M-16

Nagy alvással indult a szombat, majd irány az egyetem... ebédelni. Csirkés tészta volt, ami valami olyasmi, mint nálunk a rizses hús...: túl kevés benne a hús. De azért finom volt. Ebéd után picit tanultam... vagy is csak akartam, valójában inkább csak erőlködtem, meg szenvedtem. Kissé többet kéne tanulni, csak faramuci dolog ez, a következő vizsga még soká van, előtte sokkal meg nem túl bölcs dolog elkezdeni készülni rá, mert elfelejted. Na nem baj, azért hamarosan nekikezdünk. Szóval tanultam, megírtam a heti kriptográfia házit, a holnap reggel újfent sziporkázóan csodálatosnak ígérkezik. Utána pedig elmentem síelni. Tökre rákattantam, jól van, hát mindenkinek kell valami hobbi. És a mozgás jó hobbi, jobb mintha otthon ülnék és sorozatokat bámulnék. Persze azért az sem rossz. Kipróbáltam egy új utat, el kellett sétálni kb. a prizmáig, aztán hajrá. Nehezen találtam meg a pályákat, de nem volt rossz, elsíeltem egész messze, a Kemi felé tartó sztráda mentén, meg vissza Alpilláig. Kb 2.5-3 óra, kb. 7-8 km. Ma nem fogok elmenni síelni, már tegnap sem esett annyira jól. Érted, a héten már negyedszerre voltam, kissé izomlázas vagyok.

Ellenben mikor síeltem vissza Alpilla fel, váratlanul elém ugrott egy tinisrác katonai sisakban, egy rohadt nagy géppuskával a kezében. Majd jöttek a haverjai is, M-16-osokkal, meg hasonló jószágokkal. Hát az ütő is megállt bennem, mint valami filmben. Le is álltam, és csak lestem h. mi a fene, miért mászkálnak itt a srácok géppityuval. Aztán egy idő után leesett, hogy valszeg airsoftoznak, de mit ne mondjak, azért ez nem gyenge ha nem vagy felkészülve, vagy nem szoktál hozzá.

Elvileg volt egy út a rendes pályáról a tóra, azon végig akartam menni, de hát ez nagyon csalóka volt, ugyanis a pálya csak helyenként létezett, és akkor is borzasztó rossz volt. Estem keltem az aluljáróknál, jópárszor seggre csüccsentem, majd kikötöttem valami lakóparkon, azt sem tudtam, hol vagyok. Szóval elkezdtem csak sétálgatni, néztem, hogy a finn családoknál milyen a szombat este. Meghitt. Mármint kívülről. Gyönyörű házak, békés családok, együtt tvznek, főznek, együtt vannak. Boldogok. Talán. Bandukoltam, nézelődtem, és rájöttem, hogy igazából ez az amit én is szeretnék.

Mármint, sok minden akartam lenni életemben, sok nagy vágyam volt, autóversenyző, rockzenész, szeretném bejárni a világot, látni minden csodát, őrült kalandokat átélni, deegy valamire rájöttem. Ha ezek közül semmi nem sikerül, nem számít. Csak egy dolog váljon valóra, legyen egy családm, legyen egy otthonom. Amit édesapámék is megvalósítottak. Azt hiszem annál nagyobb eredményt nem is mutathatsz fel az életben, mintha van egy saját házad, egy feleséged, és felnevelsz pár gyermeket. Lehet belőlem bármi, elérhetek akármit, de a legbüszkébb akkor leszek magamra, ha ezt meg tudom majd valósítani. Persze még nem most. 22 vagyok, még szeretnék mindent megtapasztalni, megélni, meghódítani. De 5-10 év múlva szeretném, hogy a világ legszebb/legviccesebb/ legjobb fej nője mellett éljek a saját otthonomban, ami majd valami olyasmi lesz,mint ezek az otthonok voltak. Legalábbis kívülről. :D Odabent lehet majd forrnak az indulatok haha. :D

Nah elég a nyálas dumából, remélem mindenki letörölte a képernyőt, folytassuk. Valahogy kikötöttem a tavon, és hazasíeltem. Közben a heti top20 vagy top40 rádióműsor szólt a rockrádión, egész jó volt, utána meg visszaszámlálás 500 történelmi rockdalról. Azt leszámítva, hogy néha kicsit túl sok az alter, meg a vacakfinnrokk, tök igényes meg jó ez a rockrádió. Síelés, bicózás közben remek hallgatnivaló.

Estére semmi terv nem volt. Mehettem volna valami fura buliba a Never Grow Old reggie klubba, a Kalmah játszott egy helyi night clubban, meg egy Daniel nevű srácnak volt szülinapi bulija. Na most alap h. a Kalmaht választanád, híres death metal csapat, de sajnáltam rá 10 lyurót. NGOt nem szeretem, Danielről meg csak napközben derítettem ki, hogy ki is, egy mindig sapiban virító olasz srác, soha nem beszéltem vele, nem igen akartam lemenni, hát meg sem hívott senki engem ebbe a buliba. Úgyhogy egy remek szombat estét csináltam magamnak, leültem az önsajnálatommal együtt a székecskémre és megnéztem a Truman Showt. Ideális szombat mi? Semmi buli, semmi élet, csak egy film, igen kérem, 23 évesen is lehetsz aggszűz.

Amúgy rohadt jó film, ajánlom mindenkinek, nem annyira vicces, de tetszett. Na de aztán...

Szóval vége lett a filmnek, észrevettem h. a csini szlovák lány akiről lemaradtam fent van fácseten, és épp elkezdtem agyalni h. mit írjakneki, írjak-e bármit is (semmi értelmes nem jutott eszembe, hát amúgy is foglalt, csak hát wáhh. De béne vagyok csetelésben, hihetetlen), amikor csöngettek. Kinézek, Oskars az, látszik h. nem szomjas, bejön, és mondja h. srácok party van a 3-on, hol a francban vagyunk, miért nem vagyunk lent, mennek be a városba, ugye megyünk? Egymásra néztünk Edgárral, mondtam h. kicsit antiszocok vagyunk manapság, mondta h. nem vagyunk antiszocok, csak villanymérnökök (igazából csak én, ő fizikus, de ez most nem számít), hát jó lenéztünk a 3-ra. Sok ismerős, megörülős, lelkes fogadtatás, itt voltak barátaink Alpillából is (ők se tudták ki Daniel, csak elnéztek, aztán ha már itt voltak maradtak...) szóval hamar lefixáltuk h. megyünk be a városba bulizni. Villámgyorsan 2 sör lenyom, majd bebicóztunk 6-an, jött velünk két orosz csaj is, ők most érkeztek. És hát hmm. Az egyik csinos, a másik mögött meg élmény volt bringázni. Mondjuk a klub bejáratánál sajnos haza kellett menniük, nem volt náluk személyi, és itt nem mehetsz klubba személyi nélkül. Még metal koncertre sem. Durva mi? Amúgy Karlebe mentünk, brutális sor, és itt megvalósul amit látsz a Diszkópatkányokban. Áll a sor a klub bejáratánál, és csak akkor mehetsz be, ha fent vagy a listán, vagy ha valaki kijön. Ki is akadtam. Odahaza ilyen nincs! Inkább agyontapossák egymást az emberek, de mindenkit beengednek. Mindegy, legalább nem volt tömegnyomor. Elvileg. Gyakorlatilag mivel mindenki a táncparketten koncentrálódott, itt is volt. Horribilis árért ittam egy sört, aztán meg elvoltunk, táncikáltunk, az este kemény pillanata az volt amikor két lánnyal táncoltam az ablakpárkányon, hát ez lett a Truman shows estéből. Szóval jó volt, elvoltunk, elszórakoztunk. Mondjuk kezek a finn popszámok, disco számok büntetek, mint a buszkerék.

Ma majd elmegyek bringázni, előtte kis tanulás, most meg ebédfőzés. Juhú.

Napi 3-szor hallom ezt a számot, mindig ez megy a rádióban. Kissé szenvedjetek tőle Ti is! :) Mondjuk egész jó.

I want to ride my...

...bicycle! :) Avagy vettem egy bringát. Miért is ne? Itt a tavasz, és míg egy havi buszbérlet 40 euró, ezt a bringád 45 euórért meg tudtam venni. Járt hozzá lámpa, lakat, pumpa... van itt minden.

