Remek a hangulatom tom tom...

...tom tororomrom. :)



Noh, igazából nem a mait akartam a szülinapi bejegyzésnek szánni, de hát így alakult, fél 3 van. :) Hamarabb akartam írni, de pár tanszéki drága jó barátommal beszélgettünk egy nagyot, így sokáig fent maradtam, a jó ég áldja meg őket, kár, hogy a tanszéket nem tudtam magammal hozni ide. :)

Amúgy körbenéztem a tecsőn, és igazából nem találtam ennél jobb szülinapi videót. Mármint persze, elsőre nevetsz rajta, hogy de gáz... de nem. Vidám, kellemes, olyan kis ártatlan, aranyos. Most a Halász Jutka féle már kissé uncsi, van valami kezdetphiai formáció féle reppelősagyatlankodós, az nem bejövős, meg valami übergiccses a DoReMi nevű formációtól. Ami még egész jópofa, az ez:



Na, ezt mondjuk nem hallgatom, kissé szomorúvá tesz az a sor, hogy "zokog a nagymamám". Sajnos a nagyi kórházban van. Már pár hete. Elesett, beverte mindenét, nem nagyon tud mozogni, hasmenése van állandóan, de a nagy baj, hogy agyrázkódást, és sorvadást kaphatott, zavart, nem tudja hol van, borzalmas. Nagyon rossz az állapota. Az orvosok nem igen tudnak rajta segíteni. A nagyi palacsintáját sajnos már többet nem fogom tudni megízlelni. :( Sőt. Nagyon beteg, és én ezt nagyon sajnálom. Ha kívánhatok valamit szülinapomra, akkor azt kívánom, hogy még egyszer találkozhassak vele. Nem számít, hogy milyen körülmények között, talán meg sem fog ismerni. :( De még egyszer szeretném megpuszilni, és elbúcsúzni tőle, megköszönni azt a sok mindent amit tett értem. Persze kívánhatnám azt is, hogy gyógyuljon meg, nyilván a szívem mélyén ebben reménykedek, de azt hiszem ez már túl merész álom.

Na de ne szomorkodjunk, mivel...



Bizony ám! Ma (vagyis tegnap) megmutattam a proci házimat Janinak. Nagyon megkedvelhetett a srác, mert nem akar elengedni, még mindig nem jó neki amit csináltam... vagyis jó, nagyon megdicsért de még adott munkát vele, hát wáhh. És persze nem jó, nem műxik, azt mondta fél5-ig bent lesz, 4 után 5 perccel felmentem hozzá kérdezni, nem volt bent. Na majd holnap...! De holnap már nagyon be akarom fejezni, kriptográfiát kéne tanulni, csókolom! Mert el-elkezdem, de nagyon lassan megyeget! :| Na jövő péntekig még van idő, de a hétvégén, meg jöv héten minimumra szorítjuk a szórakozást. Délután kicsit emóztam, de már megvigasztalódtam, méghozzá egy fura dolog miatt.

Mármint vigasztalódtam meg. Tominak nemrég volt a szülinapja (nekem meg...



) Úgy gondoltam, hogy veszek neki valami ajándékot. Na, hát ebben nagyon béna vagyok. Hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy egy üveg itallal köszöntöm fel, mint ahogy azt a férfiaknál szokás. De hát itt ugye nem úgy megy, hogy bemész a bótba, veszel egy italt, és csókolom, el kell menni az alcoba, csak ott van ital. Biciklire pattantam, eltekertem. 6 euro alatt nincs bor, a legolcsóbb 6 euroért a "Magyar Bor" nevű magyar bor, ami tök igényesen néz ki, de hát nem parafa dugós, és az sincs ráírva, hogy milyen szőlőből készül, nyilván ez palackozott koccintós, szép címerrel. A parafás borok 10 eurotól kezdődnek. Na nézem tovább, és megláttam az ultimatet.

Törley pezsgő! Mert van, mert kapható kérem tisztelettel. Amikor az édesapám azt mondja, hogy:



akkor mindig Törleyt iszunk. Minden családi szülinapon, ünnepen azt iszunk, mert szerintünk az a legfinomabb és tényleg jó. Volt édes, meg száraz (és mivel magyarul volt rá írva meg is értettem), édeset vettem, ez piros színű. 7 euró volt. És itt jön a vicc: ez itt a legolcsóbb pezsgő. A Törley. Mikor átnyújtottam nem is láttam Tomi arcán a felhőtlen örömöt, de hát heló... Ha Mo-n ünnepelnénk a szülinapját akkor is ezt kapná, ennél hitelesebb ajándékot nem adhatok neki. :) Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a drágább finn pezsgők nem lehetnek ilyen jók. :) De ki tudja, lehet a Törley csak odahaza finom.

Na de. Mivel



Tomi elvitt gokartozni. 15 euro, 10 perc egy fedett gokartpályán. Biztonsági öv nincs, kanyarok, meg sebesség vannak. Beöltöztünk pilótaruhába, sisakkal, mindennel, pár kép is készült. Előtte lezsíroztuk, hogy ő lesz Mika Hakkinen, én meg Michael Schumacher de hát...

...én inkább Baumgartner Zsolti voltam.Csúnyán kikaptam a 10 perc alatt kb 15-20 kört mentünk és körhátrányt kaptam Tomitól. És még így is a végén majd kidobtam a táccsot. De azért nagyon élveztem, a közepe fele igen jól ment a járgány. Mondjuk a pályacsúcstól 4 mp-re elmaradtam. Amúgy bárki bármit mond, egy finntől autóversenyben kikapni nem szegény. Komolyan. Ha van valami, ami miatt a finnek fontosabbak/szimpatikusabbak, mint a metalzenei teljesítményük, az az autósporthoz való hozzáállásuk. Hakkinen, Raikonnen, Rosberg, Makkinen, kérem tisztelettel... kis koruktól fogva a srácokat kiengedik a tavakra, a jégre autóval, elviszik gokartozni, a finneknek a sebesség a vérében van. Rengetegen motorosszánoznak, jet skiznek, motorcsónakoznak, kvadoznak, illetve ilyen országúti kvadjuk is van, nagyon dögösen néz ki, és népszerű. A finnek imádnak száguldani, a gyorsaság, a motorsport fontos eleme a finn kultúrának. Ez pedig dicséretes, és szimpatikus! Szóval hihetetlenül jól éreztem magam, nagyszerű volt gokartozni! :)

Utána elmentünk Tomiék házába, megvacsiztunk, beszélgettünk, de picit hamar el kellett jönnünk, mert holnap/ma korán keltek, de cserébe hamarosan újra találkozunk, jövő hét elején elmegyünk pecázni. :) Ulla nagyon finomat főzött, a kölkök aranyosak voltak. Vittem nekik csokit, elfelejtettem odaadni. De holnap Tomi átadja. :)

Este tanulnom kellett volna, de barátokkal beszélgettem. Holnap ünneplés, utána viszont indul a tanulás 1000-el. Újfent. :)

Addig meg: