A Blessed Hellride

Meggyöttem. Véget ért az első lappföldi túrám. Hogy milyen volt? Jó. Érdekes. Változatos. Izgalmas. Na nézzük a részleteket:

Mindenek előtt magáról a kirándulásról. A Kummi studentem, Kaisa hívott meg minket a szülei nyaralójába Yllasba, pár száz km-re északra a sarkkörtől. Sok vacillálás után végül 20-an mentünk, bérelt kocsikkal, két kisbusszal, meg egy személygépjárművön kajakkal. :) Péntek délben indultunk, vasárnap éjjel jöttünk meg.

Odafele Heidivel, Mortennel, Kaisával, Oskarssal, egy osztrák sráccal, Michaellel, a litván Laurával, illetve a két lengyel fizikuslánnyal utaztunk egy kocsiban... miénk volt a party járat. Noha Oskars végül kitúrt az anyósülésről, igen mókás kis utunk volt, igazából a "Rockline" nevű utazási iroda járataihoz lehet hasonlítani. 20 perc után már megálltunk, hogy feltankoljunk sörrel, vettünk is 48 darabot ötünknek, kezdődhet a kirándulás! Nevetgélés, beszélgetés, iszogatás, kajálás, piálás, jajj, nagyon jól elvoltunk. Az első pisiszünetet 3 sör után tartottuk, utána sörönként meg kellett állni, végül a 6-7-8 órás út alatt fejenként 9-10 dobozt (0.33l) pusztítottunk el, persze azért is megálltunk, hogy feltöltsük a készleteinket. Megálltunk az északi sarkkörnél, átugrottunk Svédországba venni szopogatható dohányt (nincs benne semmi extra, nem értem, hogy a többiek miért ragaszkodtak annyira hozzá), valamint kitaláltuk, hogy este pizzázni fogunk, vettünk alapanyagokat. Maga a faház Yllasben van, ami egy síparadicsom... végre találtak a finnek egy hegyet, gyorsan építettek rá egy síparadicsomot. A hó, meg a fagy persze default dolog, mindenhol fehérség fogadott minket, meg sötét, maga a faház mégis gyönyörű, békés, hangulatos volt. Áram volt, meleget lehetett csinálni a kandallóval, az egész fából készült, volt sok hálófülke, ágy... borzasztó hangulatos kis faházacska volt ez, igen kellemesen el lehetett lenni. Az én szobatársam Morten volt, az út soránnagyon összehaverkodtunk, de hát ahogy fogytak a sörök, a fiúkkal úgy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vallásról, politikáról... mindenről amiről ilyenkor szokás. Kipakolás, huzatolás, öltözés, hamar a bőrfotelek kényelmében találtuk megunkat mind a húszon, kezdődhetett a kajakészítés, a főzőcske, a beszélgetés, no meg a játék.

Na most Heidi, meg Kaisa nagyon vicces volt, ugyanis elkezdték készíteni a pizzát... de ők ugye úgy csinálták, hogy nem fagyasztott tésztát használtak, hanem ők állították elő a tésztát (merthogy a fagyasztott nem jó... ami faszság mert nem a tészta a lényeg egy pizzán, hanem, hogy mi van a tésztán). Na most a tészta alapanyagait elosztották hét felé (heten ettünk pizzát), majd mikor bementem a konyhába, hogy mit segíthetek, közölték, hogy az ő pizzájuk már kész, itt vannak az alapanyagok, készíthetem a saját tésztámat... Hát bakter! Néztem, mint moziban a Jenő. Lövésem nem volt mi a túrót kéne kezdenem ahhoz, hogy pizzatészta kerüljön a sütőbe... végül megpróbáltam valamit szenvedni, de hát a kör alakú tészta helyett csak egy segg formájú valamit sikerült összeszenvednem (lásd a fényképeken...), no hát ez volt az a pont, amikor már mindenki röhögött, de hát most mit csináljak. végül Heidi megsajnált, és készített nekem szánalom pizzatésztát... persze nem volt a dolog véletlen, megmondta, hogy azért segített, mert korábban a srácok közül én egyedül mentem oda hozzájuk segíteni a hagymapucolásba (magyar vagyok bakter, hát a hagymapucolás az aztán megy, mint a karikacsapás...). Persze a többi srác sem volt ügyesebb a tésztával, a sodrófa úgy állt a kezünkben, mint a... szóval nem ment a dolog. De valahogy végül csak mindenki evett valami pizzaféleséget. Az este hátralevő részében pedig indult a Jengázás, hajnalig toltuk az építgetést, bár páran egy fura osztrák játékkal, a Ligrettóval kísérleteztek. Egyik stresszesebb játék, mint a másik, de azért nagy móka volt. Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy 10 sör után már váltani kell, a 11. nem esik jól, de töményünk nem volt.

Hajnali 4 körül feküdtünk le aludni, de Laura, és Edgár nem igen akartak elcsendesedni, végül csak elhallgattak. Mondjuk ezek a finnek bolondok. A szauna bent van a házban, a fürdőszoba meg ugye egy zuhanyzó a szauna mellett. Nincs külön, az a fürdőszoba. hát most bakter... mikor lefekvés előtt beléptem a fürdőbe olyan brutális gőz, meg hőség fogadott, hogy a páratartalom szó új értelmet nyert. Amúgy nem értem, hogy mi a jó ebben a szauna dologban, mindenki úgy odavolt, hogy jajjdejó, hát basszus 80 fokban izzadni seholnemvicces, úgy meg pláne, hogy 5-en nyomorogtok pucér srácok egy fapadon. Na mindegy, szóval lefürödtem a gőzfürdőben, majd füldugó, és csicsika. Morten mondjuk horkolt, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Fél9-kor kelés, irány a hegy. Reggeli, pilákolás, 10kor pedig már készen álltunk, hogy síeljünk egy nagyot. Azért igen jól hangzik azt mondani, hogy a sarkkörön tanultam meg síelni, nem igaz? :) Persze előtte még ki kellett bérelni a sífelszerelést, sikerült elvesztenem a csapatot, majd nehezen megtalálni őket, és nem túl olcsón, de azért elfogadható áron beszerezni sílécet, meg botokat. Bemegyek, csókolom, sícuccotkérek. -Milyen magas vagy? -He? Minek a síeléshez a magasságom, hát nem síágyat kérek... nah, szóval az bot miatt kellett.... :) Soha nem volt még síléc a lábamon, s noha nem lesiklottunk, hanem az erdőben jártunk, igen fura dolog volt, az első 25 percben estem is, vagy 15-öt. Mindenki azt mondja, hogy ilyen ez, mint a jégkorcsolya, csak egy kicsit más, mert hosszabbak a lécek.

Hát ez rohadtul nem igaz. Két módja van annak, hogy CCSíelj. Az egyik, hogy a sarkad emelgeteg, és a vájatban mész, mint az olimpián, a másik, hogy vöbetűformába van a két pipaszárlábad és lökdösöd el magad. Na most én ezzel próbálkoztam először, de hát nem igen tudtam többet elérni, mint, hogy sétálgatok csúszás nélkül két ortopéd rúddal a lábamon, és néha hasraesek bennük. Az abszolút citromdíjasok egy Dimitris nevű görög sráccal voltunk, azon felül, hogy lassúak voltunk, még bénák is, úgy hullottunk,mint a legyek. :) Arra igyekeztem figyelni, hogy a vályúkba, járatokba bele ne menjek, mert ha véletlenül ez megtörtént, és lejtő következett, csak a Jóisten tudott megállítani... :)

Aztán idővel belejöttem. Nagyjából 10 fős csapatunk szétszéledt az erdőben, én meg belejöttem a dologba, és rájöttem, hogy a vájatokban sokkal jobb menni, mintha a másik módon próbálkozol, egyszerű, gyors... ha meg lejtő van nem kell megállni, csak csúszni és kész. Mondjuk ezzel a megállás dologgal a mai napig gondjaim vannak, egyelőre az elesés a legbiztosabb módszer. Végül annyira megtetszett a síelés, hogy egy négyfős csapattal csináltunk egy külön túrát, egy hosszabb távon, és remek volt. Igazán jó érzés amikor csak úgy szabadon síelsz a gyönyörű, havas erdőben... szabad vagy, béke van, jó levegő... sétálsz, de mégis csúszol... csodálatos! Komolyan. Nagyon élveztem, mentünk vagy 8 kilométert, s tudom, ez nem sok, de első alkalom ellenére nekem nagyon tetszett. Sport is, meg nem is. Igen remek. Mondjuk az, hogy a nyugdíjas úgy süvít el melletted a pályán, mint Schumacher '02-ben, kissé kiábrándító, de hát nem baj. Kissé mondjuk megijedtem... mi van ha hirtelen találkozok egy medvével, de rájöttem, hogy azok most alszanak. 2-3 órát síeltünk, teljesen kimelegedtem, és leizzadtam (kellett nekem a legmelegebb cuccokat felvenni sportoláshoz...) majd visszamentünk a szálláshelyre... viszont kulcsunk nem volt, sikerült elqpázni... Mikor fél órát kellett odakint várni, már rögtön nem volt melegünk, Kaisáék amíg mi 10-en síelünk megnézték a közeli jégfalut, és kissé késve érkeztek vissza. Gyors ebédelés, vásárlás a boltban (vettem pár képeslapot, kaját, meg egy finn pólót, egész jól néz ki... mondjuk bolondok ezek a finnek... vettem egy L-eset, mert M-es nem volt, de mint kiderült ez az én nagy szerencsém, mert az L-es is olyan szűk, mintha valami agyatlan badibilder S-est húzna magára), majd egy 7-es csoporttal mi is elmentünk a jégfaluba. Beugró 7 euró, de ez valójában egy szálloda, meg egy labirintus... csarnokok, szobrok,termek, szobák... nézzétek meg a fényképeket! Mondjuk mókás volt odabent a kápolna, a cirkusz, a gombák, a különböző figurák, meg, hogy a bárban kérhettél rövidet, és jégből készült pohárba töltötték ki, amit aztán nekivághattál a falnak... ami ugye jégből volt. Volt egy remek kis csúszdahely, jég/hó szobrok, szóval igazi mókának lehettünk részesei. A csarnokok, a folyosók, a nászágy... áhh remek volt. :) Mondjuk elég hülye aki idejön megszállni, pláne, ha mézesheteket tölt itt... -15-ben azért hancúrozol, hogy ki ne hűlj teljesen. :)

Az este a vérfarkas nevű játék jegyében telt. Előtte persze vacsi, bolognai spagettit készítettünk... spagetti híján pennéből. A vérfarkas olyan, mint a rendőr/maffia... stb játék... egy körben ültök, van nappal, meg éjszaka, van pár vérfarkas akik éjszaka megölnek valakit, a polgárok meg napközben megpróbálnak rájönni, hogy a vérfarkast, és felkötni őt. Igen mókás játék, javarészt Isabella vezette, nem is tudom mennyit játszottunk, de vagy hajnali 4-ig toltuk ezt is. Egy játékot mondjuk én is vezettem, többen mondták, hogy tévés vetélkedőt kéne indítanom, mert annyira ment a bohóckodássómenkedés. Ki tudja... :) A másik visszatérő poén meg az, hogy a világ minden országában kell innom valami alkoholt, és ebből műsort csinálnom, de, hogy ez honnan jött, az már nem rémlik. Elvoltunk. :) Mondjuk amikor 4-kor elmentünk fürdeni, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy mi a túróért megyek én 4-kor szaunázni... a többiek valahogy nem értették, hogy lefekvés előtt kell fürdeni, nem keléskor.

Az utolsó nap kissé későn kezdődött, egy rövid reggeli után elmentünk "sznómobilozni". Ez magyarul a motorsszán. Nagyon dögös kis dolog, egy dolog hibádzott csak... nem volt jogsim. 8-an mentünk a motorosszámkirándulásra, kettenként voltunk 1-1 motorsszánon (kivéve Michael, és Heidi), és rohadt drága volt az egész. 52.50 euró+benzin. Amúgy az egész hétvége marha drága volt... csak költőpénzként elment 100 euró... de hát csókolom ez Finnország, ez bizony egy ge*idrága hely. Persze ez a motorsszán nem kötelező dolog, de hát once in a lifetime event... senki nem akart jönni velem huskyszánozni... maradt ez. És jó volt. Mondjuk nah...

Évek óta nem vezettem. Autót. Teljesen elszoktam a sebességtől. Másrészt meg még soha életemben nem ültem motoron. De még robogón sem. Ezek után amikor elindult a motorosszánon... hát nagyon béna voltam. 10 percen belül sikerült kidöntenem egy táblát, és a szán is elásta magát...várni kellett ránk és 6an emeltük ki a hóból. Persze ez még nem lenne gond... ha mondjuk azért történt volna a dolog, mert 60-an szöktetek egy dombon, és repülés közben eltrafálom a táblát... de nem így történt. 5-el csorogtam lefelé a full egyenesen úton csak egy kicsit kellett volna jobbra kanyarodni... de nem tudtam. Nem tudom miért. Annyira nehéz volt egyensúlyoznom, a kezem nem mozdult, a sisak azonnal bepárásodott, alig láttam, bumm. Ezek után Edgár át is vette tőlem a volánt én meg mehettem hátra...

Na most a gyerek full bolond. De tényleg. A megengedett max sebesség 60km/h, mikor átvettük a szánt mondta a helyi kigyúrt csákó, hogy annál gyorsabban ne menjünk, pár barom finn szokott 100al szöktetni. Na Edgár mit csinált... izomból rántotta a 90-et 100-at. A barom nem is tudta, hogy nem egyirányú forgalom van, hirtelen csak meglepődött, amikor a kanyarkijáratnál meglátta, hogy jön valaki a bal oldalon szemben...Nem szóltam, nem panaszkodtam, ültem csendben hátul és fogóckodtam.. nem volt egyszerű. Lévén, hogy a sisak azonnal párásodik, Edgár meg 2 m magas, semmit nem láttam csak a hátát, az ugratókra, kanyarokra nem bírtam készülni, tényleg nem múlt sokon, hogy leesek a székből. Erre is vonatkozik a fenti cím. A táj persze gyönyörű volt, de semmit nem láttam belőle, a hülyegyerek hasított, mint a barom. Semelyik másik szán nem, mindenki lassan ment, de mi nem... megállás, várás 5 percet, majd nyomás behozni a többieket. Megállás, 5 perc állás, gáz. Ott vagy a gyönyörű, érintetlen tiszta lapp tájon a pályán és én mit látok... süvítő fákat meg edgár hátát. Mindezt 15000 forintért, 3 órán át. Gratulálok!

Nah, de mielőtt még itt kiderülni, hogy szar volt a dolog... nem volt az. 15-20 perc után edgár átadta a volánt, és innentől helyre jöttek a dolgok. Nem volt baj az egyensúllyal, vágtam a kanyart, a gázt, a féket, mindent. És élveztem. Jó volt. Mondjuk én 70 fölé nem mentem, dehát Edgár 70-nál már verte a vállam, hogy lassítsak lassítsak... nem bízott bennem a kezdés után...:) Mondjuk amikor kint volt egy 30-as tábla, és 35-el mentem, már akkor is hisztizett... pöcs. Amúgy 40-50-es tempó mellett gyönyörűen látsz mindent, és a táj valami varázslatos volt. Rénszarvast is láttunk egy étterem mellett, de végül még egy befagyott tavon is végigsüvítettünk. Mondjuk kétszer eltévedtünk...egyszer sem miattam. Ilyenkor Edgárral az elveszettek után eredtünk, kiélhette magát, bár egyszer majdnem felborultunk, egyszer meg drifteltünk egy túlegészségeset, innentől azért már ha lehetett magamhoz vettem a kormányt. Bár volt még egy utolsó csúnya menet egy igen dombos/helyes részen amit sikerült modortalanul megtámadnunk.

De ez így is egy hatalmas móka volt. Sebesség, gyönyörű táj, hó, remek kombináció.Mondjuk a párásodás végett a szemellenzőt nem használtam ha vezettem, ami a -10 fokban nem igen volt nyerő, az ember arcán a könnytől elkezdve minden folyadék összegyűlik, és furcsa elegyet alkot, majd megfagy. De az erdős motoros száguldozás még így is egy örök emlék marad. Képek is lesznek majd idővel. :) Kikapcsoló volt, szabad volt, vad volt, dögös volt, ez már igen! Utána a hessburger nevű helyi mekiben ettünk egy menüt 5 euróért, volt benne hagymakarika is, végre megint ehettem sültkrumplit, életem legjobb sültkrumplija volt. Noha semmi extrát nem tudott, de akkor is. Hiányzott már. Vicces, itt lehet kapni sört a burgerben.

A délután sajnos a pakolás, és a búcsú jegyében telt. hazafelé Kaisa már Edgarsékkal utazott (egészen összemelegettek a hétvégén... ha érted, hogy mondom. Mondjuk ezt a szerepet eredetileg magamnak szántam, de hát az élet sajnos csak ilyen...), és Heidi helyett Oskars vezetett. Este 5-6 fele indultunk, írtunk az emlékkönybe (kikötés volt, hogy az anyanyelveden írj... hát ez mekkora marhaság... felvágósmánia... hány országból jártak nálunk az emberek. Így viszont tuti, hogy nem olvassák el amit a vendégek gondolnak, csak legyen sok nyelv, legyen mit mutogatni. Hát írtam is valamit magyarul...:)) Hazafele nem volt party, csak fázás, meg pihenés. Nagyon halkan hallgattunk rádiót, és meg kell állapítanom, hogy a finn rádió nagyon fura. Bár ez még akkor tudatosult bennem, mikor hazafelé jöttünk a jégfaluból. A csatornán, ami szólt full változatosság ment. A finnek toleránsak. Mindenben szerintem, de a zenében ez nagyon látszik. Érted, betesznek egy shakirát, majd valami finn popnépdalt, egy glam rockot, egy hiphopprappet, majd a Kalmah nevű brutáldeathmetaltól valamit egymás után. Magyarországon ilyen mikor lenne? Soha napján kiskedden. Kapcsolna is el mindenki a rádióval. Itt ez bevett dolog, kit zavar a deathmetal. Respekt! Mindössze egy-két megállót tartottunk pisilni, Heidi meg próbálta nézni a kézilabda döntőt. Sajnos Dánia kikapott, és a net sem volt túl jó, smsben kapta az üziket h. mikor mi az állás (mondjuk azt hitte, hogy később fog kezdődni, szóval az első 40 percről lemaradt...), meg ha hébe-hóba volt net egy-egy sportfőcemen látta, hogy épp mi az eredmény. Mortennel backgammonoztunk a telefonomon, meg dumálunk zenéről, meg a muumikról. Mortent bírom. Nem hittem volna amikor még Mon láttam a fácse képét h. ennyire összehaverkodunk, és nem is logikus. A hozzá hasonló külföldi, alterszigetlakókat nem igen szeretem, de Mortennel igen jól kijöttünk, csomó barom poént kitaláltunk, ez a gyerek tényleg jó arc. Hazafelé jöttünk rá, hogy farsangkor muuminak kéne öltöznünk... meg a repülön is neki haza.. csak nem mer, mert fél, hogy találkozna valami hozzám hasonló hülyével aki meg akarja enni. :D Na de erre a farsangi muumidologra még visszatérünk...:P

10-11 fele értünk haza. A lepedőmet véletlen Yllasben hagytam, azt hittem, hogy oda való. :) Most nincs lepedőm... pontosan Isabella adott egyet, de ki kell majd mosnom, mert ezt használta Yllasben.

Jó volt. Élmény volt. Mi volt a legjobb? A sífutás, a levegő, a gyönyörű természet, a szabadság. A motorsszán, a száguldás, a vadság, a természet, a szél az arcodban... na jó a 100km/ht is élveztem át... tudod, be vagy szarva mert lópikulát nem látsz, de hát mégis csak állati a dolog. :) A játékok, a közös esték, sok mindenkiről, hogy jó fej, hogy lehet dumálni, ökörködni, hogy van közös téma. Hogy Oskars sem az a mogorva favágó, akinek elsőre tűnik, és a lengyel fizikuslányok is tudnak mosolyogni. Jó volt a kandalló, ahol megsütöttük a kolbászunkat, az út, a buli, a sörök. Élveztem. :) Nem kicsit. :) Egy egész hetet lazán el lehetett volna ott tölteni. :D Mondjuk kavarások, fiú-lány dolgok nem igen voltak (egyedül edgárék alakulnak, hát nah, shit happens, bár kicsit sajnálom a dolgot, lövésem nincs mi a fene baj van velem), de hát szex majd lesz az egyetemen, amikor a vizsgán megb... Szóval értitek. :)

Tegnap szüleim kérdezték, hogy van-e izomlázam. Mitől lenne? Hát bakter ma egész nap volt. A hátamban, meg a karomban. Mondjuk már az gyanús volt, hogy tegnap fürdéskor a tükörbenéztem, és teljesen meglepődtem, ugyanis a szokásos, csontokról lelógó húscafatok helyett váratlanul izmokat láttam a kezemen. A motorsszáán, vagy a sí miatt nőttek? Talán inkább a motorosszán miatt... kell erő ahhoz, hogy egy 70-el menő 300 kilós vackot elfordíts. Viszont úgy vagyok vele, hogy szívesen sílenék a továbbiakban is. Lehet, h. itt Ouluban próbálok bérelni lécet, és heti 1-szer 2-szer elmennék. Jézusom, pár hete még nem mondtam volna ilyent, hogy önszántamból, csak úgy sportolnék... Pedig ehhez lenne kedvem!

És akkor a képek! Nem teljes a katalógus. Ha láttad már a képeimet a fácsén, még semmit nem láttál. Ez itt sokkal több, egy csomó remek kép, amiket összegyűjtögettem mindenkitől. Sok mókás van köztük, csinos lányok, kemény pasik, autó kiásása hóból, játékok, Marci esik, kel, pofázik, meg nevet, ja és elcseszi a tésztáját... :) Nézzétek meg minket, kommenteljetek, kérdezzetek. :) A motorosszános képeket holnap teszem fel! Mivel nem csak saját képek vannak, hanem kb. mindenkié akik ott voltak, a sorrend nagyon kesze-kusza, nehezen fogtok kiigazodni. csak nézzétek őket. :)

https://picasaweb.google.com/mmarton88/TripToYllas#

Szünet előtt....

A következő 3 napban a blog nem fog frissülni.
Holnap indulunk Lappföldre Kaisáék nyaralóházába 20-an. Ez alatt az idő alatt nem leszek netközelben. Remélem ennek ellenére vasárnaptól ismét olyan lelkesen fogtok errefelé kattintgatni, mint eddig. :) Lesz mit mesélni. Remélhetőleg. :)

A mai nap nem egy vidám történet. A tegnap buláj után holtfáradtan másztam be kínaivitézfáti órájára, újfent sok okosat tanultunk a protokollokról, majd 10kor igyekeztem vissza az ágyba. Kissé el is késtem a délben kezdődő processzoros gyakorlatról... amin kissé fel is basztam az agyam. Most először kellett élesben is csinálni valamit. Egy progi segítségével TTA procit kell betölteni FPGAra, és azzal kell dolgozni. Viszont előtte meg kell írni C-ben, hogy mit is csináljon a proci. A C ezernyócszázhuszomhárom éve volt, semmire nem emlékszem. Semmi baj, itt van Edgár, megmondta, hogy pöpec kajakra programozásból, hát jajjdejó! A feladat az volt, hogy egy FIR szűrő programját kell megírni, volt rá kb. 0-25 perc. Edgár, rajtad a világ szeme, go. De hát a barom... Bölcsészmérnök.

Elkezdett okoskodni, meg tudálékoskodni, hogy jajj a programkód nem is olyan fontos, az a lényeg, hogy akkor milesz, ha a kód már kész... mondom neki, pofánváglak, írd már a kódot, az a feladat. Erre elkezdi szagolgatni az asztalon lévő FPGAt, hogy jajjdeérdekes, meg, hogy ő nem akar kódot írni, neki fontosabb, hogy megértse a hárdvert, ezért elkezdte nézegetni az fpga kártyát... mintha lehetne bármit is látni rajta a forasztáson kívül. Szóval nem, haver, nem! Nem írt egy kurva sort sem, folyamatos mellébeszélés, viszakozás... szóval a gyereknek a pofája nagy, de írni csak nem írt semmit. Ezen meg kiakadtam. Oké, én sem értek mindenhez, sőt több dologhoz nem értek, mint amennyihez igen, de bakter, akkor nem mondom azt, hogy valamiből penge vagyok, ha valójában nem. Még az ebédet is lekéstem miatta.

Wireless Com3-on is még eléggé ki voltam akadva az arcoskodó okoskodáson, pedig az itteni Nagy Lajos egész jól tolta a SzoCsa2t. Óra után gyors burkolás, majd le is ültem, és elkezdtem szenvedni a C-vel. Kalvach kollégának hálás köszönet a segítségért. Fél 7-re átmentem oda ahol a Dánok laknak, de nem Heidiékhez mentem, hanem 2 magyar sráchoz, akik már január óta itt vannak. Holnap lesz valami nemzetközi vacsi, főztünk pörköltet. Mondjuk nem lett sok, de jól esett picit magyarul diskurálni, és egy pici hazai íznek is megörültem.

Úgy volt, hogy este egy csapat rocker megszállja a Heavymestát, de mire 10-re hazaértem, az emberek már bementek a városba. Szóval maradt a kockulás, Edgarssal bementünk az egyetemre, és hajnali 1-ig bent is maradtunk. Írtuk a FIR szűrőt. PErsze külön-külön. Még mindig nem tökéletes a cuccom. Nem ótvarszar, de valahogy még nem elég pöpec. De már a tököm tele lett, eljöttem. Még kell vele bibelődni. Mondjuk Edgár is írt végül magának egy saját programot, ő még most is bent kockul. Nem tudom meddig jut, elég fura a srác, de tény, hogy a programja mondjuk nem volt rossz, úgy ahogy működik, de mikor eljöttem, az fpgára kitöltés, tesztelés (a kritikus rész) még hátra volt. Mióta bent van... lehet az egészet végigcsinálja? Akkor viszont lehet, hogy tényleg ért kicsit a dologhoz... de akkor meg szimplán hülye, hogy kódolás helyett elkezd egy nyáklemezt nézegetni...

Ennyit mára. Nincsen sícuccom, nincs síkabátom, nincs semmim. Kiderült, hogy sima farmerben nem lehet síelni... hát attól tartok én majd kipróbálom. Mindenesetre meleg nem lesz, és az alvás is problematikusnak ígérkezik, valamit kitalálok. Addig meg jöjjön egy remek kis dal a nyár emlékére... na ez az, amiből a hétvégén semmit nem fogok kapni. :)

Városi nap

Későn fekvés, korán kelés. Csókolom kínaivitézfáti, én készültem, csak hát ugye 4 órát aludtam, ezért kendnek 8 szeme tetsziklenni, tessék már abbafejezni az órát, tudom én, hogy érdekesek a protokollok, meg a Finite State Machine, de esküszöm berománulok a következő mondatnál. Na valahogy megerőszakoltam magam, és kibírtam másfél órán át. 10-kor rohanás haza, irány a tollasbál, ő micsoda csini kis csajesz lebeg felém itt az ötödiken, a lieftre vár, én meg kulcsomat keresem... meg keresem... röhög... én nem... a kulcsom... szóval a lakáson belül van. Csókom misztresz áj níd det lift, futás Edgárszhoz, Edgársz bazmeg kell a kulcsod, kizártam magam. Már megint. Jólvan, nem gáz megkaparintom, 10:30: irány az ágy. Alvás. 12:15kor kelés, jajj, dehát órám van! Futás az ISI-be, kicsi késés, széfimokore. Mukkot nem érek, de a csákó nem is magyaráz, felskribál néhány képletet, többit olvasd el a könyvből. Leszarja. Én is. Majd elolvasom. Most meg élek a boldog tudatlanságban. Különben is 20 perccel hamarabb befejezi... a paraszt! Na majd megtanulom a vizsgára jól! Addig meg lukasóra, ímélolvasás, finnháziírás. No meg ebédeles. Nemzetközi gíkdelegáció. Magyar, lett, maláj, és olasz erők egyesülnek a húsos/zöldséges makaróni mellett, hogy megbeszéljék az élet nagy gondjait, persze hamar a bulizásra terelődik a szó. Mindenki jó arc, eszünk, dumálunk... így kell ezt. 

