Would?

Mindenek előtt boldog pí napot mindenkinek! :)

A mai nap a kockulás jegyében telt. Melyik nem, kérdezheti az ártatlan blogolvasó, és igaza is van, a kérdés jogos.:) Ma volt az utolsó órám ami 8-kor kezdődött, ez volt az uccsó kriptográfiagyakorlat. C-ben kell írni valami borzadalmat, protokollkezelő furcsa program, eléggé nagy, meg komplex meló, a tököm tele van vele. Tegnap hajnali 2-ig írtam, ezek után fél9-től délig is ma ezzel szívtam Edgárral, hát azt hittem agyhúgykövet kapok. Még mindig marhára nincs kész, vagy 80 valahány hibát kidob, majd szépen lefaragjuk, meg még kérdezgetjük a gyakvezt emilben. Déltől kettőig Wireless 3 gyakorlatom volt, ami nagyon brutális volt, ugyanis:

2en voltunk csak, én, meg a tanárnő.

Végül is ha bele gondolok ezt remek alapsztori egy pornófilmhez, de semmi ilyen nem történt, a tanárnő ugyanúgy eltolta az előadást, mintha tele lenne a terem. Eszembe jutott, hogy ha kimennék wcre hirtelen, folytatná-e az üres teremnek? Na mindegy, mókás volt, legalább átmenetileg megértettem valamit. Mondjuk egy néger srác becsatlakozott a műsor felénél.

2-től fél 3-ig gyors ebéd, majd kockulás tovább, prociervezés 5-ig, de eléggé zökkető voltam belőle, kissé döcög a dolog, de talán a héten befejezem, és akkor már lesz 10-ből 5 pontunk, ha Edgár megírja a maga részét, talán valami négyesötös is összecsúszhat. Ma pí nap alkalmából a fizikus lányok elmentek a planeáriumba, én nem mentem, holnap megyek Isabelláékkal, az jobb társaságnak ígérkezik, majd meglátjuk. Elvesztettem a kis füzetet amibe fel volt sorolva, hogy miket kell meg érdemes meglesni Ouluban, majd kell szereznem egy újat. Talán holnap. Kis szenvedés délután, majd úsztam. Usziban összefutottam Spelával, megbeszéltük h. megvár úszás után, nem várt meg, hát ezen már nem is csodálkozom, a lányok ilyenek. De legalább úsztam, meg szaunáztam egy jót. Illetve elkezdtem nézni a The Expandables című filmet, egész jó kis mozi. Amikor Schwartzi, Stallone, meg Willis közös jelenete van, az zseniális, filmtörténeti pillanat. :) Ennyit mára, remélem holnap mindenki megemlékezik márc. 15-ről, de a tüntetés, meg a lázongás helyett a barátaival, a családjával, a szeretteivel lesz a természetben. Micsoda marhaság ilyenkor tüntetni, meg hőbörögni? Állítólag odahaza már tombol a tavasz. Itt reggel elhúztam a függönyt, és olyan hóvihar volt, hogy ihaj. Hőmérséklet -8 fok.

A Blessed Hellride

Meggyöttem. Véget ért az első lappföldi túrám. Hogy milyen volt? Jó. Érdekes. Változatos. Izgalmas. Na nézzük a részleteket:

Mindenek előtt magáról a kirándulásról. A Kummi studentem, Kaisa hívott meg minket a szülei nyaralójába Yllasba, pár száz km-re északra a sarkkörtől. Sok vacillálás után végül 20-an mentünk, bérelt kocsikkal, két kisbusszal, meg egy személygépjárművön kajakkal. :) Péntek délben indultunk, vasárnap éjjel jöttünk meg.

Odafele Heidivel, Mortennel, Kaisával, Oskarssal, egy osztrák sráccal, Michaellel, a litván Laurával, illetve a két lengyel fizikuslánnyal utaztunk egy kocsiban... miénk volt a party járat. Noha Oskars végül kitúrt az anyósülésről, igen mókás kis utunk volt, igazából a "Rockline" nevű utazási iroda járataihoz lehet hasonlítani. 20 perc után már megálltunk, hogy feltankoljunk sörrel, vettünk is 48 darabot ötünknek, kezdődhet a kirándulás! Nevetgélés, beszélgetés, iszogatás, kajálás, piálás, jajj, nagyon jól elvoltunk. Az első pisiszünetet 3 sör után tartottuk, utána sörönként meg kellett állni, végül a 6-7-8 órás út alatt fejenként 9-10 dobozt (0.33l) pusztítottunk el, persze azért is megálltunk, hogy feltöltsük a készleteinket. Megálltunk az északi sarkkörnél, átugrottunk Svédországba venni szopogatható dohányt (nincs benne semmi extra, nem értem, hogy a többiek miért ragaszkodtak annyira hozzá), valamint kitaláltuk, hogy este pizzázni fogunk, vettünk alapanyagokat. Maga a faház Yllasben van, ami egy síparadicsom... végre találtak a finnek egy hegyet, gyorsan építettek rá egy síparadicsomot. A hó, meg a fagy persze default dolog, mindenhol fehérség fogadott minket, meg sötét, maga a faház mégis gyönyörű, békés, hangulatos volt. Áram volt, meleget lehetett csinálni a kandallóval, az egész fából készült, volt sok hálófülke, ágy... borzasztó hangulatos kis faházacska volt ez, igen kellemesen el lehetett lenni. Az én szobatársam Morten volt, az út soránnagyon összehaverkodtunk, de hát ahogy fogytak a sörök, a fiúkkal úgy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vallásról, politikáról... mindenről amiről ilyenkor szokás. Kipakolás, huzatolás, öltözés, hamar a bőrfotelek kényelmében találtuk megunkat mind a húszon, kezdődhetett a kajakészítés, a főzőcske, a beszélgetés, no meg a játék.

