Piros tojás...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Kaptam visszajelzéseket, hogy emós lett a blog. Nos, mindenkit megnyugtatok, nagyon jól érzem magam, szomorúan gondolok a hazaútra, még a svéden rock sem vígasztal, meg semmi, marha jó minden. Jó, nem minden party olyan nagy attrakció, de a jókat annyira nem fejtem ki mostanában, egyrészt, mert kevés az emlékem, másrészt meg már unom, hogy arról írjak, hogy részegen kivel mikor mit csináltam. Szóval minden faja. Ez a mexikó annyira nem volt nagy eresztés, csak a kaja/pia, előtte a stupid party faja volt,bár nem a legjobb, a karibi party meg marhajó volt, mostantól meg vappu ami kb. egy hét ivás, meg bulizás. Jajj, mindig csak ilyenekről van itt szó, hát jajj.

Ma volt nagy húsvéti ebéd. Lengyel lányok szervezték, meghívtak, kellett vinni kaját, meg fel kellett öltözni. Na most forma1et néztem (Button wázze de hülye vagy!!! én meg én is mert mért nem tanulok inkább) és így eléggé későn kapcsoltam. Gyorsan akartam kolbászt főzni, de elcsesztem, kilukadt, ronda lett. Le sem akartam vinni, de Edgi boy kitalálta, hogy vágjam fel kockára akkor nem látszik, hogy kireped és undorítóan ronda. Na, hát ezt is tettem! :D Megöntöztem kalocsai pirospaprikával (még van egy kicsi) aztán szevasz. Közepesen kulturáltan felöltöztem (Edgár vette az öltönyt, vitt csomó kaját, kivit, meg még a nagy tigrist is akivel alszik minden este). Lementünk, ott volt az összes jó arc, Karolina Lengyeloból, Dimitris, Carlos, sása, Eglé, Laura, egy litván srác, Edgi, Spela, Terza meg én. Volt egy csomó fajta kaja, kolbászok, húsok, elmajszoltuk, elcsipegettük. Voltak torták, utána jégkrém én meg jó magyarként mindenhez kolbászt ettem, jó volt. Közben beszélgetés, poénkodás, viccelődés, jó hangulat. El voltunk. És a kaja is jó volt. Kicsit mondjuk nem tudtunk mit csinálni meg kezdeni magunkkal. Jétékot nem akartunk játszani, a beszédtémából kissé kifogytunk, elmentünk sétálni, az is kellemes volt. Volt plusz pár fok, a nap gyönyörűen sütött, tényleg kellemes társaság, kellemes hangulat uralkodott. Fél 4-től negyed9-ig voltam ott, akkor átmentem próbára a szomszédba, zenéltünk kicsit. Joy Division találkozik a Ters For Fearssel zenét tolunk eléggé elvont szövegekkel, de jó volt. Jövő hétfőn valószínű koncertezünk. :D Bírom a srácokat, meg, hogy tök lazán vesszük ezt a banda dolgot, így kell ezt, no para, elvagyunk. A lényeg a hangulat. Szóval ez egy faja nap volt, jó délután, séta, poénok orrbaszájba egymás ellen, meg zenélés. Mondjuk mi ugye marha büszkék vagyunk arra, hogy locsolkodunk. De nem csak mi ám, hanem a lengyelek, szlovákok is. Lettek, litvánok meg tojást koccantanak, az nyer akié nem tör össze. Ja és rájöttünk, hogy Sergio Ramos mekkora egy béna gyökér. Hazafele mente a spanyol ligakupával kihajolt a buszból, elejtette, az meg összetört. Ezt a balfácánt! :D

Holnap Tomiékkal kolbászsütés, meg lehet lesz valami Nallikari kirándulás párunkkal. Még majd elválik. Amúgy lehet páran emlékeztek rá, hogy elhívtam a gyakran emlegetett szlovák csajt erre a mai ebédre, nem jött végül. Gondoltam egészen 5-ig, amikor megérkezett. Állítása szerint tök jól érezte magát, meg nevetett sokat, meg ilyenek. de nem igen tudott bekapcsolódni a beszélgetéseinkbe, mint ahogy kb én se tudok vele beszélgetni semmiről, nem igen van közös téma. Lehet kettesben lenne? Múltkor volt. De ugye a csinos lányok meg az érdekesség közötti arányokról már sokszor beszéltem. De azért nagyon aranyos, még a bandánkkal a próbára is benézett (nem bírtam lebeszélni, pedig próbáltam.) Megfordult a fejemben, hogy holnap elhívom randira, mert mértne. Na ezt majd még kitalálom.

Igazából a HCSStől a We Don't Celebrate Sundays tenném most ide, de azt nem tudom mert itt a finneknél a kiadó levetette a lyutubról. Legyen itt valami más a jó nőkről, meg a sármos fiúkról:



Na megtaláltam azt is, hogy miért nem ünneplünk ezentúl vasárnapot:

Egy rövidet...

...írok ma.

mERT KÜLÖNÖSEBBEN IZGALMAS DOLGOK NEM TÖRTÉNTEK, TANULÁS VAN A VIZSGÁRA, NEM MEGY, NEM MARAD MEG A FEJEMBEN, PISZOK NEHÉZ ANGOLUL TANULNI. úGY ANGOLUL TANULNI, HOGY MEGJEGYEZD, MEG VISSZAMONDD, MEG ILYENEK. jAJJ, PROBLÉMÁK VANNAK. dE MA KIDERÜLT H. LESZ EGY MÁSODIK VIZSGALEHETŐÚSÉG, HA ESETLEG MEGBUKÓDNÉK, ERŐTELJESEN FENNÁLL A VESZÉLY. mÁS NEM IS TÖRTÉNT, EGÉSZ NAP TANULTAM, EGYSZER ELMENTEM EBÉDELNI, EGYSZER MEG ÚSZNI, KICSIT OTT BESZÉLGETTEM A SZLOVÁK CSEREDIÁKLÁNNYAL. Nah, végre észrevettem, hogy benyomtam a caps lockot. Nem írom újra, fél 2 van, agyfaszt kapok, elegem van, megyek aludni. Ebéd közben Carlosékkal marháskodtunk, de már nem rémlik miről. De megmutattam nekik a frálydélyt. Juhú. Még mindig nem írtam koncertszervezőknek, majd vizsga után, vagy nemtom, jájj olyan, mintha csajnak akarnék írni. Lehet, h. csajok.

Nyugodjon békében a Manowar, kedvenc bandám legendás dobosa. Ma a rockrádióban egy 3 számos megemlékezést tartottak neki,valamint egy kis finn nyelvű valamit. Rájöttem, hogy a Heart Of Steel még mindig tökéletesen rólam szól, arról ahogy állok a világhoz, az élethez, arról amit gondolok, ami a szívemben van. Mondjuk nem találtam meg feliratosan most sajnos, de így is jó ez:



Hihetetlen, hogy mennyire őszintén, és jól fogalmaz, minden betűvel 100%-osan azonosulni tudok. Nagyon sajnálom, hogy Scottal soha nem találkoztam élőben, és azt is, hogy koncerten sem láttam. A metal négy királya közül az egyik már eltávozott. :(

"In our eyes your're immortal -In our hearts you'll live forever. "

Don't stop me now!

A mai nap (is) a kockulás jegyében telt. Meglepődtél mi...? :) 10-től délig kriptográifát tanultam a vizsgára, délben bementem előadásra, wireless 3 gyakorlat.. az utolsó. A héten amúgy nem lesz már több órám, vizsgaidőszak van, tanulni kell otthon, meg házit írni. Telkomszoftverből is, meg mobiltelkomból is... utóbbi necces lesz, 3 fős csapatok kellenek, de 4-en vagyunk, majd valahogy elosztjuk.

1-től ebédeltem egyet, húsos tészta sajt mártással, finom volt. Carlosékkal ettem, meséltek az őrült eurotripjükről, egy hétig Ausztriában, Lengyelországban, meg a balti államokban bolyongtak, volt min nevetni. (Csak egy pl. Helsikiben megbüntették őket parkolásért... utána már úgy parkoltak, hogy bent hagyták az ablakban a bírságot, nehogy megint megvágják őket...)

Du először az egyetemen tanultam, de nem igen vált be, hazajöttem, folytattam.Belefutottam ebéd közben a spanyolokba, meg Silkébe, aki noha 87 júliusi, pár hete eljegyezték, és nagyon fel van dobva, az esküvőt tervezgeti. Hihetetlen. Bakter, ő az első olyan korombeli ismerősöm aki azért fog házasodni mert terhes lett. Nem korai ez még? Oly fiatalok vagyunk, még előttünk a világ. Mondjuk Silke egy alapvetően kedves lány (ezzel ellensúlyozza szépségét...), de fura, itt pl. tökre nem illeszkedett be a közösségbe, nem járt Club 16-ba, inkább a heavymestás, magának való rocker lett. Hát, mindegy. Remélem boldog, és szép házassága lesz. :)

Du csengettek, Asser volt. Az amcsi csajokkal együtt gyűjtik az üres üvegeket, visszaváltják, a pénzt meg elutalják egy szervezetnek, akik romániai gyerekeket segítenek, olyanokat, akiknek nincs hol lakni. Nem szívesen adományozok, de a kb. 50 darabos üresüveggyűjteményemből 3 darabot felajánlottam a cél érdekében, ez nagyjából 45 eurocentet jelent. Nagyon lelkesek a lányok, minden hétfőn majd jönnek gyűjteni, összesen 500 eurót akarnak összegyűjteni, van is egy nagy plakát a lépcsőházban: "Yes, we can!" Hehhhhe. Ma 50 lyuró jött össze, kíváncsi vagyok mire lesz végül elég. Azért szurkolok. :)

Du elhívtak Tomiék vacsizni. Pontosabban Ulla szülei. Nagyon aranyosak voltak, ott voltak ketten a szülők, Ulla, Tomi, a négy gyerek, Ulla két tesója, Márti, meg én. Karéliai pite, szendvics, meg egy fura gyümölcs torta várt minket, aranyosak voltak nagyon, és minden nagyon ízlett. :) Pár éve jártak Magyarországon, mutattak képeket, jól esett látni, hogy jól érezték magukat Pesten, a Balatonon, Herenden, illetve Veszprémben. :) Még a bmeről is láttam képet, hát az annyira nem hiányzott. De oda voltak, hogy de szép suliban tanulok... Ezen felül családi képeket is láttam, Ulláék 8an tesók, Tomiék 13-an. Nagyon kellemes kis este volt, nagyon hálás vagyok, mindig jó velük találkozni, tényleg olyan, mintha lenne egy családja itt is az embernek. Még zenéltek, zongoráztak (harmónium pontosabban) is kicsit. :)

Meg is beszéltük, hogy csütörtökön a vizsgám után még gyorsan elmegyünk pecázni, amíg van jég. Mert olvad minden, nagyon gyorsan, olyan sáros, locspocs az idő, mint Pesten decemberben. Ellenben szomorúan tudtam meg, hogy Márti hazamegy (hihetetlen, 3 hónap után Tomiék még mindig nem hallanak különbséget a Márti, és a Marci között), csak 3 hónapig volt ezúttal Helsinkiben. A legjobbakat kívánom neki, remélem az itteni lengyel barátjával azért nem szakad meg a dolog, és hamar vissza fog térni. Jó volt néha találkozni vele, mint másik magyarral, az meg pláne poén, hogy azonos kummi családunk volt. Olyan fura amúgy azt hallani amikor azt kívánja neked valaki búcsúzáskor, hogy Have a good life! Legyen jó életed! Mert többet nem találkozunk. Fura volt ezt hallani Tomitól, és sajna hamarosan megint hallani fogom. :S :(

