Amerika nyeri...

a háborút.

Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.

Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.

Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.

Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.

Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.

Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D

It's just another manic...

...monday.

10-eskelés, rohanás ISIbe, késés, processzorosóra. Csókolomkészültem, jajjdenemis, mert elolvastam az anyagot tegnap este lefekvés előtt, de már lövésem nincs miről volt szó. 2 előadó is hablagyolt, az első kajak volt, a másik fostalicska. Óra után odajött Jani, az előadó, hogy hát fiúk, nem voltatok az első előadáson (akkor volt a cserediákok eligazítása wazz, hát jó, hogy nem), és ez nagy para, csütre meg kéne csinálni egy kis plusz házit, és akkor elfogadja. Holnap megírom tantóbá kajakra!

Ebédelni mentünk, én viszont cselesen Edgáron kívül elhívtam Kaisát is (jajj de lovagias kis gyerek vagyok), ám miután összeöréndzseltük a mítinget, és hármacskán sorbaálltunk, észrevettem h. otthon felejtettem a diákkártyám(at helyettesítő cetlimet) úgyhogy hazaszaladtam érte (jajj de balfasz kis gyerek vagyok), szaladás, visszaszaladás, sorbanállás, kajálás. Rakottkrumpli volt (már megint... heti kétszer rakott krumpli van...UNOM (bár jobb, mint a halasfőzelék)) mire odaértem Edgárékhoz kummi studentem lelécelt, mert órájalesz, Edgár meg lebaszott h. miért hagytam kettesben a csajjal, túl sokat lógunk vele (WTF?). Dec lályf. Na jó azért 15 perc közös ebéd volt, elnevetgélt mindenki... azon h. mekkora balfasz vagyok.

Délután osztottam az észt a hárdrokkponthun Manowarról a sok gyökérnek, (bárnetettemvolna) 4-re meg mentem Finnre. Kb. utolsóként léptem be... vágod... egyedül, mint villamosmérnök... egyedül, mint magyar... ilyen volt:

Mint szegény Waldo 0:45-nél (mondjuk, ha Eddie Van Halen elkezdett volna basztatni egy galacsinnal én lettem volna a világ legboldogabb embere...). Hogy szorult helyzetemet tovább rontsam, beültem egy egész csini csaj mellé (Állj. A bejövős csajoknak 2 típusa van. 1. Meglátod, és azonnal meg akarod. Bejön, belevési a teste, meg az arca magát az agyadba (is), és többet nem megy ki onnan, rögtön lemennél kutyába. 2. A három találkozásos csaj. Tudod, először találkozol vele, eszedbe jut, hogy jó bőr. Aztán elmegy/elmész (nem úgy) és el is felejted h. valaha láttad. De találkozol vele 2.-szorra és megint eszedbe jut, hogy "hé, ezt a spinét már csekkoltam, egészen adja...", de miután elmész/elmegy (még mindig nem úgy) megint elfelejted... ám találkozol veled harmadjára és akkor meg eszedbe jut, hogy jah, vágom ki ez, és meg is ragad az agyadban (is), hogy "dehátezavágomkiez"), (Waldo 1:12-nél) akinek tanszéki szempontból van pár igen mókás tulajdonsága, osztrák, és mivel gyakorlaton van itt, és tanít, kissé idős, de hát inkább legyen idős, mint kóreai, szóval vele együtt elfinnezgettünk (miközben feltűnt, hogy van egy új csaj, egy perui a csoportban, aki egészen...), szílyuonvenzdély.

Óra után nyomás a városba, találkoztam a Kummi familymmel. Ideges toporgás a városháza előtt, Tomi kicsit késett, ő a Kummi apukám. Finn Garael. Esküszöm. Full ugyanúgy néz ki, csak kevésbé izmos, meg kevésbé katona, ja és kevésbé metal őrült, de ezt leszámítva egy az egyben. Megszokásból el is kezdtem szidni neki a medáléndzsölt, de hát nem vágta, hogy mit hadoválok. Mindegy. Viszont jó fej (mint Garael! :D). Van egy felesége, és négy gyermeke. Áfával együtt sincs egyik sem 9 éves, szóval nehéz volt beszélgetni, de aranyosak voltak. Megvendégeltek, készítettek nekem vacsorát (rakottkrumplit, hát mi mást!!!!!) sokat beszéltünk, nevettünk, tényleg jól éreztem magam. Finnségük ellenére, Tomi nagyon kedves, jó kedvű, vidám volt. Az asszonyka picit visszafogottabb, de ő is kedves. Az erdőben laknak, 10kmre a várostól egy gyönyörű házban (Tomi építész, magának tervezte... kacsalábon forog, de komolyan). Meg is beszéltük h. két hét múlva megyek legközelebb, és mivel van egy patak a telkükön, meg az erdőben megy az út, elmegyünk kroszkántrisíelni, meg idővel lehet, hogy lékben pecázni a patakban. Ill Kemibe majd a családdal vmelyik pénteken, jajj, hát nagyon aranyosak, tényleg remek volt. Mutattak egy csomó képet a környékről, kempingezésről, túrázásról, mondtam már, hogy Finnország gyönyörű? Még a legnagyobb sráccal játszottam is egy kicsit. Tudod odahaza van a csocsó. Na most találd ki, hogy asztalifoci helyett mije van a finneknek?

Asztalihoki! Hát persze bakter! Asztali jéghoki! Hasonló a csocsóhoz, meg a rugósfocihoz, csak külön játékosok vannak benne (Svédország vs. Finnország of korsz) külön forgathatod őket, meg tolhatod előre-hátra. Noha én kaptam be a gólt, (15 perc kemény játék után) nagyon tetszett. PC helyett macet használnak, meg iphonet, de tényleg gyönyörű képeket mutattak, még azt is felajánlották, hogy ha bármi gond van, vagy a postával problémám van adjam meg az ő címüket. Nagyon aranyosak tényleg, remélem remek fél évet fogunk tudni összehozni. :) Az anyuka amúgy finn szakos tanár.

Fél5-től kb. fél9ig voltam velük. Holnap elmegyünk Heidivel, meg egy Dél-afrikai lánnyal a szépművészeti múzeumba, ill a lányok azt szeretnék, hogy menjünk el valami technológiai intézet féle buliba (95% fiú, de meghívták a BTKt, meg a biológusokat, szóval így 72%fiú 25%csúnya lány, a maradék meg foglalt) holnap este, de én nem tudom. Ez nem exchange buláj lesz, most a vadidegen finnek közt... nah jó. De csak miután kész lesz a lecke.

Az egyetlen grunge dal ami tetszik:

Cottages...

...and Saunas. Azt hiszem, hogy a hét eddigi legérdekesebb napja volt a szombati, ám előtte még egy picit térjünk vissza a péntekre.

Valahogy csak sikerült egy "buliban" kikötni, szobatársam mondta, hogy a harmadikon van valami nagy móka, úgyhogy lenéztünk. Mivel már este 11 volt, és kissé hirtelen jött a dolog gyorsan átvettem a gatyómat, kimentem szobából, becsuktam az ajtót és...

...és igen! Kizártam magam. A kulcs a melegítőmben maradt, és ez így nagyon nem volt mókás. 30 eurót kellett fizetnem azért, hogy kijöjjenek, és kinyissák az ajtót a pótkulccsal. Itt nincs kilincs az ajtón, ha bezárod, rögtön kulcsra zárul, ez pedig nagyon veszélyes. Többen is kizárták már magukat, de egy srác mesélte, hogy az ő szobájában az előző lakó vagy 20 helyre kiragasztotta A4-es papírokra, hogy "Ne feledd a kulcsot!" Ez is megoldás, mi? :D Na de találtunk ennél jobbat, sikerült végül megbuherálni az ajtót úgy, hogy ne záródjon azonnal kulcsra (és vissza is tudjuk csinálni, szóval no para), illetve egy pótkulcsot is elrejtettünk.

A kellemetlen incidens után lementünk a harmadikra, ahol rengeteg cserediák volt már, javarészük alaposan becsiccsentve, a party már tartott. Épp akkor érkeztünk, amikor mindenki átvonult egy közeli kocsmába. Na és itt jött az a dolog, amit korábban csak kultúrsokként emlegettek nekem.

A finnek imádnak karaokizni. Mármint folyamatosan, kb. mindenhol, ahol csak lehet (és általában mindenhol lehet...). Mikor leértünk egy jellegtelen pálcikaember (még az öröksenki Pazgyera Gazsi is császárként feszítene mellette) tolta ezerrel a Juodaan Viinaa című számot...



De nem ám a Korpiklaanitól, hanem az eredetit! És ez így ment egész este, valahogy mindig sikerült valami lokálhírónak a mikrofon mögé keverednie, és végigbűntetnie a helyet valami harmadosztály finn popborzalommal. Persze a kultúrsokk itt nem állt meg. Az öt, de inkább hat euróba kerülő pohárnyi, jobb esetben pintnyi sörök egész egyszerűen nem az én pénztárcámhoz méretezettek, úgyhogy én csak igyekeztem becsatlakozni a társasági életbe. Persze ez nem egyszerű dolog, ha rajtad kívül mindenki be van szédülve, mint a malac, te meg csak méregeted az idegen embereket, és azon tűnődsz, hogy ha mondasz nekik valamit, vajh képesek-e még artikulált válaszokkal felelni, vagy igazából a negédes északi polka bűvhatalma alatt, már azt sem tudják, hogy hol vannak.

