Félidő

Bizony, elérkeztünk a féltávhoz.

Mintha tegnap lett volna, hogy leszálltam a repülőről idegesen, félénken, a világ végén, a hatalmas hóban, tudván, hogy jó helyen vagyok, mégis szorongva, mi a fenéhez kezdjek, hogyan jut el a szállásra?

És itt vagyunk az út felénél, a félév felénél. Eddig befelé tartottunk a dologba, ismerkedtünk, mostantól kifele tartunk, búcsúzunk. Noha igyekeztem, nem sikerült elérnem, hogy március 15-e itt is munkaszüneti nap, és nemzeti ünnep legyen, remélem mindenkinek odahaza remekül telt. Nekem természetesen kockaságokkal, délelőtt a vhdl-es cuccot írtam, délután meg elmentünk a természettudományos múzeumba, úgy volt, hogy megnézzük a planeáriumot. Meg is néztük, de csalóka volt, mert nincs is semmilyen planeárium, a planeárium kimerül egy 20 perces mozifilmben, amit a hely mozitermében néztük meg, és a naprendszerről szólt. Szerintem nem volt rossz, a lányoknak nem tetszett. Ezen felül sokat nem változott a science center, inkább azért mentem, hogy kissé szocializálódjak. Hiába, kell, hogy legyek emberekkel, nem igazán elég az, hogy egész nap Edgárral kockulunk, meg programozunk, rossz egyedül, jól esik igazán, ha bármit tudok csinálni bárkikkel. Annyira hozzászoktam már az egyedülléthez, hogy észre sem veszem mennyire rosszul érzem magam társaság nélkül.

Este meg elmentünk a Caioba, mindössze hármasban, Karolinával, és Laurával, ittunk egy sört, beszélgettünk, jó volt. Közben meg tanulás, kockulás. Ma bejelentették h. ápr 1-én lesz a kriptográfia vizsga, hát jajj. Két hét, el kell kezdeni vészesen készülni, remélem holnap be tudom fejezni a processzoros házit, és neki tudok feküdni. Mondjuk egy kis házi még kriptográfiából is van, de azzal most Edgár vesződik, nem tudom én majd mennyire kellek még bele. Nem akarok pofátlan se lenni, és kihúzni magam belőle, de ez most igen gusztustalan, és bonyi program, nem könnyű dolog.

Ma amúgy kaptam egy levelet a helsinkii Rush koncert szervezőitől, megkapták az akkreditációs kérelmemet, nagyon kevés hely van csak a sajtónak, így nem igen ígérik, hogy mehetek, de a buli előtti héten dől majd csak el, majd értesítenek. Jajj apám, de lenne. De a hazaút még mindig para, még nem találtam ki, mit, hogyan kéne csinálnom, nem igen bírom magam rávenni. Talán írok még egy akkredkérelmet a svédenrokknak, ezúttal fizetőset, basszus, csak mehessek a fesztre, akkor mehetek Mortenékhez. Amúgy igen jópofa volt ma Laura, a litván lány, azt mondta Svéden rokk után ha már úgy is a közelbe vagyok, látogassak el hozzá, hát azért egész kajak, hogy így a hazautat megcsinálhatnám úgy, hogy minden héten máshol töltenék 1-1 hetet, aztán augusztus végére hazaérek... :D

Amúgy van egy másik nagy kérdés is ami már egy ideje foglalkoztat, vajh szervezzek-e szülinapi bulit? Mert itt a lakásban tökre nem tudok, ráadásul keddre esik, kedden meg ki akar elmenni kocsmázni? Deeee.... ma felajánlották a lányok a 4-en, hogy náluk megrendezhetném, na holnap ezt még megbeszélem velük, jó lenne. Csak félek, hogy senki nem jönne el. :S Ezért nem szeretek bulikat szervezni. Nem vagyok akkora jó fej, ki jönne egy saját bulimba? Na majd még kitalálom.



...és végezetül jöjjetek Ti, kedves, drága olvasóim. Hisz féltávnál járunk, jöjjön néhány érdekes statisztika, egy pár érdekes adat a blogról. :)

A blog a virágkorát bármily meglepő január legelején élte, 5-én 147 napi olvasást produkált, mely egészen kiemelkedő. Nagyon meglepődtem, nem hittem volna, hogy ennyi ember kíváncsi rám, vagy arra mi történik velem, igazán meghatott. Aztán folyamatosan csökkentek az adatok, nyilván a mindennapi mókuskerék lehűtötte a kíváncsiságot. Tegnap pl. 50 olvasással büszkélkedhettünk, általában ebben a hónapban napi 37-43 olvasás a jellemző. Ez a szám az idő előrehaladtával lassan, de biztosan csökken, remélem május végéig azért csak sikerül kitartani, és a mágikus 0-t nem fogom elérni. :)

Legtöbb olvasást a január 4-i bejegyzés ért el, 123-an kattintottak az Aki a hideget nem szereti kezdetű irományra, az Awesome 100 olvasással a második 5-éről, de 70 fölött van 17-ről a Hirdetés, illetve 20-ról a Let's Drink.

Magyarországról eddig 3 032-szer kattintottak a blogra, a második helyezett Finnország 471 kattintással, ennek 90%-a nyilván én voltam. :) Harmadik 201 kattintással Ciprus, ezúttal köszönöm Nagy Andris barátomnak, remélem jól telik az ideje, és mihamarabb viszont láthatom, a legjobbakat kívánom neki! Hasonló helyzet Toldy Árpival, 62 oldalmegtekintés érkezett Szingapúrból, nyáron majd leromboljuk Wackent! 37 kattintás érkezett az Egyesült Államokból, 26 Spanyolországból (köszönöm McFly barátomnak), 18 kattintás Svédországból, 11 Romániából, 8 Ausztriából, és 6 Franciaországból.

A blogot javarészt Firefoxxal nyitjátok meg (66%), 21% Chromeozik, 5% Explorerezik, 4% Opera (Ennek 90%-a Hászi...:)), és külön köszöntöm azokat, akik Mobile, Version, Illetve Ubuntu böngészővel olvasták egyszer-kétszer az oldalt. Az olvasók 96%-a Windowst használ, 1% Unixot, 1% Macet, az iPodosokat, iPhoneosokat, Nokiásokat, Linuxosokat pedig szintén külön szeretettel láttam vendégül oldalamon.

A keresési kulcsszavaknál a "Minek öltözzek be farsangkor?" kérdés az abszolút vezető, aki erre is a netet használja annak hadd gratuláljak, akárcsak azoknak, akik trükkösen a Rock Band slágerét akarták letölteni illegálisan, és a "fél4 lessz 10 perc múlva mp3" kulcsmondattal keveredtek ide. Értem én, hogy a rockerek buták, mint a föld, de a lesz szót akkor sem így kell írni... Népszerű még az "Accept póló", a "kopaszodom", a "kalevala day", de a legnagyobb elismerésemet, és respektemet azon drága olvasóm kapja, aki a "kínaivitézfáti" kulcsszóval talált rá az oldalra. :)

Hát ennyit mára, köszönöm szépen mindenkinek, hogy elkísértetek, velem voltatok, velem vagytok. Pihenjünk most egy nagyot, holnaptól jön a 2. felvonás! Igazán jól esik minden komment, minden lájk, kimondhatatlan köszönet mindenkinek aki eddig elkísért. Isten áldjon benneteket!

Pár eddig még nem mutatott kép az elmúlt hetekből:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110312OuluKepek#