 5-6 pohár borra. De a csúnya dolog nem itt jön, hanem az este végére csak kiürült minden pohár ( no persze a víznek fent tartottba is inkább bort kértem, hát heló), úgyhogy jó magyar szokás szerint elkezdtem tarhálni a körülöttem ülöktől, akik készségesen adtak kb. 2 pohár bort. Sőt. A biztonság kedvéért vittem 3 üveg sört a bulira, amit sikerült elfogyasztani. Sorrend nem számított, ittál amit találtál, és igen, a sitsit party erről szól. Igyál minél többet, meg énekelj. Jó is volt ez így, a fent leírt alkoholmennyiség elfogyasztása után igencsak mosolygtam. Mondjuk arra ügyeltem, egyek is mellé, amikor bejelentették, hogy maradt még egy kis kaja, aki az kapja marja, azonnal felugrottam, és rohantam a kajához. Senki más. Ááá nem volt gáz...:) Viszont kivettem még 2 csirkét, meg agyonpúpoztam krumplival a tálkát, hiába az evés megsokszorozza az iváskorlátot.
Amúgy nem tudom mond-e valakinek bármit az, hogy felező. Ugye tanszékileg ott voltunk, ott volt utoljára ilyen, hogy előre fizetett összegért annyit ettél-ittál amennyit akartál, akkor annyira sikerült elcsúnyulnunk, hogy éjfélre már kivágtak minket a koliból, hiába, ha előre fizetett pénzért korlátlanul csinálhatsz valamit, akkor mi nem ismerünk határt. Ezen az estén sem volt.
De nem lett volna az igazi az egész ha... szóval a fent leírt nedűk elfogyasztása után még egy kis pálinkát is sikerült legurítani. Ugyanis volt 4 magyar a buliban. Józsi, Márti, és Fabio barátnője, akiről nem tudtam, hogy magyar, ezért amikor Józsi beszélt vele, mondtam a srácnak, hogy hajrá, szedje össze... ááá nem volt kellemetlen amikor utána megszólított a lány magyarul... :D Szóval Márti megkínált pálinkával, állítólag semelyik más náció tagjai nem szeretik a pálinkát, hát annyira mondjuk én sem. :D Amúgy kemény, hogy 2 ESNes srácnak is magyar barátnője van... pláne, hogy ESNes srácból amúgy sincs sok. Amúgy Márti apácának öltözött be... és hát mondanom sem kell, ezzel kb az összes srácot a falhoz (vagy inkább máshoz) állította. Akárkivel beszéltem az este során, mindenki azt kérdezte, hogy ismerem-e a magyar lányt, ő itt a legdögösebb, és, hogy jujjderágerjedtek. Hát hiába nah, Peter Steele óta tudjuk, hogy az apácák vonzzák a férfiakat.
A sitsit rész során nekem eléggé tetszett egy kissé beteg (patológus akar lenni, de fél a vértől, ezért pszichológus lesz, hát nah...) finn csajszi, aki velem szemben ült. Elkezdtünk dumálni, vagy 2-2.5 órán át fűztem, csiccsentegetett befelé rendesen, többször kínáltam a saját vodkámból is, szóval alakult a dolog... aztán egyszer fel akart állni, elesett,neki a mögötte ülőnek... aki valami német arc volt, soha nem találkoztak korábban, de a srác gyorsan lesmárolta a csajt, a csaj meg viszonozta a dolgot, így végül sikeresen megpuhítottam egy lányt... valaki másnak. Hát hurrá. Mondjuk nagyot nem vesztettem, a csaj egész éjjel smsezett, lehet van valami fiúka odahaza is.
10től beindult a buli, szaunáztunk egyet Michaellel, sok minden másra meg nem emlékszem, csak, hogy marha jól éreztem magam, ez volt az eddigi legjobb buli. Valami rémlik, hogy mintha egyszer kimentem volna a szabadba (de minek???), Michael megpróbált smárolni Mártival (de csak szájrapuszi lett belőle) én meg pörögtem, mint a vadmalac, táncoltunk ezerrel, csak az rémlik, hogy Justin Bieberre is. Meg mintha lett volna Kesha... de ki tudja. Nem igen rémlik, hogy kikkel voltam, vagy mulattam, Dimitris az egyetlen biztos pont, és úgy rémlik, hogy Giuseppe is ott volt, velük, az orosz lányokkal, meg a spanyol(a legcsinosabb, és a legbarátságosabb csajok, szenzációsak!)/portugál/török lányokkal voltam/voltunk/buliztunk. Ez volt az eddigi legjobb itteni buli, baromi jól éreztem magam.
Hazafele rémlik, hogy elindultam Michellel, meg az orosz lányokkal, de a következő kép már az, hogy az erdő közepén éneklem a Stairway To Heavent Dimitrissel, meg az egyik portugál lánnyal. Zseniális! :D Na, hát ilyen volt a péntek, éljen a sitsit party.
Péntek este tartották meg a sitsit partyt. ESN szervezés, egy az egyetemtől nem messze lévő házban gyülekeztünk 55-en. Jelmezes buli volt, szerettem volna a Doppler effektus lenni, de se időm se lehetőségem nem volt sajnos. :( Maradtam Magnum. 15 eurót kellett előzetesen befizetni, ami ilyen átalánydíj volt, ezért cserébe ehettél-ihattál... na majd erről később.
Volt egy ülésrend, így új arcokkal ismerkedhettél, és nagyon egyszerű a lényeg. Volt egy daloskönyvünk kb 65-70 nótával, mindig valaki felállt, és bemondta a nevét, minek öltözött be (annak kellett beöltözni, ami szerettél volna kiskorodban felnőttként),és, hogy melyik dalt énekeljük el. Minden dal után inni kellett, először jobbra koccintasz, aztán balra, majd szembe, és iszol. 3 pohár volt, egy két decis a bornak, egy két decis a víznek, meg egy négy centis a vodkának. Ha elfogyott a pia a pohárból, előbb-utóbb hoztak, és újra töltöttek. Így ment négy órán át, közben lehetett enni is, én csirkét rendeltem előzetesen. Mókás volt. Eleinte nem tűnt vészesnek a dolog, az ESN-es lánykák fel-felálltak, kívántak dalt, énekeltünk, ittunk. Mondjuk miután megittam az első vodkát húzóra rájöttem, hogy itt nem azonnal töltődnek újra a poharak, egyszerre semmit nem iszunk meg húzóra. Hacsak...
Szóval fogyogattak az italok, vettem csirkét, botrányos kicsike 1 szem csirkemellecskét lehetett falatozni 2 kis szelete kenyérrel, meg krumplival, salátával. Ha már nem volt limitáció, legalább krumpliból sokat vettem, hisz sok szeszhez sok kaja kell, és a szesz nem volt kevés, vagy 20 dalt elénekeltünk, ami 20 ivás... na de számoljunk egy kicsit:
Elfogyaszthattam legalább 4-5 4 centis vodkát, 2-3 2 decis bort. PErsze mindkettő nagyon kerítésszaggató, nagyon olcsó fajta volt, de hát ejj. És itt jön a csúnya rész. Ugyanis egy idő után berobbant az "Avalanche" effektus, szesz szeszt szül, és nem lehetett megáéllni. Úgyhogy a vodkákat nem úgy ittam már, hogy amikor jól esik, hanem amikor látom, hogy a környéken jár a vodkáslány, gyorsan lehúzni, és kérni még-még. Hasonlóképp, ha megkérdezték, hogy fehér, vagy vörös bort kérsz, nem az a válasz, hogy fehéret. (vagy vöröset), hanem amivel először kínálnak arra rávágod, hogy olyant, és mire 20-30 másodperc múlva megérkezik a másik fajta bor, addigra az első már kiiszod. Na most így sikerült eléggé megszaporítani az elfogyasztott mennyiséget 5-6 pohár borra. De a csúnya dolog nem itt jön, hanem az este végére csak kiürült minden pohár ( no persze a víznek fent tartottba is inkább bort kértem, hát heló), úgyhogy jó magyar szokás szerint elkezdtem tarhálni a körülöttem ülöktől, akik készségesen adtak kb. 2 pohár bort. Sőt. A biztonság kedvéért vittem 3 üveg sört a bulira, amit sikerült elfogyasztani. Sorrend nem számított, ittál amit találtál, és igen, a sitsit party erről szól. Igyál minél többet, meg énekelj. Jó is volt ez így, a fent leírt alkoholmennyiség elfogyasztása után igencsak mosolygtam. Mondjuk arra ügyeltem, egyek is mellé, amikor bejelentették, hogy maradt még egy kis kaja, aki az kapja marja, azonnal felugrottam, és rohantam a kajához. Senki más. Ááá nem volt gáz...:) Viszont kivettem még 2 csirkét, meg agyonpúpoztam krumplival a tálkát, hiába az evés megsokszorozza az iváskorlátot.
Amúgy nem tudom mond-e valakinek bármit az, hogy felező. Ugye tanszékileg ott voltunk, ott volt utoljára ilyen, hogy előre fizetett összegért annyit ettél-ittál amennyit akartál, akkor annyira sikerült elcsúnyulnunk, hogy éjfélre már kivágtak minket a koliból, hiába, ha előre fizetett pénzért korlátlanul csinálhatsz valamit, akkor mi nem ismerünk határt. Ezen az estén sem volt.
De nem lett volna az igazi az egész ha... szóval a fent leírt nedűk elfogyasztása után még egy kis pálinkát is sikerült legurítani. Ugyanis volt 4 magyar a buliban. Józsi, Márti, és Fabio barátnője, akiről nem tudtam, hogy magyar, ezért amikor Józsi beszélt vele, mondtam a srácnak, hogy hajrá, szedje össze... ááá nem volt kellemetlen amikor utána megszólított a lány magyarul... :D Szóval Márti megkínált pálinkával, állítólag semelyik más náció tagjai nem szeretik a pálinkát, hát annyira mondjuk én sem. :D Amúgy kemény, hogy 2 ESNes srácnak is magyar barátnője van... pláne, hogy ESNes srácból amúgy sincs sok. Amúgy Márti apácának öltözött be... és hát mondanom sem kell, ezzel kb az összes srácot a falhoz (vagy inkább máshoz) állította. Akárkivel beszéltem az este során, mindenki azt kérdezte, hogy ismerem-e a magyar lányt, ő itt a legdögösebb, és, hogy jujjderágerjedtek. Hát hiába nah, Peter Steele óta tudjuk, hogy az apácák vonzzák a férfiakat.
A sitsit rész során nekem eléggé tetszett egy kissé beteg (patológus akar lenni, de fél a vértől, ezért pszichológus lesz, hát nah...) finn csajszi, aki velem szemben ült. Elkezdtünk dumálni, vagy 2-2.5 órán át fűztem, csiccsentegetett befelé rendesen, többször kínáltam a saját vodkámból is, szóval alakult a dolog... aztán egyszer fel akart állni, elesett,neki a mögötte ülőnek... aki valami német arc volt, soha nem találkoztak korábban, de a srác gyorsan lesmárolta a csajt, a csaj meg viszonozta a dolgot, így végül sikeresen megpuhítottam egy lányt... valaki másnak. Hát hurrá. Mondjuk nagyot nem vesztettem, a csaj egész éjjel smsezett, lehet van valami fiúka odahaza is.
10től beindult a buli, szaunáztunk egyet Michaellel, sok minden másra meg nem emlékszem, csak, hogy marha jól éreztem magam, ez volt az eddigi legjobb buli. Valami rémlik, hogy mintha egyszer kimentem volna a szabadba (de minek???), Michael megpróbált smárolni Mártival (de csak szájrapuszi lett belőle) én meg pörögtem, mint a vadmalac, táncoltunk ezerrel, csak az rémlik, hogy Justin Bieberre is. Meg mintha lett volna Kesha... de ki tudja. Nem igen rémlik, hogy kikkel voltam, vagy mulattam, Dimitris az egyetlen biztos pont, és úgy rémlik, hogy Giuseppe is ott volt, velük, az orosz lányokkal, meg a spanyol(a legcsinosabb, és a legbarátságosabb csajok, szenzációsak!)/portugál/török lányokkal voltam/voltunk/buliztunk. Ez volt az eddigi legjobb itteni buli, baromi jól éreztem magam.
Hazafele rémlik, hogy elindultam Michellel, meg az orosz lányokkal, de a következő kép már az, hogy az erdő közepén éneklem a Stairway To Heavent Dimitrissel, meg az egyik portugál lánnyal. Zseniális! :D Na, hát ilyen volt a péntek, éljen a sitsit party.
2011. március 26., szombat
Ital
Ma este sok fogyott, nem is ecsetelném a helyzetet. Lányok mindenhonnan, éneklés, meg az ördög Justin Bieber képében. Nem vicc. A finnek gázok. Legalább 2-szer annyit ittam, mint a finn lányok, aztán menekültek haza, mert azt sem tudták nappal van-e vagy éjszaka, miközben én biztosan tudtam, hogy Thomas Magnum vagyok. A nap többi részében kockultam, éjjel buliztam mediterrán arcokkal. Finnek... azt sem tudják mi az a vodka...
Update: Árghhh. Ez a tegnap este zseniális volt, az eddigi legjobb buli, de ez a ma reggel... Árgh. Na majd még írok róla.
Update: Árghhh. Ez a tegnap este zseniális volt, az eddigi legjobb buli, de ez a ma reggel... Árgh. Na majd még írok róla.
2011. március 24., csütörtök
VHDL
Jajj, tegnap nem írtam bejegyzést!
Elnézést, szerettem volna, de kivételesen olyan álmos lettem éjfélre, hogy lefeküdtem, és csak az ágyban jutott eszembe, hogy ajjajj, elmaradt. De megnyugtatok mindenkit, semmi érdekesről nem maradtunk le, ugyanis semmi érdekes nem történik. Mindjárt itt van április 1-e. Ami azt jelenti, hogy itt az első vizsga. Úgyhogy... TANULOK! Most is majd mindjárt folytatom, nagyon nehéz, van 20 darab 40 oldalas diasor, azt kell bevágni, hát köszi. Az 5-nél járok, ma legalább a 7-et be akarom fejezni, holnap meg a 10-et. Nem egyszerű. De azzal vigasztalom magam, hogy Edgár is vizsgázni fog belőle aznap, de ő aznap még Antennkából is vizsgázni fog, és most sem tanul, hanem a családjával Inariban kirándul. Mondjuk neki 5 kreditet kell összehozni összvissz, nekem meg 20-at. Wáhh.
Tegnap végre valahára leadtam Janinak a kész VHDL fájlomat,, meg házimat, ha Edgár megcsinálja a maga részét, meglesz az etöf procikból. Ma lesz az első olyan buli, amit kockaság miatt kihagyok. French Kiss Party a Karleban... és nem tudok menni. :'( Na nem mintha olyan sok csókot kapnék, ez olyan lesz, mint a hug an engineer day. Nade... Tegnap úsztam 100 hosszt. Juhú! Ma is kéne 50et a nagymedencében, de lehet nem megyek. Mert Carlos meghívott vacsira hozzájuk, és inkább odamegyek.. .de úszni kéne na majd ezt még kitalálom. Na jó igazából nem kéne sehová mennem, itthon kéne ülni és tanulni. De úgy hívtak... az orosz lányok... na jó az egyik. Meg amúgy is, az alpillai srácokkal jól el lehet lenni. Holnap meg farsang, igyekszem majd beöltözni Doppler effektusnak, ha nem jön össze, megint Magnum lesz, jólvanna, itt eléggé limitáltak a lehetőségek ruházkodás terén. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból. De a lényeg de a lényeg...
Az egyik, hogy tegnap megkaptam a promóját az új Avantasia DVDnek, és ANNNYIRA jó, hogy jájjj! Én is ott voltam a bulin, az első sor közepén! Ezen, ezen:
Persze ez szar tecsőminőség, az igazi sokkkkkaljobb. De élőben meg mégjobb volt, de jajj, nagyon oda vagyok meg vissza, hát annyira zseniális!!! Most nézd meg, ez volt életem egyik leggyönyörűbb másfél órája, ez a koncert.
Most nézd meg! Tökélettes!
Nadenade... ez még mindig semmi! Mert... MEGVAN AZ ÚJ SYMFONIA ALBUM!!!!!! JIhááááááááááááááááááááááááááááááá!!! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
És egész egyszerűen nincs időm meghallgatni (A DVDből is még csak 10 percet láttam), de gyorsan átfutottam, és jajj nagyon jó. Erősen eltűnődtem, hogy 8.5 vagy 9 pontot fogok rá adni, egyszerűen zseniális, de lehet annyit nem fog kapni, a végére kissé elfárad. De még így is annyira hihetetlenül remek, megkockáztatom, hogy az Infinite óta a legjobb Strato, vagy Rev Ren, vagy Timi Tolkki anyag. Ellenben az új Hammmerfall szám orbitálisan botrányosan felháborítóan béna, szar, vacak, gyenge. Fújj! Azt hiszem, hogy az Infected után hivatalosan is megszűnök Hammerfall rajongónak lenni. Most nézd meg:
A dal ami odabilincselt a heavy metalhoz, amit meghallottam, és az életem 4 perc 30 másodperc alatt teljesen megváltozott. És nézd meg ezt:
Gusztustalan. És a sok majom a lyutubon lájkolja. Tockost nekik!
Elnézést, szerettem volna, de kivételesen olyan álmos lettem éjfélre, hogy lefeküdtem, és csak az ágyban jutott eszembe, hogy ajjajj, elmaradt. De megnyugtatok mindenkit, semmi érdekesről nem maradtunk le, ugyanis semmi érdekes nem történik. Mindjárt itt van április 1-e. Ami azt jelenti, hogy itt az első vizsga. Úgyhogy... TANULOK! Most is majd mindjárt folytatom, nagyon nehéz, van 20 darab 40 oldalas diasor, azt kell bevágni, hát köszi. Az 5-nél járok, ma legalább a 7-et be akarom fejezni, holnap meg a 10-et. Nem egyszerű. De azzal vigasztalom magam, hogy Edgár is vizsgázni fog belőle aznap, de ő aznap még Antennkából is vizsgázni fog, és most sem tanul, hanem a családjával Inariban kirándul. Mondjuk neki 5 kreditet kell összehozni összvissz, nekem meg 20-at. Wáhh.
