Első nap az egyetemen. Vagy talán mégsem. Kezdődik az oului élet, kérem tisztelettel, itt sem minden móka, meg kocogás. 10-re bementünk egy cserediákoknak tartott eligazítóra, kaptunk néhány hasznos útmutatást, jó tanácsot, illetve kurzuslistát, amiről választani lehet. Vicces, mert itt Ouluban nem minden tárgyat osztályoznak, vannak kurzusok, amelyek csak átment/megbukott értékeléssel végződnek, illetve nem kell a kurzusokat előre felvenni, elég csak a vizsgákat, amúgy arra, és úgy jársz be, amire akarsz. Ennek fényében az órarend még nem 100%-ig végleges, csak körvonalazódgatnak a dolgok. Vezeték nélküli kommunikáció, jelfeldolgozás, mobiltelekommunikáció... lesz itt minden. Amúgy az itteni villanykar kb. akkor, mint a V1+az I egyben, a bútorzat, meg a festés tiszta I épület.
Baromira büszkék a helyiek a vezeték nélküli kommunikációban elért képzésükre, GSM, és 3G technológia itt, ebben a suliban volt a világon először.Nem kerteltek, megmondták rögtön, hogy tisztában vannak azzal, hogy csak fél évre vagyunk itt, de azt akarják, hogy majd maradjunk, vagy visszajöjjünk. Hát, majd meglátjuk. :)
Mondjuk durva, mert míg a BME-n hozzászoktunk, hogy elvétve van egy-egy csoport vietnámi, vagy arab, addig itt 15 emberből, mindössze 4-en voltunk európaiak, a többi mint távol-keleti arc volt, esetleg indiai, pakisztáni. De jó fejek. Talán. Remélem.
Nem tudnám megmondani mi volt ma a kaja, hús, rizzsel, valami vadasnak tűnt, de csak finnül írták ki mindenhová. Délután volt egy kis nyelvi eligazítás, feliratkoztam hyperkezdő finn tanfolyamra, de félős, hogy ütközések lesznek az óráimmal, akkor sajnos ki kell majd hagynom. Az azért mekkora kemény, hogy valaminek a hyperkezdő verziójából megbuksz... Persze lehetne kötetlenül beszélni, meg tanulni a tandem partner keretein belül, de ehhez kéne egy balek, aki finn, és magyarul akar tanulni. Persze ilyen nincs, csomóan keresnek magyarok itt finn partnert, láttam a suliban a hirdetőtáblákon. Pedig higgyétek el, ha van valami, amire mi magyarok büszkék lehetünk (legyünk őszinték, kevés ilyen dolog van sajnos), akkor az a nyelvünk. Kifejező, összetett, változatos, érdemes, izgalmas, még a szleng is annyira találó benne, hogy az hihetetlen. Szinte mindenféle hangot használunk, nekem nem esik nehezemre egy külföldi diáktársam nevét sem kimondani, bárhonnan is jött... ezzel szemben engem mindenki csak "Mártí"-nak hív.
Volt ma egy szabad délután, én pedig utálok a seggemen csücsülni. Fogtam, és egyedül nekiindultam a városnak, vettem egy térképet, egy turistakalauzt, és végignéztem a város nevezetességeit. Nem vagyok nagy művészettörténet rajongó, de nah. Ha már sok ezer km-re vagy otthontól, ráadásul egy városban, amit emberek építettek, látnod kell, hogy mi is van ott, a történetét, a szépségeit, az emlékeit. Így csodáltam meg a városházát, az itteni templomot, a város legöregebb házát, ami ma múzeum, a könyvtárat, a színházat, szóval sok érdekeset. Persze hó volt, sötét volt, nem volt meleg... de, hogy egy barátom szavaival éljek: "Lehet hideg, nem fázunk, melegít a metalunk!" Pontosan. a kis kultúrkörút végén még a város egy legnagyobb metalklubját is megtaláltam. Mondjuk a kezdetek kezdetén meg jól eltévedtem, mert egy ismeretlen buszon utaztam, de hát ez is hozzátartozik a turistáskodáshoz.
Ma beszéltünk skypeon csoportosan a tanszéki kollégákkal, jó volt nagyon. :) Mindenkinek gratulálok a matekhoz, Thisnek meg kívánom, hogy legközelebb jobban sikerüljön. Ezen kívül sok érdekes nem történt. Megnéztem az új BBT-t, kötelező darab mindenkinek. Most meg valami partys, sörözgetés megy pár emelettel lejjebb. Le kéne menni, de valahogy csak fent maradtunk. Pedig most még van idő partyzni, de áhh. Hiába, ha két villanymérnök lakik egy apartmanban annak előbb-utóbb antiszoc-kockulás lesz a vége. :) Holnap úgyis lesz valami nagyobb volumenű, majd oda lenézünk.
2011. január 10., hétfő
2011. január 9., vasárnap
Club 16
Az Yliopistokatu 16 házszám alatt leledző épületben található az apartman amiben lakom, és mint kiderült, az épületet az egyetemisták csak Club 16-ként ismerik. Miért? Mert itt mindig van valami buli...
Túl sok dolgot nem tartogattam mára, igazából tegnap belevetettük magunkat a finn szombat éjszakába, erről tudok csak mesélni, ma javarészt aludtam, ettem, és HIMYMet néztem. Mindjárt fogok egy kicsit rockújságírni. Nem tudom mennyire van kedvem mondjuk a tegnap estéről mesélni... nem vagyok egy nagy partyarc. Mármint imádok a haverokkal sörözni, rockkoncertre menni, vagy a haverokkal táncolni egy dizsiben, de amikor csomó idegennek kell jófejkedni, esetleg csajszikat felcsípni, azonnal átmegyek lúzerbe.
Na nézzük! Délután feltankoltunk sörből Mortenékkel, így náluk kezdtük az estét, beszélgetéssel, iszogatással. Vicces, mert ketten indultunk az apartmanból, de mire leértünk az ötödikről, már heten voltunk. Hívni akartuk Jilliant az elsőről, de először csak a lakótársát (egy apró, kissé furán beszélő, ám csinos belga csaj), meg néhány barátját találtuk ott, akik aztán odarakódtak hozzánk, és csak dúsult-dúsult a csapat... Mindegy, elérkeztünk Heidiékhez, s noha jókat nevettünk, elvoltunk, azok, akik nem igen ismertek minket, eddig nem nagyon tudtak becsatlakozni... még úgy sem, hogy Heidiék Shygyst mutogattak nekik (Jézusom, ezt még leírni is rossz.... mi a túrónak mutogatsz pár józan vadidegennek Shygyst? Pedig én próbáltam őket lebeszélni... mondjuk az nagyon kemény, hogy így megragadt Heidiék emlékezetében ez a magyar csapat), szóval a csapat javarésze hamar elunta magát és továbbmentek erre az ESN bulira...legalább is nekünk ezt mondták, ill. hogy ott találkozunk, de ofkorsz nem találkoztunk ott, lövésem nincs mi lett velük. Szóval maradtunk öten, a dánok, Edgars, Kaisa, és én. Persze a rengeteg indie muzsika ellenére jól mulattunk, ez a kiscsoportos hülyéskedős sörözés maradt meg legkellemesebb emlékként. Folyton azzal szívattak, hogy én mindenért elnézést kérek, de hát nah, nem ők az egyetlenek akik ezt már észrevették. :D
Fél 1 körül mentünk át a belvárosba a finn klubba ahol a buli volt. Ruhatár két euró, az italárakra pedig rá sem pillantottam már. :S Mondjuk Kaisa meghívott heves ellenkezésem ellenére is valami furára, ami olyan volt, mint a medvecukor, csak folyékony. A zene kissé fura volt, pár dologra emlékszem, előkaptak valami Spice Girlst, volt Barbara Streisand (de nem ám a Duck Sause, hanem az eredeti, a Boney M!!!! Hát most komolyan, ki a tök hallgatja a Barbara Streisand számot pont a lényeg nélkül!!! Wáhh. Na mindegy.), több tényleg nem rémlik. Vicces módon a jó csajokra azonnal ráúsztak a bájgúnár olaszok, mexikóiak, a már emlegetett szlovák hölgyet olyan pillanat alatt elszippantották, hogy ahhoz még B.Stinson is kevés lenne. De ez nagyjából a teljes lefedettségre igaz volt. Mondjuk pár percig én is roptam a német rockerínával.
Nagyjából ennyi. Nem éreztem magam olyan hűdejól, mármint ofkorsz, vigyorgott mindenki, mint a malac, de talán ebből kifolyólag a lehetetlen lányállapotok kissé felbasztak, meg nem tudom... Kicsit többet sikerült megtudnom egy-két emberről, mint amennyi szükséges, vagy ajánlott, és ennek azért nem örülök. Nem az a lazulós buli volt, inkább a bosszankodós.