Na most Heidi, meg Kaisa nagyon vicces volt, ugyanis elkezdték készíteni a pizzát... de ők ugye úgy csinálták, hogy nem fagyasztott tésztát használtak, hanem ők állították elő a tésztát (merthogy a fagyasztott nem jó... ami faszság mert nem a tészta a lényeg egy pizzán, hanem, hogy mi van a tésztán). Na most a tészta alapanyagait elosztották hét felé (heten ettünk pizzát), majd mikor bementem a konyhába, hogy mit segíthetek, közölték, hogy az ő pizzájuk már kész, itt vannak az alapanyagok, készíthetem a saját tésztámat... Hát bakter! Néztem, mint moziban a Jenő. Lövésem nem volt mi a túrót kéne kezdenem ahhoz, hogy pizzatészta kerüljön a sütőbe... végül megpróbáltam valamit szenvedni, de hát a kör alakú tészta helyett csak egy segg formájú valamit sikerült összeszenvednem (lásd a fényképeken...), no hát ez volt az a pont, amikor már mindenki röhögött, de hát most mit csináljak. végül Heidi megsajnált, és készített nekem szánalom pizzatésztát... persze nem volt a dolog véletlen, megmondta, hogy azért segített, mert korábban a srácok közül én egyedül mentem oda hozzájuk segíteni a hagymapucolásba (magyar vagyok bakter, hát a hagymapucolás az aztán megy, mint a karikacsapás...). Persze a többi srác sem volt ügyesebb a tésztával, a sodrófa úgy állt a kezünkben, mint a... szóval nem ment a dolog. De valahogy végül csak mindenki evett valami pizzaféleséget. Az este hátralevő részében pedig indult a Jengázás, hajnalig toltuk az építgetést, bár páran egy fura osztrák játékkal, a Ligrettóval kísérleteztek. Egyik stresszesebb játék, mint a másik, de azért nagy móka volt. Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy 10 sör után már váltani kell, a 11. nem esik jól, de töményünk nem volt.

Hajnali 4 körül feküdtünk le aludni, de Laura, és Edgár nem igen akartak elcsendesedni, végül csak elhallgattak. Mondjuk ezek a finnek bolondok. A szauna bent van a házban, a fürdőszoba meg ugye egy zuhanyzó a szauna mellett. Nincs külön, az a fürdőszoba. hát most bakter... mikor lefekvés előtt beléptem a fürdőbe olyan brutális gőz, meg hőség fogadott, hogy a páratartalom szó új értelmet nyert. Amúgy nem értem, hogy mi a jó ebben a szauna dologban, mindenki úgy odavolt, hogy jajjdejó, hát basszus 80 fokban izzadni seholnemvicces, úgy meg pláne, hogy 5-en nyomorogtok pucér srácok egy fapadon. Na mindegy, szóval lefürödtem a gőzfürdőben, majd füldugó, és csicsika. Morten mondjuk horkolt, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Fél9-kor kelés, irány a hegy. Reggeli, pilákolás, 10kor pedig már készen álltunk, hogy síeljünk egy nagyot. Azért igen jól hangzik azt mondani, hogy a sarkkörön tanultam meg síelni, nem igaz? :) Persze előtte még ki kellett bérelni a sífelszerelést, sikerült elvesztenem a csapatot, majd nehezen megtalálni őket, és nem túl olcsón, de azért elfogadható áron beszerezni sílécet, meg botokat. Bemegyek, csókolom, sícuccotkérek. -Milyen magas vagy? -He? Minek a síeléshez a magasságom, hát nem síágyat kérek... nah, szóval az bot miatt kellett.... :) Soha nem volt még síléc a lábamon, s noha nem lesiklottunk, hanem az erdőben jártunk, igen fura dolog volt, az első 25 percben estem is, vagy 15-öt. Mindenki azt mondja, hogy ilyen ez, mint a jégkorcsolya, csak egy kicsit más, mert hosszabbak a lécek.

Hát ez rohadtul nem igaz. Két módja van annak, hogy CCSíelj. Az egyik, hogy a sarkad emelgeteg, és a vájatban mész, mint az olimpián, a másik, hogy vöbetűformába van a két pipaszárlábad és lökdösöd el magad. Na most én ezzel próbálkoztam először, de hát nem igen tudtam többet elérni, mint, hogy sétálgatok csúszás nélkül két ortopéd rúddal a lábamon, és néha hasraesek bennük. Az abszolút citromdíjasok egy Dimitris nevű görög sráccal voltunk, azon felül, hogy lassúak voltunk, még bénák is, úgy hullottunk,mint a legyek. :) Arra igyekeztem figyelni, hogy a vályúkba, járatokba bele ne menjek, mert ha véletlenül ez megtörtént, és lejtő következett, csak a Jóisten tudott megállítani... :)

Aztán idővel belejöttem. Nagyjából 10 fős csapatunk szétszéledt az erdőben, én meg belejöttem a dologba, és rájöttem, hogy a vájatokban sokkal jobb menni, mintha a másik módon próbálkozol, egyszerű, gyors... ha meg lejtő van nem kell megállni, csak csúszni és kész. Mondjuk ezzel a megállás dologgal a mai napig gondjaim vannak, egyelőre az elesés a legbiztosabb módszer. Végül annyira megtetszett a síelés, hogy egy négyfős csapattal csináltunk egy külön túrát, egy hosszabb távon, és remek volt. Igazán jó érzés amikor csak úgy szabadon síelsz a gyönyörű, havas erdőben... szabad vagy, béke van, jó levegő... sétálsz, de mégis csúszol... csodálatos! Komolyan. Nagyon élveztem, mentünk vagy 8 kilométert, s tudom, ez nem sok, de első alkalom ellenére nekem nagyon tetszett. Sport is, meg nem is. Igen remek. Mondjuk az, hogy a nyugdíjas úgy süvít el melletted a pályán, mint Schumacher '02-ben, kissé kiábrándító, de hát nem baj. Kissé mondjuk megijedtem... mi van ha hirtelen találkozok egy medvével, de rájöttem, hogy azok most alszanak. 2-3 órát síeltünk, teljesen kimelegedtem, és leizzadtam (kellett nekem a legmelegebb cuccokat felvenni sportoláshoz...) majd visszamentünk a szálláshelyre... viszont kulcsunk nem volt, sikerült elqpázni... Mikor fél órát kellett odakint várni, már rögtön nem volt melegünk, Kaisáék amíg mi 10-en síelünk megnézték a közeli jégfalut, és kissé késve érkeztek vissza. Gyors ebédelés, vásárlás a boltban (vettem pár képeslapot, kaját, meg egy finn pólót, egész jól néz ki... mondjuk bolondok ezek a finnek... vettem egy L-eset, mert M-es nem volt, de mint kiderült ez az én nagy szerencsém, mert az L-es is olyan szűk, mintha valami agyatlan badibilder S-est húzna magára), majd egy 7-es csoporttal mi is elmentünk a jégfaluba. Beugró 7 euró, de ez valójában egy szálloda, meg egy labirintus... csarnokok, szobrok,termek, szobák... nézzétek meg a fényképeket! Mondjuk mókás volt odabent a kápolna, a cirkusz, a gombák, a különböző figurák, meg, hogy a bárban kérhettél rövidet, és jégből készült pohárba töltötték ki, amit aztán nekivághattál a falnak... ami ugye jégből volt. Volt egy remek kis csúszdahely, jég/hó szobrok, szóval igazi mókának lehettünk részesei. A csarnokok, a folyosók, a nászágy... áhh remek volt. :) Mondjuk elég hülye aki idejön megszállni, pláne, ha mézesheteket tölt itt... -15-ben azért hancúrozol, hogy ki ne hűlj teljesen. :)

Az este a vérfarkas nevű játék jegyében telt. Előtte persze vacsi, bolognai spagettit készítettünk... spagetti híján pennéből. A vérfarkas olyan, mint a rendőr/maffia... stb játék... egy körben ültök, van nappal, meg éjszaka, van pár vérfarkas akik éjszaka megölnek valakit, a polgárok meg napközben megpróbálnak rájönni, hogy a vérfarkast, és felkötni őt. Igen mókás játék, javarészt Isabella vezette, nem is tudom mennyit játszottunk, de vagy hajnali 4-ig toltuk ezt is. Egy játékot mondjuk én is vezettem, többen mondták, hogy tévés vetélkedőt kéne indítanom, mert annyira ment a bohóckodássómenkedés. Ki tudja... :) A másik visszatérő poén meg az, hogy a világ minden országában kell innom valami alkoholt, és ebből műsort csinálnom, de, hogy ez honnan jött, az már nem rémlik. Elvoltunk. :) Mondjuk amikor 4-kor elmentünk fürdeni, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy mi a túróért megyek én 4-kor szaunázni... a többiek valahogy nem értették, hogy lefekvés előtt kell fürdeni, nem keléskor.

Az utolsó nap kissé későn kezdődött, egy rövid reggeli után elmentünk "sznómobilozni". Ez magyarul a motorsszán. Nagyon dögös kis dolog, egy dolog hibádzott csak... nem volt jogsim. 8-an mentünk a motorosszámkirándulásra, kettenként voltunk 1-1 motorsszánon (kivéve Michael, és Heidi), és rohadt drága volt az egész. 52.50 euró+benzin. Amúgy az egész hétvége marha drága volt... csak költőpénzként elment 100 euró... de hát csókolom ez Finnország, ez bizony egy ge*idrága hely. Persze ez a motorsszán nem kötelező dolog, de hát once in a lifetime event... senki nem akart jönni velem huskyszánozni... maradt ez. És jó volt. Mondjuk nah...

Évek óta nem vezettem. Autót. Teljesen elszoktam a sebességtől. Másrészt meg még soha életemben nem ültem motoron. De még robogón sem. Ezek után amikor elindult a motorosszánon... hát nagyon béna voltam. 10 percen belül sikerült kidöntenem egy táblát, és a szán is elásta magát...várni kellett ránk és 6an emeltük ki a hóból. Persze ez még nem lenne gond... ha mondjuk azért történt volna a dolog, mert 60-an szöktetek egy dombon, és repülés közben eltrafálom a táblát... de nem így történt. 5-el csorogtam lefelé a full egyenesen úton csak egy kicsit kellett volna jobbra kanyarodni... de nem tudtam. Nem tudom miért. Annyira nehéz volt egyensúlyoznom, a kezem nem mozdult, a sisak azonnal bepárásodott, alig láttam, bumm. Ezek után Edgár át is vette tőlem a volánt én meg mehettem hátra...

Na most a gyerek full bolond. De tényleg. A megengedett max sebesség 60km/h, mikor átvettük a szánt mondta a helyi kigyúrt csákó, hogy annál gyorsabban ne menjünk, pár barom finn szokott 100al szöktetni. Na Edgár mit csinált... izomból rántotta a 90-et 100-at. A barom nem is tudta, hogy nem egyirányú forgalom van, hirtelen csak meglepődött, amikor a kanyarkijáratnál meglátta, hogy jön valaki a bal oldalon szemben...Nem szóltam, nem panaszkodtam, ültem csendben hátul és fogóckodtam.. nem volt egyszerű. Lévén, hogy a sisak azonnal párásodik, Edgár meg 2 m magas, semmit nem láttam csak a hátát, az ugratókra, kanyarokra nem bírtam készülni, tényleg nem múlt sokon, hogy leesek a székből. Erre is vonatkozik a fenti cím. A táj persze gyönyörű volt, de semmit nem láttam belőle, a hülyegyerek hasított, mint a barom. Semelyik másik szán nem, mindenki lassan ment, de mi nem... megállás, várás 5 percet, majd nyomás behozni a többieket. Megállás, 5 perc állás, gáz. Ott vagy a gyönyörű, érintetlen tiszta lapp tájon a pályán és én mit látok... süvítő fákat meg edgár hátát. Mindezt 15000 forintért, 3 órán át. Gratulálok!

Nah, de mielőtt még itt kiderülni, hogy szar volt a dolog... nem volt az. 15-20 perc után edgár átadta a volánt, és innentől helyre jöttek a dolgok. Nem volt baj az egyensúllyal, vágtam a kanyart, a gázt, a féket, mindent. És élveztem. Jó volt. Mondjuk én 70 fölé nem mentem, dehát Edgár 70-nál már verte a vállam, hogy lassítsak lassítsak... nem bízott bennem a kezdés után...:) Mondjuk amikor kint volt egy 30-as tábla, és 35-el mentem, már akkor is hisztizett... pöcs. Amúgy 40-50-es tempó mellett gyönyörűen látsz mindent, és a táj valami varázslatos volt. Rénszarvast is láttunk egy étterem mellett, de végül még egy befagyott tavon is végigsüvítettünk. Mondjuk kétszer eltévedtünk...egyszer sem miattam. Ilyenkor Edgárral az elveszettek után eredtünk, kiélhette magát, bár egyszer majdnem felborultunk, egyszer meg drifteltünk egy túlegészségeset, innentől azért már ha lehetett magamhoz vettem a kormányt. Bár volt még egy utolsó csúnya menet egy igen dombos/helyes részen amit sikerült modortalanul megtámadnunk.

De ez így is egy hatalmas móka volt. Sebesség, gyönyörű táj, hó, remek kombináció.Mondjuk a párásodás végett a szemellenzőt nem használtam ha vezettem, ami a -10 fokban nem igen volt nyerő, az ember arcán a könnytől elkezdve minden folyadék összegyűlik, és furcsa elegyet alkot, majd megfagy. De az erdős motoros száguldozás még így is egy örök emlék marad. Képek is lesznek majd idővel. :) Kikapcsoló volt, szabad volt, vad volt, dögös volt, ez már igen! Utána a hessburger nevű helyi mekiben ettünk egy menüt 5 euróért, volt benne hagymakarika is, végre megint ehettem sültkrumplit, életem legjobb sültkrumplija volt. Noha semmi extrát nem tudott, de akkor is. Hiányzott már. Vicces, itt lehet kapni sört a burgerben.

A délután sajnos a pakolás, és a búcsú jegyében telt. hazafelé Kaisa már Edgarsékkal utazott (egészen összemelegettek a hétvégén... ha érted, hogy mondom. Mondjuk ezt a szerepet eredetileg magamnak szántam, de hát az élet sajnos csak ilyen...), és Heidi helyett Oskars vezetett. Este 5-6 fele indultunk, írtunk az emlékkönybe (kikötés volt, hogy az anyanyelveden írj... hát ez mekkora marhaság... felvágósmánia... hány országból jártak nálunk az emberek. Így viszont tuti, hogy nem olvassák el amit a vendégek gondolnak, csak legyen sok nyelv, legyen mit mutogatni. Hát írtam is valamit magyarul...:)) Hazafele nem volt party, csak fázás, meg pihenés. Nagyon halkan hallgattunk rádiót, és meg kell állapítanom, hogy a finn rádió nagyon fura. Bár ez még akkor tudatosult bennem, mikor hazafelé jöttünk a jégfaluból. A csatornán, ami szólt full változatosság ment. A finnek toleránsak. Mindenben szerintem, de a zenében ez nagyon látszik. Érted, betesznek egy shakirát, majd valami finn popnépdalt, egy glam rockot, egy hiphopprappet, majd a Kalmah nevű brutáldeathmetaltól valamit egymás után. Magyarországon ilyen mikor lenne? Soha napján kiskedden. Kapcsolna is el mindenki a rádióval. Itt ez bevett dolog, kit zavar a deathmetal. Respekt! Mindössze egy-két megállót tartottunk pisilni, Heidi meg próbálta nézni a kézilabda döntőt. Sajnos Dánia kikapott, és a net sem volt túl jó, smsben kapta az üziket h. mikor mi az állás (mondjuk azt hitte, hogy később fog kezdődni, szóval az első 40 percről lemaradt...), meg ha hébe-hóba volt net egy-egy sportfőcemen látta, hogy épp mi az eredmény. Mortennel backgammonoztunk a telefonomon, meg dumálunk zenéről, meg a muumikról. Mortent bírom. Nem hittem volna amikor még Mon láttam a fácse képét h. ennyire összehaverkodunk, és nem is logikus. A hozzá hasonló külföldi, alterszigetlakókat nem igen szeretem, de Mortennel igen jól kijöttünk, csomó barom poént kitaláltunk, ez a gyerek tényleg jó arc. Hazafelé jöttünk rá, hogy farsangkor muuminak kéne öltöznünk... meg a repülön is neki haza.. csak nem mer, mert fél, hogy találkozna valami hozzám hasonló hülyével aki meg akarja enni. :D Na de erre a farsangi muumidologra még visszatérünk...:P

10-11 fele értünk haza. A lepedőmet véletlen Yllasben hagytam, azt hittem, hogy oda való. :) Most nincs lepedőm... pontosan Isabella adott egyet, de ki kell majd mosnom, mert ezt használta Yllasben.