Tegnap végre valahára leadtam Janinak a kész VHDL fájlomat,, meg házimat, ha Edgár megcsinálja a maga részét, meglesz az etöf procikból. Ma lesz az első olyan buli, amit kockaság miatt kihagyok. French Kiss Party a Karleban... és nem tudok menni. :'( Na nem mintha olyan sok csókot kapnék, ez olyan lesz, mint a hug an engineer day. Nade... Tegnap úsztam 100 hosszt. Juhú! Ma is kéne 50et a nagymedencében, de lehet nem megyek. Mert Carlos meghívott vacsira hozzájuk, és inkább odamegyek.. .de úszni kéne na majd ezt még kitalálom. Na jó igazából nem kéne sehová mennem, itthon kéne ülni és tanulni. De úgy hívtak... az orosz lányok... na jó az egyik. Meg amúgy is, az alpillai srácokkal jól el lehet lenni. Holnap meg farsang, igyekszem majd beöltözni Doppler effektusnak, ha nem jön össze, megint Magnum lesz, jólvanna, itt eléggé limitáltak a lehetőségek ruházkodás terén. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból. De a lényeg de a lényeg...
Az egyik, hogy tegnap megkaptam a promóját az új Avantasia DVDnek, és ANNNYIRA jó, hogy jájjj! Én is ott voltam a bulin, az első sor közepén! Ezen, ezen:
Persze ez szar tecsőminőség, az igazi sokkkkkaljobb. De élőben meg mégjobb volt, de jajj, nagyon oda vagyok meg vissza, hát annyira zseniális!!! Most nézd meg, ez volt életem egyik leggyönyörűbb másfél órája, ez a koncert.
Most nézd meg! Tökélettes!
Nadenade... ez még mindig semmi! Mert... MEGVAN AZ ÚJ SYMFONIA ALBUM!!!!!! JIhááááááááááááááááááááááááááááááá!!! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
És egész egyszerűen nincs időm meghallgatni (A DVDből is még csak 10 percet láttam), de gyorsan átfutottam, és jajj nagyon jó. Erősen eltűnődtem, hogy 8.5 vagy 9 pontot fogok rá adni, egyszerűen zseniális, de lehet annyit nem fog kapni, a végére kissé elfárad. De még így is annyira hihetetlenül remek, megkockáztatom, hogy az Infinite óta a legjobb Strato, vagy Rev Ren, vagy Timi Tolkki anyag. Ellenben az új Hammmerfall szám orbitálisan botrányosan felháborítóan béna, szar, vacak, gyenge. Fújj! Azt hiszem, hogy az Infected után hivatalosan is megszűnök Hammerfall rajongónak lenni. Most nézd meg:
A dal ami odabilincselt a heavy metalhoz, amit meghallottam, és az életem 4 perc 30 másodperc alatt teljesen megváltozott. És nézd meg ezt:
Gusztustalan. És a sok majom a lyutubon lájkolja. Tockost nekik!
2011. március 23., szerda
Meglepetés...
A nap 9-10 fele kezdődött, suli, tanulás, procitervezős házi... újabb kudarc. Rossz a vhdl fájlom, nem tudom mi lehet a baj, de sürgősen be kell fejezni, és megcsinálni, mert Kriptográfiát kéne tanulnom. Kissé nagyobb a gáz vele, mint hittem. Holnap be akarom fejezni. Minden nap ezt mondom, de hát nah. 1-én kriptográfia vizsga. Jááááj.
Ebédre egy nagy adag húsos spagetti volt, a francia Romainnal, és egy távol keleti barátjával fogyasztottam el. Mesélt egy érdekeset Romain, itt a francia, meg spanyol lányok szeretnek lopni. És büszkék rá! Pl kocsmát sörből... ha van egy sör az asztalon (a csávó meg a sörtől 1m-re) lazán felkapják a sört és elmennek vele, megisszák. Ejj. Ebéd után elbuszoztam Nallikariba, nem volt egyszerű, átszállások, várások, fél4-re értem oda.
Ma termáloztunk/élményfürdőztünk. Ugyanis végül úgy döntöttem, hogy a szülinapomat nem akarom kocsmázással megünnepelni, legyen valami különleges, valami más, valami szokatlanabb. Meghívtam 16 jó barátomat, ebből végül 4-en jöttek el. A délutáni időpont annyira nem volt megfelelő, de hidd el, szülinapra élményfürdőzni... egyszerűen zseniális! 4 és fél órát voltunk bent, de mivel fél4-re érkeztem 9 eurót kellett fizetnem nem 6-ot. Nem baj. Így is remek volt. Egész nap jakuzzi, szauna, masszázsok, gőzfürdők, csúszda, hullámmedence, nagyon nagyon jól elvoltunk, remek társaság, jókedv. Volt egy hideg vizes medence is, lehetett hősködni kicsit, még a 0 fokos szabadba is kiúsztam a 10 fokos vízben. Remek volt nah, tényleg nagyon kikapcsoló, pihentető, rengeteg menet a csúszdán, hatalmas masszázsok, hajócsaták a nagy vízen maradós rudakon, egymás nyakából csaták, stb. Egyszerűen csak marha jó volt. Hazajövetel után legnagyobb meglepetésemre a facebookos e-mailes köszöntésekre válaszoltam. Nagyjából 60-an gondoltak rám, soha nem gondoltam volna, borzasztó jól esett, mindenkinek válaszoltam külön-külön, nagyon pozitív élmény volt látni a rengeteg jókívánságot, ezúton is köszönöm mindenkinek.
Este bementem az egyetemre, elfogyott teljesen a kp-m kellett kivenni, és az egyetemen van automata... ezért érdemes volt bemenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak a fürdőzés lesz a szülinap, aki akar jön, aki nem nem, jó ez így. De többen mondták, hogy jobb lenne valami esti program, na legyen, 10-re lenézek a Caioba, ha van valaki akinek van kedve, hát csatlakozzon. Isabella mondta, hogy oké, fel is hívott, 10-kor találkoztunk az épület előtt, jött velünk Karolina is, hárman indultunk el a Caioba. Kissé fura is volt... mármint Isabella meg Karolina... meg én. Így hármasban sosem szoktunk lenni, menni sehová. Mások majd talán később jönnek, de akkor hh. már most jön ez a két lány... nem igen értettem, de hát nem baj, a lényeg, hogy páran velem tartanak, kicsi beszélgetés, egy sör, és kész.
Amint beléptem a Caioba megláttam pár ismerős arcot, és igen... meglepetéssel készültek! :) Mármint valahol eszembe jutott, hogy hátha az lesz... sőt valahol tudtam is, hogy ebből az lesz, de nem akartam elhinni, hát nem vagyok én egy valaki. Mégis ott várt egy gyönyörű torta, illetve Laura, Spela, Dagmar és Eglé, akik az egészet készítették, és szervezték. A hat lány gondosan kitervelte, hogy miként érjen váratlanul a dolog, s noha én csak a csoki tortát szeretem, ez volt életem legfinomabb tortája, ribizlis, vaníliás gyümölcstorta, szenzációs. Nagyon ízlett, és teljesen leesett az állam, meg elképedtem, hogy milyen remek meglepivel készültek az aranyos leányok, nagyon nagyon jól esett. Persze szépen csatlakoztak a többiek is, megjött Carlos, és Michael, Kaisa, Dimitris, a másik Michael a barátnőjével, Edgars, Marnus, Tulip, végül 16-an voltunk! 3 kontinensről, több, mint egy tucat országból. Nem hittem volna, hogy ilyen sokan leszünk végül, s noha mindenki nagyon álmos volt, és a beszélgetés néha kissé akadozott, én nagyon remélem, hogy a többiek is legalább olyan jól érezték magukat, mint én. Ez volt életem legszebb szülinapja. De most komolyan, ahogy vágtam fel a hat lánnyal a meglepetéstortámat, miközben a szórakozóhely hangszórójából egyik kedvenc dalom, az Accepttől a Metal Heart szólt, teljesen meghatódtam, szenzációs. Remek társaság, jó poénok, s noha lassan hazaindultak 1 körül az emberek, fél2, háromnegyed 2-ig 5-en 6-an kitartottunk, még egy csokit is kaptam. A muzsikák is óriásik voltak, Sonata, Nightwish, Dickinson, Maiden, és újfent elmondom, ez nem egy rockkocsma, csak egy átlagos "pub".
Szóval ez a nap csodálatos volt, életem legszebb szülinapja, köszönöm mindenkinek aki gondolt rám, Ti vagytok a legjobbak!
Ebédre egy nagy adag húsos spagetti volt, a francia Romainnal, és egy távol keleti barátjával fogyasztottam el. Mesélt egy érdekeset Romain, itt a francia, meg spanyol lányok szeretnek lopni. És büszkék rá! Pl kocsmát sörből... ha van egy sör az asztalon (a csávó meg a sörtől 1m-re) lazán felkapják a sört és elmennek vele, megisszák. Ejj. Ebéd után elbuszoztam Nallikariba, nem volt egyszerű, átszállások, várások, fél4-re értem oda.
Ma termáloztunk/élményfürdőztünk. Ugyanis végül úgy döntöttem, hogy a szülinapomat nem akarom kocsmázással megünnepelni, legyen valami különleges, valami más, valami szokatlanabb. Meghívtam 16 jó barátomat, ebből végül 4-en jöttek el. A délutáni időpont annyira nem volt megfelelő, de hidd el, szülinapra élményfürdőzni... egyszerűen zseniális! 4 és fél órát voltunk bent, de mivel fél4-re érkeztem 9 eurót kellett fizetnem nem 6-ot. Nem baj. Így is remek volt. Egész nap jakuzzi, szauna, masszázsok, gőzfürdők, csúszda, hullámmedence, nagyon nagyon jól elvoltunk, remek társaság, jókedv. Volt egy hideg vizes medence is, lehetett hősködni kicsit, még a 0 fokos szabadba is kiúsztam a 10 fokos vízben. Remek volt nah, tényleg nagyon kikapcsoló, pihentető, rengeteg menet a csúszdán, hatalmas masszázsok, hajócsaták a nagy vízen maradós rudakon, egymás nyakából csaták, stb. Egyszerűen csak marha jó volt. Hazajövetel után legnagyobb meglepetésemre a facebookos e-mailes köszöntésekre válaszoltam. Nagyjából 60-an gondoltak rám, soha nem gondoltam volna, borzasztó jól esett, mindenkinek válaszoltam külön-külön, nagyon pozitív élmény volt látni a rengeteg jókívánságot, ezúton is köszönöm mindenkinek.
Este bementem az egyetemre, elfogyott teljesen a kp-m kellett kivenni, és az egyetemen van automata... ezért érdemes volt bemenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak a fürdőzés lesz a szülinap, aki akar jön, aki nem nem, jó ez így. De többen mondták, hogy jobb lenne valami esti program, na legyen, 10-re lenézek a Caioba, ha van valaki akinek van kedve, hát csatlakozzon. Isabella mondta, hogy oké, fel is hívott, 10-kor találkoztunk az épület előtt, jött velünk Karolina is, hárman indultunk el a Caioba. Kissé fura is volt... mármint Isabella meg Karolina... meg én. Így hármasban sosem szoktunk lenni, menni sehová. Mások majd talán később jönnek, de akkor hh. már most jön ez a két lány... nem igen értettem, de hát nem baj, a lényeg, hogy páran velem tartanak, kicsi beszélgetés, egy sör, és kész.
Amint beléptem a Caioba megláttam pár ismerős arcot, és igen... meglepetéssel készültek! :) Mármint valahol eszembe jutott, hogy hátha az lesz... sőt valahol tudtam is, hogy ebből az lesz, de nem akartam elhinni, hát nem vagyok én egy valaki. Mégis ott várt egy gyönyörű torta, illetve Laura, Spela, Dagmar és Eglé, akik az egészet készítették, és szervezték. A hat lány gondosan kitervelte, hogy miként érjen váratlanul a dolog, s noha én csak a csoki tortát szeretem, ez volt életem legfinomabb tortája, ribizlis, vaníliás gyümölcstorta, szenzációs. Nagyon ízlett, és teljesen leesett az állam, meg elképedtem, hogy milyen remek meglepivel készültek az aranyos leányok, nagyon nagyon jól esett. Persze szépen csatlakoztak a többiek is, megjött Carlos, és Michael, Kaisa, Dimitris, a másik Michael a barátnőjével, Edgars, Marnus, Tulip, végül 16-an voltunk! 3 kontinensről, több, mint egy tucat országból. Nem hittem volna, hogy ilyen sokan leszünk végül, s noha mindenki nagyon álmos volt, és a beszélgetés néha kissé akadozott, én nagyon remélem, hogy a többiek is legalább olyan jól érezték magukat, mint én. Ez volt életem legszebb szülinapja. De most komolyan, ahogy vágtam fel a hat lánnyal a meglepetéstortámat, miközben a szórakozóhely hangszórójából egyik kedvenc dalom, az Accepttől a Metal Heart szólt, teljesen meghatódtam, szenzációs. Remek társaság, jó poénok, s noha lassan hazaindultak 1 körül az emberek, fél2, háromnegyed 2-ig 5-en 6-an kitartottunk, még egy csokit is kaptam. A muzsikák is óriásik voltak, Sonata, Nightwish, Dickinson, Maiden, és újfent elmondom, ez nem egy rockkocsma, csak egy átlagos "pub".
Szóval ez a nap csodálatos volt, életem legszebb szülinapja, köszönöm mindenkinek aki gondolt rám, Ti vagytok a legjobbak!
2011. március 22., kedd
Remek a hangulatom tom tom...
...tom tororomrom. :)
Noh, igazából nem a mait akartam a szülinapi bejegyzésnek szánni, de hát így alakult, fél 3 van. :) Hamarabb akartam írni, de pár tanszéki drága jó barátommal beszélgettünk egy nagyot, így sokáig fent maradtam, a jó ég áldja meg őket, kár, hogy a tanszéket nem tudtam magammal hozni ide. :)
Amúgy körbenéztem a tecsőn, és igazából nem találtam ennél jobb szülinapi videót. Mármint persze, elsőre nevetsz rajta, hogy de gáz... de nem. Vidám, kellemes, olyan kis ártatlan, aranyos. Most a Halász Jutka féle már kissé uncsi, van valami kezdetphiai formáció féle reppelősagyatlankodós, az nem bejövős, meg valami übergiccses a DoReMi nevű formációtól. Ami még egész jópofa, az ez:
Na, ezt mondjuk nem hallgatom, kissé szomorúvá tesz az a sor, hogy "zokog a nagymamám". Sajnos a nagyi kórházban van. Már pár hete. Elesett, beverte mindenét, nem nagyon tud mozogni, hasmenése van állandóan, de a nagy baj, hogy agyrázkódást, és sorvadást kaphatott, zavart, nem tudja hol van, borzalmas. Nagyon rossz az állapota. Az orvosok nem igen tudnak rajta segíteni. A nagyi palacsintáját sajnos már többet nem fogom tudni megízlelni. :( Sőt. Nagyon beteg, és én ezt nagyon sajnálom. Ha kívánhatok valamit szülinapomra, akkor azt kívánom, hogy még egyszer találkozhassak vele. Nem számít, hogy milyen körülmények között, talán meg sem fog ismerni. :( De még egyszer szeretném megpuszilni, és elbúcsúzni tőle, megköszönni azt a sok mindent amit tett értem. Persze kívánhatnám azt is, hogy gyógyuljon meg, nyilván a szívem mélyén ebben reménykedek, de azt hiszem ez már túl merész álom.
Na de ne szomorkodjunk, mivel...
Bizony ám! Ma (vagyis tegnap) megmutattam a proci házimat Janinak. Nagyon megkedvelhetett a srác, mert nem akar elengedni, még mindig nem jó neki amit csináltam... vagyis jó, nagyon megdicsért de még adott munkát vele, hát wáhh. És persze nem jó, nem műxik, azt mondta fél5-ig bent lesz, 4 után 5 perccel felmentem hozzá kérdezni, nem volt bent. Na majd holnap...! De holnap már nagyon be akarom fejezni, kriptográfiát kéne tanulni, csókolom! Mert el-elkezdem, de nagyon lassan megyeget! :| Na jövő péntekig még van idő, de a hétvégén, meg jöv héten minimumra szorítjuk a szórakozást. Délután kicsit emóztam, de már megvigasztalódtam, méghozzá egy fura dolog miatt.
Mármint vigasztalódtam meg. Tominak nemrég volt a szülinapja (nekem meg...
) Úgy gondoltam, hogy veszek neki valami ajándékot. Na, hát ebben nagyon béna vagyok. Hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy egy üveg itallal köszöntöm fel, mint ahogy azt a férfiaknál szokás. De hát itt ugye nem úgy megy, hogy bemész a bótba, veszel egy italt, és csókolom, el kell menni az alcoba, csak ott van ital. Biciklire pattantam, eltekertem. 6 euro alatt nincs bor, a legolcsóbb 6 euroért a "Magyar Bor" nevű magyar bor, ami tök igényesen néz ki, de hát nem parafa dugós, és az sincs ráírva, hogy milyen szőlőből készül, nyilván ez palackozott koccintós, szép címerrel. A parafás borok 10 eurotól kezdődnek. Na nézem tovább, és megláttam az ultimatet.
Törley pezsgő! Mert van, mert kapható kérem tisztelettel. Amikor az édesapám azt mondja, hogy:
akkor mindig Törleyt iszunk. Minden családi szülinapon, ünnepen azt iszunk, mert szerintünk az a legfinomabb és tényleg jó. Volt édes, meg száraz (és mivel magyarul volt rá írva meg is értettem), édeset vettem, ez piros színű. 7 euró volt. És itt jön a vicc: ez itt a legolcsóbb pezsgő. A Törley. Mikor átnyújtottam nem is láttam Tomi arcán a felhőtlen örömöt, de hát heló... Ha Mo-n ünnepelnénk a szülinapját akkor is ezt kapná, ennél hitelesebb ajándékot nem adhatok neki. :) Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a drágább finn pezsgők nem lehetnek ilyen jók. :) De ki tudja, lehet a Törley csak odahaza finom.
Na de. Mivel
Tomi elvitt gokartozni. 15 euro, 10 perc egy fedett gokartpályán. Biztonsági öv nincs, kanyarok, meg sebesség vannak. Beöltöztünk pilótaruhába, sisakkal, mindennel, pár kép is készült. Előtte lezsíroztuk, hogy ő lesz Mika Hakkinen, én meg Michael Schumacher de hát...
