-Milyen a víz?
-Fasza!
-Akkor ugrok egy seggest.
Elnézést a kissé malac kezdésért, de a mai blogbejegyzésben többek közt arról is szó lesz, hogy miként képes új értelmet nyerni az úszósapka, a bikini, meg a tópart szó. De előtte a tegnap.
Heidi gyengélkedik, úgyhogy csak Morten, és Kaisa jött át látogatóba. 9-fél 10 felé érkeztek, fel is avattuk velük Edgars új kanapéját. Úgy volt eredetileg, hogy 10-re átmegyünk a közeli kocsmába, de nagyon nem volt hozzá kedvünk, csak dumálgattunk, teáztunk. Készítettem Kaisának, és Mortennek kávét, most csináltam először ilyent. A 3 az egyben kávék elkészítését nem igen lehet elcseszni, beleteszed forróvízbe, kitöltöd egy csészébe, és kész. Na most mi Edgarssal full amatőrök voltunk, sikerült az egy csészényi víz helyett egy teáskannányi vízben feloldani a kávét, majd kitölteni üvegpohárba, aminek következtében az összetört. Éljen! Jó, nah, hát ebből is tanultunk. A mi háztartásunk amúgy is kaotikus, hiába két villanymérnök nem vezet könnyen közös háztartást. Persze a kávé is marha rossz ízű volt, de elvoltunk, elszórakoztunk.
Na most a blog történetében először elbizonytalanodtam. Hadházinak van egy olyan poénja, hogy egy haverja fogadásból bevett egy villanykörtét a szájába, de a villanykörte olyan, hogy ha egyszer bedugod, nem tudod kihúzni, mert röhögnöd kell, és kész. Ezért a Hadházi haverját beviszik a kórházba, mindenki körberöhögi, kiszedik, majd mikor menne el, a taxist is beviszik, akivel bement a gyerek a kórházba, mert a hülyéje szintén kipróbálta látván az első marhát. Nah, ezt most ide be akartam linkelni, de nem találom, lehet, hogy még nem ment le adásban, nagyon vicces, bocsi, hogy elszpolylereztem. Szóval, volt egy fölös villanykörténk, és előadtam a sztroit, mely hatására Morten ki akarta ezt próbálni... sajnos nem tudta elég nagyra nyitni a száját, pedig mekkora lett volna! :D Főleg ha nem bírjuk kivenni, és így megyünk a buszon Heidihez, hogy csináljon valamit Mortennel! :D Na mindegy. Mindenesetre elég kemény, hogy úgy ütjük el a szombat estéinket, hogy megpróbálunk villanykörtét dugni a szánkba...
Persze a kudarc ellenére is sokat nevettünk, jöttek a poénlistás videók, képek, ilyesmik.Odakint -25 fok volt (mondjuk Kaisa, akinek a neve roppant mód hasonlít Ke$háéra... de ennek nem nagyon örül... szóval Kaisa simán bringával jött), eszünk ágában nem volt kimozdulni, de végül úgy laza két és fél óra késéssel, éjfél körül csak átmentünk a kocsmába. Nem volt nagy tömeg, pár itteni arc, szokásos dumálgatás ment, persze a betegségem, meg az anyagi készleteim rohamos fogyása miatt nem ittam semmit. Morten, és Kaisa valami űberburzsuly krémviszkivel modoroskodtak, hát nah... csóró létemre ez azért nem fér bele. Kaisa amúgy is itteni ír napokos pólóban volt, úgyhogy még passzolt is az ital hozzá. Meg is hívott valami szent patrik napi itteni mulatságra, márciusban. Kaisa amúgy aranyos. Nem az a tipikus finn, tele van élettel, sokat nevet, beszél, él, pörög, kedvelem. Odahaza ez tuti hiányozni fog. A többiek, már 9 óta lent voltak, és némelyikük alaposan be is volt balzsamozva, még karaokiztak is, ám erről mi sajnos lecsúsztunk. Mondjuk van egy litván csaj, aki minden este igen leissza magát, és úgy néz ki, mintha valami metalarc lenne, (de amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Poisont, azt hitte, hogy az csak egy szám AliceCoopertől...) na ő kb éjjel-nappal karaokizná az álylávrákendrollt... szerencse, hogy nem teszi, rémes amikor énekel.
