Sea Battle

Kedves blog olvasók! A blog történetének első interjúját olvashatjátok, melyet a Hard Rock Magazin zsurnalisztája MMarton88 készített Molnár Marcival. A téma a sea battle, illetve az, amennyi megmaradt belőle:


MM88: Kedves Márton, köszöntöm a blog olvasói nevében! Nemrég ért haza az ESN Oulu Seabattle nevű eseményéről. Hogy érezte magát?
Marci: Őhm... hát. Igen.

MM88: Hogyan kezdődött az egész?
Marci: Szombat este japán partyt rendeztek itt a helyi erők, majd... hát a busz hajnali fél2-kor indultam. Lévén, hogy egy életképtelen villanymérnök g33k vagyok, nem voltam a buliban, tanultam, meg készülődtem, de végül az orosz lányok, meg az alpillai haverok felnéztek, és nem hagytak tanulni, mindenesetre mikor a club 16 lakóinak fele levonult pakkokkal a buszhoz, úgy álltak sorban a többiek a folyosón, mintha legalább királyok vonulnának csatába.
MM88: Ezek szerint folytatódott a party a buszban is?
Marci: Hát... ott még nem. Mindenki fáradt volt, aludni próbált. Kb. 6-8 óra lehetett az út meg-megálltunk 2-3 óránként, mindig épp amikor el bírtam volna aludni a kényelmetlen buszon. Valami nagyon béna sorozatot próbáltattak velünk nézeti a szervezők, de nagyon nem volt vicces... tudod... finn humor. Olaszok, meg spanyolok közt ültem, egy mukkot nem értettem, nem igen tudtam mit kezdeni, hosszú, unalmas út volt. A legnagyobb érdekesség az volt, hogy itt is lehet venni a benzinkutatkon cdket, de ellentétben a többivel, itt tele vannak metal cd-vel a pultok, 5-6 euróért remaster zsír új Helloween/Megadeth/Dio/Purple/Rush albumokat vehetsz.

MM88: Vett?
Marci: Nem, nem vettem, jól jön az a pénz még... gondoltam magamban...

MM88: Az első megálló Helsinki volt, ha jól tudom...
Marci: 10-fél11 fele érkeztünk meg, de hajnali 5-től már világos volt. Gyors városnézést tettünk a buszban, opera, parkok, stadion, vidámpark, Finlandia, kis kiszállás a szélesegyháznál, fotózkodás.

MM88: Hogy tetszett Helsinki?
Marci: Sehogy. Helsinki nem egy szép város. A finneknek sok mindene van, de egy valamije nincs: történelme. Nincs történelmi belváros, a legrégebbi épületek a 19. századból származtak, semmi hangulata a városnak, olyan az egész kb, mint a Nagykörút + pár szép park. Bár kevésbé zsufi, meg olyan intelligens, stílusos... csak valahogy mégsem az igazi. Hálát is adtam a magasságosnak, hogy nem ide jöttem tanulni. Most ha valakinek az a fontos, hogy a legnagyobb választékú Merimekkoban vehesse magának a ruhát, akkor jöjjön ide. Ouluban legalább erdő, meg természet van. Helsinkiben ahogy láttam még az sincs.

MM88: Törént még valami érdekes a buszban mielőtt megérkezett?
Marci: Nem. Jajj, de igen. Volt egy tombola, 20 centért vehettél, max 3 lapot, és a Juan Carlos mexikóból egyesével húzogatta ki a cetliket egy kalapból. A végén csak egy maradt, ő nyert. Nem akartam részt venni, de hát nah, vettem egy jegyet... és nyertem. Egy üveg mézes rumos 20 százalékos valamit.

MM88: Először mégsem indultak szerencsésen a dolgok az alkohollal nem igaz?
Marci: Hát... nem. Helsinkiben a kikötőben letettem egy asztalra a kabátomat, a benne lévő üveg sör meg összetört, én meg takkerolhattam a ruháimat a wcben a vízzel, meg a forrólevegős kézszárítóval. Mázli, hogy senki nem látta, vagy tette fel youtubera, Mr. Bean elbújhatott volna mellettem ahogy egyik lábbal állok a csapon és próbálom a combomat odatartani a hősugárzó felé...

MM88: Szóval Helsinkiből hajóra szálltál Stockholmba végül?
Marci: Ennél "Rocklineosabb" volt a dolog. Hatalmas tömeg, nyomor, tolakodó finn nyugdíjasok után felszálltunk egy gyönyörű zöld hajóra, amely elvitt minket Tallinba. Ezen nem aludtunk, csak utaztunk, szétnéztünk. Gyönyörű kilátás, gyönyörű óriáshajó, kissé drága éttermek, sok cserediák, végre kényelmes pihenés, utazás. Az egyik legtutibb cserediák csajunk már ekkor nagyban elkezdett csőrözni az egyik spanyol sráccal, páran pedig elkezdték szisszenteni a söröket.

MM88: Hogy érezte magát?
Marci: Unatkoztam, nem igen tudtam mit kezdeni továbbra sem az olaszokkal, oroszokkal, se senkivel.

MM88: Megváltoztak a dolgok később?
Marci: Az unatkozással? Igen...

MM88: Mikor?
Marci: Amikor Tallinban átszálltunk a a Baltic Queenre, a gyönyörű fehér hajóra, amely elszállított minket Stockholmig, és ahol aludtunk... A változás oka pedig nem volt más, mint, hogy ráunván az eddigi társaságra otthagytam őket, és a továbbiakban a cseh/szlovák fiatalokkal kezdtem el lógni. A szobatársam két cseh srác, Miro, és Jan voltak, illetve egy olasz csaj, Valentina. Egyedül Jant ismertem korábban, és őt is csak kissé. A közös hangnem az első pillanattól megvolt, és az olasz csaj miatt sokat beszéltek angolul is. Beszállás után volt valami köszöntő, ami kb. semmi nem volt, ellenben a nagyon puccos báltermet meg tudtuk nézni magunknak. Innentől viszont kezdődött az őrület...

MM88: Mi a legfontosabb amit tudni kell a csehekről?
Marci: A finneket nagyon nem nehéz lenyomni piálásban, az olasz/spanyol arcok meg isznak egy sört, aztán elkezdenek kiabálni, hogy jajjdejókedvűek, jajjdeberúgtak. Szánalomköb. Ellenben a csehszlovákok bírják a piát. Nem kicsit. Azonnal kértünk egy sört a bárból, majd miután kinyitott a vámmentes bolt, Miroékkal bementünk vásárolni az esti bulikra. Brutálisan olcsó árak uralkodtak, 1 liter Finlandia vodkát 10 euróért kaptál, 24 sört meg 8-11 euróért. Ez a hazaiak számára nem tűnhet olyan kevésnek, de hidd el, az oului árakhoz képest lófütty. 2 1 literes Finlandia, 1 liter cseh 40%-os likőr, 24 Heineken, meg pár üveg bor... ez csak így kezdésnek nem volt semmi.

MM88: tehát a hajóraszállást követően azonnal kezdődött az ivászat, meg a buli?
Marci: hát, előzőleg részt vettem egy quick dating nevű valamin, ahol csetrulett szerűen lehetett ismerkedni csajokkal. Szóval ismerkedtem. Volt pár aranyos lány, akikkel lehetett poénkodni, volt pár igen részeg (poénkodni velük is lehetett) meg volt pár marha unalmas "fapina" akik vártak a midnálytlávörre, de marha unalmas, és nehézkés társalgást lehetett csak megejteni. Összefutottam egy magyar sráccal, meg egy magyar csajjal, Biankával. Mondjuk 7-8-szor elismételni egymás után a neved, micsinálsz, meg ilyeneket elég unalmas, a pikánsabb témákat (elvégre randin vagyunk, vagy mi) meg nem mindenki kedvelte. Mondjuk sajna a lányok arcai, nevei hamar összeugrottak a nevemben, egyedül a magyar lány ragadt meg, de később vele sem futottam össze, vagy dumáltam újra. Pedig a úgy kicsípte magát, hogy vörös ruhája egészen új értelmet adott a dekoltázs szónak.

MM88: Igaz-e, hogy az első este "túl sokat evett?"
Marci: Igen.

MM88: Mit jelent ez?
Marci: Valószínű az olvasók azt várják, hogy azt mondjam, hogy annyit ittam, hogy megártott, és részegen ez meg az történt... nos nem így történt. Annyit ettem, hogy megártott. Ingyen büfé volt, ami kb egy trófea étterem szerű valaminek képzelhető el. Csirkecombok, húsok, kolbászok, saláták, zöldségek, végtelen mennyiségben. Noha pár sört és pár pohár bort már legurítottunk, mikor bementünk a kajáldába, tudtuk, hogy itt a mennyország. Míg az északiak ették a salátát krumplival, a spanyolok meg egy fél csirkecomb után fintorogva dörzsölték pocakjukat, mi Kelet Európaiak úgy rontottunk rá a kajákra, mintha nem lenne holnap. Semmi főtt krumpli, semmi zöldség. Hús hússal, zsír olajjal, mint odahaza. Emlékszem amikor dán barátaimmal tortilláztunk, a tortillába tettünk egy pici húst, egy nagy rakás salátával, zöldséggel, miegyéb. Nos, itt kétszer akkora tortillát telepakoltam kolbásszal, felvágottal, kagylóval, csirkével, sajt a tetejére, aztán hajrá. Mellé tortilla chips, nyami. Jan meg is jegyezte, hogy ez a leggyönyörűbb dolog amit valaha látott a világon. Noh, 2-3 vasárnapi nagyebédnyi adagot benyomtunk vacsi gyanánt fejenként, desszertnek nem maradt hely, csak egy almának, hogy mégse jöjjön ki a sok olaj, meg koleszterin amit hirtelen betápláltunk. De tényleg félelmetesen sokat, és mohón, vadul zabáltunk.

MM88: Alkoholfogyasztás nem is történt közben?
Marci: De, a sör, meg a bor ingyen volt, 3-4 pohárka bort, és szintén 3-4 sör lecsúszott. De különösebben nem éreztették hatásukat, az őrületes mennyiésgű kaja mindent felszívott.

MM88: Mi jött ezután?
Marci: Na, mi? Hát a rosszullét.

MM88: Mi történt?
Marci: Visszamentünk a szobánkba, lerogytunk az ágyba, és annyira tele voltunk, hogy konkrétan nem bírtunk megmozdulni. Jannal csak feküdtünk a kabinban, nyögve, és azt hajtogatva, hogy túl sokat ettünk. Semmire nem voltunk képesek. Be is jött az oului ESN vezér, hogy partyzzunk már, mit punnyadunk, de egész egyszerűen nem bírtunk felállni. A hasamra tettem egy matrózsapkát, lefényképeztük, ennyi. 11-kor volt egy úgynevezett midnight show. Arra elnéztünk a fő táncteremben, de borzasztó volt, brazilnak öltözött profi táncosok szambáztak, meg karneváloztak, hát ilyen max az 50 éves kissé becsiccsentő házaspároknak lehet érdekes, vissza is... másztunk a kabinba. Ellenben a nyugalom nem tartott sokáig.

