The Tokyo Accident

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy írok egy relatíve jópofa bejegyzést, amolyan napló szerűt az estéről, a különböző időpillanatokról, mikor mit csináltam, gondoltam. Tudom, sokan jelezték, hogy várják a bejegyzést, de ahogy írtam-írtam, csak arra jöttem rá, hogy egyre hosszabb, és nem igazán jó, vagy ütős. Semmi extra nem történt szerda este, elmentünk egy buliba, és ráhajtottam egy ázsiai csajra. Ami azért vicces, mert az ázsiai, távol keleti lányok nekem nagyon nem tetszenek, egész egyszerűen nem a zsánereim, sajnálom, de baromira nem jönnek be. Egyik sem, egész egyszerűen az arcuk nem tetszik. Nem is tudom, hogy történt, lődörögtem a dizsiben, amikor belebotlottam. Tudjátok, van ez az angolul nem beszélő cseh lány, valahogy összefutottam vele, igen megörült, aztán odajöttek valami barátnői, én meg kettesben maradtam ezzel az ázsiai csajjal...így nem akartam semmit, de hát gondoltam, hogy most származás miatt nem leszek paraszt, picit illedelmesen táncolok vele... aztán valahogy hirtelen azt vettem észre, hogy szemből hozzám simul (inkább dörzsölődik), és leguggol... hát nah, amikor az ágyékom hivalkodóan dudorodó, hegyes keblei közt égett... áhh nah nem részletezem szóval eleget ittam ahhoz (a városházán beboroztunk...marha szar a finn bor... majd Heidiéknél vodka+sör... mikor elindultunk a buliba biztos voltam benne, hogy egy magyar róka el fog szabadulni a finn éjszakában...szerencsére nem így történt), hogy ettől a pillanattól fogva ne számítson semmi, és az elkövetkezendő 40-50 percben ott érintsem (nem csak a kezemmel...), ahol csak nem szégyellem, és hát, hogy őszinte legyek semmit nem szégyelltem. Persze ebből a dologból ennél még sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a nyelvemet csak nem dugtam be sehova végül, és nem is bánom.

A bulikban két fajta srác van. Az egyik az, akinek nem számít, elmegy, berúg, leszarja, hogy mi a helyzet, ha úgy van a világ legrusnyább lányával is összejön, összefekszik. A másik fajta a haverja, aki áll, és röhög rajta, és azon tűnődik, hogy hogy lehet valaki ekkora állat, hogy egy zs- kategóriás förmedvénnyel kezd. Na én az utóbbi srác vagyok. Félre ne értsd, nem volt a csaj csúnya (bár nem vagyok benne biztos, hogy nem volt kancsal...), ráadásul japán diáklánynak volt öltözve (tudod... szoknya, ing, stb.) de basszus. Nem. Ami nem tetszik, az nem, nem vagyok Colombo felügyelő, mondd, hogy puhapöcs vagyok, de örülök, hogy nem történt más. Persze, letérdelhetett volna, de bakter akkor én is az a fajta pöcsfej lennék aki beiszik és megvakul, és simán csapatja a csajozást olyannal, ami nem is bejövős és... nem. Lehet, hogy többet nem lesz ilyen lehetőségem, de dögöljek, akkor sem akarok a másik fajta gyerek lenni. Szóval amikor elérkezett a pillanat, hogy továbblépjünk, mert most már csak a szájával tudna új dolgot csinálni, odaszorítottam magamhoz, a fülébe leheltem, hogy "It was my pleasure mistress", megcsókoltam a kezét, és leléceltem.

Biztonság kedvéért még hazafelé jöttömben megkérdeztem a maláj csaj csopitársamat, hogy ugye nem vele táncoltam, de szerencsére nem ő volt az... ellenben nagyon megörült, hogy megemlítettem ezt a tánc dolgot, mondta, hogy majd legközelebb mindenképp... hát nah. Másnap reggel amúgy az első órám épp kínaivitézfátival volt... csak, hogy tematikánál maradjunk. :D Tudom, ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. hát ez van. Mikor az osztrák csajszival dumálgattam és magyarázta, hogy ha bármikor Ausztriában járok mindenképp hívjam fel, vagy Kaisával magyaráztunk egymásnak nemtommit, az is majdnem volt ennyire jó, bár persze ezeknél az eseteknél "Mama was a rolling stone." Szóval ez az este ilyen volt, nem bántam meg semmit, jól éreztem magam, Niki óta nem kerültem ennyire közel női testhez (no meg annak bizonyos részeihez), de amikor kellett visszaléptem, és nem bánom.

Na jó, egy kicsit lehet. :D