A Blessed Hellride

Meggyöttem. Véget ért az első lappföldi túrám. Hogy milyen volt? Jó. Érdekes. Változatos. Izgalmas. Na nézzük a részleteket:

Mindenek előtt magáról a kirándulásról. A Kummi studentem, Kaisa hívott meg minket a szülei nyaralójába Yllasba, pár száz km-re északra a sarkkörtől. Sok vacillálás után végül 20-an mentünk, bérelt kocsikkal, két kisbusszal, meg egy személygépjárművön kajakkal. :) Péntek délben indultunk, vasárnap éjjel jöttünk meg.

Odafele Heidivel, Mortennel, Kaisával, Oskarssal, egy osztrák sráccal, Michaellel, a litván Laurával, illetve a két lengyel fizikuslánnyal utaztunk egy kocsiban... miénk volt a party járat. Noha Oskars végül kitúrt az anyósülésről, igen mókás kis utunk volt, igazából a "Rockline" nevű utazási iroda járataihoz lehet hasonlítani. 20 perc után már megálltunk, hogy feltankoljunk sörrel, vettünk is 48 darabot ötünknek, kezdődhet a kirándulás! Nevetgélés, beszélgetés, iszogatás, kajálás, piálás, jajj, nagyon jól elvoltunk. Az első pisiszünetet 3 sör után tartottuk, utána sörönként meg kellett állni, végül a 6-7-8 órás út alatt fejenként 9-10 dobozt (0.33l) pusztítottunk el, persze azért is megálltunk, hogy feltöltsük a készleteinket. Megálltunk az északi sarkkörnél, átugrottunk Svédországba venni szopogatható dohányt (nincs benne semmi extra, nem értem, hogy a többiek miért ragaszkodtak annyira hozzá), valamint kitaláltuk, hogy este pizzázni fogunk, vettünk alapanyagokat. Maga a faház Yllasben van, ami egy síparadicsom... végre találtak a finnek egy hegyet, gyorsan építettek rá egy síparadicsomot. A hó, meg a fagy persze default dolog, mindenhol fehérség fogadott minket, meg sötét, maga a faház mégis gyönyörű, békés, hangulatos volt. Áram volt, meleget lehetett csinálni a kandallóval, az egész fából készült, volt sok hálófülke, ágy... borzasztó hangulatos kis faházacska volt ez, igen kellemesen el lehetett lenni. Az én szobatársam Morten volt, az út soránnagyon összehaverkodtunk, de hát ahogy fogytak a sörök, a fiúkkal úgy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vallásról, politikáról... mindenről amiről ilyenkor szokás. Kipakolás, huzatolás, öltözés, hamar a bőrfotelek kényelmében találtuk megunkat mind a húszon, kezdődhetett a kajakészítés, a főzőcske, a beszélgetés, no meg a játék.

Na most Heidi, meg Kaisa nagyon vicces volt, ugyanis elkezdték készíteni a pizzát... de ők ugye úgy csinálták, hogy nem fagyasztott tésztát használtak, hanem ők állították elő a tésztát (merthogy a fagyasztott nem jó... ami faszság mert nem a tészta a lényeg egy pizzán, hanem, hogy mi van a tésztán). Na most a tészta alapanyagait elosztották hét felé (heten ettünk pizzát), majd mikor bementem a konyhába, hogy mit segíthetek, közölték, hogy az ő pizzájuk már kész, itt vannak az alapanyagok, készíthetem a saját tésztámat... Hát bakter! Néztem, mint moziban a Jenő. Lövésem nem volt mi a túrót kéne kezdenem ahhoz, hogy pizzatészta kerüljön a sütőbe... végül megpróbáltam valamit szenvedni, de hát a kör alakú tészta helyett csak egy segg formájú valamit sikerült összeszenvednem (lásd a fényképeken...), no hát ez volt az a pont, amikor már mindenki röhögött, de hát most mit csináljak. végül Heidi megsajnált, és készített nekem szánalom pizzatésztát... persze nem volt a dolog véletlen, megmondta, hogy azért segített, mert korábban a srácok közül én egyedül mentem oda hozzájuk segíteni a hagymapucolásba (magyar vagyok bakter, hát a hagymapucolás az aztán megy, mint a karikacsapás...). Persze a többi srác sem volt ügyesebb a tésztával, a sodrófa úgy állt a kezünkben, mint a... szóval nem ment a dolog. De valahogy végül csak mindenki evett valami pizzaféleséget. Az este hátralevő részében pedig indult a Jengázás, hajnalig toltuk az építgetést, bár páran egy fura osztrák játékkal, a Ligrettóval kísérleteztek. Egyik stresszesebb játék, mint a másik, de azért nagy móka volt. Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy 10 sör után már váltani kell, a 11. nem esik jól, de töményünk nem volt.

Hajnali 4 körül feküdtünk le aludni, de Laura, és Edgár nem igen akartak elcsendesedni, végül csak elhallgattak. Mondjuk ezek a finnek bolondok. A szauna bent van a házban, a fürdőszoba meg ugye egy zuhanyzó a szauna mellett. Nincs külön, az a fürdőszoba. hát most bakter... mikor lefekvés előtt beléptem a fürdőbe olyan brutális gőz, meg hőség fogadott, hogy a páratartalom szó új értelmet nyert. Amúgy nem értem, hogy mi a jó ebben a szauna dologban, mindenki úgy odavolt, hogy jajjdejó, hát basszus 80 fokban izzadni seholnemvicces, úgy meg pláne, hogy 5-en nyomorogtok pucér srácok egy fapadon. Na mindegy, szóval lefürödtem a gőzfürdőben, majd füldugó, és csicsika. Morten mondjuk horkolt, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Fél9-kor kelés, irány a hegy. Reggeli, pilákolás, 10kor pedig már készen álltunk, hogy síeljünk egy nagyot. Azért igen jól hangzik azt mondani, hogy a sarkkörön tanultam meg síelni, nem igaz? :) Persze előtte még ki kellett bérelni a sífelszerelést, sikerült elvesztenem a csapatot, majd nehezen megtalálni őket, és nem túl olcsón, de azért elfogadható áron beszerezni sílécet, meg botokat. Bemegyek, csókolom, sícuccotkérek. -Milyen magas vagy? -He? Minek a síeléshez a magasságom, hát nem síágyat kérek... nah, szóval az bot miatt kellett.... :) Soha nem volt még síléc a lábamon, s noha nem lesiklottunk, hanem az erdőben jártunk, igen fura dolog volt, az első 25 percben estem is, vagy 15-öt. Mindenki azt mondja, hogy ilyen ez, mint a jégkorcsolya, csak egy kicsit más, mert hosszabbak a lécek.

Hát ez rohadtul nem igaz. Két módja van annak, hogy CCSíelj. Az egyik, hogy a sarkad emelgeteg, és a vájatban mész, mint az olimpián, a másik, hogy vöbetűformába van a két pipaszárlábad és lökdösöd el magad. Na most én ezzel próbálkoztam először, de hát nem igen tudtam többet elérni, mint, hogy sétálgatok csúszás nélkül két ortopéd rúddal a lábamon, és néha hasraesek bennük. Az abszolút citromdíjasok egy Dimitris nevű görög sráccal voltunk, azon felül, hogy lassúak voltunk, még bénák is, úgy hullottunk,mint a legyek. :) Arra igyekeztem figyelni, hogy a vályúkba, járatokba bele ne menjek, mert ha véletlenül ez megtörtént, és lejtő következett, csak a Jóisten tudott megállítani... :)

Aztán idővel belejöttem. Nagyjából 10 fős csapatunk szétszéledt az erdőben, én meg belejöttem a dologba, és rájöttem, hogy a vájatokban sokkal jobb menni, mintha a másik módon próbálkozol, egyszerű, gyors... ha meg lejtő van nem kell megállni, csak csúszni és kész. Mondjuk ezzel a megállás dologgal a mai napig gondjaim vannak, egyelőre az elesés a legbiztosabb módszer. Végül annyira megtetszett a síelés, hogy egy négyfős csapattal csináltunk egy külön túrát, egy hosszabb távon, és remek volt. Igazán jó érzés amikor csak úgy szabadon síelsz a gyönyörű, havas erdőben... szabad vagy, béke van, jó levegő... sétálsz, de mégis csúszol... csodálatos! Komolyan. Nagyon élveztem, mentünk vagy 8 kilométert, s tudom, ez nem sok, de első alkalom ellenére nekem nagyon tetszett. Sport is, meg nem is. Igen remek. Mondjuk az, hogy a nyugdíjas úgy süvít el melletted a pályán, mint Schumacher '02-ben, kissé kiábrándító, de hát nem baj. Kissé mondjuk megijedtem... mi van ha hirtelen találkozok egy medvével, de rájöttem, hogy azok most alszanak. 2-3 órát síeltünk, teljesen kimelegedtem, és leizzadtam (kellett nekem a legmelegebb cuccokat felvenni sportoláshoz...) majd visszamentünk a szálláshelyre... viszont kulcsunk nem volt, sikerült elqpázni... Mikor fél órát kellett odakint várni, már rögtön nem volt melegünk, Kaisáék amíg mi 10-en síelünk megnézték a közeli jégfalut, és kissé késve érkeztek vissza. Gyors ebédelés, vásárlás a boltban (vettem pár képeslapot, kaját, meg egy finn pólót, egész jól néz ki... mondjuk bolondok ezek a finnek... vettem egy L-eset, mert M-es nem volt, de mint kiderült ez az én nagy szerencsém, mert az L-es is olyan szűk, mintha valami agyatlan badibilder S-est húzna magára), majd egy 7-es csoporttal mi is elmentünk a jégfaluba. Beugró 7 euró, de ez valójában egy szálloda, meg egy labirintus... csarnokok, szobrok,termek, szobák... nézzétek meg a fényképeket! Mondjuk mókás volt odabent a kápolna, a cirkusz, a gombák, a különböző figurák, meg, hogy a bárban kérhettél rövidet, és jégből készült pohárba töltötték ki, amit aztán nekivághattál a falnak... ami ugye jégből volt. Volt egy remek kis csúszdahely, jég/hó szobrok, szóval igazi mókának lehettünk részesei. A csarnokok, a folyosók, a nászágy... áhh remek volt. :) Mondjuk elég hülye aki idejön megszállni, pláne, ha mézesheteket tölt itt... -15-ben azért hancúrozol, hogy ki ne hűlj teljesen. :)