Taxival (Jájj apám... a többiek ragaszkodtak hozzá, no mindegy. Az viszont már most csúnyának ígérkezik, hogy nyáron bringával kell hazajutni az ilyen helyekről) mentünk vissza Heidiékhez, miután bezárt a hely fél4-kor, akkor még dumáltunk, iszogattunk, zenét hallgattunk, majd hazasétáltunk a hóesésben. Persze mindenki mindenkit nagyon szeretett, meg ölelgetett, Kaisáról is kiderítettük, hogy ő a legjobb Kummi student (ennek örömére még én is beadtam a derakam, hogy jöv 7végén elvisz minket valami indie helyre ami állítólag pöpec) 6-kor feküdtem le, úgy volt, hogy ma egytől csinálunk egy túrát a városban, de ehhez mindenki fáradt volt. Ráadásul a tegnapi, utólag annyira nem is szép emlékek hatására eléggé antiszoc voltam, ma még nem léptem ki az apartmanból. Lehet majd egy kis sétát azért csak megejtek, szeretek ilyenkor bóklászni, csodaszép.
Nap rosszhíre, hogy még nincs magyar felirat az új BBThez, a jó, hogy lesz Manowar koncert Budapesten. Jájj annyira sajnálom, hogy nem leszek ott, a kedvenc bandám, az abszolút kedvenc, és nekem az első sor közepén kellene állnom. És nem leszek ott. :'( De azért ma csak végigdöngetem a diszkográfiát. :) Holnaptól meg indul a suli... BTW mindenkinek sok sikert aki holnap vizsgázik!
Túl sok dolgot nem tartogattam mára, igazából tegnap belevetettük magunkat a finn szombat éjszakába, erről tudok csak mesélni, ma javarészt aludtam, ettem, és HIMYMet néztem. Mindjárt fogok egy kicsit rockújságírni. Nem tudom mennyire van kedvem mondjuk a tegnap estéről mesélni... nem vagyok egy nagy partyarc. Mármint imádok a haverokkal sörözni, rockkoncertre menni, vagy a haverokkal táncolni egy dizsiben, de amikor csomó idegennek kell jófejkedni, esetleg csajszikat felcsípni, azonnal átmegyek lúzerbe.
Na nézzük! Délután feltankoltunk sörből Mortenékkel, így náluk kezdtük az estét, beszélgetéssel, iszogatással. Vicces, mert ketten indultunk az apartmanból, de mire leértünk az ötödikről, már heten voltunk. Hívni akartuk Jilliant az elsőről, de először csak a lakótársát (egy apró, kissé furán beszélő, ám csinos belga csaj), meg néhány barátját találtuk ott, akik aztán odarakódtak hozzánk, és csak dúsult-dúsult a csapat... Mindegy, elérkeztünk Heidiékhez, s noha jókat nevettünk, elvoltunk, azok, akik nem igen ismertek minket, eddig nem nagyon tudtak becsatlakozni... még úgy sem, hogy Heidiék Shygyst mutogattak nekik (Jézusom, ezt még leírni is rossz.... mi a túrónak mutogatsz pár józan vadidegennek Shygyst? Pedig én próbáltam őket lebeszélni... mondjuk az nagyon kemény, hogy így megragadt Heidiék emlékezetében ez a magyar csapat), szóval a csapat javarésze hamar elunta magát és továbbmentek erre az ESN bulira...legalább is nekünk ezt mondták, ill. hogy ott találkozunk, de ofkorsz nem találkoztunk ott, lövésem nincs mi lett velük. Szóval maradtunk öten, a dánok, Edgars, Kaisa, és én. Persze a rengeteg indie muzsika ellenére jól mulattunk, ez a kiscsoportos hülyéskedős sörözés maradt meg legkellemesebb emlékként. Folyton azzal szívattak, hogy én mindenért elnézést kérek, de hát nah, nem ők az egyetlenek akik ezt már észrevették. :D
Fél 1 körül mentünk át a belvárosba a finn klubba ahol a buli volt. Ruhatár két euró, az italárakra pedig rá sem pillantottam már. :S Mondjuk Kaisa meghívott heves ellenkezésem ellenére is valami furára, ami olyan volt, mint a medvecukor, csak folyékony. A zene kissé fura volt, pár dologra emlékszem, előkaptak valami Spice Girlst, volt Barbara Streisand (de nem ám a Duck Sause, hanem az eredeti, a Boney M!!!! Hát most komolyan, ki a tök hallgatja a Barbara Streisand számot pont a lényeg nélkül!!! Wáhh. Na mindegy.), több tényleg nem rémlik. Vicces módon a jó csajokra azonnal ráúsztak a bájgúnár olaszok, mexikóiak, a már emlegetett szlovák hölgyet olyan pillanat alatt elszippantották, hogy ahhoz még B.Stinson is kevés lenne. De ez nagyjából a teljes lefedettségre igaz volt. Mondjuk pár percig én is roptam a német rockerínával.
Nagyjából ennyi. Nem éreztem magam olyan hűdejól, mármint ofkorsz, vigyorgott mindenki, mint a malac, de talán ebből kifolyólag a lehetetlen lányállapotok kissé felbasztak, meg nem tudom... Kicsit többet sikerült megtudnom egy-két emberről, mint amennyi szükséges, vagy ajánlott, és ennek azért nem örülök. Nem az a lazulós buli volt, inkább a bosszankodós.
Taxival (Jájj apám... a többiek ragaszkodtak hozzá, no mindegy. Az viszont már most csúnyának ígérkezik, hogy nyáron bringával kell hazajutni az ilyen helyekről) mentünk vissza Heidiékhez, miután bezárt a hely fél4-kor, akkor még dumáltunk, iszogattunk, zenét hallgattunk, majd hazasétáltunk a hóesésben. Persze mindenki mindenkit nagyon szeretett, meg ölelgetett, Kaisáról is kiderítettük, hogy ő a legjobb Kummi student (ennek örömére még én is beadtam a derakam, hogy jöv 7végén elvisz minket valami indie helyre ami állítólag pöpec) 6-kor feküdtem le, úgy volt, hogy ma egytől csinálunk egy túrát a városban, de ehhez mindenki fáradt volt. Ráadásul a tegnapi, utólag annyira nem is szép emlékek hatására eléggé antiszoc voltam, ma még nem léptem ki az apartmanból. Lehet majd egy kis sétát azért csak megejtek, szeretek ilyenkor bóklászni, csodaszép.
Nap rosszhíre, hogy még nincs magyar felirat az új BBThez, a jó, hogy lesz Manowar koncert Budapesten. Jájj annyira sajnálom, hogy nem leszek ott, a kedvenc bandám, az abszolút kedvenc, és nekem az első sor közepén kellene állnom. És nem leszek ott. :'( De azért ma csak végigdöngetem a diszkográfiát. :) Holnaptól meg indul a suli... BTW mindenkinek sok sikert aki holnap vizsgázik!
2011. január 8., szombat
Cottages...
...and Saunas. Azt hiszem, hogy a hét eddigi legérdekesebb napja volt a szombati, ám előtte még egy picit térjünk vissza a péntekre.
Valahogy csak sikerült egy "buliban" kikötni, szobatársam mondta, hogy a harmadikon van valami nagy móka, úgyhogy lenéztünk. Mivel már este 11 volt, és kissé hirtelen jött a dolog gyorsan átvettem a gatyómat, kimentem szobából, becsuktam az ajtót és...
...és igen! Kizártam magam. A kulcs a melegítőmben maradt, és ez így nagyon nem volt mókás. 30 eurót kellett fizetnem azért, hogy kijöjjenek, és kinyissák az ajtót a pótkulccsal. Itt nincs kilincs az ajtón, ha bezárod, rögtön kulcsra zárul, ez pedig nagyon veszélyes. Többen is kizárták már magukat, de egy srác mesélte, hogy az ő szobájában az előző lakó vagy 20 helyre kiragasztotta A4-es papírokra, hogy "Ne feledd a kulcsot!" Ez is megoldás, mi? :D Na de találtunk ennél jobbat, sikerült végül megbuherálni az ajtót úgy, hogy ne záródjon azonnal kulcsra (és vissza is tudjuk csinálni, szóval no para), illetve egy pótkulcsot is elrejtettünk.
A kellemetlen incidens után lementünk a harmadikra, ahol rengeteg cserediák volt már, javarészük alaposan becsiccsentve, a party már tartott. Épp akkor érkeztünk, amikor mindenki átvonult egy közeli kocsmába. Na és itt jött az a dolog, amit korábban csak kultúrsokként emlegettek nekem.
A finnek imádnak karaokizni. Mármint folyamatosan, kb. mindenhol, ahol csak lehet (és általában mindenhol lehet...). Mikor leértünk egy jellegtelen pálcikaember (még az öröksenki Pazgyera Gazsi is császárként feszítene mellette) tolta ezerrel a Juodaan Viinaa című számot...
