Első nap az egyetemen. Vagy talán mégsem. Kezdődik az oului élet, kérem tisztelettel, itt sem minden móka, meg kocogás. 10-re bementünk egy cserediákoknak tartott eligazítóra, kaptunk néhány hasznos útmutatást, jó tanácsot, illetve kurzuslistát, amiről választani lehet. Vicces, mert itt Ouluban nem minden tárgyat osztályoznak, vannak kurzusok, amelyek csak átment/megbukott értékeléssel végződnek, illetve nem kell a kurzusokat előre felvenni, elég csak a vizsgákat, amúgy arra, és úgy jársz be, amire akarsz. Ennek fényében az órarend még nem 100%-ig végleges, csak körvonalazódgatnak a dolgok. Vezeték nélküli kommunikáció, jelfeldolgozás, mobiltelekommunikáció... lesz itt minden. Amúgy az itteni villanykar kb. akkor, mint a V1+az I egyben, a bútorzat, meg a festés tiszta I épület.
Baromira büszkék a helyiek a vezeték nélküli kommunikációban elért képzésükre, GSM, és 3G technológia itt, ebben a suliban volt a világon először.Nem kerteltek, megmondták rögtön, hogy tisztában vannak azzal, hogy csak fél évre vagyunk itt, de azt akarják, hogy majd maradjunk, vagy visszajöjjünk. Hát, majd meglátjuk. :)
Mondjuk durva, mert míg a BME-n hozzászoktunk, hogy elvétve van egy-egy csoport vietnámi, vagy arab, addig itt 15 emberből, mindössze 4-en voltunk európaiak, a többi mint távol-keleti arc volt, esetleg indiai, pakisztáni. De jó fejek. Talán. Remélem.
Nem tudnám megmondani mi volt ma a kaja, hús, rizzsel, valami vadasnak tűnt, de csak finnül írták ki mindenhová. Délután volt egy kis nyelvi eligazítás, feliratkoztam hyperkezdő finn tanfolyamra, de félős, hogy ütközések lesznek az óráimmal, akkor sajnos ki kell majd hagynom. Az azért mekkora kemény, hogy valaminek a hyperkezdő verziójából megbuksz... Persze lehetne kötetlenül beszélni, meg tanulni a tandem partner keretein belül, de ehhez kéne egy balek, aki finn, és magyarul akar tanulni. Persze ilyen nincs, csomóan keresnek magyarok itt finn partnert, láttam a suliban a hirdetőtáblákon. Pedig higgyétek el, ha van valami, amire mi magyarok büszkék lehetünk (legyünk őszinték, kevés ilyen dolog van sajnos), akkor az a nyelvünk. Kifejező, összetett, változatos, érdemes, izgalmas, még a szleng is annyira találó benne, hogy az hihetetlen. Szinte mindenféle hangot használunk, nekem nem esik nehezemre egy külföldi diáktársam nevét sem kimondani, bárhonnan is jött... ezzel szemben engem mindenki csak "Mártí"-nak hív.
Volt ma egy szabad délután, én pedig utálok a seggemen csücsülni. Fogtam, és egyedül nekiindultam a városnak, vettem egy térképet, egy turistakalauzt, és végignéztem a város nevezetességeit. Nem vagyok nagy művészettörténet rajongó, de nah. Ha már sok ezer km-re vagy otthontól, ráadásul egy városban, amit emberek építettek, látnod kell, hogy mi is van ott, a történetét, a szépségeit, az emlékeit. Így csodáltam meg a városházát, az itteni templomot, a város legöregebb házát, ami ma múzeum, a könyvtárat, a színházat, szóval sok érdekeset. Persze hó volt, sötét volt, nem volt meleg... de, hogy egy barátom szavaival éljek: "Lehet hideg, nem fázunk, melegít a metalunk!" Pontosan. a kis kultúrkörút végén még a város egy legnagyobb metalklubját is megtaláltam. Mondjuk a kezdetek kezdetén meg jól eltévedtem, mert egy ismeretlen buszon utaztam, de hát ez is hozzátartozik a turistáskodáshoz.
Ma beszéltünk skypeon csoportosan a tanszéki kollégákkal, jó volt nagyon. :) Mindenkinek gratulálok a matekhoz, Thisnek meg kívánom, hogy legközelebb jobban sikerüljön. Ezen kívül sok érdekes nem történt. Megnéztem az új BBT-t, kötelező darab mindenkinek. Most meg valami partys, sörözgetés megy pár emelettel lejjebb. Le kéne menni, de valahogy csak fent maradtunk. Pedig most még van idő partyzni, de áhh. Hiába, ha két villanymérnök lakik egy apartmanban annak előbb-utóbb antiszoc-kockulás lesz a vége. :) Holnap úgyis lesz valami nagyobb volumenű, majd oda lenézünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése