ETÖFT!

Mindenek előtt a legfontosabb:
Kiss Peti barátomnak, és éppen Spanyolországban lődörgő Mezei Misi barátomnak hatalmas gratuláció, villamosmérnökök lettek! Szenzációs!

A második legfontosabb:

A kép magáért beszél, Juli, Gábor köszönöm! :)

Egy kicsit maradjunk még a szerdánál. Nem, nem annál a résznél ami mindenkit érdekel, a hétvégén írok majd egy extra bejegyzést, de PR-olni nem fogom, mert nem épp a legjobb színben tűnök majd fel benne. Tegnap volt itt állásbörze. Hát mit mondjak? Nem igazán vagyok elégedett, vagy meghatott. Na jó, legyünk őszinték, a BME-shez képest ez egy gyenge vicc. Harmad, negyed annyi cég jött el, ezek közül csak pár keresett mérnököket, villamosmérnököt meg tényleg csak 5-6. Ezek viszont szinte kivétel nélkül beágyarcokat. Szóval azzal, hogy nagyfrekis mérnök vagy, a segged kitörölheted. Pedig ez itt a telekommunikáció fellegvára, de mégis... érted, az itteni SZHVT kijött az állásbörzére saját standdal, hogy toborozza az embereket PHD-re. Kemény. A legkelendőbbek persze a szoftverarcok, de ha jobban belegondolok valószínű a helyzetet kicsit én rontottam el. Mármint, az Isten háta mögött vagyunk, ide melyik hülye cég jön hirdetni... Helsinkiben van(nak) nagyon nívós egyetemek, tuti ott is vannak állásbörzés, sokkal jobb, több lehetőséggel, mint itt. Úgyhogy ha véletlenül itt akarok dolgozni...mert mondjuk négyszeres a fizetés, akkor a fővárosban kell keresgélni. Mint mindenhol. Amúgy, ahogy észrevettem a HResek sem voltak annyira profik, mint odahaza, viszont cukrotcsokit hoztak dögivel. ): Persze a leginkább azokat a standokat imádtam ahol volt két ember, meg mondjuk valami színes plakát egy "We build the dreams" szöveggel. Hát ebből aztán könnyű rájönni, hogy mi a túróval foglalkozik a cég... Na mindegy. Tegnap volt megint finnórám... vicces, mert a tanárnő nem igen tud angolul, és nagyon nagyon lassan haladunk... bár ez még így is cselendzs, lévén, hogy egy mukkot nem tanultam a szerdai órára. Na majd hétfőre!

Óh a hétfő... kajak lesz. Alkalmazásspecifikus processzorokból máris valami kis vizsgácskát fogunk írni, úgyhogy lesz mit tanulni a hétvégén. Innen jut eszembe, regelnem kell az optimájukra, na ezt gyorsan megcsinálom...megtörtént. Azért ez az optima nevű csoda itt eléggé szopóág, lövésem nincs, mit kéne vele kezdenem. Nah, szóval hétvégén minden eddigi cuccot át kell nézni, és megtanulni, plusz házi is van, és valami nagyarc csákó érkezik majd, hogy meséljen. De wáhh, ez a mai óra borzasztó volt...
8-kor kezdődött a nap Info2re kellett bemenni, Vitézfáti kínai csereverziója tartja. Alig bírtam fent maradni, de vhogy csak nem románultam be, de amint vége lett, rohantam vissza a szállásra, és 10-12ig alvás kurzust hallgattam az ágyikómban. Kellett, mint egy falat kenyér. a szar mondjuk az, hogy 12-kor megint fel kellett kelni... egy nap egy felkelés is épp elég borzalmas, nemhogy kettő! Így annak rendje, és módja szerint el is késtem a következő óráról, erről a processzoros vacakról. De hát jajj. Csoportokra kellett osztani, mindenki kapott valami szakmai törzsanyagot, és mindenkinek előadást kellett tartania a sajátjából. Na most az én csoportom eléggé homogén volt, szerencsére csak jó arcok voltak benne...: egyedül alkottam egy csoportot. A téma valami spéci kompájlernek a működése volt, sok oldal angolul, ezt ki kellett jegyzetelni egy írásvetítőfóliára, majd óra végén előadást kellett tartani, mint Arató papának fénykorában. Hát gecó... én tartsak előadást infósoknak forráskódolásból? Vicces volt... valamit csak összeszenvedtem de igen durva szülés volt, és az egyik finn gyerek még elkezdett kérdezgetni beugratósakat is... hát kinyílt a bicsak a zsebemben... ETÖFT! Na nem baj, annyira nem volt gáz, hétfőre majd tanulok sok szépet.

Ezen felül még WirCom3 volt, ez olyan SzoCsa2 (ma beírták az uccsó jegyem is neptunba, kész a félévem, éljen. :) Ennek örömére tegnap csillámdementorrá ittam magam.) de egy mosolygós, szőke finn hölgyike tartotta. Nem tűnik annyira halálnak mondjuk, de nem lesz egyszerű ez sem. Holnap lesz egy Introduction To Workstations óra ami csak 1 van a félévben, viszont fel kell rá készülni, lesz beugró, meg ilyenek. Azt olvastam, meg tanultam... unalmas, mint a bűn, még át kell nézni. Holnap az óra után mehetek megint a város bankjait járni, sőt, még mosnom is kell majd délután.

Ma megint borzasztó volt a kaja, krumplipüré, saláta, hal. Kitaláltam, hogy ez így nem mehet tovább, heti egyszer beinvesztálok hamburgerbe. Tudom, nincs pénzem, de basszus. Legalább heti egyszer egyek valami jó kis húst! Ezt leszámítva ma semmi nem történt. Tanulgatás, evés, kis zenehallgatás, kis blogírás, kis himym. Nem is hangzik rosszul.

Jár valami a fejemben, de most nem írom le, majd a partybejegyzésbe. Mindenesetre hallottam a világ leggázabb pasilerázósdumáját Kaisától, és működik a dolog, pedig akkora állatság, hogy az már fáj. Hihetetlen, hogy a csajok milyen eszközöket képesek bevetni azért, hogy koptathassanak!