Apropó karaoki: sok szó esik a finn metalról, a finn rockerekről. Úgy vettem észre, hogy a fémzene nincs hivalkodóan jelen itt, ám a felületes vizsgálat után meg kell állapítanom, hogy azért igen szép respektje van a stílusnak. Mármint itt a tegnapi példa. A karaoki bárban szinte csak finn nyelvű finn popslágerek voltak, melyeket lelkesen danásztak a helyiek. De azon túl... A külföldi dalok közül mind rock, vagy metal nóta volt. Nincs 99 luftballon, nincs summerof69, barbigörl, meg hásszelhoff! AC/DC, Lordi, Van Halen, Whitesnake, Bon Jovi, Aerosmith, Status Quo, de még egy Ensiferumot is találtunk, melyet ha valami gonosz erő nem pusztít el addig, egyik este el fogok énekelni. Senki nincs a zenén kiakadva, pedig ez nem rockklub, egy egyszerű, egyetem közeli bár. Mondjuk a legkeményebb az volt, hogy a szokásához híven blakkerlédinek felöltözött Jilliant egész este egy levakarhatatlan, öreg, részeg finn metalarc fűzte, Jill meg nem bírt egyszerűen szabadulni tőle, sőt a végén a csávó elénekelt a lánynak egy Sentenced dalt. Nem rémlik már mikor jöttünk haza, de ez egy jó este volt, igen jókat dumáltunk, remekül éreztük magunkat a hideg ellenére is, príma volt.
Igazából túl príma is. Sokat nyafogok, kritizálok, meg bosszankodok, de talán ismertek milyen vagyok, ez az én stílusom. Nagyon jól érzem magam. Tényleg. Ma hazament Audrey. Ő a fura kiejtésű, ám igen csinos belga csajszi, akiről már meséltem. Nem igazán tudott beilleszkedni az egyetemen, nem tudott neki megfelelő kurzusokat felvenni, úgyhogy elment. Ez egy kicsit elszomorított. Mortenék is csak 5 hetet vannak itt, amikor hazamennek, hiányozni fognak. Persze még van öt hónap, az alatt lehet mindenkivel még összeveszek, és megharagszunk, de most annyira tetszik még minden, úgy érzem már most sok minden hiányozna, ha hirtelen véget érne. Valahogy olyan nyugodt az egész. Az utcán nem kell félned attól, hogy megvernek, bántanak... nem tudom elképzelni, hogy itt Ouluban történhet olyan tragédia, mint amilyen tegnap este Pesten (három csaj meghalt a West Balkánban egy goa partyn). Gyönyörű a táj, alapvetően kedves, meg jó fej, segítőkész mindenki, közel van a lakás, meg a suli... basszus néha eszembe jut, hogy milyen a mocskos, tömött 85-ösön kapaszkodni a cigók közt, és annyira boldog vagyok, hogy most nem kell ott rohadni minden reggel, meg délután. Na jó. 3 dolog hiányzik igazán. 1. A barátaim, a tanszéki kollégák, a hozzájuk köthető lányok, tesók, a rockercimborák. 2. A kutyusom. Mondhatnám úgy kollektíve az egész családot is, de anyuékkal kb. napi fél órákat videofonálunk, ami kissé már sok is, de hát szülők, legalább érdeklődnek. :) 3. Egy fincsi rántott hús, egy nagy adag hasábbal. Tegnap a csehóban vitték ki a sültkrumplikat, mi meg csak lestünk Kaisával, marha jól néztek ki. a menzán nincs sültkrumpli. 2 euróért vehetsz, 4.5-ért egy nagy hamburgert is kapsz hozzá. Hallod, az indiaiak, minden nap azt esznek. Hamburgert. Tudod, otthon nincs... visszatérve, Kaisa mesélte, hogy azért nincs sült krumpli, mert az nem egészséges. Van végtelen mennyiségű saláta, pürék, mártásos húsok, ilyesmi. Jó, ha belegondolok az után az ipari mennyiségű rántott szelet után, amelyet az elmúlt években belapátoltam, ez már kellett a szervezetemnek. A másik fura dolog, hogy itt mindenki szelektíven gyűjti a hulladékot. Kivéve mi Edgarssal. Le is cseszett ezért Kaisa, ha igazi finnek lennénk, itt a lakásban is szelektíven tárolnánk a szemetet. De jájjj... egy szemetes zacskót is épp elég undorító levinni, nem, hogy négyet. Mondjuk az egyik francia srác volt kemény, levitte a szemeteszsákot, és a kukánál egyesével válogatta a különböző szemeteket, és dobálta be. Fújjjjjjjj.