Na mindegy, azért csak megismerkedtem egy csomó arccal, s noha az első pár óra alatt roppant feszélyezve éreztem magam, végül még partyfész szobatársamnál is tovább, fél3-ig lent maradtam, egész jól el tudtam beszélgetni egyes figurákkal. Mondjuk az nagyot dobott ezen, hogy megismerkedtem egy Wackent megjárt metalarc germán lánnyal, aki roppant mód megörült a Blind Guardian, meg a Running Wild felé mutatott pozitív hozzáállásomnak.

Mondjuk a tegnap már bemutatott lengyel kockalányok alamuszi nyuszi módjára nagyot ugrottak, és kissé becsiccsentve fotóztak mindent, meg mindenkit, valamint igyekeztek litván szobatársnőjüknek párt találni egy járni is alig tudó talján fiatalember személyében. Eme sörbűzben bimbózó kapcsolat először minden idők legborzalmasabb Bon Jovi karaokeduettjeként manifesztálódott, de mikor leléptünk már nagyon tervezgették a fiatalok, hogy ki, hol fog aludni... ha értitek, mire gondolok.

Na és jöjjön a ma, mert ez csak az előjáték volt. Ma elmentünk BBQzni. Ergó egy Oulutól nem messze lévő kis vidéki, hétvégi ház felé vettük az irányt. Lehet utálni a folk metalt, szidni a Korpiklaanit, de azt a mai nap 100%-osan bebizonyította, hogy hiteles amit csinálnak, gyakorlatilag az ő videóik elevenedtek meg. Igen, faház, tűz, szauna, kandallóban sütögetett kolbász,gyakorlatilag a Karkelo turnés díszletek tökéletesen igazodtak ahhoz, amilyen is egy igazi finn vidéki hétvége. Mármint, igazából semmi extra nem történt, leültünk 70-en hosszú asztalokhoz, játékokat játszottunk, melegedtünk a kandallónál. A bejárat fölött rögtön ott volt egy szarvasagancs. Megkóstoltuk a finn kolbászt, melyet nyárson megsütögettünk odabent, a kandallónál,ettünk egy kis a karelian pie nevű furi, de nagyon fincsi pitét, és kipróbáltuk a finn szaunát. 70-80 fok volt bent,és nyílt egy ajtó rögtön a szabadba, hogy a hóban meg tudj hemperegni. Mivel most szaunáztam először, ehhez nem voltam elég bátor, és a többiek 2*20 percével ellentétben én csak 1 szer 20 percet voltam bent, de kipróbáltam azért a friss levegőre történő kimenetelt, illetve vízzel megfürödtem. Mondjuk 20 percig 75 fokon aszalódni már nem annyira kellemes, nagyon kevés a levegő, és nem tudom... na mindegy, majd hozzászokom. Ezen felül egy kockajátékot is kipróbáltam a germán metálszisztörrel, Heidivel, meg egy szemrevaló,fájósfogú osztrák hölggyel. Bár ez nem finn specialitás volt, de azért élveztük. Jajj, és találkoztam egy magyar lánnyal, aki Kolozsvárról jött, és csak erre az egy napra volt itt, amúgy Helsinkiben tanul. Érdekes volt magyarul megszólalni, bár állítólag sokan vannak itt állandótanuló mérnökök.

Ezen felül sétálgattunk egy befagyott tavon, melyen az otthoniakkal ellentétben nem korizni lehet, hanem sífutni, hisz olyan vastag hótakaró borítja. Szép volt nah, varázslatos, egész egyszerűen: finnes. És ez nekem nagyon tetszett. Lőttem képeket, de természetesen a memkártyát itthon felejtettem, szóval majd csak később tudom őket feltölteni, ha szerzek kábelt, amivel a belső memória képeit is át tudom tölteni a leptopra. Igen, még mindig borzasztó szórakozott vagyok.

Szóval sikerült sok új embert megismerni, és egy darab tradicionális Finnországba belekóstólni. Varázslatos, tényleg érdemes a való életben kipróbálni, a videoklip nem tudja visszaadni. Szombat este van, úgyhogy ma valami nagy móka lesz, átruccanunk majd rá sokan, de az estét ismét a dánoknál kezdjük, az előjelek bíztatóak. :)
Addig meg: I rise the wooden pints and I yoik and sing and I fight and dance 'till the morning. :) (Bár ez most nem az lesz hehe.)