Nézzük mi történt az elmúlt pár napban!
Szerdán el akartam menni Hailuottora. Bringával, körülnézni, túrázni, állítólag Hailuoto egy fasza hely, gondoltam csekkolni kell. 36km-et bringáztamn, mire elértem a tengerpartra...
és megdöbbenve láttam, hogy miután a komp elvisz a szigetre még 30 km-ert kell tekernem, hogy elérjek a végére, ahol az érdekes dolgok vannak. Az annyi mint66km, ezt szorozd meg 2-vel, mert odavissza... na neeem. Ott aludni nem akartam, nem volt szállás semmi, ráadásul 50km/h-s szél volt (nem vicc, a szélerőműnél volt mérőke) 3-3.5 óra alatt tettem meg a 36 km-et. Visszafordultam, kudarc.
Ellenben. Nem tudom hallottátok-e, Finnország megnyerte a jégkorong vb-t. És a jégkorong világbajnoki serleg Ouluba látogatott a helyi hokisokkal. Egy hatalmas ünnepség volt a városban, apraja-nagyja a lakosságnak kijött ünnepelni a hokisokat. A tinilányok már 5-6 órával a műsor kezdete előtt bevonultak az első sorba a színpadnál, hogy sikíthassanak a hokisoknak. Hoztak zenészeket is, a Terasbetonis Jarko énekelt Queent, meg ilyeneket. (Mintha a magyar focicsapat vb-t nyerne, és a Paksi Endre menne minden faluba a kupával... kemény) Szóval láttam élőben a jégkorong világbajnoki serleget, szerintem ezt nagyon nem sok magyar mondhatja el magáról. Utána a szomszédban az egyik legcsinosabb spanyol csaj, Bea búcsúbulit tartott. Erre nem voltam meghívva, Edgarssal, Oskarssal, meg Karolinával inkább biliárdoztunk egy a Caioban. Utána persze végül csak a buliban kötöttem ki, iszogatás, beszélgetés, semmi extra.
Másnap újra megpróbáltam Hailuotot. Újabb kudarc. A korai buszt elaludtam, a délutáni meg nem jött, így megint elmaradt a túra. Helyette elmentem az autómúzeumba, meg a helyi természettudományos múzeumba. Érdekes volt, szép volt. Bár az autós kicsit drága. Este elmentem egy utolsót úszni Raatiba, 100 hossz, nagy szauna, kellemes volt. Onnan irány Alpilla. Az orosz lányok elmentek másnap reggel. Meghívtak egy búcsúvacsira. Jajj, nagyon aranyosak voltak, az orosz palacsinta nagyon finom, s noha nem igen kedvelem a kommunista személetmódot, ezeket az orosz lányokat imádtam. Nagyon fognak hiányozni, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Becsületes, jólelkű, aranyos lányok voltak. Nem kurvák, jó fejek. Eleinte ott volt egy finn csaj Tanja is, meg egy Francia srác, Tweed (nem ez a neve, de szegénynek úgy rángatózott az arca, mint Tweednek a South Parkból), később csak Edgi, Asser, Marnus, meg az orosz lányok. Marnus meg is kínált minket valami jó kis dél afrikai piával, fagyival ittuk, nagyon finom volt. Mesélte, hogy volt pultos, onnan tudja, hogy a jó inni/elkészíteni. Azért vicces volt, 2 ázsiai, 2 afrikai, 2 európai ember együtt búcsúzik. Ez a csoda, nem a telegráfegyenlet! Mikor végleg elköszöntünk, Nastia szemében még könnyek is megjelentek. Jajj, hiányozni fognak nagyon ők is.
Pénteken végre eljutottam Hailuotóra, szép hely. 18km-et túráztam, kis győzködésre kibuliztam, hogy felmehessek a világítótoronyba, láttam sünit, nyuszit, mókust, sok aranyos madárkát, tök jó volt. :) Mondjuk ehelyett be kellett volna mennem elkérni a transcript of recordsot, önéletrajzot kellett volna írnom, vagy valami mérnöki dolgot csinálni... de mondjam azt, hogy leszarom a sulit? Mondom! Utolsó napjaim ezek a Kánaánban, olyan jól érzem magam, olyan csodákat látok, amilyeneket eddig elképzelni sem mertem, mindenki bekaphatja.
Este gyors kaja, majd Edgarssal, Oscarssal, és Karolinával elmentünk, csináltunk Edgarsnak, meg Oscarsnak egy búcsúestét. Hisz ma reggel elmentek a lett fiúk. A barátaim. A Never Grow Oldot néztük ki, de tele volt, a szakadó esőben inkább a St. Michaels ír kocsmába mentünk. Ittam egy Guinesst, meg megpróbáltam megtanítani a többieket römmizni. Amúgy ír kocsma ide vagy oda, itt is rock/metalzene szólt... mint minden kocsmában. Oulu metal város, a kocsmák 80%-ban rockzene szól. Nem a disznóvágó vacakmetal, hanem a míves hard rock, régi tradmetal. Később átmentünk a KArleebe, de azene nem volt jó, s noha a nlémet barátaink épp visszaértek Norvégiából, végül csak nem éreztük olyan jól magunkat, 2 előtt valamivel eljöttünk.
Ma pedig végső búcsút vettem Edgarstól. Edgi Boytól. Istenem, nagyon hiányozni fog! Ő volt a legjobb barátom! :( Tudom, eleinte nem szerettem, és rossz véleménnyel voltam róla, de megtanultunk együtt élni, és nagyon össze tartottunk. Együtt ettünk, tanultunk, közös óráink voltak, közös barátaink, hihetetlen. Több időt voltam vele,m mint annó a barátnőmmel mikor együtt laktunk. És jó volt ez így. Marha jókat röhögtünk, baromi jó poénjaink voltak, együtt szidtuk mindig a melegeket... jajj, nagyon fog hiányozni ez a társaság. Remélem össze fogunk tartani. Ma azt mondta, hogy ha nem is lakunk többet együtt, a barátság megmarad. És ez tényleg igaz barátság volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ő volt a lakótársam. Vicces, de pár napja azt álmodta, hogy itt hagyta a mikrosütőt, és nekem kellett utánavinnem Rigába. Ezért állandóan azt figyelte, hogy itt ne felejtse a mikrosütőt. :D Pár napja meg valamit lettül mondott nekem, én meg értettem, hogy mit mond, vagy mit akar, és tök fura volt, hogy noha nem beszélek lettül, már a végén ennyire marhára megértettük egymást. Egy-két trükk persze kimaradt amit meg akartunk együtt csinálni, de ht nah. Így is csodás volt ez. Persze reggel kicsit megcsúsztak Oskarssal, úgyhogy rohanni kellett a kocsival, hogy Finnország déli részén elérjék az utolsó hajót. :) Elvileg már otthon van, hétfőn pedig megyek hozzá, hogy Laurával, Edgi Boyyal, és Oskarssal egy remek napot töltsünk Rigában... illetve egy remek estét, mert megígérték, hogy nem engednek másnap hajnalban józanul a gépre. De visszatérve. Remek fickó Edgars, csak a legjobbakat kívánom neki!
Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusHarmadikAdag#
Ma kb. semmit nem csináltam. Akartam venni finn hokimezt, de nem igen találok szimpatikusat, meg szuvenírbolt sem. Eddig az ajándékvásárlást nem vittem túlzásba,most meg már nem tudok semmit se venni, bocsi srácok, ne számítsatok tőlem nagy dologra. :S ezt egy kicsit mondjuk szégyenlem. Este meg utolsó szauna, takarítás, és BL döntő a Caioban, Csak a végére értem oda, de a spanyolok odavoltak. Gyors ivás, majd bringa a városba, bementünk az Apolloba egy utolsó bulira. Jó volt. Csak sajnos kicsit klikkesetünk,feloszlottunk, nem együtt bulizott mindenki. Meg nyilván marha későn értünk be, 1-fél2 fele kezdtünk partyzni, 2 óráért 11 eurót fizetni meg annyira nem buli... de hát utolsó szombat este, belefér. Szeszt nem is vettem odabent. Van még alkoholkészletem, holnap még felélem. Napközben utolsó ebéd a menzán, hamburgereztem. Táncolás, dizsi, buli, közben a disco másik termében egy DPurple cover band tolta, okés volt az is. Miután hazajöttünk, fent maradtam. 4:50-kor ugyanis elmentek a spanyolok.
Csak Carlossal voltam igazán jóban, aki ugye már elment pár napja, de a spanyolok jelenségnek számítottak. A top 5 csajból 3 spanyol volt, mindig ők szervezték a bulikat, stb. stb. Szóval noha senki nem hívott, csak bementem a többiekkel hozzájuk és az utolsó órájukat velük töltöttem. Aranyosak voltak, és nagyon fognak ők is hiányozni. Nem voltak közeli barátaim, de partyarcok voltak, fix, meghatározó pontjai az életemnek, pillérek, akik megint eltűntek. Nekik is csak a legjobbakat kívánom. Mikor a taxi megjött, az egyik brit srác (korábban nem igen bírtam a két brit srácot, de ez az ötlet zseniális volt, meg tényleg, úgy tűnik ők is ám tök jó fejek... legalábbis a kevésbé gík) mondta, hogy menjünk le, álljunk sorfalat, és amikor kivonulnak a taxihoz, tapsoljuk meg őket. Megérdemlik, nélkülük ez a félév fele ilyen jó se lett volna. Ők voltak a party szíve. Szóval ez is történt. És ami pláne aranyos volt, hogy noha én kb. egyik búcsú spanyollal sem beszéltem soha, mégis odajött két csaj, megölelt, kicsit dumáltunk, elbúcsúztunk, barátságos, jó fej emberek a spanyolok!
Amúgy vicces, hogy ahogy mennek el az emberek, hogy alakulnak át a kapcsolatok. Az utolsó hetekben két afrikai sráccal tök jóba lettem. Jajj, ez az Erasmus. Szenzációs.
Csak tudod, úgy érzem, hogy a "home" nekem itt Ouluban van. Nem Magyarországon. Tudom, ez most durva kijelentés volt tőlem. De őszinte. Ennek ellenére minden magyar barátom hiányzik, nagyon szeretlek titeket is!
2011. május 29., vasárnap
2011. május 24., kedd
Everything Dies
Hát itt a vége!
Az előző bejegyzést 3 napon át írtam, és lassan búcsúzik a blog. Nem nagyon szeretnék írni.
A múlt hétvége a buli jegyében telt, szombaton nagyon csúnya estém volt a Tivoliban, eléggé Awesome lett, bár elvesztettem a ruhatára bilettát, de a 3 sör 9 feles kombó meghozta a hatását, eléggé jó volt a hangulat. Muszáj is volt. Ez volt az utolsó közös buli, hétvége, Carlossal, Alexanderrel. Jött velünk Márta Peruból, meg az orosz lányok... meg ott találkoztunk is pár emberrel. Sokat bringázok, kicsit még tanulok, elvagyunk.
