Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 9., hétfő
2011. május 3., kedd
Kiss me where it smells funny!
Ma tanultam, próbáltunk a zenekarral, este meg felléptünk. 5 számot játszottunk, a hatodikat nem toltuk el. Tegnap este írtam meg hozzá az énekdallamot, meg a dalszöveget, de egy nap alatt nem tudtam bemagolni. A dal arról szól, hogy megerőszakol egy legalább 1000 kilós, szakállas csaj. Nem mintha velem megtörtént volna valah is ez, és nem is hiányzik, de szerintem ez egy jó téma. Most amúgy is rákaptam a Bloodhound gangre, bejönnek az idétlen, és alapvetően disznó szövegek, meg a poén dalok. Sajnálom, én anno már az Amerikai Pitét is bírtam. Szóval este fellépés, ismerősök közül csak páran jöttek el, volt végtelen mennyiségű spanyol arc, s noha a színpadon jó volt, a közönség soraiban azért olyan hű de nagy hangulat nem alakult ki. Legalább muzsikáltunk egyet, tényleg egynek jó volt.
Holnaptól meg tanulás ögen keményen, mostantól a napok erről szólnak.
Holnaptól meg tanulás ögen keményen, mostantól a napok erről szólnak.
2011. május 2., hétfő
Éljen május 1-e!
A csudát! Ez azt jelenti, hogy már csak kevesebb, mint egy hónap van hátra.
Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.
Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.
Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.
Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.
2011. április 28., csütörtök
100
Ez a 100. bejegyzés! :) Legalább is ha nem számoltam el. Ami lehet, de nem érdekel, akkor is ezzel ünneplünk. :)
Sok érdekes nem történt, tanulás van. A jó hír, hogy megjavították a liftet, a rossz, hogy van benne egy ordenáré méretű hányás, szóval nem szívesen használom, talán majd valaki egyszer feltakkereli. Ma próbáltunk a bandával, továbbra is terv, hogy hétfőn koncertezzünk, de ehhez kéne legalább egyszer dobbal is próbálni, meg majd megPRolni az eseményt. Foglaltam hotelt a sweden rock utáni napra, de repjegyet még nem hazafelé. Mert tudom, hogy 13-án kéne hazamenni... de gecire nem akarok hazamenni. Több dolog kavarog a fejemben. Az egyik, hogy el kéne ugrani Litvániába még Laurához, meg Egléhez, onnan Lengyelországba, és úgy hazacsurogni. De ez elég nagy kavarás és eléggé szorít az idő, nem tudom még ebből mi lesz... lehet holnap utána kérdezek a csajoknál.
A másik ötletem, hogy lehet itt kint kéne megcsinálni az mscmet. Mert tökre nem akarok hazamenni. De ez megint egy lutri, kéne hozzá valami pénzes állami támogatás, majd utánanézek van-e ilyen. Illetve akkreditáltatni kéne egy rahedli otthoni tárgyat, jajj nem egyszerű, nem egyszerű. Alapból külföldön kellett volna elkezdeni az msct, kár, hogy erre nem gondoltam hamarabb. Ebből valszeg nem lesz semmi, de majd még kitalálom. Ma amúgy kb. semmit nem csináltam, tanultam. 6-án és 10-én vizsga. Nagyon nem kéne megbukni, illetve el kéne otthon fogadtatni ezt a két tárgyat, hátha kiválthatnám vele a széfimokorét. 10-e után meg lesz még 20 napom kirándulni, bulizni, élni, szórakozni. Mondjuk házikat kell majd írni, de hát csesszék meg. Szóval közeledik a hazaút, és ez nem igazán jó hír. :S
Sok érdekes nem történt, tanulás van. A jó hír, hogy megjavították a liftet, a rossz, hogy van benne egy ordenáré méretű hányás, szóval nem szívesen használom, talán majd valaki egyszer feltakkereli. Ma próbáltunk a bandával, továbbra is terv, hogy hétfőn koncertezzünk, de ehhez kéne legalább egyszer dobbal is próbálni, meg majd megPRolni az eseményt. Foglaltam hotelt a sweden rock utáni napra, de repjegyet még nem hazafelé. Mert tudom, hogy 13-án kéne hazamenni... de gecire nem akarok hazamenni. Több dolog kavarog a fejemben. Az egyik, hogy el kéne ugrani Litvániába még Laurához, meg Egléhez, onnan Lengyelországba, és úgy hazacsurogni. De ez elég nagy kavarás és eléggé szorít az idő, nem tudom még ebből mi lesz... lehet holnap utána kérdezek a csajoknál.
A másik ötletem, hogy lehet itt kint kéne megcsinálni az mscmet. Mert tökre nem akarok hazamenni. De ez megint egy lutri, kéne hozzá valami pénzes állami támogatás, majd utánanézek van-e ilyen. Illetve akkreditáltatni kéne egy rahedli otthoni tárgyat, jajj nem egyszerű, nem egyszerű. Alapból külföldön kellett volna elkezdeni az msct, kár, hogy erre nem gondoltam hamarabb. Ebből valszeg nem lesz semmi, de majd még kitalálom. Ma amúgy kb. semmit nem csináltam, tanultam. 6-án és 10-én vizsga. Nagyon nem kéne megbukni, illetve el kéne otthon fogadtatni ezt a két tárgyat, hátha kiválthatnám vele a széfimokorét. 10-e után meg lesz még 20 napom kirándulni, bulizni, élni, szórakozni. Mondjuk házikat kell majd írni, de hát csesszék meg. Szóval közeledik a hazaút, és ez nem igazán jó hír. :S
2011. április 26., kedd
What's The Story...
...Monring Glory
Húsvét hétfő van, nem kaptam piros tojást, a nyuszitól heavy metal csokitojást kapta. Ez itt elég népszerű, olyan, mint a kinder tojás, csak kevésbé finom, és van mondjuk benne egy Iron Maiden kulcstrató. Veszik az emberek, mint a cukrot. Kb délben keltem, el is mentünk piknikezni egyet Nallikariba Eglével, Karolinával, Spelával, Edgárral, Carlossal. Jó volt, kis kirándulás, persze a vicc az, hogy a tengerpart homokos, de a tenger még be van fagyva, ráadásul nem is kicsit. Ilyen bícsparton se voltam még. A strandidő az itt kb. július, de azért fel van szerelve a tengerpart, mintha a bélyvaccs lenne, kilátó, vízirendőrhely, stb.
