SzéFiMoKoRe

Azaz MobTelKomSzi

Mobile Tellecomunication Systems a tárgy neve, vizsga lesz imhol. Pénteken. Jajjdejó lesz, sosevolt még ilyen jó. Semmi nem történik velem, semmit nem csinálok, tanulok egész nap. Kb. Tegnap közepesen bepánikoltam, le akartam mondani a vizsgát, de az utolsó 10 vizsgán kb. uazt a 15 kérdést tette fel, azt megtanultam, és csá. Semmit nem tudok amúgy a könyvből, 3*800 oldal információtól mentesen, egy mukkot nem értek belőle. akit érdekel átdobom pdfben. 4G-ről szól, ami ugye még nincs is. Tehát ha úgy vesszük ez egy izgalmas sci-fi trilógia! Tegnap elmentem úszni, hazafelé meghallgattam az új Sixx:A.M. lemezt eltalálták a srácok nagyon:



Na most ez a szám nem az, hogy király, ez a rockzenei evolúció csúcsa kb. A 21. században ez a rock. Modern, dögös, vad, dallamos, zseniális. az egész lemez ilyen. Kicsit sok a Muse hatás, de faja.

Ma meg ugye megint csak tanultam, vittem cuccokat Carlosnak ebédre bringaszereléshez, Anna kérte. Du meg elbúcsúztattuk egyik legkedvesebb cserediákomat, Katkát, reggel megy haza, hiányozni fog nekünk. Sütött tortát, ,mákból, meg mangóból. Jó, hogy nem magnóból. Utálom a mákot, mondtam is, hogy "I really hate mák". Gondoltam nem értik meg a többiek. Hát a mák szlovákul is mák... De azért finom volt. Amúgy pár napja egyik szlovák srác mondott nekem egy olyant, hogy eldobtam az agyam. Mesélte, hogy pár hónapja volt Budapesten, és teljesen meglepődött, mert egy csomó szlovák emberről vannak szobraink. Pl. Kossuth Lajosról. És ő tényleg úgy gondolja, hogy Kossuth szlovák. Csak lestem. Szóval volt egy kis búcsúztatás, meg este a csehek, szlovákok megnézték a cseh finn hokimeccset egy finn kocsmában. Kemény volt, csomó finn, csomó cseh, ejj. A végére benéztem, addig meg tanultam. Meg még most is fogok. Tegnap megnéztem az új himymet. Elég tetszetős, végre egy jó rész, az utóbbi pár lapos volt. Holnap meg megint tanulás, perjantai meg vizsga. Jáháááj!

Éljen május 1-e!

A csudát! Ez azt jelenti, hogy már csak kevesebb, mint egy hónap van hátra.

Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.

Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.

Piros tojás...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Kaptam visszajelzéseket, hogy emós lett a blog. Nos, mindenkit megnyugtatok, nagyon jól érzem magam, szomorúan gondolok a hazaútra, még a svéden rock sem vígasztal, meg semmi, marha jó minden. Jó, nem minden party olyan nagy attrakció, de a jókat annyira nem fejtem ki mostanában, egyrészt, mert kevés az emlékem, másrészt meg már unom, hogy arról írjak, hogy részegen kivel mikor mit csináltam. Szóval minden faja. Ez a mexikó annyira nem volt nagy eresztés, csak a kaja/pia, előtte a stupid party faja volt,bár nem a legjobb, a karibi party meg marhajó volt, mostantól meg vappu ami kb. egy hét ivás, meg bulizás. Jajj, mindig csak ilyenekről van itt szó, hát jajj.

Ma volt nagy húsvéti ebéd. Lengyel lányok szervezték, meghívtak, kellett vinni kaját, meg fel kellett öltözni. Na most forma1et néztem (Button wázze de hülye vagy!!! én meg én is mert mért nem tanulok inkább) és így eléggé későn kapcsoltam. Gyorsan akartam kolbászt főzni, de elcsesztem, kilukadt, ronda lett. Le sem akartam vinni, de Edgi boy kitalálta, hogy vágjam fel kockára akkor nem látszik, hogy kireped és undorítóan ronda. Na, hát ezt is tettem! :D Megöntöztem kalocsai pirospaprikával (még van egy kicsi) aztán szevasz. Közepesen kulturáltan felöltöztem (Edgár vette az öltönyt, vitt csomó kaját, kivit, meg még a nagy tigrist is akivel alszik minden este). Lementünk, ott volt az összes jó arc, Karolina Lengyeloból, Dimitris, Carlos, sása, Eglé, Laura, egy litván srác, Edgi, Spela, Terza meg én. Volt egy csomó fajta kaja, kolbászok, húsok, elmajszoltuk, elcsipegettük. Voltak torták, utána jégkrém én meg jó magyarként mindenhez kolbászt ettem, jó volt. Közben beszélgetés, poénkodás, viccelődés, jó hangulat. El voltunk. És a kaja is jó volt. Kicsit mondjuk nem tudtunk mit csinálni meg kezdeni magunkkal. Jétékot nem akartunk játszani, a beszédtémából kissé kifogytunk, elmentünk sétálni, az is kellemes volt. Volt plusz pár fok, a nap gyönyörűen sütött, tényleg kellemes társaság, kellemes hangulat uralkodott. Fél 4-től negyed9-ig voltam ott, akkor átmentem próbára a szomszédba, zenéltünk kicsit. Joy Division találkozik a Ters For Fearssel zenét tolunk eléggé elvont szövegekkel, de jó volt. Jövő hétfőn valószínű koncertezünk. :D Bírom a srácokat, meg, hogy tök lazán vesszük ezt a banda dolgot, így kell ezt, no para, elvagyunk. A lényeg a hangulat. Szóval ez egy faja nap volt, jó délután, séta, poénok orrbaszájba egymás ellen, meg zenélés. Mondjuk mi ugye marha büszkék vagyunk arra, hogy locsolkodunk. De nem csak mi ám, hanem a lengyelek, szlovákok is. Lettek, litvánok meg tojást koccantanak, az nyer akié nem tör össze. Ja és rájöttünk, hogy Sergio Ramos mekkora egy béna gyökér. Hazafele mente a spanyol ligakupával kihajolt a buszból, elejtette, az meg összetört. Ezt a balfácánt! :D

Holnap Tomiékkal kolbászsütés, meg lehet lesz valami Nallikari kirándulás párunkkal. Még majd elválik. Amúgy lehet páran emlékeztek rá, hogy elhívtam a gyakran emlegetett szlovák csajt erre a mai ebédre, nem jött végül. Gondoltam egészen 5-ig, amikor megérkezett. Állítása szerint tök jól érezte magát, meg nevetett sokat, meg ilyenek. de nem igen tudott bekapcsolódni a beszélgetéseinkbe, mint ahogy kb én se tudok vele beszélgetni semmiről, nem igen van közös téma. Lehet kettesben lenne? Múltkor volt. De ugye a csinos lányok meg az érdekesség közötti arányokról már sokszor beszéltem. De azért nagyon aranyos, még a bandánkkal a próbára is benézett (nem bírtam lebeszélni, pedig próbáltam.) Megfordult a fejemben, hogy holnap elhívom randira, mert mértne. Na ezt majd még kitalálom.