Csókolom tantónéni, finnórára jöttem. Persze el vagyok késve, nem találom a termet. Nem vagyok egyedül. Beülök szerfelettszemrevaló, ám később téves riasztásnak bizonyuló Judit mellé (aud östereich, és nem Jutta, ő Judit! Vegetáriánus, budhista, facepalm.) egyikünk sem tud sokat, de elvagyunk. Ha érted, hogy mondom. "Mész este a szitirallira, megyek, jajjdejó, nem tudom hová kell menni, nem megyünk együtt, hát kámon bébi, lökd a számod."

Hazajövés, séróbelövés, evés, fogmosás, ájmdzsásztószám. Juditot felcsípjük a buszmergállóban, találkozás mindenkivel, irány Toripolisszi. City rally=QPA városi nap. Mi vagyunk az ötös csapat, tele full ismeretlennel, +Judit, és Oszkársz. Elvagyunk. Megismerkedünk mindenkivel. Mindenki jó fej. A CSK egy spanyol csaj. Bakter, rohadtul nem értem mit mond, olyan akcentusa van, hogy ihaj! De jó bőr. Nem kicsit. 5 kocsmába kell eljutni, mindenhol feladatok várnak. Legyen ön is milliomos, karaoke (úgy tolom a hályvélytuhellt, mint a szélvész) meg ilyenek. Véletlenül tudom, hogy ki a leghíresebb finn pornósztár... kapunk is rá sok pontot. 5 kocsmába mentünk...najó 4 kocsma és egy szabadtéri hely... 2 helyen maxpont... gecijók vagyunk. A Strato gitáros Matias mondta nekem, h. imádni fogom Oulut, tele van rockkocsmával. Nem hittem neki. Pedig tényleg. A 4 kocsma közül 2.5-3 rockkocsma volt. És nem úgy néz ki... első hely érted, full elegáns, boxok, hangszerek/képek a falon, minden kóser... és üvölt a Volbeat! Ez mán döfi! Második egy kissé aljább kocsma, de csapatják a Carriet, meg az I Want Outot. Harmadik reggie hely, az eléggé suxx... ráadásul fura finn kajákat kellett enni... mindegyik borzalmas volt. Kivéve a vagdalthús konzerv, ami a katonáké... végre valami hazai. Plusz volt valami kátrányos cukor, az ízlett. Negyedik helyen meg 1 bícsbolyz, 1 eroszmisz... lájk. Végzünk, Kaisa hív, du picit egymásnak feszültünk fácsén, de minden kajak, irány partyzni, a Tivoliba. Belépő nincs, csak ruhatár, egy euró a sör, előtte betoltam kettőt, meg egykét vodkát. A vodka itt nem sokkal drágább, mint otthon... nice! Ráadásul mentolos. Buliban semmi extra... iszogatás, dumálgatás... volt egy finn gyerek aki itt volt cserediák a BMEn, jól eldumáltunk. Találkozunk egy magyar gyerekkel, Józsi, jó fej. Tincitánci, Kaisa meggyőz, hogy toljam el vele a My Sharonát. Edgars meggyőz, hogy toljam el vele az Everythhing I Do I Do It for Yout. Degmar meggyőz, hogy toljam el vele a Wish I Had An Agngelt. Persze végül egyiket sem rakják be, valami gyökér a Diablo nevű death metal bandától hörög. Közben megy ezerrel a dévidgatta fél emelettel feljebb. Ilyen egy finn diszkó. A death metal mindig belefér. Táncitánci a dizsire, mellettünk tolja egy marharészeg fekete csajszi, nagyon dögös, csak hát annyira részeg, hogy beleesik az ölembe hirtelen... nice! Búcsúzás, indulás haza. Ez egy remek nap volt. Jó buli, jó programok, sok új, szimpatikus arc. Mondjuk Judit bejelölt fácsén, én meg elutasítottam, nem ismertem meg. Fél óra után esett le, hogy ki ez.

Finnországban ez a menő:

In my kingdom cold

Ma sem volt meleg. Este -24 fokot mutatott a hőmérő. Nice. Nah, baromi álmos vagyok, mindjárt bezuhanok az ágyba. Semmi érdekes nem történt. Befejeztem napközben a workstationös netesvizsgát, van egy kreditem. De kell még dobnom egy mélt, hogy csókolom, jegyet is kérek. Majd holnap... Ezen felül kell matrikát ragasztgatnom a postalábámra, hogy megkapjam a csomagot, amit apuék küldenek, van benne póló, meg ilyesmi. Kajak. Na jó, az nincs benne. Du elmentünk a helyi szépművészeti múzeumba. Hát apám, eléggé gázos volt, ehhez képest a Pápai tárlat a Nemzeti galéria. Kicsi, kevés kép, és az is egy bronzműves nőtől, meg valami modern festőtől, aki... hát kicsit túl modern volt. Színek, plecsnik itt-ott, a képek ráadásul 3D-sek voltak. A legkeményebb az volt, amikor a földön volt valami barna paca, kilógott egy ásó, és ott volt egy kitömött kutya. Heidinek mondjuk nagyon tetszettek a képek, én csak néztem, mint moziban a Jenő... persze a végén az ajándékboltban több időt eltöltöttünk nézegetéssel, mint a mlyúziumban. Ezt követően a nagyhidegben lesétáltunk a piacra, a helyi vécsébe. Nagyon pici, sokféle halat lehet venni, de képeslapot is... majd fogok. Vannak Muumis pólók, meg minden szirszar, kellemes hely. Nem olyan zsúfolt, mint Pesten a hasonló piacok. Még majd visszatérek.

Ezek után egy kis vásárlás következett, hazamenés, tanulás, majd 7-re átmentem tortillázni. Készítettünk magunknak, fincsi volt. Parasztgirosz. Úgy volt, hogy 10-re átmegyünk valami buliba, de persze ma sem tettük, nem is bánom. Nincs rá pénzem! 4eurós beugró, hát hagyjatok... inkább kézilabdát néztünk, söröztünk, dumáltunk, és az uccsó busszal hazajöttem. Holnap úgyis lesz buli, mert holnap lesz City Rally, ami nagy móka. Utána meg afterparty. Szóval a holnap funnak ígérkezik, ezért most irány a tollasbál!

It's just another manic...

...monday.

10-eskelés, rohanás ISIbe, késés, processzorosóra. Csókolomkészültem, jajjdenemis, mert elolvastam az anyagot tegnap este lefekvés előtt, de már lövésem nincs miről volt szó. 2 előadó is hablagyolt, az első kajak volt, a másik fostalicska. Óra után odajött Jani, az előadó, hogy hát fiúk, nem voltatok az első előadáson (akkor volt a cserediákok eligazítása wazz, hát jó, hogy nem), és ez nagy para, csütre meg kéne csinálni egy kis plusz házit, és akkor elfogadja. Holnap megírom tantóbá kajakra!

Ebédelni mentünk, én viszont cselesen Edgáron kívül elhívtam Kaisát is (jajj de lovagias kis gyerek vagyok), ám miután összeöréndzseltük a mítinget, és hármacskán sorbaálltunk, észrevettem h. otthon felejtettem a diákkártyám(at helyettesítő cetlimet) úgyhogy hazaszaladtam érte (jajj de balfasz kis gyerek vagyok), szaladás, visszaszaladás, sorbanállás, kajálás. Rakottkrumpli volt (már megint... heti kétszer rakott krumpli van...UNOM (bár jobb, mint a halasfőzelék)) mire odaértem Edgárékhoz kummi studentem lelécelt, mert órájalesz, Edgár meg lebaszott h. miért hagytam kettesben a csajjal, túl sokat lógunk vele (WTF?). Dec lályf. Na jó azért 15 perc közös ebéd volt, elnevetgélt mindenki... azon h. mekkora balfasz vagyok.

Délután osztottam az észt a hárdrokkponthun Manowarról a sok gyökérnek, (bárnetettemvolna) 4-re meg mentem Finnre. Kb. utolsóként léptem be... vágod... egyedül, mint villamosmérnök... egyedül, mint magyar... ilyen volt:

Mint szegény Waldo 0:45-nél (mondjuk, ha Eddie Van Halen elkezdett volna basztatni egy galacsinnal én lettem volna a világ legboldogabb embere...). Hogy szorult helyzetemet tovább rontsam, beültem egy egész csini csaj mellé (Állj. A bejövős csajoknak 2 típusa van. 1. Meglátod, és azonnal meg akarod. Bejön, belevési a teste, meg az arca magát az agyadba (is), és többet nem megy ki onnan, rögtön lemennél kutyába. 2. A három találkozásos csaj. Tudod, először találkozol vele, eszedbe jut, hogy jó bőr. Aztán elmegy/elmész (nem úgy) és el is felejted h. valaha láttad. De találkozol vele 2.-szorra és megint eszedbe jut, hogy "hé, ezt a spinét már csekkoltam, egészen adja...", de miután elmész/elmegy (még mindig nem úgy) megint elfelejted... ám találkozol veled harmadjára és akkor meg eszedbe jut, hogy jah, vágom ki ez, és meg is ragad az agyadban (is), hogy "dehátezavágomkiez"), (Waldo 1:12-nél) akinek tanszéki szempontból van pár igen mókás tulajdonsága, osztrák, és mivel gyakorlaton van itt, és tanít, kissé idős, de hát inkább legyen idős, mint kóreai, szóval vele együtt elfinnezgettünk (miközben feltűnt, hogy van egy új csaj, egy perui a csoportban, aki egészen...), szílyuonvenzdély.

Óra után nyomás a városba, találkoztam a Kummi familymmel. Ideges toporgás a városháza előtt, Tomi kicsit késett, ő a Kummi apukám. Finn Garael. Esküszöm. Full ugyanúgy néz ki, csak kevésbé izmos, meg kevésbé katona, ja és kevésbé metal őrült, de ezt leszámítva egy az egyben. Megszokásból el is kezdtem szidni neki a medáléndzsölt, de hát nem vágta, hogy mit hadoválok. Mindegy. Viszont jó fej (mint Garael! :D). Van egy felesége, és négy gyermeke. Áfával együtt sincs egyik sem 9 éves, szóval nehéz volt beszélgetni, de aranyosak voltak. Megvendégeltek, készítettek nekem vacsorát (rakottkrumplit, hát mi mást!!!!!) sokat beszéltünk, nevettünk, tényleg jól éreztem magam. Finnségük ellenére, Tomi nagyon kedves, jó kedvű, vidám volt. Az asszonyka picit visszafogottabb, de ő is kedves. Az erdőben laknak, 10kmre a várostól egy gyönyörű házban (Tomi építész, magának tervezte... kacsalábon forog, de komolyan). Meg is beszéltük h. két hét múlva megyek legközelebb, és mivel van egy patak a telkükön, meg az erdőben megy az út, elmegyünk kroszkántrisíelni, meg idővel lehet, hogy lékben pecázni a patakban. Ill Kemibe majd a családdal vmelyik pénteken, jajj, hát nagyon aranyosak, tényleg remek volt. Mutattak egy csomó képet a környékről, kempingezésről, túrázásról, mondtam már, hogy Finnország gyönyörű? Még a legnagyobb sráccal játszottam is egy kicsit. Tudod odahaza van a csocsó. Na most találd ki, hogy asztalifoci helyett mije van a finneknek?

Asztalihoki! Hát persze bakter! Asztali jéghoki! Hasonló a csocsóhoz, meg a rugósfocihoz, csak külön játékosok vannak benne (Svédország vs. Finnország of korsz) külön forgathatod őket, meg tolhatod előre-hátra. Noha én kaptam be a gólt, (15 perc kemény játék után) nagyon tetszett. PC helyett macet használnak, meg iphonet, de tényleg gyönyörű képeket mutattak, még azt is felajánlották, hogy ha bármi gond van, vagy a postával problémám van adjam meg az ő címüket. Nagyon aranyosak tényleg, remélem remek fél évet fogunk tudni összehozni. :) Az anyuka amúgy finn szakos tanár.

Fél5-től kb. fél9ig voltam velük. Holnap elmegyünk Heidivel, meg egy Dél-afrikai lánnyal a szépművészeti múzeumba, ill a lányok azt szeretnék, hogy menjünk el valami technológiai intézet féle buliba (95% fiú, de meghívták a BTKt, meg a biológusokat, szóval így 72%fiú 25%csúnya lány, a maradék meg foglalt) holnap este, de én nem tudom. Ez nem exchange buláj lesz, most a vadidegen finnek közt... nah jó. De csak miután kész lesz a lecke.

Az egyetlen grunge dal ami tetszik:

Papírkutyák

Igazából csak egy. Én. Ma is volt icehole swimming, de ma sem mentem be a vízbe. Csak túristaszalámi jelleggel szétnéztem... Tudod, stíröljük a csajokat a bícsen... -15 fokban.

Szerettem volna betenni képet, de nem tudom eléggé lekicsinyíteni. Persze csak szőrös fickókat, meg fázós egyberészes úszódresszben parádézó lánykákat látnátok, sok mindenről nem maradtatok le. Bakter, megint megígértettem velem h. 2 hét múlva bemegyek, de nagyon nincs kedvem hozzá, hát ez elég hideg. Na majd meglátjuk.

Ezt leszámítva semmi érdekes nem történt... egész nap blogot írtam... ám ennek nincs fizikai manifesztálódása, hisz az eredetileg írt bejegyzésnek csak egy fura, torz ikertestvére került ki végül, de szerintem jobb ez így, a másik nem volt elég tömör, rövid, lényegre törő. Úgy volt, hogy holnap lesz egy kis vizsga Processzorokból, de ez elmarad, ennek jegyében nem sokat tanultam, inkább adminisztratív dolgokat intézek, intéztem. Meg persze néztem pár himymet. Akkora szívás, lesz international dinner party jövő pénteken. Annyira mennék! ráadásul magyarok keresnek magyar arcokat akikkel lehetne együtt főzőcskézni... és nem tudok menni, mert akkor megyünk Yllasba. :S :'( Mondjuk az sem lesz rossz remélem. Várom. Kirándulás, síelés, ilyesmi. :) Ma nem találtam tejfölt a boltban, úgyhogy a sajtostészta sztornó lett, gondoltam csinálok egy jó gulyáslevest. De megfelelő hús, és kolbászhiányában ez is skip, végül valami előrefagyasztott zöldséges húst ettem előre fagyasztott sültkrumplival... persze a zöldséget kivettem belőle, bakter mégis csak vasárnapi ebédről van szó, vagy miről.