3-kor eljöttem, és a napom hátralevő része nem pont úgy sikerült ahogy terveztem. Elmentem Tomiékkal pikiónikezni. Egy Oulutól 30 km-re lévő gyönyörű táborhelyre vittek, tábortüzezés, kolbász, szalonnasütés. Gyönyörű, tényleg. Igazi túristaparadicsom, egy goyrsfolyású, köves/sziklás patakban vannak szigetek amikre kimehetsz piknikezni. Tele volt emberekkel, vadregényes, hangulatos, karban van tarva, majd feltöltök pár képet. Szenzációs volt. Ráadásul ma már lehettünk pulcsiban/pólóban, 15-20 fok volt. A gyerek eleven voltunk, mi elbeszélgettünk, tényleg jól éreztem magam. Persze ilyen gyönyörű vadregényes erdős, patakos tájékon ez nem csoda.
Hat-fél7 körül értem haza. A nap hátralevő részében szenvedtem magamban, meg tanulni próbáltam. Marhára nem megy a tanulás, ezt a hülye angol nyelvű könyvet iszonyat nehéz olvasni. Ez apám nem oktatás, hogy tessék itt van 3 800 oldalas könyv, olvasd el, a lényegét jegyezd meg, aztán visszakérem vizsgán. Ráadásul már csak másfél hetem van. BME-s jegyzeteket kerestem a neten, onnan tanulok. Ejjejj.
Na egy kis zene. Marhára nem szeretem a Foo Fighterst. Ez az egyetlen daluk ami tetszik. DE! Az új lemezük most jött ki, őrületes a sikerük nyugaton, meg mindenhol, vezetik a listákat, az emberek meg vannak őrülve. Nem mondom, hogy a finnek zenei ízlése tökéletes, de ha megnézem... zenéket szeretnek. Mármint popot, rockot, metalt, hip-hopot. Nincs experimentálisalterjezzhiphopska, meg semmi ilyen marhaság. J.Lo, Foo Fighters, Stratovarius, Danko Jones, Volbeat, Perti Nygard, Lady Gaga, ez megy. Nem kell mindegyikért odalenni, de legalább karakteres, standard dalaik vannak, besorolod,hallgatod, kész. Ezzel szemben odahaza mi az ultimate menő az egyetemisták körében? Maszkura, Zagar, Irie Maffia, Kesh, 30Y, Kiscsillag, meg a többiek. Mi ez? Ez zene? Ez valami stílus? Lady Gaga az zene apám, pop, és kész. Nem szól többről, nem akar többet, teljesen jó. Pop, bulimuzsika. Odahaza meg ezek az álművész álzenészek hülyítik az egyetemistákat, hát ez a világ szégyene. Szól valamiről? Nem. Van valami érzelmi töltet benne? Nincs. Csak giccses maszturbálás az egész, hangszerekkel. Hát inkább 10 Petri Nygard meg Bomfunk MC vigyen a sírba. Komolyan mondom, egyszer porráégetem az emerkettőpetőfirádiót. Apu meg anyu pénzéből sztárolják ezeket a hulladék senkiket.
Húsvét hétfő van, nem kaptam piros tojást, a nyuszitól heavy metal csokitojást kapta. Ez itt elég népszerű, olyan, mint a kinder tojás, csak kevésbé finom, és van mondjuk benne egy Iron Maiden kulcstrató. Veszik az emberek, mint a cukrot. Kb délben keltem, el is mentünk piknikezni egyet Nallikariba Eglével, Karolinával, Spelával, Edgárral, Carlossal. Jó volt, kis kirándulás, persze a vicc az, hogy a tengerpart homokos, de a tenger még be van fagyva, ráadásul nem is kicsit. Ilyen bícsparton se voltam még. A strandidő az itt kb. július, de azért fel van szerelve a tengerpart, mintha a bélyvaccs lenne, kilátó, vízirendőrhely, stb.
3-kor eljöttem, és a napom hátralevő része nem pont úgy sikerült ahogy terveztem. Elmentem Tomiékkal pikiónikezni. Egy Oulutól 30 km-re lévő gyönyörű táborhelyre vittek, tábortüzezés, kolbász, szalonnasütés. Gyönyörű, tényleg. Igazi túristaparadicsom, egy goyrsfolyású, köves/sziklás patakban vannak szigetek amikre kimehetsz piknikezni. Tele volt emberekkel, vadregényes, hangulatos, karban van tarva, majd feltöltök pár képet. Szenzációs volt. Ráadásul ma már lehettünk pulcsiban/pólóban, 15-20 fok volt. A gyerek eleven voltunk, mi elbeszélgettünk, tényleg jól éreztem magam. Persze ilyen gyönyörű vadregényes erdős, patakos tájékon ez nem csoda.
Hat-fél7 körül értem haza. A nap hátralevő részében szenvedtem magamban, meg tanulni próbáltam. Marhára nem megy a tanulás, ezt a hülye angol nyelvű könyvet iszonyat nehéz olvasni. Ez apám nem oktatás, hogy tessék itt van 3 800 oldalas könyv, olvasd el, a lényegét jegyezd meg, aztán visszakérem vizsgán. Ráadásul már csak másfél hetem van. BME-s jegyzeteket kerestem a neten, onnan tanulok. Ejjejj.
Na egy kis zene. Marhára nem szeretem a Foo Fighterst. Ez az egyetlen daluk ami tetszik. DE! Az új lemezük most jött ki, őrületes a sikerük nyugaton, meg mindenhol, vezetik a listákat, az emberek meg vannak őrülve. Nem mondom, hogy a finnek zenei ízlése tökéletes, de ha megnézem... zenéket szeretnek. Mármint popot, rockot, metalt, hip-hopot. Nincs experimentálisalterjezzhiphopska, meg semmi ilyen marhaság. J.Lo, Foo Fighters, Stratovarius, Danko Jones, Volbeat, Perti Nygard, Lady Gaga, ez megy. Nem kell mindegyikért odalenni, de legalább karakteres, standard dalaik vannak, besorolod,hallgatod, kész. Ezzel szemben odahaza mi az ultimate menő az egyetemisták körében? Maszkura, Zagar, Irie Maffia, Kesh, 30Y, Kiscsillag, meg a többiek. Mi ez? Ez zene? Ez valami stílus? Lady Gaga az zene apám, pop, és kész. Nem szól többről, nem akar többet, teljesen jó. Pop, bulimuzsika. Odahaza meg ezek az álművész álzenészek hülyítik az egyetemistákat, hát ez a világ szégyene. Szól valamiről? Nem. Van valami érzelmi töltet benne? Nincs. Csak giccses maszturbálás az egész, hangszerekkel. Hát inkább 10 Petri Nygard meg Bomfunk MC vigyen a sírba. Komolyan mondom, egyszer porráégetem az emerkettőpetőfirádiót. Apu meg anyu pénzéből sztárolják ezeket a hulladék senkiket.