Igazából a HCSStől a We Don't Celebrate Sundays tenném most ide, de azt nem tudom mert itt a finneknél a kiadó levetette a lyutubról. Legyen itt valami más a jó nőkről, meg a sármos fiúkról:



Na megtaláltam azt is, hogy miért nem ünneplünk ezentúl vasárnapot:

Ádámkosztüm

A tegnapi nap a tanulás jegyében telt. Persze olyan hűdenagyon nem megy a tanulás, hát csessze meg, hogy el kell olvasni 3 700 oldalas könyvet, és bevágni ami benne van. De hát igyekszünk. Egész nap ki sem mozdultam, itt a nagypéntek munkaszüneti nap. Sütöttem krumplit, meg valami húspogácsát, aztán szevasz. Picit belenéztem az Alice Csodaországban c. filmbe, amúgy semmi érdekes nem történt. Ellenben este volt két buli is.

Úgy terveztük, hogy elmegyünk Alpillába Carlosékhoz a Stupid partyjára, egy picit ott elvagyunk,majd átmegyünk a secret Partyra ami itt a tó mellett volt, mert mindenki ott van, és dejó lesz. Ebből persze az lett, hogy elmentünk Carlosékhoz... és ottmaradtunk. Amit én bánok, én inkább jöttem volna a Secret partyra, de a többiek nem igen akartak eljönni, én meg egy kicsit untam. De azért voltak jó részek. Pl volt kolbász, virsli, litván vodka, de valami nagyon idétlen és lassú spanyol ivójtáék keretében lehetett csak alkoholt fogyasztani, na az dögunalom volt. De volt egy finn csaj meg egy srác, végül velük elég jól eldumáltunk, bár tény, hogy főként a lány kissé felöntött a garatra. De azért az utolsó órák mókásak voltak. Meg előtt az, hogy igyekeztünk leitatni Isabellát, hát sikerült is.

De a legfurább dolog az estében a következő volt. Elmentünk szaunázni. A finnek ezt szeretik. Buli van, és a buli csúcspontja, hogy elmész szaunázni és ott elsörözöl egy két órát. Nem értettem miért olyan jó ez. Aztán rájöttem. Először csak Oskars, a finn srác meg én szaunáztunk, semmi extra, szauna, srácok, ülünk pucéran, pakolgatjuk a vizet, dumálunk, elvagyunk. Ugye még Márti mondta annó, hogy ne lepődjek meg,a finnek tök pucéran szaunáznak, se gatyó, se törölköző, se semmi. Hát jól van, most a srácok csak nem perverzek, ezzel a "piszoárillemmel" elvagyunk, tudod, te sem nézel oda, én sem nézek oda. Később kimentünk az erkélyre a0 fokba lehűlni, majd vissza a szaunába. Nade! Megkérdezte a finn csaj, hogy jöhet-e velünk. Mondtuk, hogy persze. Bement elsőnek, mi kint elmajszoltunk egy kis kóbászt meg kenyeret, aztán csatlakoztunk hozzá. No de ő is mezítlenül ment a szaunába, mint mi, s noha cserediákokkal már csináltunk olyant, hogy koedukáltan szaunáztunk, de olyankor mindenki magára vett egy törölközőt. Hát a finnek nem. Először elnézést is kértem, meg kijöttem amikor láttam, hogy mezítlenül üldögél odabent, de mondta, hogy hülye vagyok, ez a finn módi, fiúk lányok a buliban tökpucéran együtt szaunáznak a melegben. Hát ejj. Odahaza egy ilyen maximum pornófilmben fordulhat elő. De hát ez Finnország. Eldumáltunk, elüldögéltünk, pakolgattuk a vizet, no para. Mondjuk a hölgy nem nézett ki rosszul (mondjuk alul a sövényvágóval nekimentem volna, ha érted, hogy mondom...).

Ami viszont az amúgy is inkább csak erős közepes buliban hiperszer volt, hogy fél4-kor feljött a nap. És onanantól világos volt, nem bírtam aludni. 4-fél5-re értem haza, és kb. csak forgolódtam. Jah, és éjfélkor nincs még koromsötét. Hihetetlen helyez ez a Finnország. No de álljon itt a világ legjobb finn dala, a finn Fluor Tomitól, vagy Sub Bass Monstertől, Petri Nygard valami egész zseniális, ez a szám arról szól, hogy fogyassz szeszesitalokat, és már hetek óta a legnagyobb sláger Finnországban:

Tragic comic

Kissé másnaposan ébredtem. Előfordul. Ez a carrebean fever buli nem volt rossz, mondjuk kevés ember volt, és sok pénzt költöttem, relatíve sok alkoholt is sikerült elfogyasztanom. Mennyire? Annyira, hogy odamentem az este sztár dj-hez, és megkértem, hogy tegye be a Bomfunk MC's-től a Freestylert. (Mintha Báránytól, vagy náksivéesbrunnertől kérnéd, hogy nyomja be a szomorú szamurájt...) Sajnos nem volt meg neki. Kár. Táncoltam pár lánnyal, Dagmarra, meg Elodira konkrétan emlékszem. Elég közeli volt a dolog, szóval szórakozás, mulatás, érintkezés, simulás volt. Ma napközben lemezkritikát írtam, olvasgattam a tankönyveimet, megebédeltünk, és rájöttem, hogy az édes savanyú szósz vacak. Vennem kellett volna fogkrémet, de elfelejtettem.

Mivel csütörtök van, ma elmentem úszni. Edgár le akart beszélni, húsvét van, az uszi hamar zár, felesleges, ne menjek. De csak elmentem. Találkoztam kedvenc szlovák úszótársammal, s noha beszélgettünk is, azért 50-60 hosszt megint le tudtam nyomni. Ellenbeben ez a hölgy továbbra is igen igen csinos, meg aranyos, egész jól el tudtunk dumálni. Szóval felmerült a kérdés, hogy most merre tovább? Csak el kéne hívni randira, ha szeretnék is valamit, nem csak társaságot úszás közben. Mondjuk szar ez így. Ugye eddig volt ez a finn sráca, a csaj meg másfél hét múlva megy haza... de hát nah. Mindenesetre vasárnapra elhívtam a litván lányok húsvéti ebédjére. Egyrészt. Másrészt a kijáratnál véletlenül újra egymásba botlottunk (azért nem volt egyszerű megoldani, hogy 10 percen át vegyem fel a kabátot, meg bíbelődjek a bringámmal, csak, hogy "véletlenül" összefussunk), s ha már közel lakik, hazakísértem. Ő pedig felhívott magához. Ejj. Nem kicsit örültem a dolognak. Mondjuk bélyeggyűjteményt sajnos nem nézegettünk, de hát mióta nem hívott át magához csaj (pláne ilyen dögös...)? Jó ideje... (a pontos dátumot túl égő leírni)

Szóval eltöltöttem egy kellemes estét, bár nyilván csak beszélgetés, ismerkedés volt az egész. Megkínált teával, fél 12-ig maradtam. De jó volt, élveztem. Mondjuk a hölgy igen sokat beszélt, ami nem baj, mert legalább nincs kínos csönd, de picit néhol túlzásnak éreztem a dolgot, pláne, hogy javarészt orvosi cuccokról, meg arról volt szó, hogy milyen volt a finn sráccal járni. Mondjuk azóta hajt rá valaki más, de hát ilyen csajra kb. mindig hajt paralell 5 ember, eddig kb. minden ország cserediákjai próbálkoztak nála. Nagyüzem. De még így is tök jó, meg élvezetes délután, este volt ez. Nem tudom lesz-e folytatás, vagy mi, de valamit jó lenne megpróbálni összefigurázni. Majd holnapeste megpróbálom rávezetni, hogy olyanok vagyunk, mint kétkicsilegó. De azért eléggé odavagyok, hogy áthívott, marha jó volt.