De nem ám a Korpiklaanitól, hanem az eredetit! És ez így ment egész este, valahogy mindig sikerült valami lokálhírónak a mikrofon mögé keverednie, és végigbűntetnie a helyet valami harmadosztály finn popborzalommal. Persze a kultúrsokk itt nem állt meg. Az öt, de inkább hat euróba kerülő pohárnyi, jobb esetben pintnyi sörök egész egyszerűen nem az én pénztárcámhoz méretezettek, úgyhogy én csak igyekeztem becsatlakozni a társasági életbe. Persze ez nem egyszerű dolog, ha rajtad kívül mindenki be van szédülve, mint a malac, te meg csak méregeted az idegen embereket, és azon tűnődsz, hogy ha mondasz nekik valamit, vajh képesek-e még artikulált válaszokkal felelni, vagy igazából a negédes északi polka bűvhatalma alatt, már azt sem tudják, hogy hol vannak.
Na mindegy, azért csak megismerkedtem egy csomó arccal, s noha az első pár óra alatt roppant feszélyezve éreztem magam, végül még partyfész szobatársamnál is tovább, fél3-ig lent maradtam, egész jól el tudtam beszélgetni egyes figurákkal. Mondjuk az nagyot dobott ezen, hogy megismerkedtem egy Wackent megjárt metalarc germán lánnyal, aki roppant mód megörült a Blind Guardian, meg a Running Wild felé mutatott pozitív hozzáállásomnak.
Mondjuk a tegnap már bemutatott lengyel kockalányok alamuszi nyuszi módjára nagyot ugrottak, és kissé becsiccsentve fotóztak mindent, meg mindenkit, valamint igyekeztek litván szobatársnőjüknek párt találni egy járni is alig tudó talján fiatalember személyében. Eme sörbűzben bimbózó kapcsolat először minden idők legborzalmasabb Bon Jovi karaokeduettjeként manifesztálódott, de mikor leléptünk már nagyon tervezgették a fiatalok, hogy ki, hol fog aludni... ha értitek, mire gondolok.
Na és jöjjön a ma, mert ez csak az előjáték volt. Ma elmentünk BBQzni. Ergó egy Oulutól nem messze lévő kis vidéki, hétvégi ház felé vettük az irányt. Lehet utálni a folk metalt, szidni a Korpiklaanit, de azt a mai nap 100%-osan bebizonyította, hogy hiteles amit csinálnak, gyakorlatilag az ő videóik elevenedtek meg. Igen, faház, tűz, szauna, kandallóban sütögetett kolbász,gyakorlatilag a Karkelo turnés díszletek tökéletesen igazodtak ahhoz, amilyen is egy igazi finn vidéki hétvége. Mármint, igazából semmi extra nem történt, leültünk 70-en hosszú asztalokhoz, játékokat játszottunk, melegedtünk a kandallónál. A bejárat fölött rögtön ott volt egy szarvasagancs. Megkóstoltuk a finn kolbászt, melyet nyárson megsütögettünk odabent, a kandallónál,ettünk egy kis a karelian pie nevű furi, de nagyon fincsi pitét, és kipróbáltuk a finn szaunát. 70-80 fok volt bent,és nyílt egy ajtó rögtön a szabadba, hogy a hóban meg tudj hemperegni. Mivel most szaunáztam először, ehhez nem voltam elég bátor, és a többiek 2*20 percével ellentétben én csak 1 szer 20 percet voltam bent, de kipróbáltam azért a friss levegőre történő kimenetelt, illetve vízzel megfürödtem. Mondjuk 20 percig 75 fokon aszalódni már nem annyira kellemes, nagyon kevés a levegő, és nem tudom... na mindegy, majd hozzászokom. Ezen felül egy kockajátékot is kipróbáltam a germán metálszisztörrel, Heidivel, meg egy szemrevaló,fájósfogú osztrák hölggyel. Bár ez nem finn specialitás volt, de azért élveztük. Jajj, és találkoztam egy magyar lánnyal, aki Kolozsvárról jött, és csak erre az egy napra volt itt, amúgy Helsinkiben tanul. Érdekes volt magyarul megszólalni, bár állítólag sokan vannak itt állandótanuló mérnökök.
Ezen felül sétálgattunk egy befagyott tavon, melyen az otthoniakkal ellentétben nem korizni lehet, hanem sífutni, hisz olyan vastag hótakaró borítja. Szép volt nah, varázslatos, egész egyszerűen: finnes. És ez nekem nagyon tetszett. Lőttem képeket, de természetesen a memkártyát itthon felejtettem, szóval majd csak később tudom őket feltölteni, ha szerzek kábelt, amivel a belső memória képeit is át tudom tölteni a leptopra. Igen, még mindig borzasztó szórakozott vagyok.
Szóval sikerült sok új embert megismerni, és egy darab tradicionális Finnországba belekóstólni. Varázslatos, tényleg érdemes a való életben kipróbálni, a videoklip nem tudja visszaadni. Szombat este van, úgyhogy ma valami nagy móka lesz, átruccanunk majd rá sokan, de az estét ismét a dánoknál kezdjük, az előjelek bíztatóak. :)
Addig meg: I rise the wooden pints and I yoik and sing and I fight and dance 'till the morning. :) (Bár ez most nem az lesz hehe.)
Valahogy csak sikerült egy "buliban" kikötni, szobatársam mondta, hogy a harmadikon van valami nagy móka, úgyhogy lenéztünk. Mivel már este 11 volt, és kissé hirtelen jött a dolog gyorsan átvettem a gatyómat, kimentem szobából, becsuktam az ajtót és...
...és igen! Kizártam magam. A kulcs a melegítőmben maradt, és ez így nagyon nem volt mókás. 30 eurót kellett fizetnem azért, hogy kijöjjenek, és kinyissák az ajtót a pótkulccsal. Itt nincs kilincs az ajtón, ha bezárod, rögtön kulcsra zárul, ez pedig nagyon veszélyes. Többen is kizárták már magukat, de egy srác mesélte, hogy az ő szobájában az előző lakó vagy 20 helyre kiragasztotta A4-es papírokra, hogy "Ne feledd a kulcsot!" Ez is megoldás, mi? :D Na de találtunk ennél jobbat, sikerült végül megbuherálni az ajtót úgy, hogy ne záródjon azonnal kulcsra (és vissza is tudjuk csinálni, szóval no para), illetve egy pótkulcsot is elrejtettünk.
A kellemetlen incidens után lementünk a harmadikra, ahol rengeteg cserediák volt már, javarészük alaposan becsiccsentve, a party már tartott. Épp akkor érkeztünk, amikor mindenki átvonult egy közeli kocsmába. Na és itt jött az a dolog, amit korábban csak kultúrsokként emlegettek nekem.
A finnek imádnak karaokizni. Mármint folyamatosan, kb. mindenhol, ahol csak lehet (és általában mindenhol lehet...). Mikor leértünk egy jellegtelen pálcikaember (még az öröksenki Pazgyera Gazsi is császárként feszítene mellette) tolta ezerrel a Juodaan Viinaa című számot...
De nem ám a Korpiklaanitól, hanem az eredetit! És ez így ment egész este, valahogy mindig sikerült valami lokálhírónak a mikrofon mögé keverednie, és végigbűntetnie a helyet valami harmadosztály finn popborzalommal. Persze a kultúrsokk itt nem állt meg. Az öt, de inkább hat euróba kerülő pohárnyi, jobb esetben pintnyi sörök egész egyszerűen nem az én pénztárcámhoz méretezettek, úgyhogy én csak igyekeztem becsatlakozni a társasági életbe. Persze ez nem egyszerű dolog, ha rajtad kívül mindenki be van szédülve, mint a malac, te meg csak méregeted az idegen embereket, és azon tűnődsz, hogy ha mondasz nekik valamit, vajh képesek-e még artikulált válaszokkal felelni, vagy igazából a negédes északi polka bűvhatalma alatt, már azt sem tudják, hogy hol vannak.
Na mindegy, azért csak megismerkedtem egy csomó arccal, s noha az első pár óra alatt roppant feszélyezve éreztem magam, végül még partyfész szobatársamnál is tovább, fél3-ig lent maradtam, egész jól el tudtam beszélgetni egyes figurákkal. Mondjuk az nagyot dobott ezen, hogy megismerkedtem egy Wackent megjárt metalarc germán lánnyal, aki roppant mód megörült a Blind Guardian, meg a Running Wild felé mutatott pozitív hozzáállásomnak.
Mondjuk a tegnap már bemutatott lengyel kockalányok alamuszi nyuszi módjára nagyot ugrottak, és kissé becsiccsentve fotóztak mindent, meg mindenkit, valamint igyekeztek litván szobatársnőjüknek párt találni egy járni is alig tudó talján fiatalember személyében. Eme sörbűzben bimbózó kapcsolat először minden idők legborzalmasabb Bon Jovi karaokeduettjeként manifesztálódott, de mikor leléptünk már nagyon tervezgették a fiatalok, hogy ki, hol fog aludni... ha értitek, mire gondolok.
Na és jöjjön a ma, mert ez csak az előjáték volt. Ma elmentünk BBQzni. Ergó egy Oulutól nem messze lévő kis vidéki, hétvégi ház felé vettük az irányt. Lehet utálni a folk metalt, szidni a Korpiklaanit, de azt a mai nap 100%-osan bebizonyította, hogy hiteles amit csinálnak, gyakorlatilag az ő videóik elevenedtek meg. Igen, faház, tűz, szauna, kandallóban sütögetett kolbász,gyakorlatilag a Karkelo turnés díszletek tökéletesen igazodtak ahhoz, amilyen is egy igazi finn vidéki hétvége. Mármint, igazából semmi extra nem történt, leültünk 70-en hosszú asztalokhoz, játékokat játszottunk, melegedtünk a kandallónál. A bejárat fölött rögtön ott volt egy szarvasagancs. Megkóstoltuk a finn kolbászt, melyet nyárson megsütögettünk odabent, a kandallónál,ettünk egy kis a karelian pie nevű furi, de nagyon fincsi pitét, és kipróbáltuk a finn szaunát. 70-80 fok volt bent,és nyílt egy ajtó rögtön a szabadba, hogy a hóban meg tudj hemperegni. Mivel most szaunáztam először, ehhez nem voltam elég bátor, és a többiek 2*20 percével ellentétben én csak 1 szer 20 percet voltam bent, de kipróbáltam azért a friss levegőre történő kimenetelt, illetve vízzel megfürödtem. Mondjuk 20 percig 75 fokon aszalódni már nem annyira kellemes, nagyon kevés a levegő, és nem tudom... na mindegy, majd hozzászokom. Ezen felül egy kockajátékot is kipróbáltam a germán metálszisztörrel, Heidivel, meg egy szemrevaló,fájósfogú osztrák hölggyel. Bár ez nem finn specialitás volt, de azért élveztük. Jajj, és találkoztam egy magyar lánnyal, aki Kolozsvárról jött, és csak erre az egy napra volt itt, amúgy Helsinkiben tanul. Érdekes volt magyarul megszólalni, bár állítólag sokan vannak itt állandótanuló mérnökök.
Ezen felül sétálgattunk egy befagyott tavon, melyen az otthoniakkal ellentétben nem korizni lehet, hanem sífutni, hisz olyan vastag hótakaró borítja. Szép volt nah, varázslatos, egész egyszerűen: finnes. És ez nekem nagyon tetszett. Lőttem képeket, de természetesen a memkártyát itthon felejtettem, szóval majd csak később tudom őket feltölteni, ha szerzek kábelt, amivel a belső memória képeit is át tudom tölteni a leptopra. Igen, még mindig borzasztó szórakozott vagyok.
Szóval sikerült sok új embert megismerni, és egy darab tradicionális Finnországba belekóstólni. Varázslatos, tényleg érdemes a való életben kipróbálni, a videoklip nem tudja visszaadni. Szombat este van, úgyhogy ma valami nagy móka lesz, átruccanunk majd rá sokan, de az estét ismét a dánoknál kezdjük, az előjelek bíztatóak. :)
Addig meg: I rise the wooden pints and I yoik and sing and I fight and dance 'till the morning. :) (Bár ez most nem az lesz hehe.)
2011. január 7., péntek
Akár péntek...
A mai újfent egy kisebb volumenű bejegyzés lesz, igazából nem sok dolog történt. Tegnap este ismét a dánokkal múlattuk az időt, velünk jött lakótársam, Edwards is. A srác nem iszik alkoholt egyáltalán (szóval ő vezet hehhehe). Kártyáztunk, beszélgettünk, mókáztunk, ismét remek hangulat alakult ki, elvoltunk. Pár képet is lőttem, ezek megtekinthetőek itt:
http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110107#
Kaisa sajnos nincs rajtuk, ő később érkezett. Valami rejtélyes tragédia során az este során ő kezelte a laptopot, úgyhogy a zenéről is ő gondoskodott, hát a 2-3 órányi indiemzsika egész egyszerűen borzalmastos volt, agyrém. Nem hittem, hogy létezik ilyen, de egészségügyi okok miatt, miután hazajöttünk egy órácskán át Accepttel, Megadethhel, meg ilyenekkel kellett kúrálnom magam. :) Ezt leszámítva jó volt, mindenki jó arcnak tűnik, csak szegény Kaisa bicóját lopták el. :S
A mai nap ismét "orientation day volt", és elővillant a fenyegető rém, mely ott lebeg előttünk, és amely a jövő hétfőtől csúnyán meg fogja keseríteni a hétköznapokat: kezdődik az egyetem. Nem tűnik egyszerűnek, ellenben keménynek igen, nincs puskázás, meg semmi ilyesmi, szigorúak. Ezen felül voltak még előadások úgy in-general a finnekről, a suliról (más kérdés, hogy közben a tekintetem csak át-átkalandozott a már emlegetett, mindig mosolygós szlovák orvostanhallgató hölgy felé...:S), valamint bemutatkozott az ESN nevű szervezet, akik mindenféle mókát szerveznek nekünk a félév során, ennek keretein belül holnap elmegyünk barbakjúzni, amire kíváncsi vagyok, lévén, hogy ilyent nem -15 fok mellett szokás. Ebédre lasagna volt, melyet meglehetősen finoman készítenek a finnek, borzalmasnak tűnt, de nagyon ízlett. tartármártás mondjuk nincs a menzán.:S
Ezt követően a belvárosban néztünk még szét picit, szép a kivilágítás, a díszek, minden. Végre megismerkedtünk Kaisa maradék diákjával, de igazság szerint nagyon nem tudtak elbűvölni. Van két lengyel, matek-fizika szakos lány, akikről ezzel talán mindent el is mondtam, meg sem mukkannak, semmi barátkozás, passzív kockák. Az amerikai csaj azért élettel telibb, bár ő is kissé szótlan, de hát ilyenek a gothic görlök.
Péntek este van, remélem odahaza mindenki ezerrel partyzik, vagy ha vizsgára tanul, sikerülni fog neki. Ma valszeg nem lesz itt már semmi. Azt beszéltük, hogy ha Edgars vagy a csoportja megy vmerre becsatlakozunk Mortennel (Mortent bírom, jó arc:D), de nem jött vissza a szállásra Edgars, gondolom a csopijával valahol keményen mulatnak. :)Holnap viszek gépet, aztán majd elmesélem milyen is volt ez a télisütögetés. :)
http://picasaweb.google.com/mmarton88/20110107#
Kaisa sajnos nincs rajtuk, ő később érkezett. Valami rejtélyes tragédia során az este során ő kezelte a laptopot, úgyhogy a zenéről is ő gondoskodott, hát a 2-3 órányi indiemzsika egész egyszerűen borzalmastos volt, agyrém. Nem hittem, hogy létezik ilyen, de egészségügyi okok miatt, miután hazajöttünk egy órácskán át Accepttel, Megadethhel, meg ilyenekkel kellett kúrálnom magam. :) Ezt leszámítva jó volt, mindenki jó arcnak tűnik, csak szegény Kaisa bicóját lopták el. :S
A mai nap ismét "orientation day volt", és elővillant a fenyegető rém, mely ott lebeg előttünk, és amely a jövő hétfőtől csúnyán meg fogja keseríteni a hétköznapokat: kezdődik az egyetem. Nem tűnik egyszerűnek, ellenben keménynek igen, nincs puskázás, meg semmi ilyesmi, szigorúak. Ezen felül voltak még előadások úgy in-general a finnekről, a suliról (más kérdés, hogy közben a tekintetem csak át-átkalandozott a már emlegetett, mindig mosolygós szlovák orvostanhallgató hölgy felé...:S), valamint bemutatkozott az ESN nevű szervezet, akik mindenféle mókát szerveznek nekünk a félév során, ennek keretein belül holnap elmegyünk barbakjúzni, amire kíváncsi vagyok, lévén, hogy ilyent nem -15 fok mellett szokás. Ebédre lasagna volt, melyet meglehetősen finoman készítenek a finnek, borzalmasnak tűnt, de nagyon ízlett. tartármártás mondjuk nincs a menzán.:S
Ezt követően a belvárosban néztünk még szét picit, szép a kivilágítás, a díszek, minden. Végre megismerkedtünk Kaisa maradék diákjával, de igazság szerint nagyon nem tudtak elbűvölni. Van két lengyel, matek-fizika szakos lány, akikről ezzel talán mindent el is mondtam, meg sem mukkannak, semmi barátkozás, passzív kockák. Az amerikai csaj azért élettel telibb, bár ő is kissé szótlan, de hát ilyenek a gothic görlök.