2011. április 4., hétfő
Devil is a looser...
he is my bitch.
Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.
Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)
Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)
Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D
Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#
De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.
Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.
Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...
És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...
Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.
Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.
Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.
Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.
Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)
Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)
Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D
Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#
De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.
Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.
Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...
És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...
Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.
Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.
Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.
2011. március 28., hétfő
Amerika nyeri...
a háborút.
Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.
Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.
Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.
Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.
Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.
Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D
Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.
Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.
Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.
Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.
Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.
Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D
2011. március 24., csütörtök
VHDL
Jajj, tegnap nem írtam bejegyzést!
Elnézést, szerettem volna, de kivételesen olyan álmos lettem éjfélre, hogy lefeküdtem, és csak az ágyban jutott eszembe, hogy ajjajj, elmaradt. De megnyugtatok mindenkit, semmi érdekesről nem maradtunk le, ugyanis semmi érdekes nem történik. Mindjárt itt van április 1-e. Ami azt jelenti, hogy itt az első vizsga. Úgyhogy... TANULOK! Most is majd mindjárt folytatom, nagyon nehéz, van 20 darab 40 oldalas diasor, azt kell bevágni, hát köszi. Az 5-nél járok, ma legalább a 7-et be akarom fejezni, holnap meg a 10-et. Nem egyszerű. De azzal vigasztalom magam, hogy Edgár is vizsgázni fog belőle aznap, de ő aznap még Antennkából is vizsgázni fog, és most sem tanul, hanem a családjával Inariban kirándul. Mondjuk neki 5 kreditet kell összehozni összvissz, nekem meg 20-at. Wáhh.
Tegnap végre valahára leadtam Janinak a kész VHDL fájlomat,, meg házimat, ha Edgár megcsinálja a maga részét, meglesz az etöf procikból. Ma lesz az első olyan buli, amit kockaság miatt kihagyok. French Kiss Party a Karleban... és nem tudok menni. :'( Na nem mintha olyan sok csókot kapnék, ez olyan lesz, mint a hug an engineer day. Nade... Tegnap úsztam 100 hosszt. Juhú! Ma is kéne 50et a nagymedencében, de lehet nem megyek. Mert Carlos meghívott vacsira hozzájuk, és inkább odamegyek.. .de úszni kéne na majd ezt még kitalálom. Na jó igazából nem kéne sehová mennem, itthon kéne ülni és tanulni. De úgy hívtak... az orosz lányok... na jó az egyik. Meg amúgy is, az alpillai srácokkal jól el lehet lenni. Holnap meg farsang, igyekszem majd beöltözni Doppler effektusnak, ha nem jön össze, megint Magnum lesz, jólvanna, itt eléggé limitáltak a lehetőségek ruházkodás terén. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból. De a lényeg de a lényeg...
Az egyik, hogy tegnap megkaptam a promóját az új Avantasia DVDnek, és ANNNYIRA jó, hogy jájjj! Én is ott voltam a bulin, az első sor közepén! Ezen, ezen:
Persze ez szar tecsőminőség, az igazi sokkkkkaljobb. De élőben meg mégjobb volt, de jajj, nagyon oda vagyok meg vissza, hát annyira zseniális!!! Most nézd meg, ez volt életem egyik leggyönyörűbb másfél órája, ez a koncert.
Most nézd meg! Tökélettes!
Nadenade... ez még mindig semmi! Mert... MEGVAN AZ ÚJ SYMFONIA ALBUM!!!!!! JIhááááááááááááááááááááááááááááááá!!! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
És egész egyszerűen nincs időm meghallgatni (A DVDből is még csak 10 percet láttam), de gyorsan átfutottam, és jajj nagyon jó. Erősen eltűnődtem, hogy 8.5 vagy 9 pontot fogok rá adni, egyszerűen zseniális, de lehet annyit nem fog kapni, a végére kissé elfárad. De még így is annyira hihetetlenül remek, megkockáztatom, hogy az Infinite óta a legjobb Strato, vagy Rev Ren, vagy Timi Tolkki anyag. Ellenben az új Hammmerfall szám orbitálisan botrányosan felháborítóan béna, szar, vacak, gyenge. Fújj! Azt hiszem, hogy az Infected után hivatalosan is megszűnök Hammerfall rajongónak lenni. Most nézd meg:
A dal ami odabilincselt a heavy metalhoz, amit meghallottam, és az életem 4 perc 30 másodperc alatt teljesen megváltozott. És nézd meg ezt:
Gusztustalan. És a sok majom a lyutubon lájkolja. Tockost nekik!
Elnézést, szerettem volna, de kivételesen olyan álmos lettem éjfélre, hogy lefeküdtem, és csak az ágyban jutott eszembe, hogy ajjajj, elmaradt. De megnyugtatok mindenkit, semmi érdekesről nem maradtunk le, ugyanis semmi érdekes nem történik. Mindjárt itt van április 1-e. Ami azt jelenti, hogy itt az első vizsga. Úgyhogy... TANULOK! Most is majd mindjárt folytatom, nagyon nehéz, van 20 darab 40 oldalas diasor, azt kell bevágni, hát köszi. Az 5-nél járok, ma legalább a 7-et be akarom fejezni, holnap meg a 10-et. Nem egyszerű. De azzal vigasztalom magam, hogy Edgár is vizsgázni fog belőle aznap, de ő aznap még Antennkából is vizsgázni fog, és most sem tanul, hanem a családjával Inariban kirándul. Mondjuk neki 5 kreditet kell összehozni összvissz, nekem meg 20-at. Wáhh.