Amúgy a legérdekesebb dolog kimaradt. Tegnap Kristina levágta a hajkamat. Egy ebédért megcsinálta, fasza. Én volt a félévben a 23. kuncsaftja. Jó volt, nem igen dumálok az amcsi csajokkal, érdekes volt beszélgetni, sok érdekeset mesélt. És közben a hajam is lerövidült. 2.50 euróért marha jó. Mondjuk kicsit aszimmetrikus, de hát nah. Semmi nem lehet tökéletes.

Chinese Democracy

Tudom, tudom tegnap sem írtam, hát ahogy egyre nagyobb a zsufi, a blogbejegyzések kissé ritkulnak. :(

Tegnap meg volt az első vizsgám. 3 óra, egy kis teremben, semmi szétültetés, egymás mellett írtunk, egy csoport volt. Ez volt életem első olyan vizsgája, ami... nem az, hogy nem a haverjaimmal írtam, hanem két néger srác közt. Mivel lestem róluk, remélem tudták a dolgokat, bár efelől vannak kétségeim... 100 kérdés volt, 40 4közülválasztós, 30 egészítsd ki a mondatot, meg 30 igazhamis. Mintha nyelvvizsga lenne nem? Pedig nem. És azt ne hidd, hogy könnyű volt. Edgár úgy jött ki, hogy a kérdések felénél el akarta küldeni a tanárt a csudiba... én szerintem a felére azért tudtam... valamennyire biztosan válaszolni, a maradék felére azért sejtettem a dolgokat, a maradék meg full tipp volt. Szvsz 45-70% közt lesz valahol, de ez nem biztos, hogy elég a sikerhez. :( Sajna. Eredmény két héten belül, jajj nagyon izgulok.

Na most ilyen vizsga után tegnap nem igen tudtam magam rávenni a tanulásra. Elkezdtem mondjuk a köv. vizsgára, de hát vagy másfél hétig készültem, vizsga előtti nap 4 órát aludtam (idejét nem tudom mikor pihentem utoljára 8 órát) fáradt, voltam, elegem volt, letöltöttem egy indycar játékot, meg egy forma 1-et, fél órát játszottam. Kikapcsolt, megnyugtatott, jól esett. Utána megírtam a Whitesnake kritikát... olvasók több pontot vártak, hát most mit mondjak. Én meg jobb lemezt... Utána uszi Edgárral, 40 hossz, kis beszélgetés Katkával, jövöget össze a múltkor elég tahó muszkulárfinngyerekkel, evvan. Este kis tanulás, barátokkal, szülőkkel beszélés. Ma 8-tól... na jó 9-től tanultam, átnéztem az anyag felét. Ez kínaivitézfáti tárgya, egyelőre annyira nem tűnik vészesnek, majd meglátjuk, még sokat kell tanulni, de van sok régi vizsga, majd onnan lehet gyakorolni. Ha hazajöttem szíbattleról. Jajj, tegnap intéztem picit akkredet Wackenre, meg Sweden Rockra, döcög döcög a dolog, meglátjuk mi lesz.

Tudjátok mennyibe kerül egy hajvágás itt Ouluban? Találgass! 10 euró? 20? 40? Lófüttyöt! Rövid férfi frizurát 70 euróért vágnak! Hát heló, ennyiért még a Hajas szalonban...SEM! Mivel túl hosszú már a hajam, és örököltem egy hajnyíró gépet az előző arcoktól, úgy döntöttem lenyírom magamnak. Edgár lebeszélt...nem tudom. Annyira nem lehet vészesen nehéz a dolog. De azt mondja az, el fogom cseszni, ne. Úgyhogy megkértem egy amcsi csajt h. vágja le a hajam, egy ebédért megcsinálja. Rendes. :)De csak szíbattle után. Szóval nem leszek szuperszexi a hajón, hát jajj. Ma a nap javarésze tanulással telt, egy ebéddel szakítottam meg Edgárral, meg Jonatánnal. Lehet h. szokok hozzá a helyi kajákhoz, de heló. Krumplipüré volt valami "ground meat"-tel... lehet ez vakondhús? De inkább volt püré, mint hús. Érted, rizs nem volt, csak négyféle krumpli köretnek... és egyik sem sült/hasáb/chips/bármi olajos. Hát wáhh! :|

Egész ötig tanultam, akkor átjöttek az orosz lányok. Erre jártak, jönnek szíbattlere, benéztek. Aranyosak, kedvesek, de szegények nem tudják miazaszíbattle, ők nem akarnak semmi csúnyát, csak fővárostnézni, hajókázni... pedig a szíbattle nem szól másról, mint a szexről, meg a részegségről egy hajón. Komolyan. Nem hiszed? Tessék:

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2F85.23.168.173%2Fesn%2FESN_SB_Point_System.ppsx&h=e88f2

Én egy klasszikus vicc keretében fogom összekötni a szexet, meg az ivást... "majd jól bebaszok". Haha. Nem, nem vagyok én olyan, csak viccelek :), megnézem majd a fővárosokat, jó lesz, móka lesz. Mondjuk persze jó lenne hódítani, mint az olszokspanyolok, akik egy egy este átlagban 3-4 csajt megforgatnak egy ilyen eseményen, de hát nekem még ahhoz sincs bátorságom, hogy "hésziaheló" odamenjek akárkihez. :S Mindegy, azért csak jó lesz. :S Az az én nagy bajom, hogy én a  világ legnagyobb ribancával is kedélyesen eltársalgok egy órán át az időjárásról, meg, hogy mi újság vele, míg a világ legrészegebb csávója odatántorog, mond neki 3 szót, lekapja, aztán mennek szobára. Hétvégén is így elkedélyeskedtem az egyik spanyol csajjal, utána mondta Carlos, hogy legutóbbi seabattlen a csaj egy laza 4-es menetet lenyomott első este fullrandom arcokkal. Érted, mi a túró lehet az a 3 bűvös szó? Nem hinném, hogy a "jóbarát" tündéül, mint Moriánál... bár a gond ott lehet, hogy ilyeneket tudok, hogy Moriába ez volt a jelszó. :S Túl finomlelkű romantikus gyerek vagyok, hát nah. Nem baj, ilyen is kell.

Szóval az orosz lányok meglátogattak minket, Edgár megszerelte a bringájukat, utána meg elkísértek bringát venni,. Ugyanis vettem újat. 70 euró, de ha május végén visszaviszem, a felét visszakapom. Nagyon ronda bringa, mint a Chinese Demnocracy borítóján lévő. Piros, nagymamastílusú, öreg, idétlen a kormány...de állítólag nem kell hetente pumpálni, van kitámasztója, és nincs nyolcas a kerekében. Igyekszem vigyázni rá. De Nasta kölcsönadta a bicóját mert ma szokásomhoz híven szerencsétlenkedtem egy kiadósat a bringavételnél, hát az övé azért eléggé tuti volt, sebváltóval, meg mindennel. Mondjuk 80 lyurót perkált érte.

