...Monring Glory
Húsvét hétfő van, nem kaptam piros tojást, a nyuszitól heavy metal csokitojást kapta. Ez itt elég népszerű, olyan, mint a kinder tojás, csak kevésbé finom, és van mondjuk benne egy Iron Maiden kulcstrató. Veszik az emberek, mint a cukrot. Kb délben keltem, el is mentünk piknikezni egyet Nallikariba Eglével, Karolinával, Spelával, Edgárral, Carlossal. Jó volt, kis kirándulás, persze a vicc az, hogy a tengerpart homokos, de a tenger még be van fagyva, ráadásul nem is kicsit. Ilyen bícsparton se voltam még. A strandidő az itt kb. július, de azért fel van szerelve a tengerpart, mintha a bélyvaccs lenne, kilátó, vízirendőrhely, stb.
3-kor eljöttem, és a napom hátralevő része nem pont úgy sikerült ahogy terveztem. Elmentem Tomiékkal pikiónikezni. Egy Oulutól 30 km-re lévő gyönyörű táborhelyre vittek, tábortüzezés, kolbász, szalonnasütés. Gyönyörű, tényleg. Igazi túristaparadicsom, egy goyrsfolyású, köves/sziklás patakban vannak szigetek amikre kimehetsz piknikezni. Tele volt emberekkel, vadregényes, hangulatos, karban van tarva, majd feltöltök pár képet. Szenzációs volt. Ráadásul ma már lehettünk pulcsiban/pólóban, 15-20 fok volt. A gyerek eleven voltunk, mi elbeszélgettünk, tényleg jól éreztem magam. Persze ilyen gyönyörű vadregényes erdős, patakos tájékon ez nem csoda.
Hat-fél7 körül értem haza. A nap hátralevő részében szenvedtem magamban, meg tanulni próbáltam. Marhára nem megy a tanulás, ezt a hülye angol nyelvű könyvet iszonyat nehéz olvasni. Ez apám nem oktatás, hogy tessék itt van 3 800 oldalas könyv, olvasd el, a lényegét jegyezd meg, aztán visszakérem vizsgán. Ráadásul már csak másfél hetem van. BME-s jegyzeteket kerestem a neten, onnan tanulok. Ejjejj.
Na egy kis zene. Marhára nem szeretem a Foo Fighterst. Ez az egyetlen daluk ami tetszik. DE! Az új lemezük most jött ki, őrületes a sikerük nyugaton, meg mindenhol, vezetik a listákat, az emberek meg vannak őrülve. Nem mondom, hogy a finnek zenei ízlése tökéletes, de ha megnézem... zenéket szeretnek. Mármint popot, rockot, metalt, hip-hopot. Nincs experimentálisalterjezzhiphopska, meg semmi ilyen marhaság. J.Lo, Foo Fighters, Stratovarius, Danko Jones, Volbeat, Perti Nygard, Lady Gaga, ez megy. Nem kell mindegyikért odalenni, de legalább karakteres, standard dalaik vannak, besorolod,hallgatod, kész. Ezzel szemben odahaza mi az ultimate menő az egyetemisták körében? Maszkura, Zagar, Irie Maffia, Kesh, 30Y, Kiscsillag, meg a többiek. Mi ez? Ez zene? Ez valami stílus? Lady Gaga az zene apám, pop, és kész. Nem szól többről, nem akar többet, teljesen jó. Pop, bulimuzsika. Odahaza meg ezek az álművész álzenészek hülyítik az egyetemistákat, hát ez a világ szégyene. Szól valamiről? Nem. Van valami érzelmi töltet benne? Nincs. Csak giccses maszturbálás az egész, hangszerekkel. Hát inkább 10 Petri Nygard meg Bomfunk MC vigyen a sírba. Komolyan mondom, egyszer porráégetem az emerkettőpetőfirádiót. Apu meg anyu pénzéből sztárolják ezeket a hulladék senkiket.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kummi family. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kummi family. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 26., kedd
2011. április 5., kedd
Don't stop me now!
A mai nap (is) a kockulás jegyében telt. Meglepődtél mi...? :) 10-től délig kriptográifát tanultam a vizsgára, délben bementem előadásra, wireless 3 gyakorlat.. az utolsó. A héten amúgy nem lesz már több órám, vizsgaidőszak van, tanulni kell otthon, meg házit írni. Telkomszoftverből is, meg mobiltelkomból is... utóbbi necces lesz, 3 fős csapatok kellenek, de 4-en vagyunk, majd valahogy elosztjuk.
1-től ebédeltem egyet, húsos tészta sajt mártással, finom volt. Carlosékkal ettem, meséltek az őrült eurotripjükről, egy hétig Ausztriában, Lengyelországban, meg a balti államokban bolyongtak, volt min nevetni. (Csak egy pl. Helsikiben megbüntették őket parkolásért... utána már úgy parkoltak, hogy bent hagyták az ablakban a bírságot, nehogy megint megvágják őket...)
Du először az egyetemen tanultam, de nem igen vált be, hazajöttem, folytattam.Belefutottam ebéd közben a spanyolokba, meg Silkébe, aki noha 87 júliusi, pár hete eljegyezték, és nagyon fel van dobva, az esküvőt tervezgeti. Hihetetlen. Bakter, ő az első olyan korombeli ismerősöm aki azért fog házasodni mert terhes lett. Nem korai ez még? Oly fiatalok vagyunk, még előttünk a világ. Mondjuk Silke egy alapvetően kedves lány (ezzel ellensúlyozza szépségét...), de fura, itt pl. tökre nem illeszkedett be a közösségbe, nem járt Club 16-ba, inkább a heavymestás, magának való rocker lett. Hát, mindegy. Remélem boldog, és szép házassága lesz. :)
Du csengettek, Asser volt. Az amcsi csajokkal együtt gyűjtik az üres üvegeket, visszaváltják, a pénzt meg elutalják egy szervezetnek, akik romániai gyerekeket segítenek, olyanokat, akiknek nincs hol lakni. Nem szívesen adományozok, de a kb. 50 darabos üresüveggyűjteményemből 3 darabot felajánlottam a cél érdekében, ez nagyjából 45 eurocentet jelent. Nagyon lelkesek a lányok, minden hétfőn majd jönnek gyűjteni, összesen 500 eurót akarnak összegyűjteni, van is egy nagy plakát a lépcsőházban: "Yes, we can!" Hehhhhe. Ma 50 lyuró jött össze, kíváncsi vagyok mire lesz végül elég. Azért szurkolok. :)
Du elhívtak Tomiék vacsizni. Pontosabban Ulla szülei. Nagyon aranyosak voltak, ott voltak ketten a szülők, Ulla, Tomi, a négy gyerek, Ulla két tesója, Márti, meg én. Karéliai pite, szendvics, meg egy fura gyümölcs torta várt minket, aranyosak voltak nagyon, és minden nagyon ízlett. :) Pár éve jártak Magyarországon, mutattak képeket, jól esett látni, hogy jól érezték magukat Pesten, a Balatonon, Herenden, illetve Veszprémben. :) Még a bmeről is láttam képet, hát az annyira nem hiányzott. De oda voltak, hogy de szép suliban tanulok... Ezen felül családi képeket is láttam, Ulláék 8an tesók, Tomiék 13-an. Nagyon kellemes kis este volt, nagyon hálás vagyok, mindig jó velük találkozni, tényleg olyan, mintha lenne egy családja itt is az embernek. Még zenéltek, zongoráztak (harmónium pontosabban) is kicsit. :)
Meg is beszéltük, hogy csütörtökön a vizsgám után még gyorsan elmegyünk pecázni, amíg van jég. Mert olvad minden, nagyon gyorsan, olyan sáros, locspocs az idő, mint Pesten decemberben. Ellenben szomorúan tudtam meg, hogy Márti hazamegy (hihetetlen, 3 hónap után Tomiék még mindig nem hallanak különbséget a Márti, és a Marci között), csak 3 hónapig volt ezúttal Helsinkiben. A legjobbakat kívánom neki, remélem az itteni lengyel barátjával azért nem szakad meg a dolog, és hamar vissza fog térni. Jó volt néha találkozni vele, mint másik magyarral, az meg pláne poén, hogy azonos kummi családunk volt. Olyan fura amúgy azt hallani amikor azt kívánja neked valaki búcsúzáskor, hogy Have a good life! Legyen jó életed! Mert többet nem találkozunk. Fura volt ezt hallani Tomitól, és sajna hamarosan megint hallani fogom. :S :(
Este pedig tanultam a maradék időben. Elfelejtettem emilt írni Wackenbe meg a Sweden rockra akkreddel kapcs (pedig de még valami idegen szám fel is hívott, majd visszahívom, lehet valami akkred...???) Ezen felül még learningagreementet kellene majd intéznem, wáhh. Meg ma nézegettem,m hogy milyen külföldi ösztöndíj lehetőségek vannak a BMEről... szakmai gyakorlatként... tudod... Don't stop me now!
1-től ebédeltem egyet, húsos tészta sajt mártással, finom volt. Carlosékkal ettem, meséltek az őrült eurotripjükről, egy hétig Ausztriában, Lengyelországban, meg a balti államokban bolyongtak, volt min nevetni. (Csak egy pl. Helsikiben megbüntették őket parkolásért... utána már úgy parkoltak, hogy bent hagyták az ablakban a bírságot, nehogy megint megvágják őket...)
Du először az egyetemen tanultam, de nem igen vált be, hazajöttem, folytattam.Belefutottam ebéd közben a spanyolokba, meg Silkébe, aki noha 87 júliusi, pár hete eljegyezték, és nagyon fel van dobva, az esküvőt tervezgeti. Hihetetlen. Bakter, ő az első olyan korombeli ismerősöm aki azért fog házasodni mert terhes lett. Nem korai ez még? Oly fiatalok vagyunk, még előttünk a világ. Mondjuk Silke egy alapvetően kedves lány (ezzel ellensúlyozza szépségét...), de fura, itt pl. tökre nem illeszkedett be a közösségbe, nem járt Club 16-ba, inkább a heavymestás, magának való rocker lett. Hát, mindegy. Remélem boldog, és szép házassága lesz. :)
Du csengettek, Asser volt. Az amcsi csajokkal együtt gyűjtik az üres üvegeket, visszaváltják, a pénzt meg elutalják egy szervezetnek, akik romániai gyerekeket segítenek, olyanokat, akiknek nincs hol lakni. Nem szívesen adományozok, de a kb. 50 darabos üresüveggyűjteményemből 3 darabot felajánlottam a cél érdekében, ez nagyjából 45 eurocentet jelent. Nagyon lelkesek a lányok, minden hétfőn majd jönnek gyűjteni, összesen 500 eurót akarnak összegyűjteni, van is egy nagy plakát a lépcsőházban: "Yes, we can!" Hehhhhe. Ma 50 lyuró jött össze, kíváncsi vagyok mire lesz végül elég. Azért szurkolok. :)
Du elhívtak Tomiék vacsizni. Pontosabban Ulla szülei. Nagyon aranyosak voltak, ott voltak ketten a szülők, Ulla, Tomi, a négy gyerek, Ulla két tesója, Márti, meg én. Karéliai pite, szendvics, meg egy fura gyümölcs torta várt minket, aranyosak voltak nagyon, és minden nagyon ízlett. :) Pár éve jártak Magyarországon, mutattak képeket, jól esett látni, hogy jól érezték magukat Pesten, a Balatonon, Herenden, illetve Veszprémben. :) Még a bmeről is láttam képet, hát az annyira nem hiányzott. De oda voltak, hogy de szép suliban tanulok... Ezen felül családi képeket is láttam, Ulláék 8an tesók, Tomiék 13-an. Nagyon kellemes kis este volt, nagyon hálás vagyok, mindig jó velük találkozni, tényleg olyan, mintha lenne egy családja itt is az embernek. Még zenéltek, zongoráztak (harmónium pontosabban) is kicsit. :)
Meg is beszéltük, hogy csütörtökön a vizsgám után még gyorsan elmegyünk pecázni, amíg van jég. Mert olvad minden, nagyon gyorsan, olyan sáros, locspocs az idő, mint Pesten decemberben. Ellenben szomorúan tudtam meg, hogy Márti hazamegy (hihetetlen, 3 hónap után Tomiék még mindig nem hallanak különbséget a Márti, és a Marci között), csak 3 hónapig volt ezúttal Helsinkiben. A legjobbakat kívánom neki, remélem az itteni lengyel barátjával azért nem szakad meg a dolog, és hamar vissza fog térni. Jó volt néha találkozni vele, mint másik magyarral, az meg pláne poén, hogy azonos kummi családunk volt. Olyan fura amúgy azt hallani amikor azt kívánja neked valaki búcsúzáskor, hogy Have a good life! Legyen jó életed! Mert többet nem találkozunk. Fura volt ezt hallani Tomitól, és sajna hamarosan megint hallani fogom. :S :(
Este pedig tanultam a maradék időben. Elfelejtettem emilt írni Wackenbe meg a Sweden rockra akkreddel kapcs (pedig de még valami idegen szám fel is hívott, majd visszahívom, lehet valami akkred...???) Ezen felül még learningagreementet kellene majd intéznem, wáhh. Meg ma nézegettem,m hogy milyen külföldi ösztöndíj lehetőségek vannak a BMEről... szakmai gyakorlatként... tudod... Don't stop me now!
2011. március 22., kedd
Remek a hangulatom tom tom...
...tom tororomrom. :)
Noh, igazából nem a mait akartam a szülinapi bejegyzésnek szánni, de hát így alakult, fél 3 van. :) Hamarabb akartam írni, de pár tanszéki drága jó barátommal beszélgettünk egy nagyot, így sokáig fent maradtam, a jó ég áldja meg őket, kár, hogy a tanszéket nem tudtam magammal hozni ide. :)
Amúgy körbenéztem a tecsőn, és igazából nem találtam ennél jobb szülinapi videót. Mármint persze, elsőre nevetsz rajta, hogy de gáz... de nem. Vidám, kellemes, olyan kis ártatlan, aranyos. Most a Halász Jutka féle már kissé uncsi, van valami kezdetphiai formáció féle reppelősagyatlankodós, az nem bejövős, meg valami übergiccses a DoReMi nevű formációtól. Ami még egész jópofa, az ez:
Na, ezt mondjuk nem hallgatom, kissé szomorúvá tesz az a sor, hogy "zokog a nagymamám". Sajnos a nagyi kórházban van. Már pár hete. Elesett, beverte mindenét, nem nagyon tud mozogni, hasmenése van állandóan, de a nagy baj, hogy agyrázkódást, és sorvadást kaphatott, zavart, nem tudja hol van, borzalmas. Nagyon rossz az állapota. Az orvosok nem igen tudnak rajta segíteni. A nagyi palacsintáját sajnos már többet nem fogom tudni megízlelni. :( Sőt. Nagyon beteg, és én ezt nagyon sajnálom. Ha kívánhatok valamit szülinapomra, akkor azt kívánom, hogy még egyszer találkozhassak vele. Nem számít, hogy milyen körülmények között, talán meg sem fog ismerni. :( De még egyszer szeretném megpuszilni, és elbúcsúzni tőle, megköszönni azt a sok mindent amit tett értem. Persze kívánhatnám azt is, hogy gyógyuljon meg, nyilván a szívem mélyén ebben reménykedek, de azt hiszem ez már túl merész álom.
Na de ne szomorkodjunk, mivel...
Bizony ám! Ma (vagyis tegnap) megmutattam a proci házimat Janinak. Nagyon megkedvelhetett a srác, mert nem akar elengedni, még mindig nem jó neki amit csináltam... vagyis jó, nagyon megdicsért de még adott munkát vele, hát wáhh. És persze nem jó, nem műxik, azt mondta fél5-ig bent lesz, 4 után 5 perccel felmentem hozzá kérdezni, nem volt bent. Na majd holnap...! De holnap már nagyon be akarom fejezni, kriptográfiát kéne tanulni, csókolom! Mert el-elkezdem, de nagyon lassan megyeget! :| Na jövő péntekig még van idő, de a hétvégén, meg jöv héten minimumra szorítjuk a szórakozást. Délután kicsit emóztam, de már megvigasztalódtam, méghozzá egy fura dolog miatt.
Mármint vigasztalódtam meg. Tominak nemrég volt a szülinapja (nekem meg...
) Úgy gondoltam, hogy veszek neki valami ajándékot. Na, hát ebben nagyon béna vagyok. Hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy egy üveg itallal köszöntöm fel, mint ahogy azt a férfiaknál szokás. De hát itt ugye nem úgy megy, hogy bemész a bótba, veszel egy italt, és csókolom, el kell menni az alcoba, csak ott van ital. Biciklire pattantam, eltekertem. 6 euro alatt nincs bor, a legolcsóbb 6 euroért a "Magyar Bor" nevű magyar bor, ami tök igényesen néz ki, de hát nem parafa dugós, és az sincs ráírva, hogy milyen szőlőből készül, nyilván ez palackozott koccintós, szép címerrel. A parafás borok 10 eurotól kezdődnek. Na nézem tovább, és megláttam az ultimatet.
Törley pezsgő! Mert van, mert kapható kérem tisztelettel. Amikor az édesapám azt mondja, hogy:
akkor mindig Törleyt iszunk. Minden családi szülinapon, ünnepen azt iszunk, mert szerintünk az a legfinomabb és tényleg jó. Volt édes, meg száraz (és mivel magyarul volt rá írva meg is értettem), édeset vettem, ez piros színű. 7 euró volt. És itt jön a vicc: ez itt a legolcsóbb pezsgő. A Törley. Mikor átnyújtottam nem is láttam Tomi arcán a felhőtlen örömöt, de hát heló... Ha Mo-n ünnepelnénk a szülinapját akkor is ezt kapná, ennél hitelesebb ajándékot nem adhatok neki. :) Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a drágább finn pezsgők nem lehetnek ilyen jók. :) De ki tudja, lehet a Törley csak odahaza finom.
Na de. Mivel
Tomi elvitt gokartozni. 15 euro, 10 perc egy fedett gokartpályán. Biztonsági öv nincs, kanyarok, meg sebesség vannak. Beöltöztünk pilótaruhába, sisakkal, mindennel, pár kép is készült. Előtte lezsíroztuk, hogy ő lesz Mika Hakkinen, én meg Michael Schumacher de hát...