Holnap találkozok a Kummi familymmel, most meg még kell egy kicsi finnt tanulnom. :)

The Tokyo Accident

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy írok egy relatíve jópofa bejegyzést, amolyan napló szerűt az estéről, a különböző időpillanatokról, mikor mit csináltam, gondoltam. Tudom, sokan jelezték, hogy várják a bejegyzést, de ahogy írtam-írtam, csak arra jöttem rá, hogy egyre hosszabb, és nem igazán jó, vagy ütős. Semmi extra nem történt szerda este, elmentünk egy buliba, és ráhajtottam egy ázsiai csajra. Ami azért vicces, mert az ázsiai, távol keleti lányok nekem nagyon nem tetszenek, egész egyszerűen nem a zsánereim, sajnálom, de baromira nem jönnek be. Egyik sem, egész egyszerűen az arcuk nem tetszik. Nem is tudom, hogy történt, lődörögtem a dizsiben, amikor belebotlottam. Tudjátok, van ez az angolul nem beszélő cseh lány, valahogy összefutottam vele, igen megörült, aztán odajöttek valami barátnői, én meg kettesben maradtam ezzel az ázsiai csajjal...így nem akartam semmit, de hát gondoltam, hogy most származás miatt nem leszek paraszt, picit illedelmesen táncolok vele... aztán valahogy hirtelen azt vettem észre, hogy szemből hozzám simul (inkább dörzsölődik), és leguggol... hát nah, amikor az ágyékom hivalkodóan dudorodó, hegyes keblei közt égett... áhh nah nem részletezem szóval eleget ittam ahhoz (a városházán beboroztunk...marha szar a finn bor... majd Heidiéknél vodka+sör... mikor elindultunk a buliba biztos voltam benne, hogy egy magyar róka el fog szabadulni a finn éjszakában...szerencsére nem így történt), hogy ettől a pillanattól fogva ne számítson semmi, és az elkövetkezendő 40-50 percben ott érintsem (nem csak a kezemmel...), ahol csak nem szégyellem, és hát, hogy őszinte legyek semmit nem szégyelltem. Persze ebből a dologból ennél még sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a nyelvemet csak nem dugtam be sehova végül, és nem is bánom.

A bulikban két fajta srác van. Az egyik az, akinek nem számít, elmegy, berúg, leszarja, hogy mi a helyzet, ha úgy van a világ legrusnyább lányával is összejön, összefekszik. A másik fajta a haverja, aki áll, és röhög rajta, és azon tűnődik, hogy hogy lehet valaki ekkora állat, hogy egy zs- kategóriás förmedvénnyel kezd. Na én az utóbbi srác vagyok. Félre ne értsd, nem volt a csaj csúnya (bár nem vagyok benne biztos, hogy nem volt kancsal...), ráadásul japán diáklánynak volt öltözve (tudod... szoknya, ing, stb.) de basszus. Nem. Ami nem tetszik, az nem, nem vagyok Colombo felügyelő, mondd, hogy puhapöcs vagyok, de örülök, hogy nem történt más. Persze, letérdelhetett volna, de bakter akkor én is az a fajta pöcsfej lennék aki beiszik és megvakul, és simán csapatja a csajozást olyannal, ami nem is bejövős és... nem. Lehet, hogy többet nem lesz ilyen lehetőségem, de dögöljek, akkor sem akarok a másik fajta gyerek lenni. Szóval amikor elérkezett a pillanat, hogy továbblépjünk, mert most már csak a szájával tudna új dolgot csinálni, odaszorítottam magamhoz, a fülébe leheltem, hogy "It was my pleasure mistress", megcsókoltam a kezét, és leléceltem.

Biztonság kedvéért még hazafelé jöttömben megkérdeztem a maláj csaj csopitársamat, hogy ugye nem vele táncoltam, de szerencsére nem ő volt az... ellenben nagyon megörült, hogy megemlítettem ezt a tánc dolgot, mondta, hogy majd legközelebb mindenképp... hát nah. Másnap reggel amúgy az első órám épp kínaivitézfátival volt... csak, hogy tematikánál maradjunk. :D Tudom, ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. hát ez van. Mikor az osztrák csajszival dumálgattam és magyarázta, hogy ha bármikor Ausztriában járok mindenképp hívjam fel, vagy Kaisával magyaráztunk egymásnak nemtommit, az is majdnem volt ennyire jó, bár persze ezeknél az eseteknél "Mama was a rolling stone." Szóval ez az este ilyen volt, nem bántam meg semmit, jól éreztem magam, Niki óta nem kerültem ennyire közel női testhez (no meg annak bizonyos részeihez), de amikor kellett visszaléptem, és nem bánom.

Na jó, egy kicsit lehet. :D

Szabad szombat

A mai nap az aktív semmittevés jegyében telt. Fél1-kor ébredtem, és borzasztó jól esett egy nagyot aludni. Ezt leszámítva nagyjából az egész napot Kaisával, Heidivel, Edgarssal és Mortennel töltöttem. Elmentünk az itteni csodák palotájába. Kaisának volt ingyen belépője, mert modellkedett egy reklámkampányban nekik, és meghívott minket. Frankó volt. Mármint, tényleg az. Persze, én már nem esek hanyatt attól, hogy nem nyekkensz meg egy szöges ágyon, 3D-snek látod a polárszemüveges képet, másmilyen a testsúlyos a Földön, meg a Marson, de azért móka volt mindent végignézni. Volt egy vadászgép szimulátor, na azt nagyon sajnálom, hogy kimaradt. :S Volt síugrásszimulátor is, az borzasztó gyenge. Hiába nah, minden nem lehet tökéletes. De kipróbáltuk a curling szimulátort, no meg én életemben először azt a gitárhíró szerű játékot, amiben nem gitározni kell, hanem előrehátrabalrajobbra lépkedni/táncolni. Edgarssal táncoltunk egymás ellen Cher Believe c. számára... hát ha valami, akkor ez kimeríti a "buzis" szó fogalmát. De remek volt. Fel is töltöttem pár képet ide:

http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110122OuluScienceCenter#

A móka után elmentünk enni egy pizzériába. A 6.5 euró továbbra is sok egy pizzáért, viszont a pizzák hatalmasak, sem előtte, sem utána nem ettem még semmit. Mondjuk közel sem annyira jók, mint odahaza. Kevésbé ízesek a kaják itt, és ez a pizzára is igaz. Mondjuk tegnap a pizzán rénszarvas is volt, az egész kemény. Utána átmentünk Kaisához, picit dumáltunk, illetve elkezdtük nézni a 28 héttel később című horrorfilmet, de hát nem egy nagy eresztés az első 20-30 perc... emberek rohannak egy feszítővassal, és folyik a vér. Nabumm. 9 körül jöttünk el, a dánok visszamentek a szállásukra kézimeccset nézni, mi meg Edgarssal a Club 16ba... de valami fura módon ma nem volt itt semmilyen buli. Szombat este, és semmilyen buli? Ugyan már, ez lehetetlen. Edgarssal, Oscarssal, Silkével, Kaisával, illetve egy most érkezett diákjával, egy francia sráccal elmentünk a Caioba, a közeli kocsmába biliárdozni.

Biliárd persze nem volt, csak snooker. Úgyhogy megtanultuk annak a szabályait, érdekes játék. Hosszabb, mint a biliárd, de élvezetes, noha nem játszottuk végig, elvoltunk. Viszont a sluszpoén... többször meséltem már a Caioról, nem egy rockklub. Most is 40-es finn apákanyák karaokiztak egész éjjel, borzalmas volt. Viszont a biliárd asztalok a klub másik részében vannak, ahol van egy kis hangszóró, amiből rendes zene szól... nem is akármilyen! Remek metal muzsika... egész éjjel ott dudorgott Ozzy, Dickinson, a Volbeat, a Maiden, a W.A.S.P., a Megadeth, a Metallica, Alice Cooper, na végre! Egy jó hely, ahol sörözhetsz (na jó, drága, az előtt kell, hogy odamész), biliárdozhatsz és remek muzsika szól közben. Ez már döfi. Másokkal ma nem is találkoztunk, nagy kajálás nem volt. Holnap újból lesz icehole swimming, nagyon sok megkeresést kaptam a helyi fiataloktól, hogy ezúttal nekem is be kell mennem a vízbe...de én nem akarok. Pláne, hogy az otthoni barátok, család Kalvach kolléga kivételével határozottan ellene vannak a dolognak, na majd meglátjuk. Azt hiszem kimarad. Nekem ez túl hideg, papírkutya vagyok. De fotókat majd csinálok. :) Ezt leszámítva holnap tanulás várható, hétfőn számonkérés. No meg találka a kummi familymmel. :)

Tettünk amúgy egy fura felfedezést Edgarssal. Kaisa elvileg kapcsolatban van, de erre azért nincsenek egyértelmű jelek. Mármint, soha nem látjuk, hogy telózna a sráccal, soha nem látjuk vele, nem is igen említi, ha fácsén nem lenne kiírva a dolog, eszünkbe nem jutna. Viszont tudjuk róla, hogy fél évet cserediákoskodott Kanadában, és nagyon szerette. Erős a gyanú, hogy a csaj távkapcsolatban él, méghozzá egy kanadai sráccal. Na, ha valami, akkor ez azért elég kemény! Persze ez nem biztos, de ma pl. észrevettük a laptopján h. a helyi időn túl a torontói is kint van az asztalon. Hiába kérdezgettük, nem tudtuk kihúzni belőle, hogy miért. Mondjuk Edgars well-played módon igyekszik tolni a szitut, úgy ölelgeti ezt a lányt folyamatosan, mint egy plüsmacit. Persze a "jajjnemtetszik, nemjófej" szöveget állandóan tolja nekem ha Kaisa nincs itt, de ha véletlenül megjelenik, rögtön hozzá kell dörgölnie a... Vajh Heidihez hogyhogy soha sem? :)

A síromra Linux-kernelt...

Ő egy Mummi. A finnek nemzeti jelképe, egy rajzfilm, egy mese,mely meghódította a világot, mely borzasztó népszerű, mely része a kultúrának. Bögrék, plüssfigurák sorakoznak mindenhol, van Mummi vidámpark, igazi iparág épült rá. Nekem mégis egy gondolatom van akárhányszor ránézek...: Olyan kolbászt töltenék belőle...

A mai nap nem úgy alakult, mint terveztem. Szerettem volna bemenni a városba bankot keresni, illetve kérni belépőt az itteni tudományos központba Kaisától... de egyik sem sikerült. Ugyanis ma egész nap a suliban voltam, és egy kurzus tesztjét töltöttem ki. Introduction To Use a Workstation a címe... és unixfelhasználás. 1 kreditért. Sun microsystems képeken kell text editorban bűvészkedni, és neten válaszolni vagy 60 kérdésre. Már csak 5 van hátra, de hát agyfaszt kaptam tőle. Nem nehéz, csak marhaság... a különböző szintaktikákra baromira oda kell figyelni. Hogy legyen vessző, hol ne, jajj, borzalom. Ráadásul mikor fogok én Unixban, vagy Linuxban parancssorral vacakolni? 4-ig bent voltam és töltöttem a tesztet, tegnap este meg erre készültem. Csak arra volt időm, hogy gyorsan elmenjek a mosodába, és mossak egyet.

Ez nem is volt rossz, leszámítva, hogy a szárító nyelvét valami faparaszt átállította finnre, így igen macerás volt a beindítás, programválasztás... és azt sem tudtam, hogy mennyi időm van hátra. Mondjuk a mosodában találkoztam pár spanyol/mexikói lánnyal... hát miközben hajladoztak a kis melegítőcskékben a mosógép felé csak nem tudott az ember nem rosszra gondolni. A nap nagy gondját mégis a ráfázol bank jelentette.

Mármint a magyar, a pápai. Kiderült, hogy azon felül, hogy nem készült el a bankkártyám mire kijöttem (pedig 100%-ra ígérte egy bolond fekete bankárnő), kiderült, hogy az összes euróm le van kötve, nem tudok hozzányúlni, és így pénzt utalni sem (ugyanannak a bankárnőnek kell köszönni, ha jól rémlik Szabina névre hallgatott, hát köszönöm, hogy miután részletesen elmondtuk, hogy mit akarunk, mind a bankkártyával, mind ezzel a lekötéssel megnehezítette az életünket... egyszerűen csak nem vicces, hogy a világ végén vagy, és nem tudsz a delládhoz hozzányúlni.) De most minden el van intézve, és kajak.Már csak a bankkártyámnak kell megjönnie postán, és akkor itteni bankot sem kell keresni. Persze ehhez még pár dolgot el kell intézni.

Ennyi. Ma nagy buli volt a Club 16-ban... baromira fel voltam dobva, ki akartam rúgni a hámból. Úgy volt, hogy Kaisáéknál pizzázással kezdünk, megnézzük a Pop Csajok stb-t, meg talán még egy filmet, alapozunk, majd átjövünk bulizni. Hajnali 1-re értünk át... és a party addigra már véget ért. Nem először fordult elő. Kicsit bánom is... fullra bulizhatnékom volt, és kihagytuk. Persze, nagyon jó volt ötösben ökörködni, jengázni, idétlen rajzfilmeket mutogatni egymásnak ( a Magyar Népmeséken teljesen kiakadtak, hogy milyen vad... és tényleg, a Kis Vakondhoz képest kemény, a Kis Gömböc) nagyokat nevetni, beszélgetni... nem az állunkberúgunkkiabálunk móka volt... kissé talán érettebb, de nagyon szórakoztató. Viszont 2 hét és mennek haza a dánok. Hiányozni fognak nagyon. Viszont lefixáltuk, hogy június első hetét Mortennél töltöm. Van PS3-a, megmutogatja a környéket, és a legtutibb: 50kmre lakik Lagolandtől! Apám! Lególand! Nem is tudtam, hogy a Lego dán játék, pedig de! És van egy űberfasza vidámpark, ami az egész legó. Nagyon kicsi voltam amikor hallottam róla utoljára, és nagyon vágytam oda. Fantasztikus lehet! Basszus, megbeszéltük, hogy elmegyünk! annyira szuper! Nem akarom a rockereket megbántani, de ehhez képest a Sweden Rock lófasz! Legoland! :D:D:D Meg akartam győzni Heidiéket, hogy holnap menjünk el Kemibe a jég kastélyba, de nem fogunk. Helyette az itteni természettudományi múzeumot választjuk. Már várom. De azt sajnálom h. a mai buli kimaradt. Bár, tudod... a dánokkal már nem lehetünk sokat együtt, lehet így jobb is. Sőt. Ráadásul a Pop, csajok stb. egy baromi jó film (kivéve a temetős rész, meg a vége) tele igazságokkal, imádom. A két legfontosabb dologról szól a világon: a csajokról, meg a zenéről. De most komolyan. Minden más... mellékes.

