Devil is a looser...

he is my bitch.

Tegnap azért nem volt bejegyzés, mert egész nap nem voltam netközelben. Laurával, és Karolinával elutaztunk Rovaniemibe. Ők szerettek volna szétnézni a Télapófaluban, én meg Rovaniemit akartam meglesni, hisz innen származik az eurovíziódalverseny győztes, híres-neves Lordi zenekar.



Nah, Rovaniemi nem teljesen ilyen, mint a videóban, de azért szép. Fél7-kor keltem, előtte 3 órát aludtam, mert Edgárral megnéztük az új BBt-t, zseniális rész volt. :D Edgár korábban nem igen ismerte a sorozatot, azt mondta, hogy most muszáj lesz letöltenie az egészet. :D Hihetetlen, hogy mennyire vicces. :) Szóval nagyon fáradtan érkeztem meg a lányokkal a vasútállomásra, jegyet csak kártyával lehetett venni automatában. A vonat késett, majd amikor megjött kb. azonnal elaludtam, ez így is maradt kb. az egész úton. Rovaniemiben lőttem pár képet az állomáson, tanszéki barátaim kedvéért pár felvétel a mozdonyról is készült. :)



Elmentünk a buszállomásra, nem volt ott semmi, vissza a vasútra, majd onnan busszal ki mikulásfalvába. Mikulással találkozni elsőre varázslatos, meseszerű élmény v olt. Másodjára már csak szimplán jó. Mert így is előjött a gyermek a lelkedből, de most már tudtad, hogy milyen lesz, hogy fog magyarul beszélni, ilyesmi. Amúgy még az egyik manó is beszélt magyarul a Mikulásnál, mókás volt. :) Vettem egy hivatalos elismervényt, hogy átléptem a sarkkört, kiderült h. a múltkori az csak fake. Szóval Mikivel megint találkoztunk jót, nagyon tetszett, voltunk a postahivatalában, a lányok rénszarvasszánoztak, meg vettek minden vicketvackot a rengeteg boltban. Azért az kemény, hogy Mikulás lakhely közvetlen egy Swarowski kereskedés szomszédságában van.Ezt a részt picit amúgy untam, bár megnéztem a sarkkör legidősebb házát, meg igyekeztem hasznossá tenni magam, de pénzszűke miatt én semmit nem vettem, nézelődni annyira nem móka. De ha lesznek gyermekeim, tuti elhozom őket ide, egy 5-6 éves csemetének óriási élmény lehet találkozni a Mikulással, aki tök hiteles is. Szóval az északi sarkkör jó hely. :)



Visszatérve a városba rájöttünk, hogy lemaradtunk a Mikulás vidámparkról, helyette elmentünk egy múzeumba, ami szép volt, és érdekes, bár a dolgok java részét már tudtam másik múzeumokból. Közben végig plusz volt, és az eső is elkezdett esni, úgyhogy a hó jelentősen tünedezik el. Mondjuk még így is annyi van, hogy az megbénítaná Baranyát. Szóval múzeum, északi élővilág, sarki fény, állatok, emberek, lappok, kultúra, stb. Ezt követően rájöttünk, hogy az este 6-os vonatot már lekéstük, ellenben megtaláltuk a világ legészakibb MacDonaldsét. Be is tértünk, ettem egy negyedfontos hamburgert. Hihetetlen, hogy otthon ilyen nincs. Szerencsére a Mekiben volt wifi, gyorsan meglestem mit érdemes meglátogatni Rovaniemiben. Először is a Lordi étterembe tartott utunk, ami sajna 6-kor zárt, így be nem tudtunk menni, de legalább fotózkodtunk a Lordi étteremmel, azért kemény, hogy van ilyen. Utána irány a Lordi tér, van ott egy kis emlékhely, meg a tagok kézlenyomatai, fotók, örülés, azért ez nem volt semmi. Lordi tér, Lordi étterem, nah, itt tudják mitől döglik a metállégy. :) Utána a lányok bementek egy kocsmába, szerettek volna két órát ott eltölteni, de én ehhez nem asszisztáltam. Drágán sört inni luxus buli nélkül, ha már Rovaniemiben vagyok, nem fogok csak üldögélni. Megszállott turista vagyok, nyakamba vettem egy térképpel egyedül a várost, és megnéztem a 2 gyönyörű templom közül az egyiket, a hidakat, a könyvtárat, színházat, városházát, temetőt, ilyesmit. Sajna a másik templomot nem találtam, meg a művészeti múzeumba, és még pár dologba nem sikerült bejutnom. De így is ez volt a nap legjobb része, kicsit láttam végre valamit Rovaniemiből, a várost, a tereket, utcákat, műemlékeket, embereket. Szép! Imádok turistáskodni! :) A lényeg, hogy mindent megnézz, akkor is, ha nem érdekel. :D

Képek:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/Rovaniemi#

De ami megkoronázta a napot: na nem nagyon, de kicsit nekem hiányoznak itt az utcai kajáldák. Tudod, büfé. Mint az üvegtigris. Pesten vannak Gyrososok, pizzások, kebabosok... nem beülős hely, csak menet közben veszel valami grill vackot és elmajszolod. Tök régen nem ettem már gyrost. És tegnap Rovaniemiben találtam egy olyan kis eldugott utcai grillezdét, amilyenre vágytam. Nem turistáknak szólt, így nem volt horror ár (a szokásos finn áron felül), nehezen beszéltek angolul, és a kaják is csak finnül voltak kiírva. Választottam valamit a listáról ami 4 euróba került, gondoltam annyiért jó lesz a szar is. Megkérdeztem, mi az amit kapok, milyen állatból készült, a nő nem értette, mutatott egy bazi vastag, hatalmas húst, mondtam ez jó lesz. Valami nagyon fura zsemlébe tette, és a hús is fura volt, mintha kolbász lett volna, de húspogácsa szerűen. De fincsi volt nagyon, meg nagy, mondjuk lehetett volna fűszeresebb. Hiába kértem bele mindent, csak egy picit csípett a fokhagymától. De volt még benne ketchup, mustár, ubi... lövésem nincs mi lehetett ez, sajna a nevét is elfelejtettem, de nagyon kellett már egy ilyen. :) Mire visszaértem a csajokhoz a kocsmába, már két tajrészeg vén finn faszi megpróbálta őket felcsípni, kimentettem őket, a kocsma törzsvendégei nem igen kedveltek ezért. A vasútállomás fele menet meg akartam még nézni valamit ami állítólag nagyon szép este, és 1 km-re van a vasúttól de nem találtam meg. Csak egy bazi nagy rakás fát, lehet az az? Na mindegy. Vasút, vonatozás haza. Útközben tanulás, filmmásolás, majd alvás. 23:00-23:30 fele ébresztett fel Karolina (három jókorát belevágott a karomba, micsoda kedves lány...:)), hogy ez itt Oulu van 9 percünk Toripakkáig elfutni, mert jön a busz. Ha lekéssük akkor meg hevimestázunk, amit véletlenül sem akarok, mert a hevimesta kb. a világ legunalmasabb helye, és ha picit is álmos vagy, ott tuti elalszol.



Szóval leszállás, futás, buszépphogyelérés. Dumálás, mindenki jól érezte magát, remek nap volt.

Tudtuk, hogy este lesz a Club 16-ban török party, de nem tudtuk hol. Én nagyon akartam menni, inni, haverkodni, bulizni, de a lányok nagyon ellene voltak... eléggé antiszoccá vált Karolina is, meg Laura is. Pedig az első napokban Laura minden énekelt, berúgott, stb. is nem. Nem szeretik a Club 16-os bulikat, olyanok, mint Silke, bár ő még antiszocabb. Szóval nem örültem, hogy lemaradok a török partyról a kirándulás miatt. Nem tudtuk hányadikan van a buli, holt fáradtan beszálltunk a liftbe... 1-n nem...2-on nem... na, a harmadikon már van pár ember... és igen, a 4-en van a buli! ALig tudtak a lányok kiszállni, tele a folyosó, iszik mindenki, buli. Nevetek rajtuk, na így nehezen fognak aludni. Felmegyek az ötödikre...



És kiderült, hogy hatalmasat tévedtem, a buli az 5-en volt. Ahol lakok. Irtózatos tumultus, tömeg,mindenki iszik, részeg, zsufi, alig bírtam kinyitni az ajtómat és a szobámba bemenni. Közben összefutottam opár baráttal, meg az orosz lányokkal, megígértem, hogy 1 perc és jövök... és jöttem. Gyors tusolás, öltözés, lehet, hogy 20 perce még aludtam, de azonnal átvedlettem partymoodba, sörbontás, és hajrá. Katka megpróbált rábeszélni, hogy menjek be velük a belvárosba táncolni valamelyik discoba, mentem is volna, de mivel a bringám ellopták, és senkiről nem tudtam aki busszal megy be, és vissza is jön, hezitáltam. Aztán az orosz lányok, egy Giuseppe rábeszéltek arra, hogy ne menjek be, belük töltöttem az éjszakát, dumálással, ivással, hülyéskedéssel, elvoltunk. Persze a többi barátot is köszöntöttem, Tomas, meg egy francia csaj rá akart beszélni, hogy lopjak egy új bicót magamnak, köszöntöttem Edgárst, meg Eglét, ők végül elvonultak Lauráig apartmanjába 4-esben beszélgetni, meg fotókat nézegetni, hát ha buli van csak nem fogok velük egy szobában üldögélni...

Szóval iszogatás, beszélgetés, haverkodás, marha jól éreztem magam. Hiányozni fog a club 16. Az, hogy kilépsz a szobádból, és megy a buli a koliban, tele van fiatalokkal, jó arc srácokkal, dögös csajokkal, és mind ez ott, az ajtódon túl. Az egyik őrült portugál csaj spanyol sárcokkal teljesen megvadult, beatlesre tomboltak össze vissza, meg lifteztek, a lift tele volt ragasztgatva a "Turkey" szóval, mindenhol török rajzok, feliratok, papírok, volt hangulat. Végül aztán Giuseppe apartmanjában kötöttünk ki (azaz a szomszédban) egy nagyon részeg, ám nagyon csinos spanyol csajjal (Bea), az orosz lányokkal, olasz csoporttársammal Marcoval, Tomassal, illetve hébe-hóba Asser is benézett, namíbiai barátom, meg még pár csaj, srác, szóval elvoltunk. Rábeszéltük az orosz lányokat, hogy jöjjenek sea battlere, de végül nem jönnek, mert nem tudtak jegyet venni, illetve kis beszélgetés után valahogy Beát magamra haragítottam, folyton magyarázta, hogy stupido, de hét szegény nagyon be volt rúgva, nem baj, még így is azért jópofa volt. Meg amúgy is kellemesen telt az este, valamikor 4-kor feküdtem le, mikor már mindennek vége volt. Asser amúgy bement a városba az orvosis csajokkal, de panaszkodott, hogy eléggé vacak volt a dolog, a lányok nem tudták eldönteni melyik klubba menjenek, aztán addig vacilláltak, hogy végül inkább hazamentek. Ezért nagyon nem érte meg bemenni.



Szóval ez volt a török party, elvoltunk. Ma tanultam, valami instant krumplis húsgombócot sütöttem, du síeltem egyet Spelával. Valószínű az utolsót idén. Sőt. lehet az utolsót Ouluban. Lehet az utolsót Finnországban. Lehet az utolsó egész életemben. :'( Mert a hó olvad, minden tapad, ragad, folyik, a pálya szinte használhatatlan. Síelés közben az erdőbe be akartam menni pisilni, de ez epic fail lett, a hóban teljesen ellepődtem, ráadásul még Spela előtt is beégtem. Amúgy ő nagyon jól síel, és gyors is. Nagyin sok örömömet leltem a síelésben, nagyon szomorú volt ma elbúcsúzni ettől. :( De jó volt a kis 10km-ünk. Mindenesetre határozott célom, hogy 2012-ben is síeljek még valahol, ha más nem Szlovániában, ahol szintén lehet sífutni, és nincs is messze. Nagyon.



Este meg Giuseppével elmentünk az orosz lányokhoz, meghívtak vacsizni, mondjuk a savanyú orosz leves (bosch...vagy valamiilyesmi a neve) túl zöldséges volt, és az almás palacsinta is fura az én ízlésemnek, de aranyosak voltak a lányok, noha többször lett kínos csönd, csak elvoltunk, el-eldumáltunk. Jól éreztük magunkat. Ráadásul este megérkezett a hetes osztrák útjáról Carlos, köszöntöttük, holnaptól vele, és Alxanderrel is folytatódik az élet. Mert az aztán itt mindig van, pezseg, én meg imádom. Még akkor is, ha most sokat kell tanulni, de hát azt is megoldjuk, azt is meg kell csinálni. A csütörtöki vizsga nem lesz egyszerű... még nagyon sok mindent át kell addig nézni.