Este pedig tanultam a maradék időben. Elfelejtettem emilt írni Wackenbe meg a Sweden rockra akkreddel kapcs (pedig de még valami idegen szám fel is hívott, majd visszahívom, lehet valami akkred...???) Ezen felül még learningagreementet kellene majd intéznem, wáhh. Meg ma nézegettem,m hogy milyen külföldi ösztöndíj lehetőségek vannak a BMEről... szakmai gyakorlatként... tudod... Don't stop me now!

Amerika nyeri...

a háborút.

Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.

Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.

Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.

Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.

Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.

Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D

Badass

A mai nap nem telt túl izgalmasan.

Későn keltem, bementem egyetemre, hogy megmutassam Janinak mit kockultam össze. Jani nem volt bent. Ezért érdemes volt korán kelni... Vagyis későn feküdni. Bementem a városba együtt ebédelni az alpillai fiúkkal, meg a 4-en élő lánytrióval, jó volt. Mit jó, zseniális. Rántott hús volt, sajtos rizzsel. Mit kívánhatsz még? Meg is beszéltük Michaellel, hogy ez nagyon finom, és egészséges étel, igen jót kajáltunk. 3-ra értem vissza, mostam, elkezdtem írni az Evergrey koncertbeszámolót, holnap befejezem. Majd elmentem síelni. Két és fél óra alatt elmentem Auronmajáig, meg vissza, holnap folyt köv. Talán nagytúra Eglével, talán egyedül, majd elválik. Este meg elmentünk Reckless Love koncertre Edgarssal. Vicces, hogy Edgars is jött, valahogy kitalálta, hogy jön.

Szürreális élmény volt. Miért? Mert egy discoban volt. Haver, én már rengeteg helyen voltam rengeteg féle rockkoncerten, de ilyenben még soha. Márminrt a klub honlapján úgy volt, hogy ha 10 és 11 közt érkezel, 4 euró a beugró. Kiderült, hogy ez ránk nem vonatkozik, 8 volt. Na mindegy, még így is megéri. Piaárak 5.50 eurótól kezdődtek, semmit nem ittam, semmi akció nem volt. Apolloban volt, ami egy nagy disco, egy hatalmas retro teremmel, egy hatalmas modern disco teremmel, egy karaoke termes kocsmával, meg egy lazább, nem karaoke termes kocsmával. Nem tudtuk mikor kezd a banda, éjfélig ültünk a kocsmában, és dumáltunk. Fura volt, hogy akárhányszor egyedül hagytam Edgarst, mert elmentem wc-re, vagy ilyesmi, mire visszaértem, valami csaj odaült és dumált vele. Éjfél körül fellépett a kocsmában egy rossz Motörhead kópiának beillő előzenekar 3 számmal. Utánuk átmentünk a retro discoba, ugyanis volt egy pici színpad a sarokban, ott volt a koncert. 00:45-től. Addig viszont üvöltött a Macarena, DJ Ötzie, a Barbie Girl, stb. Kemény hallod! Mármint érted, a közönségben itt vannak a sminkhegyben fürdő plázacicák, mellette egy Nicki Sixx hasonmás, mellette egy csoport Zsásztinbíberrajongó csaj, majd egy Motörheadbanger... érted, sok előzenekart láttam már, de, hogy az legyen az előzene, hogy egy dj tolja az Eifel 65-öt? Amúgy kurva jó buli lett volna ha nem kettesben vagyunk Edgárral, hanem hozunk magunkkal csajokat, meg haverokat akikkel lehet táncolni, meg szórakozni, meg ha legurítok pár italt. 00:30-kor beálltam a színpad elé, az 1. sor már tele volt 26-32 közötti kétségbeesett nőkkel. Komolyan, mindegyikük vagy részeg volt, vagy 10000 kilós, vagy szexésnyújorkonevelkedett agszűz. Mindegy, hát beálltam a 2. sorba, és rájöttem, hogy hogyan lehet Finnországban csajozni.

Megállsz egy buliban valahol egyedül... és kész. Hihetetlen, de igaz, az első sorból a 20-onsokéves hölgyek hirtelen felém fordultak, és elkezdtünk dumálni. Mondjuk nagyon részegek voltak, 15 percig magyaráztam, hogy Magyarországról jöttem, és, hogy nem, Ankara az nem Magyarországon van, az Törökország, én nem onnan jöttem, hanem Budapestről, az Magyarország. Nem, nem Törökország, magyar. Ország, igen. Na mindegy. Mindenesetre a két nagyon részeg, idősödő finn "csaj" közül az egyik egész jó volt, mármint persze, nyilván nem volt az, de amilyen elkeseredett vagyok, ha szóba került volna, hogy merre aludjak, megjelöltem volna a lakását... Mondjuk ilyen egy éjszakás kalandra felcsípni csajokat dologban igen nem vagyok jó, nem igen vágom mit kell mondani, gondolom kb. semmit. Csak azt pepitán kell megfogalmazni, mindenesetre nem segített,hogy én full józan voltam, miközben ő annyira be volt rúgva, hogy a buli felénél váratlanul eldőlt, és leesett a földre mellőlem. A buli végén el is keveredtem tőlük. Maga a koncert amúgy igen jó volt, glam rock, tele visító huszonéves aggszűzzel, akik bepisiltek mikor a frontember ledobta pólóját. Jól nyomták a srácok, ügyesek, mintha a 80-as években lettünk volna. Kb 2-kor ért véget a dolog, kocsival voltunk Edgárral. Erősen tűnődtem, hogy felhívjam az alpillai srácokat, hogy merre vannak, buliznak-e, beszállhatok-e. Hiba volt, hogy nem tettem, 3-4-ig jó lett volna még mulatni valamerre. De nem, hazakocsikáztam Edgárral. De kifele menet a ruhatárban összefutottam Petrivel az Ensiferumból. Vicces volt, tudtam, hogy ő az... de basszus nem mertem megszólítani. Csak nem örül, ha zavarják a rajongók. Meg csak 99%-ban voltam biztos, odafordultam: -Bocsi, te Petri vagy az Ensiferumból. -Nem. -De. -Nem. -De. -Nem,tényleg. -Őőőő. De? -Nem, én Alexi vagyok a Bodomból. :) Szóval Petri volt, megsúgta, hogy 45 percet fognak játszani a turnén, én meg jó turnét kívántam nekik, találkozzunk holnap. Azért de kemény, hogy csak így belebotlok. Amúgy aki nem tudná, holnap startol a Bodom/Ensiferum turné Ouluban, ezért volt itt.

Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap. Addig is:

North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!

Egy mondatban...

A mai nap egyszerűen tökéletes volt, ugyanis rántott hús volt ebédre.

(Minden más negatív, vagy pozitív dolog lényegtelen emellett.)

Hirdetés

Alig használt, közepesen megkímélt, erasmusos cserefélévből maradt, kissé csúnya, ám kifogástalanul működő, alkalmi barátnőmet rántott húsra cserélném vegyes körettel. Jelige: "Tartármártást most nem kérek."

Itt még azért nem tartunk. Egyrészt mert még nincs ilyen barátnőm (gondolom most sokan azt gondolják, hogy nem is lesz... hát ez akár még elő is fordulhat), másrészt itt senki, semmit nem cserélne be egy rántott húsra. Szerintem a helyiek ha meglátnának egyet sikítva menekülnének, mert azt hinnék, hogy valami űrlény. A mai bejegyzésben kicsit a kajálásról szeretnék beszélni, igazából ma ez mozgatta meg bennem a legtöbb fantáziát.