...én inkább Baumgartner Zsolti voltam.Csúnyán kikaptam a 10 perc alatt kb 15-20 kört mentünk és körhátrányt kaptam Tomitól. És még így is a végén majd kidobtam a táccsot. De azért nagyon élveztem, a közepe fele igen jól ment a járgány. Mondjuk a pályacsúcstól 4 mp-re elmaradtam. Amúgy bárki bármit mond, egy finntől autóversenyben kikapni nem szegény. Komolyan. Ha van valami, ami miatt a finnek fontosabbak/szimpatikusabbak, mint a metalzenei teljesítményük, az az autósporthoz való hozzáállásuk. Hakkinen, Raikonnen, Rosberg, Makkinen, kérem tisztelettel... kis koruktól fogva a srácokat kiengedik a tavakra, a jégre autóval, elviszik gokartozni, a finneknek a sebesség a vérében van. Rengetegen motorosszánoznak, jet skiznek, motorcsónakoznak, kvadoznak, illetve ilyen országúti kvadjuk is van, nagyon dögösen néz ki, és népszerű. A finnek imádnak száguldani, a gyorsaság, a motorsport fontos eleme a finn kultúrának. Ez pedig dicséretes, és szimpatikus! Szóval hihetetlenül jól éreztem magam, nagyszerű volt gokartozni! :)
Utána elmentünk Tomiék házába, megvacsiztunk, beszélgettünk, de picit hamar el kellett jönnünk, mert holnap/ma korán keltek, de cserébe hamarosan újra találkozunk, jövő hét elején elmegyünk pecázni. :) Ulla nagyon finomat főzött, a kölkök aranyosak voltak. Vittem nekik csokit, elfelejtettem odaadni. De holnap Tomi átadja. :)
Este tanulnom kellett volna, de barátokkal beszélgettem. Holnap ünneplés, utána viszont indul a tanulás 1000-el. Újfent. :)
Addig meg:
Noh, igazából nem a mait akartam a szülinapi bejegyzésnek szánni, de hát így alakult, fél 3 van. :) Hamarabb akartam írni, de pár tanszéki drága jó barátommal beszélgettünk egy nagyot, így sokáig fent maradtam, a jó ég áldja meg őket, kár, hogy a tanszéket nem tudtam magammal hozni ide. :)
Amúgy körbenéztem a tecsőn, és igazából nem találtam ennél jobb szülinapi videót. Mármint persze, elsőre nevetsz rajta, hogy de gáz... de nem. Vidám, kellemes, olyan kis ártatlan, aranyos. Most a Halász Jutka féle már kissé uncsi, van valami kezdetphiai formáció féle reppelősagyatlankodós, az nem bejövős, meg valami übergiccses a DoReMi nevű formációtól. Ami még egész jópofa, az ez:
Na, ezt mondjuk nem hallgatom, kissé szomorúvá tesz az a sor, hogy "zokog a nagymamám". Sajnos a nagyi kórházban van. Már pár hete. Elesett, beverte mindenét, nem nagyon tud mozogni, hasmenése van állandóan, de a nagy baj, hogy agyrázkódást, és sorvadást kaphatott, zavart, nem tudja hol van, borzalmas. Nagyon rossz az állapota. Az orvosok nem igen tudnak rajta segíteni. A nagyi palacsintáját sajnos már többet nem fogom tudni megízlelni. :( Sőt. Nagyon beteg, és én ezt nagyon sajnálom. Ha kívánhatok valamit szülinapomra, akkor azt kívánom, hogy még egyszer találkozhassak vele. Nem számít, hogy milyen körülmények között, talán meg sem fog ismerni. :( De még egyszer szeretném megpuszilni, és elbúcsúzni tőle, megköszönni azt a sok mindent amit tett értem. Persze kívánhatnám azt is, hogy gyógyuljon meg, nyilván a szívem mélyén ebben reménykedek, de azt hiszem ez már túl merész álom.
Na de ne szomorkodjunk, mivel...
Bizony ám! Ma (vagyis tegnap) megmutattam a proci házimat Janinak. Nagyon megkedvelhetett a srác, mert nem akar elengedni, még mindig nem jó neki amit csináltam... vagyis jó, nagyon megdicsért de még adott munkát vele, hát wáhh. És persze nem jó, nem műxik, azt mondta fél5-ig bent lesz, 4 után 5 perccel felmentem hozzá kérdezni, nem volt bent. Na majd holnap...! De holnap már nagyon be akarom fejezni, kriptográfiát kéne tanulni, csókolom! Mert el-elkezdem, de nagyon lassan megyeget! :| Na jövő péntekig még van idő, de a hétvégén, meg jöv héten minimumra szorítjuk a szórakozást. Délután kicsit emóztam, de már megvigasztalódtam, méghozzá egy fura dolog miatt.
Mármint vigasztalódtam meg. Tominak nemrég volt a szülinapja (nekem meg...
) Úgy gondoltam, hogy veszek neki valami ajándékot. Na, hát ebben nagyon béna vagyok. Hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy egy üveg itallal köszöntöm fel, mint ahogy azt a férfiaknál szokás. De hát itt ugye nem úgy megy, hogy bemész a bótba, veszel egy italt, és csókolom, el kell menni az alcoba, csak ott van ital. Biciklire pattantam, eltekertem. 6 euro alatt nincs bor, a legolcsóbb 6 euroért a "Magyar Bor" nevű magyar bor, ami tök igényesen néz ki, de hát nem parafa dugós, és az sincs ráírva, hogy milyen szőlőből készül, nyilván ez palackozott koccintós, szép címerrel. A parafás borok 10 eurotól kezdődnek. Na nézem tovább, és megláttam az ultimatet.
Törley pezsgő! Mert van, mert kapható kérem tisztelettel. Amikor az édesapám azt mondja, hogy:
akkor mindig Törleyt iszunk. Minden családi szülinapon, ünnepen azt iszunk, mert szerintünk az a legfinomabb és tényleg jó. Volt édes, meg száraz (és mivel magyarul volt rá írva meg is értettem), édeset vettem, ez piros színű. 7 euró volt. És itt jön a vicc: ez itt a legolcsóbb pezsgő. A Törley. Mikor átnyújtottam nem is láttam Tomi arcán a felhőtlen örömöt, de hát heló... Ha Mo-n ünnepelnénk a szülinapját akkor is ezt kapná, ennél hitelesebb ajándékot nem adhatok neki. :) Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a drágább finn pezsgők nem lehetnek ilyen jók. :) De ki tudja, lehet a Törley csak odahaza finom.
Na de. Mivel
Tomi elvitt gokartozni. 15 euro, 10 perc egy fedett gokartpályán. Biztonsági öv nincs, kanyarok, meg sebesség vannak. Beöltöztünk pilótaruhába, sisakkal, mindennel, pár kép is készült. Előtte lezsíroztuk, hogy ő lesz Mika Hakkinen, én meg Michael Schumacher de hát...
...én inkább Baumgartner Zsolti voltam.Csúnyán kikaptam a 10 perc alatt kb 15-20 kört mentünk és körhátrányt kaptam Tomitól. És még így is a végén majd kidobtam a táccsot. De azért nagyon élveztem, a közepe fele igen jól ment a járgány. Mondjuk a pályacsúcstól 4 mp-re elmaradtam. Amúgy bárki bármit mond, egy finntől autóversenyben kikapni nem szegény. Komolyan. Ha van valami, ami miatt a finnek fontosabbak/szimpatikusabbak, mint a metalzenei teljesítményük, az az autósporthoz való hozzáállásuk. Hakkinen, Raikonnen, Rosberg, Makkinen, kérem tisztelettel... kis koruktól fogva a srácokat kiengedik a tavakra, a jégre autóval, elviszik gokartozni, a finneknek a sebesség a vérében van. Rengetegen motorosszánoznak, jet skiznek, motorcsónakoznak, kvadoznak, illetve ilyen országúti kvadjuk is van, nagyon dögösen néz ki, és népszerű. A finnek imádnak száguldani, a gyorsaság, a motorsport fontos eleme a finn kultúrának. Ez pedig dicséretes, és szimpatikus! Szóval hihetetlenül jól éreztem magam, nagyszerű volt gokartozni! :)
Utána elmentünk Tomiék házába, megvacsiztunk, beszélgettünk, de picit hamar el kellett jönnünk, mert holnap/ma korán keltek, de cserébe hamarosan újra találkozunk, jövő hét elején elmegyünk pecázni. :) Ulla nagyon finomat főzött, a kölkök aranyosak voltak. Vittem nekik csokit, elfelejtettem odaadni. De holnap Tomi átadja. :)
Este tanulnom kellett volna, de barátokkal beszélgettem. Holnap ünneplés, utána viszont indul a tanulás 1000-el. Újfent. :)
Addig meg:
2011. március 21., hétfő
Sportnap
Fél 1-kor arra ébredtem, hogy csöngetnek.
No nem kell megijedni, délután fél1 volt, félig pizsomával, félig álmossággal a szememben kibotorkáltam, Eglé volt, kérdezte, hogy mehetünk-e síelni. Nem kellett válaszolnom. Ellenben megdumáltuk, hogy magamra rittyentem a ruhácskámat, felteszem a kis mékápomat, aztán fél óra múlva indulunk síelni. És indultunk is! Eglével, Spelával hármasban egy egész napos nagy túrát csináltunk. 22-23 kilométer, Aurunmaján megpihentünk, vittünk magunkkal kolbászt, és mivel ott van erre lehetőség, egy szabadtéri 'pecsenyesütőn" megsütöttük. Gyönyörű idő (napos, kb 0 fok), gyönyörű erdő, táj, jó levegő (kivéve a szeméttelep mellett...), testmozgás, nagy, finom ebéd, jó társaság, jujj nagyon jól éreztük magunkat, egy nagy kört mentünk. Kissé el is fáradtam a végére, de megérte, ez egy remek élmény volt megint. Mondjuk Eglé nagyon kifáradt a végére, ő 20 km-nél meg állt, de ez nem baj. KB. minden testrészem kicsikét fájt mire hazaértem, amikor is szólt Carlos, hogy menjek pingpongozni Alpillába Michaellel, meg az orosz lányokkal. Mentem. Pingpongoztunk. Jó volt. Jó volt? Hát nem tudom. Ugye alig bírtam eleinte megmozdulni, és Michael is olyan volt, mint a mosott... ugyanis Björn szülinapjáról jött. Szóval a lányok szégyentelenül vertek minket durván oda-vissza. Ők élvezték, mi meg csak néztünk ki a fejünkből. Aztán 1 óra után kb eljöttem, jöttem haza tanulni.
És tanultam. Na nem sokat, de kicsit. Tudod,csak finoman. Nagy anyag lesz ez a kriptográfia, de nekiugrunk, holnap kántinyú. Más érdekes nem is történt, a nap a mozgás jegyében telt. Am meg van az új Within Tempatation, basszus én eddig nem szerettem a gothic metalt, ezt az énekesnős fajtát meg kifejezetten utáltam, de az első három szám baromi jó. De most még sem ők állnak itt, hanem egy videó, aminek már rég itt lett volna a helye.
Finn könnyűzene? Nightwish, Apocalyptica, HIM, Sonata Arctica. TÚRÓT! Volt egy együttes, akik már jóval korábban megmutatták, hogy mi is a finn virtus, akik felhelyezték Finnországot a térképre, akik előtt senki nem tudta hol van ez az ország, és azóta is tojik rájuk mindenki, hölgyeim és uraim, gyermekkorunk kedvence:
No nem kell megijedni, délután fél1 volt, félig pizsomával, félig álmossággal a szememben kibotorkáltam, Eglé volt, kérdezte, hogy mehetünk-e síelni. Nem kellett válaszolnom. Ellenben megdumáltuk, hogy magamra rittyentem a ruhácskámat, felteszem a kis mékápomat, aztán fél óra múlva indulunk síelni. És indultunk is! Eglével, Spelával hármasban egy egész napos nagy túrát csináltunk. 22-23 kilométer, Aurunmaján megpihentünk, vittünk magunkkal kolbászt, és mivel ott van erre lehetőség, egy szabadtéri 'pecsenyesütőn" megsütöttük. Gyönyörű idő (napos, kb 0 fok), gyönyörű erdő, táj, jó levegő (kivéve a szeméttelep mellett...), testmozgás, nagy, finom ebéd, jó társaság, jujj nagyon jól éreztük magunkat, egy nagy kört mentünk. Kissé el is fáradtam a végére, de megérte, ez egy remek élmény volt megint. Mondjuk Eglé nagyon kifáradt a végére, ő 20 km-nél meg állt, de ez nem baj. KB. minden testrészem kicsikét fájt mire hazaértem, amikor is szólt Carlos, hogy menjek pingpongozni Alpillába Michaellel, meg az orosz lányokkal. Mentem. Pingpongoztunk. Jó volt. Jó volt? Hát nem tudom. Ugye alig bírtam eleinte megmozdulni, és Michael is olyan volt, mint a mosott... ugyanis Björn szülinapjáról jött. Szóval a lányok szégyentelenül vertek minket durván oda-vissza. Ők élvezték, mi meg csak néztünk ki a fejünkből. Aztán 1 óra után kb eljöttem, jöttem haza tanulni.
És tanultam. Na nem sokat, de kicsit. Tudod,csak finoman. Nagy anyag lesz ez a kriptográfia, de nekiugrunk, holnap kántinyú. Más érdekes nem is történt, a nap a mozgás jegyében telt. Am meg van az új Within Tempatation, basszus én eddig nem szerettem a gothic metalt, ezt az énekesnős fajtát meg kifejezetten utáltam, de az első három szám baromi jó. De most még sem ők állnak itt, hanem egy videó, aminek már rég itt lett volna a helye.
Finn könnyűzene? Nightwish, Apocalyptica, HIM, Sonata Arctica. TÚRÓT! Volt egy együttes, akik már jóval korábban megmutatták, hogy mi is a finn virtus, akik felhelyezték Finnországot a térképre, akik előtt senki nem tudta hol van ez az ország, és azóta is tojik rájuk mindenki, hölgyeim és uraim, gyermekkorunk kedvence:
2011. március 20., vasárnap
7 Me!
Igen, voltunk Bodom koncerten, onnan a cím.
Noh, a mai nap eléggé rossz volt. Kelés után megkérdeztem fácsén az alpillai arcokat, hogy mikor mennek enni a suliba, mondták, hogy nem mennek, Alpillán főznek, ha akarok, csatlakozzak. Csatlakoztam. Csak el kellett mennem tésztáért a bótba, majd siettem hozzájuk. És kizártam magam. A házból. Edgár Kemibe ment,szóval nem tudtam mit tenni, elmentem Alpillába a tésztával, és ott töltöttem a délutánt. A kaja finom volt, a társaság remek, még a városba is besétáltunk, bár én már nem sütiztem velük. Szerettem volna hamar kimenni a Bodom koncertre, hogy meg legyen az első sor... nem jött össze. 6-körül tudtam csak elengedni, kapunyitás előtt 10 perccel érkeztem meg, már 500 emberes sor kígyózott. Összesen amúgy a bulin nem voltunk többen 1500-2000 embernél. Sokat tűnődtem, hogy hogyan menjek a buliba, és végül is úgy döntöttem, hogy buszozok. Van egy 40 alkalmas buszbérletem, eddig 2-szer használtam, májusig kitart.
És itt jön az, ami miatt nagyon mérges, igedes, dühös vagyok. A szemét disznó buszsofőrnő nem 40 alkalmas bérletet adott. Hanem havibérletet. Márciusra. Hát erőszakolná meg 12 leprás néger, de most komolyan. Mert az egy dolog, hogy az elmúlt 2-3 hétben folyamatos bicóztam, a hidegben, a hóban, ha marha dáradt voltam, mindig... de így ha májusban eladom a bicóm nem lesz buszjegyem/bérletem... kell venni megint... ergó átcseszett a buszsofőr nő (aki feltöltötte a kártyámat) 40 euróval. 10000 forinttal megvágott, oké, biztos nem direkt, de hát senki nem örül, ha csak úgy kiemelnek a zsebéből egy tizest. Vinné el a feketehimlő. Meg engem is, hogy csak most vettem észre. :S
Szóval eléggé pipa vagyok. A buli nem volt rossz, nem tudtam felkészülni, mert kizártam magam, nem tudtam harci festést magamra tenni, meg semmit. De az Ensiferum baromi jó volt. Nagyon rövid, de ütős, élő, pörgő produkció, imádtam. A sok hülye 15 éves Bodomista persze meg sem mozdult, ők csak imádottalexi miatt jöttek. Aki egy pöcs, a Bodom egy rutinműsort tolt, tűz, meg élet nélkül. Gáz. Buli előtt vittem magammal két sört, de ezeket nem vihettem be, így elástam a hóba, ez remek taktikának bizonyult. Éjfélre bőven véget ért a móka, a Club 16-ban ma spanyol party volt. A többiek onnan akartak bemenni a városba mókázni, én meg ott akartam csatlakozni. Hiába hívtam őket, csak hümmögtek, hammogtak, fél2-re hazabuszoztam. És kiderült, hogy még tart a spanyol party! Ez most táncolós mulatság volt, én is beszálltam egy hirtelen váltással, elvoltunk, eldumáltunk jó volt. Végül a szobámban kötöttünk ki és picit beszélgettünk az orosz lányokkal, Carlossal, meg Michaellel. Jó buli volt/lehetett. De az igazi a finnish party volt... :)
Noh, a mai nap eléggé rossz volt. Kelés után megkérdeztem fácsén az alpillai arcokat, hogy mikor mennek enni a suliba, mondták, hogy nem mennek, Alpillán főznek, ha akarok, csatlakozzak. Csatlakoztam. Csak el kellett mennem tésztáért a bótba, majd siettem hozzájuk. És kizártam magam. A házból. Edgár Kemibe ment,szóval nem tudtam mit tenni, elmentem Alpillába a tésztával, és ott töltöttem a délutánt. A kaja finom volt, a társaság remek, még a városba is besétáltunk, bár én már nem sütiztem velük. Szerettem volna hamar kimenni a Bodom koncertre, hogy meg legyen az első sor... nem jött össze. 6-körül tudtam csak elengedni, kapunyitás előtt 10 perccel érkeztem meg, már 500 emberes sor kígyózott. Összesen amúgy a bulin nem voltunk többen 1500-2000 embernél. Sokat tűnődtem, hogy hogyan menjek a buliba, és végül is úgy döntöttem, hogy buszozok. Van egy 40 alkalmas buszbérletem, eddig 2-szer használtam, májusig kitart.
És itt jön az, ami miatt nagyon mérges, igedes, dühös vagyok. A szemét disznó buszsofőrnő nem 40 alkalmas bérletet adott. Hanem havibérletet. Márciusra. Hát erőszakolná meg 12 leprás néger, de most komolyan. Mert az egy dolog, hogy az elmúlt 2-3 hétben folyamatos bicóztam, a hidegben, a hóban, ha marha dáradt voltam, mindig... de így ha májusban eladom a bicóm nem lesz buszjegyem/bérletem... kell venni megint... ergó átcseszett a buszsofőr nő (aki feltöltötte a kártyámat) 40 euróval. 10000 forinttal megvágott, oké, biztos nem direkt, de hát senki nem örül, ha csak úgy kiemelnek a zsebéből egy tizest. Vinné el a feketehimlő. Meg engem is, hogy csak most vettem észre. :S
Szóval eléggé pipa vagyok. A buli nem volt rossz, nem tudtam felkészülni, mert kizártam magam, nem tudtam harci festést magamra tenni, meg semmit. De az Ensiferum baromi jó volt. Nagyon rövid, de ütős, élő, pörgő produkció, imádtam. A sok hülye 15 éves Bodomista persze meg sem mozdult, ők csak imádottalexi miatt jöttek. Aki egy pöcs, a Bodom egy rutinműsort tolt, tűz, meg élet nélkül. Gáz. Buli előtt vittem magammal két sört, de ezeket nem vihettem be, így elástam a hóba, ez remek taktikának bizonyult. Éjfélre bőven véget ért a móka, a Club 16-ban ma spanyol party volt. A többiek onnan akartak bemenni a városba mókázni, én meg ott akartam csatlakozni. Hiába hívtam őket, csak hümmögtek, hammogtak, fél2-re hazabuszoztam. És kiderült, hogy még tart a spanyol party! Ez most táncolós mulatság volt, én is beszálltam egy hirtelen váltással, elvoltunk, eldumáltunk jó volt. Végül a szobámban kötöttünk ki és picit beszélgettünk az orosz lányokkal, Carlossal, meg Michaellel. Jó buli volt/lehetett. De az igazi a finnish party volt... :)
2011. március 19., szombat
Badass
A mai nap nem telt túl izgalmasan.
Későn keltem, bementem egyetemre, hogy megmutassam Janinak mit kockultam össze. Jani nem volt bent. Ezért érdemes volt korán kelni... Vagyis későn feküdni. Bementem a városba együtt ebédelni az alpillai fiúkkal, meg a 4-en élő lánytrióval, jó volt. Mit jó, zseniális. Rántott hús volt, sajtos rizzsel. Mit kívánhatsz még? Meg is beszéltük Michaellel, hogy ez nagyon finom, és egészséges étel, igen jót kajáltunk. 3-ra értem vissza, mostam, elkezdtem írni az Evergrey koncertbeszámolót, holnap befejezem. Majd elmentem síelni. Két és fél óra alatt elmentem Auronmajáig, meg vissza, holnap folyt köv. Talán nagytúra Eglével, talán egyedül, majd elválik. Este meg elmentünk Reckless Love koncertre Edgarssal. Vicces, hogy Edgars is jött, valahogy kitalálta, hogy jön.
Szürreális élmény volt. Miért? Mert egy discoban volt. Haver, én már rengeteg helyen voltam rengeteg féle rockkoncerten, de ilyenben még soha. Márminrt a klub honlapján úgy volt, hogy ha 10 és 11 közt érkezel, 4 euró a beugró. Kiderült, hogy ez ránk nem vonatkozik, 8 volt. Na mindegy, még így is megéri. Piaárak 5.50 eurótól kezdődtek, semmit nem ittam, semmi akció nem volt. Apolloban volt, ami egy nagy disco, egy hatalmas retro teremmel, egy hatalmas modern disco teremmel, egy karaoke termes kocsmával, meg egy lazább, nem karaoke termes kocsmával. Nem tudtuk mikor kezd a banda, éjfélig ültünk a kocsmában, és dumáltunk. Fura volt, hogy akárhányszor egyedül hagytam Edgarst, mert elmentem wc-re, vagy ilyesmi, mire visszaértem, valami csaj odaült és dumált vele. Éjfél körül fellépett a kocsmában egy rossz Motörhead kópiának beillő előzenekar 3 számmal. Utánuk átmentünk a retro discoba, ugyanis volt egy pici színpad a sarokban, ott volt a koncert. 00:45-től. Addig viszont üvöltött a Macarena, DJ Ötzie, a Barbie Girl, stb. Kemény hallod! Mármint érted, a közönségben itt vannak a sminkhegyben fürdő plázacicák, mellette egy Nicki Sixx hasonmás, mellette egy csoport Zsásztinbíberrajongó csaj, majd egy Motörheadbanger... érted, sok előzenekart láttam már, de, hogy az legyen az előzene, hogy egy dj tolja az Eifel 65-öt? Amúgy kurva jó buli lett volna ha nem kettesben vagyunk Edgárral, hanem hozunk magunkkal csajokat, meg haverokat akikkel lehet táncolni, meg szórakozni, meg ha legurítok pár italt. 00:30-kor beálltam a színpad elé, az 1. sor már tele volt 26-32 közötti kétségbeesett nőkkel. Komolyan, mindegyikük vagy részeg volt, vagy 10000 kilós, vagy szexésnyújorkonevelkedett agszűz. Mindegy, hát beálltam a 2. sorba, és rájöttem, hogy hogyan lehet Finnországban csajozni.
Megállsz egy buliban valahol egyedül... és kész. Hihetetlen, de igaz, az első sorból a 20-onsokéves hölgyek hirtelen felém fordultak, és elkezdtünk dumálni. Mondjuk nagyon részegek voltak, 15 percig magyaráztam, hogy Magyarországról jöttem, és, hogy nem, Ankara az nem Magyarországon van, az Törökország, én nem onnan jöttem, hanem Budapestről, az Magyarország. Nem, nem Törökország, magyar. Ország, igen. Na mindegy. Mindenesetre a két nagyon részeg, idősödő finn "csaj" közül az egyik egész jó volt, mármint persze, nyilván nem volt az, de amilyen elkeseredett vagyok, ha szóba került volna, hogy merre aludjak, megjelöltem volna a lakását... Mondjuk ilyen egy éjszakás kalandra felcsípni csajokat dologban igen nem vagyok jó, nem igen vágom mit kell mondani, gondolom kb. semmit. Csak azt pepitán kell megfogalmazni, mindenesetre nem segített,hogy én full józan voltam, miközben ő annyira be volt rúgva, hogy a buli felénél váratlanul eldőlt, és leesett a földre mellőlem. A buli végén el is keveredtem tőlük. Maga a koncert amúgy igen jó volt, glam rock, tele visító huszonéves aggszűzzel, akik bepisiltek mikor a frontember ledobta pólóját. Jól nyomták a srácok, ügyesek, mintha a 80-as években lettünk volna. Kb 2-kor ért véget a dolog, kocsival voltunk Edgárral. Erősen tűnődtem, hogy felhívjam az alpillai srácokat, hogy merre vannak, buliznak-e, beszállhatok-e. Hiba volt, hogy nem tettem, 3-4-ig jó lett volna még mulatni valamerre. De nem, hazakocsikáztam Edgárral. De kifele menet a ruhatárban összefutottam Petrivel az Ensiferumból. Vicces volt, tudtam, hogy ő az... de basszus nem mertem megszólítani. Csak nem örül, ha zavarják a rajongók. Meg csak 99%-ban voltam biztos, odafordultam: -Bocsi, te Petri vagy az Ensiferumból. -Nem. -De. -Nem. -De. -Nem,tényleg. -Őőőő. De? -Nem, én Alexi vagyok a Bodomból. :) Szóval Petri volt, megsúgta, hogy 45 percet fognak játszani a turnén, én meg jó turnét kívántam nekik, találkozzunk holnap. Azért de kemény, hogy csak így belebotlok. Amúgy aki nem tudná, holnap startol a Bodom/Ensiferum turné Ouluban, ezért volt itt.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap. Addig is:
Későn keltem, bementem egyetemre, hogy megmutassam Janinak mit kockultam össze. Jani nem volt bent. Ezért érdemes volt korán kelni... Vagyis későn feküdni. Bementem a városba együtt ebédelni az alpillai fiúkkal, meg a 4-en élő lánytrióval, jó volt. Mit jó, zseniális. Rántott hús volt, sajtos rizzsel. Mit kívánhatsz még? Meg is beszéltük Michaellel, hogy ez nagyon finom, és egészséges étel, igen jót kajáltunk. 3-ra értem vissza, mostam, elkezdtem írni az Evergrey koncertbeszámolót, holnap befejezem. Majd elmentem síelni. Két és fél óra alatt elmentem Auronmajáig, meg vissza, holnap folyt köv. Talán nagytúra Eglével, talán egyedül, majd elválik. Este meg elmentünk Reckless Love koncertre Edgarssal. Vicces, hogy Edgars is jött, valahogy kitalálta, hogy jön.
Szürreális élmény volt. Miért? Mert egy discoban volt. Haver, én már rengeteg helyen voltam rengeteg féle rockkoncerten, de ilyenben még soha. Márminrt a klub honlapján úgy volt, hogy ha 10 és 11 közt érkezel, 4 euró a beugró. Kiderült, hogy ez ránk nem vonatkozik, 8 volt. Na mindegy, még így is megéri. Piaárak 5.50 eurótól kezdődtek, semmit nem ittam, semmi akció nem volt. Apolloban volt, ami egy nagy disco, egy hatalmas retro teremmel, egy hatalmas modern disco teremmel, egy karaoke termes kocsmával, meg egy lazább, nem karaoke termes kocsmával. Nem tudtuk mikor kezd a banda, éjfélig ültünk a kocsmában, és dumáltunk. Fura volt, hogy akárhányszor egyedül hagytam Edgarst, mert elmentem wc-re, vagy ilyesmi, mire visszaértem, valami csaj odaült és dumált vele. Éjfél körül fellépett a kocsmában egy rossz Motörhead kópiának beillő előzenekar 3 számmal. Utánuk átmentünk a retro discoba, ugyanis volt egy pici színpad a sarokban, ott volt a koncert. 00:45-től. Addig viszont üvöltött a Macarena, DJ Ötzie, a Barbie Girl, stb. Kemény hallod! Mármint érted, a közönségben itt vannak a sminkhegyben fürdő plázacicák, mellette egy Nicki Sixx hasonmás, mellette egy csoport Zsásztinbíberrajongó csaj, majd egy Motörheadbanger... érted, sok előzenekart láttam már, de, hogy az legyen az előzene, hogy egy dj tolja az Eifel 65-öt? Amúgy kurva jó buli lett volna ha nem kettesben vagyunk Edgárral, hanem hozunk magunkkal csajokat, meg haverokat akikkel lehet táncolni, meg szórakozni, meg ha legurítok pár italt. 00:30-kor beálltam a színpad elé, az 1. sor már tele volt 26-32 közötti kétségbeesett nőkkel. Komolyan, mindegyikük vagy részeg volt, vagy 10000 kilós, vagy szexésnyújorkonevelkedett agszűz. Mindegy, hát beálltam a 2. sorba, és rájöttem, hogy hogyan lehet Finnországban csajozni.
Megállsz egy buliban valahol egyedül... és kész. Hihetetlen, de igaz, az első sorból a 20-onsokéves hölgyek hirtelen felém fordultak, és elkezdtünk dumálni. Mondjuk nagyon részegek voltak, 15 percig magyaráztam, hogy Magyarországról jöttem, és, hogy nem, Ankara az nem Magyarországon van, az Törökország, én nem onnan jöttem, hanem Budapestről, az Magyarország. Nem, nem Törökország, magyar. Ország, igen. Na mindegy. Mindenesetre a két nagyon részeg, idősödő finn "csaj" közül az egyik egész jó volt, mármint persze, nyilván nem volt az, de amilyen elkeseredett vagyok, ha szóba került volna, hogy merre aludjak, megjelöltem volna a lakását... Mondjuk ilyen egy éjszakás kalandra felcsípni csajokat dologban igen nem vagyok jó, nem igen vágom mit kell mondani, gondolom kb. semmit. Csak azt pepitán kell megfogalmazni, mindenesetre nem segített,hogy én full józan voltam, miközben ő annyira be volt rúgva, hogy a buli felénél váratlanul eldőlt, és leesett a földre mellőlem. A buli végén el is keveredtem tőlük. Maga a koncert amúgy igen jó volt, glam rock, tele visító huszonéves aggszűzzel, akik bepisiltek mikor a frontember ledobta pólóját. Jól nyomták a srácok, ügyesek, mintha a 80-as években lettünk volna. Kb 2-kor ért véget a dolog, kocsival voltunk Edgárral. Erősen tűnődtem, hogy felhívjam az alpillai srácokat, hogy merre vannak, buliznak-e, beszállhatok-e. Hiba volt, hogy nem tettem, 3-4-ig jó lett volna még mulatni valamerre. De nem, hazakocsikáztam Edgárral. De kifele menet a ruhatárban összefutottam Petrivel az Ensiferumból. Vicces volt, tudtam, hogy ő az... de basszus nem mertem megszólítani. Csak nem örül, ha zavarják a rajongók. Meg csak 99%-ban voltam biztos, odafordultam: -Bocsi, te Petri vagy az Ensiferumból. -Nem. -De. -Nem. -De. -Nem,tényleg. -Őőőő. De? -Nem, én Alexi vagyok a Bodomból. :) Szóval Petri volt, megsúgta, hogy 45 percet fognak játszani a turnén, én meg jó turnét kívántam nekik, találkozzunk holnap. Azért de kemény, hogy csak így belebotlok. Amúgy aki nem tudná, holnap startol a Bodom/Ensiferum turné Ouluban, ezért volt itt.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap. Addig is:
2011. március 18., péntek
3 óra 20
Reggel a tavasz és a mindössze -5 fok örömére a "tavaszi" bakancsomat vettem fel. Mint kiderült, ez volt a nap legnagyobb hibája...
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
Volt már egyszer olyan bejegyzés, hogy 'Fél 4 lesz tíz perc múlva", akkor egy mámorító buli után eléggé ittasan estem haza a félév elején eme korai időpontban. Most, a jól ismert magyar rocksláger címe azt az időpillanatot jelzi, amikor hazaértem...
a suliból. Megünnepeltem a St. Patrik napot egy maratoni kockulással, éjfélkor mentem be, és 3:20-ig bent írtam a processzoros házit. Na jó, ennél árnyaltabb a dolog. Először ugye bementem 10-re, 11-re, hogy bemutassam a tegnap du/este elkészített procis házimat Janinak, megnézte, visszadobta, megmondta, hogy még eztmegazt, meg amazt írjak bele, nagylevegő, sóhaj, bólintás. 11:55-kor elmentem ebédelni, 12:02-kor érkeztem az ebédlőbe, 12:15-kor kezdődött a köv órám. A rendelkezésemre álló 13 perből 9.5-et sorbanállással töltöttem, vettem egy nagy adag sonkástésztát, és elkezdtem tömni a majmot ahogy csak bírtam, de mivel sikerült friss tepsit kifognom, forró volt az egész, igen nehezen tudtam csak fogyasztani.. Silkével, meg Alexanderrel ebédeltem, később Edgár is becsatlakozott, de nagy bánatomra már 12:20 volt, mikor még csak a kaja harmadánál jártam. 2/3-ot ki kellett dobni (sírtam...) de az iskola szentség, 10 perc késéssel, 25-re beértem Mobiltelkom gyakorlatra. Eddig 2-szer kimaradt, mert rosszul tudtam a helyet meg az időt, egész érdekes volt. Mivel ütközésben van, hiába lett 1-re vége, rohantam át a 4-re, hogy elcsípjem a mai kriptográfia végét, hackelésről volt szó, majd elaludtam. Utána Wireless 3, ezen konkrétan el is aludtam. OFDM... igen kemény.
1 éve ebből önlaboztam, kentemvágtam, és 1 év elteltével nézem az ábrákat amiket mutat a csávó (és benne volt az írásbeli beszámolómban is a saját magyarázó szövegemmel) és már fullra elfelejtettem, hogy mi, hogyan van. És ami a szomorú, hogy fél éve SzoCsával is vettük ezeket, hiába noh, félévente meg kell tanulnom az OFDMet, én minden elfelejtek. szóval 4-ig isi volt, utána meg leugrottam az alpillai srácokhoz, hogy...
Szóval a múltkor úgy volt, hogy elkirándulnak a legközelebbi szigetre, én meg erről lemaradtam, tegnap du kitaláltuk, hogy pótolunk, mivel nem jártak sikerrel, újból megpróbáljuk megjárni a dolgot. Szóval elmentünk Nallikariba Karolinával, Michaellel, Carlossal, később Edgars is csatlakozott, és nekiindultunk.
Eleinte mókás volt. Sétálsz a jégen...
Aztán jött a hó...
Majd a víz...
Szóval itt a tengerpart olyan, hogy van a tengeren, azon felül van egy jó 60-80 centi vastag jégréteg. Ám itt jön a trükk, ugyanis a jég tetején 5-10 centi víz jön, ami fölött 40-50 centi hó helyezkedik el. Mire ezt sikerült teljes valójában kikockulnunk, már kb a tán negyedénél voltunk (a sziget 5-10 km-re lehet...), és hát nah, az 50 centi hóban gyalogolni nem egy nagy élmény, még Michael lábnyomaiban sem. De aztán jött a víz. Kb 5 lépés után totálisan beázott a bakancsom, és hát mínusz 5 fokban 50 centis hóban úgy sétálni, hogy az egész lábad a 0 fokos vízben úszik, és fagy meg éppen nem egy örömteli dolog. Szóval a táv harmadánál megmondtam, hogy srácok bocsi, papírkutya vagyok, én visszafordulok.
És visszafordultam. Visszamentem a partra, betettem a rockrádiót, és miközben döngettem a Bodomot, meg a Megadethet, néztem... ahogy a többiek a táv felénél visszafordulnak, és feladják, jönnek utánam.