Péntek este van, remélem odahaza mindenki ezerrel partyzik, vagy ha vizsgára tanul, sikerülni fog neki. Ma valszeg nem lesz itt már semmi. Azt beszéltük, hogy ha Edgars vagy a csoportja megy vmerre becsatlakozunk Mortennel (Mortent bírom, jó arc:D), de nem jött vissza a szállásra Edgars, gondolom a csopijával valahol keményen mulatnak. :)Holnap viszek gépet, aztán majd elmesélem milyen is volt ez a télisütögetés. :)
2011. január 6., csütörtök
Kitört a pesti retró-láz...
Ouluban. Na jó, ez azért talán túlzás. Ez a bejegyzés nem lesz túl hosszú, és javarészt értelmetlen süketelést fog tartalmazni a zenéről, sorry, minden nap nem lehet a világot megváltani. :)
Tegnap este átmentem Heidihez, és Mortenhez, valamint Kaisa is jött. Nem kell nagy dologra gondolni, ettünk egy kis chipset, ittunk pár sört (a nevére már nem emlékszem, de olcsósága ellenére nem volt annyira rossz. Mármint az ászok/soproni kategória alatt volt, de a Szalon/Kanizsai/Kőbányai triót még így is üti. :)), zenét hallgattunk, ilyesmi. Jópofa volt, igazából jó hangulatban telt el az este, vagy 3-ig ott voltunk Kaisával. :) Megkóstoltunk valami finn almalikőrt ásványvízzel, az azért igen fincsi volt.
Igazából a sörözésen, beszélgetésen túl javarészt azzal szórakoztattuk magunkat, hogy a youtuberól zenéket hallgattunk, mutogattunk egymásnak. Nézzük is akkor a dánokat. Ha Dánia, akkor Aqua. Tudod, Barbie Girl. Nyilván mindenki ismerte, és miként a 90-es években hozzánk is begyűrűzött az eurodance őrület, ezt a dánok is megkapták. Nagyon kemény volt látni a dán Backstreet Boyst, mint ahogy nekik is a mi Shygysunkat. Persze a magyar Aquának kikiáltott UFO láttán is elkerekedtek a szemek. Ezen felül mutogattak mai zenéket is. Érdekes, hogy Kaisa, illetve Mortenék mennyire képben vannak a svéd, finn, dán, stb. popzenékkel. Mármint ott egy csomó olyan csapat, akik fellépnek a nagy fesztiválokon, a Szigeten, de amúgy itthon soha nem látod őket, nem hallasz róluk. Valahogy itt északon szélesebb, nyitottabb a könnyűzenei média. Több, mint egy zenetévé van (és azon sem csak dévidgettó, zsüsztínbíber, gaga, illetve azok magyar megfelelői mennek), nyitottabbak a nem amerikai popkultúrára is. Műfajt tekintve amúgy elég fura dalok voltak, olyasmik, mint a kispál, meg a többi hazai hányadék, mégsem annyira gyenge, valahogy igényesebb, és nem ijednek meg attól sem, ha rá kell lépni a gitártorzítóra.
A finneknél rögtön a Bomfunk MC ugrott be mindenkinek (tudod, a frísztálylör), de nekik is megvannak a maguk mai, "divatos" alter/popcsapataik, akik azért úgy relatíve igényesebbek a magyaroknál. Aki azt hiszi, hogy finnország metal ország felejtse is el, az igazán népszerű bandák itt is popzenék. Valahogy ezek az északi, nyugateurópai könnyűzenék Magyarországon be vannak tiltva az elméletileg nem létező "médiacenzor"ok lévén (most ne politikusokra gondolj, hanem arra a 2-3 emberre, akik kitalálják, hogy mi is menjen a viván, meg a klasszefemen...). Hozzánk csak a mocsok jut el sajna. :S
Persze a közös nevező az úgynevezett retró volt, a 80-as évek olyan sikerdalait, mint a One Night In Bangkok, vagy a Never Gone Give You Up mindenki ismerte, akárcsak néhány Coco Jambo szintű bűntit a 90-es évekből. Persze az igazán kemény az volt, amikor Heidiről kiderült h. fejből vágja Peter André Mysterius Girljének dalszövegét, végig. :) Amúgy megmutattam pár magyar dalt nekik, a Hajolj bele a hajamba egész nagy sikert aratott.
No és a rockzene...:) Noha nem rockerek ezek az arcok, de valahogy jobban képben vannak ezekkel a muzsikákkal, mint az átlag magyarok. Totál lehidaltam, mikor kiderült, hogy az egyik kedvenc csapatuk a dánoknak a DAD, akik odahaza marha sikeresek, ők az egyik legnagyobb dán csapat, már rengeteg bulijukon voltak. Hát én örülnék, ha egyre el tudnék keveredni. Kaisa mutatott egy finn glamcsapatot akik most állítólag igen sikeresek itt, Reckless Love a nevük (TShaw, neked kötelező utánuk nézni, imádni fogod), és tényleg jók. Arról nem is beszélve, hogy a helyi metalfesztiválra lazán eljönnek a nemrockerek, tudják ki volt Dio, és a WASP-ra híres, nagy külföldi csapatként tekintenek az átlag emberek is. Azért ez nem rossz. :)
Dögfáradtan negyed 4kor keveredtem haza és legnagyobb meglepetésemre már vártak. :) Megérkezett az apartmantársam, Edward (lehet nem így írja), aki Rigából érkezett, és ugyanúgy nagyfrekis villanymérnök lesz, mint én. Awesome! Ellenben igencsak meglepődtem, mert az első kérdése az volt, hogy tegnap este voltam-e a buliban... milyen buliban? Azt mondta, hogy minden erasmusosnak szerveztek egy nagy partyt, de kiderült h. csak pár kummi student állt össze a csapataikkal, és mulattak egyet. Elhintette, hogy délben elmennek így jópáran cserediákok pizzázni... én meg csak nem bírtam megmaradni a seggemen s noha nem vagyok az a nagy pa-pa-partyarc, csak elkezdtem flangálni dél körül itt a környéken, és, hogyan-hogyan nem én is ebben a pizzázóban kötöttem ki a kummi studenténél, meg sok-sok eddig nem látott cserediákkal.
Maga a pizza rohadt drága, 6.5 euró, viszont ezért olyan nagy adagot kapsz, hogy én lehet nem is fogok vacsorázni, még mindig nem bírok kajára nézni. Nagyon kemény volt amúgy, tele volt cserediákokkal a pizzázó,megismerkedtem párral. a neveket persze nem tudom, de jót beszélgettünk amerikaiakkal, ausztrálokkal, egy olasz, meg egy namíbiai sráccal. Az akcentusok mondjuk nagyon brutálisak, már az szenzációs, ahogy hallgatod beszélgetni az afrikai srácot az amerikai lánnyal, miközben a háttérben az ausztrál lány hihetetlen lendülettel, bődületes frekvencián csacsog. Mondjuk a legkeményebb egy nem tudod honnan érkező leány volt, aki noha csinos teremtés, olyan borzasztó furcsán beszél, hogy alig értettük meg. Olyan volt, mint amikor a Nagyfiúk című filmben a strandon a parasztgyerek odament a Salma Hayekhez. :)
Más nem is történt, hamarosan átnézünk megint a dánokhoz, sütünk egy csirkét (de enni nem fogok belőle azt hiszem). Amúgy ma itt nemzeti ünnep van, minden zárva, mindenkinek szabadprogram volt.
Tegnap este átmentem Heidihez, és Mortenhez, valamint Kaisa is jött. Nem kell nagy dologra gondolni, ettünk egy kis chipset, ittunk pár sört (a nevére már nem emlékszem, de olcsósága ellenére nem volt annyira rossz. Mármint az ászok/soproni kategória alatt volt, de a Szalon/Kanizsai/Kőbányai triót még így is üti. :)), zenét hallgattunk, ilyesmi. Jópofa volt, igazából jó hangulatban telt el az este, vagy 3-ig ott voltunk Kaisával. :) Megkóstoltunk valami finn almalikőrt ásványvízzel, az azért igen fincsi volt.