Csak hát hmm. A többiek még drágábbért vettek bringát, 50-60 eurókért, illetve lehet venni az Alppis store nevű 2nd hand boltban 12 euróért is nagyon rosszat. Hát nem vagyok benne biztos, hogy nem lettem-e átvágva, és ez nem olyan, mondjuk megbízok a srácban aki eladta, jó fej volt, csak nem. De azért ez nem egy Scwinn Csepel. Egyrészt kontrás, amire azt mondod, hogy hmm. De a finneknél ez még divat. Másrészt nem váltós, ami már igencsak hmm, de még ezt is megindokolod, hogy itt nincsenek hegyek... De a harmadik a legfájóbb, olyan 8-as van a kerekekben, hogy ihajj. Nem lehet a bringával egyenesen menni, folyton korrigálhtasz. Jó, hát majd megszokom. Amúgy az előző tulaj kb. Godzilla lehetett, olyan magasan volt a nyereg, hogy a lábam nem bírtam átemelni. Nem hogy felülni rá. Szóval van egy bringám.- Remélem nem lopták még el. Ennek ellenére veszek egy 40 alkalmas buszbérletet, hébe-hóba szükség lehet majd rá. Remélhetőleg inkább csak hébe, mint hóba.

Tegnap elmentem síelni Eglével. Jó volt, két és fél óra síelés, nagyon élveztem, jó messze elmentünk, még a helyi szemétdombot is megtaláltuk. Ez a sífutás egy igen kellemes dolog, a táj gyönyörű, és olyan felfedezés jellege van az egésznek, roppant mód élvezem. Ma is elmegyek, igaz ma egyedül. Amúgy Egle egy litván lány, ő azért már elég profi a sífutásban, állítása szerint Litvánia nagyon hasonlít Finnországra. Elhiszem.

Ebédnél hosszú hetek után újra összefutottam Kaisával, kummi studentemmel. Új haja van, megdicsértem, noha szerintem sokkal rosszabb, mint a korábbi, de a lányok szeretik ha megdicsérik az új frizurát. Vele, Carlossal, Alexanderrel, és Michaellel beszélgettünk ebédeltünk együtt. A téma az egyes országokban a születéskor várható átlagos élettartam, meg az öngyilkosság volt. Vidám kis ebéd mi? Mondjuk az azért igen durva, hogy Spoban, Ausztriában jelentősen magasabb a várható élettartam, mint nálunk, hát hmm. Széll Kálmánnak ezt kellene megreformálni. :S Amúgy semmi érdekes, izgalmas nem történt. Este volt buli a koliban, de igen antiszoc vagyok. Nem tudom miért. Valahogy eddig tudtam tettetni a világi Marcit, aki minden partyban mókásan jópofizik, és most előtört a valódi én, aki inkább otthon ül egyedül a szobájában, és néz valami filmet. Vagy tanul. Tegnap meglestem az Anvil, és a Lemmy filmeket, egész jók. Bár a Lemmy először nem tetszett. Ma a Spinal Tap jön. Tegnap valami spanyol srác búcsúbulija volt, de hát én nem is ismerem a gyereket, eddig a létezéséről sem tudtam. Akkor most mihez kezdjek, menjek oda búcsúzkodni? Lenéztem, de kevés volt az ismerős, hagytam a francba. Ma is lesz valami, egy olasz srác szülinapja, de hát őt sem ismerem. Edgár mondjuk akar menni, majd lehet, hogy "odarakódom".

Alternatívaként ma Kalmah koncert van a városban. Sajnálok rá 10 eurót, akkor is ha híres death metal együttes, nem valószínű, hogy megyek. De majd még elválik.

Mother winter leaves our land...

Itt a tavasz. Visszafordíthatatlanul, menthetetlenül, könyörtelenül. Megérkezett.

Napok óta nem fordult mínuszba a hőmérő higanyszála, a h pedig lassan, de biztosan olvad. A nappalok hosszabbak, így a féltáv környékén úgy tűnik, hogy Oulu megmutatja egy egészen másik arcát annak, amit megismertünk. Tegnap csináltam egy hibát, mivel óraütközésem volt, nem tudom pontosan mikor kezdődik a Mobiltelkom gyakorlat, és lemaradtam róla. Basszus. Jövő héten amúgy síszünet van. Ez ilyen nemhivatalos dolog, de mivel a profok szeretnek síelni, csak pár óra lesz megtartva. Tegnap megírtuk a franciavizsgát. Nem volt nehéz. Vagy inkább úgy mondom, nem volt gonosz. Szeretnék ötöst, de az kissé álom jellegű, de talán a négyeske összejöhet. Mondjuk tök más volt, mint odahaza a vizsgák. Több tárgyól vizsgáztak egyszerre az emberek, oda ültél ahová akartál, és nem volt hivatalos startjel, egészkor egyszerre csak lementek az emberek elvenni a feladatlapokat. Hát OroszLaci sírógörcsöt kapna egy ilyen vizsga hallatán.

Mondjuk a bónusz funkyfaktort az jelenti, hogy valami nemtudom milyen vizsgával írtuk parallel, ahol egy nagy csoport 40 éves nő adott számot tudásáról. Lol. Este megírtam az ehavi Első Hallásrát, egész erős lett, ma meg nekikezdek a kriptográfia házinak, plusz pár adminisztratív jellegű dolgot is jó lenne elintézni. Tegnap este amúgy Laurának búcsúbulit csaptunk,ami azt jelenti h. 9-fél10-re lementem a 4-re, beszélgetés, sörözés után pedig átment egy kis csapat a hevimestába. Én is de megbántam. Marha álmos voltam, el is jöttem egy korai busszal, nem bírtam fent maradni. Dióhéjban ennyi. Egy csendes hétvégének ígérkezik a mostani. Lesz Kalmah koncert a városban. Lehet el kéne menni. De egyedül nem akarok. Na majd még meglátjuk. Amúgy meghallgattam az új Bodomot, elég gyenge, halványa a régi albumoknak. Viszont az új Serenity, illetve Turisas igen combos lett.

Jajj de nagyon be vagyok én ááállítva...

Jájj.

Meg jájj megint. Tegnap elmentünk bulizni valami árenbí buliba. Jó volt... ha érted, hogy mondom. Mármint. Wáhh. Elnézést drága olvasóim, most egy kicsit zilált vagyok.

Más érdekes amúgy nem történt. Na jó de. Váratlanul reggel bejelentette kínaivitézfáti h. végére értünk az anyagnak, ennyi volt, sziasztok. Nincs többet előadás reggelente szerdán meg csütörtökön. Juhú! Na hát ezt alaposan meg is ünnepeltem tegnap este hehhe. Tegnap de elmentem síelni a tóra. A szivatóra. A tó igen szar síterep, nem igen van pálya. Mármint elzúgott mellettem egy motorosszán amelyik sípályát "rakott le" de hát csókolom fúj a szél, meg minden, nem lehet ott semmit se csinálni, 5 perc után tönkremegy a pálya. Wáhh.

Du óráim voltak, este elmentem úszni, majd ebbe az árenbí partiba. Antiszemita dolog, hogy míg a világ különböző nációinak képviselői 2-3-4 italtól pörögnek az asztalon, nekem 9 azaz kilenc adag sör/vodka kellett egy kis jókedvhez. Mondjuk töményen vodkát nem ittam kb. 20 éves korom óta, Nem örülök, hogy felelevenítettem e régi szokásomat.

Amúgy a legviccesebb az volt, amikor a buszon két csaj szájrapuszizott, majd mondták, hogy "többre srácok ne számítsatok, nem vagyunk már 15 évesek." :D Lol. 15 évesen én is a barátnőmet csókolgattam, de más így eszembe nem jutott, de hát ahogy mondták, valakin kellett gyakorolniuk. Nice.

Ma lesz finnvizsga. Tanultam... nem eleget. Még majd átnézem, 20%-tól 2-es, erre hajtok. :)

Külön köszönet Hászinak, akivel elkezdtem zsücsetelni este, jó fej volt, meg türelmes, megérdemeltem volna, hogy elhajtson a búsfrancba. Remélem ma ezen a SOTEs eseményen jól érzik majd magukat Andrissal. :)

Grounded

Tanúnyi kéne.
Tényleg. Most éppen finnt. Meg még egy csomó más mókás dolgot, de jelen állapot szerint a finn a legsürgetőbb, mert csütörtökön vizsgázok belőle. Persze ha nem sikerül, lesz két alkalom javítani. True story. No azért nézegetjük a könyvet. Nem igen szeretek nyelveket tanulni. Tök más, mint kockaságot tanulni, nehezen áll rá az agyam. Lazán beletelik 2 órába mire 3 új szót úgy ahogy megjegyzek. Így meg aztán nem lesz belőlem nyelvzseni. Max bizonyos értelemben. Bár annak nincs köze a könyvekhez.