De a mai nap nagyon szomorú volt. Ma találkoztam utoljára a Kummi családommal. Tomiékkal. Nagyon, nagyon szerettem őket, borzasztóan fognak hiányozni. A legjobb család. 4 gyerek, mindig vidámak, kedvesek, ma is, még ajándékot is kaptam tőlük, nagyon finom vacsorával vendégeltek meg, jajj, hihetetlen emberek. Nagyon hiányozni fognak. Egy szomszédjuk is átjött, aki 1 évig élt Fehérvárott, és tök jól beszélt magyarul.
A másik, még szomorúbb dolog, hogy el kellett köszönnöm Alexandertől, Carlostól. Két nagyon nagyon közeli, és jó barát. Igazából ha számba veszem, igazán jó barátok, tesók, brók, ahogy tetszik csak Heidi, Morten, Michael, Carlos, Alexander, Edgars, meg mondjuk Dimitris voltak. Lassan mindenki elmegy. Szörnyű. Nincs több közös ebédelés, nincsenek nagy tervek a világmegváltásról, őrült ötletek, meg diskurzusok arról, hogy Carlos épp kit akar lelőni. Nagyon összehaverkodtunk, és valószínű soha többet nem látjuk egymást. Búcsúzásul ma elmentünk a turistofiszba szívatni Kaisát, aki közben lediplomázott, ott dolgozik azóta.
Szomorú.
Persze még lesz Dánia. Meg az ottani találkozás, meg ilyenek. De valahogy nem tudok erre gondolni. Mintha nem is lenne. Mintha nem is lenne semmi. Hétfőn megyek haza. Hétfőn elhagyom Oulut. Hétfőn vége a világnak. Nem igen vidít fel még a Sweden Rock sem, tökre nem érdekel. De hát az élet ilyen. Egyszer, minden véget ér. A lényeg, hogy remekül éreztem magam, éreztük magunkat. :)
Az előző bejegyzést 3 napon át írtam, és lassan búcsúzik a blog. Nem nagyon szeretnék írni.
A múlt hétvége a buli jegyében telt, szombaton nagyon csúnya estém volt a Tivoliban, eléggé Awesome lett, bár elvesztettem a ruhatára bilettát, de a 3 sör 9 feles kombó meghozta a hatását, eléggé jó volt a hangulat. Muszáj is volt. Ez volt az utolsó közös buli, hétvége, Carlossal, Alexanderrel. Jött velünk Márta Peruból, meg az orosz lányok... meg ott találkoztunk is pár emberrel. Sokat bringázok, kicsit még tanulok, elvagyunk.
De a mai nap nagyon szomorú volt. Ma találkoztam utoljára a Kummi családommal. Tomiékkal. Nagyon, nagyon szerettem őket, borzasztóan fognak hiányozni. A legjobb család. 4 gyerek, mindig vidámak, kedvesek, ma is, még ajándékot is kaptam tőlük, nagyon finom vacsorával vendégeltek meg, jajj, hihetetlen emberek. Nagyon hiányozni fognak. Egy szomszédjuk is átjött, aki 1 évig élt Fehérvárott, és tök jól beszélt magyarul.
A másik, még szomorúbb dolog, hogy el kellett köszönnöm Alexandertől, Carlostól. Két nagyon nagyon közeli, és jó barát. Igazából ha számba veszem, igazán jó barátok, tesók, brók, ahogy tetszik csak Heidi, Morten, Michael, Carlos, Alexander, Edgars, meg mondjuk Dimitris voltak. Lassan mindenki elmegy. Szörnyű. Nincs több közös ebédelés, nincsenek nagy tervek a világmegváltásról, őrült ötletek, meg diskurzusok arról, hogy Carlos épp kit akar lelőni. Nagyon összehaverkodtunk, és valószínű soha többet nem látjuk egymást. Búcsúzásul ma elmentünk a turistofiszba szívatni Kaisát, aki közben lediplomázott, ott dolgozik azóta.
Szomorú.
Persze még lesz Dánia. Meg az ottani találkozás, meg ilyenek. De valahogy nem tudok erre gondolni. Mintha nem is lenne. Mintha nem is lenne semmi. Hétfőn megyek haza. Hétfőn elhagyom Oulut. Hétfőn vége a világnak. Nem igen vidít fel még a Sweden Rock sem, tökre nem érdekel. De hát az élet ilyen. Egyszer, minden véget ér. A lényeg, hogy remekül éreztem magam, éreztük magunkat. :)
7
És még annál is kevesebb. 30-án elhagyom Oulut, 24-e van.
Tettünk egy kis kirándulást Oulankába, illetve Norvégiába. Nagyon jó volt, de részletes beszámolót most talán nem írnék. Itt van néhány kép, ez azt hiszem mindent elmond:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/OulankaNorvegia#
Na jó, néhány gondolat.
-Oulanka gyönyörű, nemzeti park, sziklák, patakok, vízesés, tavak, blabla, mintha Kanada, vagy a Sziklás Hegység lenne. Jót túráztunk, éjjel is világos volt, így az éjszakai túra definíció új értelmet. Edgars volt ott, egy lett barátja, Martin, Eglé, illetve Miro, az ő barátnője, valamint Zsuska. Első este néhány részeg finn horgásszal aludtunk, ők alul, mi fent egy túristaházban, mi meghaltunk a melegtől, ők szarrá fagytak. Vicces volt, nehezen aludtunk. Ettünk egy csomó Makkarát, illetve... rámtört az "After Erasmus Depression." Mindenki elmegy. Az emberek napról napra tűnnek el. Azok, akik a fix, szilárd pillérei voltak az életemnek, a barátok, az ismerősök, akikkel együtt ettünk, buliztunk, sírtunk, nevettünk, akikre bármikor számíthattam... tűnnek el. Mennek haza. Minden egyes nap látod, hogy elmegy valaki, valószínű örökre az életedből. Mint egy álom, ami véget ér, ami darabonként hullik szét, hogy visszatérjen a brutális, kegyetlen valóság: Orosz Laci, Frigyes Pisti, a sok megkeseredett gonosz öregember az egyetemen, a napi 2 óra bkv, a mocsok, a sok kockafej. Gyönyörű volt ez a félév, és nagyon, nagyon szomorú vagyok, hogy vége.
-Norvégia egy fura hely: Egyfelől borzasztó büszkék arra, hogy mennyi bálnát, illetve fókát ölnek meg, erről kiállítások vannak, stb. Másfelől marhára fűti őket a hazaszeretet, amikor ott voltunk épp nemzeti ünnep volt. Mindenki, az egész város úgy vonult fel a sétálóutcán, mintha május 1-e lenne Mockbában. Ráadásul mindenki népviseletben, szabad akaratból. Az alap, hogy minden házon norvég zászló volt, de minden egyes ablakba tettek vagy 5-öt, a kirakatokban a próbababák kezébe zászlók voltak, sőt, még a fókashow plakátján, a fókák is zászlókat fogtak.
Ami nem volt jó:-Norvégia marha drága.
-Fura nyelven beszélnek.
-Egy csaj öngyilkos akart lenni a hídról mikor mentem haza, majdnem le is ugrott, épp, hogy megmenekült, mert valaki (fullrandom fickó aki arra járt) megmentette.
-Bezártak a természettudományi múzeumba
-Norvégia marha drága.
-Nem igen kedvelem Miro barátnőjét, azt meg marhára nem volt jó buli hallgatni napi ötször, hogy de vacak hely Finnország, bezzeg Oroszország (!!!) mennyire jó hely. (Meg ugye olasz...de most komolyan, orosz? Úgy megütném az összes olaszt aki odavan, hogy Oroszország de jó hely. Látszik, hogy fingjuk nincs az egészről, a panelekről, az 50 éves várható élettartalomról, csak azt tudják, hogy olcsó a vodka. Az oroszok épp eleget voltak nálunk ahhoz, hogy Oroszországot NE szeressem.)
-Norvégia marha drága.
De azért összességében pozitív a kép, jól éreztem magam, s noha női foci edzést is láttunk, a norvégok kedves, jó fej emberek, az ország meg gyönyörű. Csak...
Norvégia marha drága!
Tettünk egy kis kirándulást Oulankába, illetve Norvégiába. Nagyon jó volt, de részletes beszámolót most talán nem írnék. Itt van néhány kép, ez azt hiszem mindent elmond:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/OulankaNorvegia#
Na jó, néhány gondolat.
-Oulanka gyönyörű, nemzeti park, sziklák, patakok, vízesés, tavak, blabla, mintha Kanada, vagy a Sziklás Hegység lenne. Jót túráztunk, éjjel is világos volt, így az éjszakai túra definíció új értelmet. Edgars volt ott, egy lett barátja, Martin, Eglé, illetve Miro, az ő barátnője, valamint Zsuska. Első este néhány részeg finn horgásszal aludtunk, ők alul, mi fent egy túristaházban, mi meghaltunk a melegtől, ők szarrá fagytak. Vicces volt, nehezen aludtunk. Ettünk egy csomó Makkarát, illetve... rámtört az "After Erasmus Depression." Mindenki elmegy. Az emberek napról napra tűnnek el. Azok, akik a fix, szilárd pillérei voltak az életemnek, a barátok, az ismerősök, akikkel együtt ettünk, buliztunk, sírtunk, nevettünk, akikre bármikor számíthattam... tűnnek el. Mennek haza. Minden egyes nap látod, hogy elmegy valaki, valószínű örökre az életedből. Mint egy álom, ami véget ér, ami darabonként hullik szét, hogy visszatérjen a brutális, kegyetlen valóság: Orosz Laci, Frigyes Pisti, a sok megkeseredett gonosz öregember az egyetemen, a napi 2 óra bkv, a mocsok, a sok kockafej. Gyönyörű volt ez a félév, és nagyon, nagyon szomorú vagyok, hogy vége.
-Norvégia egy fura hely: Egyfelől borzasztó büszkék arra, hogy mennyi bálnát, illetve fókát ölnek meg, erről kiállítások vannak, stb. Másfelől marhára fűti őket a hazaszeretet, amikor ott voltunk épp nemzeti ünnep volt. Mindenki, az egész város úgy vonult fel a sétálóutcán, mintha május 1-e lenne Mockbában. Ráadásul mindenki népviseletben, szabad akaratból. Az alap, hogy minden házon norvég zászló volt, de minden egyes ablakba tettek vagy 5-öt, a kirakatokban a próbababák kezébe zászlók voltak, sőt, még a fókashow plakátján, a fókák is zászlókat fogtak.
Ami nem volt jó:-Norvégia marha drága.
-Fura nyelven beszélnek.
-Egy csaj öngyilkos akart lenni a hídról mikor mentem haza, majdnem le is ugrott, épp, hogy megmenekült, mert valaki (fullrandom fickó aki arra járt) megmentette.
-Bezártak a természettudományi múzeumba
-Norvégia marha drága.