Angolul sajnos nem találtam. :S Pedig úgy még jobb. Érted... ma Edgars azt mondta, együnk a legnagyobb menzán, hát elmentünk. Lehetett enni valami joghurtos borzalmat valami brokkoli levest, én meg valami szivárványgolyócskákat vettem... jónak tűnt. Mármint, érted... húsgolyócska. De nem az volt. Hanem halgolyócska. És őszinte leszek, nem szeretem a halat. Hozzá krumplipüré, hagyma, saláta. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Leírni is borzalmas! Érted, odahaza most épp szezonja van a disznóvágásnak, még a vegák szájából is véres hurka lóg, erre én itt eszek krumplipürét salátával!!!! Úgy hiányzik egy rántott hús. Egy kis sült krumpli. Egy jó avar borda, gordon bleu, akármi. Hazamegyek, megkérdezi valaki tőlem, hogy milyen kaját kérek azt fogom mondani: MINDEGY CSAK LEGYEN KIRÁNTVA!!! Hiába nah, ez Finnország. Mikor finoman megpedzettem Kaisának, hogy fura az itteni menzás kaja, rögtön kaptam egy finoman becsmérlő pillantást, itt minden friss, egészséges, ezért olcsó. Az állam súlyos pénzekkel támogatja azt, hogy a menzákon ne legyen steak, meg cigánypecsenye, helyette ehess krumplipürét salátával. Mindennek ugyanolyan íze van. Egészségíze. Tudom a lányok ezért oda vannak, de basszus engem már anyukámból is úgy vettek ki, mint a sült krumplit az olajsütőből. Erre Edgars is itt eszik mellettem egy nagy burgert hasábbal... mert lehet ám szerezni csak rohadt drágán. Nekem meg itt a finneknél mindenem van, csak pénzem nincs. Szóval maradnak a halrudacskák. :'(

Ma hivatalosan is kikötötték a netünket, mert nem perkáltunk. Én tegnap este utaltam át a dellát, remélem a hülye ráfázolbank nem cseszi el megint a dolgot, és pár napon belül megérkezik a pénz. Amíg ez nem történik meg, nincs net az albiban. Persze én szerettem volna ezt nem így kicentizni, de a hülye nordea bankba ma sem tudtam bejutni, még mindig nincs bankszámlám. De holnap nem lesz sulim (mert azokat az órákat amik lesznek nem veszem fel), holnap bankozok. Meg el akarok menni az itteni természettudományos múzeumba holnap, állítólag csudajó hely! Csak hát drága. Mint minden.

Semmi érdekes nem történt amúgy, reggel volt egy processzortervezős óra, majd utána elmaradt a gyakorlat. Kaptam accountot az itteni moodlere, de még elég hülye vagyok hozzá, nem igen ismerem ki magam rajta. Talán hamarosan rájövök a titkok nyitjára. Voltam a nemzetközi kapcsolatok irodájában, kaptam egy kummi familyt. Azt írtam a pályázatba, hogy nagyon szeretem az állatokat (ez igaz is), szeretem a rockzenét, technikai sportokat, ilyesmit. A család akit kaptam: Apa: Építész (nem, nem Ted Mosbey) Anya: Tanárnő, nagy észt rajongó (remélem ismeri a Metsatöllt hehe) Állatok: nincsenek (ofkorsz) Gyerek: 4 (azaz négy), egyik sem idősebb 6 évesnél (csak, hogy biztosan megértsük egymást.) Szabadidejükben szeretnek olvasni, és sportolni. Na erre kíváncsi leszek. Dobtam nekik egy mélt, hogy kész vagyok mindenre, mint a prézlimana klubb mellett a lányok, találkozzunk, mutassák meg Finnország rejtelmeit. Már várom. :) Ma volt egy finnórám. Üpszkáksz. A nyelvtanulásban az a legrosszabb, hogy tanulni kell, nem is szeretek nyelveket tanulni. De most vágod... ha már itt vagyok, valami ragadjon rám. Meg is tanultuk a "Csókolom!" szót 45 féleképp, szerdára be kell magolni. Éjjen! Apropó szerda. Lesz egy fogadás a városházán, ahol köszöntenek, mint külföldi jöttmentet, arra majd elmegyek, nagyon csecse meghívót is kaptam rá, jelentkeztem, nagyon kis pöpec lett. :) Utána meg lesz egy "Hot b**ch party"... amire el kéne menni. Rejtélyes hátsó szándékok miatt. Csak hát 10kor kezdődik, az uccsó busz fél1, vagy fél2kor jön haza, fél9től másnap meg suli. Ezt még ki kéne találni, de el kéne menni. :S Na majd meglátjuk. Mondjuk nem fogok se bitchnek, se beachnek öltözni... sajnos csak 1 azaz egy pólót hoztam Ouluba (Marcikám pólót ne vigyél, csak garbót, ott nagyon hideg van ám!!!! kössz anyu...) az is az IMItől kapott Ratt pólóm... igazi disco viselet. :) BTW utálom a garbót. az egész világon csak az én családom tudja mi az, nem tudom miért, anyám mindig ilyeneket vett nekem kiskorom óta, 11-ben tűnt csak fel, hogy ezt az űbergáz ruhadarabot rajtam kívül SENKI nem hordja a világon. Persze nagymamám azt hiszi, hogy elegáns, mindig mondogatja, hogy ha megyek bálba kislánnyal (mintha ilyen gyakran lenne...), garbót vegyek ám, mert az a módi! Wáhh. Család. Hát lehet őket nem szeretni? :) Szóval ha egyszer hazamegyek az összes garbómat elégetem, itt is mindenki pólót hord... max kettőt egymáson. Na most hogy jutottunk ide? Ja megvan, party. Na majd még kitalálom mi lesz. Mindenesetre egy wingmanre szükség lesz, és az nem Edgars lesz, és nem is Kaisa, hanem Morten, már csak meg kell győzni. Nem lesz egyszerű.

Lesz kiruccanás Oroszországba. Legendásan nagy buli, egy hét kirándulás részegen dögös, dögösen részeg cserediákokkal. Mindössze egy dolog kell hozzá: útlevél. Na kinek nincs útlevele? Szóval valószínű skip lesz. Bár egy cseh csajszi délután nagyon mondta, hogy csináltassak az itteni követségen (ami 600 km-re van délre...) Amúgy rohadt drága is, de még nem mondok kategorikus nemet, meglátjuk. De nem tűnik valószínűnek, hogy megjátszom.

Délután bementem a bankba, zárva volt. Ezért aztán érdemes volt buszozni, pláne mert du bebuszozni a városba horror, óriási tömeg van. Viszont a buszos rockrádiót hallgatott, tolták a Nightwisht agyba-főbe. Volt egy Lingua Coffee nevű esemény, ahol külön asztaloknál különböző nyelveken beszélgethetsz a honfitársaiddal mindenféléről... na most nekem a honfitársaim a közép európai régió lakossága, úgyhogy csehekkel dumcsiztam, ráadásul olyanokkal akiket még sosem láttam. Volt köztük egy szemrevaló hölgy is, de ő azért nagy kaliber, és jó eséllyel idősebb is éntőlem 3-4 évvel. De jó arcok voltak. Lehet felülvizsgálom a MOR-os "minden cseh buzi" elvemet. Majd valamikor. Ennyi. Mindjárt átmegyek a dánokhoz, mert áthívtak. Tanulás? Majd vizsgákra. :) Na jó van egy olyan érzésem, hogy ez csak egy szép álom... :D

Óh, úgy döntöttem, hogy nem mindig metalt teszek be alulra, a poén kedvéért néha valami egész más is hadd szerepeljen. Ilyen a mai alkalom is: Hölgyeim és uraim, köszöntsétek sok szeretettel Dánia nemzeti hősét, az egyedi, utánozhatatlan Tommy Seebachot, a példaképemet. (A billentyűs az...)