Tegnap végre valahára leadtam Janinak a kész VHDL fájlomat,, meg házimat, ha Edgár megcsinálja a maga részét, meglesz az etöf procikból. Ma lesz az első olyan buli, amit kockaság miatt kihagyok. French Kiss Party a Karleban... és nem tudok menni. :'( Na nem mintha olyan sok csókot kapnék, ez olyan lesz, mint a hug an engineer day. Nade... Tegnap úsztam 100 hosszt. Juhú! Ma is kéne 50et a nagymedencében, de lehet nem megyek. Mert Carlos meghívott vacsira hozzájuk, és inkább odamegyek.. .de úszni kéne na majd ezt még kitalálom. Na jó igazából nem kéne sehová mennem, itthon kéne ülni és tanulni. De úgy hívtak... az orosz lányok... na jó az egyik. Meg amúgy is, az alpillai srácokkal jól el lehet lenni. Holnap meg farsang, igyekszem majd beöltözni Doppler effektusnak, ha nem jön össze, megint Magnum lesz, jólvanna, itt eléggé limitáltak a lehetőségek ruházkodás terén. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból. De a lényeg de a lényeg...
Az egyik, hogy tegnap megkaptam a promóját az új Avantasia DVDnek, és ANNNYIRA jó, hogy jájjj! Én is ott voltam a bulin, az első sor közepén! Ezen, ezen:
Persze ez szar tecsőminőség, az igazi sokkkkkaljobb. De élőben meg mégjobb volt, de jajj, nagyon oda vagyok meg vissza, hát annyira zseniális!!! Most nézd meg, ez volt életem egyik leggyönyörűbb másfél órája, ez a koncert.
Most nézd meg! Tökélettes!
Nadenade... ez még mindig semmi! Mert... MEGVAN AZ ÚJ SYMFONIA ALBUM!!!!!! JIhááááááááááááááááááááááááááááááá!!! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
És egész egyszerűen nincs időm meghallgatni (A DVDből is még csak 10 percet láttam), de gyorsan átfutottam, és jajj nagyon jó. Erősen eltűnődtem, hogy 8.5 vagy 9 pontot fogok rá adni, egyszerűen zseniális, de lehet annyit nem fog kapni, a végére kissé elfárad. De még így is annyira hihetetlenül remek, megkockáztatom, hogy az Infinite óta a legjobb Strato, vagy Rev Ren, vagy Timi Tolkki anyag. Ellenben az új Hammmerfall szám orbitálisan botrányosan felháborítóan béna, szar, vacak, gyenge. Fújj! Azt hiszem, hogy az Infected után hivatalosan is megszűnök Hammerfall rajongónak lenni. Most nézd meg:
A dal ami odabilincselt a heavy metalhoz, amit meghallottam, és az életem 4 perc 30 másodperc alatt teljesen megváltozott. És nézd meg ezt:
Gusztustalan. És a sok majom a lyutubon lájkolja. Tockost nekik!
2011. március 2., szerda
Grounded
Tanúnyi kéne.
Tényleg. Most éppen finnt. Meg még egy csomó más mókás dolgot, de jelen állapot szerint a finn a legsürgetőbb, mert csütörtökön vizsgázok belőle. Persze ha nem sikerül, lesz két alkalom javítani. True story. No azért nézegetjük a könyvet. Nem igen szeretek nyelveket tanulni. Tök más, mint kockaságot tanulni, nehezen áll rá az agyam. Lazán beletelik 2 órába mire 3 új szót úgy ahogy megjegyzek. Így meg aztán nem lesz belőlem nyelvzseni. Max bizonyos értelemben. Bár annak nincs köze a könyvekhez.
Ma bementem az isibe órára, de kiderült, hogy elmarad. Mármint a kriptográfia. Juhú. Írni kéne a házit. De inkább finnt tanultam. Csak legyen meg a vizsga, meg sikerüljön, már lenne 3 kreditem. Aztán már csak 17 to go. De elmentem síelni. Egyedül. Fülhallgatóm továbbra sincs, betettem csutkára a rockrádiót, és irány a tó, ott van ilyen paralell vájú/járat amiben síelhetsz... borzalmas. tele van járva, minden hülye ott sétáltatja a kutyáját, ráadásul a nagy hó a tavon megolvadt, megint megfagyott, nem tudtam rendesen síelni, inkább csak szenvedni. Meg sem találtam a rendes vájatokat, csak mások nyomát követtem, wáhh. Már majdnem megfordultam teljesen, amikor elértem egy erdőhöz, láss csodát ott viszont volt rendes vájat, és egy nagyon jót tudtam síelni az erdőben, gyönyörű volt, jó minőségű volt a terep, élveztem. Csak hát sok idő elment mire rátaláltam a dologra, összesen 2 órát síeltem. Visszafelé eltévedtem a tavon. Jellemző. Jólvan na, nem olyan egyszerű megtalálni a susnyást ahol bejöttél.
Amúgy nem olyan rossz ez a rockrádió, bár nem is jó. Kb minden 2-3. szám értékelhető, tolnak Nightwisht, Stratot, Sonatát, Maident, de van ám sok finn borzalom, alter vacak, meg punk szörnyület is. A Foo Fighters, a Danko Jones nagyon menő, meg pár alter lokálhíró. Amúgy rá jöttem valamire.
Sokan panaszkodnak, hogy régen jó élet volt, a 80-as években az MTV-n meg mindenhol volt sok rock/metalzene, játszották a Van Halen, a Mötley Crüe klipeket, hatalmas bandává válhatott az AC/DC, a Bon Jovi, most meg semmi nincs. Ez nem igaz. A rockzenét ma is orrba szájba nyomja a tv, és ma is szupersztár rockbandák vannak, mint 30 éve. Úgy hívják őket, hogy Muse, Foo Fighters, Danko Jones. És a Volbeat is szépen jön fel. Nem a média változott meg, jó, az is, de inkább a zenei stílus jelentése. A metalarcok nem hajlandók befogadni 30 év változását, nekünk a metal, a rock, az idejét múlt, ódivatú, oldschool fémzene. Mármint stílusában oldschool. De a világ tovább lépett. A Wolfmother a 21. század Led Zeppelinje, a Muse pedig az új Bon Jovi. Nem stílusban, hanem jelentőségben, kulturális szerepben.