Igazából a sörözésen, beszélgetésen túl javarészt azzal szórakoztattuk magunkat, hogy a youtuberól zenéket hallgattunk, mutogattunk egymásnak. Nézzük is akkor a dánokat. Ha Dánia, akkor Aqua. Tudod, Barbie Girl. Nyilván mindenki ismerte, és miként a 90-es években hozzánk is begyűrűzött az eurodance őrület, ezt a dánok is megkapták. Nagyon kemény volt látni a dán Backstreet Boyst, mint ahogy nekik is a mi Shygysunkat. Persze a magyar Aquának kikiáltott UFO láttán is elkerekedtek a szemek. Ezen felül mutogattak mai zenéket is. Érdekes, hogy Kaisa, illetve Mortenék mennyire képben vannak a svéd, finn, dán, stb. popzenékkel. Mármint ott egy csomó olyan csapat, akik fellépnek a nagy fesztiválokon, a Szigeten, de amúgy itthon soha nem látod őket, nem hallasz róluk. Valahogy itt északon szélesebb, nyitottabb a könnyűzenei média. Több, mint egy zenetévé van (és azon sem csak dévidgettó, zsüsztínbíber, gaga, illetve azok magyar megfelelői mennek), nyitottabbak a nem amerikai popkultúrára is. Műfajt tekintve amúgy elég fura dalok voltak, olyasmik, mint a kispál, meg a többi hazai hányadék, mégsem annyira gyenge, valahogy igényesebb, és nem ijednek meg attól sem, ha rá kell lépni a gitártorzítóra.
A finneknél rögtön a Bomfunk MC ugrott be mindenkinek (tudod, a frísztálylör), de nekik is megvannak a maguk mai, "divatos" alter/popcsapataik, akik azért úgy relatíve igényesebbek a magyaroknál. Aki azt hiszi, hogy finnország metal ország felejtse is el, az igazán népszerű bandák itt is popzenék. Valahogy ezek az északi, nyugateurópai könnyűzenék Magyarországon be vannak tiltva az elméletileg nem létező "médiacenzor"ok lévén (most ne politikusokra gondolj, hanem arra a 2-3 emberre, akik kitalálják, hogy mi is menjen a viván, meg a klasszefemen...). Hozzánk csak a mocsok jut el sajna. :S
Persze a közös nevező az úgynevezett retró volt, a 80-as évek olyan sikerdalait, mint a One Night In Bangkok, vagy a Never Gone Give You Up mindenki ismerte, akárcsak néhány Coco Jambo szintű bűntit a 90-es évekből. Persze az igazán kemény az volt, amikor Heidiről kiderült h. fejből vágja Peter André Mysterius Girljének dalszövegét, végig. :) Amúgy megmutattam pár magyar dalt nekik, a Hajolj bele a hajamba egész nagy sikert aratott.
No és a rockzene...:) Noha nem rockerek ezek az arcok, de valahogy jobban képben vannak ezekkel a muzsikákkal, mint az átlag magyarok. Totál lehidaltam, mikor kiderült, hogy az egyik kedvenc csapatuk a dánoknak a DAD, akik odahaza marha sikeresek, ők az egyik legnagyobb dán csapat, már rengeteg bulijukon voltak. Hát én örülnék, ha egyre el tudnék keveredni. Kaisa mutatott egy finn glamcsapatot akik most állítólag igen sikeresek itt, Reckless Love a nevük (TShaw, neked kötelező utánuk nézni, imádni fogod), és tényleg jók. Arról nem is beszélve, hogy a helyi metalfesztiválra lazán eljönnek a nemrockerek, tudják ki volt Dio, és a WASP-ra híres, nagy külföldi csapatként tekintenek az átlag emberek is. Azért ez nem rossz. :)
Dögfáradtan negyed 4kor keveredtem haza és legnagyobb meglepetésemre már vártak. :) Megérkezett az apartmantársam, Edward (lehet nem így írja), aki Rigából érkezett, és ugyanúgy nagyfrekis villanymérnök lesz, mint én. Awesome! Ellenben igencsak meglepődtem, mert az első kérdése az volt, hogy tegnap este voltam-e a buliban... milyen buliban? Azt mondta, hogy minden erasmusosnak szerveztek egy nagy partyt, de kiderült h. csak pár kummi student állt össze a csapataikkal, és mulattak egyet. Elhintette, hogy délben elmennek így jópáran cserediákok pizzázni... én meg csak nem bírtam megmaradni a seggemen s noha nem vagyok az a nagy pa-pa-partyarc, csak elkezdtem flangálni dél körül itt a környéken, és, hogyan-hogyan nem én is ebben a pizzázóban kötöttem ki a kummi studenténél, meg sok-sok eddig nem látott cserediákkal.
Maga a pizza rohadt drága, 6.5 euró, viszont ezért olyan nagy adagot kapsz, hogy én lehet nem is fogok vacsorázni, még mindig nem bírok kajára nézni. Nagyon kemény volt amúgy, tele volt cserediákokkal a pizzázó,megismerkedtem párral. a neveket persze nem tudom, de jót beszélgettünk amerikaiakkal, ausztrálokkal, egy olasz, meg egy namíbiai sráccal. Az akcentusok mondjuk nagyon brutálisak, már az szenzációs, ahogy hallgatod beszélgetni az afrikai srácot az amerikai lánnyal, miközben a háttérben az ausztrál lány hihetetlen lendülettel, bődületes frekvencián csacsog. Mondjuk a legkeményebb egy nem tudod honnan érkező leány volt, aki noha csinos teremtés, olyan borzasztó furcsán beszél, hogy alig értettük meg. Olyan volt, mint amikor a Nagyfiúk című filmben a strandon a parasztgyerek odament a Salma Hayekhez. :)
Más nem is történt, hamarosan átnézünk megint a dánokhoz, sütünk egy csirkét (de enni nem fogok belőle azt hiszem). Amúgy ma itt nemzeti ünnep van, minden zárva, mindenkinek szabadprogram volt.
2011. január 5., szerda
Awesome!
Awesome! Jó, ennyi már egy kicsit sok ebből a szóból, de hát akkor is. Egyszerűen baromi jó érzés ezt kimondani. :) Meg is teszem itt Ouluban. :) Lévén, hogy cserediákként külföldiül (gy.k. angolul) beszélsz, nyugodtan használhatod, szóval amióta itt vagyok nincs olyan, hogy jó, klassz, fasza, kajak, okés... minden awesome! Idővel majd csak megunom. :)
Mindenek előtt köszi a sok hozzászólást, nagyon örültem mindegyiknek. :) Tegnap este ha már volt egy pint söröm (na jó, igazából kettő), úgy döntöttem, hogy kipróbálom. De egyedül ez nem az igazi, úgyhogy átmentünk az itt lakó cseh leányzóval (Michaela azt hiszem... mondjuk erről a névről mindig a gimis Schrittweise c. németköny jut az eszembe ami... szóval finoman szólva sem volt Awesome...) a dánokhoz egy kicsit szocializálódni, iszogatni, dumálni.Kemény amúgy, abban a kisvárosban laknak, amelyikben a Pretty Maids, egyik sem metalarc, de vágják, hogy kik azok, sőt még a stúdiójukban is többször megfordultak. :) Amúgy télleg jó fejek, tipikus fiataltémákról lehetett dumálni, fesztiválok, bulik, tanulás, ilyesmi.
A cseh leány ellenben tökre nem tud angolul, ő csak úgy.. hallgat minket, meg próbál el elcsenni pár szót, ilyesmit. Végül hazasétáltunk, egy laza 40 perces út volt éjfélkor, végig a havas erdőben. Gyönyörű volt. Tényleg ezek a hófedte végtelen fenyőfák... áhh, csodálatos. :) Odafele is gyalog indultunk amúgy, de hirtelen felszálltunk egy buszra és mentünk kemény 1 megállót... 3 euróért. :S
A finn sör neve most nem rémlik, finnül annyit jelent: Lappföld aranya. Nem volt rossz. 4.6%-os, és... hogy mondjam. Nem minden idők legjobb söre, de nem is szar. Talán egy picit kevésbé finom, mint a dreher, de a borsodi/ászok/soproni triót üti. Szóval iszogatással, beszélgetéssel telt az este, meghallgattunk pár 80-as évekbeli dán popslágert... :) Cserébe én mutattam Dalriádát, a cseh lány ismerte őket.
A mai nap a korai kelésről szólt, 9től kávézással fogadtak minket a suli aulájában... hogyan fogalmazzak. Ez volt az első alkalom, amikor találkozhattál minden ittlévő most érkezett erasmusos diákkal. Azért ez nem a villanykar... maradjunk ennyiben. :) Javarészt csajok érkeztek, de a világ minden tájáról. Dél-Afrika, USA, Namíbia, Európa, Kína, Szingapúr... sok új arccal mondjuk nem sikerült összebarátkozni, inkább csak futtában beszélgettünk egy-egy emberrel.
Nyilván érdeklődnek kedves férfiolvasóim a...khm "felhozatalról"... Igen, vannak érdekes, tehetséges, sőt, csinos hölgyemények. :) Nem is kevesen! Persze nagyon nem ismerek még senkit, és vélhetőleg nem is igen jött senki villanykarra (csak én voltam magyar), úgyhogy sokkal többükkel feltehetőleg a suli kezdetétől nem igen fogok találkozni...:S Kár.
A nap hátralevő része közepesen unalmas előadások végighallgatásáról szólt, lakhatásról, ilyesmiről, a fontos webcímeket felírtam. Lesz majd diákigazolványom, befizettem a pénzt, amit be kellett (euró helyett valahogy koronát vittem magammal, szóval muszáj volt pénzt kivennem), illetve elmentünk a menzára.
Elég fura az "itteni Stoczek". 4 féle főétel közül választhatsz, olcsóbban, mint otthon. Ezen felül unlimited mennyiséget a táladra púpozhatsz+ vehetsz salátát korlátlanul, illetve egy bizonyos mennyiségű kenyeret. A finnek ebédre tejet isznak, ez azért kemény, illetve az is, hogy vízből nem vehetsz annyit, amennyit akarsz ebédre. Mindegy. Viszont előkelő talpaspohárból kortyolgathatsz kaja alatt, ez azért modoros!
Kaja után bejártuk az egyetemet, kisebbnek tűnik, mint a BME. Ellenben épületben van minden. Nagyon hasonlít a nagyrésze az ELTE új, dunaparti épületeire, de sikeresen megtaláltuk a technológia részleget is, annak is a villamosmérnöki alegységét... tiszta I épület. Esküszöm, pont olyan az egész, a színek, a formák... minden. Persze itt még Kaisa is eltévedt, hiába fog végezni az egyetemen 7 hónap múlva ezen a részén még soha nem járt... szerintem azon a részen még úgy összességében nem járt soha egy lány sem... :)
A délután is pár előadásról szólt, majd beruccantunk a városba megvenni a buszbérletet. Egyhavi buszbérlet 40 euró! Ez azért sok. Úgyhogy amint picit jobb idő lesz veszek egy bringát. A finnek különben most is mindenhová bringáznak. amúgy brutál, a buszbérletet egy nagyáruházban veheted meg, a lámpa és üvegosztály mellett hirtelen ott egy iroda, ahol sorszámot kell húzni, meg pultok vannak, meg minden ilyesmi.
A városba befelé menet találkoztunk egy szerfelett csinos, mosolygós leányzóval, Katherinával (0110), akit a cseh hölgy ismert, és annak ellenére, hogy szlovák, jó fejnek tűnt. A városban a buszos mizéria után beültünk egy kávézóba Kaisa, a dánok, meg én. Kaisának megjött közben még két lengyel lánya, de ők valahogy eléggé külön vannak tőlünk, nem igen tudtunk még csak beszélni sem velük. Illetve ma jött egy szumóbirkózó gothiclady az USAból, valahogy ő sem igen csatlakozott ötösfogatunkhoz. Ennek ellenére egy remeket teáztunk, megbeszéltük, hogy melyik nemzet miket iszik, milyen "ivós játékokat" játszik. :) Ezt követően jöttem haza, most meg írom a blogot. Ellenben hamarost átruccanok újfent a dánokhoz, vettek valami űberigénytelen sört (egy rekesz 12 euró...), megkínálnak. :)
Két really suxx dolog van. Az egyik a buszmegállók. Itt a buszmegálló nem több, mint egy pózna rajta egy buszmegálló felirattal és semmi több. Se a neve az állomásnalk, se járatútvonalak, se járatsűrűségek, de még csak az sem, hogy melyik buszok járnak erre. Agyrém. De ma sikerült szerválni egy menetrendet. A másik kemény dolog a kulcs... 1 kulcsod van a szobához, az apartmanhoz, meg a bejárathoz... És nincs kilincs, minden azonnal kulcsra záródik. Mikor vicces ez? Tegnap full meztelenül mentem zuhanyozni, és már épp becsuktam a szobaajtóm amikor... eszembe jutott, hogy ne tegyem, hisz a kulcs bent van, és ha kizárom magam, akkor éjfélkor kint ragadok a szobámból egy szál... szóval értitek. :)
Feltöltöttem az idejövetel képeit:
http://picasaweb.google.com/mmarton88/UtazasErkezesOuluba#
Javarészük Rigában készült. Azóta nincsenek újak, de holnap lövök párat, gyönyörű a táj, mint egy mesében. Egészen varázslatos!
Ennyit mára, holnap folytatjuk.
2011. január 4., kedd
Aki a hideget nem szereti...
...hóember nem lehet. Persze a közepesen gyenge poén ne riasszon el senkit, itt vagyok, megvagyok Ouluban.
Persze nem ment komplikációk nélkül. Már a reptér mókás volt, bártény, hogy tetszett... mint egy nagy pláza, és a keleti találkozása. Sok ember, stewardesek, stb. Bécsből repültünk, az ásványvizemet természetesen elvették. És még mit? Na mit? a cipőápolómat. Hiába noh, spray volt. :( Boeing 737essel mentünk, s noha árban nem volt fapados, minden másban igen, nyilván kajáért, piáért kellett volna pluszba fizetni, de hát ez nem fér bele a büdzsébe, maradt a himym, meg az új Strato az MP3 lejátszómon. Amúgy repülni fantasztikus érzés. De komolyan. Amikor kilő a gép, és elemelkedik. Amikor gyorsulsz gyorsulsz a kifutópályán... ájj, hát ez valami zseniális. Mondjuk leszállás suxx, fülfájás, meg ilyesmi.
Egy megálló volt Rigában, na most amint alábukott a gép rögtön úgy éreztem, hogy télkirály birodalmában csöppentem. Óriási hó mindenfele (majd teszek fel képeket)de egy picit kijöttem a levegőre, nézelődni, meg beletúrni kézzel a gyönyörű, frissen esett hóba (azért, mert az egy jó dolog...:)).
Ouluba Turkun át vezetett az út, de mikor megérkeztünk már nem egy lépcsőt, és szevasz! Kis várakozás után megérkezett a csomag,ám itt indult a tegnap este nem túl kellemes része. Egy nem túl bizalomgerjesztő buszmegállót sikerült találni, melyben egyedül várakoztam a 21:50-kor érkező buszra... 22:00ig. Ugyanis a busz nem jött. Közben mindenki elment, se emberek, se taxi, csak te egyedül a pakkokkal a világ végén a hóban mínusz 15 fogban. Nice! És itt jön a kockaság! Azt, hogy Finnországban egy órával később van, mint idehaza nem tudtam (ezért is nem jött a busz... elment már egy órája), de azt igen, hogy van wifi az egész városban (kivéve a koliban) csak úgy az utcán. Szóval netre fel, megkerestem Kaisát, a (feltűnően csinos, ám ebből kifolyólag értelemszerűen foglalt) kummi studentem, hogy segítsen, mert elvesztem és találtunk egy buszt, mely végül egy laza 10 eurósért elhozott a szállásomra (egy taxi 40 euró lett volna...).
Ez volt a tegnap. Ma pedig aláírtam a szállásbiztosító PSOASsal, illetve találkoztam Kaisa többi diákjával. Egy dán srác, ill. egy dán srác érkezett eddig meg (mikor meghallották h. magyar vagyok mi volt az első kérdés: kézilabdát szeretem...? :D), valamint egy cseh lányka. Ő abban a házban lakik, ahol én, csak 3 szinttel lejjebb,mondjuk vele nehezebb kommunikálni, mert nem igen tud angolul, csak finnül.És még facebookja sincs (szóval valójában ő nem is létezik). Amúgy tök jó fejek, mármint a dán arcokhoz mindjárt átnézünk, ők egy picit messzebb laknak, de megdumáltunk, h. estére átmegyünk dumálni kicsit. Ráadásul van náluk biliárd, meg csocsó is. :)
Maga a szállás egy koleszben van, de a folyosókról nyíló ajtók mögött nem egy szoba van, hanem kettő, mindegyikben egy egy ággyal. Ehhez van egy közös fürdő, meg egy konyha. Az én "szobatársam" még nem jött meg, de azt mondták a psoasnál, hogy hamarosan megjön, hisz már Januártól ő is itt fog lakni. Remélem kedveli a fémzenét mert... az előző lakó hagyott itt két kajak hangszórót, szóval nem kell folyamatosan fülhallgatóval bajlódnom. :) Amúgy hagytak itt egy csomó étkezési kelléket is, meg ilyeneket, lesz takaró is, párna, awesome!
Amúgy gyönyörű Oulu. Mármint egy kisváros, egy nem túl nagy belrésszel (félő h. arra azért majd hamar ráun az ember) de kijjebb hatalmas fenyőerdők vannak, mindegyiket hó fedi, gyönyörű. Filmekben látni ilyent. Nincs annyira hideg, mint amilyenre számítottunk, "csak" -15 körül van a hőmérséklet. Ha jól felöltözöl, abszolút nem gáz. Ellenben Kaisa ebben az időben lazán bringázik, félcipőben van, és nem túl vastag kabátban... azért ez kemény. Nincs olyan fene nagy sötétség sem. Elég vacakul aludtam, fél 11kor keltem, akkor már világos volt (a napot nem láttam, egész nap esett a hó) és du. fél4kor sötétedett be.
Délután elmentünk a cseh leányzóval egy közeli szupermarketbe. Mon azt a mennyiségű cuccot amit vettem kb. fele ennyiért lehetett volna megvenni. Kajából rengeteg hal van, a húsok elég furák... Csak a nagyon drága fajtákból van pultos felvágott. Jelenleg egy finn nevű nem tudom mit eszek, sonkaszerűségnek tűnik, lövésem nincs milyen állatból készítették. Ami viszont tényleg drága, az a szesz. Sör 2 erő alatt nincs, de 2.50 alatt sem nagyon. ennek ellenére vettem azért két finn sört, csak meg kell kóstolni. Viszont nem fél literes kiszerelésben adják őket, hanem pintben, ami kicsit több, mint fél liter.
Holnap be kell majd menni a suliba, és az ottani dolgokat intézni, sokat mesélnek majd, meg ilyenek. Még néhány adminisztratív dolgot el kell intézni, és az sem lefutott ügy egyelőre, hogy legyen bankkártyám.
A rockerek kedvéért pár érdekesség. Már a reptér után volt egy hatalmas tábla h. üdvözölnek a léggitározás fővárásában. Ennek ellenére abszolút nincsenek rockerarcok az utcán (leszámítva pár finnmajom külföldit akik azt hitték, hogy itt mindenki úgy néz ki, mint a Korpiklaani, és ehhez próbálnak igazodni...). Ellenben hatalmas hangszerboltok vannak, és ha a kirakatban kint van egy Paul Gilbert kép, akkor abból a gitárból lehet eladni rendesen. Tényleg sok kocsma van,de még egyben sem voltam (az árak miatt ez valszeg így is marad még egy darabig) viszont van rendesen rockrádió, ez azért király.
Nyugis kisváros ez, nincs zsufi, és ez kifejezetten tetszik. Egyelőre ennyi, csomó dolgot kihagytam ami eszembe jutott, ezekről majd mesélek máskor. :)
Persze nem ment komplikációk nélkül. Már a reptér mókás volt, bártény, hogy tetszett... mint egy nagy pláza, és a keleti találkozása. Sok ember, stewardesek, stb. Bécsből repültünk, az ásványvizemet természetesen elvették. És még mit? Na mit? a cipőápolómat. Hiába noh, spray volt. :( Boeing 737essel mentünk, s noha árban nem volt fapados, minden másban igen, nyilván kajáért, piáért kellett volna pluszba fizetni, de hát ez nem fér bele a büdzsébe, maradt a himym, meg az új Strato az MP3 lejátszómon. Amúgy repülni fantasztikus érzés. De komolyan. Amikor kilő a gép, és elemelkedik. Amikor gyorsulsz gyorsulsz a kifutópályán... ájj, hát ez valami zseniális. Mondjuk leszállás suxx, fülfájás, meg ilyesmi.
Egy megálló volt Rigában, na most amint alábukott a gép rögtön úgy éreztem, hogy télkirály birodalmában csöppentem. Óriási hó mindenfele (majd teszek fel képeket)de egy picit kijöttem a levegőre, nézelődni, meg beletúrni kézzel a gyönyörű, frissen esett hóba (azért, mert az egy jó dolog...:)).
Ouluba Turkun át vezetett az út, de mikor megérkeztünk már nem egy lépcsőt, és szevasz! Kis várakozás után megérkezett a csomag,ám itt indult a tegnap este nem túl kellemes része. Egy nem túl bizalomgerjesztő buszmegállót sikerült találni, melyben egyedül várakoztam a 21:50-kor érkező buszra... 22:00ig. Ugyanis a busz nem jött. Közben mindenki elment, se emberek, se taxi, csak te egyedül a pakkokkal a világ végén a hóban mínusz 15 fogban. Nice! És itt jön a kockaság! Azt, hogy Finnországban egy órával később van, mint idehaza nem tudtam (ezért is nem jött a busz... elment már egy órája), de azt igen, hogy van wifi az egész városban (kivéve a koliban) csak úgy az utcán. Szóval netre fel, megkerestem Kaisát, a (feltűnően csinos, ám ebből kifolyólag értelemszerűen foglalt) kummi studentem, hogy segítsen, mert elvesztem és találtunk egy buszt, mely végül egy laza 10 eurósért elhozott a szállásomra (egy taxi 40 euró lett volna...).
Ez volt a tegnap. Ma pedig aláírtam a szállásbiztosító PSOASsal, illetve találkoztam Kaisa többi diákjával. Egy dán srác, ill. egy dán srác érkezett eddig meg (mikor meghallották h. magyar vagyok mi volt az első kérdés: kézilabdát szeretem...? :D), valamint egy cseh lányka. Ő abban a házban lakik, ahol én, csak 3 szinttel lejjebb,mondjuk vele nehezebb kommunikálni, mert nem igen tud angolul, csak finnül.És még facebookja sincs (szóval valójában ő nem is létezik). Amúgy tök jó fejek, mármint a dán arcokhoz mindjárt átnézünk, ők egy picit messzebb laknak, de megdumáltunk, h. estére átmegyünk dumálni kicsit. Ráadásul van náluk biliárd, meg csocsó is. :)
Maga a szállás egy koleszben van, de a folyosókról nyíló ajtók mögött nem egy szoba van, hanem kettő, mindegyikben egy egy ággyal. Ehhez van egy közös fürdő, meg egy konyha. Az én "szobatársam" még nem jött meg, de azt mondták a psoasnál, hogy hamarosan megjön, hisz már Januártól ő is itt fog lakni. Remélem kedveli a fémzenét mert... az előző lakó hagyott itt két kajak hangszórót, szóval nem kell folyamatosan fülhallgatóval bajlódnom. :) Amúgy hagytak itt egy csomó étkezési kelléket is, meg ilyeneket, lesz takaró is, párna, awesome!
Amúgy gyönyörű Oulu. Mármint egy kisváros, egy nem túl nagy belrésszel (félő h. arra azért majd hamar ráun az ember) de kijjebb hatalmas fenyőerdők vannak, mindegyiket hó fedi, gyönyörű. Filmekben látni ilyent. Nincs annyira hideg, mint amilyenre számítottunk, "csak" -15 körül van a hőmérséklet. Ha jól felöltözöl, abszolút nem gáz. Ellenben Kaisa ebben az időben lazán bringázik, félcipőben van, és nem túl vastag kabátban... azért ez kemény. Nincs olyan fene nagy sötétség sem. Elég vacakul aludtam, fél 11kor keltem, akkor már világos volt (a napot nem láttam, egész nap esett a hó) és du. fél4kor sötétedett be.
Délután elmentünk a cseh leányzóval egy közeli szupermarketbe. Mon azt a mennyiségű cuccot amit vettem kb. fele ennyiért lehetett volna megvenni. Kajából rengeteg hal van, a húsok elég furák... Csak a nagyon drága fajtákból van pultos felvágott. Jelenleg egy finn nevű nem tudom mit eszek, sonkaszerűségnek tűnik, lövésem nincs milyen állatból készítették. Ami viszont tényleg drága, az a szesz. Sör 2 erő alatt nincs, de 2.50 alatt sem nagyon. ennek ellenére vettem azért két finn sört, csak meg kell kóstolni. Viszont nem fél literes kiszerelésben adják őket, hanem pintben, ami kicsit több, mint fél liter.
Holnap be kell majd menni a suliba, és az ottani dolgokat intézni, sokat mesélnek majd, meg ilyenek. Még néhány adminisztratív dolgot el kell intézni, és az sem lefutott ügy egyelőre, hogy legyen bankkártyám.
A rockerek kedvéért pár érdekesség. Már a reptér után volt egy hatalmas tábla h. üdvözölnek a léggitározás fővárásában. Ennek ellenére abszolút nincsenek rockerarcok az utcán (leszámítva pár finnmajom külföldit akik azt hitték, hogy itt mindenki úgy néz ki, mint a Korpiklaani, és ehhez próbálnak igazodni...). Ellenben hatalmas hangszerboltok vannak, és ha a kirakatban kint van egy Paul Gilbert kép, akkor abból a gitárból lehet eladni rendesen. Tényleg sok kocsma van,de még egyben sem voltam (az árak miatt ez valszeg így is marad még egy darabig) viszont van rendesen rockrádió, ez azért király.
Nyugis kisváros ez, nincs zsufi, és ez kifejezetten tetszik. Egyelőre ennyi, csomó dolgot kihagytam ami eszembe jutott, ezekről majd mesélek máskor. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)