Tegnap elmentek a dánok.
Nem érzem magam egy könnyű esetnek az emberekkel, nem értem meg magam egyszerűen velük. Nem vagyok jó emberi kapcsolatokban, kommunikációban, szociális képességekben. Pl. a zenét szeretem, értem, jártas vagyok benne, de az emberekben...? Gimiben jöttem rá, hogy mennyire nem vágom, hogy ki kivel van. Egy nyári táborban ahol mindenkit jó arcnak meg barátnak tartottam, mindenki utált meg kiröhögött a hátam mögött. Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyire is nincs könnyű helyzetem ha új emberekkel kell megismerkednem. Azóta is furán érzem magam nagyobb társaságokban, nehezen kapcsolódok be beszélgetésekbe, sok a kínos csönd, nincs témám, nincs közös pont a tanszéki barátok, meg néhány metalcimbin kívül kb. senkivel. Nem is megy igazán a barátkozás.
Ehhez képest mikor megérkeztem Ouluba szinte varázslatosan könnyen összehaverkodtam két dán fiatallal, Heidivel, és Mortennel. Pedig előzetesen megnéztem őket facebookon az e-mail címek alapján, és nem igen vártam tőlük sokat. Mégis, azonnal megvolt a közös nevező, a jókedv, a téma, a poénok, minden. Szokatlanul könnyen összebarátkoztunk, ezért is vagyok most egy picit szomorú, ugyanis öt hét után hazamentek, nekik csak eddig tartott a gyakorlat. Az első héten szinte minden este Heidinél gyűltünk össze, néztük a vacak videókat a youtuben, fesztiválokról, sportról, zenéről beszélgettünk, elmentünk Lappföldre, csavarogtunk sokat a városban, szokatlanul jól összebarátkoztunk. Hiányozni fognak a bántásaik, szívatásaik, a közös poénok, a Mr. Darcyzás, a Roll Groll Möflőg, az, hogy Mortennel mindig gondosan kiválasztottuk a boltokban a legolcsóbb sört, és együtt alaposan elpusztítottunk nem kis mennyiségeket. Voltunk múzeumokban, bulikban, Morten akart villanykörtét enni, rengeteget nevettünk. Az elmúlt öt hétben kétségtelenül velük barátkoztam össze legjobban, s noha szerencsére sok mindenki mással is nagyon jóban van az ember, hiányozni fognak. Búcsúajándéknak kaptak tőlem egy zacskó paprikát, remélem idővel pálinkával is meg tudom őket kínálni, Heidinek meg kell majd küldenem egy Shygys posztert. Úgy tervezem, hogy ha kapok akkredet Sweden Rocksra, Mortennél megszállok egy hetet, már alaposan kitaláltunk mindent, megnézzük Legolandet, és egész nap csapatjuk a Rock Bandet. Aztán elválik. Ha nem kell itt maradnom a Sweden Rock miatt, akkor egy hét Dánia kicsit luxus azért, de még semmi sem biztos. Nagyon remélem kapok akkredet. :S Ezen felül pedig hívtam őket sokszor Magyarországra, talán nyáron az is összejön.
Mindenesetre ez a bejegyzés kicsit most róluk szólt. Nem könnyű hamar jó barátokra lelni, de ezzel a két figurával ez bizony sikerült. Csakis a legjobbakat kívánom nekik, I hope they tell to the whole Denmark how awesome I am!
Mi más lehetne a mai videó, mint a dal amin a legtöbbet röhögtünk. Everybody look at the hands:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése