Az elmúlt napokban nem voltam netközelben.
Sokat agyaltam, hogy elmenjek-e erre a Mökki hétvége dologra. Ugye, ha elmegyek, nem tudok felkészülni a keddi vizsgára, bebukom a 8kredites Wireless 3-at. A kérdés, hogy mit veszthetek vele. Ha el tudom fogadtatni SzéFiMoKoRénak odahaza, akkor marha nagot, mert az fél évvel lerövidítené a BME-t. De lévén, hogy digitális kódolásról, csatornakódolásról meg ilyenekről nincs szó, és csak az anyag 50-60% lenne lefedve... nem tűnik valószínűnek. 24 kredit meg meglesz ha megvan a pénteki vizsga... ha megvan. Mert ez azért marha nem egyértelmű. Edgár 10 oldalt írt, én 4-et... simán benne van, hogy megbukok. Ebben az esetben pár 10k-t kell visszafizetnem állambácsinak, meg az Erasmusnak. Szóval lehet rossz döntést hoztam... de a napok fogynak, én meg lehet soha többé nem járok a környéken, meg kell nézni mindent, amit csak lehet. Úgyhogy fél 4-kor beadtam a vizsgám és kitaláltam, hogy elmegyek erre a Mökki hétvégére. Mondjuk Michaelnek még i kell fizetnem, az ő nevében mentem.
Milyen volt? Erdő, tábor, nincs víz, (csak kútból), nincs áram (végül volt, de azért én csak májkrémet, meg kenyeret vittem, nem tudtam, hogy lesz), nincs bolt a környéken, nincs alco a környéken... Gyors vásárlás, bepakoltam 12-13 sört, egy üveg vodkát, ruhákat, kenyeret, konzerveket, aztán irány murány!
Íme a képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/MokkiWeekend#
Elég jó volt. Az idő javát a németekkel, illetve Dimitrissel töltöttem, de megismertem egy új francia párt, egy új görög matematikust, perzsa (iráni) lányokat, meg egy angol srácot. Péntek, vasárnap 10 fok fölött volt, szombaton csak 3-4. Naná, hogy szombaton mentünk kirándulni. Volt egy 200 valahány méter magas dombocska a környéken, oda mentünk. Az út elég nehéz volt, noha volt turista jel, meg útvonal, nem igen lett egyszerű a dolog, ráadásul óriási víz, sár, meg hó volt még mindenhol, be is áztam hamar. De így is kellemes, élvezetes volt a finn erdőkben barangolni. Most túráztam először Finnországban, gyönyörű. A képek magukért beszélnek. Még egy kutyás finn párba is belefutottunk, tündéri volt a kutyus, jajj, nagyon hiányzik a Pepi!
Mivel még a tó be volt fagyva a csónakázása elmaradt, de a hétvége legnagyobb királysága a szaunázás volt. Mixelt szauna, fiúk lányok együtt, igaz fürdőcuccban, de nem elektromos, hanem fa szauna volt. Sokszor feltettük 100 fokra a hőmérsékletet, de gyakran még afölé is. a top 120 fok volt. És 15-20 perc szauna után mindig kimentünk a 3-4 fokos levegőre, és megmártóztunk a 0 fokos tóban. Ilyent pár hónapja még tuti nem csináltam volna, de borzasztó jól esett. Mind a száz fok fölötti süldögélés, mind utána a hidegben álldogálás, csobbanás. Vagy 4 sört le is gurítottam közben odabent a szaunában, és hát mit ne mondjak, marha nagy fíling volt, amikor a 120 fokban már csak Dimitrissel ketten maradtunk bent, és énekeltük a Ragetől a Set This World On Firet teli torokból, hogy aztán rohanhassunk a tóhoz mártózni. Órákon át csináltuk, de még bírtam volna folytatni. Estnénként tábortűz,mesélés, makkarázás, beszélgetés. Sokat meséltek a perzsa lányok, Irán állítólag nem is olyan fanatikus meg őrül ország, mint Irak, meg Afganisztán, az emberek nem vallásbolondok, terroristák,sokat isznak, buliznak, normálisak. Állítólag.
Kipróbáltam egy fura finn játékot, olyan, mint a teke, mindig ezt játszák itt a finnek, a nevét nem tudom, fa rudakat kell ledöntened egy másik fa rúd dobálásval, és pontosan 50 pontot kell összegyűjtened. ez is mókás volt, akárcsak az, hogy 7-8 év után újra fociztam, igaz, csak kicsit passzolgattunk egymásnak. a németek amúgy jó fejek voltak. Az elején kicsit nagyobb társasági életet képzeltem, de így is jó volt. Páran berúgtak, Dagmar végül Daniellel hált fölöttem, s noha kicsit túl sok galambot röptettek, azért elvoltunk.
4 körül értünk haza, kicsit kitakkeroltam, megvettem a repjegyemet (júni 13-án érkezek haza, Budapestre), majd elmentem egy nagy bringázásra, vagy 2.5 órára éjfélig, jártam mindenfelé, jó volt. Vicc, hogy nem megy le a nap. Na jó, de... deh érted. A csillagok nem jönnek fel, annyira nincs sötét, nyári estéken olyan 9-fél10 felé van olyan világos, meg idő, mint itt éjfélkor, egykor. Amúgy marha jó volt ez a hétvégi lazulűs az erdúben, ha tehettem volne nem jövök vissza. Tiszta Korpiklaani. "I was born in a deep forest I wish I could live here all my life." :)
Ma egy fura dologra jöttem rá. Annyi év eltelt! 2003-2004. 77-8 évvel ezelőtt egy fura tinédzser srác voltam, akinek az élete mindenben megváltozott azóta. Más helyzetek, más emberek, más helyszínek, más körülmények, tényleg, semmi nem ugyanolyan. Csak egy valami. Itt vagyok, több, mint 2 és fél ezer kilométerre, és amikor feszült, vagy mérges vagyok, még ma is ugyanazok a dalok tudnak a legjobban megnyugtatni, kikapcsolni, felüdíteni, mint akkor:
Ma is, ha mérges vagyok, a Hearts On Fire segít, és a többi Hammerfall, Manowar, amik 15-16 évesen voltak a nagy szerelmek. Minden megváltozott, minden elmúlt, minden átalakult. Barátok, barátnők, ismerősök, helyek, nevek, szokások, eszmék... minden eltűnt. Csak a zene maradt. "A dal ugyanaz maradt." Na ez is csoda valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése