Hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás

Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.

Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.

Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!

Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#

Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!

Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.

Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.

4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)

Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:



Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.

Éljen május 1-e!

A csudát! Ez azt jelenti, hogy már csak kevesebb, mint egy hónap van hátra.

Nem igen van időm most írni, sőt, nagyon nincs. Tegnap vappu záró volt, elmentünk délután egy ilyen piknikszerűségre, ahol az elsőéves mérnökhallgatóknak a nagynyilvánosság előtt pucéran bele kellett csúszniuk a patakba, közben meg csapatták a Mötley Crüet a hangosból. Utána kis kajálás, bementünk a Winger nevű helyre (ahol Pantera szólt hehe), elvileg itt a legjobb a csirkeszárny a városban. Hazajöveteles, tanulás, este meg irány a Tivoli egy diszkósmulatságra, a zene nagyon ott volt, a társaság is.

Ma tanultam, délután bementem a városba egy légyottfélére az egyik igen igen csinoska lánnyal, kár, hogy 3 nap múlva megy haza. Holnap meg fellép az erasmus zenekar, még énekdallamokat, dalszöveget kéne írnom, meg magolnom, atyaég. + péntek vizsga, na ez így kemény lesz. De majd valamit összehozunk.

Piros tojás...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Kaptam visszajelzéseket, hogy emós lett a blog. Nos, mindenkit megnyugtatok, nagyon jól érzem magam, szomorúan gondolok a hazaútra, még a svéden rock sem vígasztal, meg semmi, marha jó minden. Jó, nem minden party olyan nagy attrakció, de a jókat annyira nem fejtem ki mostanában, egyrészt, mert kevés az emlékem, másrészt meg már unom, hogy arról írjak, hogy részegen kivel mikor mit csináltam. Szóval minden faja. Ez a mexikó annyira nem volt nagy eresztés, csak a kaja/pia, előtte a stupid party faja volt,bár nem a legjobb, a karibi party meg marhajó volt, mostantól meg vappu ami kb. egy hét ivás, meg bulizás. Jajj, mindig csak ilyenekről van itt szó, hát jajj.

Ma volt nagy húsvéti ebéd. Lengyel lányok szervezték, meghívtak, kellett vinni kaját, meg fel kellett öltözni. Na most forma1et néztem (Button wázze de hülye vagy!!! én meg én is mert mért nem tanulok inkább) és így eléggé későn kapcsoltam. Gyorsan akartam kolbászt főzni, de elcsesztem, kilukadt, ronda lett. Le sem akartam vinni, de Edgi boy kitalálta, hogy vágjam fel kockára akkor nem látszik, hogy kireped és undorítóan ronda. Na, hát ezt is tettem! :D Megöntöztem kalocsai pirospaprikával (még van egy kicsi) aztán szevasz. Közepesen kulturáltan felöltöztem (Edgár vette az öltönyt, vitt csomó kaját, kivit, meg még a nagy tigrist is akivel alszik minden este). Lementünk, ott volt az összes jó arc, Karolina Lengyeloból, Dimitris, Carlos, sása, Eglé, Laura, egy litván srác, Edgi, Spela, Terza meg én. Volt egy csomó fajta kaja, kolbászok, húsok, elmajszoltuk, elcsipegettük. Voltak torták, utána jégkrém én meg jó magyarként mindenhez kolbászt ettem, jó volt. Közben beszélgetés, poénkodás, viccelődés, jó hangulat. El voltunk. És a kaja is jó volt. Kicsit mondjuk nem tudtunk mit csinálni meg kezdeni magunkkal. Jétékot nem akartunk játszani, a beszédtémából kissé kifogytunk, elmentünk sétálni, az is kellemes volt. Volt plusz pár fok, a nap gyönyörűen sütött, tényleg kellemes társaság, kellemes hangulat uralkodott. Fél 4-től negyed9-ig voltam ott, akkor átmentem próbára a szomszédba, zenéltünk kicsit. Joy Division találkozik a Ters For Fearssel zenét tolunk eléggé elvont szövegekkel, de jó volt. Jövő hétfőn valószínű koncertezünk. :D Bírom a srácokat, meg, hogy tök lazán vesszük ezt a banda dolgot, így kell ezt, no para, elvagyunk. A lényeg a hangulat. Szóval ez egy faja nap volt, jó délután, séta, poénok orrbaszájba egymás ellen, meg zenélés. Mondjuk mi ugye marha büszkék vagyunk arra, hogy locsolkodunk. De nem csak mi ám, hanem a lengyelek, szlovákok is. Lettek, litvánok meg tojást koccantanak, az nyer akié nem tör össze. Ja és rájöttünk, hogy Sergio Ramos mekkora egy béna gyökér. Hazafele mente a spanyol ligakupával kihajolt a buszból, elejtette, az meg összetört. Ezt a balfácánt! :D

Holnap Tomiékkal kolbászsütés, meg lehet lesz valami Nallikari kirándulás párunkkal. Még majd elválik. Amúgy lehet páran emlékeztek rá, hogy elhívtam a gyakran emlegetett szlovák csajt erre a mai ebédre, nem jött végül. Gondoltam egészen 5-ig, amikor megérkezett. Állítása szerint tök jól érezte magát, meg nevetett sokat, meg ilyenek. de nem igen tudott bekapcsolódni a beszélgetéseinkbe, mint ahogy kb én se tudok vele beszélgetni semmiről, nem igen van közös téma. Lehet kettesben lenne? Múltkor volt. De ugye a csinos lányok meg az érdekesség közötti arányokról már sokszor beszéltem. De azért nagyon aranyos, még a bandánkkal a próbára is benézett (nem bírtam lebeszélni, pedig próbáltam.) Megfordult a fejemben, hogy holnap elhívom randira, mert mértne. Na ezt majd még kitalálom.

Igazából a HCSStől a We Don't Celebrate Sundays tenném most ide, de azt nem tudom mert itt a finneknél a kiadó levetette a lyutubról. Legyen itt valami más a jó nőkről, meg a sármos fiúkról:



Na megtaláltam azt is, hogy miért nem ünneplünk ezentúl vasárnapot:

Burrito

Ma mexikói buli van/volt.

Igazából más érdekes nem is történt. 4-től kezdődött, és itt el is volt cseszve az egész. Nem lehet négytől hajnali 2-ig folyamatosan bulizni, vagy jó bulit csinálni. Az eleje ígéretes volt, gyűltünk az étel szagra, és a mexikói kajákat, tortillát, burritot, nachot majszolgattuk, finom volt. Mondjuk a tököm fából volt, a jalapenot nem igen kóstolgattam.

