M-16

Nagy alvással indult a szombat, majd irány az egyetem... ebédelni. Csirkés tészta volt, ami valami olyasmi, mint nálunk a rizses hús...: túl kevés benne a hús. De azért finom volt. Ebéd után picit tanultam... vagy is csak akartam, valójában inkább csak erőlködtem, meg szenvedtem. Kissé többet kéne tanulni, csak faramuci dolog ez, a következő vizsga még soká van, előtte sokkal meg nem túl bölcs dolog elkezdeni készülni rá, mert elfelejted. Na nem baj, azért hamarosan nekikezdünk. Szóval tanultam, megírtam a heti kriptográfia házit, a holnap reggel újfent sziporkázóan csodálatosnak ígérkezik. Utána pedig elmentem síelni. Tökre rákattantam, jól van, hát mindenkinek kell valami hobbi. És a mozgás jó hobbi, jobb mintha otthon ülnék és sorozatokat bámulnék. Persze azért az sem rossz. Kipróbáltam egy új utat, el kellett sétálni kb. a prizmáig, aztán hajrá. Nehezen találtam meg a pályákat, de nem volt rossz, elsíeltem egész messze, a Kemi felé tartó sztráda mentén, meg vissza Alpilláig. Kb 2.5-3 óra, kb. 7-8 km. Ma nem fogok elmenni síelni, már tegnap sem esett annyira jól. Érted, a héten már negyedszerre voltam, kissé izomlázas vagyok.

Ellenben mikor síeltem vissza Alpilla fel, váratlanul elém ugrott egy tinisrác katonai sisakban, egy rohadt nagy géppuskával a kezében. Majd jöttek a haverjai is, M-16-osokkal, meg hasonló jószágokkal. Hát az ütő is megállt bennem, mint valami filmben. Le is álltam, és csak lestem h. mi a fene, miért mászkálnak itt a srácok géppityuval. Aztán egy idő után leesett, hogy valszeg airsoftoznak, de mit ne mondjak, azért ez nem gyenge ha nem vagy felkészülve, vagy nem szoktál hozzá.

Elvileg volt egy út a rendes pályáról a tóra, azon végig akartam menni, de hát ez nagyon csalóka volt, ugyanis a pálya csak helyenként létezett, és akkor is borzasztó rossz volt. Estem keltem az aluljáróknál, jópárszor seggre csüccsentem, majd kikötöttem valami lakóparkon, azt sem tudtam, hol vagyok. Szóval elkezdtem csak sétálgatni, néztem, hogy a finn családoknál milyen a szombat este. Meghitt. Mármint kívülről. Gyönyörű házak, békés családok, együtt tvznek, főznek, együtt vannak. Boldogok. Talán. Bandukoltam, nézelődtem, és rájöttem, hogy igazából ez az amit én is szeretnék.

Mármint, sok minden akartam lenni életemben, sok nagy vágyam volt, autóversenyző, rockzenész, szeretném bejárni a világot, látni minden csodát, őrült kalandokat átélni, deegy valamire rájöttem. Ha ezek közül semmi nem sikerül, nem számít. Csak egy dolog váljon valóra, legyen egy családm, legyen egy otthonom. Amit édesapámék is megvalósítottak. Azt hiszem annál nagyobb eredményt nem is mutathatsz fel az életben, mintha van egy saját házad, egy feleséged, és felnevelsz pár gyermeket. Lehet belőlem bármi, elérhetek akármit, de a legbüszkébb akkor leszek magamra, ha ezt meg tudom majd valósítani. Persze még nem most. 22 vagyok, még szeretnék mindent megtapasztalni, megélni, meghódítani. De 5-10 év múlva szeretném, hogy a világ legszebb/legviccesebb/ legjobb fej nője mellett éljek a saját otthonomban, ami majd valami olyasmi lesz,mint ezek az otthonok voltak. Legalábbis kívülről. :D Odabent lehet majd forrnak az indulatok haha. :D

Nah elég a nyálas dumából, remélem mindenki letörölte a képernyőt, folytassuk. Valahogy kikötöttem a tavon, és hazasíeltem. Közben a heti top20 vagy top40 rádióműsor szólt a rockrádión, egész jó volt, utána meg visszaszámlálás 500 történelmi rockdalról. Azt leszámítva, hogy néha kicsit túl sok az alter, meg a vacakfinnrokk, tök igényes meg jó ez a rockrádió. Síelés, bicózás közben remek hallgatnivaló.

Estére semmi terv nem volt. Mehettem volna valami fura buliba a Never Grow Old reggie klubba, a Kalmah játszott egy helyi night clubban, meg egy Daniel nevű srácnak volt szülinapi bulija. Na most alap h. a Kalmaht választanád, híres death metal csapat, de sajnáltam rá 10 lyurót. NGOt nem szeretem, Danielről meg csak napközben derítettem ki, hogy ki is, egy mindig sapiban virító olasz srác, soha nem beszéltem vele, nem igen akartam lemenni, hát meg sem hívott senki engem ebbe a buliba. Úgyhogy egy remek szombat estét csináltam magamnak, leültem az önsajnálatommal együtt a székecskémre és megnéztem a Truman Showt. Ideális szombat mi? Semmi buli, semmi élet, csak egy film, igen kérem, 23 évesen is lehetsz aggszűz.

Amúgy rohadt jó film, ajánlom mindenkinek, nem annyira vicces, de tetszett. Na de aztán...

Szóval vége lett a filmnek, észrevettem h. a csini szlovák lány akiről lemaradtam fent van fácseten, és épp elkezdtem agyalni h. mit írjakneki, írjak-e bármit is (semmi értelmes nem jutott eszembe, hát amúgy is foglalt, csak hát wáhh. De béne vagyok csetelésben, hihetetlen), amikor csöngettek. Kinézek, Oskars az, látszik h. nem szomjas, bejön, és mondja h. srácok party van a 3-on, hol a francban vagyunk, miért nem vagyunk lent, mennek be a városba, ugye megyünk? Egymásra néztünk Edgárral, mondtam h. kicsit antiszocok vagyunk manapság, mondta h. nem vagyunk antiszocok, csak villanymérnökök (igazából csak én, ő fizikus, de ez most nem számít), hát jó lenéztünk a 3-ra. Sok ismerős, megörülős, lelkes fogadtatás, itt voltak barátaink Alpillából is (ők se tudták ki Daniel, csak elnéztek, aztán ha már itt voltak maradtak...) szóval hamar lefixáltuk h. megyünk be a városba bulizni. Villámgyorsan 2 sör lenyom, majd bebicóztunk 6-an, jött velünk két orosz csaj is, ők most érkeztek. És hát hmm. Az egyik csinos, a másik mögött meg élmény volt bringázni. Mondjuk a klub bejáratánál sajnos haza kellett menniük, nem volt náluk személyi, és itt nem mehetsz klubba személyi nélkül. Még metal koncertre sem. Durva mi? Amúgy Karlebe mentünk, brutális sor, és itt megvalósul amit látsz a Diszkópatkányokban. Áll a sor a klub bejáratánál, és csak akkor mehetsz be, ha fent vagy a listán, vagy ha valaki kijön. Ki is akadtam. Odahaza ilyen nincs! Inkább agyontapossák egymást az emberek, de mindenkit beengednek. Mindegy, legalább nem volt tömegnyomor. Elvileg. Gyakorlatilag mivel mindenki a táncparketten koncentrálódott, itt is volt. Horribilis árért ittam egy sört, aztán meg elvoltunk, táncikáltunk, az este kemény pillanata az volt amikor két lánnyal táncoltam az ablakpárkányon, hát ez lett a Truman shows estéből. Szóval jó volt, elvoltunk, elszórakoztunk. Mondjuk kezek a finn popszámok, disco számok büntetek, mint a buszkerék.

Ma majd elmegyek bringázni, előtte kis tanulás, most meg ebédfőzés. Juhú.

Napi 3-szor hallom ezt a számot, mindig ez megy a rádióban. Kissé szenvedjetek tőle Ti is! :) Mondjuk egész jó.