Jó volt. Élmény volt. Mi volt a legjobb? A sífutás, a levegő, a gyönyörű természet, a szabadság. A motorsszán, a száguldás, a vadság, a természet, a szél az arcodban... na jó a 100km/ht is élveztem át... tudod, be vagy szarva mert lópikulát nem látsz, de hát mégis csak állati a dolog. :) A játékok, a közös esték, sok mindenkiről, hogy jó fej, hogy lehet dumálni, ökörködni, hogy van közös téma. Hogy Oskars sem az a mogorva favágó, akinek elsőre tűnik, és a lengyel fizikuslányok is tudnak mosolyogni. Jó volt a kandalló, ahol megsütöttük a kolbászunkat, az út, a buli, a sörök. Élveztem. :) Nem kicsit. :) Egy egész hetet lazán el lehetett volna ott tölteni. :D Mondjuk kavarások, fiú-lány dolgok nem igen voltak (egyedül edgárék alakulnak, hát nah, shit happens, bár kicsit sajnálom a dolgot, lövésem nincs mi a fene baj van velem), de hát szex majd lesz az egyetemen, amikor a vizsgán megb... Szóval értitek. :)

Tegnap szüleim kérdezték, hogy van-e izomlázam. Mitől lenne? Hát bakter ma egész nap volt. A hátamban, meg a karomban. Mondjuk már az gyanús volt, hogy tegnap fürdéskor a tükörbenéztem, és teljesen meglepődtem, ugyanis a szokásos, csontokról lelógó húscafatok helyett váratlanul izmokat láttam a kezemen. A motorsszáán, vagy a sí miatt nőttek? Talán inkább a motorosszán miatt... kell erő ahhoz, hogy egy 70-el menő 300 kilós vackot elfordíts. Viszont úgy vagyok vele, hogy szívesen sílenék a továbbiakban is. Lehet, h. itt Ouluban próbálok bérelni lécet, és heti 1-szer 2-szer elmennék. Jézusom, pár hete még nem mondtam volna ilyent, hogy önszántamból, csak úgy sportolnék... Pedig ehhez lenne kedvem!

És akkor a képek! Nem teljes a katalógus. Ha láttad már a képeimet a fácsén, még semmit nem láttál. Ez itt sokkal több, egy csomó remek kép, amiket összegyűjtögettem mindenkitől. Sok mókás van köztük, csinos lányok, kemény pasik, autó kiásása hóból, játékok, Marci esik, kel, pofázik, meg nevet, ja és elcseszi a tésztáját... :) Nézzétek meg minket, kommenteljetek, kérdezzetek. :) A motorosszános képeket holnap teszem fel! Mivel nem csak saját képek vannak, hanem kb. mindenkié akik ott voltak, a sorrend nagyon kesze-kusza, nehezen fogtok kiigazodni. csak nézzétek őket. :)

https://picasaweb.google.com/mmarton88/TripToYllas#

Papírkutyák

Igazából csak egy. Én. Ma is volt icehole swimming, de ma sem mentem be a vízbe. Csak túristaszalámi jelleggel szétnéztem... Tudod, stíröljük a csajokat a bícsen... -15 fokban.

Szerettem volna betenni képet, de nem tudom eléggé lekicsinyíteni. Persze csak szőrös fickókat, meg fázós egyberészes úszódresszben parádézó lánykákat látnátok, sok mindenről nem maradtatok le. Bakter, megint megígértettem velem h. 2 hét múlva bemegyek, de nagyon nincs kedvem hozzá, hát ez elég hideg. Na majd meglátjuk.

Ezt leszámítva semmi érdekes nem történt... egész nap blogot írtam... ám ennek nincs fizikai manifesztálódása, hisz az eredetileg írt bejegyzésnek csak egy fura, torz ikertestvére került ki végül, de szerintem jobb ez így, a másik nem volt elég tömör, rövid, lényegre törő. Úgy volt, hogy holnap lesz egy kis vizsga Processzorokból, de ez elmarad, ennek jegyében nem sokat tanultam, inkább adminisztratív dolgokat intézek, intéztem. Meg persze néztem pár himymet. Akkora szívás, lesz international dinner party jövő pénteken. Annyira mennék! ráadásul magyarok keresnek magyar arcokat akikkel lehetne együtt főzőcskézni... és nem tudok menni, mert akkor megyünk Yllasba. :S :'( Mondjuk az sem lesz rossz remélem. Várom. Kirándulás, síelés, ilyesmi. :) Ma nem találtam tejfölt a boltban, úgyhogy a sajtostészta sztornó lett, gondoltam csinálok egy jó gulyáslevest. De megfelelő hús, és kolbászhiányában ez is skip, végül valami előrefagyasztott zöldséges húst ettem előre fagyasztott sültkrumplival... persze a zöldséget kivettem belőle, bakter mégis csak vasárnapi ebédről van szó, vagy miről.

Holnap találkozok a Kummi familymmel, most meg még kell egy kicsi finnt tanulnom. :)

Lék, jég, úszás: Icehole swimming

Két buzi beszélget:
-Milyen a víz?
-Fasza!
-Akkor ugrok egy seggest.

Elnézést a kissé malac kezdésért, de a mai blogbejegyzésben többek közt arról is szó lesz, hogy miként képes új értelmet nyerni az úszósapka, a bikini, meg a tópart szó. De előtte a tegnap.

Heidi gyengélkedik, úgyhogy csak Morten, és Kaisa jött át látogatóba. 9-fél 10 felé érkeztek, fel is avattuk velük Edgars új kanapéját. Úgy volt eredetileg, hogy 10-re átmegyünk a közeli kocsmába, de nagyon nem volt hozzá kedvünk, csak dumálgattunk, teáztunk. Készítettem Kaisának, és Mortennek kávét, most csináltam először ilyent. A 3 az egyben kávék elkészítését nem igen lehet elcseszni, beleteszed forróvízbe, kitöltöd egy csészébe, és kész. Na most mi Edgarssal full amatőrök voltunk, sikerült az egy csészényi víz helyett egy teáskannányi vízben feloldani a kávét, majd kitölteni üvegpohárba, aminek következtében az összetört. Éljen! Jó, nah, hát ebből is tanultunk. A mi háztartásunk amúgy is kaotikus, hiába két villanymérnök nem vezet könnyen közös háztartást. Persze a kávé is marha rossz ízű volt, de elvoltunk, elszórakoztunk.

Na most a blog történetében először elbizonytalanodtam. Hadházinak van egy olyan poénja, hogy egy haverja fogadásból bevett egy villanykörtét a szájába, de a villanykörte olyan, hogy ha egyszer bedugod, nem tudod kihúzni, mert röhögnöd kell, és kész. Ezért a Hadházi haverját beviszik a kórházba, mindenki körberöhögi, kiszedik, majd mikor menne el, a taxist is beviszik, akivel bement a gyerek a kórházba, mert a hülyéje szintén kipróbálta látván az első marhát. Nah, ezt most ide be akartam linkelni, de nem találom, lehet, hogy még nem ment le adásban, nagyon vicces, bocsi, hogy elszpolylereztem. Szóval, volt egy fölös villanykörténk, és előadtam a sztroit, mely hatására Morten ki akarta ezt próbálni... sajnos nem tudta elég nagyra nyitni a száját, pedig mekkora lett volna! :D Főleg ha nem bírjuk kivenni, és így megyünk a buszon Heidihez, hogy csináljon valamit Mortennel! :D Na mindegy. Mindenesetre elég kemény, hogy úgy ütjük el a szombat estéinket, hogy megpróbálunk villanykörtét dugni a szánkba...

Persze a kudarc ellenére is sokat nevettünk, jöttek a poénlistás videók, képek, ilyesmik.Odakint -25 fok volt (mondjuk Kaisa, akinek a neve roppant mód hasonlít Ke$háéra... de ennek nem nagyon örül... szóval Kaisa simán bringával jött), eszünk ágában nem volt kimozdulni, de végül úgy laza két és fél óra késéssel, éjfél körül csak átmentünk a kocsmába. Nem volt nagy tömeg, pár itteni arc, szokásos dumálgatás ment, persze a betegségem, meg az anyagi készleteim rohamos fogyása miatt nem ittam semmit. Morten, és Kaisa valami űberburzsuly krémviszkivel modoroskodtak, hát nah... csóró létemre ez azért nem fér bele. Kaisa amúgy is itteni ír napokos pólóban volt, úgyhogy még passzolt is az ital hozzá. Meg is hívott valami szent patrik napi itteni mulatságra, márciusban. Kaisa amúgy aranyos. Nem az a tipikus finn, tele van élettel, sokat nevet, beszél, él, pörög, kedvelem. Odahaza ez tuti hiányozni fog. A többiek, már 9 óta lent voltak, és némelyikük alaposan be is volt balzsamozva, még karaokiztak is, ám erről mi sajnos lecsúsztunk. Mondjuk van egy litván csaj, aki minden este igen leissza magát, és úgy néz ki, mintha valami metalarc lenne, (de amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Poisont, azt hitte, hogy az csak egy szám AliceCoopertől...) na ő kb éjjel-nappal karaokizná az álylávrákendrollt... szerencse, hogy nem teszi, rémes amikor énekel.

Apropó karaoki: sok szó esik a finn metalról, a finn rockerekről. Úgy vettem észre, hogy a fémzene nincs hivalkodóan jelen itt, ám a felületes vizsgálat után meg kell állapítanom, hogy azért igen szép respektje van a stílusnak. Mármint itt a tegnapi példa. A karaoki bárban szinte csak finn nyelvű finn popslágerek voltak, melyeket lelkesen danásztak a helyiek. De azon túl... A külföldi dalok közül mind rock, vagy metal nóta volt. Nincs 99 luftballon, nincs summerof69, barbigörl, meg hásszelhoff! AC/DC, Lordi, Van Halen, Whitesnake, Bon Jovi, Aerosmith, Status Quo, de még egy Ensiferumot is találtunk, melyet ha valami gonosz erő nem pusztít el addig, egyik este el fogok énekelni. Senki nincs a zenén kiakadva, pedig ez nem rockklub, egy egyszerű, egyetem közeli bár. Mondjuk a legkeményebb az volt, hogy a szokásához híven blakkerlédinek felöltözött Jilliant egész este egy levakarhatatlan, öreg, részeg finn metalarc fűzte, Jill meg nem bírt egyszerűen szabadulni tőle, sőt a végén a csávó elénekelt a lánynak egy Sentenced dalt. Nem rémlik már mikor jöttünk haza, de ez egy jó este volt, igen jókat dumáltunk, remekül éreztük magunkat a hideg ellenére is, príma volt.

Igazából túl príma is. Sokat nyafogok, kritizálok, meg bosszankodok, de talán ismertek milyen vagyok, ez az én stílusom. Nagyon jól érzem magam. Tényleg. Ma hazament Audrey. Ő a fura kiejtésű, ám igen csinos belga csajszi, akiről már meséltem. Nem igazán tudott beilleszkedni az egyetemen, nem tudott neki megfelelő kurzusokat felvenni, úgyhogy elment. Ez egy kicsit elszomorított. Mortenék is csak 5 hetet vannak itt, amikor hazamennek, hiányozni fognak. Persze még van öt hónap, az alatt lehet mindenkivel még összeveszek, és megharagszunk, de most annyira tetszik még minden, úgy érzem már most sok minden hiányozna, ha hirtelen véget érne. Valahogy olyan nyugodt az egész. Az utcán nem kell félned attól, hogy megvernek, bántanak... nem tudom elképzelni, hogy itt Ouluban történhet olyan tragédia, mint amilyen tegnap este Pesten (három csaj meghalt a West Balkánban egy goa partyn). Gyönyörű a táj, alapvetően kedves, meg jó fej, segítőkész mindenki, közel van a lakás, meg a suli... basszus néha eszembe jut, hogy milyen a mocskos, tömött 85-ösön kapaszkodni a cigók közt, és annyira boldog vagyok, hogy most nem kell ott rohadni minden reggel, meg délután. Na jó. 3 dolog hiányzik igazán. 1. A barátaim, a tanszéki kollégák, a hozzájuk köthető lányok, tesók, a rockercimborák. 2. A kutyusom. Mondhatnám úgy kollektíve az egész családot is, de anyuékkal kb. napi fél órákat videofonálunk, ami kissé már sok is, de hát szülők, legalább érdeklődnek. :) 3. Egy fincsi rántott hús, egy nagy adag hasábbal. Tegnap a csehóban vitték ki a sültkrumplikat, mi meg csak lestünk Kaisával, marha jól néztek ki. a menzán nincs sültkrumpli. 2 euróért vehetsz, 4.5-ért egy nagy hamburgert is kapsz hozzá. Hallod, az indiaiak, minden nap azt esznek. Hamburgert. Tudod, otthon nincs... visszatérve, Kaisa mesélte, hogy azért nincs sült krumpli, mert az nem egészséges. Van végtelen mennyiségű saláta, pürék, mártásos húsok, ilyesmi. Jó, ha belegondolok az után az ipari mennyiségű rántott szelet után, amelyet az elmúlt években belapátoltam, ez már kellett a szervezetemnek. A másik fura dolog, hogy itt mindenki szelektíven gyűjti a hulladékot. Kivéve mi Edgarssal. Le is cseszett ezért Kaisa, ha igazi finnek lennénk, itt a lakásban is szelektíven tárolnánk a szemetet. De jájjj... egy szemetes zacskót is épp elég undorító levinni, nem, hogy négyet. Mondjuk az egyik francia srác volt kemény, levitte a szemeteszsákot, és a kukánál egyesével válogatta a különböző szemeteket, és dobálta be. Fújjjjjjjj.

Óh, még valami a tegnap estéhez. volt egy nagyobb 40-50-esekből álló társaság, akik táncoltak, karaokiztak, volt egy nő aki mindig odajött hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy énekeljünk már el vele valami finn csákótól valami dalt, de mondtuk, hogy csókolom, hát mi nem is ebből az országból jöttünk. Ez mondjuk nem nagyon hatotta meg, csak mondta csak mondta a magáét. Aztán amikor rájött, hogy mi cserediá-k vagyunk (he-he), elkezdte mondani angolul, hogy ő az egyetemen dolgozik, és nagyon csalódott, hogy nem éneklünk vele, hozzászokott, hogy a diákok benne vannak a mókában, az ő részlegén/tanszékén mindig szívesen csatlakoznak hozzá a diákok. Már nevettem, hogy akkor nem látott még villamosmérnököt..., de legnagyobb meglepetésemre kérdésemre elárulta, hogy ő a villamosmérnöki részlegre gondol. Hogy konkrétan mit dolgozik ott, az mondjuk nem derült ki. Remélem nem valami adjunktus/docens/tanár volt. Egyrészt azért, mert egy adjunktus/docens/tanár csak ne járjon bulizni, kockuljon éjjel-nappal,amikor meg épp nem azt teszi, vigye el a feleségét, meg a gyerekét pecázni. Ha ez olyan egyetem, ahol egy oktató eljár szórakozni, csalódok a színvonalban. Valószínű valami titkár lehetett, mindenesetre mikor mondtuk neki, hogy a nagyfrekis tanszéken vagyunk, mondta, hogy jól van, majd bepanaszol minket a kordinátorunknál ( a nevét is tudta, szóval vélhetőleg tényleg az egyetemen dolgozik), hogy mekkora antiarcok vagyunk. :) LOL! :D