Persze nem volt több 5 foknál, de mindenki úgy csinált, mintha tavasz lenne, vékony kabát, szoknya, top, ilyenek. Persze fázott mindenki, mint az állat, úgyhogy pár óra után mindenki hazament, eszegetett, aztán úgy volt, hogy 9-től a 3-on nagy party lesz. A nagy party elmaradt. Alig volt pár ismerős/pár barát, uncsi volt, álldogáltunk csak a folyosón, se közös téma, se semmi nem igen volt, ráadásul marha fáradt vagyok, a hátam annyira fáj, hogy biztos vagyok benne ki fog szakadni. Hiába, a sok úszás, meg a sok buli. Napközben adogattak valami űberbrutál mexikói piát, állítólag nagyon veszélyes, de szerintem kb. semmi alkohol nem volt benne, vagy 7 pohárral megittam, de 0 hatás. Helló, ennyi erővel jöhetett volna Tequila. Noha volt táncos rész, az emberek java bement a városba bulizni, páran maradtak, a zene most is szól. De valahogy túl sok az ismeretlen. A személyes cimborák ráuntak a Club 16 partykra, valahogy mindenki elkezdte élni a szokásos életet, egyre kisebb a cserediákhangulat. Ráadásul mindenkihez jön apuanyu, a barátok, a cserediák bulikra meg egyre több vadidegen arc jár, ilyen lokálhíró hvcsk, afrikai bevándorlók, akik jönnek vadászni a csajszikat. Hiányoznak a korai idők Caios estéi. Holnap húsvét, Edgi Boyyal kell majd valamit főznünk és a húsvéti vacsira levinni, kíváncsi vagyok mi sül ki ebből. amúgy ma megnéztem a 2010-es Alice csodaországbant. Nem egy nagy eresztés, de nem is rossz, elmegy.

Chinese Democracy

Tudom, tudom tegnap sem írtam, hát ahogy egyre nagyobb a zsufi, a blogbejegyzések kissé ritkulnak. :(

Tegnap meg volt az első vizsgám. 3 óra, egy kis teremben, semmi szétültetés, egymás mellett írtunk, egy csoport volt. Ez volt életem első olyan vizsgája, ami... nem az, hogy nem a haverjaimmal írtam, hanem két néger srác közt. Mivel lestem róluk, remélem tudták a dolgokat, bár efelől vannak kétségeim... 100 kérdés volt, 40 4közülválasztós, 30 egészítsd ki a mondatot, meg 30 igazhamis. Mintha nyelvvizsga lenne nem? Pedig nem. És azt ne hidd, hogy könnyű volt. Edgár úgy jött ki, hogy a kérdések felénél el akarta küldeni a tanárt a csudiba... én szerintem a felére azért tudtam... valamennyire biztosan válaszolni, a maradék felére azért sejtettem a dolgokat, a maradék meg full tipp volt. Szvsz 45-70% közt lesz valahol, de ez nem biztos, hogy elég a sikerhez. :( Sajna. Eredmény két héten belül, jajj nagyon izgulok.

Na most ilyen vizsga után tegnap nem igen tudtam magam rávenni a tanulásra. Elkezdtem mondjuk a köv. vizsgára, de hát vagy másfél hétig készültem, vizsga előtti nap 4 órát aludtam (idejét nem tudom mikor pihentem utoljára 8 órát) fáradt, voltam, elegem volt, letöltöttem egy indycar játékot, meg egy forma 1-et, fél órát játszottam. Kikapcsolt, megnyugtatott, jól esett. Utána megírtam a Whitesnake kritikát... olvasók több pontot vártak, hát most mit mondjak. Én meg jobb lemezt... Utána uszi Edgárral, 40 hossz, kis beszélgetés Katkával, jövöget össze a múltkor elég tahó muszkulárfinngyerekkel, evvan. Este kis tanulás, barátokkal, szülőkkel beszélés. Ma 8-tól... na jó 9-től tanultam, átnéztem az anyag felét. Ez kínaivitézfáti tárgya, egyelőre annyira nem tűnik vészesnek, majd meglátjuk, még sokat kell tanulni, de van sok régi vizsga, majd onnan lehet gyakorolni. Ha hazajöttem szíbattleról. Jajj, tegnap intéztem picit akkredet Wackenre, meg Sweden Rockra, döcög döcög a dolog, meglátjuk mi lesz.

Tudjátok mennyibe kerül egy hajvágás itt Ouluban? Találgass! 10 euró? 20? 40? Lófüttyöt! Rövid férfi frizurát 70 euróért vágnak! Hát heló, ennyiért még a Hajas szalonban...SEM! Mivel túl hosszú már a hajam, és örököltem egy hajnyíró gépet az előző arcoktól, úgy döntöttem lenyírom magamnak. Edgár lebeszélt...nem tudom. Annyira nem lehet vészesen nehéz a dolog. De azt mondja az, el fogom cseszni, ne. Úgyhogy megkértem egy amcsi csajt h. vágja le a hajam, egy ebédért megcsinálja. Rendes. :)De csak szíbattle után. Szóval nem leszek szuperszexi a hajón, hát jajj. Ma a nap javarésze tanulással telt, egy ebéddel szakítottam meg Edgárral, meg Jonatánnal. Lehet h. szokok hozzá a helyi kajákhoz, de heló. Krumplipüré volt valami "ground meat"-tel... lehet ez vakondhús? De inkább volt püré, mint hús. Érted, rizs nem volt, csak négyféle krumpli köretnek... és egyik sem sült/hasáb/chips/bármi olajos. Hát wáhh! :|

Egész ötig tanultam, akkor átjöttek az orosz lányok. Erre jártak, jönnek szíbattlere, benéztek. Aranyosak, kedvesek, de szegények nem tudják miazaszíbattle, ők nem akarnak semmi csúnyát, csak fővárostnézni, hajókázni... pedig a szíbattle nem szól másról, mint a szexről, meg a részegségről egy hajón. Komolyan. Nem hiszed? Tessék:

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2F85.23.168.173%2Fesn%2FESN_SB_Point_System.ppsx&h=e88f2

Én egy klasszikus vicc keretében fogom összekötni a szexet, meg az ivást... "majd jól bebaszok". Haha. Nem, nem vagyok én olyan, csak viccelek :), megnézem majd a fővárosokat, jó lesz, móka lesz. Mondjuk persze jó lenne hódítani, mint az olszokspanyolok, akik egy egy este átlagban 3-4 csajt megforgatnak egy ilyen eseményen, de hát nekem még ahhoz sincs bátorságom, hogy "hésziaheló" odamenjek akárkihez. :S Mindegy, azért csak jó lesz. :S Az az én nagy bajom, hogy én a  világ legnagyobb ribancával is kedélyesen eltársalgok egy órán át az időjárásról, meg, hogy mi újság vele, míg a világ legrészegebb csávója odatántorog, mond neki 3 szót, lekapja, aztán mennek szobára. Hétvégén is így elkedélyeskedtem az egyik spanyol csajjal, utána mondta Carlos, hogy legutóbbi seabattlen a csaj egy laza 4-es menetet lenyomott első este fullrandom arcokkal. Érted, mi a túró lehet az a 3 bűvös szó? Nem hinném, hogy a "jóbarát" tündéül, mint Moriánál... bár a gond ott lehet, hogy ilyeneket tudok, hogy Moriába ez volt a jelszó. :S Túl finomlelkű romantikus gyerek vagyok, hát nah. Nem baj, ilyen is kell.

Szóval az orosz lányok meglátogattak minket, Edgár megszerelte a bringájukat, utána meg elkísértek bringát venni,. Ugyanis vettem újat. 70 euró, de ha május végén visszaviszem, a felét visszakapom. Nagyon ronda bringa, mint a Chinese Demnocracy borítóján lévő. Piros, nagymamastílusú, öreg, idétlen a kormány...de állítólag nem kell hetente pumpálni, van kitámasztója, és nincs nyolcas a kerekében. Igyekszem vigyázni rá. De Nasta kölcsönadta a bicóját mert ma szokásomhoz híven szerencsétlenkedtem egy kiadósat a bringavételnél, hát az övé azért eléggé tuti volt, sebváltóval, meg mindennel. Mondjuk 80 lyurót perkált érte.

Kicsi tanulás, majd elmentem fél8-ra... próbálni! Mit? Háhá! :D Dagmar szülinapján hétfőn a Hevimestában fellépett pár cserediák, hétfőnként amatőrök játszhatnak, kapnak pár ingyen sört érte. Trióban tolták, mondtam, ha kell énekes, szóljanak. Szóltak. Ma volt az első próba. Szlovák dobos, szlovák gitáros, francia basszer, meg én. A dobos srác reggie/alter rajongó, a gitáros szintén, a francia sráccal mi meg metalarcok vagyunk, bár ő inkább blacker. De mivel a gitáros a fő zeneszerző, szövegíró, ezért eléggé alter dalokat tolunk, sajátok... nem az én stílusom, de most mit mondjak? Nagyon jó volt! :D Istenem, de rég zenéltem már bandában? Jól esett a fura szövegek, meg a nem túl slágeres dolgok ellenére is. Mondjuk az énekdallam kb. uaz, mint a gitár (Ettől a NagyCsabi annó falramászott, de hát mitől nem), szóló nincs, és olyan fura az egész,d e tök jó volt, pá órán át elzajongtunk itt a szomszéd szobában. Mondták, hogy hívnak legközelebb is, majd egyik hétfőn elmegyünk megint játszani a hevimestába. Nem leszünk új The Killlers, de a zenélés az egyik legszebb dolog, ha a HRen magunkat 2-3 pontra értékelném, akkor is jó móka. :) Meg kis rutinnak sem rossz, ha hazamegyek jó lenne bandázni. Mondjuk végre nem követelik meg tőlem, hogy tenor legyek, és a saját kényelmesen tartományomban tolhatom.

Utána tanulnom kellett volna... de nem tettem, ma mindenki mókázik, lementem Karolinához, meg Laurához, ott voltak az orosz lányok,alpillai srácok,meg Dimitris, vérfarkasoztunk, meg kártyáztunk. Utána Dimitrissel megnéztünk három számot a Grave Digger DVDről, majd tanultam, most meg alvás.Holnap lesz még egy bejegyzés, aztán Seabattle. Addig meg mit mondhatnék? HAJRÁ SCHUMACHER!!!!

:)

Devil is a looser...

he is my bitch.

Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.



Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)



Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)



Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#

De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.



Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.

Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...



És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...

Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.



Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.



Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.

Amerika nyeri...

a háborút.

Ma volt az idei esztendő első forma 1-es futama. Brutálisan keveset aludtam, hogy fel tudjak kelni, és meg tudjam lesni. Na most az élő közvetítést úgy tudtam befogni, hogy végignéztem pár netes oldalt, ahol online közvetítették. Végül is az amerikai SPEED csatorna volt a legszimpatikusabb, itt volt a legjobb felbontás, ha kidobtam a képet Edgár nagy monitorjára, akkor sem volt vészesen rossz a minőség.

Viszont jön az őrület... az amerikaiak hülyék. A másfél órás futam alatt 8 azaz nyolc reklámblokk volt, mindegyik 5 perces. Ergó 90 perből 40 perc reklám volt! Az események feléről lemaradtam! Na jó, annál kevesebbről, mert átkapcsoltam máshova, de máshol is voltak reklámok, kérem ez a halál. És ez még nem elég... a hülye amerikaiak magába a közvetítésbe is elrejtettek egy rahedli reklámot, saját eredménykijelzés saját szponzorokkal, sőt még a kommentátorok is olvastak be reklámokat, alapítványi dolgokat futam közben!!! Hát ez valami hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy a pezsgőzést/eredményhirdetést nem mutatták, helyette reklám volt, illetve a Verdák 2-t reklámozták, mert az egyik kommentátor szerepel benne. Szédületes. Amcsiban tényleg ennyire a reklám a minden, az, és ennyire fogyasztó mindenki, akire mindent rásóznak, de így effektíve 100%-ban mindent? Hát lyúeszéjből most hirtelen borzasztóan kiábrándultam. Na mindegy, legalább láttam a futamot. Nagyot csalódtam, szorítok Schuminak, és a Mercinek!!! Petrov meg a nap hőse. De Vettelt is bírom.

Tegnap este Dimitrissel elmentünk a Heavymestába. Mondjuk a szombat reggel halálos volt, kissé másnapos voltam, du elmentem síelni, pingpongoztunk, és elbúcsúztam Michaeltől. Utána mentünk a 'mestába Laurával, meg Karolinával, illetve Dimitrissel. Péntek este megkértem a görög srácot h. ha van valami buli szóljon... szerettem volna máskor is ismerkedni/bulizni/táncolni a mediterrán hölgy ismerőseivel... hát ehelyett elvitt a Heavymestába. :D Egy Dio emlékzenekar lépett fel, az Angry Machines.

Odahaza eszembe nem jutna elmenni valami amatőr magyar banda koncertjére, de ez egész jó volt. Persze, messze voltak az eredetitől, de nagyon jó volt egy kis élő hard rock zenét hallani, Dio számai pedig klasszikusok, igazán jól sikerült az este. Bőven megérte az 5 eurós beugrót. Mondjuk a lányok nem igen tudtak Dioról, ők csak bulizni jöttek velünk, igen nagyot néztek amikor elkezdtem énekelni, meg headbangelni bőszen... tőlem nem ehhez szoktak.

Ma a futam után kicsit rockújságírtam, néha kell, igen el voltam maradva, leadtam a Symfoniát, meg az Evergrey koncertbeszámolót. Sajnos ez a síelés rovására ment, talán holnap beszúrom. Du kis tanulás, meg este is kicsi, amúgy meg Eglével elmentünk Markkohoz, aki egy finn srác. Úgy volt, hogy megnézzük a Gyűrűk Urát... de végül nem azt néztük, hanem a négy szobát. Hallod, hatalmas film, kötelező! :D Tarantino+Rodrigez. Zseniális! Mondjuk az utolsó negyedet nem tudtuk megnézni, de lekaptam, majd itthon. Mondjuk jött velünk egy Nigériai srác is, sok mindenben nem értek vele egyet, de azért... de azért ő is jó fej volt. Meg Markko finn haverjai. De így is remek dolog volt h. meghívott minket. Este meg belebotlottunk Dagmarékba, aki ma szülinapozik, holnap megyünk velük a heavymestába.

Tegnap elszabadult a hűtőm. Elkezdett fagyasztani. Teljesen lefagyott minden kajám, otthonról hozott parasztos libamájpástétomot kellett ennem, mert a sajtom olyan kemény volt, hogy bárkit agyon lehetett volna vele vágni. De szerencsére talán megoldottam a helyzetet, valszeg mielőtt elment Edgár elcseszte a hűtést. Ma meg elcsesztem a sütést, kissé elégettem a kajámat, meg az olajat. Vettem egy kis finn eleséget, húsgolyó krumplival, de nagyon kevés a húsgolyó benne. Amúgy Markko két finn barátja most volt Budapesten, mutattak fényképet amit készítettek a kajáról amit kaptak egy budapesti étteremben... sült kolbász, sült sózott szalonnával... nem bírták megenni. :D Teljesen odavoltak, hogy de sok hús, meg de egészségtelen, meg sós... hát haveeer! :D

New sheriff in town...

Ma nagy hibát követtem el.

Későnkelés, és hát vasárnap lévén, irány a prizma. Találtam gordon bleut előre fagyasztottat, nem lehetett otthagyni. Hasábbal elkészítettem, plusz egy előre fagyasztott hamburgert is, ami egy nagy átverés volt. Ugyanis nem volt más, mint egy zsemle, benne egy szelet nyers hús. És ezt eladják, mint fagyasztott hamburger... Hát azért csókolom...

Szóval kissé késve főzés, nagy ebédelés, és későn vettem észre, hogy kerestek. Német Michaelék ma csináltak egy kis túrát a tengeren az egyik szigetre elsétáltak, és én nem mentem. :( Pedig tegnap mondtam, hogy megyek, és fel is hívtak, meg üzentek, de mire befejeztem az ebédet ők már Nallikariban voltak, ami nekem 40 perc bringával... szóval kihagytam. Pedig siethettem volna, csak reggel nem érdekeltek az smsek, nyűgös voltam, meg ilyesmi. Most meg bánom, hát olyan rövid ideig vagyok itt, minden lehetőséget meg kell használni, hogy itteni arcokkal legyek, haverkodjak, pláne hívtak, meg még az orosz lányok is mentek, nagy marha voltam. Na mindegy, majd remélem összefutok az alpillai srácokkal holnap, vagy azután ebédkor.

Ellenben mivel nem mentem, tudtam beszélni skypeon szüleimmel, és a pesti rokonsággal, ez azért jó volt, 2-3 hónapja nem hallottam felőlük semmit. Szegény pápai nagymama viszont kórházban van, és sajnos egyre gyengébb. Elszorul a szívem, ha rá gondolok, nagyon szurkolok, de hát... :S

Délután ma is síeltem egy nagyot 12 km-et, kissé későn indultam, és rám esteledett, de azért remek volt. Síelni csodás dolog, mozogsz, gyönyörű a vidék, jó a levegő, és a rádióban a zenék sem rosszak.

Tegnap hallottam egy annyira kajak, állat számot, hogy ihajj. Ma egész délelőtt azt kutattam, és megtaláltam, totál oda vagyok. Úgy gondolom, hogy a zenei ízlésem eléggé sokat változott amióta itt vagyok. Valahogy a melankólikusabb, gótikusabb rock/metal dalok is elkezdtek megmozgatni, akárcsak az esetleges modern felhangokkal kísért metalzenék. Mármint érted,itt csak jobban benne van a médiában a fémzene, vannak itt is trendek, új slágerek, úgy, hogy napi sok órát hallgat mindenki rockrádiót, egész máshogy nézel a rockzenére, mint odahaza.

Szóval tegnap a top30-as rocklistán hallottam ezt a dalt, noha betonozással indít, érkezik egy kis gótikus, énekesnős betét, rá az Evenesencet, What Have You Donet idéző férfiduett, majd full váratlanul az egész átvált Sonic Syndicates modern death metalba, hogy végül egy bombasztikus powerbomba refrénben teljesedjen ki, valami hihetetlen. Úgy hívják őket, hogy Amaranthe, hamarosan napvilágot lát a debütalbumuk.

Szombat esti frász

A nap a síelés jegyében telt.
Hiába, síszünet van, meg síelni amúgy is kajak dolog. Szóval Eglével meg Edgarssal síeltünk kb 13 km-et, egy síközpontig, meg vissza, remek volt. Ki is találtuk, hogy jövő héten megyünk egy egész napos nagy túrát, több, mint 20 km-eset, és közben sütünk majd egy kis kolbászt a síközpontnál a grillsütő helyen. Am Finnország, még mindig varázslatos. Rengeteg ember odakint, síel, gyönyörű, hangulatos faházak az erdőben, és emberek ülnek a tábortűznél, sütögetnek. Odahaza mikor van ilyen? Mikor mennek el az emberek túrázni, a szabadba, a levegőre, kirándulni, pihennek meg, hogy kicsit grillezzenek, "piknikezzenek"? Nem, és ez nem csak odahaza van így, az emberek inkább otthon ülnek és nézi a vacak valóvilágot. Szomorú. Varázslatos táj, gyönyörű látvány, nagy testmozgás, ez már igen. Holnap újra megyek.

Este szaunáztunk, érdekes volt, megismerkedtem pár főpartyarc spanyollal, meg olasszal, hát ők eléggé... mások. Mármint nagy hang, nagy partykedv, még a szaunában is folyton ment az ökörködés, a bulizás. Ellenben az egyik spanyol csaj igen csak csinos... hogy finoman fogalmazzak. De a spanyol/portugál/olasz lányokról érdemes letenni, úgy pörögnek, mint a búgócsiga.

Este megünnepeltük német Michael szülinapját. Nem volt annyira rossz, volt egy csomó ingyen pia, meg süti, de nah. Ahelyett, hogy bementünk volna bulizni a városba, csak ültünk, és hülye játékokat játszottunk, mint a szépszivárvány, meg a pity pity. hát apám... ilyen a szombat este? Na mindegy, legalább nem ittam annyit, és sok pénzt sem költöttem. Ugye Michael német, és vannak rocker hajlamai, szóval hallgattuk ezerrel a Bard Songot, az In Extremot, meg mindenféle muzsikákat. Ott voltak az orosz lányok, rájöttem, hogy egészen tetszenek, bár valószínű csak a tudat, hogy oroszok adnak némi egzotikumot, annyira nem gyönyörűek, de azért nah. Iddogálás, játszás, kicsit unatkozás, majd hazajövés. Ez egy ilyen nap volt. Kissé melankolikus, romantikus hangulatban vagyok, jön is az elkerülhetetlen:

A Blessed Hellride

Meggyöttem. Véget ért az első lappföldi túrám. Hogy milyen volt? Jó. Érdekes. Változatos. Izgalmas. Na nézzük a részleteket:

Mindenek előtt magáról a kirándulásról. A Kummi studentem, Kaisa hívott meg minket a szülei nyaralójába Yllasba, pár száz km-re északra a sarkkörtől. Sok vacillálás után végül 20-an mentünk, bérelt kocsikkal, két kisbusszal, meg egy személygépjárművön kajakkal. :) Péntek délben indultunk, vasárnap éjjel jöttünk meg.

Odafele Heidivel, Mortennel, Kaisával, Oskarssal, egy osztrák sráccal, Michaellel, a litván Laurával, illetve a két lengyel fizikuslánnyal utaztunk egy kocsiban... miénk volt a party járat. Noha Oskars végül kitúrt az anyósülésről, igen mókás kis utunk volt, igazából a "Rockline" nevű utazási iroda járataihoz lehet hasonlítani. 20 perc után már megálltunk, hogy feltankoljunk sörrel, vettünk is 48 darabot ötünknek, kezdődhet a kirándulás! Nevetgélés, beszélgetés, iszogatás, kajálás, piálás, jajj, nagyon jól elvoltunk. Az első pisiszünetet 3 sör után tartottuk, utána sörönként meg kellett állni, végül a 6-7-8 órás út alatt fejenként 9-10 dobozt (0.33l) pusztítottunk el, persze azért is megálltunk, hogy feltöltsük a készleteinket. Megálltunk az északi sarkkörnél, átugrottunk Svédországba venni szopogatható dohányt (nincs benne semmi extra, nem értem, hogy a többiek miért ragaszkodtak annyira hozzá), valamint kitaláltuk, hogy este pizzázni fogunk, vettünk alapanyagokat. Maga a faház Yllasben van, ami egy síparadicsom... végre találtak a finnek egy hegyet, gyorsan építettek rá egy síparadicsomot. A hó, meg a fagy persze default dolog, mindenhol fehérség fogadott minket, meg sötét, maga a faház mégis gyönyörű, békés, hangulatos volt. Áram volt, meleget lehetett csinálni a kandallóval, az egész fából készült, volt sok hálófülke, ágy... borzasztó hangulatos kis faházacska volt ez, igen kellemesen el lehetett lenni. Az én szobatársam Morten volt, az út soránnagyon összehaverkodtunk, de hát ahogy fogytak a sörök, a fiúkkal úgy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vallásról, politikáról... mindenről amiről ilyenkor szokás. Kipakolás, huzatolás, öltözés, hamar a bőrfotelek kényelmében találtuk megunkat mind a húszon, kezdődhetett a kajakészítés, a főzőcske, a beszélgetés, no meg a játék.

Na most Heidi, meg Kaisa nagyon vicces volt, ugyanis elkezdték készíteni a pizzát... de ők ugye úgy csinálták, hogy nem fagyasztott tésztát használtak, hanem ők állították elő a tésztát (merthogy a fagyasztott nem jó... ami faszság mert nem a tészta a lényeg egy pizzán, hanem, hogy mi van a tésztán). Na most a tészta alapanyagait elosztották hét felé (heten ettünk pizzát), majd mikor bementem a konyhába, hogy mit segíthetek, közölték, hogy az ő pizzájuk már kész, itt vannak az alapanyagok, készíthetem a saját tésztámat... Hát bakter! Néztem, mint moziban a Jenő. Lövésem nem volt mi a túrót kéne kezdenem ahhoz, hogy pizzatészta kerüljön a sütőbe... végül megpróbáltam valamit szenvedni, de hát a kör alakú tészta helyett csak egy segg formájú valamit sikerült összeszenvednem (lásd a fényképeken...), no hát ez volt az a pont, amikor már mindenki röhögött, de hát most mit csináljak. végül Heidi megsajnált, és készített nekem szánalom pizzatésztát... persze nem volt a dolog véletlen, megmondta, hogy azért segített, mert korábban a srácok közül én egyedül mentem oda hozzájuk segíteni a hagymapucolásba (magyar vagyok bakter, hát a hagymapucolás az aztán megy, mint a karikacsapás...). Persze a többi srác sem volt ügyesebb a tésztával, a sodrófa úgy állt a kezünkben, mint a... szóval nem ment a dolog. De valahogy végül csak mindenki evett valami pizzaféleséget. Az este hátralevő részében pedig indult a Jengázás, hajnalig toltuk az építgetést, bár páran egy fura osztrák játékkal, a Ligrettóval kísérleteztek. Egyik stresszesebb játék, mint a másik, de azért nagy móka volt. Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy 10 sör után már váltani kell, a 11. nem esik jól, de töményünk nem volt.

Hajnali 4 körül feküdtünk le aludni, de Laura, és Edgár nem igen akartak elcsendesedni, végül csak elhallgattak. Mondjuk ezek a finnek bolondok. A szauna bent van a házban, a fürdőszoba meg ugye egy zuhanyzó a szauna mellett. Nincs külön, az a fürdőszoba. hát most bakter... mikor lefekvés előtt beléptem a fürdőbe olyan brutális gőz, meg hőség fogadott, hogy a páratartalom szó új értelmet nyert. Amúgy nem értem, hogy mi a jó ebben a szauna dologban, mindenki úgy odavolt, hogy jajjdejó, hát basszus 80 fokban izzadni seholnemvicces, úgy meg pláne, hogy 5-en nyomorogtok pucér srácok egy fapadon. Na mindegy, szóval lefürödtem a gőzfürdőben, majd füldugó, és csicsika. Morten mondjuk horkolt, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Fél9-kor kelés, irány a hegy. Reggeli, pilákolás, 10kor pedig már készen álltunk, hogy síeljünk egy nagyot. Azért igen jól hangzik azt mondani, hogy a sarkkörön tanultam meg síelni, nem igaz? :) Persze előtte még ki kellett bérelni a sífelszerelést, sikerült elvesztenem a csapatot, majd nehezen megtalálni őket, és nem túl olcsón, de azért elfogadható áron beszerezni sílécet, meg botokat. Bemegyek, csókolom, sícuccotkérek. -Milyen magas vagy? -He? Minek a síeléshez a magasságom, hát nem síágyat kérek... nah, szóval az bot miatt kellett.... :) Soha nem volt még síléc a lábamon, s noha nem lesiklottunk, hanem az erdőben jártunk, igen fura dolog volt, az első 25 percben estem is, vagy 15-öt. Mindenki azt mondja, hogy ilyen ez, mint a jégkorcsolya, csak egy kicsit más, mert hosszabbak a lécek.

Hát ez rohadtul nem igaz. Két módja van annak, hogy CCSíelj. Az egyik, hogy a sarkad emelgeteg, és a vájatban mész, mint az olimpián, a másik, hogy vöbetűformába van a két pipaszárlábad és lökdösöd el magad. Na most én ezzel próbálkoztam először, de hát nem igen tudtam többet elérni, mint, hogy sétálgatok csúszás nélkül két ortopéd rúddal a lábamon, és néha hasraesek bennük. Az abszolút citromdíjasok egy Dimitris nevű görög sráccal voltunk, azon felül, hogy lassúak voltunk, még bénák is, úgy hullottunk,mint a legyek. :) Arra igyekeztem figyelni, hogy a vályúkba, járatokba bele ne menjek, mert ha véletlenül ez megtörtént, és lejtő következett, csak a Jóisten tudott megállítani... :)

Aztán idővel belejöttem. Nagyjából 10 fős csapatunk szétszéledt az erdőben, én meg belejöttem a dologba, és rájöttem, hogy a vájatokban sokkal jobb menni, mintha a másik módon próbálkozol, egyszerű, gyors... ha meg lejtő van nem kell megállni, csak csúszni és kész. Mondjuk ezzel a megállás dologgal a mai napig gondjaim vannak, egyelőre az elesés a legbiztosabb módszer. Végül annyira megtetszett a síelés, hogy egy négyfős csapattal csináltunk egy külön túrát, egy hosszabb távon, és remek volt. Igazán jó érzés amikor csak úgy szabadon síelsz a gyönyörű, havas erdőben... szabad vagy, béke van, jó levegő... sétálsz, de mégis csúszol... csodálatos! Komolyan. Nagyon élveztem, mentünk vagy 8 kilométert, s tudom, ez nem sok, de első alkalom ellenére nekem nagyon tetszett. Sport is, meg nem is. Igen remek. Mondjuk az, hogy a nyugdíjas úgy süvít el melletted a pályán, mint Schumacher '02-ben, kissé kiábrándító, de hát nem baj. Kissé mondjuk megijedtem... mi van ha hirtelen találkozok egy medvével, de rájöttem, hogy azok most alszanak. 2-3 órát síeltünk, teljesen kimelegedtem, és leizzadtam (kellett nekem a legmelegebb cuccokat felvenni sportoláshoz...) majd visszamentünk a szálláshelyre... viszont kulcsunk nem volt, sikerült elqpázni... Mikor fél órát kellett odakint várni, már rögtön nem volt melegünk, Kaisáék amíg mi 10-en síelünk megnézték a közeli jégfalut, és kissé késve érkeztek vissza. Gyors ebédelés, vásárlás a boltban (vettem pár képeslapot, kaját, meg egy finn pólót, egész jól néz ki... mondjuk bolondok ezek a finnek... vettem egy L-eset, mert M-es nem volt, de mint kiderült ez az én nagy szerencsém, mert az L-es is olyan szűk, mintha valami agyatlan badibilder S-est húzna magára), majd egy 7-es csoporttal mi is elmentünk a jégfaluba. Beugró 7 euró, de ez valójában egy szálloda, meg egy labirintus... csarnokok, szobrok,termek, szobák... nézzétek meg a fényképeket! Mondjuk mókás volt odabent a kápolna, a cirkusz, a gombák, a különböző figurák, meg, hogy a bárban kérhettél rövidet, és jégből készült pohárba töltötték ki, amit aztán nekivághattál a falnak... ami ugye jégből volt. Volt egy remek kis csúszdahely, jég/hó szobrok, szóval igazi mókának lehettünk részesei. A csarnokok, a folyosók, a nászágy... áhh remek volt. :) Mondjuk elég hülye aki idejön megszállni, pláne, ha mézesheteket tölt itt... -15-ben azért hancúrozol, hogy ki ne hűlj teljesen. :)

Az este a vérfarkas nevű játék jegyében telt. Előtte persze vacsi, bolognai spagettit készítettünk... spagetti híján pennéből. A vérfarkas olyan, mint a rendőr/maffia... stb játék... egy körben ültök, van nappal, meg éjszaka, van pár vérfarkas akik éjszaka megölnek valakit, a polgárok meg napközben megpróbálnak rájönni, hogy a vérfarkast, és felkötni őt. Igen mókás játék, javarészt Isabella vezette, nem is tudom mennyit játszottunk, de vagy hajnali 4-ig toltuk ezt is. Egy játékot mondjuk én is vezettem, többen mondták, hogy tévés vetélkedőt kéne indítanom, mert annyira ment a bohóckodássómenkedés. Ki tudja... :) A másik visszatérő poén meg az, hogy a világ minden országában kell innom valami alkoholt, és ebből műsort csinálnom, de, hogy ez honnan jött, az már nem rémlik. Elvoltunk. :) Mondjuk amikor 4-kor elmentünk fürdeni, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy mi a túróért megyek én 4-kor szaunázni... a többiek valahogy nem értették, hogy lefekvés előtt kell fürdeni, nem keléskor.

Az utolsó nap kissé későn kezdődött, egy rövid reggeli után elmentünk "sznómobilozni". Ez magyarul a motorsszán. Nagyon dögös kis dolog, egy dolog hibádzott csak... nem volt jogsim. 8-an mentünk a motorosszámkirándulásra, kettenként voltunk 1-1 motorsszánon (kivéve Michael, és Heidi), és rohadt drága volt az egész. 52.50 euró+benzin. Amúgy az egész hétvége marha drága volt... csak költőpénzként elment 100 euró... de hát csókolom ez Finnország, ez bizony egy ge*idrága hely. Persze ez a motorsszán nem kötelező dolog, de hát once in a lifetime event... senki nem akart jönni velem huskyszánozni... maradt ez. És jó volt. Mondjuk nah...

Évek óta nem vezettem. Autót. Teljesen elszoktam a sebességtől. Másrészt meg még soha életemben nem ültem motoron. De még robogón sem. Ezek után amikor elindult a motorosszánon... hát nagyon béna voltam. 10 percen belül sikerült kidöntenem egy táblát, és a szán is elásta magát...várni kellett ránk és 6an emeltük ki a hóból. Persze ez még nem lenne gond... ha mondjuk azért történt volna a dolog, mert 60-an szöktetek egy dombon, és repülés közben eltrafálom a táblát... de nem így történt. 5-el csorogtam lefelé a full egyenesen úton csak egy kicsit kellett volna jobbra kanyarodni... de nem tudtam. Nem tudom miért. Annyira nehéz volt egyensúlyoznom, a kezem nem mozdult, a sisak azonnal bepárásodott, alig láttam, bumm. Ezek után Edgár át is vette tőlem a volánt én meg mehettem hátra...

Na most a gyerek full bolond. De tényleg. A megengedett max sebesség 60km/h, mikor átvettük a szánt mondta a helyi kigyúrt csákó, hogy annál gyorsabban ne menjünk, pár barom finn szokott 100al szöktetni. Na Edgár mit csinált... izomból rántotta a 90-et 100-at. A barom nem is tudta, hogy nem egyirányú forgalom van, hirtelen csak meglepődött, amikor a kanyarkijáratnál meglátta, hogy jön valaki a bal oldalon szemben...Nem szóltam, nem panaszkodtam, ültem csendben hátul és fogóckodtam.. nem volt egyszerű. Lévén, hogy a sisak azonnal párásodik, Edgár meg 2 m magas, semmit nem láttam csak a hátát, az ugratókra, kanyarokra nem bírtam készülni, tényleg nem múlt sokon, hogy leesek a székből. Erre is vonatkozik a fenti cím. A táj persze gyönyörű volt, de semmit nem láttam belőle, a hülyegyerek hasított, mint a barom. Semelyik másik szán nem, mindenki lassan ment, de mi nem... megállás, várás 5 percet, majd nyomás behozni a többieket. Megállás, 5 perc állás, gáz. Ott vagy a gyönyörű, érintetlen tiszta lapp tájon a pályán és én mit látok... süvítő fákat meg edgár hátát. Mindezt 15000 forintért, 3 órán át. Gratulálok!

Nah, de mielőtt még itt kiderülni, hogy szar volt a dolog... nem volt az. 15-20 perc után edgár átadta a volánt, és innentől helyre jöttek a dolgok. Nem volt baj az egyensúllyal, vágtam a kanyart, a gázt, a féket, mindent. És élveztem. Jó volt. Mondjuk én 70 fölé nem mentem, dehát Edgár 70-nál már verte a vállam, hogy lassítsak lassítsak... nem bízott bennem a kezdés után...:) Mondjuk amikor kint volt egy 30-as tábla, és 35-el mentem, már akkor is hisztizett... pöcs. Amúgy 40-50-es tempó mellett gyönyörűen látsz mindent, és a táj valami varázslatos volt. Rénszarvast is láttunk egy étterem mellett, de végül még egy befagyott tavon is végigsüvítettünk. Mondjuk kétszer eltévedtünk...egyszer sem miattam. Ilyenkor Edgárral az elveszettek után eredtünk, kiélhette magát, bár egyszer majdnem felborultunk, egyszer meg drifteltünk egy túlegészségeset, innentől azért már ha lehetett magamhoz vettem a kormányt. Bár volt még egy utolsó csúnya menet egy igen dombos/helyes részen amit sikerült modortalanul megtámadnunk.

De ez így is egy hatalmas móka volt. Sebesség, gyönyörű táj, hó, remek kombináció.Mondjuk a párásodás végett a szemellenzőt nem használtam ha vezettem, ami a -10 fokban nem igen volt nyerő, az ember arcán a könnytől elkezdve minden folyadék összegyűlik, és furcsa elegyet alkot, majd megfagy. De az erdős motoros száguldozás még így is egy örök emlék marad. Képek is lesznek majd idővel. :) Kikapcsoló volt, szabad volt, vad volt, dögös volt, ez már igen! Utána a hessburger nevű helyi mekiben ettünk egy menüt 5 euróért, volt benne hagymakarika is, végre megint ehettem sültkrumplit, életem legjobb sültkrumplija volt. Noha semmi extrát nem tudott, de akkor is. Hiányzott már. Vicces, itt lehet kapni sört a burgerben.

A délután sajnos a pakolás, és a búcsú jegyében telt. hazafelé Kaisa már Edgarsékkal utazott (egészen összemelegettek a hétvégén... ha érted, hogy mondom. Mondjuk ezt a szerepet eredetileg magamnak szántam, de hát az élet sajnos csak ilyen...), és Heidi helyett Oskars vezetett. Este 5-6 fele indultunk, írtunk az emlékkönybe (kikötés volt, hogy az anyanyelveden írj... hát ez mekkora marhaság... felvágósmánia... hány országból jártak nálunk az emberek. Így viszont tuti, hogy nem olvassák el amit a vendégek gondolnak, csak legyen sok nyelv, legyen mit mutogatni. Hát írtam is valamit magyarul...:)) Hazafele nem volt party, csak fázás, meg pihenés. Nagyon halkan hallgattunk rádiót, és meg kell állapítanom, hogy a finn rádió nagyon fura. Bár ez még akkor tudatosult bennem, mikor hazafelé jöttünk a jégfaluból. A csatornán, ami szólt full változatosság ment. A finnek toleránsak. Mindenben szerintem, de a zenében ez nagyon látszik. Érted, betesznek egy shakirát, majd valami finn popnépdalt, egy glam rockot, egy hiphopprappet, majd a Kalmah nevű brutáldeathmetaltól valamit egymás után. Magyarországon ilyen mikor lenne? Soha napján kiskedden. Kapcsolna is el mindenki a rádióval. Itt ez bevett dolog, kit zavar a deathmetal. Respekt! Mindössze egy-két megállót tartottunk pisilni, Heidi meg próbálta nézni a kézilabda döntőt. Sajnos Dánia kikapott, és a net sem volt túl jó, smsben kapta az üziket h. mikor mi az állás (mondjuk azt hitte, hogy később fog kezdődni, szóval az első 40 percről lemaradt...), meg ha hébe-hóba volt net egy-egy sportfőcemen látta, hogy épp mi az eredmény. Mortennel backgammonoztunk a telefonomon, meg dumálunk zenéről, meg a muumikról. Mortent bírom. Nem hittem volna amikor még Mon láttam a fácse képét h. ennyire összehaverkodunk, és nem is logikus. A hozzá hasonló külföldi, alterszigetlakókat nem igen szeretem, de Mortennel igen jól kijöttünk, csomó barom poént kitaláltunk, ez a gyerek tényleg jó arc. Hazafelé jöttünk rá, hogy farsangkor muuminak kéne öltöznünk... meg a repülön is neki haza.. csak nem mer, mert fél, hogy találkozna valami hozzám hasonló hülyével aki meg akarja enni. :D Na de erre a farsangi muumidologra még visszatérünk...:P

10-11 fele értünk haza. A lepedőmet véletlen Yllasben hagytam, azt hittem, hogy oda való. :) Most nincs lepedőm... pontosan Isabella adott egyet, de ki kell majd mosnom, mert ezt használta Yllasben.

Jó volt. Élmény volt. Mi volt a legjobb? A sífutás, a levegő, a gyönyörű természet, a szabadság. A motorsszán, a száguldás, a vadság, a természet, a szél az arcodban... na jó a 100km/ht is élveztem át... tudod, be vagy szarva mert lópikulát nem látsz, de hát mégis csak állati a dolog. :) A játékok, a közös esték, sok mindenkiről, hogy jó fej, hogy lehet dumálni, ökörködni, hogy van közös téma. Hogy Oskars sem az a mogorva favágó, akinek elsőre tűnik, és a lengyel fizikuslányok is tudnak mosolyogni. Jó volt a kandalló, ahol megsütöttük a kolbászunkat, az út, a buli, a sörök. Élveztem. :) Nem kicsit. :) Egy egész hetet lazán el lehetett volna ott tölteni. :D Mondjuk kavarások, fiú-lány dolgok nem igen voltak (egyedül edgárék alakulnak, hát nah, shit happens, bár kicsit sajnálom a dolgot, lövésem nincs mi a fene baj van velem), de hát szex majd lesz az egyetemen, amikor a vizsgán megb... Szóval értitek. :)

Tegnap szüleim kérdezték, hogy van-e izomlázam. Mitől lenne? Hát bakter ma egész nap volt. A hátamban, meg a karomban. Mondjuk már az gyanús volt, hogy tegnap fürdéskor a tükörbenéztem, és teljesen meglepődtem, ugyanis a szokásos, csontokról lelógó húscafatok helyett váratlanul izmokat láttam a kezemen. A motorsszáán, vagy a sí miatt nőttek? Talán inkább a motorosszán miatt... kell erő ahhoz, hogy egy 70-el menő 300 kilós vackot elfordíts. Viszont úgy vagyok vele, hogy szívesen sílenék a továbbiakban is. Lehet, h. itt Ouluban próbálok bérelni lécet, és heti 1-szer 2-szer elmennék. Jézusom, pár hete még nem mondtam volna ilyent, hogy önszántamból, csak úgy sportolnék... Pedig ehhez lenne kedvem!

És akkor a képek! Nem teljes a katalógus. Ha láttad már a képeimet a fácsén, még semmit nem láttál. Ez itt sokkal több, egy csomó remek kép, amiket összegyűjtögettem mindenkitől. Sok mókás van köztük, csinos lányok, kemény pasik, autó kiásása hóból, játékok, Marci esik, kel, pofázik, meg nevet, ja és elcseszi a tésztáját... :) Nézzétek meg minket, kommenteljetek, kérdezzetek. :) A motorosszános képeket holnap teszem fel! Mivel nem csak saját képek vannak, hanem kb. mindenkié akik ott voltak, a sorrend nagyon kesze-kusza, nehezen fogtok kiigazodni. csak nézzétek őket. :)

https://picasaweb.google.com/mmarton88/TripToYllas#

Papírkutyák

Igazából csak egy. Én. Ma is volt icehole swimming, de ma sem mentem be a vízbe. Csak túristaszalámi jelleggel szétnéztem... Tudod, stíröljük a csajokat a bícsen... -15 fokban.