És de jól tették! Nem sokkal azután, hogy megérkeztek, ugyanis a semmiből feltűnt egy jégtörő hajú, és végigment a tengerpart mellett, gyakorlatilag a part, és a sziget között is! Szóval ha nem fordulnak vissza, és végigmennek, kb. amikor a szigetre érnek, a hazafelé vezető utat el is zárta volna a hajó. Hatalmas mázli, hogy vissza jöttek. Amúgy a sziget lakatlan, pici, szóval semmi nincs ott, ha ottragadnak, hívhattam volna a rendőrt, a mentőt, meg kb. az összes újságot, hogy de hülyék a túristák. :)
Ennek ellenére őrült móka volt, Carlos "Michael for this I'll kill you" megjegyzése, illetve a "OK Michael now I go back it was nice to meet you" korrektül leírja az állapotokat. De legalább elvoltunk, bár a lábam konkrétan megfagyott. Van egy élményfürdő a bícsparton egy étteremmel, oda bementünk egy kávéra (én csóró vagyok, nem ittam semmi), de kicsit felmelegedtünk (nem úgy), és kitaláltuk, hogy holnap bemegyünk a városban, állítólag van ott valami fasza, és olcsó étterem. Meg lehet kedden is lesz valami királyságosnak ígérkező programunk...:)
Fél 8 körül leléptem, elbicóztam úszni. A nagy uszodába mentem, ami messze van, és nehéz odatalálni, elég későn érkeztem, de 46*50 méterrel csak elszórakoztattam magam... Mondjuk reménykedtem benne, hogy lesz pár ismerős csinos cserediák lány, nem volt. Igazából amíg be nem léptem az úszóterembe biztos voltam benne, hogy nem a csajok miatt jövök, hanem magam miatt, meg az úszás miatt. De miután rájöttem, hogy nincsenek lányok, az is egyértelművé vált, hogy pedig miattuk jöttem. Na nem baj. Úsztam egy jót, meg kissé túlbrutálra vettem a szaunát, annyira ellazultam, hogy majdnem elájultam. De jól esett. Hazafelé egy csoki benyom, háromnegyed 11-re jöttem meg. Vacsora, telefonálás szülőknek, éjfélkor meg bementem a suliba (miközben az egyik igenszemrevaló portugál hölgy vezetésével egy csoport cserediák a heavymestában bulizott... bár, mint már mondtam a portugál lányok eléggé fent hordják..., és bolondok is. De hát csak mennók mulatni, mint tanúnyi... de hát azt is kell ugye) és hajnali 3-ig kockultam, talán Jani holnap már elfogadja a házimat. Mondjuk 3-kor már full kész voltam, egy könnyed Overkill/Exodus/Testament válogatásanyaggal szórakoztattam magam a programozás közben, csak, hogy el ne aludjak, most meg üvölt a rádióból a Megadeth. Nektek meg itt egy kis A7X, most épp őket nyomja nagyon a rádió, nem is rossz.
2011. március 17., csütörtök
Beyond the lighted stage
Ma megnéztem a Rush dokumentumfilmet Dimitrissel, igen igen rendben van a dolog. Sokkal jobb, mint a Lemmy film, mert érdekes dolgokról szól (ki a fenét érdekel az, hogy Lemmy hol szeret nyerőgépezni...), kevésbé nyálas, és sablonos, mint az Anvil, dokumentumfilm, sok adattal, ésigazi elhivatottsággal a zene iránt. Igényes munka, rengeteg kamerával, archív felvétellel, remek.
No ez történt este. Őrült szerda mi? :D:D:D A nap korábbi részben voltunk az egyetemen egy órán, procit terveztem, kész, működik a vhdl feladatos valami is, kellett egy hardvert tervezni vhdlben, mondjuk nem volt túl bonyolult, csak összead, meg szoroz, működik faján, holnap bemutatom. Ha elfogadja Jani meg van a 3-as a tárgyból, ha még Edgár is elvégzi az ő részét, meglesz az etöf. Ő most nagyon tolja a kriptográfia házit, sokat nem tudok segíteni benne, de igyekszem azért. Amúgy nyilván marhaság cserefélév alatt etöfért hajtani, de legalább egy tárgyból ki akarom próbálni, hogy milyen érzés Finnországban etöfnek lenni. :)
Na, ami érdekesebb, hogy du elmentem pingpongozni az alpillai srácokkal (együtt ebédeltünk, akkor találtuk ki), jöttök az orosz lányok is, és így második ránézésre megállapítottam, hogy szombaton sokat ittam. Bár azért nem rosszak... Csak hát tudod. A jó csajok uncsik. Esküszöm. Állandóan csak nevetnek. Semmit nem tudsz velük kezdeni, nincs saját poénjuk, hozzászoktak, hogy jó nők, elvárják, hogy az emberek szórakoztassák őket. Most egy ilyen csajjal mi a fenét kezdesz? Kiteszed a polcra, nézegeted, és itt ki is merül a dolog. Legyek vicces helyette is? Dumáljak helyette is? A szexet is intézzem el helyette, is nem? Egy nem túl csini csajra meg senki rá sem néz, neki fel kell találnia magát, kedvesnek, viccesnek, érdekesnek kell lennie, ha akar valami fickót maga mellé. Más kérdés, hogy a srácoknak 90%-ban a külsőség számít, úgyhogy ezzel sokat nem érnek el, de még így is érdekesebb társaság, mint a "jócsajok". Összefeküdni meg kb egyikkel sem fogok, innentől meg tök mindegy is a dolog. Mindegy, pingpongozni jó volt. Utána elmentem úszni egyet, nagy volt a tömeg, szóval laza volt nagyon, majd holnap odaverünk rendesen. BTW holnap St. Patrik Day, mindenki öltözzön zöldbe, és bulizzon nagyot! :)
Kb. ennyi. Jó kis nap volt, sok programozás, meg tanulás, de volt móka, testmozgás, egy jó film, és jön novemberben Pestre az Iced Earth, lesz új Rhapsody lemez, és Hansen beszállt Kiske mellé az Unisonicba. Mi mást kívánhatnék még? (na van pár ötletem, de túl perverz mindegyik, a blog nívója nem engedheti meg, hogy leírjam...)
No ez történt este. Őrült szerda mi? :D:D:D A nap korábbi részben voltunk az egyetemen egy órán, procit terveztem, kész, működik a vhdl feladatos valami is, kellett egy hardvert tervezni vhdlben, mondjuk nem volt túl bonyolult, csak összead, meg szoroz, működik faján, holnap bemutatom. Ha elfogadja Jani meg van a 3-as a tárgyból, ha még Edgár is elvégzi az ő részét, meglesz az etöf. Ő most nagyon tolja a kriptográfia házit, sokat nem tudok segíteni benne, de igyekszem azért. Amúgy nyilván marhaság cserefélév alatt etöfért hajtani, de legalább egy tárgyból ki akarom próbálni, hogy milyen érzés Finnországban etöfnek lenni. :)
Na, ami érdekesebb, hogy du elmentem pingpongozni az alpillai srácokkal (együtt ebédeltünk, akkor találtuk ki), jöttök az orosz lányok is, és így második ránézésre megállapítottam, hogy szombaton sokat ittam. Bár azért nem rosszak... Csak hát tudod. A jó csajok uncsik. Esküszöm. Állandóan csak nevetnek. Semmit nem tudsz velük kezdeni, nincs saját poénjuk, hozzászoktak, hogy jó nők, elvárják, hogy az emberek szórakoztassák őket. Most egy ilyen csajjal mi a fenét kezdesz? Kiteszed a polcra, nézegeted, és itt ki is merül a dolog. Legyek vicces helyette is? Dumáljak helyette is? A szexet is intézzem el helyette, is nem? Egy nem túl csini csajra meg senki rá sem néz, neki fel kell találnia magát, kedvesnek, viccesnek, érdekesnek kell lennie, ha akar valami fickót maga mellé. Más kérdés, hogy a srácoknak 90%-ban a külsőség számít, úgyhogy ezzel sokat nem érnek el, de még így is érdekesebb társaság, mint a "jócsajok". Összefeküdni meg kb egyikkel sem fogok, innentől meg tök mindegy is a dolog. Mindegy, pingpongozni jó volt. Utána elmentem úszni egyet, nagy volt a tömeg, szóval laza volt nagyon, majd holnap odaverünk rendesen. BTW holnap St. Patrik Day, mindenki öltözzön zöldbe, és bulizzon nagyot! :)
Kb. ennyi. Jó kis nap volt, sok programozás, meg tanulás, de volt móka, testmozgás, egy jó film, és jön novemberben Pestre az Iced Earth, lesz új Rhapsody lemez, és Hansen beszállt Kiske mellé az Unisonicba. Mi mást kívánhatnék még? (na van pár ötletem, de túl perverz mindegyik, a blog nívója nem engedheti meg, hogy leírjam...)
2011. március 16., szerda
Félidő
Bizony, elérkeztünk a féltávhoz.
Mintha tegnap lett volna, hogy leszálltam a repülőről idegesen, félénken, a világ végén, a hatalmas hóban, tudván, hogy jó helyen vagyok, mégis szorongva, mi a fenéhez kezdjek, hogyan jut el a szállásra?
És itt vagyunk az út felénél, a félév felénél. Eddig befelé tartottunk a dologba, ismerkedtünk, mostantól kifele tartunk, búcsúzunk. Noha igyekeztem, nem sikerült elérnem, hogy március 15-e itt is munkaszüneti nap, és nemzeti ünnep legyen, remélem mindenkinek odahaza remekül telt. Nekem természetesen kockaságokkal, délelőtt a vhdl-es cuccot írtam, délután meg elmentünk a természettudományos múzeumba, úgy volt, hogy megnézzük a planeáriumot. Meg is néztük, de csalóka volt, mert nincs is semmilyen planeárium, a planeárium kimerül egy 20 perces mozifilmben, amit a hely mozitermében néztük meg, és a naprendszerről szólt. Szerintem nem volt rossz, a lányoknak nem tetszett. Ezen felül sokat nem változott a science center, inkább azért mentem, hogy kissé szocializálódjak. Hiába, kell, hogy legyek emberekkel, nem igazán elég az, hogy egész nap Edgárral kockulunk, meg programozunk, rossz egyedül, jól esik igazán, ha bármit tudok csinálni bárkikkel. Annyira hozzászoktam már az egyedülléthez, hogy észre sem veszem mennyire rosszul érzem magam társaság nélkül.
Este meg elmentünk a Caioba, mindössze hármasban, Karolinával, és Laurával, ittunk egy sört, beszélgettünk, jó volt. Közben meg tanulás, kockulás. Ma bejelentették h. ápr 1-én lesz a kriptográfia vizsga, hát jajj. Két hét, el kell kezdeni vészesen készülni, remélem holnap be tudom fejezni a processzoros házit, és neki tudok feküdni. Mondjuk egy kis házi még kriptográfiából is van, de azzal most Edgár vesződik, nem tudom én majd mennyire kellek még bele. Nem akarok pofátlan se lenni, és kihúzni magam belőle, de ez most igen gusztustalan, és bonyi program, nem könnyű dolog.
Ma amúgy kaptam egy levelet a helsinkii Rush koncert szervezőitől, megkapták az akkreditációs kérelmemet, nagyon kevés hely van csak a sajtónak, így nem igen ígérik, hogy mehetek, de a buli előtti héten dől majd csak el, majd értesítenek. Jajj apám, de lenne. De a hazaút még mindig para, még nem találtam ki, mit, hogyan kéne csinálnom, nem igen bírom magam rávenni. Talán írok még egy akkredkérelmet a svédenrokknak, ezúttal fizetőset, basszus, csak mehessek a fesztre, akkor mehetek Mortenékhez. Amúgy igen jópofa volt ma Laura, a litván lány, azt mondta Svéden rokk után ha már úgy is a közelbe vagyok, látogassak el hozzá, hát azért egész kajak, hogy így a hazautat megcsinálhatnám úgy, hogy minden héten máshol töltenék 1-1 hetet, aztán augusztus végére hazaérek... :D
Amúgy van egy másik nagy kérdés is ami már egy ideje foglalkoztat, vajh szervezzek-e szülinapi bulit? Mert itt a lakásban tökre nem tudok, ráadásul keddre esik, kedden meg ki akar elmenni kocsmázni? Deeee.... ma felajánlották a lányok a 4-en, hogy náluk megrendezhetném, na holnap ezt még megbeszélem velük, jó lenne. Csak félek, hogy senki nem jönne el. :S Ezért nem szeretek bulikat szervezni. Nem vagyok akkora jó fej, ki jönne egy saját bulimba? Na majd még kitalálom.
...és végezetül jöjjetek Ti, kedves, drága olvasóim. Hisz féltávnál járunk, jöjjön néhány érdekes statisztika, egy pár érdekes adat a blogról. :)
A blog a virágkorát bármily meglepő január legelején élte, 5-én 147 napi olvasást produkált, mely egészen kiemelkedő. Nagyon meglepődtem, nem hittem volna, hogy ennyi ember kíváncsi rám, vagy arra mi történik velem, igazán meghatott. Aztán folyamatosan csökkentek az adatok, nyilván a mindennapi mókuskerék lehűtötte a kíváncsiságot. Tegnap pl. 50 olvasással büszkélkedhettünk, általában ebben a hónapban napi 37-43 olvasás a jellemző. Ez a szám az idő előrehaladtával lassan, de biztosan csökken, remélem május végéig azért csak sikerül kitartani, és a mágikus 0-t nem fogom elérni. :)
Legtöbb olvasást a január 4-i bejegyzés ért el, 123-an kattintottak az Aki a hideget nem szereti kezdetű irományra, az Awesome 100 olvasással a második 5-éről, de 70 fölött van 17-ről a Hirdetés, illetve 20-ról a Let's Drink.
Magyarországról eddig 3 032-szer kattintottak a blogra, a második helyezett Finnország 471 kattintással, ennek 90%-a nyilván én voltam. :) Harmadik 201 kattintással Ciprus, ezúttal köszönöm Nagy Andris barátomnak, remélem jól telik az ideje, és mihamarabb viszont láthatom, a legjobbakat kívánom neki! Hasonló helyzet Toldy Árpival, 62 oldalmegtekintés érkezett Szingapúrból, nyáron majd leromboljuk Wackent! 37 kattintás érkezett az Egyesült Államokból, 26 Spanyolországból (köszönöm McFly barátomnak), 18 kattintás Svédországból, 11 Romániából, 8 Ausztriából, és 6 Franciaországból.
A blogot javarészt Firefoxxal nyitjátok meg (66%), 21% Chromeozik, 5% Explorerezik, 4% Opera (Ennek 90%-a Hászi...:)), és külön köszöntöm azokat, akik Mobile, Version, Illetve Ubuntu böngészővel olvasták egyszer-kétszer az oldalt. Az olvasók 96%-a Windowst használ, 1% Unixot, 1% Macet, az iPodosokat, iPhoneosokat, Nokiásokat, Linuxosokat pedig szintén külön szeretettel láttam vendégül oldalamon.
A keresési kulcsszavaknál a "Minek öltözzek be farsangkor?" kérdés az abszolút vezető, aki erre is a netet használja annak hadd gratuláljak, akárcsak azoknak, akik trükkösen a Rock Band slágerét akarták letölteni illegálisan, és a "fél4 lessz 10 perc múlva mp3" kulcsmondattal keveredtek ide. Értem én, hogy a rockerek buták, mint a föld, de a lesz szót akkor sem így kell írni... Népszerű még az "Accept póló", a "kopaszodom", a "kalevala day", de a legnagyobb elismerésemet, és respektemet azon drága olvasóm kapja, aki a "kínaivitézfáti" kulcsszóval talált rá az oldalra. :)
Hát ennyit mára, köszönöm szépen mindenkinek, hogy elkísértetek, velem voltatok, velem vagytok. Pihenjünk most egy nagyot, holnaptól jön a 2. felvonás! Igazán jól esik minden komment, minden lájk, kimondhatatlan köszönet mindenkinek aki eddig elkísért. Isten áldjon benneteket!
Pár eddig még nem mutatott kép az elmúlt hetekből:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110312OuluKepek#
Mintha tegnap lett volna, hogy leszálltam a repülőről idegesen, félénken, a világ végén, a hatalmas hóban, tudván, hogy jó helyen vagyok, mégis szorongva, mi a fenéhez kezdjek, hogyan jut el a szállásra?
És itt vagyunk az út felénél, a félév felénél. Eddig befelé tartottunk a dologba, ismerkedtünk, mostantól kifele tartunk, búcsúzunk. Noha igyekeztem, nem sikerült elérnem, hogy március 15-e itt is munkaszüneti nap, és nemzeti ünnep legyen, remélem mindenkinek odahaza remekül telt. Nekem természetesen kockaságokkal, délelőtt a vhdl-es cuccot írtam, délután meg elmentünk a természettudományos múzeumba, úgy volt, hogy megnézzük a planeáriumot. Meg is néztük, de csalóka volt, mert nincs is semmilyen planeárium, a planeárium kimerül egy 20 perces mozifilmben, amit a hely mozitermében néztük meg, és a naprendszerről szólt. Szerintem nem volt rossz, a lányoknak nem tetszett. Ezen felül sokat nem változott a science center, inkább azért mentem, hogy kissé szocializálódjak. Hiába, kell, hogy legyek emberekkel, nem igazán elég az, hogy egész nap Edgárral kockulunk, meg programozunk, rossz egyedül, jól esik igazán, ha bármit tudok csinálni bárkikkel. Annyira hozzászoktam már az egyedülléthez, hogy észre sem veszem mennyire rosszul érzem magam társaság nélkül.
Este meg elmentünk a Caioba, mindössze hármasban, Karolinával, és Laurával, ittunk egy sört, beszélgettünk, jó volt. Közben meg tanulás, kockulás. Ma bejelentették h. ápr 1-én lesz a kriptográfia vizsga, hát jajj. Két hét, el kell kezdeni vészesen készülni, remélem holnap be tudom fejezni a processzoros házit, és neki tudok feküdni. Mondjuk egy kis házi még kriptográfiából is van, de azzal most Edgár vesződik, nem tudom én majd mennyire kellek még bele. Nem akarok pofátlan se lenni, és kihúzni magam belőle, de ez most igen gusztustalan, és bonyi program, nem könnyű dolog.