Kicsi tanulás, majd elmentem fél8-ra... próbálni! Mit? Háhá! :D Dagmar szülinapján hétfőn a Hevimestában fellépett pár cserediák, hétfőnként amatőrök játszhatnak, kapnak pár ingyen sört érte. Trióban tolták, mondtam, ha kell énekes, szóljanak. Szóltak. Ma volt az első próba. Szlovák dobos, szlovák gitáros, francia basszer, meg én. A dobos srác reggie/alter rajongó, a gitáros szintén, a francia sráccal mi meg metalarcok vagyunk, bár ő inkább blacker. De mivel a gitáros a fő zeneszerző, szövegíró, ezért eléggé alter dalokat tolunk, sajátok... nem az én stílusom, de most mit mondjak? Nagyon jó volt! :D Istenem, de rég zenéltem már bandában? Jól esett a fura szövegek, meg a nem túl slágeres dolgok ellenére is. Mondjuk az énekdallam kb. uaz, mint a gitár (Ettől a NagyCsabi annó falramászott, de hát mitől nem), szóló nincs, és olyan fura az egész,d e tök jó volt, pá órán át elzajongtunk itt a szomszéd szobában. Mondták, hogy hívnak legközelebb is, majd egyik hétfőn elmegyünk megint játszani a hevimestába. Nem leszünk új The Killlers, de a zenélés az egyik legszebb dolog, ha a HRen magunkat 2-3 pontra értékelném, akkor is jó móka. :) Meg kis rutinnak sem rossz, ha hazamegyek jó lenne bandázni. Mondjuk végre nem követelik meg tőlem, hogy tenor legyek, és a saját kényelmesen tartományomban tolhatom.

Utána tanulnom kellett volna... de nem tettem, ma mindenki mókázik, lementem Karolinához, meg Laurához, ott voltak az orosz lányok,alpillai srácok,meg Dimitris, vérfarkasoztunk, meg kártyáztunk. Utána Dimitrissel megnéztünk három számot a Grave Digger DVDről, majd tanultam, most meg alvás.Holnap lesz még egy bejegyzés, aztán Seabattle. Addig meg mit mondhatnék? HAJRÁ SCHUMACHER!!!!

:)

Devil is a looser...

he is my bitch.

Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.



Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)



Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)



Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#

De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.



Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.

Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...



És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...

Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.



Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.



Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.

And Now For Something Completely Different:

A black/death metal nyelve a német. Esküszöm. Semmi nem szól annyira gonoszul, mint ha valaki németül hörög. Na nem a Rammsteinre gondolok, de most egy Apokalyptischen Reiter (ami szintén nem black/death) a kemény témáknál de keményen, pattogósan recseg! Vagy az Equilibrium Blut In Augenje? Vagy mondjuk az Endstille dalai? Nem ám a norvég nyelv, hát ugye. Vigernes elmehet a csudiba.



Nah, ez nem tudom miért kellett, csak eszembe jutott. Pár apró gondolat, furcsaság. Egy. Tegnap volt egy előadás, a finn politikáról angolul. Nem mentem el. Ki a francot érdekel? Most hülye politikusokból van elég odahaza is. Nade. Meghívtak 3 pártból három arcot, ők vitáztak egymással, meg a hallhatókkal. Meg se fordult a fejembe, hogy elnézzek, de Edgár elment. Vagy 20 ember volt kíváncsi a három idegszottyantra. Volt valaki a helyi zöld pártból, volt valami szélsőjobbos csóka, meg valami balos fazon. Állítása szerint mindhárom úgy nézett ki, mint valami diliházból szabadult idegroncs, és úgy is viselkedtek! Nade! Edgár mesélte, hogy a balos csóka elkezdett pampogni, hogy jajj de rossz, hogy Európában mindenhol erősödnek a szélsőségek, egyre több az olyan náci ország, mint Lengyelország, és MAGYARORSZÁG! (Na nem szóról szóra így mondta gondolom, de lényege ez volt. Hogy szerinte Mo. náci ország...) Na hát azért csókolom. Amikor ezt meghallottam egy másodpercre megállt bennem a gondolat, hogy csak el kellett volna mennem, aztán amikor ezt a marhaságot meghallom kissé helyretennem a hallhatóan nem teljesen beszámítható bolondbácsit. Hát heló. Oké, itt a Finneknél mindenki nagyon demokrata, ez tök jó, de ilyen egetverő marhaságot akkor se mondjon senki, ha politikus. Az elmúlt 10 évből odahaza 8-ban balos kormány volt, ez a náci ország? Vagy mert a négert négernek hívjuk, a buzit buzinak, és -noha ez még nem teljesen legális- nem általunk kijelenteni, hogy a cigány inkább lop, bűnözik, meg gyilkol, mint tisztességesen pénzt keres? Hát álljon meg a táncos menet, értem én, hogy itt északon nem tudják mi a dörgés, de tessék megnyitni a határokat a nyugatra szívesen érkező romák felé (hisz itt "Uriasan meg lehet élni a segélyből"), aztán utána tessék pampogni. Szóval a lényeg a lényeg, itt is bolondok a politikusok. (Mondjuk itt nincs akkora pereputty körülöttük, valamikor itt volt a suliban a köztársasági elnök/miniszterelnök aztán nem volt sok autó, meg díszkíséret, pár őrrel ott ettek a menzán, meg ott sétáltak beszéltek az emberek között.

And now for something completely different:

Még mindig politika. Vagy valami olyasmi. Tegnap mindenki megvadult, és bulit szervezett. Áprilisban lesz itt mexikói party, török party, japán party... ééééés: Csehszlovák party! :D Juhú! Már a neve is remek! Remélem nem fognak majd bántani, majd nem fogok a nyelvtörvényről beszélgetni velük, ezt megígérem. Beígérték, hogy a 70-es 80-as évek csehszlovák köbnyűzenei slágereit hallgathatjuk, és visszavisznek minket kicsit a komcsi érába, meg abba, hogy az de szar volt. Lesz egy kis szovjetellenes beütése a dolognak állítólag. Meg is hívtam sebtiben az orosz lányokat. :) De most érted, egy 70-es 80-es éveket idéző csehszlovák buliba otthon akkor se mennél el, ha fizetnének érte, kíváncsi leszek erre, remélem lesz sztrapacska meg gambrinus, meg hát a szoci fíling kissé a hazai életérzést is visszahozza majd. Amúgy a tradicionálisan szlovák dolgokat nehéz lesz megmutogatni... van ugye az a jópofa vicc is erről, hogy:

"Tábla egy szlovák könyvesbolt kirakatában: "Sajnálattal közöljük, hogy a szlovák történelemkönyv elfogyott. De kérésére SMS-ben elküldjük önnek."

Nah, de nem leszek gonosz, nagyon aranyos itt minden cseh, meg szlovák ember, nagyon szeretem őket, tuti jó lesz. :)



And now for something completely different:

Tegnap megkérdezte Edgár, hogy mi van köztem, meg Eglé között. Nem értettem. Mármint értettem, de nem vágtam, hogy miért kérdez ilyent. Hát nem ismer? Miért lenne köztem és bármiféle lány között bármi is. Azt mondta, hogy "Ugye bár itt a villamosmérnökök elég ügyesek a litván lányok felszedésében..." Na most ebben az egy mondatban csak 3 valótlan állítás volt, egyrészt ő fizikus, tehát itt csak egy darab villamosmérnök van, nincs királyi többes. Másrészt, noha igen jóban próbál lenni vele, végül csak nem jött össze Laurával, ahogy én sem jöttem össze senkivel. Na nem mintha annyira ellenkeznék ezen hölgy kapcsán, de hát noh. Bár annyira nem épp az én ízlésem a külleme, azért egész takaros menyecske, csak hát nagyon mélyen hívő kérem tisztelettel, szóval kavarás nem lehet, komoly dolog meg Erasmusból nem sül ki, úgyhogy nemnem. Ráadásul meg minek kezdene velem, ahogy észrevettem a lányoknál ez ilyen kritikus pont. De legalább felvetült valakiben, hogy köztem és egy csaj közt van valami, ilyen 2008 nyara óta nem volt. Mármint köztem, meg lány között valami. Az, hogy valakiben ilyen felvetült volna... olyan meg kb 2003 óta. Mondjuk ahhoz képest, hogy Erasmuson vagyok, ami elvileg arról szól, hogy annyit szexelsz mindenféle külföldi ismeretlenekkel, hogy 1.5 hónap után meghalsz végkimerülésben, (vagy szifiliszben, vagy mindkettőben) ez még mindig egy szánalomköbdíjas produkció. Gratulálok!