Szerettem volna betenni képet, de nem tudom eléggé lekicsinyíteni. Persze csak szőrös fickókat, meg fázós egyberészes úszódresszben parádézó lánykákat látnátok, sok mindenről nem maradtatok le. Bakter, megint megígértettem velem h. 2 hét múlva bemegyek, de nagyon nincs kedvem hozzá, hát ez elég hideg. Na majd meglátjuk.

Ezt leszámítva semmi érdekes nem történt... egész nap blogot írtam... ám ennek nincs fizikai manifesztálódása, hisz az eredetileg írt bejegyzésnek csak egy fura, torz ikertestvére került ki végül, de szerintem jobb ez így, a másik nem volt elég tömör, rövid, lényegre törő. Úgy volt, hogy holnap lesz egy kis vizsga Processzorokból, de ez elmarad, ennek jegyében nem sokat tanultam, inkább adminisztratív dolgokat intézek, intéztem. Meg persze néztem pár himymet. Akkora szívás, lesz international dinner party jövő pénteken. Annyira mennék! ráadásul magyarok keresnek magyar arcokat akikkel lehetne együtt főzőcskézni... és nem tudok menni, mert akkor megyünk Yllasba. :S :'( Mondjuk az sem lesz rossz remélem. Várom. Kirándulás, síelés, ilyesmi. :) Ma nem találtam tejfölt a boltban, úgyhogy a sajtostészta sztornó lett, gondoltam csinálok egy jó gulyáslevest. De megfelelő hús, és kolbászhiányában ez is skip, végül valami előrefagyasztott zöldséges húst ettem előre fagyasztott sültkrumplival... persze a zöldséget kivettem belőle, bakter mégis csak vasárnapi ebédről van szó, vagy miről.

Holnap találkozok a Kummi familymmel, most meg még kell egy kicsi finnt tanulnom. :)

Szabad szombat

A mai nap az aktív semmittevés jegyében telt. Fél1-kor ébredtem, és borzasztó jól esett egy nagyot aludni. Ezt leszámítva nagyjából az egész napot Kaisával, Heidivel, Edgarssal és Mortennel töltöttem. Elmentünk az itteni csodák palotájába. Kaisának volt ingyen belépője, mert modellkedett egy reklámkampányban nekik, és meghívott minket. Frankó volt. Mármint, tényleg az. Persze, én már nem esek hanyatt attól, hogy nem nyekkensz meg egy szöges ágyon, 3D-snek látod a polárszemüveges képet, másmilyen a testsúlyos a Földön, meg a Marson, de azért móka volt mindent végignézni. Volt egy vadászgép szimulátor, na azt nagyon sajnálom, hogy kimaradt. :S Volt síugrásszimulátor is, az borzasztó gyenge. Hiába nah, minden nem lehet tökéletes. De kipróbáltuk a curling szimulátort, no meg én életemben először azt a gitárhíró szerű játékot, amiben nem gitározni kell, hanem előrehátrabalrajobbra lépkedni/táncolni. Edgarssal táncoltunk egymás ellen Cher Believe c. számára... hát ha valami, akkor ez kimeríti a "buzis" szó fogalmát. De remek volt. Fel is töltöttem pár képet ide:

http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110122OuluScienceCenter#

A móka után elmentünk enni egy pizzériába. A 6.5 euró továbbra is sok egy pizzáért, viszont a pizzák hatalmasak, sem előtte, sem utána nem ettem még semmit. Mondjuk közel sem annyira jók, mint odahaza. Kevésbé ízesek a kaják itt, és ez a pizzára is igaz. Mondjuk tegnap a pizzán rénszarvas is volt, az egész kemény. Utána átmentünk Kaisához, picit dumáltunk, illetve elkezdtük nézni a 28 héttel később című horrorfilmet, de hát nem egy nagy eresztés az első 20-30 perc... emberek rohannak egy feszítővassal, és folyik a vér. Nabumm. 9 körül jöttünk el, a dánok visszamentek a szállásukra kézimeccset nézni, mi meg Edgarssal a Club 16ba... de valami fura módon ma nem volt itt semmilyen buli. Szombat este, és semmilyen buli? Ugyan már, ez lehetetlen. Edgarssal, Oscarssal, Silkével, Kaisával, illetve egy most érkezett diákjával, egy francia sráccal elmentünk a Caioba, a közeli kocsmába biliárdozni.

Biliárd persze nem volt, csak snooker. Úgyhogy megtanultuk annak a szabályait, érdekes játék. Hosszabb, mint a biliárd, de élvezetes, noha nem játszottuk végig, elvoltunk. Viszont a sluszpoén... többször meséltem már a Caioról, nem egy rockklub. Most is 40-es finn apákanyák karaokiztak egész éjjel, borzalmas volt. Viszont a biliárd asztalok a klub másik részében vannak, ahol van egy kis hangszóró, amiből rendes zene szól... nem is akármilyen! Remek metal muzsika... egész éjjel ott dudorgott Ozzy, Dickinson, a Volbeat, a Maiden, a W.A.S.P., a Megadeth, a Metallica, Alice Cooper, na végre! Egy jó hely, ahol sörözhetsz (na jó, drága, az előtt kell, hogy odamész), biliárdozhatsz és remek muzsika szól közben. Ez már döfi. Másokkal ma nem is találkoztunk, nagy kajálás nem volt. Holnap újból lesz icehole swimming, nagyon sok megkeresést kaptam a helyi fiataloktól, hogy ezúttal nekem is be kell mennem a vízbe...de én nem akarok. Pláne, hogy az otthoni barátok, család Kalvach kolléga kivételével határozottan ellene vannak a dolognak, na majd meglátjuk. Azt hiszem kimarad. Nekem ez túl hideg, papírkutya vagyok. De fotókat majd csinálok. :) Ezt leszámítva holnap tanulás várható, hétfőn számonkérés. No meg találka a kummi familymmel. :)

Tettünk amúgy egy fura felfedezést Edgarssal. Kaisa elvileg kapcsolatban van, de erre azért nincsenek egyértelmű jelek. Mármint, soha nem látjuk, hogy telózna a sráccal, soha nem látjuk vele, nem is igen említi, ha fácsén nem lenne kiírva a dolog, eszünkbe nem jutna. Viszont tudjuk róla, hogy fél évet cserediákoskodott Kanadában, és nagyon szerette. Erős a gyanú, hogy a csaj távkapcsolatban él, méghozzá egy kanadai sráccal. Na, ha valami, akkor ez azért elég kemény! Persze ez nem biztos, de ma pl. észrevettük a laptopján h. a helyi időn túl a torontói is kint van az asztalon. Hiába kérdezgettük, nem tudtuk kihúzni belőle, hogy miért. Mondjuk Edgars well-played módon igyekszik tolni a szitut, úgy ölelgeti ezt a lányt folyamatosan, mint egy plüsmacit. Persze a "jajjnemtetszik, nemjófej" szöveget állandóan tolja nekem ha Kaisa nincs itt, de ha véletlenül megjelenik, rögtön hozzá kell dörgölnie a... Vajh Heidihez hogyhogy soha sem? :)