Ma bementem az isibe órára, de kiderült, hogy elmarad. Mármint a kriptográfia. Juhú. Írni kéne a házit. De inkább finnt tanultam. Csak legyen meg a vizsga, meg sikerüljön, már lenne 3 kreditem. Aztán már csak 17 to go. De elmentem síelni. Egyedül. Fülhallgatóm továbbra sincs, betettem csutkára a rockrádiót, és irány a tó, ott van ilyen paralell vájú/járat amiben síelhetsz... borzalmas. tele van járva, minden hülye ott sétáltatja a kutyáját, ráadásul a nagy hó a tavon megolvadt, megint megfagyott, nem tudtam rendesen síelni, inkább csak szenvedni. Meg sem találtam a rendes vájatokat, csak mások nyomát követtem, wáhh. Már majdnem megfordultam teljesen, amikor elértem egy erdőhöz, láss csodát ott viszont volt rendes vájat, és egy nagyon jót tudtam síelni az erdőben, gyönyörű volt, jó minőségű volt a terep, élveztem. Csak hát sok idő elment mire rátaláltam a dologra, összesen 2 órát síeltem. Visszafelé eltévedtem a tavon. Jellemző. Jólvan na, nem olyan egyszerű megtalálni a susnyást ahol bejöttél.

Amúgy nem olyan rossz ez a rockrádió, bár nem is jó. Kb minden 2-3. szám értékelhető, tolnak Nightwisht, Stratot, Sonatát, Maident, de van ám sok finn borzalom, alter vacak, meg punk szörnyület is. A Foo Fighters, a Danko Jones nagyon menő, meg pár alter lokálhíró. Amúgy rá jöttem valamire.

Sokan panaszkodnak, hogy régen jó élet volt, a 80-as években az MTV-n meg mindenhol volt sok rock/metalzene, játszották a Van Halen, a Mötley Crüe klipeket, hatalmas bandává válhatott az AC/DC, a Bon Jovi, most meg semmi nincs. Ez nem igaz. A rockzenét ma is orrba szájba nyomja a tv, és ma is szupersztár rockbandák vannak, mint 30 éve. Úgy hívják őket, hogy Muse, Foo Fighters, Danko Jones. És a Volbeat is szépen jön fel. Nem a média változott meg, jó, az is, de inkább a zenei stílus jelentése. A metalarcok nem hajlandók befogadni 30 év változását, nekünk a metal, a rock, az idejét múlt, ódivatú, oldschool fémzene. Mármint stílusában oldschool. De a világ tovább lépett. A Wolfmother a 21. század Led Zeppelinje, a Muse pedig az új Bon Jovi. Nem stílusban, hanem jelentőségben, kulturális szerepben.

15 éven belül nem lesz Maiden, AC/DC, Ozzy, Rolling Stones. A fesztiválok (nem a metalfesztiválok, az átlag fesztiválok) headlinerjei a 30 Seconds To Mars, meg a többi vacak lesznek. Egy ideig a Hammerfall, meg a Sonata még fel-fellép PeCsa méretű helyeken, de aztán majd ők is leteszik a lantot, és marad a wigwam klub a Sabatonnal. Ez van.

Mármint nem szeretem a Muset, a Danko Jonest is csak módjával, és a Foo Fighterstől is kiver a víz, de mit lehet tenni, változnak a trendek, az igények, valahogy a metalarcok panasza jogos arról, hogy haldoklik a rockzene, csak azt nem vesszük észre, hogy ez így nem igaz. Nem a rockzene tűnik el szépen lassan, hanem csak megváltozik a jelentése. Nah, a nemrocker ismerősöket most tuti jól eluntattam, a rockerek meg jól fakkolnak, hogy de hülye vagyok.

Más érdekes am nem történt. Na jó de. Este volt sarkifény. Huhú! De ma nagyon nagyon erős. Komolyan. Simán űbereli az eddigieket, gyönyörű formák, színek, igen, ezt várod a sarki fénytől. Mint a filmekben. Elhiszed, hogy egy tűzróka szalad végig a látóhatáron, és a farka mintázza a formákat. Holnap koránkelés kínaivitézfátival. Lassan intézni kéne további rockkoncertes dolgaimat, be kéne fizetni a márciusi lakbért, és repjegyet is kéne vennem haza. Nah, ezek komoly dolgok, mindig halogatom őket, de most már itt az idő. Majd holnap.

Annyira béna vagyok chatelésben. Hihetetlen. Nem is szeretek chatelni. Ha beszélek valakivel, az a lényeg, hogy hogyan mondom a dolgaimat, nem a szavak veleje. Olyan túl sok érdekes nem tudok mondani, online írásban ez meg pláne előjön. :S

Kalevala day

Mert, hogy ma az van. Kalevala day. Szóval: Happy Kalevala Day to everyone! Nálunk mikor lesz olyan ünnep, hogy Képes Krónika nap? Vagy, hogy csodaszarvas rege nap? Na mindegy, nem is baj, sajnos nekünk van annyi szomorú napunk, gyásznapunk, hogy meg sem tudunk mindről rendesen emlékezni. Nem így a Finneknél.

Tegnap sütöttem magamnak rénszarvashúst. Piros paprikával, lila hagymával, fokhagymával, kenyérrel, tudod, magyarosan nah. East meet west. De találkoznék én személyesen is valami easttel... Am ma semmi érdekes nem történt, reggel óra volt 8-tól, nagy nehezen kész a feladat harmada, még majd befejezzük. De Edgárral rémálom együtt dolgozni. Fizikus. Annyira máshogy közelíti meg a dolgokat, hogy az hihetetlen, nem nagyon tudunk jól együttműködni. Persze megbízni nem igen bízik bennem, egó az egekben. Mindegy, lehetne rosszabb is.

Du bementem a dílerhez. Vettem három koncertjegyet 84 euróért. Ensiferum/Bodom + Sonata/Tarot + Evergrey. Jó kis bulik lesznek, bár 35 lyuró a Bodomért hááááááát. Sok. Nem kicsit. És inkább az Ensi miatt megyek. Srácok, odahaz azért gazdasgáosabb a koncertre járás. És még az is lehet, hogy elnézek Reckless Lovera, meg Kalmahra, őket is ismerem, de ők kisebb bandák, majd veszek helyszínen jegyet. A buszozás közben a rockrádiót hallgattam, egész jó. Mármint a számok fele alter vacak, de tolnak Def Lepet, Maident, meg ilyesmiket. Csak a telómon kissé rossz a vétel.

A héten el kell intéznem a hazautat, le kell fixálni a Sweden Rockot, a Rusht, a repcsit, a dán utat... valahogy egyikhez sincs energiám elkezdeni. Meg kell emberelnem magam. Addig meg tanulás. Csütörtök finn vizsga. Marha rosszul állok. Otthon is nehezen veszem rá magam a tanulásra, azt hittem ez meg fog itt változni. Meg változott. Még rosszabb. Mindegy, próbálkozni kell. amúgy esküszöm a városban a legszebb naplementét az én szobám ablakából lehet látni. hát ez valami csoda, olyan gyönyörű, hihetetlen. Nem minden ablakból ilyen ám, én jó magosan vagyok. :)

Ma elmentem úszni Spelával. Úsztam 94 hosszt, majd szaunáztam egyet. Először egés hideg volt, és tele volt emberekkel, egy apró kisfiú is bent szaunázott, ezért nem volt nagy a hő. De mikor kiment csak rádobták a vizet a kövekre, és szépen ki is ürült a terem. Az úszás meg... úszás. Vízbe születtem, tökre nem érzem magam fáradtnak 90 hossz után, izomláz sincs, többet kéne, meg még gyakrabban. Ennek ellenére holnap valszeg elmegyek síelni, méghozzá reggel. Mert miért ne? Úszni igazából a másik usziban szeretnék más emberekkel, csak hát valahogy ezt még ki kéne találni. :S

Ma az ebéd megint borzadalmas volt. Zöldség, vagy hal. a kettő számomra ugyanaz. Végül sausage stewt ettem, ami egy vicc, apró virslidarabkák sok zöldség közt. Bláhh.

A nap tragédiája, hogy elhagytam a fülhallgatómat. Basszus! Pedig ez nem is volt olcsó darab, és rohadt jól szólt! És nincs meg. :'( Lehet véletlen Vasatokkában maradt. :S:S:S Szipp. :'( Majd kéne venni. Megint a pénz... úszik ki a kezeim közül. Remélem ki fog tartani. :S

De a fülhallgatóm emlékére egy segélykiáltás:
Anybody seen my baby?

North from here... (avagy The Mumbai Accident)

Hellóka nyalóka!
Noh, igazából akár két blogbejegyzést írhatnék, annyi minden történt a lappföldi túrán. Rengeteg csodában volt részem, gyönyörű dolgokat láttam/tapasztaltam/éltem meg, mind természeti mind... hát izé... "lélek" vonalon. (Na ez most de buzis lett.)