MM88: Gyomorrontás?
Marci: Nem. Jöttek a cseh lányok akik nem ettek annyit, mint mi, ők pedig bulizni akartak, előtte pedig iszogatni akartak. Feküdtem az ágyon, nem bírtam megmozdulni, de tolták elém a feles finlandiákat, meg a söröket. Előbbiből emlékeim szerint kb 5-öt fogyaszthattunk fejenként, sörből nem tudom. Jana, aki már Yllasban is velünk volt, és egy szolíd, ám nagyon sportos lány teljesen fékezhetetlen volt, kb 2-3 percenként töltötte újra a felespoharakat, nagyon kemény volt. Amúgy a 7-8 csah/szlovák arc akikkel voltam nagyon aranyos, és jó fej volt, mindössze három csaj volt fura, ők egyáltalán nem voltak hajlandóak angolul beszélni. Ha mi többiek angolul diskuráltunk, és becsatlakoztak, a maguk mondandóját csak csehül mondták. Jó, Miska nem tud angolul ezt megértem, de Jana, vagy Veronika miért nem beszélt angolul... de hát az ő dolguk. Mindenesetre a rengeteg elfogyasztott alkohol és a rengeteg kaja nagyon nem tett jót, borzasztóan elálmosodtam. Előtte héten alig aLUDTAM, KÉSŐN FEKVÉS, KORÁN KELÉS, TANULÁS, TELJESEN FÁRADT VOLTAM, ÉS AZT IS HITTEM hajnali 1-kor, hogy itt a vég, most elalszom.

MM88: Így történt?
Marci: Nem. Egy korty energiaitaltól, meg egy kis lelkesítéstől valahogy csak feléledtem. Még pár sört, és feles vodkát letoltunk, de sokat nem változtatott állapotunkon, túl sokat ettünk ahhoz, hogy berúgjunk (csak támpontként, a 2008-as szepezdi estén, amikor az illetékesek tudják, hogy milyen állapotok uralkodtak jóval kevesebb alkohol fogyott). De irány táncolni! 2 disco volt, fent hard techno ment, lent dallamosabb disco zenék. Én lent akartam bulizni, a csajok fent. Váltogattuk. Nem volt rossz buli, de nem sikerült eléggé mosolygós állapotba kerülni ahhoz, hogy az igazi legyen, ráadásul a cseh/szlovák lányok nem is igazán csinosak (Katka nem volt ott), szóval szolid táncolás, finom bulizás. Jó volt, de nem életem bulija, három körül tértünk nyugovóra. Semmi botrányosat nem láttunk, nem voltak folyosón szeretkező részegek, meztelenül táncoló magából kikelt vadmacskák, mint bármelyik átlagos disco, úgy táncolgatott mindenki. Mi is. Csalódott is voltam egy kicsit. Ez a hírhedt, híres sea battle? Ezért van pontrendszer? Hogy mindenki finoman körtáncoljon a barátaival? Mondjuk a hajó több mint fele civil, nyugdíjas, turista volt, a biztonságiak nagyon járőröztek, bárki aki kicsit részeg volt azt elkapták, elvitték, előállították, kemény szitu volt.

MM88: Mondhatjuk tehát, hogy az első nap buli szempontból csalódás volt?
Marci: Igen.

MM88: Hogy indult a második nap?
Marci: Az ébredés sosem egyszerű, pláne, ha fél3-3-ig fent vagy. Noha egy órát nyertünk az időzóna miatt. 10-kor ébredtünk, semmi másnaposság, minden remeknek tűnt, kivéve, hogy nem volt kajám. Na most a hajó ilyen szempontból botrány. A vámmentes boltban kb. csak szeszt, meg csokit lehet venni, normál kaját nem igen, kenyeret, kiflit, vagy bármi hasonlót pedig abszolút nem. Reggelizz az étteremben...(mert kaját elvileg nem vihetsz a hajóra háhá)! Hát majd ha vagy. Vettem kenyér rudacskát (ami elvileg „snack” gyakorlatilag bármi is, marha szar), meg rénszarvaskonzervet, aztán hajrá... Nem kicsit néztek a többiek ahogy üldögéltem a kabinban és a bicskámmal készítgettem magamnak a rénszarvasos rudacskát. Amúgy a rénszarvaskonzerv ilyen túristaattrakció, marhára olyan az íze, mint az összes többi konzervnek, csak a matricán szerepel más állat. Szóval kajálás után a csehekkel, szlovákokkal nyakunkba vettük Stockholmot.

Stockholm egy gyönyörű város. Nem túlzok. Azok után, hogy 4 hónapja az erdőben élek, végre kultúrát láttam. Hó már nincs a svédeknél, ellenben van történelmi belváros, gyönyörű csatornák, palota, operaház, múzeumok, hangulatos, macskaköves sétállóutcák, tipikusan északi építésű házak, szenzációs. A városnak hangulata van, szépsége van. Nem az a legnagyobb attrakció, hogy de dizájnosan néz ki a marimekkó, tényleg ajánlom mindenkinek. Érdemes elmenni, megnézni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire szép parkokat találni a tenger mellett. A finn tél után kiülni egy padra, és napozni maga volt a nyár. Láttunk hattyúkat, virágokat, fekete hattyúkat, egész egyszerűen csodálatos volt. Azt hiszem, hogy Stockholmot leginkább úgy tudom leírni, ha valaki megnézegeti a fényképeket, tényleg egy gyönyörű hely. A város szívében, egy, a Deák térre emlékeztető, ám annál sokkal zöldebb, és tisztább téren ebédeltünk meg. 2.50 euróért lehetett venni egy hot dogot, ami soknak tűnhet, de Ouluban ennyiért nem kapsz! Be is burkoltam kettőt. Amúgy a svédeknél a „kolbász-dog” az igazán menő, abból rengetegféle kiszerelést lehetett vásárolni.

MM88: Volt valami ami nem tetszett Stockholmban?
Marci: Igen, a metró. Egyrészt baromi drága, másrészt a rendszer valami hihetetlenül bonyolult. Forgóajtó van, de le kell pecsételned a jegyed közben, amit előtte megveszel, valami hihetetlen. Perceken át vacakoltunk, mire kitaláltuk, hogyan működik a rendszer. Végül csoportosan vettünk jegyet, és megoldottuk a dolgokat, de mivel minden cserediák egyszerre akart metrózni, többszáz fős tömeg zsúfolódott össze. Volt lehetőség csoportos idegenvezetésre, de mi nem úgy mentünk, mivel így nagyobb szabadságunk volt, ráadásul Miro tavaly már járt itt, szóval mindent meg tudott mutatni. Bár a szobrok, épületek történetét nem igen tudtuk megismerni. Talán majd ha lesz egy kis időm a Wikipédián utána járok. Amúgy két csoportra oszlottunk, az angolul annyira nem szívesen beszélő lányok Jannal elmentek a hajómúzeumba, és úgy néztek várost, mi meg Miroval, az olasz kabintársnőnkkel, három szlovák cserediákkal, meg egy kóreai sráccal (aki nem tudom ki, valahogy odarakódott hozzánk) barangoltunk. Érdekes amúgy, hogy hiába mondják, hogy „
a sea battle inkább party túra, mint bármi más, szerintem ez inkább városnéző kirándulás. Persze, volt aki első este annyira berúgott, hogy nem bírt kimászni a kabinjából, sokakat meg nem érdekel a város, vagy a városnézés, én nagyon élveztem.

MM88: Meddig tartott a kirándulás?
Marci: 10-től este 6-ig voltunk Stockholmban. Ez alatt bebarangoltuk annyi gyönyörű helyet (sajnos a világítótoronyba nem tudtunk felmenni) amennyit csak tudtunk, majd visszafele jövet nagy nehézségek árán találtunk a kikötő közelében egy vegyesboltot (a stockholmi kikötőben semmi, azaz SEMMI nincs. Kikötsz, folyosó, aztán csá...), ahol vettünk egy kis kaját, egy kis fagyit, ééééés: egy grill csirkét! Sietve felcsempésztük a hajóra, és felfaltuk 3-an 4-en. Az olasz lány teljesen megszeppent, hogy hogyan lehet egy grillcsirkét evőeszközök, meg tányér nélkül bevágni... hát Kelet-Európa megmutatta. Mindössze az én bicskámat használtuk, és a szenzációs, ám azért jólesően elfárasztó nap után elégedetten majszoltuk a fűszeres csirkecombokat, szárnyakat. Számomra valahol itt be is fejeződött a nap...

MM88: Csak nem aludni tértél?
Marci: Hát... Másnap reggel hajnali 6-kor ébredtem. A kabinomban, az ágyamban. Borzasztó mérges lettem magamra! Szerettem volna egy hatalmasat bulizni, partyzni a második este, berúgni, csajozni, jól érezni magam. Erre itt vagyok hajnali 6-kor, derűsen, üdén ébredve mély álomból, hát mit csináltam? Bulizás helyett gyorsan berúgtam, és lévén, hogy egész héten a tanulás miatt alig aludtam, annyira fáradt lettem, hogy elszenderedtem? Ezért jöttem bulizni egy hajóra, hogy átaludjam? Gondoltam mentem a menthetőt, körbenéztem, a legfelső emeleten még volt egy kis dizsi, és emberek is voltak, gyorsan visszasiettem a kabinomba, felébresztettem a többieket, és megkérdeztem, hogy kinek van kedve jönni vele bulizni! Reggel 6-kor. Jant sikerült felébreszteni, benne egy kis hajlandóság is mutatkozott, kikelt, és sétáltunk egyet. Felnéztünk a dizsibe, de táncolni, dudorogni nem akart, inkább csak friss levegőt szívott a teraszon. Ellenben elkezdtük beszélgetni a tegnapról. A csirkéről. A csirke utánról. Az emlékeinkről. Nem találtuk őket. A legfélelmetesebb az volt, hogy volt a srác karján egy nagy rózsaszín paca, nem tudni honnan. Meg, hogy amikor megpróbáltuk felidézni az utolsó emlékünket a tegnapról, egész egyszerűen nem találtunk utolsó emléket. Akkor jöttem rá, hogy az, hogy nem rémlik semmi azután, hogy csirkét ettünk, még messze nem jelenti azt, hogy kajálás után lefeküdtünk aludni.

MM88: Szóval az este mégsem olyan volt, mint elsőre tűnt, hogy korán nyugovóra tért?
Marci: Hát nagyon nem. Egy fura játékot kezdtünk el játszani, nyilván a csehszlovákok találták ki. Mindenki megiszik ugyanannyi alkoholt, és aki először rókázik, arról az esemény közben fényképet készítünk, feltesszük facebookra, és tagelnie kell magát, valamint likeolni a képet. Ekkora marhaságot! :D Ráadásul nem úgy működött a dolog, hogy páran játszunk, nem, mindenki játszik! Ennek szellemében kezdődött az este, fogalmam sincs mennyi ital fogyott, nem kevés. Noha különösebb összefüggő emlékeim nincsenek, rémlik, hogy a hajón pár srác letolta a gatyáját a szabadban a felső szinten, amiről fénykép készült. Ezt meglátta egy full idegen random srác, akinek annyira megtetszett, hogy ő is beszállt, a cseh srácok meg engem is rádumáltak a bulira... a facebookon a taggelt képek közt lehet látni, ahogy a csehekkel, szlovákokkal, meg egy szemüveges olasz sráccal álldogálunk jobb sorsra várva a fedélzeten gatyó nélkül. Aztán rémlik, hogy smároltam egy olasz csajjal, ezt különösebben nem tudnám kommentálni, szerintem nem csinálta túl jól, de hát ez az ő baja. A dolog poénból történt, de elképzelésem nincs, hogy miként jutottunk el addig, hogy ezzel poénkodtunk. Mondjuk nem tudom. A lány alapvetően nem tetszik, nem tetszett... de basszus, közel három éve nem smároltam senkivel, ne válogassak, gyakorlatnak jó lesz. Szóval bánom is meg nem is, szégyellem is meg nem is, azért a szesz kellett. Rémlik, hogy a lányok hatására elkezdtünk cigizni. Akik ismernek tudják, hogy soha nem dohányzok... ezzel szemben másnap rájöttem, hogy 1-2 cigit én is elszívtam a többiekkel. Végül a többiek felvilágosítottak, hogy az az 1-2 az 5 volt. Wáhh. Józanul pedig de nem kívánom. Rémlik, hogy este 10 körül elmentünk Miroval sört venni, 8 euróért 24 doboz észt italt. Onnantól viszont semmi. Volt valami cseh lány a szobánkban ha jól rémlik... A többiek azt mondták, hogy hajnali 1-ig velük voltam. Valentina nagyon hamar kidőlt, és elaludt, állítólag én tűntem a legjózanabbnak, leginkább normálisnak. Ellenben 1-kor eltűntem. Senki nem tudja, hogy hova, senki nem tudja, hogy mit csináltam. Nekem semmi nem rémlik. Viszont mikor fél 2-kor visszatértem, teljesen zilált voltam, szét voltam csúszva, annyit mondtam állítólag, hogy „elküldtem az összes magyart a picsába” és azonnal elaludtam. Fél órán át ébresztgettek, buliztak mellettem, zenét hallgattak, rázogattak, meg sem éreztem, meg sem rezzentem. Aludtam. Nem tudni mi történt. Láttam képeket, amelyeken túl közel álltam Clemanshoz (egy Francia csaj), én arra sem emlékszem, hogy találkoztunk. Nem tudni mi történt velem. Volt egy rajzolt vasmacska a kezemen reggelre. Giuseppe érdeklődött, hogy emlékszem-e, hogy a második este együtt vodkáztunk? Semmi nem dereng. Persze még mindig jobb voltam, mint Jan...

Ő semmire nem emlékszik az estéből. Mikor visszatértünk a sétából, észrevettük, hogy az ágyában van egy nagy kupac hányás (tehát ő vesztett a játékban), abban aludt. A ruhája is olyan volt, meg kb. mindene. Kiderült, hogy a rózsaszín paca egy név, meg egy telefonszám. Állítólag találkozott egy lánnyal, és történt köztük valami, de ezt senki nem látta, csak mikor Jan visszatért este azt magyarázta, hogy feleségül akarja venni ezt a lányt. A neve Elina. Egy Elinát ismerünk, a meglehetősen nagyonduci ESN vezérünket, akárhányszor őt megemlítjük, Jan elborzad. Talán nem vele volt... talán vele. Mindenesetre nem hívta fel a telefonszámot. Ő arra sem emlékszik, hogy találkozott bármilyen lánnyal. Nem történt mi történt köztük. Két szlovák srác annyira berúgott, hogy bőven éjfél előtt úgy döntöttek, lefekszenek aludni (mert nem képesek semmire). Az egyikük lefürdött, lefeküdt, elaludt. A másik lefürdött... lefeküdt valamikor... és másnap 9-kor ébredt. Semmi emlék. Kiderült, hogy ő nem aludt... kiment a kabinból...ivott, bulizott mindenkivel, rengeteg indokolatlan gatya nélküli képen szerepel, és elhagyta a kulcsát a kabinhoz. Próbálta hitelkártyával kinyitni az ajtót... nem ment. Meg sehogy. Végül kapott új kártyát. De ezt mind úgy mesélték csak neki. Amúgy a szeszt a legjobban Zsuska, egy szlovák csaj bírta.Hihetetlen a lány. Fél liter sört megiszik 3 másodperc alatt. És nem ezt a villanykaros lópöcsömséget, hogy fél órát kevergetjük, meg semmibubi... habbal, buborékkal, friss sört 3 mp alatt letolja. Na hát kedves 80000 tonnás szőröshosszúhajú vikesek, tessék szégyenkezve elbújni. Totál ledöbbentünk. És a csaj nem is kövér, vagy ilyesmi, tök átlagos, szolid lánynak tűnik. Az este legnagyobb vesztesége Miroslavot érte, elhagyta a bankkártyáját.

MM88: Készültek képek az estéről?
Marci: Igen. Fel is kerültek facebookra. Be is lettem jelölve. 9 percen belül le is szedtem a tageket. Vállalhatatlanok a képek, még a picasára, sem tettem fel őket. Tényleg nem vagyok szép látvány, bár látszik, hogy remekül mulatok :D

MM88: Ejj.
Marci: Bizony ejj. Őrült este volt. Bánom, hogy a tánc meg a csajozás elmaradt, aztán ki tudja, lehet volt. A svéd cserediákok tele volt csini lányokkal. Mindenesetre tény, hogy ha úgy in general a kabinokból sem bírtunk kimászni, nemhogy megváltsuk a világot. De hát jó volt ez így is.

MM88: Mi volt a program az utolsó nap?
Marci: Városnézés. Tallin. Gyönyörű. Tök más, mint Stockholm. Vár, tornyok, a középkor él a belvárosban. Nagyon, nagyon varázslatos hangulata van, borzasztóan tetszett. A régi szűk utcák, épületek, gyönyörű templomok, várfalak, szobrok... tessék megnézni a képeket. Csodálatos volt. Egy helyi étteremben ebédeltünk meg, nem volt olcsó, de hát már hozzászoktam. Találkoztunk a világ legpocsékabb utcaze3nészével, aki irtózatosan hamisan énekel Rod Stewartot, s noha a város nagy templomának a tornyába nem engedtek fel minket, csak ha fizetünk, egy igazén remek napot töltöttünk Tallinban. Sajnos a cuccainkat nem tehettük le, cipelni kellett. Idegenvezetés most sem volt, magunk módján gyönyörködtünk a szépségekben, kicsit azért hiányzik, hogy a látott dolgok története rejtély maradt. De a társaság ezúttal is remek volt. Visszahajóztunk aztán Helsinkibe, itt találkoztunk a törökökkel.

MM88: Miért kellett velük találkozni?
Marci: Nos, első este az egyik srác úgy benyomott, hogy nem bírt a hajóból kiszállni Stockholban. A többi török kiszállt, és lekésték a hajót visszafelé. Gyorsan kellett jegyet venniük a következő hajóra, amely Helsinkibe vitte el őket. Nem irigykedem.

MM88: Mikor ért haza?
Marci: Helsinkiből az indulás után 10 órát buszoztunk. Az összes pénzemet elköltöttem, mind az 50 euró elfogyott, és a piák nagyrészért nem is fizettem, mert a csehek meghívtak. Ez kb. csak az étkezés, ilyesmi volt a hajón. Hajnali 4-kor érkeztünk meg Ouluba, pársor végighallgattam az új Serenityt, zseniális. Visszafelé kb. mindenki aludt, meg pihent, vagy próbált, a társaság marha fáradt volt. Néztünk pár filmet, de nagyon rossz helyen ültem, nem láttam a feliratot, hagytam is a francba. Mondjuk pár spanyol meg olasz srác hazafele is ivott, meg berúgott, ő bajuk.

MM88: Konklúzió?
Marci: Marha jól éreztem magam. Több volt a városnézés, kevesebb az orgia, mint előzetesen hittük, de nem baj. Újfent sok szépséget láttunk, a társaság remek volt, a bulik meg állatiak. Ha holnap lenne megint egy sea battle gondolkodás nélkül mennék!



Képek: https://picasaweb.google.com/mmarton88/Seabattle#