Az este a vérfarkas nevű játék jegyében telt. Előtte persze vacsi, bolognai spagettit készítettünk... spagetti híján pennéből. A vérfarkas olyan, mint a rendőr/maffia... stb játék... egy körben ültök, van nappal, meg éjszaka, van pár vérfarkas akik éjszaka megölnek valakit, a polgárok meg napközben megpróbálnak rájönni, hogy a vérfarkast, és felkötni őt. Igen mókás játék, javarészt Isabella vezette, nem is tudom mennyit játszottunk, de vagy hajnali 4-ig toltuk ezt is. Egy játékot mondjuk én is vezettem, többen mondták, hogy tévés vetélkedőt kéne indítanom, mert annyira ment a bohóckodássómenkedés. Ki tudja... :) A másik visszatérő poén meg az, hogy a világ minden országában kell innom valami alkoholt, és ebből műsort csinálnom, de, hogy ez honnan jött, az már nem rémlik. Elvoltunk. :) Mondjuk amikor 4-kor elmentünk fürdeni, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy mi a túróért megyek én 4-kor szaunázni... a többiek valahogy nem értették, hogy lefekvés előtt kell fürdeni, nem keléskor.

Az utolsó nap kissé későn kezdődött, egy rövid reggeli után elmentünk "sznómobilozni". Ez magyarul a motorsszán. Nagyon dögös kis dolog, egy dolog hibádzott csak... nem volt jogsim. 8-an mentünk a motorosszámkirándulásra, kettenként voltunk 1-1 motorsszánon (kivéve Michael, és Heidi), és rohadt drága volt az egész. 52.50 euró+benzin. Amúgy az egész hétvége marha drága volt... csak költőpénzként elment 100 euró... de hát csókolom ez Finnország, ez bizony egy ge*idrága hely. Persze ez a motorsszán nem kötelező dolog, de hát once in a lifetime event... senki nem akart jönni velem huskyszánozni... maradt ez. És jó volt. Mondjuk nah...

Évek óta nem vezettem. Autót. Teljesen elszoktam a sebességtől. Másrészt meg még soha életemben nem ültem motoron. De még robogón sem. Ezek után amikor elindult a motorosszánon... hát nagyon béna voltam. 10 percen belül sikerült kidöntenem egy táblát, és a szán is elásta magát...várni kellett ránk és 6an emeltük ki a hóból. Persze ez még nem lenne gond... ha mondjuk azért történt volna a dolog, mert 60-an szöktetek egy dombon, és repülés közben eltrafálom a táblát... de nem így történt. 5-el csorogtam lefelé a full egyenesen úton csak egy kicsit kellett volna jobbra kanyarodni... de nem tudtam. Nem tudom miért. Annyira nehéz volt egyensúlyoznom, a kezem nem mozdult, a sisak azonnal bepárásodott, alig láttam, bumm. Ezek után Edgár át is vette tőlem a volánt én meg mehettem hátra...

Na most a gyerek full bolond. De tényleg. A megengedett max sebesség 60km/h, mikor átvettük a szánt mondta a helyi kigyúrt csákó, hogy annál gyorsabban ne menjünk, pár barom finn szokott 100al szöktetni. Na Edgár mit csinált... izomból rántotta a 90-et 100-at. A barom nem is tudta, hogy nem egyirányú forgalom van, hirtelen csak meglepődött, amikor a kanyarkijáratnál meglátta, hogy jön valaki a bal oldalon szemben...Nem szóltam, nem panaszkodtam, ültem csendben hátul és fogóckodtam.. nem volt egyszerű. Lévén, hogy a sisak azonnal párásodik, Edgár meg 2 m magas, semmit nem láttam csak a hátát, az ugratókra, kanyarokra nem bírtam készülni, tényleg nem múlt sokon, hogy leesek a székből. Erre is vonatkozik a fenti cím. A táj persze gyönyörű volt, de semmit nem láttam belőle, a hülyegyerek hasított, mint a barom. Semelyik másik szán nem, mindenki lassan ment, de mi nem... megállás, várás 5 percet, majd nyomás behozni a többieket. Megállás, 5 perc állás, gáz. Ott vagy a gyönyörű, érintetlen tiszta lapp tájon a pályán és én mit látok... süvítő fákat meg edgár hátát. Mindezt 15000 forintért, 3 órán át. Gratulálok!

Nah, de mielőtt még itt kiderülni, hogy szar volt a dolog... nem volt az. 15-20 perc után edgár átadta a volánt, és innentől helyre jöttek a dolgok. Nem volt baj az egyensúllyal, vágtam a kanyart, a gázt, a féket, mindent. És élveztem. Jó volt. Mondjuk én 70 fölé nem mentem, dehát Edgár 70-nál már verte a vállam, hogy lassítsak lassítsak... nem bízott bennem a kezdés után...:) Mondjuk amikor kint volt egy 30-as tábla, és 35-el mentem, már akkor is hisztizett... pöcs. Amúgy 40-50-es tempó mellett gyönyörűen látsz mindent, és a táj valami varázslatos volt. Rénszarvast is láttunk egy étterem mellett, de végül még egy befagyott tavon is végigsüvítettünk. Mondjuk kétszer eltévedtünk...egyszer sem miattam. Ilyenkor Edgárral az elveszettek után eredtünk, kiélhette magát, bár egyszer majdnem felborultunk, egyszer meg drifteltünk egy túlegészségeset, innentől azért már ha lehetett magamhoz vettem a kormányt. Bár volt még egy utolsó csúnya menet egy igen dombos/helyes részen amit sikerült modortalanul megtámadnunk.

De ez így is egy hatalmas móka volt. Sebesség, gyönyörű táj, hó, remek kombináció.Mondjuk a párásodás végett a szemellenzőt nem használtam ha vezettem, ami a -10 fokban nem igen volt nyerő, az ember arcán a könnytől elkezdve minden folyadék összegyűlik, és furcsa elegyet alkot, majd megfagy. De az erdős motoros száguldozás még így is egy örök emlék marad. Képek is lesznek majd idővel. :) Kikapcsoló volt, szabad volt, vad volt, dögös volt, ez már igen! Utána a hessburger nevű helyi mekiben ettünk egy menüt 5 euróért, volt benne hagymakarika is, végre megint ehettem sültkrumplit, életem legjobb sültkrumplija volt. Noha semmi extrát nem tudott, de akkor is. Hiányzott már. Vicces, itt lehet kapni sört a burgerben.