...én inkább Baumgartner Zsolti voltam.Csúnyán kikaptam a 10 perc alatt kb 15-20 kört mentünk és körhátrányt kaptam Tomitól. És még így is a végén majd kidobtam a táccsot. De azért nagyon élveztem, a közepe fele igen jól ment a járgány. Mondjuk a pályacsúcstól 4 mp-re elmaradtam. Amúgy bárki bármit mond, egy finntől autóversenyben kikapni nem szegény. Komolyan. Ha van valami, ami miatt a finnek fontosabbak/szimpatikusabbak, mint a metalzenei teljesítményük, az az autósporthoz való hozzáállásuk. Hakkinen, Raikonnen, Rosberg, Makkinen, kérem tisztelettel... kis koruktól fogva a srácokat kiengedik a tavakra, a jégre autóval, elviszik gokartozni, a finneknek a sebesség a vérében van. Rengetegen motorosszánoznak, jet skiznek, motorcsónakoznak, kvadoznak, illetve ilyen országúti kvadjuk is van, nagyon dögösen néz ki, és népszerű. A finnek imádnak száguldani, a gyorsaság, a motorsport fontos eleme a finn kultúrának. Ez pedig dicséretes, és szimpatikus! Szóval hihetetlenül jól éreztem magam, nagyszerű volt gokartozni! :)
Utána elmentünk Tomiék házába, megvacsiztunk, beszélgettünk, de picit hamar el kellett jönnünk, mert holnap/ma korán keltek, de cserébe hamarosan újra találkozunk, jövő hét elején elmegyünk pecázni. :) Ulla nagyon finomat főzött, a kölkök aranyosak voltak. Vittem nekik csokit, elfelejtettem odaadni. De holnap Tomi átadja. :)
Este tanulnom kellett volna, de barátokkal beszélgettem. Holnap ünneplés, utána viszont indul a tanulás 1000-el. Újfent. :)
Addig meg:
Noh, igazából nem a mait akartam a szülinapi bejegyzésnek szánni, de hát így alakult, fél 3 van. :) Hamarabb akartam írni, de pár tanszéki drága jó barátommal beszélgettünk egy nagyot, így sokáig fent maradtam, a jó ég áldja meg őket, kár, hogy a tanszéket nem tudtam magammal hozni ide. :)
Amúgy körbenéztem a tecsőn, és igazából nem találtam ennél jobb szülinapi videót. Mármint persze, elsőre nevetsz rajta, hogy de gáz... de nem. Vidám, kellemes, olyan kis ártatlan, aranyos. Most a Halász Jutka féle már kissé uncsi, van valami kezdetphiai formáció féle reppelősagyatlankodós, az nem bejövős, meg valami übergiccses a DoReMi nevű formációtól. Ami még egész jópofa, az ez:
Na, ezt mondjuk nem hallgatom, kissé szomorúvá tesz az a sor, hogy "zokog a nagymamám". Sajnos a nagyi kórházban van. Már pár hete. Elesett, beverte mindenét, nem nagyon tud mozogni, hasmenése van állandóan, de a nagy baj, hogy agyrázkódást, és sorvadást kaphatott, zavart, nem tudja hol van, borzalmas. Nagyon rossz az állapota. Az orvosok nem igen tudnak rajta segíteni. A nagyi palacsintáját sajnos már többet nem fogom tudni megízlelni. :( Sőt. Nagyon beteg, és én ezt nagyon sajnálom. Ha kívánhatok valamit szülinapomra, akkor azt kívánom, hogy még egyszer találkozhassak vele. Nem számít, hogy milyen körülmények között, talán meg sem fog ismerni. :( De még egyszer szeretném megpuszilni, és elbúcsúzni tőle, megköszönni azt a sok mindent amit tett értem. Persze kívánhatnám azt is, hogy gyógyuljon meg, nyilván a szívem mélyén ebben reménykedek, de azt hiszem ez már túl merész álom.
Na de ne szomorkodjunk, mivel...
Bizony ám! Ma (vagyis tegnap) megmutattam a proci házimat Janinak. Nagyon megkedvelhetett a srác, mert nem akar elengedni, még mindig nem jó neki amit csináltam... vagyis jó, nagyon megdicsért de még adott munkát vele, hát wáhh. És persze nem jó, nem műxik, azt mondta fél5-ig bent lesz, 4 után 5 perccel felmentem hozzá kérdezni, nem volt bent. Na majd holnap...! De holnap már nagyon be akarom fejezni, kriptográfiát kéne tanulni, csókolom! Mert el-elkezdem, de nagyon lassan megyeget! :| Na jövő péntekig még van idő, de a hétvégén, meg jöv héten minimumra szorítjuk a szórakozást. Délután kicsit emóztam, de már megvigasztalódtam, méghozzá egy fura dolog miatt.
Mármint vigasztalódtam meg. Tominak nemrég volt a szülinapja (nekem meg...
) Úgy gondoltam, hogy veszek neki valami ajándékot. Na, hát ebben nagyon béna vagyok. Hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy egy üveg itallal köszöntöm fel, mint ahogy azt a férfiaknál szokás. De hát itt ugye nem úgy megy, hogy bemész a bótba, veszel egy italt, és csókolom, el kell menni az alcoba, csak ott van ital. Biciklire pattantam, eltekertem. 6 euro alatt nincs bor, a legolcsóbb 6 euroért a "Magyar Bor" nevű magyar bor, ami tök igényesen néz ki, de hát nem parafa dugós, és az sincs ráírva, hogy milyen szőlőből készül, nyilván ez palackozott koccintós, szép címerrel. A parafás borok 10 eurotól kezdődnek. Na nézem tovább, és megláttam az ultimatet.
Törley pezsgő! Mert van, mert kapható kérem tisztelettel. Amikor az édesapám azt mondja, hogy:
akkor mindig Törleyt iszunk. Minden családi szülinapon, ünnepen azt iszunk, mert szerintünk az a legfinomabb és tényleg jó. Volt édes, meg száraz (és mivel magyarul volt rá írva meg is értettem), édeset vettem, ez piros színű. 7 euró volt. És itt jön a vicc: ez itt a legolcsóbb pezsgő. A Törley. Mikor átnyújtottam nem is láttam Tomi arcán a felhőtlen örömöt, de hát heló... Ha Mo-n ünnepelnénk a szülinapját akkor is ezt kapná, ennél hitelesebb ajándékot nem adhatok neki. :) Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a drágább finn pezsgők nem lehetnek ilyen jók. :) De ki tudja, lehet a Törley csak odahaza finom.
Na de. Mivel
Tomi elvitt gokartozni. 15 euro, 10 perc egy fedett gokartpályán. Biztonsági öv nincs, kanyarok, meg sebesség vannak. Beöltöztünk pilótaruhába, sisakkal, mindennel, pár kép is készült. Előtte lezsíroztuk, hogy ő lesz Mika Hakkinen, én meg Michael Schumacher de hát...
...én inkább Baumgartner Zsolti voltam.Csúnyán kikaptam a 10 perc alatt kb 15-20 kört mentünk és körhátrányt kaptam Tomitól. És még így is a végén majd kidobtam a táccsot. De azért nagyon élveztem, a közepe fele igen jól ment a járgány. Mondjuk a pályacsúcstól 4 mp-re elmaradtam. Amúgy bárki bármit mond, egy finntől autóversenyben kikapni nem szegény. Komolyan. Ha van valami, ami miatt a finnek fontosabbak/szimpatikusabbak, mint a metalzenei teljesítményük, az az autósporthoz való hozzáállásuk. Hakkinen, Raikonnen, Rosberg, Makkinen, kérem tisztelettel... kis koruktól fogva a srácokat kiengedik a tavakra, a jégre autóval, elviszik gokartozni, a finneknek a sebesség a vérében van. Rengetegen motorosszánoznak, jet skiznek, motorcsónakoznak, kvadoznak, illetve ilyen országúti kvadjuk is van, nagyon dögösen néz ki, és népszerű. A finnek imádnak száguldani, a gyorsaság, a motorsport fontos eleme a finn kultúrának. Ez pedig dicséretes, és szimpatikus! Szóval hihetetlenül jól éreztem magam, nagyszerű volt gokartozni! :)
Utána elmentünk Tomiék házába, megvacsiztunk, beszélgettünk, de picit hamar el kellett jönnünk, mert holnap/ma korán keltek, de cserébe hamarosan újra találkozunk, jövő hét elején elmegyünk pecázni. :) Ulla nagyon finomat főzött, a kölkök aranyosak voltak. Vittem nekik csokit, elfelejtettem odaadni. De holnap Tomi átadja. :)
Este tanulnom kellett volna, de barátokkal beszélgettem. Holnap ünneplés, utána viszont indul a tanulás 1000-el. Újfent. :)
Addig meg:
2011. február 20., vasárnap
Kemi
Elnézést, megint somfordiskodok, tegnap nem írtam, majd ma megint kettő jön. Szóval, mivel ma van a holnap tegnapja, íme egy kis beszámoló egy remek kirándulásról, amiben tegnap volt részem...:)
Elmentünk a kummi familymmel Kemibe. Juhú! 11:30-kor indultunk, egy Volvo kombival, heten mentünk, Tomi, Ulla, négy csemetéjük, és én. Nagyon mókás módon a Volvo csomagtartója úgy van kialakítva, hogy legyen benne két hely ülni, van bent egy kis ülés háttal a hátsó üléseknek, ott ültek a lányok. Ilyent otthon, még nem láttam. Kemi itt van a közelben. Mindössze 100km-re. Tudom, otthon ez nagy táv, de hát itt ez szomszédság. Nagyon aranyosak voltak Tomiék, én ülhettem az anyósülésen, megkínáltak házilag sütött kenyérrel, szendviccsel. Noha a csemeték fáradhatatlanok, és nem beszélnek angolul, hátul Ulla folyamatosan velük foglalkozott, én pedig Tomival beszélgettem az úton. Érkezésünk után megnéztük Kemi nevezetességét, a hó kastélyt. Hasonló, mint a hófalu volt, kevesebb a beltéri rész, de itt is van szálloda, étterem, szánkópálya. Az idei "feelingje" a várnak a rajzfilmek voltak, már belépéskor Muumik vártak minket. Vicces módon a képregény, meg a rajzfilm összekeveredett, úgyhogy Batman, Pókerember, Rozsomák is megelevenedtek a jégszobrokon, de voltak itt Törpikék, Mickey Egér, Tinti, Gyalog Kakukk, meg még sok mókás figura. Szegény Olli (a legkisebb fiú) meg is ijedt egy jelmezes idegenvezetőtől, aki valamilyen finn jégdémonnak volt öltözve. Amúgy a családban a legenergikusabb Olli, ő folyamatosan beszélt, szaladt, énekelt, ilyenek a kisgyerekek. Viszont meglepő módon jól nevet, aranyos volt mind a négy lurkó, lelkesek voltak, szaladtak, kiabáltak, nevettek, vidámak volt. Öröm volt nézni őket. A jéghotel még mindig túl hideg nekem, tuti nem szállnék ott meg, hát az azért nagyon kemény. Még Tomi is csak nevetett rajta. A jégbárat pedig ezúttal sem próbáltuk ki, nem is baj.
A szánkópálya persze remek mulatság volt, noha én már kicsit nagyra nőttem hozzá, párszor lecsúsztam, de inkább a lurkóknak segítettünk Tomival, nagyon élvezték. Mire végeztünk Ulla már vár minket a kávézóban egy finom forró csokival, és mindenki kapott mellé egy-egy fánkot is. A gyönyörű faház telis-tele volt képregényrelikviákkal, hihetetlen, hogy Supermanék már a 30-as években elkezdték menteni a világot.
A finomságot követően még egyszer megnéztük a szobrokat, és a jéglabirintust, készítettünk pár képet a jégkorszak figuráival (Valahogy illett a környezetbe :D), pláne Motkány, és a jégbe fagyott makk passzolt a jégkastélyhoz. Meglestünk egy múzeumot, ahol gyönyörű köveket, kőzetek állítottak ki, láttam a finnek koronáját (noha királyságuk sosem volt, koronát készítettek, mert hátha...), meg néhány reprodukciót a világ leghíresebb gyémántjairól.
Ezt követően kicsit körbejártuk kocsival a kisvárost, majd megebédeltünk egy étteremben. Olyan hülyén érzem maga, semmit nem engedtek Tomiék kifizetni. Pedig egy éttermi ebéd hát nah... 10.50 euró volt, a jégkastélyba a belépő 8, a múzeumba plusz 5, kicsit hülyén éreztem magam. Nem tudom kapnak-e pénzt azért, mert Kummi familyskednek, remélem igen. De akár igen akár nem,muszáj lesz eljönniük Mo-ra, hogy visszavendégeljük őket. :) Az ebédlőben rénszarvas wrapot ettem, bőséges volt és nagyon finom. :) A rénszarvas remek csemege. Mondjuk kissé furán néztek rám a gyerekek, hogy rénszarvast eszek. :) A finneknek amúgy fura az ízlésük, arról beszélgettünk, hogy mennyire imádják a medvecukrot, hát a medvecukor borzadalmas, itt meg szinte mindenhez azt esznek, van belőle tömény, csoki, fagyi, minden. Egyedül Larri, a nagyobb fiúcska nem szereti a családban, és a zöldségekkel sincs annyira jóban, végre egy hasonló ízlés. :D Amúgy mikor Olli kérdezett valamit tőlem finnül, tudtam finnül mondani, hogy nem beszélek finnül, Ulláék egész meglepődtek. :D Éljen a Survival Finnish.
Ebéd után meglestük még a Sampo nevű jégtörő haját. Sajnos a fedélzetre nem mehettünk, csak egy picit tudtam ráállni, de szép (és régi), bár a kikötőben nagyon hűvös szél fújt. De érdekes ez a dolog, arról nem is beszélve, hogy láttunk egy óriási jégtörő teherhajót is a kikötőben. Először véletlenül rossz helyre mentünk. :) Amúgy a feltört jég nagyon fura. Állítólag most olyan vastag a jégréteg itt a a finneknél, hogy szinte mindegyik jégtörő hajónak dolgoznia kell.
Napnyugatkor indultunk haza, a mindig eleven gyerekek persze gondoskodtak a megfelelő hangerő biztosításáról az autóban is, míg én Tomival beszélgettem. Nagyon jó kis nap volt ez, remekül éreztem magam, csodálatos dolgokat láttam, és igen remek hangulat uralkodott. Kedden megyek Lappföldre, ha megjövök majd találkozunk, és csinálunk újfent valamit. :) Ellenben azért egy kérdés nem hagy nyugodni. Odahaza mikor látok olyant, hogy egy négy gyermekes család csak úgy elmegy egy hétvégén kirándulni, négy jól nevelt gyerekkel, úgy, hogy mindenki vidám, jól érzi magát, remekül szórakozik, és még egy ötödik gyereket is meghívnak magukkal? Odahaza ilyenre mikor van ideje, meg pénze egy családnak? (Meg egyáltalán négy gyerekre...) Na nem baj, tegnap véletlenül észrevettem, hogy egy gimis évfolyamtársam parlamenti képviselő! Ejj, mi? Hát miért nem én ülök ott, semmittenni sokpénzért én is tudok. Na de ne legyünk rosszindulatúak, gratulálok Istvánnak, emlékszem, hogy első találkozásunkkor felkelt hajnali fél 1 kor, minden további nélkül odavizelt a szobája közepére, majd visszafeküdt aludni, és másnap ebből semmire nem emlékezett. Na hát, ő majd kihúzza az országot a csávából, anyuék pénze jó helyen van.
Este elmentünk a heavimestába, (már nem a kummi familyvel) jó zene, horror árak, de legalább ez egy szórakoztató este volt. Nem mind a club 16-es bulik szoktak lenni.
A nap képei:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110219Kemi#
Elmentünk a kummi familymmel Kemibe. Juhú! 11:30-kor indultunk, egy Volvo kombival, heten mentünk, Tomi, Ulla, négy csemetéjük, és én. Nagyon mókás módon a Volvo csomagtartója úgy van kialakítva, hogy legyen benne két hely ülni, van bent egy kis ülés háttal a hátsó üléseknek, ott ültek a lányok. Ilyent otthon, még nem láttam. Kemi itt van a közelben. Mindössze 100km-re. Tudom, otthon ez nagy táv, de hát itt ez szomszédság. Nagyon aranyosak voltak Tomiék, én ülhettem az anyósülésen, megkínáltak házilag sütött kenyérrel, szendviccsel. Noha a csemeték fáradhatatlanok, és nem beszélnek angolul, hátul Ulla folyamatosan velük foglalkozott, én pedig Tomival beszélgettem az úton. Érkezésünk után megnéztük Kemi nevezetességét, a hó kastélyt. Hasonló, mint a hófalu volt, kevesebb a beltéri rész, de itt is van szálloda, étterem, szánkópálya. Az idei "feelingje" a várnak a rajzfilmek voltak, már belépéskor Muumik vártak minket. Vicces módon a képregény, meg a rajzfilm összekeveredett, úgyhogy Batman, Pókerember, Rozsomák is megelevenedtek a jégszobrokon, de voltak itt Törpikék, Mickey Egér, Tinti, Gyalog Kakukk, meg még sok mókás figura. Szegény Olli (a legkisebb fiú) meg is ijedt egy jelmezes idegenvezetőtől, aki valamilyen finn jégdémonnak volt öltözve. Amúgy a családban a legenergikusabb Olli, ő folyamatosan beszélt, szaladt, énekelt, ilyenek a kisgyerekek. Viszont meglepő módon jól nevet, aranyos volt mind a négy lurkó, lelkesek voltak, szaladtak, kiabáltak, nevettek, vidámak volt. Öröm volt nézni őket. A jéghotel még mindig túl hideg nekem, tuti nem szállnék ott meg, hát az azért nagyon kemény. Még Tomi is csak nevetett rajta. A jégbárat pedig ezúttal sem próbáltuk ki, nem is baj.
A szánkópálya persze remek mulatság volt, noha én már kicsit nagyra nőttem hozzá, párszor lecsúsztam, de inkább a lurkóknak segítettünk Tomival, nagyon élvezték. Mire végeztünk Ulla már vár minket a kávézóban egy finom forró csokival, és mindenki kapott mellé egy-egy fánkot is. A gyönyörű faház telis-tele volt képregényrelikviákkal, hihetetlen, hogy Supermanék már a 30-as években elkezdték menteni a világot.
A finomságot követően még egyszer megnéztük a szobrokat, és a jéglabirintust, készítettünk pár képet a jégkorszak figuráival (Valahogy illett a környezetbe :D), pláne Motkány, és a jégbe fagyott makk passzolt a jégkastélyhoz. Meglestünk egy múzeumot, ahol gyönyörű köveket, kőzetek állítottak ki, láttam a finnek koronáját (noha királyságuk sosem volt, koronát készítettek, mert hátha...), meg néhány reprodukciót a világ leghíresebb gyémántjairól.
Ezt követően kicsit körbejártuk kocsival a kisvárost, majd megebédeltünk egy étteremben. Olyan hülyén érzem maga, semmit nem engedtek Tomiék kifizetni. Pedig egy éttermi ebéd hát nah... 10.50 euró volt, a jégkastélyba a belépő 8, a múzeumba plusz 5, kicsit hülyén éreztem magam. Nem tudom kapnak-e pénzt azért, mert Kummi familyskednek, remélem igen. De akár igen akár nem,muszáj lesz eljönniük Mo-ra, hogy visszavendégeljük őket. :) Az ebédlőben rénszarvas wrapot ettem, bőséges volt és nagyon finom. :) A rénszarvas remek csemege. Mondjuk kissé furán néztek rám a gyerekek, hogy rénszarvast eszek. :) A finneknek amúgy fura az ízlésük, arról beszélgettünk, hogy mennyire imádják a medvecukrot, hát a medvecukor borzadalmas, itt meg szinte mindenhez azt esznek, van belőle tömény, csoki, fagyi, minden. Egyedül Larri, a nagyobb fiúcska nem szereti a családban, és a zöldségekkel sincs annyira jóban, végre egy hasonló ízlés. :D Amúgy mikor Olli kérdezett valamit tőlem finnül, tudtam finnül mondani, hogy nem beszélek finnül, Ulláék egész meglepődtek. :D Éljen a Survival Finnish.
Ebéd után meglestük még a Sampo nevű jégtörő haját. Sajnos a fedélzetre nem mehettünk, csak egy picit tudtam ráállni, de szép (és régi), bár a kikötőben nagyon hűvös szél fújt. De érdekes ez a dolog, arról nem is beszélve, hogy láttunk egy óriási jégtörő teherhajót is a kikötőben. Először véletlenül rossz helyre mentünk. :) Amúgy a feltört jég nagyon fura. Állítólag most olyan vastag a jégréteg itt a a finneknél, hogy szinte mindegyik jégtörő hajónak dolgoznia kell.
Napnyugatkor indultunk haza, a mindig eleven gyerekek persze gondoskodtak a megfelelő hangerő biztosításáról az autóban is, míg én Tomival beszélgettem. Nagyon jó kis nap volt ez, remekül éreztem magam, csodálatos dolgokat láttam, és igen remek hangulat uralkodott. Kedden megyek Lappföldre, ha megjövök majd találkozunk, és csinálunk újfent valamit. :) Ellenben azért egy kérdés nem hagy nyugodni. Odahaza mikor látok olyant, hogy egy négy gyermekes család csak úgy elmegy egy hétvégén kirándulni, négy jól nevelt gyerekkel, úgy, hogy mindenki vidám, jól érzi magát, remekül szórakozik, és még egy ötödik gyereket is meghívnak magukkal? Odahaza ilyenre mikor van ideje, meg pénze egy családnak? (Meg egyáltalán négy gyerekre...) Na nem baj, tegnap véletlenül észrevettem, hogy egy gimis évfolyamtársam parlamenti képviselő! Ejj, mi? Hát miért nem én ülök ott, semmittenni sokpénzért én is tudok. Na de ne legyünk rosszindulatúak, gratulálok Istvánnak, emlékszem, hogy első találkozásunkkor felkelt hajnali fél 1 kor, minden további nélkül odavizelt a szobája közepére, majd visszafeküdt aludni, és másnap ebből semmire nem emlékezett. Na hát, ő majd kihúzza az országot a csávából, anyuék pénze jó helyen van.
Este elmentünk a heavimestába, (már nem a kummi familyvel) jó zene, horror árak, de legalább ez egy szórakoztató este volt. Nem mind a club 16-es bulik szoktak lenni.
A nap képei:
https://picasaweb.google.com/mmarton88/20110219Kemi#
2011. február 8., kedd
Edgárst elvitte a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók
True story.
Mármint csüt du hazament Rigába, mert valami hyperfontos szavazáson kellett részt vennie, meg bálozni, meg ilyesmit csinálni. Mivel nagyon fontos számára itt a suli, borzasztóan sajnálta, hogy ki kell hagynia pár órát a hazaút miatt, de megmondta, hogy ma délutánra már visszaér, méghozzá kocsival, ugyanis elvezet idáig Rigából, hoz mikrót is (kajak!). Na, hajnali 2 van, de emberünk még nincs itt. Dobtam neki egy mélt, h. forwardolja a FIR szűrős házimegoldását, nem reagált. Nem tudom hol lehet, csak arra tudok gondolni, hogy nem adott kását a Monyóknak, és most utána kellett erednie az alvilágba.
Tegnap nem történt semmi. Na jó, de. Sütöttem kolbászt. Tudod, ahogy kell, olajban, meg minden, ettem hozzá kenyeret, meg hagymát, sajtot... => egy falat Magyarország. :) De bementem az egyetemre, 10-ig kockultam (tökéletes vaseste), sok okosra nem jöttem rá, szenvedek a procis házikkal. A 3 közül egy elég szarul áll, a másik kettő förtelmesen, és ebben benne van már legalább 10-12 munkaórám. Ma is azt csináltam. Ilyen az élet. Este meg egy kis HIMYM+BBT kombó vidított fel... pedig lehetett volna más is. :S Mármint ma kiderült, hogy tegnap egy kis csoport elnézett valami helyi ír kocsmába, sajna lemaradtam róla, pedig mentem volna. BTW a BBT még mindig űberkirály, hát mekkora volt ez a közös, kirándulós rész!!! :D
Ma ennél csak még kevesebb történt, 10től procitervezés, 12től wireless III gyakorlat, hát mit mondjak. Kivetített a néni pár képletet, 1 óra alatt ledarált mindent, a maradékot olvassuk el a könyvben. Csókolom, a tanítás itt nem divat? Amúgy a kockafejű arabok kentékvágták így is, nekem ezt még csúnyán tanulmányozni ként. Survival finnishen ma kissé szerencsétlen helyre ültem, nem igen tudtam szocializálódni, kár. Viszont du... elmentem a Kummi familymhez. És remek volt! Fél 6-tól 11-ig velük voltam, elmentünk síelni, ami azért nem volt triviális, mert hatalmas hóban síeltünk egy befagyott patakon... nem volt egyszerű, de élveztem. Nagyon kedvesek voltak, a gyerekek meg aranyosak. Kár h. nem tudok velük beszélni. :S Mondjuk tény, kitaposott, bejáratott úton jobb síelni, mint a combig érő hóban, de így is móka volt. Megpróbálnak szerválni valami sílécet, akkor majd járhatok itt is amikor csak kedvem van. Isabella szerzett is egy pár lécet olcsón, állítólag hétvégén egy kisebb csopi tervez egy túrát, remélem tudok majd velük tartani.
Ezen felül mutogattam képek Moról, meg meséltem, minden érdekelte őket. Ettem finn palacsintát, valami furi muffint, meg házi sütésű kenyeret, minden nagyon finom volt. Nagyon kedves család. Érdekesség h. előttem is egy magyar diákjuk volt Márti Kolozsvárról, akivel találkoztam az első ESN hétvégén. Am fura, hét eleje van, és még semmi ESN-es buli nincs bejelentve a hétre... mi van, csak nem elkezdődött a tanulás? Visszatérve, Tomi mutatott még pár általa tervezett házat, aranyosak voltak, jól eldumáltunk. Jöv hétvégén irány Kemi. Utána meg Lappföld az ESN lappföld túrán. Mondjuk lövésem nincs ismik közül ki megy, remélem nem csak én. :)
Hazajöttem, BBT, HIMYM, alvás. Holnap lesz egy új órám, meg tovább kell szívnom a procikkal. Illetve van még egy fura tervem is...
Vasárnap elhunyt Gary Moore. Kétszer voltam koncertjén, egyszer találkoztam vele. Az ő emlékére (jobb, mint a Nightwish féle):
BTW: Ha valaki tudja a fésűm hol van, árulja már el, sehol nem találom!
Mármint csüt du hazament Rigába, mert valami hyperfontos szavazáson kellett részt vennie, meg bálozni, meg ilyesmit csinálni. Mivel nagyon fontos számára itt a suli, borzasztóan sajnálta, hogy ki kell hagynia pár órát a hazaút miatt, de megmondta, hogy ma délutánra már visszaér, méghozzá kocsival, ugyanis elvezet idáig Rigából, hoz mikrót is (kajak!). Na, hajnali 2 van, de emberünk még nincs itt. Dobtam neki egy mélt, h. forwardolja a FIR szűrős házimegoldását, nem reagált. Nem tudom hol lehet, csak arra tudok gondolni, hogy nem adott kását a Monyóknak, és most utána kellett erednie az alvilágba.
Tegnap nem történt semmi. Na jó, de. Sütöttem kolbászt. Tudod, ahogy kell, olajban, meg minden, ettem hozzá kenyeret, meg hagymát, sajtot... => egy falat Magyarország. :) De bementem az egyetemre, 10-ig kockultam (tökéletes vaseste), sok okosra nem jöttem rá, szenvedek a procis házikkal. A 3 közül egy elég szarul áll, a másik kettő förtelmesen, és ebben benne van már legalább 10-12 munkaórám. Ma is azt csináltam. Ilyen az élet. Este meg egy kis HIMYM+BBT kombó vidított fel... pedig lehetett volna más is. :S Mármint ma kiderült, hogy tegnap egy kis csoport elnézett valami helyi ír kocsmába, sajna lemaradtam róla, pedig mentem volna. BTW a BBT még mindig űberkirály, hát mekkora volt ez a közös, kirándulós rész!!! :D
Ma ennél csak még kevesebb történt, 10től procitervezés, 12től wireless III gyakorlat, hát mit mondjak. Kivetített a néni pár képletet, 1 óra alatt ledarált mindent, a maradékot olvassuk el a könyvben. Csókolom, a tanítás itt nem divat? Amúgy a kockafejű arabok kentékvágták így is, nekem ezt még csúnyán tanulmányozni ként. Survival finnishen ma kissé szerencsétlen helyre ültem, nem igen tudtam szocializálódni, kár. Viszont du... elmentem a Kummi familymhez. És remek volt! Fél 6-tól 11-ig velük voltam, elmentünk síelni, ami azért nem volt triviális, mert hatalmas hóban síeltünk egy befagyott patakon... nem volt egyszerű, de élveztem. Nagyon kedvesek voltak, a gyerekek meg aranyosak. Kár h. nem tudok velük beszélni. :S Mondjuk tény, kitaposott, bejáratott úton jobb síelni, mint a combig érő hóban, de így is móka volt. Megpróbálnak szerválni valami sílécet, akkor majd járhatok itt is amikor csak kedvem van. Isabella szerzett is egy pár lécet olcsón, állítólag hétvégén egy kisebb csopi tervez egy túrát, remélem tudok majd velük tartani.
Ezen felül mutogattam képek Moról, meg meséltem, minden érdekelte őket. Ettem finn palacsintát, valami furi muffint, meg házi sütésű kenyeret, minden nagyon finom volt. Nagyon kedves család. Érdekesség h. előttem is egy magyar diákjuk volt Márti Kolozsvárról, akivel találkoztam az első ESN hétvégén. Am fura, hét eleje van, és még semmi ESN-es buli nincs bejelentve a hétre... mi van, csak nem elkezdődött a tanulás? Visszatérve, Tomi mutatott még pár általa tervezett házat, aranyosak voltak, jól eldumáltunk. Jöv hétvégén irány Kemi. Utána meg Lappföld az ESN lappföld túrán. Mondjuk lövésem nincs ismik közül ki megy, remélem nem csak én. :)
Hazajöttem, BBT, HIMYM, alvás. Holnap lesz egy új órám, meg tovább kell szívnom a procikkal. Illetve van még egy fura tervem is...
Vasárnap elhunyt Gary Moore. Kétszer voltam koncertjén, egyszer találkoztam vele. Az ő emlékére (jobb, mint a Nightwish féle):
BTW: Ha valaki tudja a fésűm hol van, árulja már el, sehol nem találom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)