Óh, még valami a tegnap estéhez. volt egy nagyobb 40-50-esekből álló társaság, akik táncoltak, karaokiztak, volt egy nő aki mindig odajött hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy énekeljünk már el vele valami finn csákótól valami dalt, de mondtuk, hogy csókolom, hát mi nem is ebből az országból jöttünk. Ez mondjuk nem nagyon hatotta meg, csak mondta csak mondta a magáét. Aztán amikor rájött, hogy mi cserediá-k vagyunk (he-he), elkezdte mondani angolul, hogy ő az egyetemen dolgozik, és nagyon csalódott, hogy nem éneklünk vele, hozzászokott, hogy a diákok benne vannak a mókában, az ő részlegén/tanszékén mindig szívesen csatlakoznak hozzá a diákok. Már nevettem, hogy akkor nem látott még villamosmérnököt..., de legnagyobb meglepetésemre kérdésemre elárulta, hogy ő a villamosmérnöki részlegre gondol. Hogy konkrétan mit dolgozik ott, az mondjuk nem derült ki. Remélem nem valami adjunktus/docens/tanár volt. Egyrészt azért, mert egy adjunktus/docens/tanár csak ne járjon bulizni, kockuljon éjjel-nappal,amikor meg épp nem azt teszi, vigye el a feleségét, meg a gyerekét pecázni. Ha ez olyan egyetem, ahol egy oktató eljár szórakozni, csalódok a színvonalban. Valószínű valami titkár lehetett, mindenesetre mikor mondtuk neki, hogy a nagyfrekis tanszéken vagyunk, mondta, hogy jól van, majd bepanaszol minket a kordinátorunknál ( a nevét is tudta, szóval vélhetőleg tényleg az egyetemen dolgozik), hogy mekkora antiarcok vagyunk. :) LOL! :D
Nahh, a mai nap. Ma sem úgy ébredtem, mintha én lennék Mr. Egészség, de fél1-re összeszedtem magam, és elkísértem a többieket egy icehole swimming nevű eseményre. Persze nem minden hátsó szándék nélkül tettem, de sajnos nem mindenki volt ott, akire számítottam. Odakint -15 fok volt, volt egy öltöző, ott mindenki levetkőzött, majd úszott egy ici-picit az 1-2 fokos vízben. Nagyon kemény volt. A nyugdíjas helyiek mondjuk olyan halálos nyugalommal, lassan, kimérten csinálták a dolgokat, hogy az félelmetes. A mi fiaink, lányaink végig futottak, siettek, sikítottak... Én nem próbáltam ki a csobbanást, nekem túl hideg volt, de csináltam egy csomó fotót. Egész új értelmet nyertek az úszósapka, a bikini, meg a stég szavak. A képeket megtekinthetek, magukért beszélnek. :) Ennyi. Ma készítettem magamnak túróscsuszát. Holnap kikapcsolják a netemet, mert nem tudtam még befizetni, bénázok itt a bankkal, de talán holnap már mindent meg tudok oldani a városban, és jól sülnek el a dolgok. Ideje lenne már. :) Mindenesetre az egyetemen van net, szóval nem leszek azért elszigetelve a világtól. :) Ennyit mára, holnap folytatjuk.
Jajj, majd elfelejtettem! A fényképek:
http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110116Oulu#
Vannak képek a mai vizes mókáról, az első hét családias találkáiról, meg a múlt szombatról. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése