Laskaszűrő tepsiszettet.

Tegnap volt a Laskiainen nevű nagy egyetemi rendezvény. Ne várj tőle túl sokat, ez egy ilyen összegyetemi szánkóbajnokság, hogy úgy mondjam, az itteni schönhertz qpa, csak hát ugye tök más, meg sokkal kisebb. De a lényeg a fíling, méghozzá a lazulós, vidám egyetemisták vagyunk, buli van fíling.

Na most én már alapból tökre elcsesztem ezt az egészet, mert felkeltem fél 9-kor marha álmosan, lévén, hogy az Erasmusos diákok együtt fognak lebuszozni a szánkódombra 10:30-kor. Lóhalálában elkészültem, és pontban 10:30-kor ott voltam a buszmegállóban, ahol tudod mi fogadott?

Egy üres buszmegálló, benne én.

Ehh. Pár perc ácsorgás után hazamentem, és ráeszméltem, hogy az a 10:30 az valójában 13:30, valamiért összekeveredtem, meg fáradt voltam, hát ez lett belőle. Gyors ebéd, megnéztem a Tron végét (vicces film, ha van egy 12-14 éves srácod, mutasd meg neki, amúgy annyira komolyanvehetetlen ez a "számítógépen belül is van egy világ", az algoritmusok meg a programok szaladgálnak, mint az emberek, jajj ugyanmár) kajcsi, aztán 13:30-ra visszamentem a buszmegállóba, pár reklámszatyorral (legyen min szánkózni). Brutális tömeg fogadott, minden diák ezzel a busszal akart menni, látszott a finneken, hogy nagyon odavannak, hogy micsoda tömegnyomor alakult ki, pedig Pesten a 85-ösön, vagy a 7-esen mindig ilyen van. Jujj, de nem hiányzik brrrr. Tök rossz lesz hazamenni. Nah visszatérve. Eglével, Spelával, meg pár további cserediákkal voltam, meg dumáltam, megtaláltuk a szánkódombot, majd megnéztük a szánkóversenyt.

Na most egyfelől, ugye a domb nem valami nagy, de hát itt a helyiek úgy néznek rá, mint a Csomolungmára, van aki nem is mer felmászni a tetejére, mert túl magas. Hát ehhez képest a Szalmavári domb (Pestieknek legyen mondjuk a... a nem tudom mi. Szóval a Gellért hegyi szánkódomb nagyjából 2-3szór hosszabb) a Retyezát, de hát nem baj. Lekerítettek egy egyenes kis pályát, és3 fős csapatok versengtek, minden csapatnak volt egy saját szánkója, egyszerre 3 csapat csúszott, el kellett csúszni egy hordóig, azt megkerülni, majd visszaszaladni a hegytetőre. Az utolsó ember felérése a végső idő, mindig a győztes tovább jut.

Na most a finnek bolondok. Voltak, akik csak fánkiból csúsztak (28 euró volt a nevezés a versenyre, amiért csúszol 5 mp-t... horrorár), pl hátrafelé, de voltak olyanok is, akik meztelenül csúsztak, hát nah, ne nézz inkább oda. (Odakint keményen 0 fok volt) Ezen felül meg volt fánki kategória is, ahol mindenféle marhasággal lehetett lecsúszni, ami általában home made volt. Volt piramis, valami Jabba szerű furaság, sátor, meg hát volt négy srűc akik egy orbitális méretű felfújhatós fütyülőre ültek, és azon csúsztak le, miközben beöltöztek a Kék Osztriga Bár feslett erkölcsű törzsvendégeinek, és üvöltött a hangszóróból az Electric Six nevű punkegyüttes Gay Bar című slágere.



Itt amúgy minden karnak, vagy ilyen intézetszerűségnek saját overálja van. Nem pulcsi, nem póló, kezeslábas. Vennék egy villanykarosat szívesen, de hát odahaza igen hülyén néznék ki benne. :S Meg hazavinni sem lenne egyszerű,a repülőgépen csak nem utazok benne. Még lemunkásparasztoznak. Minden bulin vehetsz felvarrót, és felvarrhatod (nem srácok, ez nem a Gazsi találmánya, tudom, most egy világ omlott össze mindenkiben), de mivel itt nem csak a villanykar csinál ilyent, hanem minden kar, meg ennek nagy hagyományai vannak, sokak úgy tele vannak varrva, mint a vértresser bajor Exumer rajongók.

Idén a kék overálosok nyertek, persze közben folyamatosan szóltak a partymuzsikák (meg egy Lordi), a végén meg szabadon csúszkálhatott bárki. Mi is mentünk, 12 ember egy szánon, ejj. :D De legalább elvoltunk. Hazafele menet megismerkedtünk egy finn gépészmérnök gyerekkel, a buszmegállóban találkoztunk, együtt buszoztunk, nem volt szomja. Két perccel a leszállás előtt megkérdezte, hogy voltunk-e a szánkózáson. :D

Este meg volt egy buli, az Apollo nevű helyen, disco volt. Útközben összehaverkodtam két szlovák arccal. A lényeg: 8 euró volt a beugró, 2 és fél a ruhatár, és ott még ittam 4*3 euró sört (lehet volt az 5-is... odahaza volt előzménye a dolognak), lehet számolni mennyit vertem el, nagyon nem vagyok rá büszke. Nagyon, nagyon nem. Nincs ez így jól, borzasztó sok pénz elmegy a bulizásra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt visszavágjuk, és mostantól nem járok el bulizni, dizsikbe, sehová, ahol belépőt kell fizetni.

Sajnálom erre a pénzt, és nagyon fogy! Maga a buli meg. Jájj. Kissé. Hogyan fogalmazzak... ééérdekes volt. Jó hely ez az Apolló, van 2 teremnyi kocsma része, meg két nagy disco terem. Ultrakemény, hogy kimész a discoteremből, ahol csapatják a Dévidgettát, és a kocsmába teremben üvölt az Arch Enemy. Előjött egy fura tulajdonságom, elkezdtem csuklani, az este során rájöttem, hogy ha pár mp-ig jéghideg vízbe dugod a fejed az segít. Oda is, vissza is bicajoztam, visszafelé mondjuk igen világgyűlölő hangulatom volt, nem sikerült túl barátin az elköszönés egy-két embertől, a részletekkel most nem fárasztok senkit, persze most is lányok mozgatják a szálakat. Remélhetőleg nem voltam túl bunkó senkivel, nem járattam le magam túlságosan senki előtt, mindenesetre nem igen van most kedvem találkozni, barátkozni senkivel a tegnapiak közül. Azt amúgy halkan megjegyzem, hogy van 2 portugál csaj, akik űberbolondok, hát olyan magasan hordják az orrukat, amilyen magasan még Orsi barátnői se tették, így igyekszem is elkerülni őket, de a táncparketten is tök őrültek. Mondjuk én is az voltam.

Ma együtt ebédeltem az alpillai srácokkal, du meg elmegyek úszni. Most meg procit tervezek, kissé elakadtam, majd meglátjuk mi lesz. Amúgy az alpillai arcok jó fejek, őket bírom, el lehet velük hülyéskedni.