ETÖFT!

Mindenek előtt a legfontosabb:
Kiss Peti barátomnak, és éppen Spanyolországban lődörgő Mezei Misi barátomnak hatalmas gratuláció, villamosmérnökök lettek! Szenzációs!

A második legfontosabb:

A kép magáért beszél, Juli, Gábor köszönöm! :)

Egy kicsit maradjunk még a szerdánál. Nem, nem annál a résznél ami mindenkit érdekel, a hétvégén írok majd egy extra bejegyzést, de PR-olni nem fogom, mert nem épp a legjobb színben tűnök majd fel benne. Tegnap volt itt állásbörze. Hát mit mondjak? Nem igazán vagyok elégedett, vagy meghatott. Na jó, legyünk őszinték, a BME-shez képest ez egy gyenge vicc. Harmad, negyed annyi cég jött el, ezek közül csak pár keresett mérnököket, villamosmérnököt meg tényleg csak 5-6. Ezek viszont szinte kivétel nélkül beágyarcokat. Szóval azzal, hogy nagyfrekis mérnök vagy, a segged kitörölheted. Pedig ez itt a telekommunikáció fellegvára, de mégis... érted, az itteni SZHVT kijött az állásbörzére saját standdal, hogy toborozza az embereket PHD-re. Kemény. A legkelendőbbek persze a szoftverarcok, de ha jobban belegondolok valószínű a helyzetet kicsit én rontottam el. Mármint, az Isten háta mögött vagyunk, ide melyik hülye cég jön hirdetni... Helsinkiben van(nak) nagyon nívós egyetemek, tuti ott is vannak állásbörzés, sokkal jobb, több lehetőséggel, mint itt. Úgyhogy ha véletlenül itt akarok dolgozni...mert mondjuk négyszeres a fizetés, akkor a fővárosban kell keresgélni. Mint mindenhol. Amúgy, ahogy észrevettem a HResek sem voltak annyira profik, mint odahaza, viszont cukrotcsokit hoztak dögivel. ): Persze a leginkább azokat a standokat imádtam ahol volt két ember, meg mondjuk valami színes plakát egy "We build the dreams" szöveggel. Hát ebből aztán könnyű rájönni, hogy mi a túróval foglalkozik a cég... Na mindegy. Tegnap volt megint finnórám... vicces, mert a tanárnő nem igen tud angolul, és nagyon nagyon lassan haladunk... bár ez még így is cselendzs, lévén, hogy egy mukkot nem tanultam a szerdai órára. Na majd hétfőre!

Óh a hétfő... kajak lesz. Alkalmazásspecifikus processzorokból máris valami kis vizsgácskát fogunk írni, úgyhogy lesz mit tanulni a hétvégén. Innen jut eszembe, regelnem kell az optimájukra, na ezt gyorsan megcsinálom...megtörtént. Azért ez az optima nevű csoda itt eléggé szopóág, lövésem nincs, mit kéne vele kezdenem. Nah, szóval hétvégén minden eddigi cuccot át kell nézni, és megtanulni, plusz házi is van, és valami nagyarc csákó érkezik majd, hogy meséljen. De wáhh, ez a mai óra borzasztó volt...
8-kor kezdődött a nap Info2re kellett bemenni, Vitézfáti kínai csereverziója tartja. Alig bírtam fent maradni, de vhogy csak nem románultam be, de amint vége lett, rohantam vissza a szállásra, és 10-12ig alvás kurzust hallgattam az ágyikómban. Kellett, mint egy falat kenyér. a szar mondjuk az, hogy 12-kor megint fel kellett kelni... egy nap egy felkelés is épp elég borzalmas, nemhogy kettő! Így annak rendje, és módja szerint el is késtem a következő óráról, erről a processzoros vacakról. De hát jajj. Csoportokra kellett osztani, mindenki kapott valami szakmai törzsanyagot, és mindenkinek előadást kellett tartania a sajátjából. Na most az én csoportom eléggé homogén volt, szerencsére csak jó arcok voltak benne...: egyedül alkottam egy csoportot. A téma valami spéci kompájlernek a működése volt, sok oldal angolul, ezt ki kellett jegyzetelni egy írásvetítőfóliára, majd óra végén előadást kellett tartani, mint Arató papának fénykorában. Hát gecó... én tartsak előadást infósoknak forráskódolásból? Vicces volt... valamit csak összeszenvedtem de igen durva szülés volt, és az egyik finn gyerek még elkezdett kérdezgetni beugratósakat is... hát kinyílt a bicsak a zsebemben... ETÖFT! Na nem baj, annyira nem volt gáz, hétfőre majd tanulok sok szépet.

Ezen felül még WirCom3 volt, ez olyan SzoCsa2 (ma beírták az uccsó jegyem is neptunba, kész a félévem, éljen. :) Ennek örömére tegnap csillámdementorrá ittam magam.) de egy mosolygós, szőke finn hölgyike tartotta. Nem tűnik annyira halálnak mondjuk, de nem lesz egyszerű ez sem. Holnap lesz egy Introduction To Workstations óra ami csak 1 van a félévben, viszont fel kell rá készülni, lesz beugró, meg ilyenek. Azt olvastam, meg tanultam... unalmas, mint a bűn, még át kell nézni. Holnap az óra után mehetek megint a város bankjait járni, sőt, még mosnom is kell majd délután.

Ma megint borzasztó volt a kaja, krumplipüré, saláta, hal. Kitaláltam, hogy ez így nem mehet tovább, heti egyszer beinvesztálok hamburgerbe. Tudom, nincs pénzem, de basszus. Legalább heti egyszer egyek valami jó kis húst! Ezt leszámítva ma semmi nem történt. Tanulgatás, evés, kis zenehallgatás, kis blogírás, kis himym. Nem is hangzik rosszul.

Jár valami a fejemben, de most nem írom le, majd a partybejegyzésbe. Mindenesetre hallottam a világ leggázabb pasilerázósdumáját Kaisától, és működik a dolog, pedig akkora állatság, hogy az már fáj. Hihetetlen, hogy a csajok milyen eszközöket képesek bevetni azért, hogy koptathassanak!

Let's Drink!

Most először hűtlen leszek a bloghoz, és nem fogom részletesen elmesélni a mai napot.

Ma este volt az ESN hot bitch party. Jó volt. Mármint...jó volt? Eléggé berúgtam. Azt ne mondd, hogy most meglepődtél... :) Szerettem volna a szlovák lánykával jobban összemelegedni, de nincs meg a szemében a szikra, ez így nem megy. Ráadásul Yllasba sem jön. Kár. Na majd még megpingelem fácseten, de hát azért csak sajnálatos dolog ez.

Írhatnék egy jó bejegyzést is erről a buliról, ami őszinte lenne, sőt még vicces is. De most nagyon fáradt vagyok, ne haragudjatok. Ha érkezik több, mint 7HSZ arra, hogy fejtsem ki a történteket, megcsinálom. Addig csak dióhéjban: egy discoban voltunk, drága volt a pia, és elég vacak. Alapvetően Katkával szerettem volna mélyíteni kapcsolatomat, de valahogy a lány nem igen vesz komolyan, abszolút nem látszott a szemében a tűz, mindössze pár poén jutott nekem a beengedéskor. Kaisa egész este emózott, Heidi el sem jött, Isabella meg olyan... más mint én, bár egy jót csak elbeszélgettem vele, ill megölelgettem. A többi csaj meg nem tetszik. Veszett fejsze nyele. Edgars próbálkozott az amcsi csajnál akit fel akar csípni, de az sem játszik, mert hittérítő, Oskars felöltözött buzinak, Romain szintén nem alkotott semmit, Morten meg kb. végig csak ült és dumált. A zenék mondjuk nem voltak rosszak, getta, BEP, BSB meg a többi. 2 terem, egy táncolos, meg egy teknós... alul meg karaoki. Azt messze elkerültük. Nah, az igazsághoz, hozzátartozik, hogy volt nekem egy véletlen részegségből elkövetett afférom, melyet Edgarssal csak "The Tokyo Accident"-nek hívunk, és ennél többet nem is akarok mondani róla, fiatal voltam, meggondolatlan, és részeg.

Előtte volt kajálás a városházán, találkoztam pár magyarral, ettem valami marha jó húst, és dumcsiztam picit a polgármesterrel. A városháza gyönyörű hely. Ezt leszámítva egész nap óráim voltak, amikor nem, akkor meg aludtam, vagy bankban voltam. Még mindig nincs kártyám. Kíváncsi vagyok mit hoz a holnap. Sok sulit, az fix.

„Apu ökölbe szorult keze vagyok...”

A mai nap egy rossz, és egy jó dolog történt. Melyikkel kezdjük? Kezdjük a rosszal, a fikázás jobban áll nekem azt hiszem, mint a dicsérés. Ma nem kellett csinálnom egész nap semmit, mindössze egy dolgot: Be kellett mennem a Nordea bankba, hogy csináltassak egy kajak kis bankszámlát, bankkártyát, meg mindent, ami csak jó, és szép, és bankban lehet csinálni. Fogtam a kalapom, és bémentem a belvárosba délután fél 3 magasságában. Jól ismerem én már ezt az utat, voltam már bent kétszer, haza is zavartak eslőre, mert nem volt meg egy papírom és visszazavartak az egyetemre érte. Tegnap már bezárt a bank, amikor odaértem, na de ma, na de ma! hát ma nyitva volt. Jajj, olyan kis boldog lettem, végre lesz csecse kis bankszámlám, finn bankkártyával, majd jól örülök neki, meg minden... de az élet olyan szeszélyes, veszélyes, a sors kiszámíthatatlan, hogy nem így történt. Persze már az odaút is gyanús kellett volna, hogy legyen, hisz kivételesen nem kellett fél órát várni a buszra, csak öt percet, nem volt annyi ember rajta, hogy a fenekem kilógjon az ablakon, és nem is álltunk meg minden bokornál, hogy Veinemöinen és Mikkamakka felszálljanak három babakocsival (de utálom amikor a busz 80%-át babakocsik foglalják el! Hát az valami botrány. És nem tudsz felszállni, leszállni, a gyerek végig sír, aztán nem bírod, már te is sírsz, mindenki ordít, és csak szenvedsz a buszon... true story. Nah.) Megérkeztem Toripakka megállóhoz, leszálltam, és a csalafinta sors még egy olyan kedves kis ajándékkal is megajándékozott, hogy egy tök átlagos zenebolt előtt megpillantottam egy nagy reklámtáblát, hogy az új Stratovarius lemez megjelent, és kapható, le is fotóztam. Mármint a Strato az egyik kedvenc bandám, és finnek, és metal, de, hogy ez ilyen nagy dolog itt egy full átlagos lemezboltban? Respekt! Szóval slattyogok a bankba, kedvesen, mosolyogva biccentek a biztonságinak, húzok egy cetlit, és láss csodát egy órás várakozás helyett 15 percen belül sorra is kerültem. Persze már egy profi magabiztosságával léptem oda a bankos kisasszonyhoz (Szigorú, hegyes szemüvegkeret, éjfekete, ám elegánsan összekötött hosszú haj, pengevékony, vérvörös ajkak, fekete felső, felül kigombolva, de szigorúan úgy, hogy dekoltázsnak még ne minősülhessen, és csak sejteni lehessen, hogy még egy gomb megnyitásával akár valamit sejteni is lehetne a blúz alatt... az egész nőből sugárzott valami elfojtott szexualitás, az a tipikus kielégületlenség, aminek a hatására úgy viselkednek a nők, mintha éjjelnappal jönne meg épp a menszeszük.), finoman letettem kabátom, irataimat előkészítettem, és határozott, ám udvarias, kimért stílusban bemutatkoztam, elmondtam, hogy mit szeretnék. Válasz: Semmi akadálya. (Valami huncot, finoman perverz, leheletnyit gúnyosan kéjes ejtéssel, persze ez még nem is tűnik fel hirtelen.) Veszem elő amit elő kell, a papíromat az iskolalátogatásról, majd mondja: Passport please. Neked bármit! Benyúltam a zsebembe megmarkoltam bőr igazolványtartómat, és a hölgy elé csúsztattam útlevelemet, azaz személyi igazolványomat, hisz mégiscsak az unióban vagyunk. Épp ülnék le egy bátorító félmosoly kíséretében, mikor meglátom a nő ajkainak jobb szélét leheletnyit felívelődni, és már hallom is a legprosztóbb NDK szado-mazo pornófilmek brutális hanglejtésével: I SAID PASSPORT!!! Hát kiskezitcsókolom néni, az a kártyácska ott maga előtt az az, hát nincsenek magácskának szemecskéi? Mondtam volna, de a "Hát" á betűjénél újra kinyitotta száját: "THAT'S NOT A PASSPORT! I SAID PASSPORT! Kicsit zavarba jöttem, jajj, hát csókolom, le tetszett maradni az elmúlt 10 évben a híradóról? Magyarország az unió része, hát itt a Passporton... de tépődő makogásom nem hatotta meg, hirtelen tőrt rántott és szíven szúrt: "That's NOT a passport, sorry I can't help you."

Tudod mikor van a nőnek orgazmusa? Persze, ez egy jó kérdés, a nők szeretnek színlelni, de meggyőződésem, hogy ha belepillantasz egy asszony tekintetébe, amikor elélvez, akkor láthatod azt a pillantásában, akkor valami olyan tűz gyullad, amit nem lehet imitálni, utánozni. Miközben a sorry szót formálta kedvenc bankárkisasszonyunk pengeajkaival, a félreismerhetetlen villanás átcikázott pillantásán, és én tudtam, hogy elvesztem. A finn kielégíthetetlen bankárcica megmarkolta korbácsát, megalázott, rám taposott, és kivégzett. Persze olyan hangosan kiabált végig, hogy az egész bank minket figyelt, s mivel kategorikusan kijelentette, hogy nem segít nekem, pár perc kínos csend következett. Pironkodva, megszégyenülve, megalázva vettem magamra kabátkámat, és pakoltam össze cuccaimat, miközben a domina magassarkú csizmájának sarkát tövig nyomta ágyékomba, és kéjesen, kielégültem szórakozott kiszolgáltatott helyzetemen. Pironkodva pár cifra magyar mondat elslattyogtam.

Nem jártam sikerrel. Mikor legutóbb ott voltam egy másik nő azt mondta nekem, hogy minden kajak, csak iskolaigazolásom nem volt, az kell, és jó vagyok. Hát nem voltam. Hazajöttem, megnéztem neten, hogy mi a stálysz, és észrevettem, hogy van egy bank itt közel az albihoz. Jajjdecsudijó! Hát akkor menjünk oda! Persze az is nordea, azaz negyed5kor zár, szóval csak úgy elsétáltam, megnézni mégis hol van. A Prizma nevű szupermarket mellett, úgy 15 perc járásra. De mikor odaértem mire lettem figyelmes? Hát ez 7ig nyitva van. Haza szaladtam igazolványaimért, visszaszaladtam, csak próbálkozok még egyet. Kajakra tudnának számlát nyitni ID-vel is, most az, hogy valaki köcsög még nem jelent semmit. Bementem, egy kedves idős hölgy üldögélt a fiókban, mondom neki, hogy csókolomka, szeretnék bankszámlátnyitni.

Válasz:

Szép mondhatom. Azt mutogatta, menjek vissza holnap reggel, akkor lesz bent valaki, aki szpík ámerikánó. Ezzel el is ment a napom. Szoptam két kört a bankokkal a semmiért. Utánanéztam hol van még itt bank, majd folytatom a missziómat, aztán max ha nincs sehol, apuék küldenek nekem bankkártyát (meg egy rahedli pólót, megmondtam, hogy tessék küldeni pólót, mert idegrohamot kapok a garbóktól. Persze lehetne venni is, csak itt minden ruha drága). Na majd meglátjuk. De ha már a Prizmában voltam vettem magamnak kenyeret, megnéztem az aktuális sörrészvények állását (24*3deci 20 euró). vettem valami helyi csokit (úgy néz ki, mint otthon a finom alpesi csoki, csak hát sokkal kevésbé finom), meg vettem magamnak felvágottat, mert mint tudjuk abból sosem elég, ráadásul fel is lehet vele vágni. (Ha-ha.) Ja és óh a plázában is lehet kapni az új Stratolemezt, 18 lyuró, duplacddigipack, van rajta valami béna effekt, hogy Havancsák Gyula gyönyörű festménye hülyén nézzen ki. Viszont van 2 lemezes Infinite is 15 euróért, ez még akár jó vétel is lehet. De a tuti: Megadeth remix, remaster vadiúj albumok 5 azaz öt euróért. Bakter egy sört nem kapsz ennyiért egy itteni csehóban. Ha marad a kirándulásom végére 5 euróm, veszek egyet.

A jó hír az, hogy az itteni szakácsok olvassák a blogot, és ma grillcsirkecomb volt ebédre. Lehetett választani, hogy ezt kérek, vagy szarvaslevest. Ezt választottam. Tudom, hülye vagyok, hát ilyen otthon is van, szarvasleves meg rohadtul nincs. De basszus! Több, mint két hete semmi rendes húst még csak nem is láttam, ettem itt a sok tésztáshalasmártásosborzalmat, ez a csirke olyan volt, hogy miután végeztem a felsőcombbal, megkértem az alsócomb kezét (vagy inkább lábát), és miután azt is elmajszoltam a meghatódottságtól elmorzsoltam egy könnycseppet. Lehet májusig nem lesz rendes hús megint!

Más érdekes nem történt, holnap este bicsparti, megyünk Mortennel, meg Edgárral, meg Heidi is jön talán. Tegnap este náluk voltunk kézilabdameccset nézni. Dánok. Totál megőrültek. Átjött Edgars favágó lett barátja (nem favágó, de képzelj el egy északi favágót, na pont úgy néz ki, beszél, öltözik, meg minden) Oskars is. A két lett hamar távozott, gyalog voltak, én meg akartam várni az uccsó buszt, hogy azzal menjek haza. Ke$hát megkértem, hogy nézze meg nekem a finn buszmenetrendet, lévén, hogy ő finn. Megnéztem, mondogatta nagyon h. ő emlékszik jól, 153kor megy a buszom, őakirály... Hát 153kor csak a hasam ment, nem a buszom, sikeresen megnézte, hogy mikor érkezik meg ide az albihoz a busz, nem azt, hogy mikor indul Heidiéktől. Wáhh! sose bízz buszmenetrendet olyan emberre aki biciklivel közlekedik! Legyen ez a mai nap tanulsága.

Azértírok ilyen későn, mert egész eddig a Steve Lukather interjút írtam. Bakter ez akkora zenész ez a csávó, amekkora a sok fostalicska magyargyopárrokker álmaiban sem lesz. Rohadt jó fej volt, de tényleg. Én mondjuk meg voltam hatódva a beszélgetés alatt, dadogtam, hablagyoltam, ő meg csak awesome volt, végig haverként kezelt, úgy is szólított, és mondta h. majd menjek el a koncertjére Pesten márciusban, majd összefutunk, stb. Úriember. Jó arc. Ő az: Így kell gitározni:

Hirdetés

Alig használt, közepesen megkímélt, erasmusos cserefélévből maradt, kissé csúnya, ám kifogástalanul működő, alkalmi barátnőmet rántott húsra cserélném vegyes körettel. Jelige: "Tartármártást most nem kérek."

Itt még azért nem tartunk. Egyrészt mert még nincs ilyen barátnőm (gondolom most sokan azt gondolják, hogy nem is lesz... hát ez akár még elő is fordulhat), másrészt itt senki, semmit nem cserélne be egy rántott húsra. Szerintem a helyiek ha meglátnának egyet sikítva menekülnének, mert azt hinnék, hogy valami űrlény. A mai bejegyzésben kicsit a kajálásról szeretnék beszélni, igazából ma ez mozgatta meg bennem a legtöbb fantáziát.

Angolul sajnos nem találtam. :S Pedig úgy még jobb. Érted... ma Edgars azt mondta, együnk a legnagyobb menzán, hát elmentünk. Lehetett enni valami joghurtos borzalmat valami brokkoli levest, én meg valami szivárványgolyócskákat vettem... jónak tűnt. Mármint, érted... húsgolyócska. De nem az volt. Hanem halgolyócska. És őszinte leszek, nem szeretem a halat. Hozzá krumplipüré, hagyma, saláta. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Leírni is borzalmas! Érted, odahaza most épp szezonja van a disznóvágásnak, még a vegák szájából is véres hurka lóg, erre én itt eszek krumplipürét salátával!!!! Úgy hiányzik egy rántott hús. Egy kis sült krumpli. Egy jó avar borda, gordon bleu, akármi. Hazamegyek, megkérdezi valaki tőlem, hogy milyen kaját kérek azt fogom mondani: MINDEGY CSAK LEGYEN KIRÁNTVA!!! Hiába nah, ez Finnország. Mikor finoman megpedzettem Kaisának, hogy fura az itteni menzás kaja, rögtön kaptam egy finoman becsmérlő pillantást, itt minden friss, egészséges, ezért olcsó. Az állam súlyos pénzekkel támogatja azt, hogy a menzákon ne legyen steak, meg cigánypecsenye, helyette ehess krumplipürét salátával. Mindennek ugyanolyan íze van. Egészségíze. Tudom a lányok ezért oda vannak, de basszus engem már anyukámból is úgy vettek ki, mint a sült krumplit az olajsütőből. Erre Edgars is itt eszik mellettem egy nagy burgert hasábbal... mert lehet ám szerezni csak rohadt drágán. Nekem meg itt a finneknél mindenem van, csak pénzem nincs. Szóval maradnak a halrudacskák. :'(

Ma hivatalosan is kikötötték a netünket, mert nem perkáltunk. Én tegnap este utaltam át a dellát, remélem a hülye ráfázolbank nem cseszi el megint a dolgot, és pár napon belül megérkezik a pénz. Amíg ez nem történik meg, nincs net az albiban. Persze én szerettem volna ezt nem így kicentizni, de a hülye nordea bankba ma sem tudtam bejutni, még mindig nincs bankszámlám. De holnap nem lesz sulim (mert azokat az órákat amik lesznek nem veszem fel), holnap bankozok. Meg el akarok menni az itteni természettudományos múzeumba holnap, állítólag csudajó hely! Csak hát drága. Mint minden.

Semmi érdekes nem történt amúgy, reggel volt egy processzortervezős óra, majd utána elmaradt a gyakorlat. Kaptam accountot az itteni moodlere, de még elég hülye vagyok hozzá, nem igen ismerem ki magam rajta. Talán hamarosan rájövök a titkok nyitjára. Voltam a nemzetközi kapcsolatok irodájában, kaptam egy kummi familyt. Azt írtam a pályázatba, hogy nagyon szeretem az állatokat (ez igaz is), szeretem a rockzenét, technikai sportokat, ilyesmit. A család akit kaptam: Apa: Építész (nem, nem Ted Mosbey) Anya: Tanárnő, nagy észt rajongó (remélem ismeri a Metsatöllt hehe) Állatok: nincsenek (ofkorsz) Gyerek: 4 (azaz négy), egyik sem idősebb 6 évesnél (csak, hogy biztosan megértsük egymást.) Szabadidejükben szeretnek olvasni, és sportolni. Na erre kíváncsi leszek. Dobtam nekik egy mélt, hogy kész vagyok mindenre, mint a prézlimana klubb mellett a lányok, találkozzunk, mutassák meg Finnország rejtelmeit. Már várom. :) Ma volt egy finnórám. Üpszkáksz. A nyelvtanulásban az a legrosszabb, hogy tanulni kell, nem is szeretek nyelveket tanulni. De most vágod... ha már itt vagyok, valami ragadjon rám. Meg is tanultuk a "Csókolom!" szót 45 féleképp, szerdára be kell magolni. Éjjen! Apropó szerda. Lesz egy fogadás a városházán, ahol köszöntenek, mint külföldi jöttmentet, arra majd elmegyek, nagyon csecse meghívót is kaptam rá, jelentkeztem, nagyon kis pöpec lett. :) Utána meg lesz egy "Hot b**ch party"... amire el kéne menni. Rejtélyes hátsó szándékok miatt. Csak hát 10kor kezdődik, az uccsó busz fél1, vagy fél2kor jön haza, fél9től másnap meg suli. Ezt még ki kéne találni, de el kéne menni. :S Na majd meglátjuk. Mondjuk nem fogok se bitchnek, se beachnek öltözni... sajnos csak 1 azaz egy pólót hoztam Ouluba (Marcikám pólót ne vigyél, csak garbót, ott nagyon hideg van ám!!!! kössz anyu...) az is az IMItől kapott Ratt pólóm... igazi disco viselet. :) BTW utálom a garbót. az egész világon csak az én családom tudja mi az, nem tudom miért, anyám mindig ilyeneket vett nekem kiskorom óta, 11-ben tűnt csak fel, hogy ezt az űbergáz ruhadarabot rajtam kívül SENKI nem hordja a világon. Persze nagymamám azt hiszi, hogy elegáns, mindig mondogatja, hogy ha megyek bálba kislánnyal (mintha ilyen gyakran lenne...), garbót vegyek ám, mert az a módi! Wáhh. Család. Hát lehet őket nem szeretni? :) Szóval ha egyszer hazamegyek az összes garbómat elégetem, itt is mindenki pólót hord... max kettőt egymáson. Na most hogy jutottunk ide? Ja megvan, party. Na majd még kitalálom mi lesz. Mindenesetre egy wingmanre szükség lesz, és az nem Edgars lesz, és nem is Kaisa, hanem Morten, már csak meg kell győzni. Nem lesz egyszerű.

Lesz kiruccanás Oroszországba. Legendásan nagy buli, egy hét kirándulás részegen dögös, dögösen részeg cserediákokkal. Mindössze egy dolog kell hozzá: útlevél. Na kinek nincs útlevele? Szóval valószínű skip lesz. Bár egy cseh csajszi délután nagyon mondta, hogy csináltassak az itteni követségen (ami 600 km-re van délre...) Amúgy rohadt drága is, de még nem mondok kategorikus nemet, meglátjuk. De nem tűnik valószínűnek, hogy megjátszom.

Délután bementem a bankba, zárva volt. Ezért aztán érdemes volt buszozni, pláne mert du bebuszozni a városba horror, óriási tömeg van. Viszont a buszos rockrádiót hallgatott, tolták a Nightwisht agyba-főbe. Volt egy Lingua Coffee nevű esemény, ahol külön asztaloknál különböző nyelveken beszélgethetsz a honfitársaiddal mindenféléről... na most nekem a honfitársaim a közép európai régió lakossága, úgyhogy csehekkel dumcsiztam, ráadásul olyanokkal akiket még sosem láttam. Volt köztük egy szemrevaló hölgy is, de ő azért nagy kaliber, és jó eséllyel idősebb is éntőlem 3-4 évvel. De jó arcok voltak. Lehet felülvizsgálom a MOR-os "minden cseh buzi" elvemet. Majd valamikor. Ennyi. Mindjárt átmegyek a dánokhoz, mert áthívtak. Tanulás? Majd vizsgákra. :) Na jó van egy olyan érzésem, hogy ez csak egy szép álom... :D

Óh, úgy döntöttem, hogy nem mindig metalt teszek be alulra, a poén kedvéért néha valami egész más is hadd szerepeljen. Ilyen a mai alkalom is: Hölgyeim és uraim, köszöntsétek sok szeretettel Dánia nemzeti hősét, az egyedi, utánozhatatlan Tommy Seebachot, a példaképemet. (A billentyűs az...)

Lék, jég, úszás: Icehole swimming

Két buzi beszélget:
-Milyen a víz?
-Fasza!
-Akkor ugrok egy seggest.

Elnézést a kissé malac kezdésért, de a mai blogbejegyzésben többek közt arról is szó lesz, hogy miként képes új értelmet nyerni az úszósapka, a bikini, meg a tópart szó. De előtte a tegnap.

Heidi gyengélkedik, úgyhogy csak Morten, és Kaisa jött át látogatóba. 9-fél 10 felé érkeztek, fel is avattuk velük Edgars új kanapéját. Úgy volt eredetileg, hogy 10-re átmegyünk a közeli kocsmába, de nagyon nem volt hozzá kedvünk, csak dumálgattunk, teáztunk. Készítettem Kaisának, és Mortennek kávét, most csináltam először ilyent. A 3 az egyben kávék elkészítését nem igen lehet elcseszni, beleteszed forróvízbe, kitöltöd egy csészébe, és kész. Na most mi Edgarssal full amatőrök voltunk, sikerült az egy csészényi víz helyett egy teáskannányi vízben feloldani a kávét, majd kitölteni üvegpohárba, aminek következtében az összetört. Éljen! Jó, nah, hát ebből is tanultunk. A mi háztartásunk amúgy is kaotikus, hiába két villanymérnök nem vezet könnyen közös háztartást. Persze a kávé is marha rossz ízű volt, de elvoltunk, elszórakoztunk.

Na most a blog történetében először elbizonytalanodtam. Hadházinak van egy olyan poénja, hogy egy haverja fogadásból bevett egy villanykörtét a szájába, de a villanykörte olyan, hogy ha egyszer bedugod, nem tudod kihúzni, mert röhögnöd kell, és kész. Ezért a Hadházi haverját beviszik a kórházba, mindenki körberöhögi, kiszedik, majd mikor menne el, a taxist is beviszik, akivel bement a gyerek a kórházba, mert a hülyéje szintén kipróbálta látván az első marhát. Nah, ezt most ide be akartam linkelni, de nem találom, lehet, hogy még nem ment le adásban, nagyon vicces, bocsi, hogy elszpolylereztem. Szóval, volt egy fölös villanykörténk, és előadtam a sztroit, mely hatására Morten ki akarta ezt próbálni... sajnos nem tudta elég nagyra nyitni a száját, pedig mekkora lett volna! :D Főleg ha nem bírjuk kivenni, és így megyünk a buszon Heidihez, hogy csináljon valamit Mortennel! :D Na mindegy. Mindenesetre elég kemény, hogy úgy ütjük el a szombat estéinket, hogy megpróbálunk villanykörtét dugni a szánkba...

Persze a kudarc ellenére is sokat nevettünk, jöttek a poénlistás videók, képek, ilyesmik.Odakint -25 fok volt (mondjuk Kaisa, akinek a neve roppant mód hasonlít Ke$háéra... de ennek nem nagyon örül... szóval Kaisa simán bringával jött), eszünk ágában nem volt kimozdulni, de végül úgy laza két és fél óra késéssel, éjfél körül csak átmentünk a kocsmába. Nem volt nagy tömeg, pár itteni arc, szokásos dumálgatás ment, persze a betegségem, meg az anyagi készleteim rohamos fogyása miatt nem ittam semmit. Morten, és Kaisa valami űberburzsuly krémviszkivel modoroskodtak, hát nah... csóró létemre ez azért nem fér bele. Kaisa amúgy is itteni ír napokos pólóban volt, úgyhogy még passzolt is az ital hozzá. Meg is hívott valami szent patrik napi itteni mulatságra, márciusban. Kaisa amúgy aranyos. Nem az a tipikus finn, tele van élettel, sokat nevet, beszél, él, pörög, kedvelem. Odahaza ez tuti hiányozni fog. A többiek, már 9 óta lent voltak, és némelyikük alaposan be is volt balzsamozva, még karaokiztak is, ám erről mi sajnos lecsúsztunk. Mondjuk van egy litván csaj, aki minden este igen leissza magát, és úgy néz ki, mintha valami metalarc lenne, (de amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Poisont, azt hitte, hogy az csak egy szám AliceCoopertől...) na ő kb éjjel-nappal karaokizná az álylávrákendrollt... szerencse, hogy nem teszi, rémes amikor énekel.

Apropó karaoki: sok szó esik a finn metalról, a finn rockerekről. Úgy vettem észre, hogy a fémzene nincs hivalkodóan jelen itt, ám a felületes vizsgálat után meg kell állapítanom, hogy azért igen szép respektje van a stílusnak. Mármint itt a tegnapi példa. A karaoki bárban szinte csak finn nyelvű finn popslágerek voltak, melyeket lelkesen danásztak a helyiek. De azon túl... A külföldi dalok közül mind rock, vagy metal nóta volt. Nincs 99 luftballon, nincs summerof69, barbigörl, meg hásszelhoff! AC/DC, Lordi, Van Halen, Whitesnake, Bon Jovi, Aerosmith, Status Quo, de még egy Ensiferumot is találtunk, melyet ha valami gonosz erő nem pusztít el addig, egyik este el fogok énekelni. Senki nincs a zenén kiakadva, pedig ez nem rockklub, egy egyszerű, egyetem közeli bár. Mondjuk a legkeményebb az volt, hogy a szokásához híven blakkerlédinek felöltözött Jilliant egész este egy levakarhatatlan, öreg, részeg finn metalarc fűzte, Jill meg nem bírt egyszerűen szabadulni tőle, sőt a végén a csávó elénekelt a lánynak egy Sentenced dalt. Nem rémlik már mikor jöttünk haza, de ez egy jó este volt, igen jókat dumáltunk, remekül éreztük magunkat a hideg ellenére is, príma volt.

Igazából túl príma is. Sokat nyafogok, kritizálok, meg bosszankodok, de talán ismertek milyen vagyok, ez az én stílusom. Nagyon jól érzem magam. Tényleg. Ma hazament Audrey. Ő a fura kiejtésű, ám igen csinos belga csajszi, akiről már meséltem. Nem igazán tudott beilleszkedni az egyetemen, nem tudott neki megfelelő kurzusokat felvenni, úgyhogy elment. Ez egy kicsit elszomorított. Mortenék is csak 5 hetet vannak itt, amikor hazamennek, hiányozni fognak. Persze még van öt hónap, az alatt lehet mindenkivel még összeveszek, és megharagszunk, de most annyira tetszik még minden, úgy érzem már most sok minden hiányozna, ha hirtelen véget érne. Valahogy olyan nyugodt az egész. Az utcán nem kell félned attól, hogy megvernek, bántanak... nem tudom elképzelni, hogy itt Ouluban történhet olyan tragédia, mint amilyen tegnap este Pesten (három csaj meghalt a West Balkánban egy goa partyn). Gyönyörű a táj, alapvetően kedves, meg jó fej, segítőkész mindenki, közel van a lakás, meg a suli... basszus néha eszembe jut, hogy milyen a mocskos, tömött 85-ösön kapaszkodni a cigók közt, és annyira boldog vagyok, hogy most nem kell ott rohadni minden reggel, meg délután. Na jó. 3 dolog hiányzik igazán. 1. A barátaim, a tanszéki kollégák, a hozzájuk köthető lányok, tesók, a rockercimborák. 2. A kutyusom. Mondhatnám úgy kollektíve az egész családot is, de anyuékkal kb. napi fél órákat videofonálunk, ami kissé már sok is, de hát szülők, legalább érdeklődnek. :) 3. Egy fincsi rántott hús, egy nagy adag hasábbal. Tegnap a csehóban vitték ki a sültkrumplikat, mi meg csak lestünk Kaisával, marha jól néztek ki. a menzán nincs sültkrumpli. 2 euróért vehetsz, 4.5-ért egy nagy hamburgert is kapsz hozzá. Hallod, az indiaiak, minden nap azt esznek. Hamburgert. Tudod, otthon nincs... visszatérve, Kaisa mesélte, hogy azért nincs sült krumpli, mert az nem egészséges. Van végtelen mennyiségű saláta, pürék, mártásos húsok, ilyesmi. Jó, ha belegondolok az után az ipari mennyiségű rántott szelet után, amelyet az elmúlt években belapátoltam, ez már kellett a szervezetemnek. A másik fura dolog, hogy itt mindenki szelektíven gyűjti a hulladékot. Kivéve mi Edgarssal. Le is cseszett ezért Kaisa, ha igazi finnek lennénk, itt a lakásban is szelektíven tárolnánk a szemetet. De jájjj... egy szemetes zacskót is épp elég undorító levinni, nem, hogy négyet. Mondjuk az egyik francia srác volt kemény, levitte a szemeteszsákot, és a kukánál egyesével válogatta a különböző szemeteket, és dobálta be. Fújjjjjjjj.

Óh, még valami a tegnap estéhez. volt egy nagyobb 40-50-esekből álló társaság, akik táncoltak, karaokiztak, volt egy nő aki mindig odajött hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy énekeljünk már el vele valami finn csákótól valami dalt, de mondtuk, hogy csókolom, hát mi nem is ebből az országból jöttünk. Ez mondjuk nem nagyon hatotta meg, csak mondta csak mondta a magáét. Aztán amikor rájött, hogy mi cserediá-k vagyunk (he-he), elkezdte mondani angolul, hogy ő az egyetemen dolgozik, és nagyon csalódott, hogy nem éneklünk vele, hozzászokott, hogy a diákok benne vannak a mókában, az ő részlegén/tanszékén mindig szívesen csatlakoznak hozzá a diákok. Már nevettem, hogy akkor nem látott még villamosmérnököt..., de legnagyobb meglepetésemre kérdésemre elárulta, hogy ő a villamosmérnöki részlegre gondol. Hogy konkrétan mit dolgozik ott, az mondjuk nem derült ki. Remélem nem valami adjunktus/docens/tanár volt. Egyrészt azért, mert egy adjunktus/docens/tanár csak ne járjon bulizni, kockuljon éjjel-nappal,amikor meg épp nem azt teszi, vigye el a feleségét, meg a gyerekét pecázni. Ha ez olyan egyetem, ahol egy oktató eljár szórakozni, csalódok a színvonalban. Valószínű valami titkár lehetett, mindenesetre mikor mondtuk neki, hogy a nagyfrekis tanszéken vagyunk, mondta, hogy jól van, majd bepanaszol minket a kordinátorunknál ( a nevét is tudta, szóval vélhetőleg tényleg az egyetemen dolgozik), hogy mekkora antiarcok vagyunk. :) LOL! :D

Nahh, a mai nap. Ma sem úgy ébredtem, mintha én lennék Mr. Egészség, de fél1-re összeszedtem magam, és elkísértem a többieket egy icehole swimming nevű eseményre. Persze nem minden hátsó szándék nélkül tettem, de sajnos nem mindenki volt ott, akire számítottam. Odakint -15 fok volt, volt egy öltöző, ott mindenki levetkőzött, majd úszott egy ici-picit az 1-2 fokos vízben. Nagyon kemény volt. A nyugdíjas helyiek mondjuk olyan halálos nyugalommal, lassan, kimérten csinálták a dolgokat, hogy az félelmetes. A mi fiaink, lányaink végig futottak, siettek, sikítottak... Én nem próbáltam ki a csobbanást, nekem túl hideg volt, de csináltam egy csomó fotót. Egész új értelmet nyertek az úszósapka, a bikini, meg a stég szavak. A képeket megtekinthetek, magukért beszélnek. :) Ennyi. Ma készítettem magamnak túróscsuszát. Holnap kikapcsolják a netemet, mert nem tudtam még befizetni, bénázok itt a bankkal, de talán holnap már mindent meg tudok oldani a városban, és jól sülnek el a dolgok. Ideje lenne már. :) Mindenesetre az egyetemen van net, szóval nem leszek azért elszigetelve a világtól. :) Ennyit mára, holnap folytatjuk.

Jajj, majd elfelejtettem! A fényképek:

http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110116Oulu#

Vannak képek a mai vizes mókáról, az első hét családias találkáiról, meg a múlt szombatról. :)

-25

Még mindig betegen. Épp ezért sok minden nem történt. A tegnap leadott Strato lemezkritikámról kiderült, hogy egy stilisztikai borzalom (pedig oly büszke voltam rá...) én meg egész nap gyógyulgattam. Különböző tablettákat veszek be, iszom a teákat, méregetem a hőmérsékletem... kicsit náthás vagyok, de úgy néz ki megmaradok. :) Elkezdtem a Lutáker interjút végre, remélhetőleg holnapra kész lesz. Tegnap nem mentem ki bulizni a folyosóra (pedig végül nagy haccaccáré volt), ezt kicsit sajnálom, ha minden igaz volt kint egy orvostanhallgató hölgy akinek a vizsgálatait nem utasítottam volna vissza. Na de majd ma... Mert a szombat este, még betegen is szombat este. Mondjuk nagy dologra nem kell tőlem számítani, Kaisa, meg Morten átjönnek, utána meg lenézünk a közeli csehóba és ha véletlenül nagyon jól érezzük magunkat elmegyünk egy rockkocsmába, mert itt az annyira nem szép, ám lelkes rockerlányok a múltkori heavymetsa után már minden estét ott töltenének. Pedig szerintem David Guettát sem sokkal rosszabb hallgatni, mint Immolationt. Ezt leámítva semmi nem történt, néztem pár himymet, ja és főztem. Most először itt. Akartam enni egy jó túróscsuszát (mondjuk az Óbudán az igazi), de helyette sajtoscsuszalet... mert a túrót nem tudtam időre kiolvasztani. Hiába nah, beteg embernek finomat kell enni a megerősödéshez.

Mondjuk a vásárlás megint egy rémálom volt, minden ki volt írva angolul, hogy mi, csak a tejföl nem, meg kellett kérdeznem egy helybélitől... de nemsok hangom lévén kérdés helyett csak valamelyik Burzum nótát sikerült elhörögnöm. Ám miután rájött, hogy nem akarom feláldozni egy fekete misén, készségesen segített. :) A nap legtutibb felfedezése az volt, hogy megtudtam hol van Dánia!

Na jó, ez nem tűnik nagy számnak, nade! Van a Sweden Rocks nevű rockfesztivál... ami hát eléggé jó minden évben... Lesz Styx, Kansas, Stryper, Priest, Whitesnake, Overkill, Rhapsody, Saxon, Helloween, Mr. Big, Ozzy... el kéne rá menni. Mondjuk még a Journeyt nagyon lehívhatnák, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval ez tök közel van Dániához, ami meg tökre pici, úgyhogy kitaláltam, hogy megkérem a dán cimborákat, hogy júnoius 1. hetévben, amikor már el kell hagynom Oulut hadd szálljak meg náluk, és így Sölvesborgba is eljutok, őket is meglátogatom, és még hazamentemben a cuccomat is le tudom adni nekik, hát mi ez, ha nem királyság. De könyörgöm, még a Journeyt hozzátok le. Vagy a Def Leppardot. Vagy a Poisont. Meg mondjuk a Stel Panthert. Vagy a Rock Sugart. Na jó, nem nyafogok. Mondjuk még valaki otthonról meg kéne győzni... Mondjuk Ákost, Malmőbe (ami szintén tök közel van) olcsón el lehet jutni repcsivel. Ha van egy kis szerecséje, 15-ből megfordul.

Ma befagyott a pokol. A címben szereplő szám a kinti hőmérsékletet mondja meg fokban. A jó hír, hogy hétfőtől viszont itt a nyár, már csak -2 fok lesz! Ma csak nagyon picit voltam kint, akkor mondjuk annyira nem volt vészes a hideg. Mondjuk ma ilyen erdőben/városban sétálgatás tuti nem lesz. Hiányzik Wacken. Minden télen hiányzik, olyan jó ilyenkor régi évek koncertfelvételeit megnézni. Én is ott szereplük rajtuk, és annyira awesome bulik voltak. Mondjuk amennyi erőfeszítést teszek azért, hogy a legkajakabb rockkoncertek részese lehessek, lehet, hogy lassan már abba kéne beleinvesztálnom, hogy felcsípjek valami nőt. Jó, hát nah, kinek mihez van tehetsége. Hogy őszinte legyek, egy barátnő sem sokkal drágább ám, mint ezek... :) Na jó befejezem, a női olvasók (már ha vannak) gondolom már így is eléggé morcosak. Jöjjön is ma egy női banda, hátha kicsit jobb kedvük lesz: :)

NOP

No Operation. Tudom, nem egyszerű, de azért megpróbáltam én is:

True story. Szóval én is megfáztam. (Jajj, hát csak nem a tegnapi bejegyzésben írt valamelyik fura esemény hatására...?) Nem is csináltam ma semmit, a szobámból ki nem mozdultam. Kicsi hőemelkedésem is volt, vettem be algopyrint, iszogatom a teámat, de ilyenkor a -14be a túró nem kívánkozik. Nem is csináltam igazából semmit, aludtam, HIMYMet néztem, meg lemezkritikát írtam. Mindjárt jön a vacsi. Persze party ma is lesz, itt, a másodikon, de tőlem ezúttal semmi nagyra nem szabad számítani, garantáltan nem iszok semmit, esetleg lenézek majd egy kicsi időre, csak a hangulat kedvéért. Heidiék is betegek mondjuk, nézik a kézilabdát, Edgars meg ma az egyetemen volt, van valami labormunkája, amit csinálni kell. Majd még átnézem kicsit a kiválasztott tárgyak leírásait, meg letöltöm a segédanyagokat. Ma meg akartam írni a Sztívlukáter interjút, ez holnapra marad.

Elkezdtem hallgatni az első hallásra lemezeket közben, ez a Last Automn's Dream valami egészvacak, már a tavalyi lemezük is űbergyenge volt, de ez még azon is túl tesz, könyörgöm, az N'Sync keményebb zenét játszik, mint ők. Ennél több okosságot viszont most tényleg nem tudok írni, na jó, talán annyit, hogy egy nagyon kevéskét beszéltem a buszmegállós szlovák lánnyal, jönni fog velünk Lappföldre. Éjjen! Azon tűnődtem közben, hogy nem lenne szabad itthonüléssel pazarolni a hétvégéket, jövő hétvégén el kéne menni csak úgy Rovaniemibe, vagy Kemibe, turistáskodni. Nyilván nem most, mert most beteg vagyok. De ez a két város közel van, és tele van látnivalóval. Biztos szervez majd utat oda az ESN is... de mi van, ha nem? He-he. :)

Szóval ennyit mára. No Operation.

And Now for Something Completely Different...

Legalábbis ezt mondta ma az egyik tanárunk, amely mondat remélem mindenki számára ismerős a Monty Pythonból. :) Nah, de nézzük a rideg valóságot. Nincs itten meleg, az van. Megvoltak a mai órák is, számszerint 3. Kezd kialakulni, hogy mely tárgyakat szeretném felvenni. Lesz itt minden, ami jó. Széfimokore, SzoCsa2, Info2 2nd edition, komolyan, mint a búcsúban. Még valami főgecó EMT,illetve hyperszivatós kvantumfizika (bár az otthon is van) hiányzik. Szóval ma megint volt sok óra, korán kelés, furátevés, meg minden, amihez már hozzászoktunk. Hiába nah, zajlik az élet. De mivel elég sok észrevételt kaptam, hogy az utóbbi időben elkockult a blog, jöjjenek a zaftosabb témák.

Első, és legfontosabb: találtak nekem Kummi familyt! Éljen! nem igen tudom mi ez, lesz majd egy család, akiket hétvégente meglátogathatok,és ellehetük velük, csinálunk majd közös kultúrprogramokat, stb. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. :) Más. Emlékszel a dalra, amit tegnap belinkeltem? Pontosabban a klipre? tudod, Ramones volt. Na abban négy srác ült egy széken, és ment valami party...


The Club 16, Oulu, Finland
Uploaded by Blogs-erasmus. - Exotic and entertaining travel videos.

Nos, én itt lakom. A 16-osban. És tegnap itt egy ilyen party volt. Persze a nagy szabtektanulás (de ezt a tárgyat nem fogom végül felvenni) közben átjött Heidi, Kaisa, és Edgars is, fél12-ig iszogattunk, dumáltunk, majd lementünk a folyósra dumcsizni, ismerkedni stb. Nem volt egy nagy szám, a fura az volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy amerikai filmben. Mármint tudod, házibuli, sok ember a konyhában, a szobában, meg mindenhol. Hatalmas hangzavar, Te meg állsz egy sörrel a kezedben, nézed, ahogy egy csajesz beszél feléd, de semmit nem értesz, csak jár a szája, te meg bólogatsz. Na, ilyen volt a tegnap este. Mondjuk a franciákkal jól elvoltunk, van ott egy srác Romain, ő tényleg jó arc, még Jackkel is megkínált, értékelték, hogy tudom a vulévukuséávökmoát. :) Mondjuk a nap poénja a végén érkezett el, amikor is... áhh, erről majd később.

A bolond szobatáram, Edgars, kitalálta... najó, jöjjön egy kis rész Edgarsról.

Nincs komoly gond a sráccal, relatíve jó fej. Mármint nem iszik, sokat röhög, érdeklődik a villamosmérnökség iránt... de igazából amúgy egy pöcs. Mármint, gimiben találkoztam utoljára ezzel a jelenséggel, hogy valaki pöcs, a viken általában kockák, meg lúzerek voltak, de ez a gyerek áhh. Olyan, mint a szamár a srekkben. Érted, kitalálta, hogy vesz egy kanapét, ide az albérletbe. Apám! Nekem megközelítőleg 96578 dolog jutott eszembe, amit szívesen magammal hoztam volna ebbe a lakásba, de valamilyen fura véletlen folyamán a kanapé kurvára nem volt köztük! De a gyerek kitalálta, hogy kell neki egy kanapé.. ami egy dolog, hát jó vegyen egyet. De előtte egész héten azt hallgattam, hogy milyen sokat fog majd ő tanulni, kivett a könyvtárból egy rahedli könyvet, hogy tanuljon, stb. De hát egy kanapén az emberek mindent csinálnak, csak nem tanulnak (ennek megfelelően a srác, még semmit nem tanult, de 50 kreditet azért csak felvett, és a könyvek is porosodnak). Szóval ma akarta átvenni a kapanét, de hát egyedül nehezen tudta volna elcipelni ide, úgyhogy megkért, hogy segítsek. Jó arc voltam... elmentem... de, hogy hová? Na azt ő sem tudta. Mert a címet előtte nem nézte meg, csak bolyongtunk a mínuszhúszban, vagy egy órán át, miközben röhögött, hogy ez de jó móka, nekem meg le volt foglalva az időpontom a mosodára. Hát nah... Maradjunk annyiban, hogy nem voltam boldog, de végül csak megtalálta a kurva kanapéját, én meg segítettem hazacipelni... nem túl előnyös fizikai paramétereim miatt mondjuk 10szer összefostam magam az út közben (meg könyörgöm, 5 hónapra egy albiba mi a pöcsömnek kell egy kurva kanapé), ráadásul lemaradtam egy ilyen kis találkáról, amit a dánoknál rendeztünk. Csak a végére estem be. Mondjuk sokmindenről nem maradtam le, Morten beteg, Heidi meg Kaisa dumálgattak valami spanyol, meg osztrák csicsákóval a nyelvekről, hát ha van valami, ami engem rohadtul nem érdekel, akkor az kajakra ez.

A megbeszélt 8 helyett fél10-re értem oda, a netem közben kajakra eltűnt a koliból. 1 óra jópofizás után léptünk Kaisával, ugyanis a nemzetközi rockerkülönítmény ma elment a Heavymetsa nevű helyre, ami a város legnagyobb metal kocsmája. Kaisa is velem jött, antirocker létére. Sikeresen le is késtük a buszt, úgyhogy begyalogoltunk a helyre. A Heavymetsa full ugyanolyan, mint egy disco, de még az emberek is ugyanúgy öltöznek fel, az a nagy különbség, hogy metalzene szól. Mondjuk eléggé aljametal, de hát nah. AIC, Pantera, sokdeathborzalom... sehol egy Saxon, egy Running Wild, egy Accept. De legalább metalkocsma... óriási akcióval: 2 deci sör 1 euró. Hurrá! Noha nekem még szentül állította, hogy ma este mindenképp tanulni fog, Edgars is eljött, meg még egy csomó... hát ha metalarcnak nem is mondható, de metalhoz köthető gyerek, akik legalább hallották már életükben 2 Koripklaani számot. Volt is nagy zúzás a Wooden Pintsra. Érdekes volt amúgy, egy csajjal tök jól elbeszélgettünk a szlovák-magyar konfliktusról (hogy ez egy faszság, miért kéne utálnom őt azért, mert szlovák, lehet h. tök jó fej), és meg kell jegyeznem, hogy itt van a világ legjobb karaoke bárja.

Mármint persze, vannak sok Strato, Nightwish, de apám, bármelyik nagy Whitesnake/Poison/Def Leppard/Dokken/Winger/Warrant dalt eltolhatod, de még Night Ranger, és Firehouse is van! Mi ez, ha nem maga a királyság. Szerintem egy Sometimes She Cries, vagy egy Every Rose hamarosan be fog figyelni tőlem. Mondjuk a beugró drága (4 euró) de hát ilyen az élet.

Ellenben megfigyeltem, hogy Edgars határozott érdeklődést mutat Kaisa irányába, nem kicsit nyomul a csajra. Vélhetőleg ezért is jött el a rockklubba. :) Mondjuk nem tudom... Kaisa tényleg nem rossz bőr, finoman szólva sem fakadnék sírva, hogy ha széttárná előttem a lábát, de Edgars fullidétlen hablatyolásai nagyon utat találnak a szolíd, szende csaj szívébe... még ellenkezik, mert várja otthon a fiú, de hát tudjuk, hogy mi lesz ebből. Csak azért fura... érted, olyan idétlen marhaságokkal, amelyek még csak nem is viccesek, csak hangosan, mindent kizárva vannak agyatlanul elmondva, le lehet szedni a lábáról egy lánykát? Ezek szerint igen. Mármint érted, be sem bírok csatlakozni már a beszélgetéseikbe, mert amint megszólalnék, Edgár elkezd pofázni, hogy véletlenül se terelődjön el a figyelem. Mondjuk amit mond, az lófasz, semmi, poénmentes mellébeszélés. Ráadásul a bájolgás után elmagyarázta nekem még ma este, hogy ő most egy kínai csajt akar felcsípni, mert ki akarja vele próbálni a szexet, mert mittoménmithallott a kínai lányokról, meg blabla (halk megjegyzés: 50 kreditnyi vikes tárgyat akar teljesíteni... legalábbis ezt állítja). Jajjapám. Ezt a faszságot minek kell adni? Mármint tudom én, nekem is volt olyan osztálytársam aki folyamatosan adta a süketelős kamudumát, de mindenki tudta, hogy épp kit akar megfarkalni. Mármint, az embereknek tényleg, ez a faszari bájolgás, az idétlen hazudozás, bájcsevej kell? Úgy tűnik igen. Őszinteség, emberi dolgok, üdv a kukában! Mindegy, nem leszek köcsög, bár irigykedem, remélem összejön nekik a dolog.

Ja és a tegnap este vége. Heidi folyamatosan mondogatta h. milyen jó emberismerő, és a cserediák lányok közt van egy szlovákova aki igencsak szinaptikus, úgy küllemet tekintve. Namost a tegnap esti házibuliban ő is ott volt, és össze is futottunk, de szokásomhoz hívem awesomeság helyett lúzerség jutott csak nekem, így a kedves hájon, és a kétoldali bárgyú mosolygáson kívül mást nem kaptam osztályrészül. Persze onnantól fogva hallottam a magamét, hogy nem is vagyok awesome gyerek, inkább csak shygy, és hát, mint tudjátok ez így is van. Persze mikor lekísértem Kaisát, és elköszöntünk, akkor távozott épp a pritibrátiszlávszkyhölgy is, és hát kétszer ugyanazt a hibát csak nem követed el, gyorsan beszédbe elegyedtem vele... de neki jött a busza, sietni kellet hozzá. Én meg a sima búcsúzás helyett vettem egy hajtűkanyart, és a térdig érőhóban, egy szál pulcsiban, papucsban, -10 fokban kikísértem a hölgyet a buszmegállóba (mindenkin sál, sapka, nagykabát...) majd ott elhívtam a janvégi lappföldi túránkra... pozitívan nyilatkozott, de az őszinteségében már kevésbé hiszek. Azt kérte, h. hívjam meg fácsén, ez megtörtént... (mondjuk, ha vki 24 órán belül nem konfirmál egy invitációt fácsén, az azért egyértelmű válasz.)

Ennyit mára. Ilyen az élet srácok, azért nagy szerencse, hogy vannak dolgok, amikhez mindig lehet hűnek tisztának lenni:

We stand tight in the darkest night
We will fight for freedom rise
We endure till slavery's gone
We stand proud to fight all wrong