Ma amúgy kaptam egy levelet a helsinkii Rush koncert szervezőitől, megkapták az akkreditációs kérelmemet, nagyon kevés hely van csak a sajtónak, így nem igen ígérik, hogy mehetek, de a buli előtti héten dől majd csak el, majd értesítenek. Jajj apám, de lenne. De a hazaút még mindig para, még nem találtam ki, mit, hogyan kéne csinálnom, nem igen bírom magam rávenni. Talán írok még egy akkredkérelmet a svédenrokknak, ezúttal fizetőset, basszus, csak mehessek a fesztre, akkor mehetek Mortenékhez. Amúgy igen jópofa volt ma Laura, a litván lány, azt mondta Svéden rokk után ha már úgy is a közelbe vagyok, látogassak el hozzá, hát azért egész kajak, hogy így a hazautat megcsinálhatnám úgy, hogy minden héten máshol töltenék 1-1 hetet, aztán augusztus végére hazaérek... :D
Amúgy van egy másik nagy kérdés is ami már egy ideje foglalkoztat, vajh szervezzek-e szülinapi bulit? Mert itt a lakásban tökre nem tudok, ráadásul keddre esik, kedden meg ki akar elmenni kocsmázni? Deeee.... ma felajánlották a lányok a 4-en, hogy náluk megrendezhetném, na holnap ezt még megbeszélem velük, jó lenne. Csak félek, hogy senki nem jönne el. :S Ezért nem szeretek bulikat szervezni. Nem vagyok akkora jó fej, ki jönne egy saját bulimba? Na majd még kitalálom.
...és végezetül jöjjetek Ti, kedves, drága olvasóim. Hisz féltávnál járunk, jöjjön néhány érdekes statisztika, egy pár érdekes adat a blogról. :)
A blog a virágkorát bármily meglepő január legelején élte, 5-én 147 napi olvasást produkált, mely egészen kiemelkedő. Nagyon meglepődtem, nem hittem volna, hogy ennyi ember kíváncsi rám, vagy arra mi történik velem, igazán meghatott. Aztán folyamatosan csökkentek az adatok, nyilván a mindennapi mókuskerék lehűtötte a kíváncsiságot. Tegnap pl. 50 olvasással büszkélkedhettünk, általában ebben a hónapban napi 37-43 olvasás a jellemző. Ez a szám az idő előrehaladtával lassan, de biztosan csökken, remélem május végéig azért csak sikerül kitartani, és a mágikus 0-t nem fogom elérni. :)
Legtöbb olvasást a január 4-i bejegyzés ért el, 123-an kattintottak az Aki a hideget nem szereti kezdetű irományra, az Awesome 100 olvasással a második 5-éről, de 70 fölött van 17-ről a Hirdetés, illetve 20-ról a Let's Drink.
Magyarországról eddig 3 032-szer kattintottak a blogra, a második helyezett Finnország 471 kattintással, ennek 90%-a nyilván én voltam. :) Harmadik 201 kattintással Ciprus, ezúttal köszönöm Nagy Andris barátomnak, remélem jól telik az ideje, és mihamarabb viszont láthatom, a legjobbakat kívánom neki! Hasonló helyzet Toldy Árpival, 62 oldalmegtekintés érkezett Szingapúrból, nyáron majd leromboljuk Wackent! 37 kattintás érkezett az Egyesült Államokból, 26 Spanyolországból (köszönöm McFly barátomnak), 18 kattintás Svédországból, 11 Romániából, 8 Ausztriából, és 6 Franciaországból.
A blogot javarészt Firefoxxal nyitjátok meg (66%), 21% Chromeozik, 5% Explorerezik, 4% Opera (Ennek 90%-a Hászi...:)), és külön köszöntöm azokat, akik Mobile, Version, Illetve Ubuntu böngészővel olvasták egyszer-kétszer az oldalt. Az olvasók 96%-a Windowst használ, 1% Unixot, 1% Macet, az iPodosokat, iPhoneosokat, Nokiásokat, Linuxosokat pedig szintén külön szeretettel láttam vendégül oldalamon.
A keresési kulcsszavaknál a "Minek öltözzek be farsangkor?" kérdés az abszolút vezető, aki erre is a netet használja annak hadd gratuláljak, akárcsak azoknak, akik trükkösen a Rock Band slágerét akarták letölteni illegálisan, és a "fél4 lessz 10 perc múlva mp3" kulcsmondattal keveredtek ide. Értem én, hogy a rockerek buták, mint a föld, de a lesz szót akkor sem így kell írni... Népszerű még az "Accept póló", a "kopaszodom", a "kalevala day", de a legnagyobb elismerésemet, és respektemet azon drága olvasóm kapja, aki a "kínaivitézfáti" kulcsszóval talált rá az oldalra. :)
Hát ennyit mára, köszönöm szépen mindenkinek, hogy elkísértetek, velem voltatok, velem vagytok. Pihenjünk most egy nagyot, holnaptól jön a 2. felvonás! Igazán jól esik minden komment, minden lájk, kimondhatatlan köszönet mindenkinek aki eddig elkísért. Isten áldjon benneteket!
Pár eddig még nem mutatott kép az elmúlt hetekből:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110312OuluKepek#
2011. március 14., hétfő
Would?
Mindenek előtt boldog pí napot mindenkinek! :)
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:
2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.
Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.
2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.
New sheriff in town...
Ma nagy hibát követtem el.
Későnkelés, és hát vasárnap lévén, irány a prizma. Találtam gordon bleut előre fagyasztottat, nem lehetett otthagyni. Hasábbal elkészítettem, plusz egy előre fagyasztott hamburgert is, ami egy nagy átverés volt. Ugyanis nem volt más, mint egy zsemle, benne egy szelet nyers hús. És ezt eladják, mint fagyasztott hamburger... Hát azért csókolom...
Szóval kissé késve főzés, nagy ebédelés, és későn vettem észre, hogy kerestek. Német Michaelék ma csináltak egy kis túrát a tengeren az egyik szigetre elsétáltak, és én nem mentem. :( Pedig tegnap mondtam, hogy megyek, és fel is hívtak, meg üzentek, de mire befejeztem az ebédet ők már Nallikariban voltak, ami nekem 40 perc bringával... szóval kihagytam. Pedig siethettem volna, csak reggel nem érdekeltek az smsek, nyűgös voltam, meg ilyesmi. Most meg bánom, hát olyan rövid ideig vagyok itt, minden lehetőséget meg kell használni, hogy itteni arcokkal legyek, haverkodjak, pláne hívtak, meg még az orosz lányok is mentek, nagy marha voltam. Na mindegy, majd remélem összefutok az alpillai srácokkal holnap, vagy azután ebédkor.
Ellenben mivel nem mentem, tudtam beszélni skypeon szüleimmel, és a pesti rokonsággal, ez azért jó volt, 2-3 hónapja nem hallottam felőlük semmit. Szegény pápai nagymama viszont kórházban van, és sajnos egyre gyengébb. Elszorul a szívem, ha rá gondolok, nagyon szurkolok, de hát... :S
Délután ma is síeltem egy nagyot 12 km-et, kissé későn indultam, és rám esteledett, de azért remek volt. Síelni csodás dolog, mozogsz, gyönyörű a vidék, jó a levegő, és a rádióban a zenék sem rosszak.
Tegnap hallottam egy annyira kajak, állat számot, hogy ihajj. Ma egész délelőtt azt kutattam, és megtaláltam, totál oda vagyok. Úgy gondolom, hogy a zenei ízlésem eléggé sokat változott amióta itt vagyok. Valahogy a melankólikusabb, gótikusabb rock/metal dalok is elkezdtek megmozgatni, akárcsak az esetleges modern felhangokkal kísért metalzenék. Mármint érted,itt csak jobban benne van a médiában a fémzene, vannak itt is trendek, új slágerek, úgy, hogy napi sok órát hallgat mindenki rockrádiót, egész máshogy nézel a rockzenére, mint odahaza.
Szóval tegnap a top30-as rocklistán hallottam ezt a dalt, noha betonozással indít, érkezik egy kis gótikus, énekesnős betét, rá az Evenesencet, What Have You Donet idéző férfiduett, majd full váratlanul az egész átvált Sonic Syndicates modern death metalba, hogy végül egy bombasztikus powerbomba refrénben teljesedjen ki, valami hihetetlen. Úgy hívják őket, hogy Amaranthe, hamarosan napvilágot lát a debütalbumuk.
Későnkelés, és hát vasárnap lévén, irány a prizma. Találtam gordon bleut előre fagyasztottat, nem lehetett otthagyni. Hasábbal elkészítettem, plusz egy előre fagyasztott hamburgert is, ami egy nagy átverés volt. Ugyanis nem volt más, mint egy zsemle, benne egy szelet nyers hús. És ezt eladják, mint fagyasztott hamburger... Hát azért csókolom...
Szóval kissé késve főzés, nagy ebédelés, és későn vettem észre, hogy kerestek. Német Michaelék ma csináltak egy kis túrát a tengeren az egyik szigetre elsétáltak, és én nem mentem. :( Pedig tegnap mondtam, hogy megyek, és fel is hívtak, meg üzentek, de mire befejeztem az ebédet ők már Nallikariban voltak, ami nekem 40 perc bringával... szóval kihagytam. Pedig siethettem volna, csak reggel nem érdekeltek az smsek, nyűgös voltam, meg ilyesmi. Most meg bánom, hát olyan rövid ideig vagyok itt, minden lehetőséget meg kell használni, hogy itteni arcokkal legyek, haverkodjak, pláne hívtak, meg még az orosz lányok is mentek, nagy marha voltam. Na mindegy, majd remélem összefutok az alpillai srácokkal holnap, vagy azután ebédkor.
Ellenben mivel nem mentem, tudtam beszélni skypeon szüleimmel, és a pesti rokonsággal, ez azért jó volt, 2-3 hónapja nem hallottam felőlük semmit. Szegény pápai nagymama viszont kórházban van, és sajnos egyre gyengébb. Elszorul a szívem, ha rá gondolok, nagyon szurkolok, de hát... :S
Délután ma is síeltem egy nagyot 12 km-et, kissé későn indultam, és rám esteledett, de azért remek volt. Síelni csodás dolog, mozogsz, gyönyörű a vidék, jó a levegő, és a rádióban a zenék sem rosszak.
Tegnap hallottam egy annyira kajak, állat számot, hogy ihajj. Ma egész délelőtt azt kutattam, és megtaláltam, totál oda vagyok. Úgy gondolom, hogy a zenei ízlésem eléggé sokat változott amióta itt vagyok. Valahogy a melankólikusabb, gótikusabb rock/metal dalok is elkezdtek megmozgatni, akárcsak az esetleges modern felhangokkal kísért metalzenék. Mármint érted,itt csak jobban benne van a médiában a fémzene, vannak itt is trendek, új slágerek, úgy, hogy napi sok órát hallgat mindenki rockrádiót, egész máshogy nézel a rockzenére, mint odahaza.
Szóval tegnap a top30-as rocklistán hallottam ezt a dalt, noha betonozással indít, érkezik egy kis gótikus, énekesnős betét, rá az Evenesencet, What Have You Donet idéző férfiduett, majd full váratlanul az egész átvált Sonic Syndicates modern death metalba, hogy végül egy bombasztikus powerbomba refrénben teljesedjen ki, valami hihetetlen. Úgy hívják őket, hogy Amaranthe, hamarosan napvilágot lát a debütalbumuk.
2011. március 13., vasárnap
Szombat esti frász
A nap a síelés jegyében telt.
Hiába, síszünet van, meg síelni amúgy is kajak dolog. Szóval Eglével meg Edgarssal síeltünk kb 13 km-et, egy síközpontig, meg vissza, remek volt. Ki is találtuk, hogy jövő héten megyünk egy egész napos nagy túrát, több, mint 20 km-eset, és közben sütünk majd egy kis kolbászt a síközpontnál a grillsütő helyen. Am Finnország, még mindig varázslatos. Rengeteg ember odakint, síel, gyönyörű, hangulatos faházak az erdőben, és emberek ülnek a tábortűznél, sütögetnek. Odahaza mikor van ilyen? Mikor mennek el az emberek túrázni, a szabadba, a levegőre, kirándulni, pihennek meg, hogy kicsit grillezzenek, "piknikezzenek"? Nem, és ez nem csak odahaza van így, az emberek inkább otthon ülnek és nézi a vacak valóvilágot. Szomorú. Varázslatos táj, gyönyörű látvány, nagy testmozgás, ez már igen. Holnap újra megyek.
Este szaunáztunk, érdekes volt, megismerkedtem pár főpartyarc spanyollal, meg olasszal, hát ők eléggé... mások. Mármint nagy hang, nagy partykedv, még a szaunában is folyton ment az ökörködés, a bulizás. Ellenben az egyik spanyol csaj igen csak csinos... hogy finoman fogalmazzak. De a spanyol/portugál/olasz lányokról érdemes letenni, úgy pörögnek, mint a búgócsiga.
Este megünnepeltük német Michael szülinapját. Nem volt annyira rossz, volt egy csomó ingyen pia, meg süti, de nah. Ahelyett, hogy bementünk volna bulizni a városba, csak ültünk, és hülye játékokat játszottunk, mint a szépszivárvány, meg a pity pity. hát apám... ilyen a szombat este? Na mindegy, legalább nem ittam annyit, és sok pénzt sem költöttem. Ugye Michael német, és vannak rocker hajlamai, szóval hallgattuk ezerrel a Bard Songot, az In Extremot, meg mindenféle muzsikákat. Ott voltak az orosz lányok, rájöttem, hogy egészen tetszenek, bár valószínű csak a tudat, hogy oroszok adnak némi egzotikumot, annyira nem gyönyörűek, de azért nah. Iddogálás, játszás, kicsit unatkozás, majd hazajövés. Ez egy ilyen nap volt. Kissé melankolikus, romantikus hangulatban vagyok, jön is az elkerülhetetlen:
Hiába, síszünet van, meg síelni amúgy is kajak dolog. Szóval Eglével meg Edgarssal síeltünk kb 13 km-et, egy síközpontig, meg vissza, remek volt. Ki is találtuk, hogy jövő héten megyünk egy egész napos nagy túrát, több, mint 20 km-eset, és közben sütünk majd egy kis kolbászt a síközpontnál a grillsütő helyen. Am Finnország, még mindig varázslatos. Rengeteg ember odakint, síel, gyönyörű, hangulatos faházak az erdőben, és emberek ülnek a tábortűznél, sütögetnek. Odahaza mikor van ilyen? Mikor mennek el az emberek túrázni, a szabadba, a levegőre, kirándulni, pihennek meg, hogy kicsit grillezzenek, "piknikezzenek"? Nem, és ez nem csak odahaza van így, az emberek inkább otthon ülnek és nézi a vacak valóvilágot. Szomorú. Varázslatos táj, gyönyörű látvány, nagy testmozgás, ez már igen. Holnap újra megyek.
Este szaunáztunk, érdekes volt, megismerkedtem pár főpartyarc spanyollal, meg olasszal, hát ők eléggé... mások. Mármint nagy hang, nagy partykedv, még a szaunában is folyton ment az ökörködés, a bulizás. Ellenben az egyik spanyol csaj igen csak csinos... hogy finoman fogalmazzak. De a spanyol/portugál/olasz lányokról érdemes letenni, úgy pörögnek, mint a búgócsiga.
Este megünnepeltük német Michael szülinapját. Nem volt annyira rossz, volt egy csomó ingyen pia, meg süti, de nah. Ahelyett, hogy bementünk volna bulizni a városba, csak ültünk, és hülye játékokat játszottunk, mint a szépszivárvány, meg a pity pity. hát apám... ilyen a szombat este? Na mindegy, legalább nem ittam annyit, és sok pénzt sem költöttem. Ugye Michael német, és vannak rocker hajlamai, szóval hallgattuk ezerrel a Bard Songot, az In Extremot, meg mindenféle muzsikákat. Ott voltak az orosz lányok, rájöttem, hogy egészen tetszenek, bár valószínű csak a tudat, hogy oroszok adnak némi egzotikumot, annyira nem gyönyörűek, de azért nah. Iddogálás, játszás, kicsit unatkozás, majd hazajövés. Ez egy ilyen nap volt. Kissé melankolikus, romantikus hangulatban vagyok, jön is az elkerülhetetlen:
2011. március 12., szombat
Amikor fáj az élet
Nem is kicsit.
Voltak ugye előjelek, meg figyelmeztetések, hogy a csoffadt, kis habtestemet nem lehet csak úgy uccuneki leterhelni, ahogy már két hete csinálom, a napi 2-3 órás testmozgásoknak pedig ma volt a betetőzése. Ugye írtam már, hogy itt a tavasz, na hát itt is volt, szétnézett, majd jól elhúzott. Már két napja folyamatosan esik a hó, közben meg +1 fok van, ami azt jelenti, hogy ez a nehéz, tapadós hó esik. Végre tudsz hógolyózni, hóembert építeni, na de síelni...? No nem baj gondoltam, csak kimentem délután, és egy laza két és fél órát síeltem... Na most annyi hó esett, hogy a pálya kb. szűz volt, mindössze egy sínyom volt amiben tudtam menni (és ez nem a tavi, hanem a nagy, a profi pálya volt), és az is csak azért, mert előttem valaki már síelt ott. Addig mentem, amíg a csákó előttem az erdő közepén hirtelen vissza nem fordult, mert onnantól már nem volt nyom. Szóval ebben a tapadós hóban nagyon nehezen csúszik a léc, nagyon sok energia, meg erőfeszítés kell, és baromi lassan mész. De azért nem volt rossz, 2.5 óra testmozgás.
No de ami utána jött. Már hetek óta vártam, ma végre rockkoncertre mentem. Az Evergrey játszott a Teatriában, ami durván a város túloldalán van, 10-15 kilométer. Tűnődtem, hogy busszal megyek, de sajnáltam a pénzt a buszra, meg annyiszor szívtam már utolsó busszal, hogy nem mertem... bicózzunk egyet!
Na ez volt az óriási hiba, a kolosszális tévedés, nem, nem lett volna szabad nyeregbe szállni. Ugyanis szakadt a hó, a bicikliút szűz volt, és hát a tapadós hóban bringázni igen kemény, nagyon nehezen gurul előre a canga.. de azért hajrá. Odafele egy laza 50 perc alatt meg is voltunk. De az egész buli alatt szakadt a hó, így visszafelé tényleg nem volt semmi nyom, amin jöhettem volna, másfél óra szenvedés után érkeztem meg, és most a hátam, a lábam, a karom, mindenem fáj. Na nem baj, holnap elmegyek síelni.
A koncert amúgy marha jó volt, majd írok beszámolót a hardrock.hu ra. De ezek a finnek ..."furák". Nincs motozás beengedéskor, sőt, a koncertjegyemet sem kérték el. Csak a személyimet! 18 év alatt nem mehetsz be, de a jegyemet csak azért csekkolták, mert olyan jó fej voltam, hogy odamentem külön a csekkolós nénihez a saját jószántamból, amúgy elsőre lazán kihagytam a procedúrát. Mondjuk volt mellettem egy részeg finn gyerek, az eléggé belerondított a koncertélménybe, egyrészt mert kitúrt a helyemről, másrészt mert folyamatosan pofázott a haverjaival a buli alatt. Minek megy valaki koncertre, ha végig dumál? Pláne miért az 1. sorba? Részeg pöcs. Egyszer amúgy ki is akart konkrétan lökni a helyemről, de nem engedtem, ezek után magyarázott valamit finnül, majd megölelgetett, meg a haverja is, akit a helyemre akart betuszkolni. Most mondd meg, ki érti az ilyent?
Maga a buli kajak volt, van mindenkivel közös fotóm, dedikált cdm, amit a bejáratnál kaptam, meg dedikált setlistem, remekül szórakoztam. Bizony, a jó kis rock/metal koncertek hiányoznak. Nah, holnap még intéznem kell a svédenrokkot, meg a hazautat. Ma am suli volt 4 óra kriptográfia gyakorlat. C programozás, én meg abból már annyira nem vagyok pönge, Edgárra hagytam a munka javát (nem is mert a C-jét haha) de azért kb. vágom hanyas a dzseki. Még hétfőn egy gyak, aztán no more kriptogyak. De hétvégén ezt jó lenne megírni, meg azt a vhdl-es marhaságot is, ami Janinak kell. Mármint a másik gyakvez Janinak. Ezen felül jó lenne síelni, szeretnék kicsit városnézni, meg németMichaelnek lesz szülinapi bulija. Nah, ezt, hogyan fogom belesűríteni a hétvégébe? Amúgy nagy kérdés, hogy mivel 10 nap múlva itt a szülinapom, én majd csináljak-e bulit? Csinálnék, csak hol? Itt baromira senki, sehogy nem fér el. Kedd este kocsmába menni meg... na ezt majd még kitalálom. Amúgy holnap lesz sífutás verseny, egy amcsi srác, Jonatán indul, 65 kilóméter, szeretné 4.5 óra alatt megtenni. Edgárt ez teljesen szíven ütötte, eddig ő volt a sportosgyerek, hát mostantól nem, ő 25 km után kipurcan. Én meg 10 után. :)
Amúgy a nap hőse egy másik német Michael, aki a Mercivel Barcelónában edzésrekordot ment. Hajrá Schumi, Te vagy a legjobb! Nyáron nagyon nagyon szeretnék vele találkozni. :S :)
Voltak ugye előjelek, meg figyelmeztetések, hogy a csoffadt, kis habtestemet nem lehet csak úgy uccuneki leterhelni, ahogy már két hete csinálom, a napi 2-3 órás testmozgásoknak pedig ma volt a betetőzése. Ugye írtam már, hogy itt a tavasz, na hát itt is volt, szétnézett, majd jól elhúzott. Már két napja folyamatosan esik a hó, közben meg +1 fok van, ami azt jelenti, hogy ez a nehéz, tapadós hó esik. Végre tudsz hógolyózni, hóembert építeni, na de síelni...? No nem baj gondoltam, csak kimentem délután, és egy laza két és fél órát síeltem... Na most annyi hó esett, hogy a pálya kb. szűz volt, mindössze egy sínyom volt amiben tudtam menni (és ez nem a tavi, hanem a nagy, a profi pálya volt), és az is csak azért, mert előttem valaki már síelt ott. Addig mentem, amíg a csákó előttem az erdő közepén hirtelen vissza nem fordult, mert onnantól már nem volt nyom. Szóval ebben a tapadós hóban nagyon nehezen csúszik a léc, nagyon sok energia, meg erőfeszítés kell, és baromi lassan mész. De azért nem volt rossz, 2.5 óra testmozgás.
No de ami utána jött. Már hetek óta vártam, ma végre rockkoncertre mentem. Az Evergrey játszott a Teatriában, ami durván a város túloldalán van, 10-15 kilométer. Tűnődtem, hogy busszal megyek, de sajnáltam a pénzt a buszra, meg annyiszor szívtam már utolsó busszal, hogy nem mertem... bicózzunk egyet!
Na ez volt az óriási hiba, a kolosszális tévedés, nem, nem lett volna szabad nyeregbe szállni. Ugyanis szakadt a hó, a bicikliút szűz volt, és hát a tapadós hóban bringázni igen kemény, nagyon nehezen gurul előre a canga.. de azért hajrá. Odafele egy laza 50 perc alatt meg is voltunk. De az egész buli alatt szakadt a hó, így visszafelé tényleg nem volt semmi nyom, amin jöhettem volna, másfél óra szenvedés után érkeztem meg, és most a hátam, a lábam, a karom, mindenem fáj. Na nem baj, holnap elmegyek síelni.
A koncert amúgy marha jó volt, majd írok beszámolót a hardrock.hu ra. De ezek a finnek ..."furák". Nincs motozás beengedéskor, sőt, a koncertjegyemet sem kérték el. Csak a személyimet! 18 év alatt nem mehetsz be, de a jegyemet csak azért csekkolták, mert olyan jó fej voltam, hogy odamentem külön a csekkolós nénihez a saját jószántamból, amúgy elsőre lazán kihagytam a procedúrát. Mondjuk volt mellettem egy részeg finn gyerek, az eléggé belerondított a koncertélménybe, egyrészt mert kitúrt a helyemről, másrészt mert folyamatosan pofázott a haverjaival a buli alatt. Minek megy valaki koncertre, ha végig dumál? Pláne miért az 1. sorba? Részeg pöcs. Egyszer amúgy ki is akart konkrétan lökni a helyemről, de nem engedtem, ezek után magyarázott valamit finnül, majd megölelgetett, meg a haverja is, akit a helyemre akart betuszkolni. Most mondd meg, ki érti az ilyent?
Maga a buli kajak volt, van mindenkivel közös fotóm, dedikált cdm, amit a bejáratnál kaptam, meg dedikált setlistem, remekül szórakoztam. Bizony, a jó kis rock/metal koncertek hiányoznak. Nah, holnap még intéznem kell a svédenrokkot, meg a hazautat. Ma am suli volt 4 óra kriptográfia gyakorlat. C programozás, én meg abból már annyira nem vagyok pönge, Edgárra hagytam a munka javát (nem is mert a C-jét haha) de azért kb. vágom hanyas a dzseki. Még hétfőn egy gyak, aztán no more kriptogyak. De hétvégén ezt jó lenne megírni, meg azt a vhdl-es marhaságot is, ami Janinak kell. Mármint a másik gyakvez Janinak. Ezen felül jó lenne síelni, szeretnék kicsit városnézni, meg németMichaelnek lesz szülinapi bulija. Nah, ezt, hogyan fogom belesűríteni a hétvégébe? Amúgy nagy kérdés, hogy mivel 10 nap múlva itt a szülinapom, én majd csináljak-e bulit? Csinálnék, csak hol? Itt baromira senki, sehogy nem fér el. Kedd este kocsmába menni meg... na ezt majd még kitalálom. Amúgy holnap lesz sífutás verseny, egy amcsi srác, Jonatán indul, 65 kilóméter, szeretné 4.5 óra alatt megtenni. Edgárt ez teljesen szíven ütötte, eddig ő volt a sportosgyerek, hát mostantól nem, ő 25 km után kipurcan. Én meg 10 után. :)
Amúgy a nap hőse egy másik német Michael, aki a Mercivel Barcelónában edzésrekordot ment. Hajrá Schumi, Te vagy a legjobb! Nyáron nagyon nagyon szeretnék vele találkozni. :S :)
2011. március 11., péntek
50
Ennyi hosszt úsztam ma le, viszont 50 méteres medencében. Ez 100-nak felelne meg a pápaiban, és ennek örülök, egy rég dédelgetett terv valósult meg. Majd még ismételgetem.
Semmi olyan nem történt, ami bárkit is érdekelhetne. Procit terveztem napközben, bemutattam két működőt, van 3 pontunk a 10ből. Ha Edgár is elkészíti a maga részét, lesz 6. Eddig még 0 van kész, azért remélem majd összehoz valami. Lassan kezdek megbarátkozni a gyerekkel, persze, néha pöcs, de ki tudja. Lehet a végére nem csak kirakathaverom lesz. Tudjátok, tanulni sokkal kevésbé költséges, mint bulizni, ezért nem bulizok. Sok volt ez az utóbbi időben, s noha a vizsgák még messze vannak, inkább írom a házi feladatokat. Ha minden jól megy még 2 pont összejöhet jövő hétre procitervezésből, most vhdl-ben kell bohóckodni valamit, előre a jó jegyért! No meg holnap reggel lesz megint kriptográfia gyakorlat, az kajakra sok időt elvesz megint, na majd meglátjuk.
A síszünet miatt csak 1 előadásunk volt, jött egy csákó a Nokiától és a WCDMAról mesélt. Utána is kis procitervezés, majd egy nagy úszás, szaunával. Edgár bevitt a városba a nagy uszodába, most először úsztam 50 méteren. Amúgy Edgár nem tolja gyengén, mesélte h. kocsival jött Rigából... hát apám Saabja van. És nem is egy olcsó modell, de nem ám. Én kértem elnézést, 22 évesen a saját Saaboddal furikázni, bosch. Mondom neki h. ezzel bármelyik csajt össze tudja szedni ha elmegy egy discoba, hát mesélte,hogy a finn lányok erőteljesen próbálkoztak vele kedden, de egyikből sem lett semmi. g33k.
Nah, a nap legérdekesebb része az volt, hogy megnéztem a facebook filmet. Ma van az: International Day Of Awesomeness... és ez a film igazán AWESOME! volt. Nem kicsit. Már a kezdés apám, a full szociopata kockagyerek randizik egy csajjal, és már majdnem annyira balfasz tapló, mint én. :D És csak egyre jobb és jobb, jó, a vége kissé elnagyolt, de nem baj. Csomó ember lehúzta, hogy uncsi, de nem. Ez pontosan az a sztori, amiről az öreg schsok mesélnek a szakmai esteken, van egy jó ötleted, és pénzt csinálsz belőle. Persze, ki volt színezve, biztos vagyok benne, hogy a "Háuvárdon" nincsenek olyan partyk, mint amilyenek mutogattak, meg a kockagyerekek nem tolják úgy a söröket, meg a feleseket, mint a filmben, de hát ha a 100% valóságot mutatnak, csak az IT/villanymérnök embereknek lenne érdekes a sztori, mindenki más unná. Mert ilyen az IT/villanymérnök élet. Persze sokaknak még így is túl száraz ez a mozi, pedig higgyétek el, az élet valami ilyesmi. Programozol, dolgozol 24/7 mert élvezed, és ha ügyes vagy, tiéd a nagy dobás.
Emlékszem, egyszer Thissel elmentünk valami Aegee táborba, ahol közgázos fiúk, de inkább lányok mutatták be a saját kis csoportjukat, akikkel utazgathatsz külföldre 2-3 hetekre nyári egyetem címén alkoholt pusztítani. Na ők javasolták, hogy közösségformálás, meg közösségkovácsolás címén nézzük meg így jó sokan együtt a Hajrá Boldogság című filmet, mert: "teljesen feltölti az embert."
(A sztori: Poppyt nem érdeklik a szürke hétköznapok, élvezi az életet: szeret táncolni és utazgatni. Akkor sem esik kétségbe, amikor ellopják a biciklijét. Sebaj, itt az ideje, hogy megtanuljon vezetni. A sors egy ingerlékeny oktatóval hozza össze. Scott mindenbe beleköt, ám Poppyt nem lehet zavarba hozni. Sőt, ő szembesíti a fickót a rossz szokásaival. Poppy életvidám természete minden nehézségen átsegíti, legyen az rosszcsont csemeték jobb belátásra bírása a suliban, ahol tanít, vagy egy veszélyesnek tűnő hajléktalan leszerelése éjnek évadján. Hatása alól a körülötte élők sem tudják kivonni magukat. Heteroszexuális férfi nem rendezhet ilyen filmet.)
Nem tudom elképzelni, hogy engem ez a "valami" jobban fel tudna tölteni, lelkesíteni, inspirálni, vagy motiválni tudna, mint a Social Network. De tudod mit, holnap megnézem, aztán megmondom ki győzött. Hihetetlen sztori, awesome film. RESPEKT. A 21. század "tündérmeséje". Ami történetesen valóra is vált.
Semmi olyan nem történt, ami bárkit is érdekelhetne. Procit terveztem napközben, bemutattam két működőt, van 3 pontunk a 10ből. Ha Edgár is elkészíti a maga részét, lesz 6. Eddig még 0 van kész, azért remélem majd összehoz valami. Lassan kezdek megbarátkozni a gyerekkel, persze, néha pöcs, de ki tudja. Lehet a végére nem csak kirakathaverom lesz. Tudjátok, tanulni sokkal kevésbé költséges, mint bulizni, ezért nem bulizok. Sok volt ez az utóbbi időben, s noha a vizsgák még messze vannak, inkább írom a házi feladatokat. Ha minden jól megy még 2 pont összejöhet jövő hétre procitervezésből, most vhdl-ben kell bohóckodni valamit, előre a jó jegyért! No meg holnap reggel lesz megint kriptográfia gyakorlat, az kajakra sok időt elvesz megint, na majd meglátjuk.
A síszünet miatt csak 1 előadásunk volt, jött egy csákó a Nokiától és a WCDMAról mesélt. Utána is kis procitervezés, majd egy nagy úszás, szaunával. Edgár bevitt a városba a nagy uszodába, most először úsztam 50 méteren. Amúgy Edgár nem tolja gyengén, mesélte h. kocsival jött Rigából... hát apám Saabja van. És nem is egy olcsó modell, de nem ám. Én kértem elnézést, 22 évesen a saját Saaboddal furikázni, bosch. Mondom neki h. ezzel bármelyik csajt össze tudja szedni ha elmegy egy discoba, hát mesélte,hogy a finn lányok erőteljesen próbálkoztak vele kedden, de egyikből sem lett semmi. g33k.
Nah, a nap legérdekesebb része az volt, hogy megnéztem a facebook filmet. Ma van az: International Day Of Awesomeness... és ez a film igazán AWESOME! volt. Nem kicsit. Már a kezdés apám, a full szociopata kockagyerek randizik egy csajjal, és már majdnem annyira balfasz tapló, mint én. :D És csak egyre jobb és jobb, jó, a vége kissé elnagyolt, de nem baj. Csomó ember lehúzta, hogy uncsi, de nem. Ez pontosan az a sztori, amiről az öreg schsok mesélnek a szakmai esteken, van egy jó ötleted, és pénzt csinálsz belőle. Persze, ki volt színezve, biztos vagyok benne, hogy a "Háuvárdon" nincsenek olyan partyk, mint amilyenek mutogattak, meg a kockagyerekek nem tolják úgy a söröket, meg a feleseket, mint a filmben, de hát ha a 100% valóságot mutatnak, csak az IT/villanymérnök embereknek lenne érdekes a sztori, mindenki más unná. Mert ilyen az IT/villanymérnök élet. Persze sokaknak még így is túl száraz ez a mozi, pedig higgyétek el, az élet valami ilyesmi. Programozol, dolgozol 24/7 mert élvezed, és ha ügyes vagy, tiéd a nagy dobás.
Emlékszem, egyszer Thissel elmentünk valami Aegee táborba, ahol közgázos fiúk, de inkább lányok mutatták be a saját kis csoportjukat, akikkel utazgathatsz külföldre 2-3 hetekre nyári egyetem címén alkoholt pusztítani. Na ők javasolták, hogy közösségformálás, meg közösségkovácsolás címén nézzük meg így jó sokan együtt a Hajrá Boldogság című filmet, mert: "teljesen feltölti az embert."
(A sztori: Poppyt nem érdeklik a szürke hétköznapok, élvezi az életet: szeret táncolni és utazgatni. Akkor sem esik kétségbe, amikor ellopják a biciklijét. Sebaj, itt az ideje, hogy megtanuljon vezetni. A sors egy ingerlékeny oktatóval hozza össze. Scott mindenbe beleköt, ám Poppyt nem lehet zavarba hozni. Sőt, ő szembesíti a fickót a rossz szokásaival. Poppy életvidám természete minden nehézségen átsegíti, legyen az rosszcsont csemeték jobb belátásra bírása a suliban, ahol tanít, vagy egy veszélyesnek tűnő hajléktalan leszerelése éjnek évadján. Hatása alól a körülötte élők sem tudják kivonni magukat. Heteroszexuális férfi nem rendezhet ilyen filmet.)
Nem tudom elképzelni, hogy engem ez a "valami" jobban fel tudna tölteni, lelkesíteni, inspirálni, vagy motiválni tudna, mint a Social Network. De tudod mit, holnap megnézem, aztán megmondom ki győzött. Hihetetlen sztori, awesome film. RESPEKT. A 21. század "tündérmeséje". Ami történetesen valóra is vált.
2011. március 9., szerda
Laskaszűrő tepsiszettet.
Tegnap volt a Laskiainen nevű nagy egyetemi rendezvény. Ne várj tőle túl sokat, ez egy ilyen összegyetemi szánkóbajnokság, hogy úgy mondjam, az itteni schönhertz qpa, csak hát ugye tök más, meg sokkal kisebb. De a lényeg a fíling, méghozzá a lazulós, vidám egyetemisták vagyunk, buli van fíling.
Na most én már alapból tökre elcsesztem ezt az egészet, mert felkeltem fél 9-kor marha álmosan, lévén, hogy az Erasmusos diákok együtt fognak lebuszozni a szánkódombra 10:30-kor. Lóhalálában elkészültem, és pontban 10:30-kor ott voltam a buszmegállóban, ahol tudod mi fogadott?
Egy üres buszmegálló, benne én.
Ehh. Pár perc ácsorgás után hazamentem, és ráeszméltem, hogy az a 10:30 az valójában 13:30, valamiért összekeveredtem, meg fáradt voltam, hát ez lett belőle. Gyors ebéd, megnéztem a Tron végét (vicces film, ha van egy 12-14 éves srácod, mutasd meg neki, amúgy annyira komolyanvehetetlen ez a "számítógépen belül is van egy világ", az algoritmusok meg a programok szaladgálnak, mint az emberek, jajj ugyanmár) kajcsi, aztán 13:30-ra visszamentem a buszmegállóba, pár reklámszatyorral (legyen min szánkózni). Brutális tömeg fogadott, minden diák ezzel a busszal akart menni, látszott a finneken, hogy nagyon odavannak, hogy micsoda tömegnyomor alakult ki, pedig Pesten a 85-ösön, vagy a 7-esen mindig ilyen van. Jujj, de nem hiányzik brrrr. Tök rossz lesz hazamenni. Nah visszatérve. Eglével, Spelával, meg pár további cserediákkal voltam, meg dumáltam, megtaláltuk a szánkódombot, majd megnéztük a szánkóversenyt.
Na most egyfelől, ugye a domb nem valami nagy, de hát itt a helyiek úgy néznek rá, mint a Csomolungmára, van aki nem is mer felmászni a tetejére, mert túl magas. Hát ehhez képest a Szalmavári domb (Pestieknek legyen mondjuk a... a nem tudom mi. Szóval a Gellért hegyi szánkódomb nagyjából 2-3szór hosszabb) a Retyezát, de hát nem baj. Lekerítettek egy egyenes kis pályát, és3 fős csapatok versengtek, minden csapatnak volt egy saját szánkója, egyszerre 3 csapat csúszott, el kellett csúszni egy hordóig, azt megkerülni, majd visszaszaladni a hegytetőre. Az utolsó ember felérése a végső idő, mindig a győztes tovább jut.
Na most a finnek bolondok. Voltak, akik csak fánkiból csúsztak (28 euró volt a nevezés a versenyre, amiért csúszol 5 mp-t... horrorár), pl hátrafelé, de voltak olyanok is, akik meztelenül csúsztak, hát nah, ne nézz inkább oda. (Odakint keményen 0 fok volt) Ezen felül meg volt fánki kategória is, ahol mindenféle marhasággal lehetett lecsúszni, ami általában home made volt. Volt piramis, valami Jabba szerű furaság, sátor, meg hát volt négy srűc akik egy orbitális méretű felfújhatós fütyülőre ültek, és azon csúsztak le, miközben beöltöztek a Kék Osztriga Bár feslett erkölcsű törzsvendégeinek, és üvöltött a hangszóróból az Electric Six nevű punkegyüttes Gay Bar című slágere.
Itt amúgy minden karnak, vagy ilyen intézetszerűségnek saját overálja van. Nem pulcsi, nem póló, kezeslábas. Vennék egy villanykarosat szívesen, de hát odahaza igen hülyén néznék ki benne. :S Meg hazavinni sem lenne egyszerű,a repülőgépen csak nem utazok benne. Még lemunkásparasztoznak. Minden bulin vehetsz felvarrót, és felvarrhatod (nem srácok, ez nem a Gazsi találmánya, tudom, most egy világ omlott össze mindenkiben), de mivel itt nem csak a villanykar csinál ilyent, hanem minden kar, meg ennek nagy hagyományai vannak, sokak úgy tele vannak varrva, mint a vértresser bajor Exumer rajongók.
Idén a kék overálosok nyertek, persze közben folyamatosan szóltak a partymuzsikák (meg egy Lordi), a végén meg szabadon csúszkálhatott bárki. Mi is mentünk, 12 ember egy szánon, ejj. :D De legalább elvoltunk. Hazafele menet megismerkedtünk egy finn gépészmérnök gyerekkel, a buszmegállóban találkoztunk, együtt buszoztunk, nem volt szomja. Két perccel a leszállás előtt megkérdezte, hogy voltunk-e a szánkózáson. :D
Este meg volt egy buli, az Apollo nevű helyen, disco volt. Útközben összehaverkodtam két szlovák arccal. A lényeg: 8 euró volt a beugró, 2 és fél a ruhatár, és ott még ittam 4*3 euró sört (lehet volt az 5-is... odahaza volt előzménye a dolognak), lehet számolni mennyit vertem el, nagyon nem vagyok rá büszke. Nagyon, nagyon nem. Nincs ez így jól, borzasztó sok pénz elmegy a bulizásra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt visszavágjuk, és mostantól nem járok el bulizni, dizsikbe, sehová, ahol belépőt kell fizetni.
Sajnálom erre a pénzt, és nagyon fogy! Maga a buli meg. Jájj. Kissé. Hogyan fogalmazzak... ééérdekes volt. Jó hely ez az Apolló, van 2 teremnyi kocsma része, meg két nagy disco terem. Ultrakemény, hogy kimész a discoteremből, ahol csapatják a Dévidgettát, és a kocsmába teremben üvölt az Arch Enemy. Előjött egy fura tulajdonságom, elkezdtem csuklani, az este során rájöttem, hogy ha pár mp-ig jéghideg vízbe dugod a fejed az segít. Oda is, vissza is bicajoztam, visszafelé mondjuk igen világgyűlölő hangulatom volt, nem sikerült túl barátin az elköszönés egy-két embertől, a részletekkel most nem fárasztok senkit, persze most is lányok mozgatják a szálakat. Remélhetőleg nem voltam túl bunkó senkivel, nem járattam le magam túlságosan senki előtt, mindenesetre nem igen van most kedvem találkozni, barátkozni senkivel a tegnapiak közül. Azt amúgy halkan megjegyzem, hogy van 2 portugál csaj, akik űberbolondok, hát olyan magasan hordják az orrukat, amilyen magasan még Orsi barátnői se tették, így igyekszem is elkerülni őket, de a táncparketten is tök őrültek. Mondjuk én is az voltam.
Ma együtt ebédeltem az alpillai srácokkal, du meg elmegyek úszni. Most meg procit tervezek, kissé elakadtam, majd meglátjuk mi lesz. Amúgy az alpillai arcok jó fejek, őket bírom, el lehet velük hülyéskedni.
Életjel
Bocsi srácok, 4 óra van, nem szeretnék bejegyzést írni. Sok minden kavarog a fejemben, holnap sem lesz tisztább, de majd akkor. Talán. Ami biztos, hogy a bulizást, meg a diszkózást szigorúan vissza kell fognom, nem jó ez így. Részletek holnap.
Ezen amúgy majdnem ott voltam, de pont akkor volt Saxon. Amikor Lemmyt megkérdezték, hogy miért a rock'n rollt választotta, miért nem a családot, azt mondta:
"A szex max 1 óráig tart, egy koncert meg kettőig. Miért ne a koncertet választaná?" Hát haver, igaza volt.
Ezen amúgy majdnem ott voltam, de pont akkor volt Saxon. Amikor Lemmyt megkérdezték, hogy miért a rock'n rollt választotta, miért nem a családot, azt mondta:
"A szex max 1 óráig tart, egy koncert meg kettőig. Miért ne a koncertet választaná?" Hát haver, igaza volt.
2011. március 7., hétfő
Paksi Endre emlékbejegyzés
Na mi jelenik meg ma?
Na mi?
Nami?
Hát igen! Nem kell tovább várnunk kedves barátaim, másfél én kegyetlen szenvedés után, ma végre ránk tekint fortuna (csókja), és a hosszú álom után újra kezünkben tarthatjuk az OSSIAN együttes legfrissebb lemezét! Jajj, de vártam már! Hát amúgy is borzasztó nehéz kibírni az egy-egy évet új Ossian lemez nélkül, de hát most másfél egész évet kellett várni. A külvárosi álmok szenvedély dús viharában csak zokogtam éjszakákon át, hogy még mindig nem hallgathatom, még mindig nem, s noha a Tél hercegnője lassan tovatűnik, végre újra magamba szívhatom a változatos, izgalmas zenei témákat, a varázslatos dalszövegeket.
Remélem minden kedves olvasóm már a nyitáskor a lemezboltban volt, és beszerezte, aki nem tett így, az nem, hogy EMBERnek, de MAGYARnak is hitvány! Nah, de térjünk vissza a szürke hétköznapok világához, mert még megcenzúráztatja a hammer az én blogomat is.
Tegnap... sem csináltam semmi hasznosat, vagy értelmeset. Elmentem biciklizni, megnéztem Nallikarit, ami a helyi bícs, tengerpart. Szép. Lehet nyáron. Most se kutya, de hát nah. Azt mondták a többiek, hogy akkor menjek oda, amikor megy le a nap (tudod, "Az Alkonyzóna utca végén van egy hely... Végállomás Motel" És tényleg volt ott egy motel!), mert ott olyan gyönyörű a naplemente, hogy ihajjcsuhaj. Na most ez egyrészt nem igaz, mert mint már írtam az én szobám ablakából a leggyönyörűbb a naplemente, másrészt mivel ezzel a szöveggel még egy csajt sem tudtam felhozni, hiába próbálkoztam, hát csak elbicóztam, pont úgy apám, hogy a naplementére érjek oda.
Kikalkuláltam ezt vágod... nade! Hát nade! Hát nade, hogy mi történt, kérem alásan! Hát hogyan-hogyan nem, az egyébként csodálatosan tiszta, felhőtlen égen, mindössze egy felhő éktelenkedett, a horizonton, szóval a naplementéről így gyönyörűen lemaradtam, de hát legalább elképzeltem. Amúgy hiába vagyok itt már 2 hónapja, még mindig bizarr, hogy az óceán az egy bazi nagy havas mező. Lőttem amúgy pár képet, majd feltöltöm őket. Azért ne volt ez egy rossz túra, bár a világ legrosszabb bicajával 7-8kmet lenyomni oda, meg ugyanennyit vissza nem volt egy joyride, de hát nem baj, legalább kissé megerősödök. Ha hazaérek, el tudjak futni a lincselni próbáló Ossian rajongók elől. Van amúgy ott egy kemping, egy hotel, parkok, ha lenne barátnőm, vagy úgy egyáltalán akármilyen nő, aki szóba áll velem, és nyár lenne, lehetne oda vinni. Este pedig megnéztam 2 filmet.
Az egyik a 15 perc volt
No nem, ez, hanem ez eredetileg egy könyvből származik. Mindenki megérdemel 15 perc hírnevet. Tökéletesen igaz. Ebből készítettek 2001-ben egy filmet, Robert DeNiro a főszereplő, csomót reklámozták anno. Ja, és a reklámokon felbuzdulva a 2002-es Ossian lemezen is megjelent egy ilyen dal, hát micsoda kis kreatív ez az Endre! A film nem egy nagy eresztés, pedig maga a téma, hogy 15 perc hírnevet mindenki megérdemel egész egyszerűen remek. Szatírikus, ironikus, s noha a film sem rossz, egyszerre akar akció film lenni, szatíra, krimi, meg egy kis fekete humort is bele akarnak csempészni, aztán valahogy így az egész komolytalanná válik a végére. Viszont szerepel benne Dobó Kata, nem mondom meg mikor, tessék megnézni.
A másik film a Pancser Police volt, ami finoman szólva is egy "pancser" címferdítés, The Other Guys az eredeti megnevezés. Nem egy nagy valami, nem szól semmiről, Will Ferrel a főszereplő, meg ha jól tudom a készítésben is erősen benne volt a keze, és hát olyan is. Ergó egy nagy marhaság az egész, viszont én nagyon bírom a csávó humorát, szóval betegre röhögtem magam.
Ma reggel meg kriptográfia, kivételesen egész gyorsak voltunk, és 3 óra alatt megcsináltuk a teljes feladatot, így a hét maradék részében rá tudok koncentrálni a procitervezésre. Ma elmentem 2 órára síelni, most meg mosok, még lehet benézek majd az egyetemre, írnom kéne lemezkritikát, és este találkozom Tomiékkal. Jön egy másik magyar is, Márti, aki a hetet itt tölti Ouluban, és 1 éve neki voltak a kummijai Tomiék, mókás lesz. Remélem. Társaságban mindig nehezen oldódok fel, vagy beszélek, hát nem baj, talán mire hazajövök ez megváltozik. Amúgy mebeszéltük Dimitrissel h. a héten megnézzük valamikor a Rush dokumentumfilmet. Kíváncsi vagyok. Meg, hogy mit reagálnak az akkred kérelmemre. Egyelőre semmit. :'(
Amúgy valahol szeretem az Ossiant, csak hát ők egy internetes meme, akiken muszáj nevetni. Ha véletlenül valami Ossianhoz közel álló személy olvasta ezt a bejegyzést, tekintse úgy, hogy csak szeretetből cikiztem őket. :)
Na mi?
Nami?
Hát igen! Nem kell tovább várnunk kedves barátaim, másfél én kegyetlen szenvedés után, ma végre ránk tekint fortuna (csókja), és a hosszú álom után újra kezünkben tarthatjuk az OSSIAN együttes legfrissebb lemezét! Jajj, de vártam már! Hát amúgy is borzasztó nehéz kibírni az egy-egy évet új Ossian lemez nélkül, de hát most másfél egész évet kellett várni. A külvárosi álmok szenvedély dús viharában csak zokogtam éjszakákon át, hogy még mindig nem hallgathatom, még mindig nem, s noha a Tél hercegnője lassan tovatűnik, végre újra magamba szívhatom a változatos, izgalmas zenei témákat, a varázslatos dalszövegeket.
Remélem minden kedves olvasóm már a nyitáskor a lemezboltban volt, és beszerezte, aki nem tett így, az nem, hogy EMBERnek, de MAGYARnak is hitvány! Nah, de térjünk vissza a szürke hétköznapok világához, mert még megcenzúráztatja a hammer az én blogomat is.
Tegnap... sem csináltam semmi hasznosat, vagy értelmeset. Elmentem biciklizni, megnéztem Nallikarit, ami a helyi bícs, tengerpart. Szép. Lehet nyáron. Most se kutya, de hát nah. Azt mondták a többiek, hogy akkor menjek oda, amikor megy le a nap (tudod, "Az Alkonyzóna utca végén van egy hely... Végállomás Motel" És tényleg volt ott egy motel!), mert ott olyan gyönyörű a naplemente, hogy ihajjcsuhaj. Na most ez egyrészt nem igaz, mert mint már írtam az én szobám ablakából a leggyönyörűbb a naplemente, másrészt mivel ezzel a szöveggel még egy csajt sem tudtam felhozni, hiába próbálkoztam, hát csak elbicóztam, pont úgy apám, hogy a naplementére érjek oda.
Kikalkuláltam ezt vágod... nade! Hát nade! Hát nade, hogy mi történt, kérem alásan! Hát hogyan-hogyan nem, az egyébként csodálatosan tiszta, felhőtlen égen, mindössze egy felhő éktelenkedett, a horizonton, szóval a naplementéről így gyönyörűen lemaradtam, de hát legalább elképzeltem. Amúgy hiába vagyok itt már 2 hónapja, még mindig bizarr, hogy az óceán az egy bazi nagy havas mező. Lőttem amúgy pár képet, majd feltöltöm őket. Azért ne volt ez egy rossz túra, bár a világ legrosszabb bicajával 7-8kmet lenyomni oda, meg ugyanennyit vissza nem volt egy joyride, de hát nem baj, legalább kissé megerősödök. Ha hazaérek, el tudjak futni a lincselni próbáló Ossian rajongók elől. Van amúgy ott egy kemping, egy hotel, parkok, ha lenne barátnőm, vagy úgy egyáltalán akármilyen nő, aki szóba áll velem, és nyár lenne, lehetne oda vinni. Este pedig megnéztam 2 filmet.
Az egyik a 15 perc volt
No nem, ez, hanem ez eredetileg egy könyvből származik. Mindenki megérdemel 15 perc hírnevet. Tökéletesen igaz. Ebből készítettek 2001-ben egy filmet, Robert DeNiro a főszereplő, csomót reklámozták anno. Ja, és a reklámokon felbuzdulva a 2002-es Ossian lemezen is megjelent egy ilyen dal, hát micsoda kis kreatív ez az Endre! A film nem egy nagy eresztés, pedig maga a téma, hogy 15 perc hírnevet mindenki megérdemel egész egyszerűen remek. Szatírikus, ironikus, s noha a film sem rossz, egyszerre akar akció film lenni, szatíra, krimi, meg egy kis fekete humort is bele akarnak csempészni, aztán valahogy így az egész komolytalanná válik a végére. Viszont szerepel benne Dobó Kata, nem mondom meg mikor, tessék megnézni.
A másik film a Pancser Police volt, ami finoman szólva is egy "pancser" címferdítés, The Other Guys az eredeti megnevezés. Nem egy nagy valami, nem szól semmiről, Will Ferrel a főszereplő, meg ha jól tudom a készítésben is erősen benne volt a keze, és hát olyan is. Ergó egy nagy marhaság az egész, viszont én nagyon bírom a csávó humorát, szóval betegre röhögtem magam.
Ma reggel meg kriptográfia, kivételesen egész gyorsak voltunk, és 3 óra alatt megcsináltuk a teljes feladatot, így a hét maradék részében rá tudok koncentrálni a procitervezésre. Ma elmentem 2 órára síelni, most meg mosok, még lehet benézek majd az egyetemre, írnom kéne lemezkritikát, és este találkozom Tomiékkal. Jön egy másik magyar is, Márti, aki a hetet itt tölti Ouluban, és 1 éve neki voltak a kummijai Tomiék, mókás lesz. Remélem. Társaságban mindig nehezen oldódok fel, vagy beszélek, hát nem baj, talán mire hazajövök ez megváltozik. Amúgy mebeszéltük Dimitrissel h. a héten megnézzük valamikor a Rush dokumentumfilmet. Kíváncsi vagyok. Meg, hogy mit reagálnak az akkred kérelmemre. Egyelőre semmit. :'(
Amúgy valahol szeretem az Ossiant, csak hát ők egy internetes meme, akiken muszáj nevetni. Ha véletlenül valami Ossianhoz közel álló személy olvasta ezt a bejegyzést, tekintse úgy, hogy csak szeretetből cikiztem őket. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)