-Nem igen kedvelem Miro barátnőjét, azt meg marhára nem volt jó buli hallgatni napi ötször, hogy de vacak hely Finnország, bezzeg Oroszország (!!!) mennyire jó hely. (Meg ugye olasz...de most komolyan, orosz? Úgy megütném az összes olaszt aki odavan, hogy Oroszország de jó hely. Látszik, hogy fingjuk nincs az egészről, a panelekről, az 50 éves várható élettartalomról, csak azt tudják, hogy olcsó a vodka. Az oroszok épp eleget voltak nálunk ahhoz, hogy Oroszországot NE szeressem.)
-Norvégia marha drága.
De azért összességében pozitív a kép, jól éreztem magam, s noha női foci edzést is láttunk, a norvégok kedves, jó fej emberek, az ország meg gyönyörű. Csak...
Norvégia marha drága!
2011. május 12., csütörtök
Amazing
Tegnap a nap nagyrészében Tulippal, és Marcoval megírtuk a SzéFiMoKoRe házit. Nekem majd még egyszer meg kell írnom Edgarssal, nem tudom még pontosan, hogy ezt, hogyan is tervezem. Ezt követően este elmentem Alpillába pingpongozni egyet Carlosékkal. Ki is találtuk, hogy este visszamegyek hozzájuk, úgyhogy úszás után eltekertem megint Alpillába, és megnéztünk egy BBT-t, majd pedig az Eurovíziós dalverseny elődöntőjét. Nagyon élveztük, hogy mennyi gyenge előadó van, úgyhogy csütörtökön ismétlünk. Elég kélsőn értem haza, gyors fürdés, alvás.
Ugyanis ma volt az Amazing Oulu. 16 checkpoint, 6 óra, 4 fős csapatok bringával, minden csekpojtnál. Sajnos Eglé az utolsó pillanatban visszalépett, így csak 3-an voltunk, Spela, Joachim, meg én. Messze nem voltunk profik, de marha élvezetes kis napunkvolt. Végül 11 állomáson voltunk ott, s noha nem a legjobb pontokat kaptuk, csak elszórakoztunk. Hosszú évek után újra jártam színházban, és előadtunk egy kis performanszot (az egyetlen maxpontos feladatbeadásunk...), vívtam egy finn sráccal (ugye fél évig jártam párbajtőrre, aztán a suli miatt abbamaradt, de nagyon fura volt előbányászni a régi emlékeket, hogy miként csináljam. Ellenben több pontot is értem el, mint a többiek), volt céllövölde (de ilyen gagyi íjakkal, nem rendessel, ez azért így vicc volt), különböző játékok, festés,kultúra, miegymás. Nagyon jól éreztük magunkat, 4-től meg ebédelhettünk lazannyát. Az sem keserített el minket, hogy végül utolsó előttiek lettünk.
El akartam menni este úszni de 6 óra bringázás után annyira fáradt voltam, hogy végül nem bírtam elmászni az uszodáig. Helyette el akartam menni partyzni Dagmarral, Spelával, meg Isabellával... de ugye az ilyen csajos partyk kicsit veszélyesek ahol egyedül vagy srác (mondjuk próbálkozhattam volna a finn lányoknál), de hirtelen elég sokat kell beszélni a hazaiakkal, meg lemezkritikát írtam, végül csak 1-1.5 órát tudtam volna bulizni, azért meg 6-6.5 eurót perkálni nagyon sok, nm mentem. Holnap majd megyek úszni, meg eurovízió, meg ilyenek. Mondjuk valahová tökre el is mennék szórakozni, ki kell használni az utolsó estéket.
Az elmúlt napok képei:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusiKepek#
Ugyanis ma volt az Amazing Oulu. 16 checkpoint, 6 óra, 4 fős csapatok bringával, minden csekpojtnál. Sajnos Eglé az utolsó pillanatban visszalépett, így csak 3-an voltunk, Spela, Joachim, meg én. Messze nem voltunk profik, de marha élvezetes kis napunkvolt. Végül 11 állomáson voltunk ott, s noha nem a legjobb pontokat kaptuk, csak elszórakoztunk. Hosszú évek után újra jártam színházban, és előadtunk egy kis performanszot (az egyetlen maxpontos feladatbeadásunk...), vívtam egy finn sráccal (ugye fél évig jártam párbajtőrre, aztán a suli miatt abbamaradt, de nagyon fura volt előbányászni a régi emlékeket, hogy miként csináljam. Ellenben több pontot is értem el, mint a többiek), volt céllövölde (de ilyen gagyi íjakkal, nem rendessel, ez azért így vicc volt), különböző játékok, festés,kultúra, miegymás. Nagyon jól éreztük magunkat, 4-től meg ebédelhettünk lazannyát. Az sem keserített el minket, hogy végül utolsó előttiek lettünk.
El akartam menni este úszni de 6 óra bringázás után annyira fáradt voltam, hogy végül nem bírtam elmászni az uszodáig. Helyette el akartam menni partyzni Dagmarral, Spelával, meg Isabellával... de ugye az ilyen csajos partyk kicsit veszélyesek ahol egyedül vagy srác (mondjuk próbálkozhattam volna a finn lányoknál), de hirtelen elég sokat kell beszélni a hazaiakkal, meg lemezkritikát írtam, végül csak 1-1.5 órát tudtam volna bulizni, azért meg 6-6.5 eurót perkálni nagyon sok, nm mentem. Holnap majd megyek úszni, meg eurovízió, meg ilyenek. Mondjuk valahová tökre el is mennék szórakozni, ki kell használni az utolsó estéket.
Az elmúlt napok képei:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/2011MajusiKepek#
2011. május 10., kedd
Sometimes I feel like...
...home. Szívesen írnám, hogy beköszöntött a nagy évvégi semmittevés, de ez nem igaz. Ma délután 5-ig Mobiltelkomrendszerekből kellett méréseket végeznünk, egy olasz sráccal, meg egy maláj lánnyal. Ez ki is tötötte nagyjából az egész napot, holnap majd írunk jegyzőkönyvet. Estefelé elmentem úszni, ma annyira nem volt jó idő, hogy nagyot kerékpározzak, túrázzak, vagy várostnézzek. Ellenben van két nyugtalanító dolog. Az egyik, hogy nem kaptam számlát a májusi lakbérről, és még nem tudtam befizetni,mindjárt írok emilt. A másik, hogy nem tudok belépni a Raiffesienes online bankfiókomba. Hihetetlen azért, hogy még mindig ezzel a vacak bankkal szívok, hazamegyek Pápára, első dolog az lesz, hogy bezáratom ezt a banki számlámat, hát nem hiszem el, hogy egy bank ennyire béna legyen. Na mindegy, túl sok pénz már nincs a számlámon, de legalább tudnám mennyit vehetek ki keshnek... wáhh.
Holnap tanulás, szerdán Amazing Oulu verseny, csüt tanulás, péntektől meg egy hét kirándulás megint. Juhú! :) Ma akartam lemezkritikát írni, de egyre nehezebben megy, valahogy nem jönnek a gondolatok, csak a cikkfelénél járok. Talán majd holnap. Ellenben ma az uszoda remek volt, utána szauna, szomorú, hogy már csak párszor lesz erre lehetőségem. :( Valahogy olyan egyszerű, és nyugodt itt minden, komolyan mondom, gimis korom óta nem éreztem ennyire jól magam, ennyire otthonosan, kényelmesen magam. Valahogy minden olyan nyugis, egyszerű, jajj, ez borzasztóan fog hiányozni. Ráadásul ma láttam egy sünit, elszaladt előttem, miközben bringáztam. :)
Holnap tanulás, szerdán Amazing Oulu verseny, csüt tanulás, péntektől meg egy hét kirándulás megint. Juhú! :) Ma akartam lemezkritikát írni, de egyre nehezebben megy, valahogy nem jönnek a gondolatok, csak a cikkfelénél járok. Talán majd holnap. Ellenben ma az uszoda remek volt, utána szauna, szomorú, hogy már csak párszor lesz erre lehetőségem. :( Valahogy olyan egyszerű, és nyugodt itt minden, komolyan mondom, gimis korom óta nem éreztem ennyire jól magam, ennyire otthonosan, kényelmesen magam. Valahogy minden olyan nyugis, egyszerű, jajj, ez borzasztóan fog hiányozni. Ráadásul ma láttam egy sünit, elszaladt előttem, miközben bringáztam. :)
2011. május 9., hétfő
Hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás
Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
2011. május 6., péntek
Bagtrick
Ha tudod, hogy mit jelent, akkor volt fiatalságod, ha nem, akkor meg örülj neki, hogy nem részesültél benne soha. Mindesetre full véletlenül pár napja megleptem egyel Edgárt, azóta is ezt hallom viszont... :D De hát nem kellene nézelődni ugye!
A mai nap is a tanulás jegyében telt. Koradélután Edgivel bementünk ebédelni, találkoztunk egy mókussal. Én tegnap is találkoztam egyel, mikor jöttem haza a boltból. Lehet ugyanez volt. Kedden meg egy nyuszi szaladt át előttem az úton. Állatok Finnországban? fura mi? Arra kíváncsi lennék a -32-ben hol a fenében voltak, lehet ők is bérelnek szobát a psoastól. Amúgy nekem havi 230 lyuró egy szoba a kláb 16ben, egy finnek ugyanez a szoba 140 lyuró. Ne kérdezd miért. Estefelé elbringáztam Toppilába, ami egy elég király hely, ott elég faja körülmények közt laknak a cserediákok. Megünnepeltük az egyik olasz lány szülinapját. Mondjuk a dombtetőn ahol ünnepeltünk marha hideg volt, de megvendégeltek pár kolbászra (hát finnek vagyunk waze, mit nekünk torta, sütünk kóbászt a 6 fokban, a szabadban)
Pontosan ilyen volt az egész:
Mondjuk a kóbászt az egyik cseh lány kezelte, kissé oda lett kozmálva, de azért jó volt. 2 sör gyorsan lecsúszott, de sietés haza, tanulás, holnap vizsga. Nem igen tudok sok mindent, talán szerencsém lesz, és jót kérdeznek. Másban nem tudok bízni. Amúgy meg tele vagyok kérdéssel. Faja lenne ha hazamentem, nem kéne megcsinálni a Széfimokorét. Ha elvégezném itt a Wireless3at meg a mobiltelekomot talán el tudnám fogadtatni. Talán. Kb. az anyag 2/3-át fedné le. Az elég? Azt elfogadják? ez olyannyira nagy kérdés, hogy ha nem, akkor valszeg fél évvel tovább fog tartani nekem a suli otthon. Ha meg nem, akkor meg ha sikerül a mobiltelkom, minek menjek vizsgázni Wireless3ból? Jókedvből? Inkább mennék a Mökki wíkendre. Holnap4-kor kezdődik, az Isten háta mögött egy koticsban lesz az esn csapat 3 napig a természetben. Tök jó lehet, nagyon mennék. De a Wireless3-at be kéne áldozni érte. Na most mi legyen? Bízzak a szerencsében, hátha elfogadják, és tanulják, vagy hagyjam a faszba az egészet, és érezzem jól magam? 16:00-ig kell eldönteni, végső döntés 15:45 körül várható.
Amúgy a napifánki az volt, hogy hajnali 1:49-kor csöngettek. Edgár rémültem felkiáltott "Úristen, valaki meg akar du*ni minket!" Majd megszakadtam a nevetéstől. Egy koreai srác volt, az egyetem kulcsát kérte el, azonnal be kellett mennie a suliba dolgozni. Szeglény srác, full idegroncs, csak az nyugtatja meg, ha néha cigizik kicsit. amúgy állandóan tanulnia kell, alig alszik. Van itt valami szadista koreai csávó, ő ugráltatja. De odahaza állítása szerint ugyanez a helyzet. Nem irigylem.
Imádom ezt a lemezt. Zseniális. Mindig a lappföldi utat fogja az eszembe juttatni, a hosszú utazást a végtelen havas tájakon, miközben hihetetlen igényesen és gyönyörűen szól a mese a távoli keletről, India, meg Arábia csodáiról. Az a túra, az a társaság, a legszebb élményeim egyikeként marad meg.
A mai nap is a tanulás jegyében telt. Koradélután Edgivel bementünk ebédelni, találkoztunk egy mókussal. Én tegnap is találkoztam egyel, mikor jöttem haza a boltból. Lehet ugyanez volt. Kedden meg egy nyuszi szaladt át előttem az úton. Állatok Finnországban? fura mi? Arra kíváncsi lennék a -32-ben hol a fenében voltak, lehet ők is bérelnek szobát a psoastól. Amúgy nekem havi 230 lyuró egy szoba a kláb 16ben, egy finnek ugyanez a szoba 140 lyuró. Ne kérdezd miért. Estefelé elbringáztam Toppilába, ami egy elég király hely, ott elég faja körülmények közt laknak a cserediákok. Megünnepeltük az egyik olasz lány szülinapját. Mondjuk a dombtetőn ahol ünnepeltünk marha hideg volt, de megvendégeltek pár kolbászra (hát finnek vagyunk waze, mit nekünk torta, sütünk kóbászt a 6 fokban, a szabadban)
Pontosan ilyen volt az egész:
Mondjuk a kóbászt az egyik cseh lány kezelte, kissé oda lett kozmálva, de azért jó volt. 2 sör gyorsan lecsúszott, de sietés haza, tanulás, holnap vizsga. Nem igen tudok sok mindent, talán szerencsém lesz, és jót kérdeznek. Másban nem tudok bízni. Amúgy meg tele vagyok kérdéssel. Faja lenne ha hazamentem, nem kéne megcsinálni a Széfimokorét. Ha elvégezném itt a Wireless3at meg a mobiltelekomot talán el tudnám fogadtatni. Talán. Kb. az anyag 2/3-át fedné le. Az elég? Azt elfogadják? ez olyannyira nagy kérdés, hogy ha nem, akkor valszeg fél évvel tovább fog tartani nekem a suli otthon. Ha meg nem, akkor meg ha sikerül a mobiltelkom, minek menjek vizsgázni Wireless3ból? Jókedvből? Inkább mennék a Mökki wíkendre. Holnap4-kor kezdődik, az Isten háta mögött egy koticsban lesz az esn csapat 3 napig a természetben. Tök jó lehet, nagyon mennék. De a Wireless3-at be kéne áldozni érte. Na most mi legyen? Bízzak a szerencsében, hátha elfogadják, és tanulják, vagy hagyjam a faszba az egészet, és érezzem jól magam? 16:00-ig kell eldönteni, végső döntés 15:45 körül várható.
Amúgy a napifánki az volt, hogy hajnali 1:49-kor csöngettek. Edgár rémültem felkiáltott "Úristen, valaki meg akar du*ni minket!" Majd megszakadtam a nevetéstől. Egy koreai srác volt, az egyetem kulcsát kérte el, azonnal be kellett mennie a suliba dolgozni. Szeglény srác, full idegroncs, csak az nyugtatja meg, ha néha cigizik kicsit. amúgy állandóan tanulnia kell, alig alszik. Van itt valami szadista koreai csávó, ő ugráltatja. De odahaza állítása szerint ugyanez a helyzet. Nem irigylem.
Imádom ezt a lemezt. Zseniális. Mindig a lappföldi utat fogja az eszembe juttatni, a hosszú utazást a végtelen havas tájakon, miközben hihetetlen igényesen és gyönyörűen szól a mese a távoli keletről, India, meg Arábia csodáiról. Az a túra, az a társaság, a legszebb élményeim egyikeként marad meg.
2011. május 4., szerda
SzéFiMoKoRe
Azaz MobTelKomSzi
Mobile Tellecomunication Systems a tárgy neve, vizsga lesz imhol. Pénteken. Jajjdejó lesz, sosevolt még ilyen jó. Semmi nem történik velem, semmit nem csinálok, tanulok egész nap. Kb. Tegnap közepesen bepánikoltam, le akartam mondani a vizsgát, de az utolsó 10 vizsgán kb. uazt a 15 kérdést tette fel, azt megtanultam, és csá. Semmit nem tudok amúgy a könyvből, 3*800 oldal információtól mentesen, egy mukkot nem értek belőle. akit érdekel átdobom pdfben. 4G-ről szól, ami ugye még nincs is. Tehát ha úgy vesszük ez egy izgalmas sci-fi trilógia! Tegnap elmentem úszni, hazafelé meghallgattam az új Sixx:A.M. lemezt eltalálták a srácok nagyon:
Na most ez a szám nem az, hogy király, ez a rockzenei evolúció csúcsa kb. A 21. században ez a rock. Modern, dögös, vad, dallamos, zseniális. az egész lemez ilyen. Kicsit sok a Muse hatás, de faja.