Nahh, a mai nap. Ma sem úgy ébredtem, mintha én lennék Mr. Egészség, de fél1-re összeszedtem magam, és elkísértem a többieket egy icehole swimming nevű eseményre. Persze nem minden hátsó szándék nélkül tettem, de sajnos nem mindenki volt ott, akire számítottam. Odakint -15 fok volt, volt egy öltöző, ott mindenki levetkőzött, majd úszott egy ici-picit az 1-2 fokos vízben. Nagyon kemény volt. A nyugdíjas helyiek mondjuk olyan halálos nyugalommal, lassan, kimérten csinálták a dolgokat, hogy az félelmetes. A mi fiaink, lányaink végig futottak, siettek, sikítottak... Én nem próbáltam ki a csobbanást, nekem túl hideg volt, de csináltam egy csomó fotót. Egész új értelmet nyertek az úszósapka, a bikini, meg a stég szavak. A képeket megtekinthetek, magukért beszélnek. :) Ennyi. Ma készítettem magamnak túróscsuszát. Holnap kikapcsolják a netemet, mert nem tudtam még befizetni, bénázok itt a bankkal, de talán holnap már mindent meg tudok oldani a városban, és jól sülnek el a dolgok. Ideje lenne már. :) Mindenesetre az egyetemen van net, szóval nem leszek azért elszigetelve a világtól. :) Ennyit mára, holnap folytatjuk.

Jajj, majd elfelejtettem! A fényképek:

http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110116Oulu#

Vannak képek a mai vizes mókáról, az első hét családias találkáiról, meg a múlt szombatról. :)

-25

Még mindig betegen. Épp ezért sok minden nem történt. A tegnap leadott Strato lemezkritikámról kiderült, hogy egy stilisztikai borzalom (pedig oly büszke voltam rá...) én meg egész nap gyógyulgattam. Különböző tablettákat veszek be, iszom a teákat, méregetem a hőmérsékletem... kicsit náthás vagyok, de úgy néz ki megmaradok. :) Elkezdtem a Lutáker interjút végre, remélhetőleg holnapra kész lesz. Tegnap nem mentem ki bulizni a folyosóra (pedig végül nagy haccaccáré volt), ezt kicsit sajnálom, ha minden igaz volt kint egy orvostanhallgató hölgy akinek a vizsgálatait nem utasítottam volna vissza. Na de majd ma... Mert a szombat este, még betegen is szombat este. Mondjuk nagy dologra nem kell tőlem számítani, Kaisa, meg Morten átjönnek, utána meg lenézünk a közeli csehóba és ha véletlenül nagyon jól érezzük magunkat elmegyünk egy rockkocsmába, mert itt az annyira nem szép, ám lelkes rockerlányok a múltkori heavymetsa után már minden estét ott töltenének. Pedig szerintem David Guettát sem sokkal rosszabb hallgatni, mint Immolationt. Ezt leámítva semmi nem történt, néztem pár himymet, ja és főztem. Most először itt. Akartam enni egy jó túróscsuszát (mondjuk az Óbudán az igazi), de helyette sajtoscsuszalet... mert a túrót nem tudtam időre kiolvasztani. Hiába nah, beteg embernek finomat kell enni a megerősödéshez.

Mondjuk a vásárlás megint egy rémálom volt, minden ki volt írva angolul, hogy mi, csak a tejföl nem, meg kellett kérdeznem egy helybélitől... de nemsok hangom lévén kérdés helyett csak valamelyik Burzum nótát sikerült elhörögnöm. Ám miután rájött, hogy nem akarom feláldozni egy fekete misén, készségesen segített. :) A nap legtutibb felfedezése az volt, hogy megtudtam hol van Dánia!

Na jó, ez nem tűnik nagy számnak, nade! Van a Sweden Rocks nevű rockfesztivál... ami hát eléggé jó minden évben... Lesz Styx, Kansas, Stryper, Priest, Whitesnake, Overkill, Rhapsody, Saxon, Helloween, Mr. Big, Ozzy... el kéne rá menni. Mondjuk még a Journeyt nagyon lehívhatnák, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval ez tök közel van Dániához, ami meg tökre pici, úgyhogy kitaláltam, hogy megkérem a dán cimborákat, hogy júnoius 1. hetévben, amikor már el kell hagynom Oulut hadd szálljak meg náluk, és így Sölvesborgba is eljutok, őket is meglátogatom, és még hazamentemben a cuccomat is le tudom adni nekik, hát mi ez, ha nem királyság. De könyörgöm, még a Journeyt hozzátok le. Vagy a Def Leppardot. Vagy a Poisont. Meg mondjuk a Stel Panthert. Vagy a Rock Sugart. Na jó, nem nyafogok. Mondjuk még valaki otthonról meg kéne győzni... Mondjuk Ákost, Malmőbe (ami szintén tök közel van) olcsón el lehet jutni repcsivel. Ha van egy kis szerecséje, 15-ből megfordul.

Ma befagyott a pokol. A címben szereplő szám a kinti hőmérsékletet mondja meg fokban. A jó hír, hogy hétfőtől viszont itt a nyár, már csak -2 fok lesz! Ma csak nagyon picit voltam kint, akkor mondjuk annyira nem volt vészes a hideg. Mondjuk ma ilyen erdőben/városban sétálgatás tuti nem lesz. Hiányzik Wacken. Minden télen hiányzik, olyan jó ilyenkor régi évek koncertfelvételeit megnézni. Én is ott szereplük rajtuk, és annyira awesome bulik voltak. Mondjuk amennyi erőfeszítést teszek azért, hogy a legkajakabb rockkoncertek részese lehessek, lehet, hogy lassan már abba kéne beleinvesztálnom, hogy felcsípjek valami nőt. Jó, hát nah, kinek mihez van tehetsége. Hogy őszinte legyek, egy barátnő sem sokkal drágább ám, mint ezek... :) Na jó befejezem, a női olvasók (már ha vannak) gondolom már így is eléggé morcosak. Jöjjön is ma egy női banda, hátha kicsit jobb kedvük lesz: :)