15 éven belül nem lesz Maiden, AC/DC, Ozzy, Rolling Stones. A fesztiválok (nem a metalfesztiválok, az átlag fesztiválok) headlinerjei a 30 Seconds To Mars, meg a többi vacak lesznek. Egy ideig a Hammerfall, meg a Sonata még fel-fellép PeCsa méretű helyeken, de aztán majd ők is leteszik a lantot, és marad a wigwam klub a Sabatonnal. Ez van.
Mármint nem szeretem a Muset, a Danko Jonest is csak módjával, és a Foo Fighterstől is kiver a víz, de mit lehet tenni, változnak a trendek, az igények, valahogy a metalarcok panasza jogos arról, hogy haldoklik a rockzene, csak azt nem vesszük észre, hogy ez így nem igaz. Nem a rockzene tűnik el szépen lassan, hanem csak megváltozik a jelentése. Nah, a nemrocker ismerősöket most tuti jól eluntattam, a rockerek meg jól fakkolnak, hogy de hülye vagyok.
Más érdekes am nem történt. Na jó de. Este volt sarkifény. Huhú! De ma nagyon nagyon erős. Komolyan. Simán űbereli az eddigieket, gyönyörű formák, színek, igen, ezt várod a sarki fénytől. Mint a filmekben. Elhiszed, hogy egy tűzróka szalad végig a látóhatáron, és a farka mintázza a formákat. Holnap koránkelés kínaivitézfátival. Lassan intézni kéne további rockkoncertes dolgaimat, be kéne fizetni a márciusi lakbért, és repjegyet is kéne vennem haza. Nah, ezek komoly dolgok, mindig halogatom őket, de most már itt az idő. Majd holnap.
Annyira béna vagyok chatelésben. Hihetetlen. Nem is szeretek chatelni. Ha beszélek valakivel, az a lényeg, hogy hogyan mondom a dolgaimat, nem a szavak veleje. Olyan túl sok érdekes nem tudok mondani, online írásban ez meg pláne előjön. :S
Tényleg. Most éppen finnt. Meg még egy csomó más mókás dolgot, de jelen állapot szerint a finn a legsürgetőbb, mert csütörtökön vizsgázok belőle. Persze ha nem sikerül, lesz két alkalom javítani. True story. No azért nézegetjük a könyvet. Nem igen szeretek nyelveket tanulni. Tök más, mint kockaságot tanulni, nehezen áll rá az agyam. Lazán beletelik 2 órába mire 3 új szót úgy ahogy megjegyzek. Így meg aztán nem lesz belőlem nyelvzseni. Max bizonyos értelemben. Bár annak nincs köze a könyvekhez.
Ma bementem az isibe órára, de kiderült, hogy elmarad. Mármint a kriptográfia. Juhú. Írni kéne a házit. De inkább finnt tanultam. Csak legyen meg a vizsga, meg sikerüljön, már lenne 3 kreditem. Aztán már csak 17 to go. De elmentem síelni. Egyedül. Fülhallgatóm továbbra sincs, betettem csutkára a rockrádiót, és irány a tó, ott van ilyen paralell vájú/járat amiben síelhetsz... borzalmas. tele van járva, minden hülye ott sétáltatja a kutyáját, ráadásul a nagy hó a tavon megolvadt, megint megfagyott, nem tudtam rendesen síelni, inkább csak szenvedni. Meg sem találtam a rendes vájatokat, csak mások nyomát követtem, wáhh. Már majdnem megfordultam teljesen, amikor elértem egy erdőhöz, láss csodát ott viszont volt rendes vájat, és egy nagyon jót tudtam síelni az erdőben, gyönyörű volt, jó minőségű volt a terep, élveztem. Csak hát sok idő elment mire rátaláltam a dologra, összesen 2 órát síeltem. Visszafelé eltévedtem a tavon. Jellemző. Jólvan na, nem olyan egyszerű megtalálni a susnyást ahol bejöttél.
Amúgy nem olyan rossz ez a rockrádió, bár nem is jó. Kb minden 2-3. szám értékelhető, tolnak Nightwisht, Stratot, Sonatát, Maident, de van ám sok finn borzalom, alter vacak, meg punk szörnyület is. A Foo Fighters, a Danko Jones nagyon menő, meg pár alter lokálhíró. Amúgy rá jöttem valamire.
Sokan panaszkodnak, hogy régen jó élet volt, a 80-as években az MTV-n meg mindenhol volt sok rock/metalzene, játszották a Van Halen, a Mötley Crüe klipeket, hatalmas bandává válhatott az AC/DC, a Bon Jovi, most meg semmi nincs. Ez nem igaz. A rockzenét ma is orrba szájba nyomja a tv, és ma is szupersztár rockbandák vannak, mint 30 éve. Úgy hívják őket, hogy Muse, Foo Fighters, Danko Jones. És a Volbeat is szépen jön fel. Nem a média változott meg, jó, az is, de inkább a zenei stílus jelentése. A metalarcok nem hajlandók befogadni 30 év változását, nekünk a metal, a rock, az idejét múlt, ódivatú, oldschool fémzene. Mármint stílusában oldschool. De a világ tovább lépett. A Wolfmother a 21. század Led Zeppelinje, a Muse pedig az új Bon Jovi. Nem stílusban, hanem jelentőségben, kulturális szerepben.
15 éven belül nem lesz Maiden, AC/DC, Ozzy, Rolling Stones. A fesztiválok (nem a metalfesztiválok, az átlag fesztiválok) headlinerjei a 30 Seconds To Mars, meg a többi vacak lesznek. Egy ideig a Hammerfall, meg a Sonata még fel-fellép PeCsa méretű helyeken, de aztán majd ők is leteszik a lantot, és marad a wigwam klub a Sabatonnal. Ez van.
Mármint nem szeretem a Muset, a Danko Jonest is csak módjával, és a Foo Fighterstől is kiver a víz, de mit lehet tenni, változnak a trendek, az igények, valahogy a metalarcok panasza jogos arról, hogy haldoklik a rockzene, csak azt nem vesszük észre, hogy ez így nem igaz. Nem a rockzene tűnik el szépen lassan, hanem csak megváltozik a jelentése. Nah, a nemrocker ismerősöket most tuti jól eluntattam, a rockerek meg jól fakkolnak, hogy de hülye vagyok.
Más érdekes am nem történt. Na jó de. Este volt sarkifény. Huhú! De ma nagyon nagyon erős. Komolyan. Simán űbereli az eddigieket, gyönyörű formák, színek, igen, ezt várod a sarki fénytől. Mint a filmekben. Elhiszed, hogy egy tűzróka szalad végig a látóhatáron, és a farka mintázza a formákat. Holnap koránkelés kínaivitézfátival. Lassan intézni kéne további rockkoncertes dolgaimat, be kéne fizetni a márciusi lakbért, és repjegyet is kéne vennem haza. Nah, ezek komoly dolgok, mindig halogatom őket, de most már itt az idő. Majd holnap.
Annyira béna vagyok chatelésben. Hihetetlen. Nem is szeretek chatelni. Ha beszélek valakivel, az a lényeg, hogy hogyan mondom a dolgaimat, nem a szavak veleje. Olyan túl sok érdekes nem tudok mondani, online írásban ez meg pláne előjön. :S
2011. január 15., szombat
-25
Még mindig betegen. Épp ezért sok minden nem történt. A tegnap leadott Strato lemezkritikámról kiderült, hogy egy stilisztikai borzalom (pedig oly büszke voltam rá...) én meg egész nap gyógyulgattam. Különböző tablettákat veszek be, iszom a teákat, méregetem a hőmérsékletem... kicsit náthás vagyok, de úgy néz ki megmaradok. :) Elkezdtem a Lutáker interjút végre, remélhetőleg holnapra kész lesz. Tegnap nem mentem ki bulizni a folyosóra (pedig végül nagy haccaccáré volt), ezt kicsit sajnálom, ha minden igaz volt kint egy orvostanhallgató hölgy akinek a vizsgálatait nem utasítottam volna vissza. Na de majd ma... Mert a szombat este, még betegen is szombat este. Mondjuk nagy dologra nem kell tőlem számítani, Kaisa, meg Morten átjönnek, utána meg lenézünk a közeli csehóba és ha véletlenül nagyon jól érezzük magunkat elmegyünk egy rockkocsmába, mert itt az annyira nem szép, ám lelkes rockerlányok a múltkori heavymetsa után már minden estét ott töltenének. Pedig szerintem David Guettát sem sokkal rosszabb hallgatni, mint Immolationt. Ezt leámítva semmi nem történt, néztem pár himymet, ja és főztem. Most először itt. Akartam enni egy jó túróscsuszát (mondjuk az Óbudán az igazi), de helyette sajtoscsuszalet... mert a túrót nem tudtam időre kiolvasztani. Hiába nah, beteg embernek finomat kell enni a megerősödéshez.
Mondjuk a vásárlás megint egy rémálom volt, minden ki volt írva angolul, hogy mi, csak a tejföl nem, meg kellett kérdeznem egy helybélitől... de nemsok hangom lévén kérdés helyett csak valamelyik Burzum nótát sikerült elhörögnöm. Ám miután rájött, hogy nem akarom feláldozni egy fekete misén, készségesen segített. :) A nap legtutibb felfedezése az volt, hogy megtudtam hol van Dánia!
Na jó, ez nem tűnik nagy számnak, nade! Van a Sweden Rocks nevű rockfesztivál... ami hát eléggé jó minden évben... Lesz Styx, Kansas, Stryper, Priest, Whitesnake, Overkill, Rhapsody, Saxon, Helloween, Mr. Big, Ozzy... el kéne rá menni. Mondjuk még a Journeyt nagyon lehívhatnák, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval ez tök közel van Dániához, ami meg tökre pici, úgyhogy kitaláltam, hogy megkérem a dán cimborákat, hogy júnoius 1. hetévben, amikor már el kell hagynom Oulut hadd szálljak meg náluk, és így Sölvesborgba is eljutok, őket is meglátogatom, és még hazamentemben a cuccomat is le tudom adni nekik, hát mi ez, ha nem királyság. De könyörgöm, még a Journeyt hozzátok le. Vagy a Def Leppardot. Vagy a Poisont. Meg mondjuk a Stel Panthert. Vagy a Rock Sugart. Na jó, nem nyafogok. Mondjuk még valaki otthonról meg kéne győzni... Mondjuk Ákost, Malmőbe (ami szintén tök közel van) olcsón el lehet jutni repcsivel. Ha van egy kis szerecséje, 15-ből megfordul.
Ma befagyott a pokol. A címben szereplő szám a kinti hőmérsékletet mondja meg fokban. A jó hír, hogy hétfőtől viszont itt a nyár, már csak -2 fok lesz! Ma csak nagyon picit voltam kint, akkor mondjuk annyira nem volt vészes a hideg. Mondjuk ma ilyen erdőben/városban sétálgatás tuti nem lesz. Hiányzik Wacken. Minden télen hiányzik, olyan jó ilyenkor régi évek koncertfelvételeit megnézni. Én is ott szereplük rajtuk, és annyira awesome bulik voltak. Mondjuk amennyi erőfeszítést teszek azért, hogy a legkajakabb rockkoncertek részese lehessek, lehet, hogy lassan már abba kéne beleinvesztálnom, hogy felcsípjek valami nőt. Jó, hát nah, kinek mihez van tehetsége. Hogy őszinte legyek, egy barátnő sem sokkal drágább ám, mint ezek... :) Na jó befejezem, a női olvasók (már ha vannak) gondolom már így is eléggé morcosak. Jöjjön is ma egy női banda, hátha kicsit jobb kedvük lesz: :)
2011. január 6., csütörtök
Kitört a pesti retró-láz...
Ouluban. Na jó, ez azért talán túlzás. Ez a bejegyzés nem lesz túl hosszú, és javarészt értelmetlen süketelést fog tartalmazni a zenéről, sorry, minden nap nem lehet a világot megváltani. :)
Tegnap este átmentem Heidihez, és Mortenhez, valamint Kaisa is jött. Nem kell nagy dologra gondolni, ettünk egy kis chipset, ittunk pár sört (a nevére már nem emlékszem, de olcsósága ellenére nem volt annyira rossz. Mármint az ászok/soproni kategória alatt volt, de a Szalon/Kanizsai/Kőbányai triót még így is üti. :)), zenét hallgattunk, ilyesmi. Jópofa volt, igazából jó hangulatban telt el az este, vagy 3-ig ott voltunk Kaisával. :) Megkóstoltunk valami finn almalikőrt ásványvízzel, az azért igen fincsi volt.
Igazából a sörözésen, beszélgetésen túl javarészt azzal szórakoztattuk magunkat, hogy a youtuberól zenéket hallgattunk, mutogattunk egymásnak. Nézzük is akkor a dánokat. Ha Dánia, akkor Aqua. Tudod, Barbie Girl. Nyilván mindenki ismerte, és miként a 90-es években hozzánk is begyűrűzött az eurodance őrület, ezt a dánok is megkapták. Nagyon kemény volt látni a dán Backstreet Boyst, mint ahogy nekik is a mi Shygysunkat. Persze a magyar Aquának kikiáltott UFO láttán is elkerekedtek a szemek. Ezen felül mutogattak mai zenéket is. Érdekes, hogy Kaisa, illetve Mortenék mennyire képben vannak a svéd, finn, dán, stb. popzenékkel. Mármint ott egy csomó olyan csapat, akik fellépnek a nagy fesztiválokon, a Szigeten, de amúgy itthon soha nem látod őket, nem hallasz róluk. Valahogy itt északon szélesebb, nyitottabb a könnyűzenei média. Több, mint egy zenetévé van (és azon sem csak dévidgettó, zsüsztínbíber, gaga, illetve azok magyar megfelelői mennek), nyitottabbak a nem amerikai popkultúrára is. Műfajt tekintve amúgy elég fura dalok voltak, olyasmik, mint a kispál, meg a többi hazai hányadék, mégsem annyira gyenge, valahogy igényesebb, és nem ijednek meg attól sem, ha rá kell lépni a gitártorzítóra.
A finneknél rögtön a Bomfunk MC ugrott be mindenkinek (tudod, a frísztálylör), de nekik is megvannak a maguk mai, "divatos" alter/popcsapataik, akik azért úgy relatíve igényesebbek a magyaroknál. Aki azt hiszi, hogy finnország metal ország felejtse is el, az igazán népszerű bandák itt is popzenék. Valahogy ezek az északi, nyugateurópai könnyűzenék Magyarországon be vannak tiltva az elméletileg nem létező "médiacenzor"ok lévén (most ne politikusokra gondolj, hanem arra a 2-3 emberre, akik kitalálják, hogy mi is menjen a viván, meg a klasszefemen...). Hozzánk csak a mocsok jut el sajna. :S
Persze a közös nevező az úgynevezett retró volt, a 80-as évek olyan sikerdalait, mint a One Night In Bangkok, vagy a Never Gone Give You Up mindenki ismerte, akárcsak néhány Coco Jambo szintű bűntit a 90-es évekből. Persze az igazán kemény az volt, amikor Heidiről kiderült h. fejből vágja Peter André Mysterius Girljének dalszövegét, végig. :) Amúgy megmutattam pár magyar dalt nekik, a Hajolj bele a hajamba egész nagy sikert aratott.
No és a rockzene...:) Noha nem rockerek ezek az arcok, de valahogy jobban képben vannak ezekkel a muzsikákkal, mint az átlag magyarok. Totál lehidaltam, mikor kiderült, hogy az egyik kedvenc csapatuk a dánoknak a DAD, akik odahaza marha sikeresek, ők az egyik legnagyobb dán csapat, már rengeteg bulijukon voltak. Hát én örülnék, ha egyre el tudnék keveredni. Kaisa mutatott egy finn glamcsapatot akik most állítólag igen sikeresek itt, Reckless Love a nevük (TShaw, neked kötelező utánuk nézni, imádni fogod), és tényleg jók. Arról nem is beszélve, hogy a helyi metalfesztiválra lazán eljönnek a nemrockerek, tudják ki volt Dio, és a WASP-ra híres, nagy külföldi csapatként tekintenek az átlag emberek is. Azért ez nem rossz. :)
Dögfáradtan negyed 4kor keveredtem haza és legnagyobb meglepetésemre már vártak. :) Megérkezett az apartmantársam, Edward (lehet nem így írja), aki Rigából érkezett, és ugyanúgy nagyfrekis villanymérnök lesz, mint én. Awesome! Ellenben igencsak meglepődtem, mert az első kérdése az volt, hogy tegnap este voltam-e a buliban... milyen buliban? Azt mondta, hogy minden erasmusosnak szerveztek egy nagy partyt, de kiderült h. csak pár kummi student állt össze a csapataikkal, és mulattak egyet. Elhintette, hogy délben elmennek így jópáran cserediákok pizzázni... én meg csak nem bírtam megmaradni a seggemen s noha nem vagyok az a nagy pa-pa-partyarc, csak elkezdtem flangálni dél körül itt a környéken, és, hogyan-hogyan nem én is ebben a pizzázóban kötöttem ki a kummi studenténél, meg sok-sok eddig nem látott cserediákkal.
Maga a pizza rohadt drága, 6.5 euró, viszont ezért olyan nagy adagot kapsz, hogy én lehet nem is fogok vacsorázni, még mindig nem bírok kajára nézni. Nagyon kemény volt amúgy, tele volt cserediákokkal a pizzázó,megismerkedtem párral. a neveket persze nem tudom, de jót beszélgettünk amerikaiakkal, ausztrálokkal, egy olasz, meg egy namíbiai sráccal. Az akcentusok mondjuk nagyon brutálisak, már az szenzációs, ahogy hallgatod beszélgetni az afrikai srácot az amerikai lánnyal, miközben a háttérben az ausztrál lány hihetetlen lendülettel, bődületes frekvencián csacsog. Mondjuk a legkeményebb egy nem tudod honnan érkező leány volt, aki noha csinos teremtés, olyan borzasztó furcsán beszél, hogy alig értettük meg. Olyan volt, mint amikor a Nagyfiúk című filmben a strandon a parasztgyerek odament a Salma Hayekhez. :)
Más nem is történt, hamarosan átnézünk megint a dánokhoz, sütünk egy csirkét (de enni nem fogok belőle azt hiszem). Amúgy ma itt nemzeti ünnep van, minden zárva, mindenkinek szabadprogram volt.
Tegnap este átmentem Heidihez, és Mortenhez, valamint Kaisa is jött. Nem kell nagy dologra gondolni, ettünk egy kis chipset, ittunk pár sört (a nevére már nem emlékszem, de olcsósága ellenére nem volt annyira rossz. Mármint az ászok/soproni kategória alatt volt, de a Szalon/Kanizsai/Kőbányai triót még így is üti. :)), zenét hallgattunk, ilyesmi. Jópofa volt, igazából jó hangulatban telt el az este, vagy 3-ig ott voltunk Kaisával. :) Megkóstoltunk valami finn almalikőrt ásványvízzel, az azért igen fincsi volt.