Szóval két külön aspektusból is érdemes lehet végigmérni a múlthetet, de mivel az egyik nélkül nem létezik a másik, vegyük egybe, max majd nem olvassátok végig az irományt.

https://picasaweb.google.com/mmarton88/ESNTripToLapland#

Mindenek előtt. Íme a fényképek a kirándulásról. 6-7 ember képei vannak itt, úgyhogy teljes a kavarc, ha végigolvassátok a bejegyzést, kilóra megértitek majd, hogy mi mi lehet.

Szóval. Kedd hajnalban (terekvizsga hehehehehehe... na jó nem) alig pár óra alvás után kimásztam a hidegbe a buszhoz, totál megszeppenten, egy halom cuccal. Kis sietség árán a megbeszélt időpontban már a templony előtti buszmegállóban álldogáltam, és hamar kiderült h. kb. csak 40 diák jön Ouluból, akik közül kb. csak Izabellát, Spelát ismertem, meg egy francia srácot. Na, hát érdekesnek ígérkezett pláne h. vagy 1 órát késett a busz, mi meg fagyoskodtunk a hajnali hidegben, nem kicsit emelkedett meg az agyvizem ez alatt a deűsen jégvirágos korahajnalon. Noh, de csak megérkezett a busz, rögtön kettő is, mi meg két csoportra bomlottunk az alapján, hogy ki alszik koliszobában, és ki faházban. Megsúgom, én 4 ágyas koliszobában aludtam, naná, az volt az olcsóbb. Buszon idegen arcok Tamperéből meg Helsinkiből, egyedül egy ismerős mosolyt véltem felfedezni, hát csak nem az excséndzsszépségversenynumerounó szlovák hölgy üldögél a busz hátuléjában, jajj hát dehogynem. Mivel józanul kb. még sosem beszéltem vele (nem csak kb, hanem realtime sosem) nem ültem mellé, vagy a közelébe, kerestem egy szimpatikus üres suplaszéket és belezuhantam mint egy liszteszsák, hamarosan el is szenderültem. Hiába nah, a hölgyike túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne érezzem hülyén magam, ha csak úgy odamegyek ismeretlenül, és elhiheted, hogy reggeé6-kor 3 óraalvás után baromira korán van még ahhoz, hogy hülyén érezd magad.

Kemi felé kb. bólintgattam végig, de az már hamar kérdéssé vált, hogy ki kivel van, ki kivel alszik. Hát csókolom. Én csak egy osztrák, és egy szlovén hölgyet ismertem, annyira nem pörögtem a berendezkedés dolgon, majd csak beférek valahová... De mikor ment körbe a lista, a tőlem nem messze ülő lányok igencsak elkezdtek okoskodni, majd egy mögöttük ülő olasz srác, akit látásból ismertem csak megszólalt, hogy Márton velünk alszik, ez így jó lesz (honnan tudta a nevemet?) Szóval nah. Ki is alakult a kis klikkünk a 4-es szobában Giuseppével, Isabellával, Speláva aludtam együtt, illetve kialaukult egy másik hármas szoba, a fent emlegetett szlovák tüneménnyel, Katkával, egy másik szlovák lánnyal, illetve a litván Edgével. Mivel mi voltunk azon oului arcok akik koliban aludtak,és nem valami "nagycsapat" (értsd: 4-5 francia arc együtt vagy 4-5 spanyol együtt) tagjai voltunk, hanem különböző nációkat képviseltünk, hamar összebarátkoztunk, és 6-an 7-en ( a 2-es szlovák csaj csak az első napokban lógott velünk utána egy hongkongi fiú/lánnyal/gyerekkel (ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem a 4 nap alatt nem sikerült kideríteni, hogy melyik lehet) barátkozott sokat) sülve-főve együtt múlattuk időnket. Amúgy érdekes dolog ez, mikor leszálltam a buszról Kemiben, még csak 2 embert ismertem úgy ahogy, 2 órával később, mikor felszálltunk rá, már meg volt a fix csapat, és olyan volt, mintha 1000 éves cimborák lennénk. :)

Szóval snow castle. Ugye voltam ott már múlt szombaton, sokat nem változott azóta (hehe) de sikerült pózolni meg fotózkodni azon figurákkal akik eddig kimaradtak, Garfiel, Asterixék, hiába, ők csak hozzátartoztak szervesen a gyermekkoromhoz. Meg azért mókásabb volt korombeli fiatalokkal végignézni őket, mint egy családdal, még úgy is, hogy Tomiék is remek remek társaságnak bizonyultak. volt kis csúszdázás most is, sok nevetés, hülyülés, Giuseppével még egy mutogatósbácsis jelenetet is eltoltunk ahol egy rénszarvasprémet magára vetve terrorizált engem, kár, hogy erről csak vacak képeink vannak. :D Amúgy a hotelben az ágyak baromi kényelmesek. meg puhák (meg hidegek haha).

Sok kép után ízléstől függően különböző mennyiségű időt töltöttünk el a szuvenírboltban (mármint páran inkább csúzdáztunk, pár csaj viszont kötelező jelleggel végigpróbálgatta az összes ékszert/sapit csak azért h. rájöjjön h. drága, oszt ne vegye meg, hát ilyenek a lányok vagy mi) majd visszamásztunk a buszba, és indultunk Rovaniemi fel. Rovaniemiben két dolog miatt fontos, az egyik az, hogy itt lakik a Mikulás hivatalosan, a másik, hogy a Lordi zenekar innen származik. Na most nyilvánvalóan a lényegtelenebb dologgal töltöttünk el fél napot, azaz a Mikulással. :) Mikulásfalva csodás hely, minden nap kari. :) Ennek szellemében tele van ajándékbolttal, ahol jópénzért mindenféle karácsonyos szuvenírt lehet venni, itt van a télapó postahivatala, van egy karis múzeum, éééés találkozhatsz a Mikulással, az igazival. Első állomás ajándékbolt (hát mimás, nőuralom...) meg egy étterem, ahol valami horrorárért ehettél valami vacak halat, hát megmondtam a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, de ne haragudjanak, én nem eszek ott velük, gyorsan megnéztem a karácsonyi kiállítást. Hogy ünneplik a világ kül-ő pontjain a karit, a finnek mikor hogy ünnepeltek, szép volt, érdekes volt, bár a képeim elég vacakok lettek. Noh, mjúzim után megnéztük az udvart, rénszarvasokat, átléptük az északi sarkkört, és vettem pár szuvenírt a Miulás postahivatálában. Többek közt egy tanúsítványt arról, hogy átléptem az északi sarkot, meg bélyeget, borítókat, ilyesmit. Nagyon szép amúgy a hely, gyönyörű, varázslatos, bájos, hatalmas kandalló, karosszék, nagyon meghitt az egész a manókkal, készültek a képek, és Katkával meg is vitattuk, hogy teljesen karácsonyi hangulatba kerül az ember, hiába a nagy hóban amúgy is mindig úgy érzem itt északon h. mindjárt itt a karácsony, itt a tél nem sáros. :) Utána pedig úgy döntöttünk találkozunk Mikivel. Tudtuk h. lehet vele közös képet csináltatni, de az nagyon nem olcsó mulatság, így igen szkeptikusak voltunk. Haver, ez csak egy fickó beöltözve piros ruhába, bármelyik plázában 10-ed ennyiért fotózkodhatsz vele.

Pláne csalódtunk mikor beléptünk és egy tábla fogadott minket, a Mikulás ebédel, majd fél4-kor jön csak vissza. Hát wázz. Ez ám az illúziórombolás. Santa is here... Santa is eating... El is lőttem pár olcsó poént h. mekkora gáz lehet amikor megüresedik az állás és feladnak egy hirdetést az itteni aprós újságban h. Mikulás posztra keresünk megfelelő embert... amire majd jelentkezik valami csákó, beadva az önéletrajzát, hogy 3 évig Ronad McDonald volt, előtte Obi hód, szóval alkalmas a feladatra... :D Mondjuk az igazán kemény az lett volna ha kiderül h. Imre Gabesz a Mikulás itt is nem csak Pesten. :D De visszatérve (mindig elkalandozok fene egye meg...) nagy adag szkepticizmussal álltam be a sorba, majd kinyíltak a kapuk ééés...

És hölgyekurak a szkepticizmus elmúlt. Nem, ez nem eg plázás mikulás volt, hanem a Lappföldi, az igazi. Mármint persze, full marketing az egész, de bakter ezt így kell megcsinálni! A hatalmas kitárul, és ott vagy egy misztikus labirintusban, ami egészen a Mikulás gyárába vezet, a hatalmas gépek közé, ahol készülnek a játékok, az egész varázslatos, csodálatos, mitikus, a kisgyerek feléled a lelkedben ahogy sétálsz a folyosókan, megelevenednek a hollywoodi mozik díszletei. A hatalmas csarnokban ahol a játékok készülnek egy ajtó vár, oda mehetnek be csoportosan az emberek, mellette pedig képek hírességekről, akik találkoztak a Mikulással. Nighwisth, Lordi, Mika Hakkinen, Bam Margera... mást nem ismertem fel. :) Szóval teljesne megváltozik minden mire odaérsz a Mikulás ajtajához, majd mikor bemész még egy lapáttal megfordulnak a dolgok, ugyanis a Mikulás... nos ő nem akárki. 7-en mentünk be, és mindegyikünket egyesével köszöntött, megkérdezte honnan jöttünk, és hihetetlen módon mindegyik országról tudott pár dolgot, megkérdezte Budapestről, Balatonmról, vayg esetleg Segesvárról származok-e, mondtam, hogy Pápáról, de mikor elköszöntünk, akkor is úgy búcsúzott, hogy köszi-köszi. De Giuseppével prímán elbeszélgetett olaszul, perfekt volt angolból, finnből, kitalálta h. Ouluban tanulunk, kicsit elbeszélgetett mindenkivel, zseniális vot. Mármint persze, javarészt diákok, felnőttek jöttek, de annyira frankón meg van az egész csinálva, előjön előled a gyermek. Ott a hatalmas ember, a hatalmas kezével, a nagy székében, igen, pont ilyen a Télapó. Hatalmas élmény volt találkozni vele, barátságos, kedves, inteligens, jó fej volt nagyon. Ha lenne gyermekem, biztos vagyok benne, hogy elhoznám ide, egész egyszerűen feledhetetlen élényben lenne része. De még nekünk is abban lett. Persze vettünk is közös képet, igen jól mutatunk rajta. :)

A buszba történő visszaérkezésünk után gyors váltásként első utunk egy Alcoba vezetett, hogy feltankolhassunk szesszel. Alapos megfontolás után végül úgy döntötem, hogy nem lehet sörözni mindig, legyen ezúttal bor. És volt Tokai aszú a boltban. Monbdjuk nem olcsó pénzért. De más magyar pincészetek is képviseltették magukat különböző nemes italokkal de akadt itt még más is...

A koccintós hungarikum. Esküszöm. Finnországban lehet kapni a magyar koccintós/cimbora néven forgalmazott űberigénytelen kannásbort. A neve: Magyar bor. Csak így. Angolul rá van írva h. Mo-ról származik és h. félédes. Semmi szőlő típus, semmi bor típus. És a kanna is ki van cserélve csavaros üvegre... de hát ez itt a legolcsóbb bor. A "Magyar bor". Nem is hagyhattam ott a polcon, muszáj volt vennem egy üveggel. :D Mondjuk a többiek nem tudták mi az a kannásbor, vagy mi rejtőzhet a palackban, egyedül a lengyel származású, 12 éve Ouluban élő ESN szervező srác nézett rám elborzadva, am. neki magyar barátnője van, aki most Helsinkiben él, de volt már Ouluban is diák, és a Kummi családunk azonos, csak neki Tomiék egy éve voltak a Kummi családja. Persze a bor mellé még egy vodkanarancs kombó befigyelt négyünknek, hiába nah, ilyen az élet.

Juhú, minden készen állt ahhoz, hogy befejezzük az utat, irány Vasatokka. Ott szálltunk meg egy diákszállóban, az Inari tó partján pár 100 km-re északra a sarkkörtől, ÉK Finnországban. Vasatokka Inari falutól 15-20 km-re található a semmi közepén, nincs bót, kocsma, se semmi 2-3 órai járóföldön belül, tehát ésszel kellett vásárolni. Útközben megnéztük az 5. elemet angolul, és megcsodált a hajnalt Lappföldön, gyönyörű, a természet egyik csodája, a kék, és a vörös minden árnyalat megjelenik a hajnali 30 perce alatt, az ég ragyogó színeinek pompázó mesebirodalma varázslatos látvánnyal gyönyörködtett, miközben huncut mód zötykölődtünk észak fele menet a girbe-gurba havas utakon.

Szóval Vasatokka. A kolesszobák 2 épületben voltak, így a csapat további két részre hullott. Nem baj, mi heten együtt maradtunk, s noha pár ismerős akadt még, a maradok arcok Helsinkiből származtak. Am a buszon magyar szavak is megütötték a fülemet, meg is kérdeztem pár arcot, hogy Magyarok vagytok? Azok voltak. Ennyiben ki is merült a társalgás, BME-sek, az egyik beágyas mites 5ödéves arc, de még soha nem láttam. Amúgy vicces ez, mert a magyarokkal tudok a legnehezebben barátkozni. Lehet a más nyelv miatt, vagy csak mert már összeszokott csoportban vannak, vagy van valami kis nyomás h. velük jóba kell lenni, de nem igen tudok velük dumálni, furi dolog ez. Nem is erőltettem, maradtam az én csoportommal, akikkel viszont igen összehaverkodtunk. Érkezés után az ajtót nyitva hagytuk, és én elkezdtem huzatolni. Közben pedig meghallottam valamit, ami garanciát jelentett arra, hogy a helsinkii arcokkal ne akarjak haverokodni, maradjak 6-os fogadtunkkal szorosan összetartva.



Kollégák azt a blogot ismerik, hogy...

Szóval miközben a nyitott ajtónál húztam fel a szobában a huzatot, hallottam h. a helsinkii arcok ismerkednek egymással, beszélgetnek. Már a buszon sem volt szimpatikus egy nagypofájú gyerek, hát tőle zengett a folyosó, de hát ha akarja.. cimbizett ott az arcokkal. 4perc 28 másodperccel azután, hogy nekikezdtem a huzatolásnak megcsapta a fülemet a mondattöredék a nagypofája gyerek szájából "... hogy én bu... (mivel ez egy tiszta, és európai jellegű blog, kultúráltan, a 21. század eszméinek a szellemében a szót nem fejezem be, hanem úgy fogalmazok:) MÁS vagyok." Bizony kérem tisztelettel, itt egy arc, senki nem ismeri, és mielőtt elmondaná,hogy melyik ország gyermeke, azelőtt már kikiáltja a világba, hogy ő... MÁS. Másse kellett nekem, hogy azonnal felálljon a szőr a hátamon, hát most értem én, hogy valaki... MÁS, de minek ezt reklámozni, minek ezzel kezdeni a beszélgetést, a haverkodást, hát ki nem szarja le, hogy MÁS. Máskülönben sem volt szimpatikus, de ezek után aztán végkép el ÁSta magát az én szememben, meg hát a többi cimborája is, akik szerint ez rendben van, innentől fogva se én, se bámelyikünk a 6-os csapatból nem beszélt a helsinki arcokkal, se vele, se MÁS-sal.

Persze a srác meleggé tette a helyzetet maga körül, hisz sajnálatos módon együtt kellett vele szaunáznunk (így volt a beosztás) meg a többi helsinkii arccal. Beültünk 4-en (Spela, és Isabella vacsiztak, csak Giuseppe, Egle, Katka, meg én) a MÁS gyerekkel egy spanyol haverjával, meg 2-3 helsinkki csajjal a szaunába és.. hát melegedtünk. Persze nem MÁSé lett a nem túl kellemes szerep, hogy a cseh fiú mellé üljön, mint az enyém, de a nagyobb baj csak ekkor következett. ezek az anyaszomorító parasztok csak pár hete vannak itt, szóval a szauna láttán a spanyol gyerek azonnal megvadult és elkezdte önteni a vizet a kövekre, mint a barom. 15 perc alatt 3 teljes kannát rányomott, versenyként tekintett a dologra, meddig bírsz a forróságban maradni, mennyire vagy férfi, s amikor a lányok szóltak h. ne már, lehurrogta őket, hogy it's not the finnish way. Nem volt hőmére, nem tudom mennyit mutathatott, de kegyetlenül feltolta a hőmérsékletet, a MÁSik srác csak úgy hívta, hogy fireman ("Hmm you're so good today fireman..." BLÖÁÁÁÁ)

Párszor kimentem zuhanyozni Eglével, diszkréten szidtuk őket, de hát csak vissza-visszamentünk (nehogy mán lenyomjon a kis buzi... ha érted, hogy mondom) de baromira nem volt így pihentető a szauna, hogy ezek versenyt csináltak belőle. No de a fekete leves csak itt jött... ugyanis elfogyott a víz. Az egész diákszállóban. Kijössz a 110 fokból és nincs zuhany. Odakint full sötét van, lövésed nincs hol a lék a tavon, na hát itt igen csak tele lett a tököm, kissé a rocklineos utak jutottak eszembe. Full izzadtan, büdösen másztunk vissza a szállásra, a helsinkiekkel többet nem is foglalkoztunk, úgy tettünk mintha ott sem lennének (csak azért fejezték be a szaunát mert elfogyott a víz, hát minek pazarolták...) mi meg egy kis beszélgetéssel közös nevetéssel, sztorizással fejeztük be a napot. Megkínáltam a többieket a magyar borommal, mindenkinek nagyon ízlett, egyedül Egle jött rá, hogy ez bizony valami fura dolog, hiába, palackból szép matricával még a szar is jó. De azért annyira tényleg nem volt rossz, a többiek meg aranyosak volt. Kiváltképp Katka. De erről majd később.