Ma meg ugye megint csak tanultam, vittem cuccokat Carlosnak ebédre bringaszereléshez, Anna kérte. Du meg elbúcsúztattuk egyik legkedvesebb cserediákomat, Katkát, reggel megy haza, hiányozni fog nekünk. Sütött tortát, ,mákból, meg mangóból. Jó, hogy nem magnóból. Utálom a mákot, mondtam is, hogy "I really hate mák". Gondoltam nem értik meg a többiek. Hát a mák szlovákul is mák... De azért finom volt. Amúgy pár napja egyik szlovák srác mondott nekem egy olyant, hogy eldobtam az agyam. Mesélte, hogy pár hónapja volt Budapesten, és teljesen meglepődött, mert egy csomó szlovák emberről vannak szobraink. Pl. Kossuth Lajosról. És ő tényleg úgy gondolja, hogy Kossuth szlovák. Csak lestem. Szóval volt egy kis búcsúztatás, meg este a csehek, szlovákok megnézték a cseh finn hokimeccset egy finn kocsmában. Kemény volt, csomó finn, csomó cseh, ejj. A végére benéztem, addig meg tanultam. Meg még most is fogok. Tegnap megnéztem az új himymet. Elég tetszetős, végre egy jó rész, az utóbbi pár lapos volt. Holnap meg megint tanulás, perjantai meg vizsga. Jáháááj!
Mobile Tellecomunication Systems a tárgy neve, vizsga lesz imhol. Pénteken. Jajjdejó lesz, sosevolt még ilyen jó. Semmi nem történik velem, semmit nem csinálok, tanulok egész nap. Kb. Tegnap közepesen bepánikoltam, le akartam mondani a vizsgát, de az utolsó 10 vizsgán kb. uazt a 15 kérdést tette fel, azt megtanultam, és csá. Semmit nem tudok amúgy a könyvből, 3*800 oldal információtól mentesen, egy mukkot nem értek belőle. akit érdekel átdobom pdfben. 4G-ről szól, ami ugye még nincs is. Tehát ha úgy vesszük ez egy izgalmas sci-fi trilógia! Tegnap elmentem úszni, hazafelé meghallgattam az új Sixx:A.M. lemezt eltalálták a srácok nagyon:
Na most ez a szám nem az, hogy király, ez a rockzenei evolúció csúcsa kb. A 21. században ez a rock. Modern, dögös, vad, dallamos, zseniális. az egész lemez ilyen. Kicsit sok a Muse hatás, de faja.
Ma meg ugye megint csak tanultam, vittem cuccokat Carlosnak ebédre bringaszereléshez, Anna kérte. Du meg elbúcsúztattuk egyik legkedvesebb cserediákomat, Katkát, reggel megy haza, hiányozni fog nekünk. Sütött tortát, ,mákból, meg mangóból. Jó, hogy nem magnóból. Utálom a mákot, mondtam is, hogy "I really hate mák". Gondoltam nem értik meg a többiek. Hát a mák szlovákul is mák... De azért finom volt. Amúgy pár napja egyik szlovák srác mondott nekem egy olyant, hogy eldobtam az agyam. Mesélte, hogy pár hónapja volt Budapesten, és teljesen meglepődött, mert egy csomó szlovák emberről vannak szobraink. Pl. Kossuth Lajosról. És ő tényleg úgy gondolja, hogy Kossuth szlovák. Csak lestem. Szóval volt egy kis búcsúztatás, meg este a csehek, szlovákok megnézték a cseh finn hokimeccset egy finn kocsmában. Kemény volt, csomó finn, csomó cseh, ejj. A végére benéztem, addig meg tanultam. Meg még most is fogok. Tegnap megnéztem az új himymet. Elég tetszetős, végre egy jó rész, az utóbbi pár lapos volt. Holnap meg megint tanulás, perjantai meg vizsga. Jáháááj!
2011. május 3., kedd
Kiss me where it smells funny!
Ma tanultam, próbáltunk a zenekarral, este meg felléptünk. 5 számot játszottunk, a hatodikat nem toltuk el. Tegnap este írtam meg hozzá az énekdallamot, meg a dalszöveget, de egy nap alatt nem tudtam bemagolni. A dal arról szól, hogy megerőszakol egy legalább 1000 kilós, szakállas csaj. Nem mintha velem megtörtént volna valah is ez, és nem is hiányzik, de szerintem ez egy jó téma. Most amúgy is rákaptam a Bloodhound gangre, bejönnek az idétlen, és alapvetően disznó szövegek, meg a poén dalok. Sajnálom, én anno már az Amerikai Pitét is bírtam. Szóval este fellépés, ismerősök közül csak páran jöttek el, volt végtelen mennyiségű spanyol arc, s noha a színpadon jó volt, a közönség soraiban azért olyan hű de nagy hangulat nem alakult ki. Legalább muzsikáltunk egyet, tényleg egynek jó volt.
Holnaptól meg tanulás ögen keményen, mostantól a napok erről szólnak.
Holnaptól meg tanulás ögen keményen, mostantól a napok erről szólnak.
2011. május 2., hétfő
Éljen május 1-e!
A csudát! Ez azt jelenti, hogy már csak kevesebb, mint egy hónap van hátra.
Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.
Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.
Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.
Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)