Igazából a sörözésen, beszélgetésen túl javarészt azzal szórakoztattuk magunkat, hogy a youtuberól zenéket hallgattunk, mutogattunk egymásnak. Nézzük is akkor a dánokat. Ha Dánia, akkor Aqua. Tudod, Barbie Girl. Nyilván mindenki ismerte, és miként a 90-es években hozzánk is begyűrűzött az eurodance őrület, ezt a dánok is megkapták. Nagyon kemény volt látni a dán Backstreet Boyst, mint ahogy nekik is a mi Shygysunkat. Persze a magyar Aquának kikiáltott UFO láttán is elkerekedtek a szemek. Ezen felül mutogattak mai zenéket is. Érdekes, hogy Kaisa, illetve Mortenék mennyire képben vannak a svéd, finn, dán, stb. popzenékkel. Mármint ott egy csomó olyan csapat, akik fellépnek a nagy fesztiválokon, a Szigeten, de amúgy itthon soha nem látod őket, nem hallasz róluk. Valahogy itt északon szélesebb, nyitottabb a könnyűzenei média. Több, mint egy zenetévé van (és azon sem csak dévidgettó, zsüsztínbíber, gaga, illetve azok magyar megfelelői mennek), nyitottabbak a nem amerikai popkultúrára is. Műfajt tekintve amúgy elég fura dalok voltak, olyasmik, mint a kispál, meg a többi hazai hányadék, mégsem annyira gyenge, valahogy igényesebb, és nem ijednek meg attól sem, ha rá kell lépni a gitártorzítóra.
A finneknél rögtön a Bomfunk MC ugrott be mindenkinek (tudod, a frísztálylör), de nekik is megvannak a maguk mai, "divatos" alter/popcsapataik, akik azért úgy relatíve igényesebbek a magyaroknál. Aki azt hiszi, hogy finnország metal ország felejtse is el, az igazán népszerű bandák itt is popzenék. Valahogy ezek az északi, nyugateurópai könnyűzenék Magyarországon be vannak tiltva az elméletileg nem létező "médiacenzor"ok lévén (most ne politikusokra gondolj, hanem arra a 2-3 emberre, akik kitalálják, hogy mi is menjen a viván, meg a klasszefemen...). Hozzánk csak a mocsok jut el sajna. :S
Persze a közös nevező az úgynevezett retró volt, a 80-as évek olyan sikerdalait, mint a One Night In Bangkok, vagy a Never Gone Give You Up mindenki ismerte, akárcsak néhány Coco Jambo szintű bűntit a 90-es évekből. Persze az igazán kemény az volt, amikor Heidiről kiderült h. fejből vágja Peter André Mysterius Girljének dalszövegét, végig. :) Amúgy megmutattam pár magyar dalt nekik, a Hajolj bele a hajamba egész nagy sikert aratott.
No és a rockzene...:) Noha nem rockerek ezek az arcok, de valahogy jobban képben vannak ezekkel a muzsikákkal, mint az átlag magyarok. Totál lehidaltam, mikor kiderült, hogy az egyik kedvenc csapatuk a dánoknak a DAD, akik odahaza marha sikeresek, ők az egyik legnagyobb dán csapat, már rengeteg bulijukon voltak. Hát én örülnék, ha egyre el tudnék keveredni. Kaisa mutatott egy finn glamcsapatot akik most állítólag igen sikeresek itt, Reckless Love a nevük (TShaw, neked kötelező utánuk nézni, imádni fogod), és tényleg jók. Arról nem is beszélve, hogy a helyi metalfesztiválra lazán eljönnek a nemrockerek, tudják ki volt Dio, és a WASP-ra híres, nagy külföldi csapatként tekintenek az átlag emberek is. Azért ez nem rossz. :)
Dögfáradtan negyed 4kor keveredtem haza és legnagyobb meglepetésemre már vártak. :) Megérkezett az apartmantársam, Edward (lehet nem így írja), aki Rigából érkezett, és ugyanúgy nagyfrekis villanymérnök lesz, mint én. Awesome! Ellenben igencsak meglepődtem, mert az első kérdése az volt, hogy tegnap este voltam-e a buliban... milyen buliban? Azt mondta, hogy minden erasmusosnak szerveztek egy nagy partyt, de kiderült h. csak pár kummi student állt össze a csapataikkal, és mulattak egyet. Elhintette, hogy délben elmennek így jópáran cserediákok pizzázni... én meg csak nem bírtam megmaradni a seggemen s noha nem vagyok az a nagy pa-pa-partyarc, csak elkezdtem flangálni dél körül itt a környéken, és, hogyan-hogyan nem én is ebben a pizzázóban kötöttem ki a kummi studenténél, meg sok-sok eddig nem látott cserediákkal.
Maga a pizza rohadt drága, 6.5 euró, viszont ezért olyan nagy adagot kapsz, hogy én lehet nem is fogok vacsorázni, még mindig nem bírok kajára nézni. Nagyon kemény volt amúgy, tele volt cserediákokkal a pizzázó,megismerkedtem párral. a neveket persze nem tudom, de jót beszélgettünk amerikaiakkal, ausztrálokkal, egy olasz, meg egy namíbiai sráccal. Az akcentusok mondjuk nagyon brutálisak, már az szenzációs, ahogy hallgatod beszélgetni az afrikai srácot az amerikai lánnyal, miközben a háttérben az ausztrál lány hihetetlen lendülettel, bődületes frekvencián csacsog. Mondjuk a legkeményebb egy nem tudod honnan érkező leány volt, aki noha csinos teremtés, olyan borzasztó furcsán beszél, hogy alig értettük meg. Olyan volt, mint amikor a Nagyfiúk című filmben a strandon a parasztgyerek odament a Salma Hayekhez. :)
Más nem is történt, hamarosan átnézünk megint a dánokhoz, sütünk egy csirkét (de enni nem fogok belőle azt hiszem). Amúgy ma itt nemzeti ünnep van, minden zárva, mindenkinek szabadprogram volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)