A délután sajnos a pakolás, és a búcsú jegyében telt. hazafelé Kaisa már Edgarsékkal utazott (egészen összemelegettek a hétvégén... ha érted, hogy mondom. Mondjuk ezt a szerepet eredetileg magamnak szántam, de hát az élet sajnos csak ilyen...), és Heidi helyett Oskars vezetett. Este 5-6 fele indultunk, írtunk az emlékkönybe (kikötés volt, hogy az anyanyelveden írj... hát ez mekkora marhaság... felvágósmánia... hány országból jártak nálunk az emberek. Így viszont tuti, hogy nem olvassák el amit a vendégek gondolnak, csak legyen sok nyelv, legyen mit mutogatni. Hát írtam is valamit magyarul...:)) Hazafele nem volt party, csak fázás, meg pihenés. Nagyon halkan hallgattunk rádiót, és meg kell állapítanom, hogy a finn rádió nagyon fura. Bár ez még akkor tudatosult bennem, mikor hazafelé jöttünk a jégfaluból. A csatornán, ami szólt full változatosság ment. A finnek toleránsak. Mindenben szerintem, de a zenében ez nagyon látszik. Érted, betesznek egy shakirát, majd valami finn popnépdalt, egy glam rockot, egy hiphopprappet, majd a Kalmah nevű brutáldeathmetaltól valamit egymás után. Magyarországon ilyen mikor lenne? Soha napján kiskedden. Kapcsolna is el mindenki a rádióval. Itt ez bevett dolog, kit zavar a deathmetal. Respekt! Mindössze egy-két megállót tartottunk pisilni, Heidi meg próbálta nézni a kézilabda döntőt. Sajnos Dánia kikapott, és a net sem volt túl jó, smsben kapta az üziket h. mikor mi az állás (mondjuk azt hitte, hogy később fog kezdődni, szóval az első 40 percről lemaradt...), meg ha hébe-hóba volt net egy-egy sportfőcemen látta, hogy épp mi az eredmény. Mortennel backgammonoztunk a telefonomon, meg dumálunk zenéről, meg a muumikról. Mortent bírom. Nem hittem volna amikor még Mon láttam a fácse képét h. ennyire összehaverkodunk, és nem is logikus. A hozzá hasonló külföldi, alterszigetlakókat nem igen szeretem, de Mortennel igen jól kijöttünk, csomó barom poént kitaláltunk, ez a gyerek tényleg jó arc. Hazafelé jöttünk rá, hogy farsangkor muuminak kéne öltöznünk... meg a repülön is neki haza.. csak nem mer, mert fél, hogy találkozna valami hozzám hasonló hülyével aki meg akarja enni. :D Na de erre a farsangi muumidologra még visszatérünk...:P

10-11 fele értünk haza. A lepedőmet véletlen Yllasben hagytam, azt hittem, hogy oda való. :) Most nincs lepedőm... pontosan Isabella adott egyet, de ki kell majd mosnom, mert ezt használta Yllasben.

Jó volt. Élmény volt. Mi volt a legjobb? A sífutás, a levegő, a gyönyörű természet, a szabadság. A motorsszán, a száguldás, a vadság, a természet, a szél az arcodban... na jó a 100km/ht is élveztem át... tudod, be vagy szarva mert lópikulát nem látsz, de hát mégis csak állati a dolog. :) A játékok, a közös esték, sok mindenkiről, hogy jó fej, hogy lehet dumálni, ökörködni, hogy van közös téma. Hogy Oskars sem az a mogorva favágó, akinek elsőre tűnik, és a lengyel fizikuslányok is tudnak mosolyogni. Jó volt a kandalló, ahol megsütöttük a kolbászunkat, az út, a buli, a sörök. Élveztem. :) Nem kicsit. :) Egy egész hetet lazán el lehetett volna ott tölteni. :D Mondjuk kavarások, fiú-lány dolgok nem igen voltak (egyedül edgárék alakulnak, hát nah, shit happens, bár kicsit sajnálom a dolgot, lövésem nincs mi a fene baj van velem), de hát szex majd lesz az egyetemen, amikor a vizsgán megb... Szóval értitek. :)

Tegnap szüleim kérdezték, hogy van-e izomlázam. Mitől lenne? Hát bakter ma egész nap volt. A hátamban, meg a karomban. Mondjuk már az gyanús volt, hogy tegnap fürdéskor a tükörbenéztem, és teljesen meglepődtem, ugyanis a szokásos, csontokról lelógó húscafatok helyett váratlanul izmokat láttam a kezemen. A motorsszáán, vagy a sí miatt nőttek? Talán inkább a motorosszán miatt... kell erő ahhoz, hogy egy 70-el menő 300 kilós vackot elfordíts. Viszont úgy vagyok vele, hogy szívesen sílenék a továbbiakban is. Lehet, h. itt Ouluban próbálok bérelni lécet, és heti 1-szer 2-szer elmennék. Jézusom, pár hete még nem mondtam volna ilyent, hogy önszántamból, csak úgy sportolnék... Pedig ehhez lenne kedvem!

És akkor a képek! Nem teljes a katalógus. Ha láttad már a képeimet a fácsén, még semmit nem láttál. Ez itt sokkal több, egy csomó remek kép, amiket összegyűjtögettem mindenkitől. Sok mókás van köztük, csinos lányok, kemény pasik, autó kiásása hóból, játékok, Marci esik, kel, pofázik, meg nevet, ja és elcseszi a tésztáját... :) Nézzétek meg minket, kommenteljetek, kérdezzetek. :) A motorosszános képeket holnap teszem fel! Mivel nem csak saját képek vannak, hanem kb. mindenkié akik ott voltak, a sorrend nagyon kesze-kusza, nehezen fogtok kiigazodni. csak nézzétek őket. :)

https://picasaweb.google.com/mmarton88/TripToYllas#