And now for something completely different:

THE LARCH


And now for something completely different:

Ma tanultam. Na jó. Terveztem. Szerettem volna. Akartam. Nem nagyon ment. Uncsi.

"-Fel kéne nőni kisfiam, nem lesz ennek jó vége! Mindig csak a hülyeségen jár az eszed, aztán dolgozni ki fog, he?"

Holnap is majd tanulok. Haladgatok lassan, okoskán szépen, kissé döcögünk, mint a pannon puma, de idővel jó lesz ez. Talán. Bementem ma órára, de elmaradt. Nem tudom miért. Nem mertem megkérdezni a tanár urat, ha múltkor bent lettem volna a múltkor, biztosan tudtam volna, hogy ma nem lesz. De nem voltam bent. Mert órán voltam. Épp. Egy másikon. Néha nem tudok egyszerre két helyen lenni, bár párszor már sikerült. Megsúgom, sokat kell inni hozzá.

And now for something completely different:

Ma azért elmentem úszni. Edgár elvitt. Nem hittem volna, el is mentem síelni. Mivel nagyon kell tanulni, csak egy rövidet... ittam előtte. Na jó, csak viccelek, csak egy rövidet... akartam síelni. Körbe a tavon. De mikor épp a tó túloldalán voltam, hívott, hogy megyek-é úszni? Hát mondomneki, hát megyek-é. Oszt uccuneki, meglódultam, egyik lábam itt, másik ott, visszaszaldok a jégmezőn. Nem vót olyan nehéz, a megiramodást a rádiórokkpiszteffi támogatta, ugyanis Destrucitont, meg Sodomot játszottak, arra lehet futni. Meg rombolni. Meg szo... mindegy.



Úsztam 38 hosszt. a nagymedencébe. Jól esett. Jó volt. Gyorsan úszok. Mellben. Jó, hogy nem fordítva: "egy mellen úszok gyorsba". Szerintem medencében jó úszni. Egy mellen nem igen lehet, csak max ha medencében van. A mell. De minek úsznék egy mellen? Egy medencében? Jajj, micsoda butaság lett ebből is.

Szóval megint. Ma voltam uszodában. Jó volt, egészséges volt, jól esett, sajnos ránkzárták az uszodát, ezért nem úsztam 50 hosszt, csak 38-at. De Edgár megdícsért, hogy ejjdejól úszok, és tényleg. Kár, hogy meg nem látszik rajtam. Érted, járhatok heti négyszer úszni 2.5 kilómétert, meg síelhetek heti háromszor 15 kilométert, rajtam egy deka izom nem lesz. Vannak ilyen izzadásgátló zselék, szerintem az én testem egy ilyen izomnövekedésgátló zselés valami. Edgár mondta egyek kokszot, meg gyúrjak rá, oszt én leszek a Vasmacsó.



De nem akarok. Nem érzem helyesnek. Na de miért is került ez szóba? Hát véletlenül az usziban belebotlottam a félig indiai félig szlovák, erősen csinos Katkába, és... hát sikerült egy olyan remek kis beszélgetést lenyomnom vele, hogy kb. ahhoz a fajta égéshez, amit közben éreztem, lópikula nem volt az, amit utána a szaunában kaptam mikor a perverz vén finnek felnyomták 100 fok fölé a hőmérsékletet, és Edgár sikítva menekült ki... de erről később. De hát nah. Nehéz aranyosnak, meg jópofának lenni, ha a hölgy éppen egy nálam háromszor szélesebb, és kb 6.75-ször izmosabb finn anyaszomorítóval van, és próbálnak... hát dűlőre jutni egymással. Vagy valami ilyesmit. Szóval az itt a baj, hogy a csajoknak alapvetően férfi kell. Én meg minden vagyok, csak férfi nem. Annyi a férfiasság bennem, mint a Hello Kittyben.

Amúgy tudod mit eszik reggelire Hello Kitty?
Hello Kifflyt.

Szóval nem vagyok testes, nem nő izmom, borostám, hullik a hajam, én egy bohóc vagyok. Ami tök jó, mert azt mindenki bírja, de a lányoknak férfi kell. Nem egy bohóc. Na majd egyszer az is leszek.

And now for something completely different:

Szóval égés. Bementünk Edgárral szaunázni, volt bent két finn csákó. Pakolgatják a vizet, nem úgy oktondi módon, csínján, de azért nem volt hideg. Feltöltik a vödröt, majd kimentek egy picit. Előtte Edgár tolt egy lazadumát: "Nem érzek forróságot, valahogy most a meleg nem igazán fog meg." Na, visszajön a két csákó, abban a 20 másodpercben amíg kint voltak én két lapáttal tettem a szaunára. Rámnéz a faszi, 51-61 év körüli lokálhíró: Tehet-e rá vizet? Hát, nah, nem volt hideg, de most hát ha akar, egyet még kibírunk. Uccu neki, 3 lapáttal rá vág, majd 5-10 másodperc szünet után még egyel. A laza 75-80 fokról így sikeresen feltornázta a hőmérsékletet 80-90 fokra, jól is esett, de ihaj, nem az, hogy égette a számat, a tüdőmet, meg mindenemet a levegő ha lélegeztem, de már a fülcimpám, meg combom is elkezdett égni, meg viszketni. Edgár egy fájdalmas "Áhhh" mellett le is lécelt, de hát gondoltam a vén kujoncnak nem adom meg az örömöt, hogy kifüstöl, engem azért nem faragtak olyan fából, maradtam. Na, csávókám laza mozdulattal ráküldött még négy(!) lapátnyi vizet a kövekre, így a hőmérsékletet sikeresen háromjegyűvé tornázta. Biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálta, mert jól esett neki, arcoskodni akart, tudod ha a srácok bármit is csinálnak, cselindzs van. Na most ha pár srác bemegy a szaunába, rögtön verseny van, ki bírja meddig. A szauna háború. Na most pár percig férfiasan bent voltam, ne nézzen gyávának, de aztán én is elsomfordáltam, egyrészt zárt az uszoda, és kellett menni haza, másrészt meg a bőröm minden pontja fájt, viszketett, égett. Még szerencsétlen férfiasságom is, komolyan, a Taxidermia elején látható képkockákhoz lehet hasonlítani a történet, azért ez nem volt gyenge. Persze, mint már mondtam, nem ez volt a nap égése. Mondjuk kemény, hogy másfél hónapja egy ilyen kaland során tuti megállt volna a szívem, fejlődök.



Mit is mondhatnék végezetül?
-Now for something completely different.

Sitsit party

Noha azt mondtam, hogy nem részletezem, mégis álljon itt egy kis beszámoló a péntek estéről.

Péntek este tartották meg a sitsit partyt. ESN szervezés, egy az egyetemtől nem messze lévő házban gyülekeztünk 55-en. Jelmezes buli volt, szerettem volna a Doppler effektus lenni, de se időm se lehetőségem nem volt sajnos. :( Maradtam Magnum. 15 eurót kellett előzetesen befizetni, ami ilyen átalánydíj volt, ezért cserébe ehettél-ihattál... na majd erről később.

Volt egy ülésrend, így új arcokkal ismerkedhettél, és nagyon egyszerű a lényeg. Volt egy daloskönyvünk kb 65-70 nótával, mindig valaki felállt, és bemondta a nevét, minek öltözött be (annak kellett beöltözni, ami szerettél volna kiskorodban felnőttként),és, hogy melyik dalt énekeljük el. Minden dal után inni kellett, először jobbra koccintasz, aztán balra, majd szembe, és iszol. 3 pohár volt, egy két decis a bornak, egy két decis a víznek, meg egy négy centis a vodkának. Ha elfogyott a pia a pohárból, előbb-utóbb hoztak, és újra töltöttek. Így ment négy órán át, közben lehetett enni is, én csirkét rendeltem előzetesen. Mókás volt. Eleinte nem tűnt vészesnek a dolog, az ESN-es lánykák fel-felálltak, kívántak dalt, énekeltünk, ittunk. Mondjuk miután megittam az első vodkát húzóra rájöttem, hogy itt nem azonnal töltődnek újra a poharak, egyszerre semmit nem iszunk meg húzóra. Hacsak...

Szóval fogyogattak az italok, vettem csirkét, botrányos kicsike 1 szem csirkemellecskét lehetett falatozni 2 kis szelete kenyérrel, meg krumplival, salátával. Ha már nem volt limitáció, legalább krumpliból sokat vettem, hisz sok szeszhez sok kaja kell, és a szesz nem volt kevés, vagy 20 dalt elénekeltünk, ami 20 ivás... na de számoljunk egy kicsit:

Elfogyaszthattam legalább 4-5 4 centis vodkát, 2-3 2 decis bort. PErsze mindkettő nagyon kerítésszaggató, nagyon olcsó fajta volt, de hát ejj. És itt jön a csúnya rész. Ugyanis egy idő után berobbant az "Avalanche" effektus, szesz szeszt szül, és nem lehetett megáéllni. Úgyhogy a vodkákat nem úgy ittam már, hogy amikor jól esik, hanem amikor látom, hogy a környéken jár a vodkáslány, gyorsan lehúzni, és kérni még-még. Hasonlóképp, ha megkérdezték, hogy fehér, vagy vörös bort kérsz, nem az a válasz, hogy fehéret. (vagy vöröset), hanem amivel először kínálnak arra rávágod, hogy olyant, és mire 20-30 másodperc múlva megérkezik a másik fajta bor, addigra az első már kiiszod. Na most így sikerült eléggé megszaporítani az elfogyasztott mennyiséget 5-6 pohár borra. De a csúnya dolog nem itt jön, hanem az este végére csak kiürült minden pohár ( no persze a víznek fent tartottba is inkább bort kértem, hát heló), úgyhogy jó magyar szokás szerint elkezdtem tarhálni a körülöttem ülöktől, akik készségesen adtak kb. 2 pohár bort. Sőt. A biztonság kedvéért vittem 3 üveg sört a bulira, amit sikerült elfogyasztani. Sorrend nem számított, ittál amit találtál, és igen, a sitsit party erről szól. Igyál minél többet, meg énekelj. Jó is volt ez így, a fent leírt alkoholmennyiség elfogyasztása után igencsak mosolygtam. Mondjuk arra ügyeltem, egyek is mellé, amikor bejelentették, hogy maradt még egy kis kaja, aki az kapja marja, azonnal felugrottam, és rohantam a kajához. Senki más. Ááá nem volt gáz...:) Viszont kivettem még 2 csirkét, meg agyonpúpoztam krumplival a tálkát, hiába az evés megsokszorozza az iváskorlátot.

Amúgy nem tudom mond-e valakinek bármit az, hogy felező. Ugye tanszékileg ott voltunk, ott volt utoljára ilyen, hogy előre fizetett összegért annyit ettél-ittál amennyit akartál, akkor annyira sikerült elcsúnyulnunk, hogy éjfélre már kivágtak minket a koliból, hiába, ha előre fizetett pénzért korlátlanul csinálhatsz valamit, akkor mi nem ismerünk határt. Ezen az estén sem volt.

De nem lett volna az igazi az egész ha... szóval a fent leírt nedűk elfogyasztása után még egy kis pálinkát is sikerült legurítani. Ugyanis volt 4 magyar a buliban. Józsi, Márti, és Fabio barátnője, akiről nem tudtam, hogy magyar, ezért amikor Józsi beszélt vele, mondtam a srácnak, hogy hajrá, szedje össze... ááá nem volt kellemetlen amikor utána megszólított a lány magyarul... :D Szóval Márti megkínált pálinkával, állítólag semelyik más náció tagjai nem szeretik a pálinkát, hát annyira mondjuk én sem. :D Amúgy kemény, hogy 2 ESNes srácnak is magyar barátnője van... pláne, hogy ESNes srácból amúgy sincs sok. Amúgy Márti apácának öltözött be... és hát mondanom sem kell, ezzel kb az összes srácot a falhoz (vagy inkább máshoz) állította. Akárkivel beszéltem az este során, mindenki azt kérdezte, hogy ismerem-e a magyar lányt, ő itt a legdögösebb, és, hogy jujjderágerjedtek. Hát hiába nah, Peter Steele óta tudjuk, hogy az apácák vonzzák a férfiakat.



A sitsit rész során nekem eléggé tetszett egy kissé beteg (patológus akar lenni, de fél a vértől, ezért pszichológus lesz, hát nah...) finn csajszi, aki velem szemben ült. Elkezdtünk dumálni, vagy 2-2.5 órán át fűztem, csiccsentegetett befelé rendesen, többször kínáltam a saját vodkámból is, szóval alakult a dolog... aztán egyszer fel akart állni, elesett,neki a mögötte ülőnek... aki valami német arc volt, soha nem találkoztak korábban, de a srác gyorsan lesmárolta a csajt, a csaj meg viszonozta a dolgot, így végül sikeresen megpuhítottam egy lányt... valaki másnak. Hát hurrá. Mondjuk nagyot nem vesztettem, a csaj egész éjjel smsezett, lehet van valami fiúka odahaza is.

10től beindult a buli, szaunáztunk egyet Michaellel, sok minden másra meg nem emlékszem, csak, hogy marha jól éreztem magam, ez volt az eddigi legjobb buli. Valami rémlik, hogy mintha egyszer kimentem volna a szabadba (de minek???), Michael megpróbált smárolni Mártival (de csak szájrapuszi lett belőle) én meg pörögtem, mint a vadmalac, táncoltunk ezerrel, csak az rémlik, hogy Justin Bieberre is. Meg mintha lett volna Kesha... de ki tudja. Nem igen rémlik, hogy kikkel voltam, vagy mulattam, Dimitris az egyetlen biztos pont, és úgy rémlik, hogy Giuseppe is ott volt, velük, az orosz lányokkal, meg a spanyol(a legcsinosabb, és a legbarátságosabb csajok, szenzációsak!)/portugál/török lányokkal voltam/voltunk/buliztunk. Ez volt az eddigi legjobb itteni buli, baromi jól éreztem magam.

Hazafele rémlik, hogy elindultam Michellel, meg az orosz lányokkal, de a következő kép már az, hogy az erdő közepén éneklem a Stairway To Heavent Dimitrissel, meg az egyik portugál lánnyal. Zseniális! :D Na, hát ilyen volt a péntek, éljen a sitsit party.

North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!

Csajos party...

...ez volt ma. Mármint furi ez a dolog... Ha odajön két csaj, hogy Marci, gyere el velünk dizsibe, mit mondasz? Egyrészt ofkorsz, hogy igent, hát a villanykaron, vagy a szépszív koliban ilyen nem igen történik, de valójában már a kérdés megszületésének pillanatában, érzed, hogy ez egy veszélyes játék... és az is.

De, hogy is jutottunk ide? Reggel 8tól kínaivitézfátival programozás, uncsi, nemérted, blöá. 10től alvás, de ma nem volt mobilkom, szóval 1-ig alvás. Ebéd, kritikaírás, finnházi, 4-től finnóra. Mondjuk kellett volna mobkomot tanulni, de ez elmaradt, na majd legközelebb, van még egy hét, most már télleg nekifekszek. Bár vizsga csak májusban lesz belőle de hát nem baj. Szóval 4-től finn, dögunalom, lassan haladunk, de nem tudunk semmit, a lengyel lányokkal azért elnevetgéltünk. Na aztán! Kitaláltuk, hogy elmegyünk uszodába. Mármint... egy részeg éjjelen valahogy szóbakerült a szlovén lány és köztem, hogy jár úszni, én meg ennek nagyon megörültem, hisz régóta szeretnék már én is úszni járni, úgyhogy már egy ideje tervezgettük, hogy elmegyünk az egyik usziba, és ez ma összejött. Na ne nézz madárnak, kutyából nem lesz szalonna, az úszás kizárólag azért érdekelt, mert tudom, hogy a csaj egy igen dögös barinője is jár úszni. Amúgy szabadidőmben francnak akarnék elfáradni sportolással...

Szóval elmentem három lánnyal meg két sráccal úszni, s noha a fent említett barinő ma skippelt, jó volt egyet mozogni. Régen úsztam, hiányzott. Szemüvegem nem volt, de 70 hosszt letoltunk, olyan volt, mint gimiben Pápán. Kivéve egy valamit.

Két finn beszéget:
-Te, nem megyünk el csinálni randombármit?
-De csináljunk randombármit! (pl. elmegy úszni/iceholeswimmingel/lemegy kóbászért a bótba/kiviszi a szemetet/szaunázik) És utána menjünk el szaunázni!
-Naná pajti!

Szóval utána szaunáztunk. A finnek minden után szaunáznak. Szerintem még szoli/szauna után is. Bolondok. Úszás után beültünk páran, s noha a 70 fok már elsőre is kissé sok volt nekem, nem voltam papírkutya, beültem izzadni. Aztán 5 perc után bejött pár finn, és lazán 4 kanál vízzel feltornászta a hőmérsékletet 85-90-re... na hát 2 perc után menekültem, csókolom azért mindent velem sem lehet megtenni. De a lényeg.Hazafelé mentünkben a lányok kitalálták, hogy bulizzunk, mondtam oké. 30 perc múlva csöngessenek fel, megyek velük. Így is lett. A többi srác mondjuk hirtelen visszamondta, de én lementem a 2.-ra sörözni picit a 3 csajjal, majd hirtelen bejelentette 2 közülük, hogy most pedig dizsibe megyünk. Nézek bután: én is? -Hát persze, hát naná, hát mindenképp, hát blabla. Szóval elmentünk dizsibe. Útközben belebotlottunk a kummi studentükbe, egy nem túl szép, de kedves csajba, kicsi itatás, beherrel, meg ciderrel, semmi extra.

Egy fura, igen pici, labirintusos klubban volt a buli, valentin nap, mindenki kapott egy szívecskét, meg egy számot... találd meg a párod. Nem volt a nagy a hely, szóval ez könnyen ment. A helyi BTK nyelvi intézete volt szervező, voltak csajcsapatok dögivel. A két lány akivel mentem hamar megtalálta párját, de én is az enyémet, egy barátságosnak tűnő, ám meglehetősen duci, és meglehetősen szemüveges finn lány képében (naná, hogy a bulin jelenlévő két tonnadonnából az egyik az enyém lett) kis bájcsevely, ajándékpezsgő, juhú! Mondjuk nah. Elég szar volt. A többiek álították, hogy igen jó a pezsi, de higgyétek a Törley köröket ver rá.. hiába, a "híres" finn pezsgőkről nem véletlenül nem hallani. Utána meg dizsi, tánci, dévidgetta, meg ilyenek. Pár dolog persze belerondított az estébe.

1. Kicsi tánctér, sok ember.
2. Árak. "Kóstold meg, nagyon finom, spéci finn longdrink (vodkanarancsvótazbakker...) csak 3 euró (900 forint...)!" Hát csókolom. Ihattam volna sört 2.50ért... de előrelátóan nem vittem sok pénzt, el ne igyam. így is 3 lyuró volt a beugró, kétésfél a ruhatár... rablás. Így berúgni sem sikerült, józanul meg egy metalarcnak a diszkó hát... na jó, modern csákó vagyok, a partyslágerek csak elvitték a hátán. De azért, deh...
3. Társaság. A két lány akikkel mentem jó hamar berúgtak (mit ne mondjak, nem kellett hozzá sok... az elmúlt hetek meg az előtte otthon elfogyasztott piák hatására helyi viszonylatban azért nekem acélmájam van...), innentől pedig nem vót vicces a dolog. Állandóan cigizni mentek, a finnek akikkel lógtunk meg követték őket, alig akartak táncolni, nem igazán voltak partyképesek. Spela, meg Isabella meg ugye elvoltak, örültek annak, hogy részegek, elkérték pattanásosszebásztyiánfettel telefonszámláját...izé számát (fáradtvagyokbakter!), meg minden... de az én lábamban benne volt a bugi, csókolom ilyent csak nem csinálnék, hogy barbarasztrélyzánd alatt kimegyek cigizni. Jó lett volna ez a buli ha nem a csajos marhaságokkal kell foglalkozni... a tanszéki kollégákkal egy alapos alapozás után kirúgtuk volna a kóceráj tetejét, az fix 1-es. Hiányoztok srácok!

Amúgy megismerkedtem pár török csajjal, akiket már kinéztem finnen, nem csúnyák (bár nem is szépek) picit dumáltam velük, de jajj, ők meg nagyon furcsák, bármi szól, csapatják a pándzsábi emcít, és nem érzik jól magukat. Merthogy hideg ez a hely, meg kicsi, bezzeg Ankara. Mondjuk vicces volt, elkezdtem magyarázni h. ikcséndzs sztudentként a helyi viken csak kínaiakkal meg arabokkal vagyok körülvéve... aztán rájöttem h. ezt nekik nem mondhatom, úgyhogy gyorsan megtoldottam h. de hát csak srácokkal és ez a degáz nem az h. arabok... pedig ehhez már hozzászoktam.... na mindegy. Ez olyan volt, mint amikor a folyosón mostam fogat kabátban, és jött a néger srác nagy szemekkel, hogy én meg mit bohóckodok, mire megkérdeztem: "Mi van, nem láttál még fehér embert?" Hát ezt nem tőle kellett volna megkérdezni... mindegy. Azért csak elütöttük az időt fél2-ig lásztbászhóm. Isabella ment át a Kaioba, össze akarja szedni a dél afrikai srácot, totál bele van zúgva, de van otthon pasija, szal emózik, annyit mondtam csak neki, hogy tele a tankot bélybi! De hát most nem? Spela meg kifejtette h. neki 30 fölötti pasi kell, hát ezen nem fogok beemózni csak mutassa mán be a fogász barátnőit... lévén h. ő sotés (mármint, hogy helyi sotés) és itt is a sotésokkal kell jóban lenni, ofkorsz. Nem volt ez egy jó buli, kevés tánc, kevés móka, sok szenvedés, meg pöcsvakarás/időhúzás ellenben drága belépő, diszlájk. Legközelebb csak úgy megyek, ha vihetek egy vingment akivel el tudok hülyülni. Vagy ilyenek. Mondjuk persze, szabadidőmben csajoznom kellett volna ezerrel, de hát az azért ne triviális, ha 16 évesnek nézel ki. Még a nagy Kémmíttó sem tudott volna többet kihozni ebből úgy hiszem. Hazafele persze már hívtak h. holnap hevimesztázzunk, majd Kaiozzunk, mer nagy buli lesz, asszem kimarad, elég pénzt költöttem. Kell másra is. Pl Stratolemezre, meg Rush koncertre. Ez aztán az élet mi? :S

Teutonic terror

A mai nap az esti Accept koncert jegyében telt.

Persze keserű apropót adott a dolognak, hogy a buli Pesten rendezték meg, én meg Ouluban vagyok, így nem tudtam rajta részt venni. Egész nap a Princess Of The Dawn, a Metal Heart, meg a Balls To The Wall sorai jártak fejemben, kényszeredettem rajzolgattam a csapat logóját füzetembe, remélem, hogy jó rossz volt, és minden ismerősöm megbánta aki elment... :)

A nap kínaivitézfáti 8-as órájával kezdődött,Petri net, protokollok, nice... A holnap reggel is ennek a jegyében telik majd. Edgár be sem jött, inkább aludt. Lehet, hogy nem tette rosszul. Holnap reggel 8-kor is Jungcáó Szánnal kezdjük a napot.Viszont mikor 10-kor visszatértem... kiderült, hogy tegnap volt egy óra, amire nem mentem be. Modern eszközök a telekommunikációban a címe, 7 kredit. Úgy volt, hogy csak az 5. hatodában indul az évnek, és, h. jan közepétől lesz fent infó róla a neten. Ehhez képest jan közepén még semmi nem volt, tegnap meg hirtelen elkezdődött. Az időpont mondjuk kicsit rossz, holnap is lesz, de nem tudok bemenni, majd kedden megint. Majd beszélek az előadóval, nagyon remélem h. semmiről nem maradtam le. Az indiaiak azt mondták h. jófej a csákó.

Ma is volt SzéFiMokore, hát én nem tudom... Ez a legfurább térgy, amit eddig valaha hallottam. 1 óra után befejezte a csákó, és azt mondta h. most nem értünk semmit, olvassunk el mindent a könyvben, jöv 7-en be se menjünk órára, csak olvassuk a könyvet, hogy megértsük majd a következő anyagot. Most valahol értem én a logikáját, de bakter... legalább picit magyarázhatna, vagy én nem tudom... ennyire nem szeret tanítani? Jó, ő tanár, úgyhogy neki van igaza. Persze számonkérés még nagyonsoká lesz, de remélem azért megerőszakolom magam és a 2 hétben belelesek a könyvbe.

Óra után elment ebédelni, ma volt International studies affair. Erasmusdiákok kül országokból csináltak standokat, és magyaráztak az érdeklődőknek a külfi tanulásról. Gyorsan belepillantottam, majd ebédeltem. Azt mondják odahaza, hogy a finneknek 25 szavuk van a hóra. Ebben nem vagyok biztos, de az kajak, hogy a rakottkrumplira van legalább annyi. Ma is rakottkrumpli volt az ebéd, ráadásul úgy, hogy két féle rakottkrumpli közül választhattál. Egyikben kicsit kisebbre volt törve a krumpli. Szenzációs mi Silkével, meg egy másik német sráccal kajáltam, de igen fura volt. Silke É-Németoból jött, a srác meg délről... és Silke állítása szerint nem igen komálják egymást, azt mondják h. túl sok a különbség köztük, meg abban amiket megtapasztalnak, megélnek, tök más a két hely. Amiket a srác mondott arról h. nehéz a suli meg szar a felsőoktatás Németoban, miután lelécelt mondta silke h. nemigaz, csak kamuzik... na mindegy, fura. Oké, Németo nagy ország, de ennyire ne lennének egy hullámhosszon északon, meg délen? És ha már ellentétek, felnéztem megint ebbe a Study kiállításba, és véletlenül egy picit a kelleténél többet nézelődtem az olasz standnál. Leszólított egy olasz csaj, hogy érdeklődök, hogy voltam-e Olaszoban... és elkezdett beszélni. És csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt. Nem is tudtam mit mondani, már röhögtem kínomban, de csak beszélt, mesélt, magyarázott... már bontották a pavilonokat, de még mondta. Igen lelkes volt. Velencéből jött amúgy, és ő is azt magyarázta h. mennyire más dél, meg é-Olaszo, a pénz, a suli, a politika, minden. Nagyon aranyos volt, meg kedves, denem találkoztam még csajjal aki ennyit tudott volna magyarázni. Pedig azért jópár hasonló lánykába belefutottam már.

Ezt követően finn házit írtam,majd irány finn óra. Útközben összefutottam Spelával, majd beültem Dagmar mellé, aki nagyon kenivágja a finnt, csak a kreditért csücsül az órán, nem is figyel oda mi folyik. Legalább tud segíteni. :) Mondjuk nem volt túl élvezetes az óra, a tanár elég gyenge, nem tanít élvezetesen, töri az angolt, és noha ez egyáltalán nem fontos, de szegény sajnos 0.8 CS [ Csákány ] csúnyasággal van megáldva. Nagy menőn felvettem a Masters Of Rockos pólómat, hallottam is a hétam mögül, hogy "húúú, nááájtvisss..." Egy már említett, szemrevaló perui lányka szájából hangzott el, mondjuk nem igen tudtam vele dumálni, fura, az európaiak, meg a nem európaiak eléggé szeparáltak két nagy csoportba.

Óra után elmentünk valami ESN házmelengető buliba, ahol lehetett beszélgetni, meg csipszet enni, majd Heidiékkel átmentünk Spílához (egész eddig azt hittem, h. szlovák de kiderült h. szlovén. Egy másik csajról hittem h, szlovén, aki nagyon hasonlít rá... le is ültem vele dumálni Szlovéniáról, ám most kiderült h.véletlenül Spilával dumáltam... na ezt most tuti nem értettétek...), Degmárhoz, és Isabellához, tortát sütni (mondjuk én nem sütöttem...de a végeredmény fincsi volt), mert Oscarsnak szülinapja van, és csináltak neki meglepi tortát. Miután elkészült, átadtuk, volt gyertya, meg minden, Edgártól kapott egy popsitepsit, meg egy sört, és átmentünk a Never Grew Old nevű reggie kocsmába, amit Oscars nagyon szeret. Az úton hócsatáztunk, hógolyóztunk, meg egymás lábára lépkedtünk. Mondjuk szvsz az NGO egy igen uncsi hely... minden szám ugyanaz, de hát nah. Volt diák akciójuk, így egy sör már "csak" 4.5 euróba került... sikerült 3-4 órán át szopogatnom fél liter barnasört. Bocsánat, ennyire van pénzem. Vagy még ennyire sincs. Ennek ellenére hangulatos volt, voltunk vagy 15-en, és jókat dumáltunk, elvoltunk. Éjfél előtt jöttünk haza a busszal, a csapat egy része még elment a Caioba, én meg mindjárt lefekszem.

Holnap megint 8-tól kínaivitézfáti... :s Kiderült h. nem is lesz holnap hokimeccs, de átmegyek Mortenékhez pingpongozni valamikor du. Oscasrs házában, a 18-asban van amúgy egy igen csini csaj a 109-esben.