Másnap síeléssel kezdtünk, cross country, korai kelés, ám kissé rácsesztünk, mert 8-ra elkészültünk, pedig elég lett volna 10-re. Nem tudtam lefeküdni aludni 2 órára, helyette jártam egyet, a kajám is elfogyott, azt hittem be tudok menni a faluba... nem tudtam. De legalább körbenéztem. Mondjuk alapvetően azért néztem szétmert a többiek véletlenül kizártak én meg nem akartam felébreszteni őket. Mindegy, hajnalban még a nap is más. Szóval a síelés megint remek volt, még kicsit tanítottak is minket, az erdőben síelni kafa dolog, csak túl hamar vége lett. És sít csak egész napra lehetett bérelni nem túl olcsó pénzért, pár órára nem. :S De azért móka volt, síelni remek dolog.

Délután pedig ellátogattunk a rénszarvas farmra, megismerkedtünk lapp emberekkel, akik kicsit megismertették velünk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a lapp világot. Bemutatták a yoikolást, a sámándobolást, mítoszt (nem ismerték a Korpiklaanit, rákérdeztem...) szóval érdekes dolgokat tanítottak, mutattak. Rénszarvastartásból élnek a turisztika mellett, és érdekes, hogy önálló állam nélkül a lappok fent tudtak maradni annak ellenére, hogy 4 országban élnek 11 törzsben, amely nyelvei annyira különbözőek, hogy nem is értik meg egymást. Másik erős a közösségi tudatuk, és a lapp kultúra virágzik, nem egy haldokló, vagy kihaló valami, bár a gyerekek ha felnőnek nem igen tudnak visszamenni a falvakba, mert kevés a munka. Lappföld amúgy egy hatalmas hely, csaknem fél Finnország, nagyok a távolságok, kevés az ember, de megtanultak a hidegben élni, emiatt is maradtak fent, és van szükségük egymásra. Kipróbáltuk a rénszarvasetetést, lasszózást, és a rénszarvasszánt is. Számomra a rénszarvasszános utazás volt amúgy a hét csúcspontja, aki megnézi a képeket azonnal rájöhet, hogy miért...

De a kását még mindig nem eszek forrón, a szívügyek később jönnek. Szóval igen érdekes, és tanulságos, gyönyörű kulturális élményekkel gazdagodtunk Jani és családja által (mert ő is Jani, hát mi más). Mondjuk a mókás az volt, hogy úgy köszöntem el tőle, h. see you. Isabella el is kezdett nevetni h.miért mondom ezt, soha többé nem fogjuk egymást látni... erre a vegyesboltban összefutottunk vele nem sokkal később Inariban. :D Este vacsi, Giuseppe barátommal tésztát főztünk kb. minden nap, hiába, olasz, de jól készítette, finom volt. Nagy beszélgetések, nagy nevetések a szobában, illetve szaunáztam egyet... a franciáékkal. Vagy 9-en nyomorogtunk, de befogadtak s. noha végig franciául beszéltek, és egy mukkot nem értettem, barátságosak voltak (amennyiben nem szidtak engem, ezt már soha nem fogjuk megtudni) és nem is fűtötték túl a szaunát. sőt. Ők 70-75 foknál megálltak, viszont vagy másfél órát bent voltak, és 15 percenként elmentek a lékhez, hogy megmártózzanak a jeges tóban. Én ilyenkor csak tusoltam.

Úhh srácok már másfél órája írok, rohadt álmos vagyok. Nah. Volt este egy kis "party..." kolbászt sütöttünk egy jurtában és ez nagyon be volt harangozva.. ehhez képest végül csak 4-en sütögettünk, meg beszélgettünk. Én vettem egy helyi specialitást, az úgynevezett blood sausaget (Giuseppe a szoszidzset úgy mondja, hogy szoszázse, hiába, ilyen az igazi olasz), de kiderült, hogy ez nem más, mint a véres hurka. Azért jól esett, már rég ettem. Jó, rízs helyett valami más volt benne. Persze kb. csak Katka nem nézett rám furám a véres étek miatt, szlovákiában ez szintén elterjedt kaja, de pl az ESNes srác nagyon magyarázta h. milyen undosító dolog véres valamit enni. Nem az.

A tábortűznél volt egy csákó, az egyik buszsofőr. Jó fej volt, de itta a rumot nem kis adagban. Barátságos volt, elkezdett velünk cimbizni, nyilván a vezetésről beszélt sokat, meg a barátairól. A vezetésről ugye default, hát finn. a finn ralli nemzet, imádta is a rallit, szeret is kimenni a jégre vezetni, mondta h. mikor a fia 6 éves volt odaadta neki a kocsit h. vigye ki a jégre, és vezesse, gyakoroljon, meg mesélte h. micsoda remek ötlet lenne elmenni Olaszba és amikor ott0 fok van és mindenki sopánkodik p vígan vezetni a jégen bármit, fuvarozna és taxizna, keresne egy rahedli pénzt. Egyre többet ivott, egyre jobban belelendült, a héthátralevő részében sokat emlegettük a sztorijait.

sokat beszélt Jani barátjáról meg h. együtt mennek a wildernesszbe sok kilométert pecázni, mindig visznek szárított rénszarvashúst, mert az bármikor kellhet, ezt rengeteget parodizáltuk a későbbiekben. a másik kedvenc barátja pedig... szóval látván a sapkát megkérdezte h. szeretem-e a Stratovariust, mondtam persze, mondta ő is, a rockot, metalt bírja. Kérdezi ismerem-e a Tarotot. Mondom, hogy persze. Mert, hogy van egy barátja, a Tarotban játszik, úgy hívják, hogy Marco, tudom-e ki az? Mondom, tudom, hát a Nightwishból Marco. Mondja, hogy igen, na ezt mesélte nagyon, hogy a Marco az ő jó barátja a Tarotból meg a Nightwishból. Meg, hogy van egy lapp rockbanda akiket szintén nagyon szeret, Norvégok, később hallgattuk is a buszban. ezen felül Eglének megtanította, hogyan legyen sámán, és hogyan bánjon a tűzzel, mókás volt, meg részeg. Viszont találtunk sört a jurtában, megkínáltuk vele, nem a miénk volt. Meg magunkat is megkínáltuk hehe.

Másnap Anttival túlélőkiképzéssel indult a nap. Eligazítás, a tűz fontos dolog, mindig legyen nálad kaja, víz. A -50 fok nem vicc, télen a sötét sem. Akkor tudsz a leginkább életben maradni, ha a legkevésbé halsz meg. True story. Ennek szellemében kaptunk egy pár északi üvegcipellőt. snow shoe a neve. Nagy lapát alakú valami amit a pipőkéd alá kötsz és mész. Az erdőben. A hóban. Nem süllyedsz el. Nagyon.

Én úgy hívom, hogy lúdtalp betét. Miért? Mert ezerszer jobban kiigazítja a lúdtalpadat,mint Janibá a gimiban, meg mint a sokezres vacak orvosi betéted. Ha kicsit is EMTs keresztbe van a lábad, rálépsz a snowshued hosszukásan összecsücsörödő végére, és akkorát taknyolsz, mint ide lacháza. Lúdtalpas vagy? Igen. Tudtam vele rendesen menni? Nem. Eljutottam Lacházára? A szó valamilyen értelmében. Szóval estem-keltem, mint egy balfék, de elvoltunk. Négyfős csapat, egy dzsípíesz, egy kis túra az erdőben. 9 pont, koordinátákkal, rékép, találj oda. easy task. Mondjuk mikor Guseppe kezelte a gpst kissé eltévedtünk de mókás volt. Katka, Egle, Guiseppe, meg én. Awesome foursome. A kirándulás után kolbászsütögetés, teakortyolgatás. Remek. Utána pedig hókunyhóépítés. Nem egyszerű, viszont mókás a lapáttal, ahogy kúszol/mászol, játszol a hóban. Előtör belőled a gyerek. Élveztem. Nagyon. Erre talán majd még visszatérek. Kipróbáltuk a lékvágást is, pecázást, meg a tűzgyújtást, de ekkorra már baromira fáztam, a gatyám le akart csúszni, minden bajom volt, egész nap kint voltunk a mínusz 20akban. Móka, móka, de jól esett visszamenni a szállásra, felmelegedni... na nem úgy. Du Eglével elmentünk a lapp múzeumba, szép volt, tanulságos volt. Gyö9nyörű környezet, állatvilág, növényvilág, kultúra, vissza kéne nézni erre a vidékre nyáron is, teljesen más lehet. Rengeteg állat, sokszínű élővilág, a természet itt az emberekkel együtt él. Csodálatos. Komolyan. Roppant szimpatikus hozzáállás az élethez, a világhoz, a földhöz, a környezethez. Nézzétek meg a képeket. Nem szabadott vakuzni, de azért sok érdekességet lehet látni. Néztünk egy filmet a sarki fényekről, szerencsére azt a valóságban is láttunk az első éjjel. Nem volt erős, de így is gyönyörű.

Mivel eznap volt Katka szülinapja Eglével vettünk tortát, gyertyákat, sütit, Egle készített egy mókás kis üdvözlőkártyát, és még pezsgőt is akartunk venni... csak miután megállítottuk a buszt jöttünk rá, hogy itt a bótban nincs pezsgő, Alko meg nincs a környéken... szóval koccintottunk a magyar borral. Varázslatosak voltunk. titkos előkészületek, meglepetés, gyertyák, torta, Katka azt sem tudta, hová legyen, csak ültünk a kanapékon, beszélgettünk, majszoltunk, majd...

Szóval jöjjön az a rész, ami valszeg az olvasók nem elhanyagolhat hányadát a legjobban érdekli:

The Mumbai Accident

Igazából Mumbai nem helyes, csak nem olyan egyértelmű mint Delhi. A lényeg... hát, szóval az ország. Nézzük miről van szó.

a rendszeres olvasók tudhatják h. a cserediákok közt van pár... igen csinos csaj. Nos a topot a szóban forgó szlovák lány viszi aki... hát gyönyörű. Csajozásban mondjuk úgy, hogy nem vagyok ügyes, ám itt pár napot együtt töltöttem vele és... hát hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőségeket. Maga a csaj. Anya indiai, apa szlovák. Gyönyörű szép, és kb. nem is szól másról az élete. Szép, és szép dolgokat próbál látni a világban, nem túl magas, de borzasztó aranyos, állandóan mosolyog, állandóan kedves,... szereti a szép dolgokat, és szereti azt, hogy ő maga is szép a világban, szívesen néznek rá az emberek. Mint mondjuk egy fjordra, vagy a lenyugvó napra. Ennél többet így kb. nem is tud. Nem beszél sokat, nem nagyon mesél önálló poénokat, gondolatokat. Nevet, mosolyog, kacag állandóan, hogyan mondjam. Olyan, mint egy keleti ékszerdoboz. Legszívesebben hazavinném, feltenném a polcra, aztán nézegetném egész nap. Na jó, este levenném, és jól... szóval érted.

Szóval hát igyekeztem puhítani, és maradjunk annyiban, hogy érzésem szerint nem is csináltam rosszul. Persze, azon túl, hogy kedves, mókás, szórakoztató vagy nehéz vele beszélni, de valahogy csak kihoztam magamból a 150%-ot, és megkedveltettem magam, cserébe én meg gyönyörködtem benne naphosszat, jól elvoltunk. Vágod, van-e annál romantikusabb dolog, mint átkarolni egy gyönyörű lányt miközben az öledben ül és a sarkkörön együtt rénszarvasszánoztok? Vagy, hogy együtt építetek hókunyhót, és mikor kész, kimerülten feküdtök egymás... mellettfölöttalattés beszélgettek/nevettek. Hogy megleped a szülinapján. Érted, ment ez mint az ágybahugyozás...

Ülünk egymás mellett. Közel. A kanapén a nappaliban a szülinapon. Megnézné a fényképeimet arról a napról. Persze. Futás a szobába kihozni a kamerát. És ekkor... Kint maradt Guseppe, meg három lány és szóba kerülnek a fiúk. Keresem a kamerát. Megvan. Hol az elem? Közben félfüllel meghallom a témát. Katka a soros a fiúkkal. elem megvan, betéve, felállok. A lábammal is. Ajtónál vagyok. Amikor a rózsaszín álmokat véres szablyával vágja ketté egy mondat:

"-Képzeljétek, összejöttem egy sráccal két nappal azelőtt, hogy eljöttünk!"

„Apu jeges verejtéke vagyok...” Mármint, hogy én. Heeee? És tényleg. A csaj összejött egy finn sráccal két nappal azelőtt, hogy kijött. És ráírt épp a srác smst. És hát. Jajj. hát láv. hát nagyon láv. Hát már értem, hogy amikor bárki bármi poént utalt arra a hét során h. kezdünk összemelegedni gyorsan abbahagyott bármit is... Állok a kamerával az ajtóban és nem hiszek a fülemnek. Száj becsuk. Ajkak felívelnek. Lépek. Rendesen. Mintha semmit nem hallottam volna. Visszaülök mellé és érdeklődve hallgatom a részleteket, csoporttársak lévén ismerték meg egymást elindulás előtt 4 nappal, icehole swimming, sadd a fácsén, fácset, élőtalálka, együtt töltött két nap... "You're in love". Örülök. Látszólag. Gratulálok. Mosolygok. Kedves vagyok. Mint mindenki. Kissé megigazítom ülőhelyzetem, majd felállok. „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” Elnézést kérek mindenkitől, egy percre ki kell mennem. Nyugodtan, mosolyogva bemegyek a szobámba. Bezárom az ajtót. Kulcsra. Csak én vagyok bent. Odalépek a falhoz. És beleverem a fejem. Fáj. Még. Fáj. Még. Még. Kiáltok. Örjöngök, dühöngök. „Apu fortyogó epéje vagyok...”. Senki nem hall, ügyes vagyok. Hát nem hiszem el. Ezt a pechet? Sokat vártam. BVagy későn volt a túra. Vagy mindkettő, vagy csak szerencsétlen vagyok. Hát basszus. Jó, őszinte leszek semmi más nem tetszik a csajban, csak h. az anyja indiai, de hát nah. 22 vagyok, nem feleséget keresek, csak valami csini lányt, akivel lenyűgöz. És ez a lány olyan kis bájos, meg aranyos, hogy lenyűgöz.

Srácok ilyen az én szerencsém. 2 nap. 2 napot késtem. Mosdó, mosakodás, megigazítom magam, mintha semmi nem történt volna. Kívül nyugodt vagyok. Belül fortyogok. Izzok. Égek. Mosolygva visszatérek. Leülök. Mindenki rám néz, Marci, most te jössz. Neked van valakid, neked kitetszik? „Apu magányos szíve vagyok...” Mókásan előadom a Nikis szomorú sztorit. Bármit elő tudok adni mókásan. Komolyan, az életem egy sitcom. Nem lennék meglepődve, ha ez csak a Truman show lenne. Marci show. Mármint, mekkora vicces az élet nem, itt egy tuti lehetőség, és erre itt ez a két nap. És hány hasonló dolog van még, te jó ég? Hihetetlen. Remélem valaki nevet ezen, akkor legalább van valami értelme annak, hogy ilyen szarul történtek a dolgok. Mindegy, gagyogok, mindenki nevet, én is. Elvagyunk. Mint mindig. De lefekvés helyett én elmegyek sétálni. Azt mondtam h. kimegyek megnézni van.-e sarkifény. Őszinte leszek, ha a történelem legerősebb sarki fénye jelent volna meg, és a formák a Ryan Közlegény Megmentését rajzolták volna ki, azt is leszartam volna. sétáltam. A -25-ben. Csak, hogy megnyugodjak. Végighallgattam a Strato Intermission lemezét. Megnyugtatott.

Két dologban hiszek. a nevetésben, és a zenében. Semmi másban. A zene mindig a tiéd, mindig megtalál, mindig segít kifejezni magad, az érzésedet, a hangulatod. A zene mindig a tiéd. A barátaid elfelejtenek, a rokonok meghalnak, a szerelmek elmúlnak. A zene mindig a tiéd marad. Az érzéseidet mindig beleöntheted, mindig társra találsz A nevetés pedig a világ legjobb dolga, a jókedv. Nevetni tudni kell. Magadon. A bánatodon. A pecheden. Akkor tudsz felülkerekedni. Mindig meg kell becsülni azokat akikkel együtt nevethetsz, ők adnak erőt a mindennapokhoz, a harchoz. Ez az én bibliám.

Szóval megnyugodtam, nevettem egyet, és kész. Az élet ilyen. :) Másnap korán keltünk, indulás Norvégiába! Norvégia gyönyörű. A jeges hegyek fenségesek, kietlen, zord, varázslatos. Olyan, mint az At The Heart Of Winter, vagy az első Emperor borítója. Lőttünk egy csomó fényképet, és komám... ide visszajövünk. Nyáron. Ezt látni kell akkor is. Ennyire gyönyörű helyen talán még nem is jártam. A gleccserek, a fjordok, és egy kis falucska a tengerparton, mint a mesébe. A teremtés végtelen csodái. Szenzációs. A jeges óceánban megfürödtünk, ,ég én is. Megsúgom, nagyon nem volt ez egy egyszerű dolog, nem volt öltöző odakint a minuszban öltöztél.. igyekezni kellett intim testtájaidból a lehető legkevesebbet megmutatni, de hát a szél nem kicsit fújt, és vizes lábbal, dideregve beletalálni a gatyádba, úgy, hogy a törölközőt is fogd, hát nah... Igen mókásan szenvedtem a hóban a ruháimmal. :) De azért katasztróka nem történt, jót nevettünk, majd ettünk egy kis ebédnek hívott valamit... rákot. King Crab. Befaltam, mert éhes voltam, de icipici volt. Hazafele meg kellett állnom kétszersültet venni, hogy ne haljak éhen, meg az EU legészakibb Alcojában is vettem pár sört h. legyen este. Mert ez volt az utolsó este.

Pingpongozással, beszélgetéssel, poénkodással telt, jól éreztük magunkat ezúttal is, remek társaságot ismertem meg, mind az 5 embert megkedveltem, nagyon jól kijöttünk. Isabella azt mondta h. Guseppe meg én vagyunk a legviccesebb cserediákok egész Ouluban... hát ezen nem lennék meglepődve. :) Nem kicsit nyitottuk ki a humorzsákot. Még a Show Me The Meaninget is elénekelt hatalmas sikert aratva... :) Mintha csak a tanszéktáborban lennénk. :D

Utolsó nap, rohanás a reggel, pakolás, takker, hazamenés, készülődés, fejetlenség. Valahgy csak összepakolunk és elhaggyunk a süllyedő... szállást. A frigóban felejtettem mondjuk egy hurját, de hát nembaj. Reggel még Katkával, meg Eglével eszegettünk egyet, a lányok gyümölcsös tejes műzlivel indítottak, hát Giuseppével csak lestünk. Utolsó nap elmentünk egy síparadicsomba, s noha nem síeltünk, jól éreztük magunkat, elmentünk egy termálfürdőbe, amiben kissé csalódtam, egy pici csúszda volt, 10 eurós beugró, nem működött a Jakuzzi, a hullámmedencében a hullámok igen kicsik voltak, a masszírvizek, a körbemenős cucc, meg a többi működő valami meg hát... szóval kb. ugyanezt kapod a Pápai várkertfürdőben is harmadennyiért. Mindegy, elszaunáztunk, még a török gőzfürdőt is kipróbáltuk. Közben Giuseppe mesélt a csajozós kalandjairól, ő már három lánnyal összekufircolt itt, és odahaza barátnője is van. De megmondta, ő egy hónapig nem bírja szex nélkül, és a finn csajok bejönnek neki (pedig nem szépek szvsz), de ő bukik az északi lányokra, még valami 40 éves milffel is összefeküdt. De fura volt, panaszkodott h. csak 3 csaj jött neki itt eddig össze, nekem tuti könnyebben megy, mert nem vagyok olasz, és nem gondolja rólam mindenki h. csak dugni akarok. Hát...:S

Ezen felül elmentünk Huskyzni. Giuseppével voltam egy csapatban, először ő vezetett, aztán én. Nagy élmény volt, a Huskyk aranyosak, sok képet lőttem, meg videót, mókás, nézzétek meg. De a tuti azért az volt, hogy... :D

Szóval ha későn állsz meg a kutyusok odamennek az előtted lévő szán pilótájához. Pontosabban mellé. És Giuseppe későn fékezett. Az előttünk lévő lány mellé odamentek a huskyk. Egyszer velem is ez történt, Isabella későn kapcsolt, de én megsimogattam a kutyusokat és ennyi volt. Viszont miután a túra véget ért az előttünk lévő szánból idegesen odajött Giuseppéhez... ugyanis a huskyaink levizelték a lény hófehér gatyáját.

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Jó, ez baromi szomorú, nagyon sajnálom, tuti ki lennék akadva én is. De basszus! :D Hát elment Huskyszánozni és levizelték a huskyk a fehér nadrágját, hát ááááá. Hát ez mekkora sztori már! Úgy sajnálom szegényt. gonosz dolog ezen nevetni, de mikor mutatta a nagy sárga foltot majd megszakadtam. Kár h. ezt nem videóztam le pont. Feltehetném most youtubera! Fene egye meg. Katkával megbeszéltük h. a Husky után felhívom és együtt elmegyünk szánkózni.. de nem tudtam. Lemerült a talóm. az, amelyik lemerült akkor is amikor Klári a nyáron a Maiden tagojaival iszogatott és hívogatott h. menjek én is, de le volt merülve a telóm. Szóval ez is elmaradt a vacak teló miatt. Basszus! Mindegy mentem egyedül. Persze lehet romantikus szánkózgatni is... de én legény volt a gáton, ha már lúd, legyen kövér. Felmásztam a pálya tetejére, 1200 m hosszú, 130 méter magas, igen remek csúszás volt kérem. Bár kicsit döcögős, és kemény, a létező össze ponton fájt utána a fenekem ahol csak lehetett. De azért mekkora király csúszás volt! A hegy teteje totál ködben volt, mentem a szürkeségben, semmit nem láttam. De állat volt.

Hazafele menet megnéztük a Szex és New York filmet. A világ legrosszabb filmje. Borzalam. És Sarah Jessica Parker a világ legrondább nője. Hát mennyire csúnya mán, te jó ég, nem csoda h. nem is veszi el senki. Amúgy meg a film egy vacak, full idétlen mindenki, és semmi de SEMMI nem történik benne! Nincs cselekmény. Na jó egy pici. Egyedül a vége értékelhető. Meg az első 10 perc, amíg azon nevetsz h. SJP tényleg pontosan úgy néz ki, mint egy ló. Így telt a hazaút, fáradtan, vidáman, képeket nézegetve, beszélgetve. Hajnali 1 körül érkeztünk meg, elbúcsúztunk. Elbúcsúztam Katkától is, ő a belvárosban lakik, hát nah. Mivel a csaj foglalt, sok mindent nem tehetek, pedig még hazaúton is tök aranyos volt, meg el lehetett vele nevetgélni, még a búcsú pillanata is olyan kedves meg szép volt... de hát nah. Szerettem volna ma ráírni du fácsén h. elkérjem a fotóit (mintha érdekelnének), de hát... csak de volt fácsén, amikor korainak éreztem, du meg eltűnt, gondolom a csákóval van. „Apu mardosó féltékenysége vagyok...” Mondjuk úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni ez a csákó dolog, eddig csak alacsony szőke nem túl vagány finnekkel találkoztam kocka fejjel, az alapján h. tőlem elvette Jézus Krisztus a nőmet, a Kémitől meg először Burgerking Ernő, másodszor meg Maci Laci, egy finn csákót nem lesz nehéz pattintani, de megtaláltam a csákót fácsén és hát... nem focizunk egy ligában, 27 év, sok pénz, "izmoskockahascsupaszmellstb." szóval ez ennyi volt. Tűnődtem melyik dalt kéne ma betenni... először a HIM Wicked Gamejére gondoltam, mert há' I wanna fall in... de hát az akkor lenne ha nem csúsztam volna két napot. Utána a Winger Easy Comeja jutott eszembe, de az sem nyerő, mert hát nem is volt igazán come...

de van itt valami, ami tökéletesen leírja a helyzetet, vidám, és utat mutat a jövőre. Barátaim! Sok j kalandot éltem meg, gyönyörű dolgokat láttam, tapasztalatokat gyűjtöttem. Vidám vagyok, jókedvű. Pihent. Ez egy nyaralás volt a nyaralásban. Minden cent megérte, szinte minden percet tökéletesen élveztem, remek emberekkel barátkoztam össze.
Csodálatos hét volt.

De azért csak az a tanulság, hogy:


Hát jöjjön hozzám minden ronda lány
A szép csajokat, úgy is lenyúlják, én rólam
Jöjjön hozzám minden ronda lány
A SZÉP CSAJOKAT ÚGYIS LENYÚLJÁK!

:)



Ui.: Nézzétek meg a Harcosok Klubját. Onnan vannak az idézetek. ;)

Ui2.: Ez marha hosszú lett. Ha van valaki aki egyáltalán végigolvasta, annak óriási respekt és köszönet. Ti vagytok a legjobbak barátaim!